Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-26 / 21. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. január 28. ÜE5?hang Kánkán farmerben Január 16-án jelent meg a Kelet-Magyarországban a Kánkán farmerben című cikk, amely a mátészalkai ERDÖ- RIA táncegyüttessel foglalkozott. Vegyes érzésekkel olvastam az írást, ugyanis a „mostoha körülmények” és a „Több törődést is megérdemelnének” megjegyzésekkel nem értek egyet. Az ERDÖRIA az úttörő és ifjúsági ház egyik művészeti kiscsoportja. Foglalkozásait hetenként két — igény esetén több — alkalommal tartja. A helyiséget ezeken a napokon már délelőttől fűteni kell.. (Zárójelben jegyzem meg, hogy nem minden művelődési intézmény engedhetné meg magának azt a luxust, hogy esetenként néhány lány miatt egy több mint háromszáz személyes nagytermet fűtsön, világítson. Más e célra megfelelő helyiségünk nincs.) jjr A táncosok egy jó minőségű szalagos magnetofonnal rendelkeznek, igény esetén egy kazettás magnót is tudunk adni. Lemezjátszót — amikor szükséges — még az ifjúsági klub foglalkozásairól is odaadjuk. Intézményünk szervezi az új tagokat, fizetjük az ideiglenes működési engedéllyel rendelkező csoportvezetőnek a tiszteletdíjat, a kosztümökhöz szükséges ruhaanyagokat, a varra- tási költséget. Gond a műsor fényeffektusainak kialakítása, de ez sem a törődés, hanem pénz hiánya miatt megoldatlan. Igaz, hogy kopott és esetleg poros a parketta. Igaz viszont az is, hogy abban a teremben heti két-három alkalommal tartja próbáit a Szatmár táncegyüttes, négyszer az utánpótlás együttesek, van balett-tanfolyam, vasárnaponként 'ötórai tánc, bábfoglalkozás, játszóház, vannak gyermek és felnőtt színház jellegű előadások, különböző értekezletek stb. Amikor az ERDÖRIA próbáját megnézték, aznap délelőtt és délután is a gyermek néptáncosok dolgoztak a nagyteremben. Sajnos, azt a hivatalsegédet még nem találták fel, aki kétezer forint havi fizetésért naponta háromszor felmossa, portalanít- ja a nagytermet. Viszont van porelszívó berendezésünk. Sokkal mostohább körülmények között működő kiscsoportjaink is vannak, melyek megértve súlyos gondjainkat, nagyon becsületesen és eredményesen dolgoznak. Láng Károly, az úttörő és ifjúsági ház vezetője (A szerkesztőség megjegyzése: örülünk, hogy sokféle rendezvény, próba helyszíne az úttörő és ifjúsági ház. A hozzászólásban jelzett forgalom mellett nem hisszük, hogy alkalmanként csak az ERDÖRIA miatt kell fűteni a termet. Mint a csoport vezetőjétől megtudtuk, legnagyobb gondjuk, hogy kevés lehetőségük van a gyakorlásra. Hetenként kétszer próbálhatnak, de ez is feltételek függvénye. A közelmúltban heti egy lehetőségről a tánciskola órái miatt le kellett mondaniuk. (Mi ez, ha nem a feltételek hiánya?) Szakvezetőjük nincs, így legalább egy tükröt szeretnének, hogy korrigálhassák mozgásukat. (A tükröt alighanem köszönettel vennék a balettiskolások és a néptáncosok is.) Tudjuk, hogy ez anyagi kérdés, akárcsak a takarítás. Ami a portalanítást illeti: mindenképpen jobb lenne a porképződést megakadályozni, mint utólag „elszívni”. A poros, koszos terem — mivel bemelegítés közben le kell ülni, tenyereim a padlóra — félő, hogy egyszer kedvcsinálóból kedvszegővé