Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-05 / 3. szám
1982. január 5. Kelet-Magyarország 3 Liberális nevelés? SOKAN VÉLEKEDNEK ÜGY, hogy a mostani fiatalok, a tíz-húsz évesek jóval fegyelmezetlenebbek, mint a középkorú nemzedék volt annak idején, és ezért mindenekelőtt az iskola a felelős, nem a család. Manapság mind gyakrabban tapasztalható az oktatási intézmények elmarasztalása az ifjúság viselkedése, munkához való viszonya miatt. Azt hiszem, fölösleges volna felvenni a kesztyűt, harsányan és hosz- szasan bizonygatni, hogy a mai fiatalok nem rosszabbak, mint apáik voltak ifjú korukban. Csak mások. De ha igaz is az elmarasztalás: az ifjúság mindig olyan, amilyenné a felnőttek formálják. Izgalmasabb kérdés ennél az, hogy az utóbbi időben helyesen neveljük-e gyermekeinket, állítunk-e eléjük erőfeszítésre késztető követelményeket? Az sem érdektelen társadalmi probléma, hogy végül is ki foglalkozzék a nevelésükkel: kizárólag az iskola? Netán a család? A társadalom? Nem is egyszerű kérdések ezek, mégis hányán rá vágják, szinte gondolkodás nélkül, talán a felelősség áthárításának szándékával: természetesen az iskola neveljen, elvégre ez a dolga, hiszen a jelenlegi hajszolt életvitel mellett a szülőnek nem jut ideje — vagy csak nagyon kevés — a gyerekével bajlódni munka után. >' ' Kényelmes álláspont, mely nem számol a nevelés társadalmi jellegével. Mert az iskola nem egyedül és, nem elszigetelten végzi az ifjúság oktatását-nevelését, hanem sajátos társadalmi munka- megosztásban. Réges-rég óta. Példának okáért az utca éppúgy hatással van az iskolai tanulókra, mint a családi környezet, a sportegyesület, a társadalmi szervezetek, illetve később a munkahely. Üjabban egyre többször érezhetjük saját bőrünkön, hogy lám, mire megy az intézményes nevelés, ha a társadalmi tényezők nem azonosulnak az iskola céljaival, elsősorban a közömbösségből fakadó, ez idő tájt terjedőben levő liberalizmus miatt. Mit is jelent a pedagógiai liberalizmus valójában? Némelyeknél elvtelen engedékenységet a fiatalság magatartási hibáival és munkafegyelmének lazulásával kapcsolatban, a követelmények meglepően alacsonyra állítását, nemegyszer hangzatos jelszavak kíséretében. Másoknál a személyiség korlátlan kiteljesítésének követelése — amit „maradi szülők és vaskalapos pedagógusok” minden rendelkezésükre álló eszközzel megakadályoznak — csap át liberalizmusba. PEDAGÓGUSAINK VÉLEMÉNYE az iskolai neveléshelyzetről korántsem egységes, ám azt szinte egyöntetűen kifogásolják, hogy a liberális nézetek s a rájuk épülő magatartásminták nyomán sok iskolában meglazultak a rend eresztékei, mégpedig oly mértékben, ahogy a fegyelmezetlenség bizonyos tünetei a társadalomban is megfigyelhetők, például a munkahelyi lazaságokban, a kultúrálatlan utcai viselkedésben, általában az emberi kapcsolatok minőségének romlásában. Riadalomra persze azért nincsen ok, de hiba volna alaptalan riogatásnak tekinteni az iskolákból időnként érkező vészjeleket. A neveléssel szemben tanúsított közöny következményei mellett nem szabad szó nélkül elmenni. Elsüllyedtek volna a követelmények az iskolában, a mindennapi életben? Ki mer erre határozott igennel vagy nemmel válaszolni? Az biztos, környezetünk számos példával illusztrálja, hogy rengeteg szülő nem kéri számon gyermekétől a kötelesség elmulasztását. Ki ezért, ki azért. „A követelés: embertelenség” — értelmiségi körökben néha még ez a iiBpados” teória,is elhangzik a szülői tehetetlenség mentségeként, holott semmi nemű alapja nincsen. Épp az ellenkezője igazra követelés emberi mivoltunkból következik, mert a munkával függ össze, ami tudvalevőleg emberi lényeg. Követelek