Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-28 / 23. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. január 28. Ik’JlWHANG Nyíregyházi képeslap. (J. L. felv.) TEHER AZ ÖREG? Per—szülőtartásra Gondviselésre nem kötelezhetnek Úgy tartják, hogy a gyermek soha nem tudja visszaadni szüleinek mind azt a jót, amit tőlük kapott. Saját gyermekeinek adja tovább a gondoskodást, a szeretetet. Ez — tegyük fel — igaz. Ám semmiképp sem mentesít az alól, hogy törődjünk szüléinkkel. Ki szégyenkezzék? A vaskos, kilónyi iratcsomó A. H.-né hatvanesztendős tanyai asszony szülőtartásdíj megállapítási pere. Részlet a jegyzőkönyvből: „A.-né 1945- ben kötött házasságot A..-val, a hétgyermekes özvegyemberrel. Két közös gyermekük született. A házaspár minden leszármazottjának tisztességes kenyeret adott a kezébe.” 1980-ban elhunyt a férj. özvegye azóta egyedül él egy Nyíregyháza környéki tanyán. Jövedelme nincs. Mivel idős és munkaképtelen, nem tudja eltartani magát. — Ez az asszony kétségbeesésében fordult a bírósághoz — tájékoztat dr. Marján András, a Nyíregyházi Járás- bíróság polgári ügyi elnökhelyettese. — A szülők szemérmesek. S ha rá is szorulnak a tartásdíjra, ritkán perelnek — hiszen ezt ők restellik legjobban. Nem akarnak keb lemetlenséget gyerekeiknek. Hogy A. H.-né esetében kinek van szégyenkeznivalója, arról az akta árulkodik. Nyolc alperes — köztük jól kereső gépkocsivezető, s gazdálkodó feleség — szemben a nincstelen felperessel. Személyenként 200 forint szülőtartásdíjat rótt ki a gyerekekre a bíróság. Hárman elfogadták, öten fellebbeztek. Ám az ítéletbe másodfokon bele kellett nyugodniuk. Letiltás a fizetésből Ma már szinte alig van ember a «negyében, aki semmilyen jövedelemmel nem rendelkezik. Ezért A. H.-né esete napjainkban rendhagyónak számít. — Tíz-tizenöt éve még sok volt a nincstelen errefelé — emlékezik dr. Marján András. — Főleg kisebb falusi gazdálkodók maradtak öregségükre semmi nélkül. Akkoriban 100—150 pert indítottak a járásban évente szülőtartásdíj megállapítására. Tavaly tizennyolcat. A csökkenés a körülmények változásával magyarázható. A legtöbb idős ember legalább kis nyugdíjjal rendelkezik. Ha perelnek is, nem tartásdíjért, hanem csekélyke jövedelmük kiegészítéséért fordulnak a bírósághoz. Tipikus eset a V. S.-é. Nyolc gyermeke közül a legidősebb lányával él közös házA szülő, ha megöregszik, s betegsége miatt már nem képes dolgozni, sok család számára teherré lesz. Aki ügyes, s jó összeköttetésekkel rendelkezik, egyszerűen oldja meg a kérdést. Bevált gyakorlat szerint szociális1 otthonba, elfekvőbe, esetleg elmegyógyintézetbe záratják a felesleges hozzátartozót. Legtöbb gond a népes családokban van. Ahol mindenki a másikra vár: majd az eltartja, gondozza az öreget. Régen kiközösítették... — Ma már egyre kevésbé anyagi kérdés a szülőtartás — magyarázza dr. Marján András. — Elsősorban nem a pénzüket keveslik az idős emberek. Hiszen ha szűkösen is, de a többség eléldegél a nyugdíjából. A törődés az, amit nélkülöznek. Mai jogszábalyaink nem ismerik a természetbeni gondoskodást, csak az anyagit. A bíróságon gondviselésre sajnos nem tudják kötelezni a gyerekeket. RÉGEN FALUHELYEN KIKÖZÖSÍTETTEK AZT, AKI FÉLREDOBTA AZ ÖREGEIT. AZÓTA ELNÉZŐBBEK LETTÜNK. HISZEN AZ IDŐS SZÜLŐKKEL VALÓ TÖRŐDÉS — HA NEM A PÉNZEN MÜLIK — „CSAK” ERKÖLCSI KÖTELESSÉG ... (házi) Kilencedszer is... Egy ebéd, egy jegy Szigorítják az ellenőrzést a vendéglátóhelyeken Hová lett az ebédjegy? címmel két alkalommal is foglalkoztunk már lapunkban azzal, hogy a Szabolcs megyei Szálloda és Vendéglátó Vállalat az év elejétől megszűntette a tízforintos ebédjegyeket, s ez hátrányosan érintette a vendéglátó éttermeiben étkező dolgozók egy részét, és sok nyugdíjast. A Kelet-Magyarországban megjelent két írást a megyei tanács vb kereskedelmi osztálya közérdekű bejelentésként fogadta, és rövid időn belül intézkedtek a megoldásra. A döntés szerint 1983. június 30-ig — ameddig a Korona rekonstrukciója be nem fejeződik — a vendéglátónál kétfajta módon biztosítják a munkahelyi étkeztetés iránti igény kielégítését. Az egyik: Nyíregyháza hat vendéglátó helyén, — az új Szabolcsban, az Anna-Tiszában, a Zöld Elefántban, a Borsodi Sörözőben, a Nyíri Fészekben és a Tölgyes csárdában — az érvényes jogszabályoknak megfelelő módon helyben egy hétre előre lehet jegyet váltani 13 forint 70 fillérért. A másik lehetőség, hogy a vállalatok, szövetkezetek váltanak 12 forintos jegyeket saját dolgozóiknak. Ez nem napra és nem helyre szól, bármelyik étteremben érvényes, de egy napra egy ebédért csak egy jegyet fogadhat el a felszolgáló, a különbséget pénzben kell kifizetni. Az előfizetéses ebéd ára tehát 13,70 lesz, de sok munkahely mégsem ezt választja, mert ezért a jegyért azt kap, ami az étlapon előfizetéses menüként szerepel. Ezért népszerűbb sok helyütt a bárhol és az étlapon szereplő étel bármelyikére beváltható 12 forintos jegy, amiből viszont nem telik ki egy ebéd ára, a különbséget pénzben kell fizetni, s nem lehet egy ebédért két jegyet adni. Az ok nagyon egyszerű: aki számolatlanul vette korábban a 10 forintos jegyeket, s naponta mondjuk kettővel fizetett, kétszer annyi vállalati (állami) támogatást „evett”, mint amennyit a munkahely hivatalosan is biztosított. Így végeredményben nemcsak azok használták ki a tízforintos jegyek pénzként funkcionáló szerepét, akik ittak érte. Népszerűségének természetesen máSzomorodni a kabát alatt Elveszett 1980. január 3-án S. János nyíregyházi postás kerékpárja a postai küldeményekkel együtt. Később a postai küldemények — egy 350 forint értékű csomag kivételével — megkerültek. A kerékpár is előkerült: Andrej- kovics Mihály 44 éves solymári lakos adta el egy nyíregyházi lakosnak azzal, hogy válik a feleségétől. Az egyébként nagykállói születésű Andrej kovicsőt eddig nyolcszor ítélték el az ország különböző bíróságain, összesen nyolc és fél év szabadságvesztésre. Az okok meglehetősen egyhangúak: lopás bűntette és lopás vétsége, mindössze kétszer csúszott be sikkasztás. Utolsó büntetését 1980 szeptemberétől a következő év márciusáig töltötte, s azt nem a G. kerékpárjának ellopása miatt szabták ki. Arra csak most került sor, néhány más „stik- li” körítésével. 19$0. március elején például Andrejkovics elment B. Imre nyíregyházi lakoshoz, hogy nagyobb tételben szeretne bort vásárolni, de meg szeretné kóstolni. Meg is ivott egy literrel, de B.-nek gyanús lehetett az ügy, s követelte, hogy most fizesse ki az elfogyasztott bor árát. Andrejkovics szabadkozott, hogy a munkahelyéről nem kapta meg a bérét, végül B.-vel együtt indultak érte. Közben Andrejkovics elszaladt, és Bártfai otthon vette észre, hogy a fia számára 320 forintért vásárolt vadonatúj bőrkesztyű eltűnt, elvitte a „borvásárló”. Andrejkovics 1980. június 3-án délelőtt a pilisvörösvári büfében iszogatott, és távoz- tában észrevette M. Béláné 1800 forint értékű kerékpárját. Elvitte, még aznap eladta, de a rendőrok később visszaszolgáltatták a tulajdonosnak. 1981. április 11-én Andrejkovics elment S. János solymári lakoshoz, akinél korábban alkalmi munkát végzett. Kifizette korábbi adósságát és borral kínálták, de ő közben észrevette, hogy az ablakban lévő kistáskában pénz van. Este tízkor úgy távozott, hogy magához vette a kistáskát és sik oka is volt: a jegyért étlapról választhattak, netán a bisztróban hideg ételt vehettek, s nem azt ették, ami előfizetéses menüként szerepelt. A választási lehetőség továbbra is megmaradt, hiszen 13,70-ért ezután is lehet ebédelni. Aki azonban a bárhol és bármilyen ételre beváltható jegyhez ragaszkodik, le kell mondania arról, hogy egy ebédért két jegyet ad. A munkahelynek pedig arra kell odafigyelni, hogy egy dolgozó csak annyi jegyet kaphasson, ahány munkanapot dolgozik, így nem fizet több hozzájárulást egy-egy dolgozójának, mint amennyit a belső szabályozás lehetővé tesz. A vendéglátónál ezzel a módszerrel lehetővé válik az ellenőrzés, de több pénz marad a náluk étkező vállalatok pénztárában is, mert egy dolgozónak egy napra csak egy jegyhez adnak hozzájárulást. B. J. REKLÁM A „Kelet-Magyarország” 1982. január 7-i „Reklám