lesz. Pedig kár lenne ezt a lelkes csoportot elveszíteni.) A A nyíregyházi gyógyszertárközpont hetvenkét patikát Iát el a megyében gyógyszerrel. Naponta három teherautó szállítja a korszerű raktárból a több száz fajta gyógyszert. Gyógyszertáranként csomagolják az árut. (Jávor L. felv.) ELSZÁMOLTA ÁZ ÁRAT... Bársony a vásározótól Mindenki a maga kárán tanul — tartja a mondás. Kivételek persze vannak. Olyanok, akik saját kárukból sem okulnak, hanem időről időre elkövetik ugyanazt a hibát. Áz elbocsátott csapos így járt U. J.-né, a Szabolcs megyei Szálloda és Vendéglátó Vállalat csaposa is. Nem egészen egy év alatt háromszor csípték fülön, amint megkárosította a vendégeket. — Erős gyógyszereket szedek, állandóan kábult vagyok — védekezett az asszony. — Betegállományba nem mehetek, mert szükség van a keresetemre. Az üzletben nagy a forgalom. Mindenki sürget. Csoda, hogy tévedtem...? U.-né egy próbavásárláskor „bukott le”. Fél deci konyakot, fél deci barack pálinkát kértek tőle a népi ellenőrök. A csapos kevesebbet mért, így 3 forint 20 fillérrel károsította meg a vásárlókat. Mondhatnánk, nem nagy összeg. De ha minden rendelésnél téved ugyanennyit, a nem tiszta úton szerzett haszon alighanem ezresekre rúg egy hónapban. Ezért a szabálysértésért 10 ezer forintig terjedő pénzbírságot vethet ki az elkövetőre a tanács. A tárgyaláson sokat nyomott a latba, hogy tizenegy hónap alatt U. J.-nénak ez már a harmadik „tévedése” volt. ötezer forint pénzbírságra büntették az asszonyt. Az ügy ezzel nem zárult le. A notórius szabálysértőt elbocsátották az állásából. A „védtelen" kiskereskedő Nagy darab, jól öltözött férfi terpeszkedik a széken. Divatos digócipőjével ritmust dobol a parketten. L. O. divatáru-kereskedő közömbösen halLgatja a tényeket: Egy asszony bársonyfarmert vett a kisvárdai piacon a vásározótól. A nadrág minőséghibás volt. Ám hiába vitte vissza a farmert a kereskedőnek. L. O. nem vette át a holmit, hanem durva hangon elzavarta a vevőt. — Bizonyítsák be, hogy tőlem vásárolták a nadrágot! — harsogja. — Árultak a piacon még vagy nyolcán ugyan- ilyet. De nem is ez a baj. Az bosszantott fel, hogy kiabált velem az az asszony. Ha rendes hangon kér, még tán ráálltam volna a cserére. így azonban nem ismerem el, hogy tőlem vette. Kinek higgyünk? A vásárlónak, vagy a „védtelen” kiskereskedőnek. L. O. nem először jár a tanács szabálysértési csoportján. Korábban ötszáz forintra bírságolták — becsületsértésért... — A kiskereskedők nem szoktak számlát adni a vásárolt holmikhoz. A két fél közül tehát a vevő van hátrányos helyzetben, ezért elsősorban az ő érdekeit vesszük figyelembe — tájékoztat dr. Űjváry Margit, igazgatási osztályvezető-helyettes. L. O.-t minőségi kifogás szabálytalan intézése miatt 1300 forintra bírságolták. A határozatot másodfokon is jóváhagyta a megyei tanács. Á hamistanú Nagy forgalmú boltokban könnyen megtörténhet, hogy az eladók akaratlanul rosszul számolnak. (Hogy miért mindig a vevők kárára, az rejtély.) Általában 4—5 forinttal számolnak többet. Az ettől nagyobb összegű túlszám- lálás ritkaságszámba megy. K. Zs. üzletvezető-helyettes egy próbavásárlás alkalmával 10 forint 90 fillérrel károsította meg a népi ellenőröket. Blokkot nem adott, sőt az áru csomagolásán sem tüntette fel az árat. K. Zs. így mondta el a történteket: — A vásárló hurkát, kolbászt, kenyeret, uborkát vett 54 forint 80 fillérért. A százasból visszadtam 44,30-at. Nem vettem észre, hogy a visszajáró pénzből egy tizes a papírok közé csúszott. A boltvezető-helyettes még egy tanút is vitt a tárgyalásra. P. I. a vásárlók könyvébe írt bejegyzéssel is igazolta: a tizes véletlenül maradt a pulton. A tárgyalás napján már régen lejárt a munkaidő, de még mindig égtek a lámpák a szabálysértési csoport irodájában. A figyelmetlen eladó és a tanú végül belezavarodott saját mondókájába. Sorozatos ellentmondások után K. Zs. kénytelen volt beismerni: elszámolta az árat. A szabálysértés 3 ezer forintjába került. 00 Késsel, szekercével A NYÍRPILISI GARÁZDÁK Aligha mondható, hogy nyugalmas napjuk lett volna a nyírpilisieknek szeptember 28-án. A baj ott kezdődött, hogy Kozák Sándor 59 éves helybeli lakos malacokat adott el, s a jó vásár örömére jócskán itta az áldomást. Vele volt Kozák Barnabás 20 éves helybeli lakos is, ivott ő is, és mindketten ittas állapotba kerültek. Csak rontotta a helyzetet, hogy Kozák Barnabásnál szeker- ce és kés, Kozák Sándornál pedig kés volt. A botrány ll óra tájt kezdődött azzal, hogy Kozák Sándor az utcán minden indok nélkül megtámadta A. Gyuláné helybeli lakost és utánahajította a szeker- céjét. A szekerce nem érte el az asszonyt, Kozák Barnabás pedig ezután P. József helybeli lakos tehénfogatát támadta meg és sze- kercéjével a tehenet többször orrba verte, sőt P. Józsefet is megfenyegette. Ezután Kozákék az italbolt előtt tartózkodó Cs. Jánoshoz mentek, Kozák Barnabás minden indok nélkül szekercét, társa pedig kést fogott rá. Később O. Gyula helybeli lakossal találkoztak, és őt Kozák Barnabás puszta kézzel arcul ütötte. U. Józseffel folytatódott az ittas botrányokozás. Kozák Barnabás szekercét és kést fogott rá, és azt kérdezte tőle, melyikkel ölje meg? ÍSzután K. József helybeli lakost támadták meg. Kozák Sándor lefogta, társa pedig puszta kézzel ütötte, majd elővette a szekercét és fenyegetőzött, de Kozák Sándor elhúzta onnan. Később Kozák Sándor megszúrta B. Zoltán helybeli lakost a füle mögött. Garázdálkodásuk következtében eddig négyen sérültek meg, szerencsére könnyebben. Kozákék ezután megtámadták a kenyeret szállító gépkocsit. Kozák Barnabás a szekercével bezúzta a gépkocsi bal első és oldalsó ablakát, késével a betört ablakon keresztül benyúlt és a sofőrt megszúrással fenyegette. (A gépkocsiban 673 forint kár keletkezett.) Az ittas garázdálkodás a község lakóiban olyan felháborodást keltett, hogy riadalmukban a helyi körzeti megbízottól kértek segítséget. ö telefonált a nyírbátori kapitányságra, onnan is kijöttek ketten, továbbá három önkéntes rendőrrel indultak Kozákék megfékezésére. Kozák Sándorral szemben könnyű volt az intézkedés, ellenállást nem tanúsított, így előállításának semmi akadálya nem volt. Kozák Barnabás e pillanatokban éppen a Hajnal utcában forgatott egy vasvillát és azzal csápolt az összesereglett nyírpilisi lakosok felé. Mikor a rendőrök közvetlen közelébe értek, Kozák Barnabás hirtelen megfordult és a vasvillával feléjük csapott. Két rendőrnek leütötte a fejéről a sapkát, egynek pedig a vállát súrolta az ütés. Ezután a rendőrök megakadályozták Kozákot a további garázdálkodásban és előállították a kapitányságra. A Nyíregyházi Megyei Bíróság Kozák Barnabást garázdaság, könnyű testi sértés és felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak miatt másfél év, Kozák Sándort pedig garázdaság és könnyű testi sértés miatt hat hónap börtönre büntette. Kozák Barnabást a bíróság két évre eltiltotta a közügyektől is. Az ítélet jogerős. <k> KÉPERNYŐ ELŐTT Mi mindenről esett szó a Terefere legutóbbi adásában! Mégis a központ a dilettantizmus volt. A jelenetek, az eseteket feldolgozó riportok színvonala eléggé egyenetlennek tűnt, ezt azonban már megszokhattuk más alkalmakkor. Egy-egy nagyobb műsorblokkba mindig kerülnek gyengébb anyagok is. Az igazi jó színvonalat Biró Lajos jelenete (Turay Ida, Benkő Gyula), öze Lajos monológja (Búcsú Latinovitstólji és Gábor Andor bohózata (A sótartó, Jobba Gabi, Benedek Miklós) teremtette meg Képes Géza epigrammái társaságában (Szakácsi Sándor és Szombathy Gyula adták elő), Galsai Pongrác és Tatai/ Sándor beszélgetése pedig mintegy megadta a műsor elején az alaphangot, az igényes nézőpontot, amelyről szemlélni érdemes az összeállítást. Nagyon érdekfeszítő volt a Panoráma múlt heti adása Lengyelországról, Romániáról, Kubáról és Vietnamról. A televízió külpolitikai műsorainak legjobb erénye, az őszinte, nyílt szó ebben a műsorban is érvényesült. Azt hiszem, ahhoz a fogalomhoz, hogy őszinte, nyílt, nem csupán a mi véleményünk (tehát az egyik fél gondolatainak) kimondása tartozik, hanem a másik fél, a megkérdezett álláspontjának közlése is. Ilyen értelemben tartom igazmondónak, igazmondásra törekvőnek ezeket a riportokat, interjúkat, műsorokat. A műsorújság úgy jellemezte az Aranypolgár című, 1941-ben készült amerikai filmet (Orson Welles rendezte), mint amelyet a világ tizenkét legkiemelkedőbb alkotásai között tart számon a filmtörténet. Jómagam többnyire fenntartással fogadom ezeket a „leg”-eket. Túlságosan sommásnak, egyoldalúnak bizonyulnak, nem is ritkán. Egyébként is, ezek az ítéletek át is értékelődnek, módosulnak, mert minden kornak, korszaknak más és más az akusztikája, az esztétikai (és egyéb) mércéje. Megvallom őszintén, az Aranypolgár sem váltott ki bennem olyan erős hatást, mint amilyet régebbi moziemlékem alapján vártam. Az kétségtelen, hogy alapos, pontos rajzát adja, lélektani rugóit tárja fel a kapitalista sajtószervezetnek, a tőkés embernek, de több vonatkozásban magának az imperializmusnak is, azonban mai szemmel nézve már túlhaladott szcenikai, dramaturgiai eszközök, fogások, fordulatok is lelhetők fel benne. Hozzátéve azt is, hogy mostani mértékkel mérve túlságosan terjedelmes, fárasztó ez a két óra nemcsak a képernyőn, hanem a moziban is. Az útifilmek egyik veszélye, hogy az élménybeszámolók szintjén megrekednek. A Brazíliáról készített film jobbára elkerülte ezt a buktatót. Sugár András szerkesztő-riporter és Du- bovitz Péter rendező-operatőr a színesen megkomponált képsorok mellé (alá) gazdasági, társadalmi, történelmi adatokkal is szolgált, azonban a film egésze mégis csak arra volt jó, hogy felkeltse a mélyebb érdeklődést az erről a nagy kiterjedésű és végletes ellentéteket felmutató országról szóló könyvek, tanulmányok iránt. Seregi István A RÁDIÓ MELLETT Különös figyelemmel hallgathattuk mi, szabolcs-szat- máriak a Rádiószínház szombat délelőtti adását. Mary György sok szálból összeszőtt, dramaturgiailag kiválóan felépített hangjátéka, a Hegyet küldjél ugyanis az általunk is keservesen megtapasztalt 1970. májusi árvízzel szembeni hősies makói helytállásról szólt. Persze, társadalmunk szervezettségének ereje, a mindet} oldalról megnyilvánuló segítőkészség mifelénk csak a váratlanul zúdult elemi csapás közben és után, a mentésekben és az újjáépítésben bontakozhatott ki. Emlékezzünk csak: jószerivel az egész ország megmozdult az elöntött 40 megyei falu megsegítésére. Ez óhatatlanul eszembe jutott a kritikus makói napok felidézésekor. A döntő különbség, ami Makón és a nálunk történtek között (hogy ti. Makón bizonyos mértékig előre számíthattak a Maros rendkívüli áradására, nálunk pedig nem a Tiszáéra és a Szamoséra), meghatározta a dokumentatív drámai feldolgozás lehetőségét. A feszültség napról napra való / fokozódásának érzékeltetése, és a szervezett védekezés mellett nagy hangsúlyt kapott az akkor 37 ezres lélekszámú város lakossága jórészt felének kitelepítése Hódmezővásárhelyre és Szentesre, s az a mindenben előrelátó intézkedéssorozat, továbbá az ideiglenesen kitelepítette- ket befogadó emberi segítőkészség, amivel az említett városokban a váratlanul érkező „menekülteket” fogadták — még az éjszakai órákban is. A dokumentumjáték a makói és környékbeli férfiak, a magyar és szovjet katonák, a körzet vállalatai és intézményei dolgozóinak, valamint a vízügyesek szinte emberfeletti munkájának a népgazdasági erőforrások azonnali hathatós mozgósításával történt sokoldalú bemutatásával ragadott meg. Mindennek volt köszönhető, hogy a töltéseken kívüli árvízszinttől 6—3 méterrel mélyebben fekvő Makó városát sikerült a pusztulástól megmenteni. Török Tamás rendező méltán nyerte el azzal.a. munkái ávár'a -kritikusok 1981. évi díját Szerencsés fogásnak bizonyult a valóságos szereplők visszaemlékezéseinek az egykorú dokumentumok színészi interpretálásával történt elegyítése. Egy szociológiai műsorról. Mester Ákos beszélgetett H. Sas Judittal vasárnap délelőtt a N agyítás-ban, Harminc perc az emberi kapcsolatokról címmel. Az adás a Fehéren-fekeién rádiófolyóiratban elhangzott egyik riporthoz kapcsolódott, melyben — pszichológiai szempontból — szó esett egy új kezdeményezésről, a magányosok számára Budán létesített, ún. „teaház”-ról, ahol a lelkileg veszélyeztetettek számára lehetőséget * nyújtanak a kommüniké- ! lásra, s ezzel „meg akarják ! őrizni az elmagányosodott \ embert az önpusztító fanto- i moktól”, meg akarják tani- j tani „az emberi kapcsolatok \ szép liturgiájára” — az ivás- ban is. például. Ez adta az ötletet a műsorkészítőnek, hogy megvizsgálja: tudunk-e együtt élni? Házasságban, öregek a fiatalokkal, történelmileg-társadal- milag megváltozott feltételek és érdekviszonyok között, a közösségi ember és az egyéniség kívánatos harmóniájában. S a válasz az, hogy egyelőre nem. Merkovszky Pál
