Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-29 / 24. szám

1982. január 29. Kelet-Magyarország 3 Társközségek A ködös, nedves, hideg késő őszi vasárnap délután, rangadót ját­szottak Tiszaadonyban. ösz- szegyűlt vagy kétszáz néző, hisz a tét nagy volt: el kel­lett dönteni: melyik csapat jobb a járásban? Tiszaszal- ka, vagy Tiszaadony. S ha lehet, a tétet még növelte a tény, hogy a két falu volta­képpen egy, amennyiben társközségek. Igaz, Tisza- szalka, székhelyközség lé­vén, rangosabb, mint a má­sik. A sáros pályán — lege­lőn —, nehezen kezdődött a játék. Nem volt ugyanis bíró: nem érkezett időre meg. Tanakodás indult: ki vezesse a mérkőzést? A tsz- agronómus? Neki ugyan van játékvezetői vizsgája, ám ki tudja, nem lesz-e részre­hajló? Hogy ki felé hajlik majd, kiszámíthatatlan. Mert igaz, adonyi lakos, csakhogy a munkaadója Tiszaszalkán van. A mérkőzés végül le­zajlott, s nagy csatában nyert Tiszaadony. Ezt a csa­tát kétségtelenül Adony nyerte, csakhogy az a kér­dés : megnyerhet-e minden küzdelmet Szálkával szem­ben? Félreértés ne essék: nem­csak Szűcs Gézának, a tár­sult községek tanácselnöké­nek szavai igazolják, hogy hátrányt — látszólag — nem szenved Tiszaadony. Ott is élnek, boldogulnak az emberek, s mindenük van, amijüknek lennie kell. De azért vannak jelek, melyek arra utalnak, hogy mint a társközségi viszonyok több­ségében a székhelyközség akkor is előnyt élvez, ha ezt senki sem akarja. Ma, pél­dául van még iskolája Ti- szaadonynak. Ott tanulnak az alsósok, a felsősök pedig, a tanács költségén Szálkára járnak. Hogy mi itt a gond? Egyebek közt az, hogy be­következhet a pillanat, ami­kor az alsósok is a székhely­községbe járnak majd. S ha nincs diák, nincs tanító. Mert tények igazolják, hogy az értelmiség fokozatosan a nagyobb, jobban ellátott községbe igyekszik. Aztán, egyszer csak ott áll egy falu, értelmiség nélkül. Saját ün­nep, jelleg nélkül. És arc­nélkülivé lesz. De van még valami, ami ennél is meggondolkodta- tóbb. Az, hogy Tiszaszalka— Tiszavid mérkőzésre már nem kerülhet sor. Tiszavid hivatalosan nincs is: Tisza­szalka II. van. Megszűnt egy sok száz éves név. Senki sem vitatja, hogy esetenként szükséges a települések ösz- szevonása, s szükséges az is, hogy ezek közül egy — földrajzi, gazdasági adottsá­gai révén — központtá lesz. De falvakat letörölni a tér­képről, élő közösségeket fel­számolni vagy római szám­mal jelölni, aligha szeren­csés dolog! SpeidI Zoltán Hiányzik, de mégsem kell? Fakéreg­tenger A SZOVJETUNIÓBÓL BEÉRKEZŐ FFNYÖFA- RONKÖKBÖL A FEL­DOLGOZÁS SORÁN A DESZKÁN, A GEREN­DÁN ÉS A FORGÁCSON KÍVÜL 12 SZÁZALÉK KÉREG IS KELETKE­ZIK. EZ A MENNYISÉG ÉVENTE HARMINCEZER TONNA A TUZSÉRI ER- DÉRT-TELEPEN. A telep középpontjától szá­mított tizenöt-húsz kilométe­res körzetben már minden lé­tező gödröt, mélyedést betöl­tötték és egyre messzebb kell elhordani a hulladék kérget. Kéregheggyel birkózik a gép. G. B. — Már a hetvenes évek elején, az olajválság előtt kezdtük a kiutat keresni — kutatja a múltat Vilmán Pál igazgató. — Pedig akkor még sokkal kevesebb volt és mesz- sze se kellett vele menni. Több megoldás kínálkozott. Ezek közül a legkézenfek­vőbb a mezőgazdasági és az energetikai hasznosítás. Kí­sérleteket végeztettünk me­zőgazdasági kutatóintézetek­kel, ők ajánlották: alkalmas a környező homokos terüle­tek szerkezetének javítására, a termőképesség növelése mellett. Ráadásul 3500 kaló­ria a fűtőértéke a kéregnek, annyi mint a jó minőségű barnaszénnek. Ha energia válna belőle, nemcsak vil­lanyáramfaló telepünk válna önellátóvá, de még az orszá­gos hálózatba is juttathat­nánk. Társakat kerestek, s a vál­lalkozó mezőgazdasági nagy­üzemeket azzal biztatták, hogy öt évig, amíg kipróbál­meg a szomszédban sem kell. A nyíregyházi Mezőgazdasági Kutató Intézet egy olyan el­járást dolgozott ki, amellyel vékony, szőnyegként felgön­gyölíthető gyepcsík készíthető. — Ha villamos áramot nem is termelnénk, csak a hőt fognánk meg, nemcsak a most fűtetlen üzemcsarnokokat, de még egy-két környékbeli üvegházat is ellátnánk meleg vízzel. Ehhez is sokmilliós beruházás kellene, a már előbb említett áramtermelés meg csak álom. Készíthet­nénk brikettet, de a gépeken kívül költséges pakuratárolót kellene építeni. Mindig a pénzre, a beruházások ne­hézségeire kanyarodok vissza. — Mégis mi lesz a kéreg­gel? — Most a forgácslaphoz hasonló préselt lemezzel kí­sérletezünk, ami állattartó épületek belső, nedvesség­mentes részében kiváló olcsó térelválasztó elem lehetne. Nem hagytunk fel a korábbi elképzeléseinkkel sem. Néze­ják, ingyen adják a kérget, sőt még a szállításba is bese­gítenek. Ez idáig senki sem vágott bele. Valami haszon pedig biztos lehetett volna rajta, hiszen a szentesi Ár­pád, és az Óbuda Tsz tíz va­gonszám hordja tőlük. Itt getem ezeket az új szabályo­zókat; biztos vagyok benne, előbb-utóbb felfedezi valaki ezt a harmincezer tonna ér­tékes szerves anyagot Esik Sándor Bár a nagy számítógépek szereléséhez a következő hetekben kezdenek hozzá Záhonyban, azonban az átrakókörzet automatizált információs rendszeréhez tartozó Videoton gyártmá­nyú kis számítógépeken már több adat feldolgozását folyamatosan, üzemszerűen végzik. Képünkön Kruppa Imre a napi rakodási helyzet adatfelvételét és feldolgozását végzi. (Gaál Béla felvétele) SZIGORÚBB FELTÉTELEK MELLETT Hívatlan vendégként hallgattam végig egy meg­beszélést. Arról volt szó, hogy a gépüzemeltetés ön­álló ágazatként 1982-ben nyereségérdekeltségű lesz. Lényege, hogy minden ágazat úgy kapja meg az erőgépeket, tehergépko­csikat és önjáró eszközö­ket, hogy fizetnek érte. Ez a módszer ösztönzi majd az igénybevevőket, hogy gyorsan, nagy hatásfokkal, a lehető legkevesebb üzemanyaggal, állásidő és üresjárás nélkül dolgozza­nak. Erről mondta Kolozsvári Gusztáv, a hodászi Béke Ter­melőszövetkezet főkönyvelő­je: — Tíz önelszámoló egység­gel kezdjük az új évet. Ki­vétel nélkül követelmény: minden egység nyereségesen gazdálkodjék. Az ágazatveze­tőket a jobb, a körültekin­tőbb munkára a prémium- feltétel ösztönzi majd. Külö­nösen a munkabérnél kell na­gyon vigyázni, hiszen 1982- re a tervezett munkabér 34 millió forint. Óriási tömeg, nem engedhetjük meg, hogy a kifizetés mögött ne legyen munka, hasznot hajtó tevé­kenység. Negatív tényezők Mi készteti gondolkozásra az új esztendőben a gazdálko­dókat? Mindenekelőtt az új szabályozó rendszerrel foglal­koznak sokat. Hodászon — ezt Ferenczi László üzemgazdász mondta — már hónapokkal ezelőtt készítettek kalkulációt. — Vizsgáltuk azokat a ne­gatív tényezőket, amelyek bennünket a megfontoltabb munkára sarkallnak. Negatív tényezők az árváltozások, a gépjárműadó, az egyes növé­nyeknél megszűnt hozamki­egészítő állami támogatás. Csökkenti a jövedelmezőséget a biztosítás új rendje is. Mindent figyelembe véve a negatív hatás együttesen há­rom-, három és fél millió fo­rint többletkiadás. Ezzel szemben áll néhány kedvező lehetőség, például a búzater­mesztés, vagy a hústermelés növelése. A búza, a termőhe­lyi adottságainkat tekintve csak kismértékben jövedel­mező, ettől függetlenül 150 hektárral nagyobb területen vetettük a tervezettől. Jelen­tősebb többletbevételt a hús­termelés fokozásától várunk. Tejgrafikon a falon Az elnöki szobában egy grafikon azt mutatta, hogy az elmúlt évben csökkent a tej­termelés. — Ez természetes — veszi át újra a szót a főkönyvelő —, hiszen 1981-ben mi már áttértünk a kettős hasznosí­tásra. 