a semminek” című cikkére észrevételünket az alábbiakban közöljük: A vásárló felháborodása véleményünk szerint nem volt jogos, mivel a „Fehér Hetekre” a nyíregyházi Centrum Áruház nem hirdette a nagyméretű fehér lepedőt. Igaz, hogy hirdetésünkkel egy időben megjelent a sajtóban egy tájékoztató a „Fehér Hetekről” — amely felhívta a figyelmet többek között a franciaágyra való lepedőre is, de ezt nem a nyíregyházi Centrum Áruház tette közzé. Megítélésünk szerint készletünket helyesen mértük fel, folyamatosan biztosítva volt az árualap az akció végéig. A két hét alatt mintegy másfél millió forintot forgalmaztunk a meghirdetett ágyneműkből. Ehhez az is hozzájárult, hogy az országostól eltérően 20 százalékos engedményt is adtunk a vásárlóinknak. Lendvai János igazgató Telefonbetyárok K it ne ért volna váratlan szerencsétlenség, amikor haladéktalanul hívnia kellett a mentőket, a tűzoltóságot vagy éppen a rendőrséget? Ilyenkor aztán tovább tetézi a bajt, ha nem találunk olyan telefont, amely megbízhatóan továbbíthatná a sürgős hírt. Nyíregyházán a jó- savárosi Smidt Mihály utcán és az Északi körúton bosszankodhattak az emberek, mert az egész nyilvános telefont elemelték. Se szeri, se ■zárna a nyilvánvaló rongálásoknak. Általában az automata „pénztárát” feszegetik, s ha nem ömlenek ki a kétforintosok, inkább leemelik az egész készüléket. Lapozom a Debreceni Postaigazgatóság múlt évi statisztikáját, amelyben Hajdú, Szolnok és Szabolcs megye postai rongálásait részletezik. Míg a szomszédos Hajdúban 58 ezer, Szolnok megyében 122 ezer forintot tesz ki az értelmetlen pusztítás, addig nálunk 254 ezer forint a vandál munka „eredménye”. A két megyében együttvéve nincs annyi, mint Szabolcs-Szatmár' ban. A lehangoló elsőséget magyarázhatjuk azzal, hogy ez a megye a legnagyobb, itt van a legtöbb postahivatal. Ennek ellenére teljesen érthetetlen, miért vitték el Napkoron és Tisza - kanyárban a segélykérő telefont. A postaigazgatóság 12 ezer készüléket javított meg, hogy zavartalanul telefonálhassunk. A távbeszélő berendezések fenntartásához 3,4 millió forint értékű anyagot használtak fel. S okszor beszélünk arról, hogy az értelmetlen telefon- betyárság mennyi anyagi és erkölcsi kárt okoz a népgazdaságnak. Ilyen nagyarányú rongálásnál felbukkan a gyanú, hogy soha egyetlen lélek nem járt arra, míg valaki vagy valakik leszerelték a berendezést? S ha a vonaton vagy a buszon megbüntetik a potyautast, miért ne lehetne nagyobb szigorúsággal felelősségre vonni a telefonok rongálóit? T. K. elfutott, s a nehezen mozgó S. nem érte utói. Később a táskát az iratokkal megtalálták, visszajuttatták a tulajdonosnak, „csak” 600 forint hiányzott belőle. Tavaly április 23-án Andrejkovics a nyíregyházi Makarenko utcai élelmiszer- boltban vásárolt. Egy üveg sört betett a kosarába, • egy üveg szamorodnit a kabátjába dugott, s beállt a pénztárhoz, hogy fizetné az üveg sört. A bolt dolgozói azonban meglátták, hogy a kabátjában mi van, s felszólították annak előadására. Andrejkovics ezt megtagadta, aztán a személyi igazolványát sem akarta odaadni, végül a szamorodni visszakerült a polcra. A Nyíregyházi Megyei Bíróság Andrejkovicsot — mint különös és többszörös visszaesőt — két év fegyházra büntette és három évre eltiltotta a közügyektől. Kötelezte a bíróság a vádlottat a meg nem térült károk megtérítésére is. Az ítélet jogerős. <k) FRISS KENYÉR Naponta 120 mázsa kenyeret sütnek a Mátészalkai Sütőipari Vállalat vásárosnaményi üzemében. Képünkön: Ráti Béla beveti a kenyeret az alagutas kemencébe. (G. B.) MIT TÁMOGAT AZ ÁLLAM? tartásban, aki maga is kisnyugdíjas. A többi testvér legfeljebb egy-egy látogatás erejéig törődik apjával. Jellemző a családi szeretet hőfokára, hogy a gyerekek egymás közt nem tudták eldönteni: ki mennyivel segítse az ‘öreg eltartását. V. S. perelt. — Tudja mi a legfájdalmasabb az egészben? — kérdezi a járásbíróság elnökhelyettese. — Az, hogy személyenként 150 forintot kell a gyerekeknek fizetniük egy hónapban, de ezt sokallják. Négyüknek a fizetéséből kell letiltani az összeget.