tőled, mert tisztellek — így hangzik a nagy pedagógus, Makarenko tanítása. A liberális nevelési nézetek a mai életnek afféle rad- hajtásai, melyeket minél előbb le kellene nyesni; talán majd azok is ráébrednek ennek szükségességére, akik most lelkes hívei a túlzó engedékenységnek, akik közömbös szemlélői a fiatalok, magatartási zavarainak. A REND, A FEGYELEM megszilárdításának pártján álló pedagógusok jó ügyet képviselnek akkor, amikor egy tapodtat sem engednek abból, hogy a tanulóifjúságot kötelességtudatra, következetes helytállásra neveljék. Rend nélkül a szocialista demokrácia csak buborék, rend nélkül a szabadság is „szélbe írott betű csak”. Annak az értelmes társadalmi együttélésnek a megvalósításán kell fáradoznunk, amely a régi világ kaszárnyafegyelmét, ahogy Lenin mondta, a munkások és a parasztok öntudatos fegyelmével helyettesíti. P. Kovács Imre TISZASZALKAI VÁLTOZÁSOK (1.) Gyár a faluban Mára három falu — Tiszaszalka, Tiszavid és Tiszaadony — alkot egy közigazgatási egységet. Székhely Tiszaszalka lett. Területe 2531 hektár, s ezen 1625 ember él. Kevesen vannak, mitagadás, főleg ha azt nézzük, 1960-ban 1953 embert írt össze a népszámláló. Azóta lassan fogynak, de nem a régi meneküléshez hasonló eliramodással. A fiatalja továbbtanul, s jó részük nem jön A gyár nélkül beszélni a községről, nem lehet. Szülék Ferenc egy éve ment nyugdíjba, s élete, lényegében a gyár eddigi élete volt. vissza. Tiszaszalkának pedig van jövője. Fejlesztésre kijelölt alközpont. Van kis gyára; termelőszövetkezete, három falu gyermekét fogadja iskolája, a fogyasztási szövetkezet nyolc aprófalu kotlósa, pártbizottsága, művelődési háza három településen politizál, orvosához, patikusához öt faluból járnak, római katolikus papja kilenc, református lelkésze három faluban hirdeti az igét. „Hunka híján Pestre mentem...11 — Alapító tag voltam, már itt dolgoztam a gépállomáson, amikor összesen öt traktor volt a gondjainkra bízva. Eredetileg falusi kovácsként kezdtem, a negyvenes évek legelején — itteni munka híján — Pestre mentem a hajógyárba, s lakatossá képeztem magam. Aztán katona lettem, a fogságból 1948-ban vergődtem haza, s azóta itt élek. A gépállomás persze kinőtte magát, végül már 170 traktort és 40 kombájnt tartottunk karban, a traktorosok, kombájnosok kiképzését is mi végeztük ... A hatvanas esztendők legelején. Szülék Ferenc üzemvezetővé lépett élő, s amikor az acélárugyár égisze alá került a cég, tisztét akkor is megtartotta. Ma hatvanegy éves, nyugdíjasként is dolgozik. Ez volt a múlt, a jelenről Szedlár Sándor a gyár fiatal igazgatója beszél. Sä számokon, a beszédes adatokon túl-' menően mondandójának talán legfontosabb része, hogy ez a gyár, lassacskán leveti a korábbi „gyarmati” jelleget. Amikor nem túlzottan rég —„ a fővárosi nagyüzemek az olcsó munkaerőt keresve nyújtották ki csápjaikat Be- reg távoli tájaira is, hogy kevés bérért (legtöbbször mindent, tehát a szakképzetlenséget, a munka kválifi- kálatlanságát is figyelembe véve kicsi bérért) végeztették el azt, amire a fővárosba embert, már nagyítóval sem találtak. Noha számos téren még mindig másodosztályú állampolgárok a nagyvállalati értékrendben az itt dolgozók, helyzetük — a munka köny- nyebbségét, a feltételeket tekintve —, javult. Ma már ott tartanak Tiszaszalkán is, hogy mind többen panaszolják dicsekedve, a nagyvállalat belőlük él. Mennyit keres egy munkás? Ma, egy tiszaszalkai munkás átlagban 41 ezer 340 forintot keres évente. Amiben viszont óriási valóban a változás, az az, hogy nincs munkaellátási .gondjuk, -sőt azt is tudják, mit csinálnak a következő évben. Aki régebben ismeri a gyárat, az látja: ég és föld a különbség a néhány évvel korábbihoz képest. — Gyártunk itt húsipari rakoncát, Ikarus-alvázat is de ma már abban reménykedhetünk, s marad az, ami a legjobban bevált: a falfúró. Ehhez azonban több szakmunkás kellene, de ahelyett, hogy nőne a számuk, inkább viszik őket. A környék minden javítóüzeme, tmk-ja belőlünk él. Távlati elképzelésünk pedig egy melegüzem létrehozása, csakhogy ehhez pénz kell, hozzávetőleg 80 millió forint. K emény Szilárd csoportvezető kinevezésekor megfogadta, hogy őt ettől a poszttól csak a nyugdíj, vagy a halál választja el. Mondta is neki Micike, a felesége: „Édes Szilár- dom, becsüld meg magad, ne adj támadási lehetőséget, ezért ha lehet, te sose szólj, mert akkor nem fáj majd a fejed. Legfeljebb kérdezz, de azt is csak módjával!" Hiába, jobb élettársat keresve sem talált volna Micikénél, hiszen ez a tanácsa immár több mint húsz éve aranyat ér. Mert ő, Kemény Szilárd ma is sziklaszilárdan ül a pénzügyi csoportvezetői székben! Eddig négy igazgató dőlt ki mellőle, de ő maradt. Szűkebb körű megbeszélésen, avagy termelési tanácskozáson ő sohasem tesz egyebet, minthogy szíve választottjára, Micikére gondol és arra az intelemre, ami több mint húsz éve hangzott el: „Szilárd, becsüld meg magad, ne adj támadási lehetőséget ..Szünet nélA ' .ITÓÍ9CT : kül erre gondol, nagyon sokszor azt sem tudja, miről van szó, így tehát nem bosz- szantja semmi, őt nem hozza ki senki á“' ts dptt tegnap, de még arra sem, hogy mit mondott az előző órában. Szilárdunk mindeközben csak mosolyEgy karrier vége és semmi a sodrából; nem nyilvánít véleményt, nem dicsér, nem kritizál, ő csak hallgat. Amikor az első igazgatót menesztették, már akkor mondták többen, hogyha az igazgató kevesebbet beszélt volna és Kemény Szilárdhoz hasonlóan jó nagyokat hallgat, akkor még sokáig hegyelhetett volna székében. Az újabb igazgató is összeférhetetlenség miatt távozott, míg a harmadik főnöke folyton okosabbnak akart tűnni, mint a vezérigazgató. A legutóbbi, a negyedik kenyéradója meg valóságos beszédmániákus volt, így aztán nem emlékezett rá ma, hogy mit mongott. Neki legjobb befektetés a hallgatás és az időmúlás volt, mert kétévenként automatikusan ugrott a fizetése is. Hanem ez a mostani főnök már kezdettől fogva nem tetszett neki. örökké őt szugge- rálta a szűkebb megbeszéléseken, egyszer a termelésin pedig rá is kérdezett, hogy mi a véleménye erről Kemény elvtársnak? ő felállt és csak any- nyit mondott; „Ügy vélem, az én véleményemnél sokkal érdekesebb lehet az igazgató elvtárs véleménye.’’ Az új főnök szeme egy pillanatra fennakadt, s ezután még inkább szemmel tartotta Szilárdunkat. Aztán az első banki problémánál — fizetésképtelenség keletkezett — hivatta Kemény csoportvezetőt, s amikor az igazgató kérdésére Kemény Szilárd is kérdésekkel válaszolt, a főnök jobbnak látta felfüggeszteni a tárgyalást. A hónap utolsó előtti napján újra magához szólította az igazgató és közölte vele: méltányolni akarja több mint húszéves, kemény szolgálatát, ezért elsejétől leveszi a válláról a csoportvezetői teendőket és egy fiatal, agilis beosztott nyakába szakítja ezt az igen nehéz munkát. őt, Kemény Szi- lárdot, fizetése meghagyása mellett, áthelyezi a gyári kertgondozók és portások közvetlen felelősévé. Amikor hazament, Micike előbb bevett egy fél marék An- daxint, aztán állandóan azt kiabálta, bizonyára megszegte a fogadalmát az ő hűtlen férje és véleményt nyilvánított. Kemény Szilárd hiába bizonygatta az ellenkezőjét. Angyal Sándor Emellett szól a földgázvezeték viszonylagos közelsége. Reményeinket táplálja, hogy a beruházás, a KGST egyik programjába is beilleszkedne. A változások jele az is, hogy a tiszaszalkai gyár egyre nagyobb önállóságot élvez. Az igazgató szavaival: — Lényegében azt csinálunk, amit akarunk. Vállaltunk már munkát a vezérigazgató beleegyezése nélkül is. Persze, ha veszteségesek lennénk, nem ugrálhatnánk. Jó adag kockázat van ebben, ám vállalni kell. Megoldás .**>>; i csak egy lehet Ez a gyár, bárhogy nézzük is, az Isten háta mögött van. A legközelebbi vasútállomás Vásárosnamény; kanyargós, gyenge úton lehet Tiszaszal- kára eljutni, s kell-e mondani, hogy ez mit jelent például a szállításban? S távol vannak akkor is, ha szakemberre van szükségük. Ez az oka annak, hogy a mintegy hatszáz emberből, mindössze tíz az egyetemet, főiskolát végzettek száma, s ez kevesebb a kevésnél is. Megoldás csak egy lehet: jó fizetés és lakás. Végül, a falu és a gyár viszonyáról néhány szót: — Röviden mondva: jó a kapcsolat. A gyár erejéhez mérten segít, pénzt adott a vízműhöz, nyolc munkáslakás építéséhez pedig a költségek 20 százalékát biztosítottuk ... Eddig az igazgató, aki Budapesten, a műegyetemen végzett. Azt mondja, hívták, maradjon benn a tanszéken. De egy testvéren kívül, senkije sincs Pesten. így aztán hazajött, ha nem is tiszaszalkai, és kilencedik éve dolgozik itt. Bürget L.—Speidl Z. Nyolctonnások klobja S oha annyit nem takarítottak be kukoricából az IKR megyei taggazdaságai, mint 1981- ben. A szabolcsi mezőgazdasági nagyüzemek a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelési Rendszer technológiája alapján 13 és fél ezer hektáron 5,7 tonna átlagtermést értek el. Ez kiválónak mondható. Talán meglepő, de ehhez a jó eredményhez hozzájárult az 1980-as esztendő kedvezőtlen időjárása is. Mert akkor ősszel nagyon kis területet tudtak a gazdaságok megforgatni, s mindenki izgult, 1981-ben mikor is kezdheti a szántást, s utána a vetés volt a fő kérdés. Jó értelemben véve ráhangolódtak a gazdasági szakemberek a „kukoricára”. Kitűnően felkészítették az embereket, gépeket, az eredmény pedig nem maradt el. Az IKR megyei taggazdaságai közül a legtöbbet — hektáronként 7,7 tonnát — a tiszavasvári Munka Termelőszövetkezetben termeltek. Több szövetkezet — a ti- szadadai, a nábrádi, a mária- pócsi — hat tonnán felüli eredményt produkált. A fentiekből kiderül, nem elég az IKR biztosította jó gép, a megfelelő vetőmag, a kitűnő technológia, a legfontosabb az emberi hozzáértés. Minden ezen áll, vagy bukik. Az időben felszántott talajon, a kiszórt és hasznosítható tápanyagon, a pontos vetésen. Ha ezeket nem végzik el rendesen, akkor az optimálisan elérhető termésből hektáronként száz és ezer kilókkal kevesebbet . takaríthatnak be. Erre vezethetők vissza a négytonnás hozamok is.- A hajdúnánási IKR-kör- zethez tartozó taggazdaságok közül a mikepércsi közös gazdaság érte el a legjobb termést: 11,2 tonnát takarítottak be minden hektárról. Persze ez sok gazdaságban elérhetetlen álomnak tűnik, viszont a nyírségi tájon nem is ezt a mennyiséget kell megcélozni, hanem a biztos nyereséget adó termést. S hogy az IKR minél szélesebb körben terjessze a gazdasági tapasztalatokat, az országból huszonkilenc gazdasággal megalapította a nyolctonnások klubját. □ z ezekben a nagyüzemekben tevékenykedő szakemberek beszámolnak a termelésről, átadják a tapasztalataikat a többi gazdaságokban dolgozóknak. Ez azért jó, mert közvetlenül a termelésben részt vevő gyakorló szakember mondja el mit, s miért csinált. Tanulni lehet, s talán nemsokára már szabolcsi gazdaság is tagja lesz ennek az előkelő klubnak. (sípos) A főiskolai tangazdaság gyulatanyai gépjavító üzemében javítják áz erő- és munkagépeket. A hiányzó alkatrészeket Kiss Pál esztergályos készíti el, az EU—630-as esztergagéppel. (E. E.)
