Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-23 / 19. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. január 23. Ezt mondják az adató Családtervezés AZ „EGYKE" HÁTTERE Kocsi, lakás, luxus... A harmonikus család Ök vajon mit határoztak? hogy valami mégis összetart­sa őket. Szerintem ez ugyan­olyan rossz, mint amikor csak a lakásért vállal valaki gye­reket. Mádi László: — Ketten va­gyunk testvérek. Szerintem Dr. Huszti Géza nagyecsedi körzeti orvos azt mondta: — A tervezés itt is egy, leg­feljebb két gyerekre terjed ki. — Es az oka? — Egyéb céljai vannak a mai ifjúságnak. Kocsi, lakás, luxus. Ebből persze a lakás indokolt. Nem is akármilyenek épülnek. 600—700 ezret is megérnek. A falusiak sze­a körzeti orvos. 0 is a fiatalok igényességét említi, ám hozzá­fűzi: — Csak az a baj, hogy az igé­nyek főleg az anyagiakra ter­jednek ki. .. Kérdések válasz nélkül Balogh Antal Aladárné, a csi­nos cigányasszony kilenc éve van férjnél, s ura is a gyárban dolgozik: — Két gyerekünk van. Akar­tunk többet is, de orvosi javas­latra nem lehetett. A faluban la­kunk — érződik a hangján, hogy büszke —. két szoba, összkom­fortos házunk van. Önállóan élünk, így a legjobb. Voltunk mi is a tanácsadáson, és szerintem nagyon sok volt a haszna . .. Lakás és gyerek Polgár Sándor műszerész, cso­portvezető, Debrecenből került Nagyecsedre. Fiatal házas, most várják az első gyereket: — Mi megállapodtunk a felesé­gemmel, hogy három gyereket sem bánunk. Egyelőre azonban csak ez az egy lesz, mert nincs még önálló lakásunk. A jelen körülmények között több gyere­ket nem vállalhattunk. Azt hi­szem, hogy az egyik legnagyobb gond a lakás. Az itteni adatokat nem ismerem, de azt tudom, hogy Debrecenben 30 ezer jogos lakásigényt tartanak nyilván .. . Tanácsadáson én is voltam, de nem jó a véleményem. Tíz perc alatt ledaráltak mindent. Már búcsúzunk, amikor hozzá­teszi : — Én igazán szeretem a nagy családot, de az is érthető, ha a szülők mindig azt akarják, hogy a gyerekeiknek jobb legyen. Eh­hez pedig sok minden kell. R I ■ ■ Ismeri On a választottját? < e ■­A közelmúltban késztilt egy felmérés nyolcszáz, tanácsadáson megjelent jövendő házaspárról. A számok a családtervezés, a pár- választás felelősségét, az anyagi és egyéb feltételek létét, és gya­kori hiányát, egyaránt bemutat­ják. Nézzük először az anyagiakat. A házasságot túlnyomó részük — többnyire nagyon is fiatal ko­ruk, valamint iskolázatlanságuk miatt — meglehetősen kis jöve­delemmel kezdte. Ezzel részben összefügg, hogy a megkérdezet­tek több mint a fele a szülőknél kapott otthont, egyötödük al­bérletbe kényszerült, és további egyötödük kezdhette életét fő­bérletben, illetve saját lakásban. Az egybekelni szándékozók 74 százaléka ismerte választottját egy évnél régebben, a többiek kapcsolata legfeljebb egy évig terjedt. Házasság előtti nemi kapcsolata a menyasszonyok több mint felének, a vőlegé­nyek közel kilencven százaléká­nak volt. A menyasszonyok kö­zül 51 már gyermeket is szült. A nők egynegyede, a fiúk több mint 20 százaléka nem ismerte az abortusz veszélyeit, s ez nem meglepő, ha hozzátesszük: a menyasszonyoknak c^ak 28 szá­zaléka szerezte meg szexuális is­mereteit orvostól, védőnőtől, vagy az iskolában, további 9 szá­zalékkal a szülők beszéltek a té­máról. Magas azok száma is — 20 százalék —, akik nem beszélték meg. hogy akarnak-e majd gye­reket, s ha igen, hányat. Ami pedig a válaszokból kirajzolódó családmodellt illeti: a házaspá­rok majdnem háromnegyede két gyerekkel képzelte el a jövőjét. A statisztikáknak, a szakem­berek véleményének hinni kell. ám megesik, hogy valóban vé­letlenül is egy asztalhoz kerül­hetnek emberek, akik az általá­nosnak mondott tendenciát — részben legalább —, megcáfol- A védekezés módozatait itt is is- ják. A MEDICOR nagyecsedi merik, s a nem kívánt terhes- üzemében ez történt. Balogh An- ség meglehetősen ritka. tál Aladárné, Sarkadi Judit és — Egy abortuszról tudok ta- Polgár Sándor arról beszéltek, valyrói; de az indokolt is volt. ők miként is látják a családter­Ha a helyzet azonosságáról vezést? volt szó. akkor ezt más tény is Sarkadi Judit, még csak 18 megerősíti. Nevezetesen az, hogy éves: a tanácsadás szerepe jórészt itt — Itt érettségiztem Ecseden. A sem más, mint Igazojásszerzés. gimnáziumban sajnos, nem na­— Sokan legszívesebben el sem gyón foglalkoztak ezekkel a té­jönnének, de a tanács kéri az mákkal, a tanárok többnyire tar­igazolást. Nem városi szintű a tózkodtak, kevesen mertek ki­felvilágosítás — folytatja az or- állni és válaszolni is a kérdések­vos —, a falusiak szemérmeseb- re. Orvosi előadás pedig egyál­bek. itt kényes kérdéseket fel- talán nem volt. Persze, az az tenni nem szokás, ök pedig nem igazság, hogy mi viszont nem beszélnek róluk. Sokan már tér- mertünk volna kérdezni. Hiába, hesen jönnek . . . falun még nehéz erről beszélni. A gyógyszertárban Girászi Má- s otthon sem lehet ilyen prob- ria gyógyszerész erősiti a rende- lémákkal előállni . . . Igaz, távol lőben hallottakat. Mert fogynak állok még a férjhezmenéstől. de a fogamzásgátló szerek, s ő sem szeretném, ha lenne gyerekem, s látja másként a helyzetet, mint nem is egy. mérmesebbek A körzeti orvos szavaiból ki­derült: a helyzet nem rosszabb, igaz, nem is jobb,'mint városon. GYŐRI JÓZSEF Nyíregyházán, a Zrínyi Ilona gimnáziumban négyen beszéltek ugyanazokról a kér­désekről. Egri Kiss Anna és Halász Ágnes a IV. a-ból, Mádi László és Győri József a IV. b-ből. Mi nekik a vé­leményük ? Egri Kis Anna: — Hárman vagyunk otthon testvérek, és éppen a közelmúltban beszél­getett arról a család, hogy ha kevesebben lennénk, több jutna mindenkinek. De ez csak afféle játék volt. el sem tudnám képzelni, hogy keve­EGRI KISS ANNA sebben legyünk. Én úgy ér­zem, hogy az iskola a csalá­di életre nevelésben keve­sebbet ad a kelleténél, a frá­zisokat azt mindig elmond­ják, hogy a család szerepe ma, a szocializmusban, hogy nálunk nincs divatban a pró­baházasság. de ez valahogy • otthon is tabu. Még a csala­dokban sincs ilyen téren fel­szabadult hangulat... Én úgy érzem, aki igazán akar gyereket, annak még a saját lakás sem lehet annyira fon­tos. Halász Ágnes: — Én egye­dül vagyok. S azt hiszem, ez sem baj, hiszen egy gyerek­nek jobban megadhatnak a szülők mindent. Én is úgy gondolom, hogy egy gyere­kem lesz majd. Hiszen az is kérdés, hány gyereket tud el­tartani a család? Sokszor azt látom, hogy csak azért van gyerek egy-egy házasságban, HALÁSZ ÁGNES a társadalom érdeke a har­monikus család. Az emberek alapvető igénye a boldogság, s ha sok a boldog ember, ak­kor jó a társadalom. A har­monikus családba tartozik a gyerek is, azt persze, hogy ki hány gyereket szeretne, be­folyásolja a környezet, ahol él, és mindaz, amit másoktól hall, tapasztal. A családter­vezés az a gyermekvárás idő­zítése, összhangba hozása az egyéb érdekekkel. A munká­val, az érvényesüléssel. MÁDI LÁSZLÓ Győri József: — A gyerek, úgy gondolom, a távlat, a jö­vő élet. Ez nagy felelősség is, mert nem mindegy, hogy a következő nemzedék milyen adottságokkal rendelkezik majd, hogy mire lesznek ké­pesek, mit lehet velük elér­ni. Ügy látom,r sokan csak ve­getálnak. Minden tessék-lás- sék: a család, a munka, de még a szokásos két gyerek is. Gyermeket világra hozni K odolányi János valamikor a harmincas években az Ormán­ságról s az egykézésről írva drámai szavakkal ecsetelte a gazdasági kényszer embert — elsősorban nőt nyomorító hatását. Irt a sarlatán beavatkozásoktól egy életre tönkrement, sokszor fiatalon a sírba tett asszonyokról, az egykézés nemzet­rontó hatásáról. De, erre sem mondhatunk mást: a családterve­zés egyik, s talán még nem is legembertelenebb formájáról volt ezekben az írásokban — egyebek közt — szó. A világ nagyot fordult időközben e hazában is. s ma, az or­vosi, pszichológusi tanácsokkal, hatásos eszközökkel, védekezési módokkal megtámogatott családtervezés idején, mintha az egy- legjobb esetben is a két gyerek vállalása lenne a házasságok többségében a cél. Ha az okokat keressük, kétségtelenül meg­találjuk a kor színvonalán ma és itt jelentkező anyagi — gazda­sági — problémákat csakúgy, mint az ezekkel sokszor összefüg­gő. de egyre gyakrabban az ettől független összetevőket. Tény. hogy a fiatal házasok többsége lakásgondokkal küszködve kezdi közös életét, s tudott dolog, hogy sokan csakis a lakás miatt vállalják az egy vagy két gyermek világrahozatalát. Ám, ha ezt az oldalt mutatjuk, nem feledkezhetünk meg a másikról sem, ahol pontosan az anyagi javak viszonylagos, ese­tenként abszolút bősége vonja maga után az előbbivel azonos eredményt, a kevés gyereket. S ha így vizsgáljuk a kérdést, alig­hanem kiderül, hogy nem csupán, de semmiképpen nem kizáró­lagosan a materiális tényezők határozzák meg, hogy kinek és hány gyermeke szülessék. Alighanem valahol a tudatban, a felelősségvállalásban lelhetjük fel az okok jelentős hányadát, melyek oda vezetnek, hogy a csa­ládtervezés nagyon is pozitív lehetőségei, sokszor negativ ered­ményt hoznak. Mert igaz, hogy kevesebb a nem kívánt terhesség mint korábban — habár korántsem kevés —, de igaz az is, hogy lényegesen kevesebb az utód, mint amire az egyénnek, pontosab­ban a társadalomnak, vagyis mindnyájunknak szüksége lenne. Gyermeket világra hozni valóban felelősség. De nem csak a fel­nevelésére, a tisztességes útbaindítására gondolva az. Hanem akkor is, ha egy ország, egy nemzet jövőjét, sőt saját magunk, mai szülők jövőjét próbáljuk meg felvázolni. Ahol országot épí­tenek, ott a technika minden fejlettsége mellett is szükség van optimális számú emberre. És kellenek fiatalok, akik a minden­kori öregekről, elődeikről gondoskodnak. Végül: kellenek nekik is a gyerekek, hiszen azok fognak gondoskodni róluk. Végeér­hetetlen láncolat ez, ahol mindenkinek jól körülhatárolt szerepe van, olyan szerepe, melyet a rendezőnek visszaadnia, sohasem szabad. A magyar történelem során sokszor merült fel a nemzet­halál víziója (nemcsak magyar jelenség volt ez), ám a jósok elporladtak, a magyar nép (és a többi) pedig, él. A kihalás veszélyét emlegetni ma, nyilvánvaló képtelenség. Hacsak nem a felrázás szándékával teszi az, aki ezt említi, hiszen két­ségtelen tény: kevesebben vagyunk mint kellene, s ha a családok száma továbbra sem növekszik, százezrekkel lehetünk keveseb­ben ennél is. mire ránk köszönt az ezredforduló. Jelenleg változtatni összetett feladat. Aki úgy véli: csupán kormányzati intézkedésekkel minden megoldható, téved. Az oko­kat nemcsak kívül, de önmagunkban is keresni kell. Tanácsadás frigy előtt Dr. Zsögöny József, a megyei család- és nővé­delmi tanácsadó vezető főorvosa nemcsak szűkebb hazájában, de az ország szakembereinek körében is elismert értője a csa­ládtervezésnek, s az ezzel összefüggő kiterjedt kér­déskörnek : — A házasság előtti ta­nácsadás — fejtegeti —, ez köztudott, kötelező. S tévedés azt hinni, hogy ez csakis a védekezés lehető­ségeire kell hogy kiter­jedjen, számos más prob­lémával is foglalkozni kell. Ismerni kell például azokat a betegségeket, melyek a jövendő utód szempontjából meghatá­rozók lehetnek, fejlődési rendellenességet okozhat­nak. Számos esetben ajánljuk fel a nőgyógyá­szati vizsgálatot is, azon­ban sajnálatos, hogy vi­szonylag kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. En­nek egyik oka az álsze­méremben, a prüdériában keresendő. — Baj, hogy a párok je­lentős része tudatlan a té­makörben, a menyasszo­nyok közül sok azonban terhesen jelenik meg ná­lunk, van nap, hogy ötből három már gyereket vár. Ezeknek természetszerű­leg csakis a jövőre vonat­kozóan adhatunk taná­csot. Itt vetném fel az is- kola'^szerepét, hiszen a fiatalok többsége ismere­teit — ha ezek ismere­teknek nevezhetők —, a barátoktól és barátnőktől szerzik, s az okozott fizi­kai kárnál az ilyen „fel­világosítások” esetében, csak a lelki sérülés lehet nagyobb. Éppen ezért rendkívül nagy az iskola szerepe, ahol a családi életre nevelés témakörére szánt órák jó lehetőséget adnak, vagy adhatnának a felelősségteljes párvá­lasztásra, az utódok vi­lágra hozatalára és — ne­velésére. Ezen a téren még korántsem mennek rendes mederben a dol­gok. Sokszor a statisztikai szempontok érvényesül­nek csak. — Habár elsősorban a negatív tényezőket emlí­tettem, nagyon sok az eredmény is. Hiszen 1974. január, 1981. novembere között több mint 85 ezren fordultak meg nálunk. A kötelező tanácsadáson 15 ezren vettek részt, felvi­lágosításért majdnem har­mincezren jöttek. Ezek a nagy számok önmagukban is minőségi változást je­leznek, még akkor is, ha mi — érthetően — még jobb hatással szeretnénk dolgozni. Végső soron a jövőnkről, az elkövetkező egészségesebb nemzedé­kekről van szó. Ez pedig nagyon nagy tét. Egy kis történelem A gyűjtögető, halászó, vadászó ősemberből legfeljebb 8—16 élhetett száz négyzetkilométeren. Időszámításunk kezdete körül a római birodalomnak 54 millió lakója volt, a biro­dalmon kívüli Európát IX, Afrikát 20, Ázsiát pedig 120 millióan lakták. Az ezt követő 18 évszázad alatt az emberiség lélekszá­múnak növekedése nem volt egyenletes, járványok, háborúk ti­zedelték az embereket. Számos összetevő hatására 1850 körül már egymilliárdan lakták a földet, 1925-ben már kétmilliárdan, 1975-ben pedig négymilliár- dan. Ha a jelenlegi születési és halálozási arányok nem változ­nak, 2050-re, 20—25 milliárdan osztoznak majd a föld (és talán a világűr) javain. Magyarországon 1945-ben alig több mint 9 millióan éltek. Har­minc év múlván 10 és fél millióan. Az ingadozó, csúcsokkal és mélypontokkal tarkított szaporodási görbe újabban megint a mélypontjához közeledik. A világnak vannak országai — India, Kína -, ahol a család- tervezés a népesség tudatos, néhol kikényszeritett csökkentésével jár együtt. Ez, a jelen helyzetben indokolt. Más országok, köztük Magyarország, a másik utat kell, hogy járja. Ha akarjuk, s munkával teremtjük meg a feltételeket, sokkal többen is lehe­tünk. Négyen, ugyanarról Az oldalt írta: Speidl Zoltán Fényképezte: Elek Emil és Gaál Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents