Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-23 / 19. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. január 23. Arkon-bokron át Hát akkor kezdjük Vadászat a > Rétközben Durrr...! Az első kakas H egtöbben még az igazak álmát alusszák, de a vadászok már készülődnek. Gyülekező Kisvár- da alatt, a lovarda mellett. A Nap még csak most bukkant elő messze keleten, de a társaság jó része együtt van. A vizslák már mennének, idegesen rángatják a pórázt, de hátra van még az eligazítás. A vadászok felsorakoznak, szemben velük a vadászmester, Rádi András hívja fel a figyelmet a tudnivalókra, elmondja, merre lesz a hajtás, s már indul is a menet. Hosszú csatárláncot alkotunk, s mit nekünk sás, hó, vizesárok. Azazhogy ... jobbra élesen reccsenő jég s félbeharapott káromkodás. Hiába no, kellemetlen a téli fürdőzés. Parányi nádasban csörtetünk, mikor elszabadul a pokol: brrr ... srrr ... éktelen robajjal fácánok hada startol, s megszólalnak a puskák. Vége az első körnek, s hu- szonegynéhány kakasnak. A társaság elnöke, Horváth Imre szerint lesz több is, ez csak amolyan bemelegítés volt. Osztrák vendégek vadásztak tegnap ezen a területen, sok a sebzett fácán. Ma legalább összeszedjük azt is. Elmúlt már dél, túl vagyunk a negyedik hajtáson is. Mögöttünk van már vagy 15 kilométer, s a krónikást csak egy dolog élteti: este majd otthon egy jó meleg fürdő! Most azonban még tapossa a havat, csúszkál a jégen, s azon töpreng, ha most otthon lenne, kényelmesen elnyúlna a fotelben, jól felcsavamá a fűtést,- bekapcsolná a tévét, reccs ...! Máris derékig áll egy árokban, szerencsére a víz még bokáig sem ér. Túlélte hát, s túlélte a napot is. Igaz, hogy a füle lefagyott, a keze megkékült, a lábát már nem érzi, de átvészelte a napot. Mi az, hogy átvészelte! Ha a füle kienged, a lábával meg már járni is tud, elmegy még egyszer. Persze, ha hívják. Szöveg: Balogh Géza Foto: Gaál Béla ... és akkor jött a... Vége a napnak A teríték / KM