1981-ig kizárólag tej­hasznú szarvasmarhákkal dol­goztunk. Tavaly már csök­kent a tejelő tehénállomány, ezzel szemben felfejlesztet­tük a húshasznú állományt. 1982-ben tovább növeljük a tejelő és hústermelő tehené­szet állományát. A húshasznú tehenészet például 100 vem­hes üszővel gyarapszik. Ezt az állatforgalmival közösen egy­szerű társulási formában old­juk meg. Az idén már 300 tonna húst értékesítenek, és ha figyelem­be vesszük, hogy az új sza­bályozók szerint a marhahús kilogrammonkénti felvásár­lási ára 6 forinttal növekszik, ezek a hat forintok összessé­gében egymillió 800 ezer fo­rint többletbevételt jelente­nek. — Természetesen többlet- kiadásainkat nemcsak a hús­termeléssel kívánjuk ellen­súlyozni, erre több lehetőség kínálkozik. Például az ipari tevékenység. 1980-ban avat­tunk egy ládaüzemet, és idén már 550 ezer Szabolcs ládát készítünk. Osztályozás, csomagolás — Rendelkezünk egy ipar­vágánnyal is, ami több irányú bérmunkát tesz lehetővé. Az erdőgazdaságnak például bér­munkában a Szovjetunióból érkező fa osztályozását vé­gezzük. A TSZKER-rel mű­trágya csomagolására van megállapodásunk. Tárgyalunk a KEMOLIMPEX-szel is 1000—1300 tonna műanyag szemcse csomagolására. Van­nak elképzeléseink a vasipari termelés növelésére is. Az ipari tevékenységből terme­lőszövetkezetünknek kettős haszna származik majd. A lá­dagyártásnál például 75 em­bernek van állandó munkája, de ha elérkezik az almaszedés ideje, nem ládát szegeznek, hanem az almaszüretben vesznek részt. Eddig munka­erőgonddal küzdöttünk, ha az ipari tevékenység fellendül, úgy az iparban foglalkozta­tottak munkaereje a gyümöl­csösben is hasznosítható lesz. Ahol gondolkodnak, kezde­ményeznek, ott a gazdálko­dás szigorúsága nem jelent­het akadályt a jövedelem nö­velésében. Hodászon február végén, ha majd a tepvet tár­gyalják, erről részletesebben is szó lesz. Seres Ernő Alma Nincs okunk kételked­ni abban a jelentésben, amely a kereskedelmi, ezen belül a zöldség- és gyümölcsellátást Nyír­egyházán megfelelőnek minősíti. Hogy most még­is kötekedni támad ked­vem, annak az oka az alma. Pontosabban a jonatánalma. Mert je­lentés ide vagy oda, ez a gyümölcs mostanában nem kapható. Ha lejár­ja az ember a lábát, ak­kor legfeljebb egyszer a héten talál, annak is ké­tes a minősége. Itt nincsen kifogás, hogy import. Még azt sem lehet mondani, messziről kell szállítani. Hogy még sincs? Ennek nyilván a figyelmetlen­ség, a szervezetlenség az oka. Furcsa, de így van: hovatovább gyakrabban lehet banánt, narancsot, grape fruitot kapni, mint szabolcsi jona­tánt. Talán senki sem lehet alma a saját hazájában? Egy tény, az alma jelenleg — alma. <b> fnreEHANG Nyitvatartás „Napi beszédtémák” cím­mel január 24-én közölt ész­revételre — melyben a fe­hérgyarmati TÜZÉP nyitva- tartásáról volt szó — a kö­vetkező információt adjuk: A TÜZÉP nem dönthet úgy, hogy hétfői napokon zárva tarthasson, mert a nyitvatar­tási idő meghatározása csak a helyi tanácsi szervekkel egyeztetve történhet. Az ötnapos munkahétre va­ló áttérés alkalmával több variációból ä hélyi tanács a cikkben említett hétfői zár- vatartással engedélyezte a telep működését. Az előző évekhez viszonyít­va a nyitvatartási időtartam nem változott, ugyanis a hét többi napjain a nyitvatartási idő meghosszabbodott. Az elő­készítés során még 1981. augusztus 19-én megkértük a tanácsi engedélyt. Ezt köve­tően a Kelet-Magyarország- ban hirdetés formájában ér­tesítettük a vásárlókat a megváltozott nyitvatartási rendről. Ugyanezt a TÜZÉP- telepen is kiírtuk. A cikkben említettekről hozzánk sem írásos, sem pe­dig szóbeli bejelentés nem ér­kezet eddig, de a helybeli TÜZÉP-telep vezetője is csak a cikkből értesült az észrevé­telről. Kelet-magyarországi Tüzelőszer és Építő­anyag-kereskedelmi Vállalat, Nyíregyháza Szerecsendió M ilyen furcsa, különös is az ember. Felnő, s elre­pül. Bejárja a fél orszá­got, hogy ráébredjen, mégis csak otthon a legjobb. Itt Sza- kolyban, a Nyírség déli vé­gein, ahol akácok végtelen sora kígyózik a domboldalo­kon, s ősszel szüretelőktől hangos a határ. Itt cseperedett emberré, s ide tért vissza jókora kitérő után Győri Mihály, a Nyer­ges és Szíjgyártó Szövetkezet fiatal üzemvezetője. Állunk az egykori kúria udvarán, nézzük a hatalmas fákat. A park szinte még érintetlen, te­le a legkülönlegesebb fákkal. Az egykori tulajdonos már rég elporladt, de a szakolyi öregek még emlékeznek rá: „Hóbortos úr volt, de szeret­te a fákat”. A park tehát régi szépségé­ben pompázik, de az egykori kúriára aligha ismerne rá a gazda. Falakat bontottak, s szobákat építettek hozzá, és megszületett a „gyár”, csak­nem száz asszony dolgozik itt. Vadászfelszerelést, futball- labdát, divattáskát készíte­nek, s már az NSZK-ban is tudják jó páran, merre is van Szakoly. — Látja azt a nagy fát? — néz rám az üzemvezető —, az termi a környéken a legszebb szerecsendiót. Pulyakorom- ban hányszor megmásztuk . Vendéglátónk Debrecenben tanult, ott szerezte meg a mechanikai műszerész szak­munkás-bizonyítványt. Az is­kola után, mint a környéken oly sokan, ő is Pesten pró­bált szerencsét. De a szíve — vagy az a szerecsendiófa — mindig hazafelé húzta. S jött, jött egyre közelebb. Előbb Téglásra, a Hajdúsági Iparművekbe, nem sokkal ké­sőbb meg már egyenesen ide a szomszédba, a káliói posz­tógyárba. Világéletében ízig-vérig kö­zösségi ember volt. Több mint tíz éve párttag, a me­gyei tanács tagja. A felesé­gét is hol ismerhette volna meg másutt, mint a KISZ- ben. Mindketten a szakolyi szervezet vezetői voltak, gye­rekkoruk óta ismerték egy­mást. — Sokszor talán már túl­zásba is vittem a munkát, mindent elvállaltam, amit rámbíztak. Ma is emlékszem, hiszen nemrég Kállóban egy ideig egyszerre még nyolc funkcióm volt. Nem beszélve persze az itthoni, szakolyi feladatokról. Jó ideig még a sportot is én vezettem a fa­luban, megtörtént nem is egy­szer, hogy valamelyik fo­cistánknak nem volt csukája, benyúltam hát a zsebbe, a saját pénzemet adtam; itt van, de ha nem rúgsz gólt...! öt évvel ezelőtt kezdték szervezni a szíjgyártó szövet­kezet szakolyi üzemét, s szükség volt egy talpraesett, helyismerettel is rendelkező vezetőre, öt szemelték ki a posztra, s ő jött szívesen. — Hogyne jötem volna, — -mondja — hiszen minden szál ideköt. Anyám, a testvé­rek, a rokonok, barátok, de az apám sírja is. Szegény alig, hogy megszülettünk beteg lett, soha nem gyógyult ki belő­le. Volt öt hold földünk, de apám betegeskedett, anyám nem bírt egyedül a földdel. Kiadta felébe. Tízéves sem voltam, már dolgoztam, mert muszáj volt. Jártam a na­gyobb gazdákhoz lovat vezet­ni, ekekapázni, s a fizetség az volt, hogy ősszel hazahordták a terményünket a határból. Aztán egyenesbe jött az éle­tünk. Már nekem is van egy fiam meg egy lányom, a fiú már iskolás. Talán nekik is lesz egyszer egy szerecsendió fájuk, ami hazavárja őket... Balogh Géza Jövedelem Hodászon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents