Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-23 / 19. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. január 23. Tisztelt résztvevők! Vegyes érzelmekkel álltam fel a tanácskozás végén. Egyrészt örültem a jó hozzászólásoknak, másrészt bosszantott, hogy a hasznos ötletek mellett tanúja lehettem a szócséplésnek is. A megvitatandó téma közérdeklődésre tartott számot a vállalati és más vezetők előtt, a színvonalas bevezető rávilágított azokra a pontokra, ahol megyén belül is van tennivaló. Ezután volt önökön, résztvevőkön a sor, hogy kifejtsék tapasztalataikat, elmondják ötleteiket, javaslataikat. Természetesen nem feladata egy ilyen tanácskozásnak, hogy mindenre megoldást találjon, mindenkinek használható receptet nyújtson. A cselekvésre a keretet különben is a hónapokkal ezelőtt kiadott rendeletek adták meg, s a sajtóból, rádióból és televízióból az egyszerű állampolgár is régen tájékozott a fő vonalakat illetően. Csakhogy az sem megoldás, ha ezek ismeretében egy tanácskozáson netalán azt határoznák el, hogy újfent tanácskozást kell összehívni, megbeszélések sorozatát folytatni, bizottságot alakítani a helyi irányelvek és megvalósítás kidolgozására. Szerencsére ezt a régi megszokásból maradt javaslatot azon nyomban elvetették, mivel nem a bizottságosdi, hanem a cselekvés viszi előre a dolgokat. Aztán akadt olyan hozzászóló is, aki önmagában nagyon szépeket mondott el. csak mindez „lógott” a levegőben. Mindössze azért, mert sok volt benne a feltételes mód, a ha..., a szeretnénk..., a jó lenne ... -szerű kifejezések. Ugyanis a cselekvésnek már korábban megvoltak a törvényesen adott lehetőségei, s ezek után, két hét múlva valóban feleslegesnek. tűnik olyanokról beszélni, hogy mit fognak ezután megvizsgálni, mit szeretnének azért tenni, hogy majd a maguk vonalán támogassák a kibontakozást. Ehelyett nyilván jobb lett volna hallani, hogy már mit tettek, milyen eredmények vannak, illetve kinek van még feladata, s mi gátolja a munkában. Megnyugvással mondhatom: hallhattam olyan javaslatokat is, amelyek túl vannak az elképzelés szintjén, mert az ötletek megvalósítói már a kibontakozás lehetőségeit kutatják. Ezek a hozzászólók nem rögtönöztek, nemcsak a tisztesség kedvéért, az általuk irányított szerv, vállalat becsületének megvédéséért álltak fel, hanem közre akarták adni tapasztalataikat, esetleges kétségeiket is. A kisugárzó tenniakarás volt az, ami miatt elégedett lehetett az ilyen hozzászólás hallatán a résztvevő és a vitát vezető. Sokan szóltak hozzá (bár nem feltétlenül fontos, hogy egy tanácskozáson mindenki kifejtse a véleményét), azonban a végén volt az embernek egy olyan érzése, hogy önök közül, kedves résztvevők, egyesek kipipáltak egy „muszáj”- feladatot, csak a megjelenésükkel mutatták, hogy érdekli önöket a tanácskozás témája. Pedig a muszájt inkább a gazdasági érdek, a népgazdaság, s ezen belül a vállalatok, szövetkezetek fejlesztése, a rugalmas és hatékony termelés további szükségessége jelenti, amihez az Önök cselekvését várják. Tudom, voltak olyanok, akik bár nem szóltak, kezdeményezésekről adhattak volna számot. De a szünetben való beszélgetéskor az is kiderült, hogy néhányan felkészületlenül, a téma alig-alig ismeretében ültek az asztalok mellé, így aztán érdemben a vitában sem tudtak részt venni, s megkockáztatom, hogy egyelőre a tanácskozás célját hivatott cselekvésben sem. Ennek a megbeszélésnek az összefoglalójában hangzott el: most kell megtalálni mindenütt a kibontakozás, a változtatás útját. Nem újabb irányelvekre, félhívásokra van szükség, hanem a változtatás igényére. Mert különben úgy járunk, hogy a gazdasági élet gyorsvonat sebességgel suhan el mellettünk. Ez a recept, amit Önöknek, tisztelt résztvevők ajánlani tudok. Dr. Sveda Béla, SZMT-bizottsági taggal a jogsegélyszolgálatról A A szakszervezetek megyei tanácsa mellett működő jogsegélybizottság sok sza- bolcs-szatmári állampolgár kisebb-na- gyobb gondjának megoldásához nyújtott segítséget az elmúlt öt évben. Kik vehetik igénybe ezt az ingyenes „szolgáltatást?” — Gyakorlatilag bárkinek segíthetünk. Szabolcs-Szatmár megye nem mindegyik üzemében és intézményében működik még jogsegélyszolgálat, elsősorban az ezekben az üzemekben dolgozó mintegy nyolcvanezer állampolgár jogsegélyszolgálatát látjuk el. Legfontosabb feladataink közé tartozik a nyugdíjasok és a szakmunkástanulók jogsegély- szolgálatának ellátása. Talán meglepően hangzik, de igaz: azoknak is segítünk, akik nem szakszervezeti tagok. A jogsegélybizott- s^g munkáját ugyanis nagyobb részt politikai munkának tekintik. Tevékenységünk egyre fontosabb része a sokrétű szakszervezeti mozgalomnak. A A bizottság tagjai különböző fontos beosztásokban dolgoznak. Az állampolgárok hol és hogyan kereshetik meg őket ügyes-bajos dolgaikkal? — 1977-től tizenegy taggal működik a bizottság. Nagyobb részt vállalati jogtanácsosok alkotják, de van köztünk az államigazgatás területén dolgozó jogász, munkavédelemmel foglalkozó mérnök és szakszervezeti tisztségviselő is. Az SZMT székházába érkező levelekkel is érdemben foglalkozunk, de többnyire a fogadónapokon fordulnak hozzánk segítségért. Minden hónap első szerdáján az SZMT székházában tartunk fogadónapot. A második szerdán a kisvárdai járási hivatalban, a harmadik szerdán a mátészalkai járási hivatalban, a hónap utolsó szerdáján a nyírbátori tanács épületében. A vásárosnaményi járási hivatalban minden hónap első hétfőjén tartunk fogadónapot, a fehérgyarmati járási hivatalban minden hónap második keddjén fogadjuk az ügyfeleket. A Éppen a nehezebbjénél az ügyvédi mun- w kához hasonlítják az önök tevékenységét. Nem okoz ez valamiféle feszültséget? — Feszültséget okozhat, bár még nem volt rá példa. Hangsúlyozzuk, hogy a bizottság tagjai szinte kizárólag társadalmi munkában látják el feladatukat. Tevékenységünk figyelemre méltóan nem befolyásolja az ügyvédek munkáját. Nem az a feladatunk, hogy mint egy jótékonysági intézmény, az ügyvédeket pótoljuk. Aki már ügyvédet fogadott, annak nem segíthetünk az adott konkrét ügyben. Nem okoz feszültséget, sőt nagyon is logikusnak tűnik, hogy azokon a munkahelyeken^ segítünk, amelyeken már működik jogsegélyszolgálat. Feladataink közé tartozik ugyanis a már említett 69 jogsegély- szolgálat munkájának összehangolása. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mi felettük állunk. Hogy mennyire szükséges a 69 helyen is segítenünk, azt példával igazolom. Egy dolgozó a munkahelyén balesetet szenvedett. Elmaradt jövedelemért kárigényt nyújtott be. Igényét a gazdasági vezető a jogsegélyszolgálat vezetőjén, vagyis a vállalati jogászon keresztül elutasította. A jogban járatlan dolgozó kérte a vállalati jogászt, mégis segítsen neki. Ez a jogász már nem segíthetett éppen a feszültség, pontosabban az ösz- szeférhetetlenség miatt. Ebben az esetben a vállalati szakszervezeti bizottság köteles lett volna a dolgozót felvilágosítani, hogy nem kérhet segítséget a helyi jogsegélyszolgálattól, de kérhet a megyei jogsegélybizottságtól. A Ezek szerint a szakszervezeti bizottsá- ^ gok kötelesek az ilyen fajta felvilágosításra? S ha már itt tartunk: milyen a vállalatoknál, az intézményekben a jog- propaganda? — A szakszervezeti bizottságok vezetői tanfolyamokon ismerhetik meg alapvető jogaikat és kötelességeiket'. A szakszervezeti alapszervezetek időnként tartanak jogszabályokkal kapcsolatos előadásokat. Valameny- nyi alajftzervezet megkapja a kellő írásos propagandaanyagot. Az utóbbi időben javult, bővült a dolgozók jogi ismerete, de nem lehetünk elégedettek. Plakátokat is hoztunk forgalomba a bizottság működésével kapcsolatban. Mégis jelentős azoknak a munkahelyeknek a száma, amelyeken a dolgozók nem tudják a bizottság létezését, vagy ha tudják ugyan, még nem értik lényegét. Sokkal több elintézetlen ügy van, mint amennyi hozzánk befut. A Hogy mutat a bizottság munkája a szá- w mok tükrében? — Az elmúlt évben például 83 nyilvántartásba vett üggyel foglalkoztunk. Ennél valamivel többet intéztünk. A nyilvántartásba vett ügyek több mint fele, pontosabban 42 munkajogi vonatkozású volt. Vagyis munkánk nagy részét a munkaadók és munkavállalók Egv munkáslányt a falujában egy ittas gépkicsivezetö elütött. Meg is büntették érte. Csakhogy a lánynak ez aem veit elégtétel. Hesszabb ideig betegeskedett, végül is ágy gyógyult meg. hogy az egyik lába rividebb. Bálba nem járhat, az idvarléja elhagy” ta. Úgynevezett nem vagyoni kár cimén egy Összeget kértem neki megítélni a bíróságén. közötti vitás ügyek elintézése jelenti. Ezért is v^njíZ, hogy a tizenegy fős bizottságunk nyolc tagja vállalati jogtanácsos. A munkaügyi viták mellett szép számmal intézünk társadalombiztosítási, családi és egyéb ügyeket. Tavaly negyvennégyszer adtunk felvilágosítást, illetve tanácsot, hat beadványt, iratot szerkesztettünk, nyolc esetben intéztünk eljárást és iratszerkesztést, s 18 esetben láttunk el képviseletet. Nemcsak az elmúlt évre jellemző, hogy szép számmal keresnek meg bennünket alkalmazottak. Téves az a hit, hogy főleg munkások és mezőgazdasági dolgozók kérik a segítségünket. A tavalyi 83 közül 53 ügyfelünk az úgynevezett alkalmazotti létszámba tartozik. G Mondana néhány tanulságos példát? — Egy villanyszerelő sehogy sem tudta érvényre juttatni anyagi követelését, ami egyébként jogos volt. Végül hozzánk irányították és segítségünkkel 86 ezer forintot kapott. Ezzel megnyugodott, de gondolom, előtte sok álmatlan éjszakája lehetett. Egy nyugdíjas néni leadta a tanácsi lakását annak rendje és módja szerint. A lakás új bérlője felújítást kért és kapott, s az illetékesekkel elintézte, hogy a tízezer forintos számla felét a néni fizesse. A néni nem fizetett. Nemcsak azért, mert nem volt neki miből, hanem azért, mert közbenjárásunkra megállapították, hogy jogtalanul követelnek tőle ötezret. Egy másik idős asszonynak nem állapítottak meg nyugdíjat, mert nem tudta igazolni a szükséges munkában eltöltött időt. Szegény néni már azt hitte, hogy a létbizonytalanság határára jutott, amikor a segítségére siettünk. Volt munkahelyén vele sem ismertették kellően a nyugdíjazással kapcsolatos jogait és a kötelességeit sem tudta a néni. Végül is megállapították neki a nyugdíjat. A következő ügy még tanulságosabb, az emberi mohóságot példázza. Az egyik mezőgazda- sági üzem traktorosa üzemi balesetet szenvedett, és rokkant nyugdíjas lett. A mező- gazdasági üzem illetékesei mindenben jogszerűen és emberien jártak el. Sőt humánus meggondolásból még többet is tettek annál, ami kötelességük lett volna. Rokkant dolgozójuknak Hycomat Trabantot vásároltak. Kutat fúrattak az udvarán, bevezették a házába a vizet. Később a rokkant panaszkodott, hogy a villanymotor elromlott és itt is ott is váratlan kiadásai jelentkeztek. Erre a mezőgazdasági üzem a jogsegélybizottság tudtával külön havi átalányt állapított meg a rokkantnak. De ő még mindig nem elégedett. Kéri, sőt követeli, hogy fúrják mélyebbre a kútját, vegyenek neki ezt is. azt is. Túlzott igényeinek kielégítéséhez levélben, illetve levelekben kérte a bizottság segítségét. De a bizottság itt nem tud segíteni. Nem vagyunk jótékonysági intézmény. A Bizonyára volt olyan jogosnak látszó ^ követelése is, amelyet végül is nem sikerült érvényre juttatnia. Kudarcra, pontosabban sikertelen munkára gondolok. — Ilyen is volt. Szerénytelenség nélkül említhetem, hogy hazánk tizenkilenc hasonlc bizottsága között a miénk előkelő helyet foglal el. De nekünk sem sikerült valamennyi megbízatásunknak maradéktalanul elegei tenni. Személyes kudarcról is beszámolhatok. Egy munkáslányt a falujában egy ittas gépkocsivezető elütött. Meg is büntették érte. Csakhogy a lánynak ez nem volt elégtétel. Hosszabb ideig betegeskedett, végül is úgy gyógyult meg, hogy az egyik lába két centivel rövidebb. Bálba nem járhat, az udvarlója elhagyta. — Csökkentek az esélyei a férjhezmenés- hez. Fáradékonyabb, otthon kevesebbet segít. Ügynevezett nem vagyoni kár címén egy összeget kértem neki megítélni a bíróságon. Az első fokú bíróság az általam előterjesztett összegtől egy kisebb összeget meg is állapított. Igen ám, de az Állami Biztosító képviselője megfellebbezte az ügyet, s a másodfokú bíróságon a szakértő olyan szakvéleményt adott, hogy a lányt a baleset miatt „nem vagyoni károsodás” nem érte. így a másodfokú bíróság a biztosítónak adott igazat, a lány nem kapott semmit. Bántott a sikertelenség, őszintén sajnálom ezt a munkáslányt. Hibáján kívül érte olyan baleset, amelynek most is viseli nyomát és ma is úgy gondolom, hogy „nem vagyoni kár” is érte. Dehát a szakértői vélemény döntő lehet, s a két bíróság nem egyformán mérlegelte az ügyet. A Ön is mérlegeli, tanulmányozza a rá- w bízott, vagy elvállalt nehezebb ügyeket. Sokfélék lehetnek ezek az ügyek. Mit tesz, ha úgy érzi, valamelyikkel nem tud megbirkózni. — Előfordul ilyen is. Manapság az élet minden területén, így a jog területén is divatos, vagy inkább szükséges a szakosodás. Ha megakadok, ezért is kérek segítséget a bizottság többi jogász tagjától, vagy ha balesetről, munkavédelemmel kapcsolatos ügyről van szó, éppen a bizottság mérnök tagjától kérek útmutatást. Több esetben előfordult, hogy a munkaügyi bíróság bíráit kérdeztem meg egy-egy nehezebb munkaügyi vitában, ök is készséggel segítettek, elmondták, hogy mire ad módot a jogszabály és mi a bírói gyakorlat. A A jogszabályok gyakran változnak. Ho- ^ gyan ismeri meg az újakat, van-e lehetősége régebbi ismereteinek felfrissítésére? — Hozzám is eljut minden új rendelet, jogszabály. Az önképzésemre szakítok időt. A Magyar Jogász Szövetség megyei szervezete mellett működő vállalati szakosztálynak én vagyok a titkára. így az MJSZ tanfolyamain, előadásain „hivatalból” részt veszek. Ügy- érzem, ez; a javamra s2ölgál. dk A bizottság munkáját ki kérheti szá- ^ mon, mi lenne, ha egy panaszos éppen a bizottság valamelyik tagja ellen akarna panaszt tenni? — Jogos a kérdés, hiszen szakmai berkekben közismert, hogy nem vagyunk jogi személy, mint például az ügyvédi munkaközösség. Az SZMT elnökségének „égisze” alatt működik bizottságunk. Maga a szakszervezetek megyei tanácsa vállal mellettünk például anyagi felelősséget. Az SZMT titkársága rendszeresen évente kétszer értékeli a munkánkat. S természetesen értékelnek maguk a megbízóink, az ügyfeleink is. Ha mégis elégedetlen munkánkkal valaki, a szakszervezetek megyei tanácsának vezetőinél tehet ellenünk panaszt. Tudtommal csak egy panasz érkezett a bizottság munkájára, az is pont engemet érintett. Két türelmetlen ember bejelentést tett ellenem, hogy ügyüket jóval a sokat emlegetett 30 nap után sem intéztem el. Ha hozzám jöttek volna reklamálni, nekik is elmondtam volna, hogy az igen bonyolult, anyagi vonzatú ügyet csak a minisztérium hozzájárulásával tudnánk elintézni. Bizonyítani tudom, hogy kértem a minisztérium segítségét, de erre a segítségre egyelőre nekem is várnom kell. Munkánknak írásos nyoma van, ellenőrizhető, számonkérhető. A Van-e valamilyen akadálya, hátramoz- ^ dítója ennek a munkának? — A mi munkánk sem mindenben felhőtlen. Köztudott, hogy megyénk még mindig a „gyáregységes” megyék közé tartozik. Ennek egyik gondját mi is érezzük. Nevezetesen azt, hogy a gyáregységek központjában mű- ■ ködik jogsegélyszolgálat, s a központ jogásza havonta általában csak egyszer jön le pár órára. Többnyire nem ismeri az összes helyi körülményeket, elfoglalt, vagy túlterhelt ember, bizonyos objektív okok miatt gyorsan és érdemben nem is tud intézkedni. De a fogadónapjaikon a lehetőségekhez képest mi is segítünk a gyáregységek dolgozóinak, próbáljuk gyorsítani ügyeik intézését. A Végül mit tanácsol azoknak, akiknek ® most nincs ügyük, de később esetleg segítségre szorulnak? — Legfőbb tanácsom az, hogy mindig tartsák meg a szogálati utat. A választások, illetve a kongresszus óta javult a szakszervezeti munka, sok mindent helyben el lehet intézni. Hozzánk is érkezik indigós levél, amiből kiderül, hogy a panaszos egyszerre több helyen keres megoldást. Erre nincs szükség. A panaszosok először lehetőleg a munkahelyi szakszervezettől, vagy a jogsegélyszolgálattól próbáljanak segítséget kérni. Ez részemről nem „lerázást”, vagy visszautasítást, inkább biztatást jelent. Köszönöm az interjút. Nábrádi Lajos KM r HÉTVÉGI^ UlMTERJüJ
