Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-23 / 19. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. január 23. Napi külpolitikai kommentár Gandhi asszony ellenzéke Lengyel helyzetkép Lengyelországban harmadik hete van érvényben a gazdasági reform, amelyet igen nehéz válsághelyzetben vezettek be január elsején. A reform az eredeti tervek szerint a vállalatok számára három alappilléren nyugodott volna: az önigazgatáson, az öntevékenységen és az önfinanszírozáson. Ezek közül az első a szükségállapot körülményei között egyelőre nem érvényesülhet a tervezett mértékben. A másik két alapelv tulajdonképpen már széles ökörben érvényesül, a nyers- és alapanyag-ellátási gondok miatt azonban az öntevékenység bizonyos korlátok közé szorul, hiszen a népgazdaság kulcsfontosságú ágazatai számára továbbra is központilag osztják el a nyers- és alapanyagok egy részét. A katonai irányítás alá nem vont vállalatok egy része az önfinanszírozást úgy értelmezte, hogy termékeinek árát magasabbra emelte, mint a központilag meghatározott 60—100-as áremelési szint. Ilyen esetekben azonban a kormány közbelép. IBrre a legfrissebb példa: a Tychyben működő személyautógyár a héten bejelentette, hogy 240— 250 ezer zlotyra emeli a „Polski Fiat—126” árát. A csütörtöki lapok közölték, hogy Janusz Obodowski miniszterelnök-helyettes, a kormány gazdasági bizottságának elnöke máris vizsgálatot rendelt el az áremelés megalapozottságát illetően. A lengyel közvéleményt jelenleg legszélesebb körben foglalkoztató kérdés a fogyasztói árreform. E héten adták ki az árreform újabb tervezetét, amelyben immár kisebb mértékű emelést irányoztak elő a kommunális szolgáltatások terén. A lapok, köztük a Trybuna Ludu riportjaiból az derül ki, hogy a lakosság többsége megérti az áremelések szükségességét. Az üzemanyaghiány miatt leállított magángépkocsik adóját és biztosítási díját változatlanul be kell fizetni, de lehetőség van arra, hogy a tulajdonosok ideiglenesen leadják a rendszámot, s ezzel mentesüljenek e díjak befizetése alól. Antoni Karas külkereskedelmi miniszterhelyettes a Trybuna Ludunak nyilatkozva elmondta, hogy az országot erősen érintik az Egyesült Államok és más NATO- tagállamok által elrendelt pénzügyi és áruszállítási korlátozások. Rámutatott annak a nyugati állításnak a hamis voltára, amely szerint ezek az intézkedések csak a lengyel kormányt sújtják. Emlékeztetett néhány adatra: egyedül az amerikai kukori- caszállítási embargó évi 250 ezer tonnás csökkenést jelent a lakosság baromfihússal való ellátásában, a lengyel halászflotta „kitiltása” pedig 20 millió dolláros bevételtől fosztja meg az országot. Karas hangsúlyozta: Lengyelország levonta a tanulságot az előző évek hibás gazdasági politikájából, a jövőben mindent megtesz annak elkerülésére, hogy az eddigihez hasonló függőségbe kerüljön gazdaságilag a Nyugattal. VARSÓI JELENTÉS. Január 18-án Lengyelország valameny- nyi orvosi egyetemén ismét megindult az oktatás, január 20-án pedig tíz műszaki egyetemen és főiskolán is újra kezdődött a tanítás. A képen: előadás a varsói egyetemen. (Kelet-Magyarország telefotó) 'Szabolcsi bűnügyi múzeum Ú gy tűnik, támadásba lendült az indiai ellenzék. A hét elején úgynevezett sztrájknapot tartottak, a hírek szerint százezrek csatlakoztak az akcióhoz. Igaz, Indira Gandhi miniszterelnök ellenfelei azt szerették volna, hogy a munkabeszüntetés országos méreteket öltsön, ezt azonban a szubkontinensnyi országban nem sikerült elérniük. Sajnálatos módon néhány összetűzés is lezajlott, 12 ember életét vesztette, hetvenen megsérültek, tízezer tüntetőt pedig őrizetbe vették. Többségüket néhány óra elmúltával szabadon, engedték. Ázsia második legnépesebb, leghatalmasabb államában többféle irányzat áll szemben Gandhi miniszterelnök asz- szonnyal. Tevékenyen működnek a Kína-barát erők, főleg az ország északkeleti részében. A Mizo-törzs szakadár szervezete, a Mizo Nemzeti Front nem titkolja: a Banglades és Burma közé ékelődő államokat Mizoföldhöz csatolva el kíván szakadni Indiától. Assam, Manipur és Tripura államok városaiban és falvaiban hemzsegnek az ügynökök, akik pekingi támogatással az elszakadásra bujtogatnak. Más ellenzéki erők — most ocsúdva a választásokon elszenvedett és számukra váratlan vereségből — India alkotmányának tervezett módosítását nehezményezik. FőGENFI TÁRGYALÁSOK Pénteken Genfben plenáris ülést tartottak a közép-ható- távolságú nukleáris fegyverek korlátozásáról folyó szovjet— amerikai tárgyalások keretében. COCA-COLA FILMVÁSÁR A Coca-Cola amerikai italkonszern bejelentette, hogy 760 millió dollárért megvásárolja a Columbia Pictures Filmgyártó Vállalatot. A Coca-Cola vállalatnak ez az első olyan lépése, amelyet tevékenységi körének diverzifikálására tesz. Ha az ügylet létre jön, tovább folytatódik az a folyamat, amelynek során a még meglévő független amerikai filmcégeket sorra felvásárolják, illetve fokozódik a tőkekoncentráció a filmgyártásban. Tavaly a Metro- Goldwyn-Mayer vásárolta meg a United Artits filmgyártó céget, a 20 th Century Fox pedig egy olajmilliárdos tulajdonába került. BRÜSSZELI FILMFESZTIVÁL Csütörtökön este ünnepélyesen megnyitották a 9. brüsszeli nemzetközi film- fesztivált, amelynek műsorán két magyar alkotás is szerepel. Az idén 8 országból 19 alkotást válogattak össze a fesztiválra, amely igyekszik a legjobb filmeket bemutatni. A brüsszeli rendezvény érdekessége, hogy nem forgalmazás előtt mutatja be az új művészfilmeket, hanem olyanokból válogat, amelyeket a forgalmazók már megvásároltak és hamarosan műsorra tűznek a belga mozitermekben. A magyar filmgyártást Bacsó Péter „A vád tanúja” és Rózsa János „Vasárnapi szülők” című filmje képviseli. A közeljövőben mindkettőt bemutatják a belga mozihálózatokban is. leg azért, mert Indira Gandhi korlátozni szeretné az úgynevezett államminiszterek hatáskörét, túlzott önállóságát. Az ország históriájában gyakran előfordult, hogy egy-egy központi intézkedés — bármily kívánatos is lett volna végrehajtása — a helyi vezetőkön megbukott vagy éppen a visszájára sült el. Azt is kifogásolja a Dzsa- nata Párt, amelytől 1980 januárjában Indira Gandhi visszahódította a többséget, hogy a parlament a kormány javaslatára szigorú törvényt hozott a felforgató elemek ellen. Ennek értelmében letartóztathatnak és bírói vizsgálat nélkül meghatározatlan időre, de legalább két évre börtönbe vethetnek bárkit, aki megsérti a sztrájktilalmat vagy a társadalmi rend ellen komoly vétséget elkövet. Gandhi asszony húszpontos gazdasági programja is felbőszítette az ellenzéket, amelyhez a kormányfő igyekszik parlamenti támogatókat szerezni. Ha az ország fellendítését célzó nagyszabású program a törvényhozásban megkapja a szükséges többséget, nincs kétség afelől, hogy Indira Gandhi és a kongresz- szus párt ismét hosszú időre megalapozza hatalmát. Az ellenzék részéről a kormány külpolitikáját is gyakran éri támadás. Az el nem kötelezettség mellett szilárdan kitartó indiai kormányra Washington szirénhangjai nem hatottak: az USA ázsiai terveihez Üj-Delhi nem segédkezik. Pontosabban Indira Gandhi kormánya nem támogatja az amerikai világuralmi ambíciókat, amelyek keretében Indiát szeretnék a Szovjetunióhoz fűződő jószomszédi kapcsolatok gyakorlatától eltéríteni. G andhi asszony ellenzéke a mostani sztrájknapon tulajdonképpen kudarcot vallott: az elszigetelt munkabeszüntetések arra vallanak, hogy az indiaiak túlnyomó többsége visz- szautasította az országos megmozdulásokra buzdító felhívást. Persze, ez nem jelenti, hogy az ellenzék végleges vereséget szenvedett volna és nem kísérli meg az újabb támadásokat céljai elérése érdekében. Gyapay Dénes Pénz az ágy végében íi. A tárgyaláson a többiek is könyörögtek. F. István: — Én nem tudtam, hogy ilyen gonosz családba kerülök ... Nem így neveltek engem a szüleim... Én belekeveredtem... Gy. János: — Tessenek figyelembe venni, hogy én még nagyon fiatal voltam, és nem is tudtam, hogy milyen következményei lesznek az ott tanúsított magatartásomnak. B. János: — Én csak azért vagyok bűnös, mert nem jelentettem az esetet és elhallgattam a történteket. Még június 9-én meghozta a bíróság első ítéletét: H. Istvánt nem ítélte halálra. Az ítélet ellen az ügyész súlyosbításért, a vádlottak és védőik enyhítésért föllebbez- tek. A pontosabb felderítés érdekében a Legfelsőbb Bíróság elrendelte az ügy újabb tárgyalását. Egy év múlva került sor erre Nyíregyházán. A nem mindennapos bűncselekmény tárgyalása ezúttal három napig tartott. A bíróság megkísérelt minden apró részletet tisztázni, azután H. Istvánt 15 év börtönre büntette, a másik háromnak pedig együttvéve csaknem nyolc évet szabott ki. Joka Félelmetes testi ereje miatt sokan rettegtek tőle. Erre ő — testi erejével — jókora okot is szolgáltatott, s nem véletlen, hogy még oly távoli vidékeken is örültek, ha a lebukásairól hallottak. Ha meglátott egy szép nőt, gondolkodás és kérdés nélkül magával vitte. S mi több: a férjek sem mertek ellene tiltakozni. Egyszer Vindán egy férj okvetetlenkedett, Joka pedig gondolkodás nélkül belelőtt. A férj szerencséje, hogy Joka rosszul bánt a revolverrel és a golyó csak a karját érte. Joka bűnlajstroma ma sem teljes, s most már soha többé nem lesz az. Amit tudunk viszont, az is épp elég. 1945. április 18-án egy hatalmas termetű cigány és feleségének bemutatott élettársa fuvarba fogadta M. Imre ő.-i lakost. Nyírbátor környékén a lovak hajtása közben M. Imre véletlenül hátrapillantott és egy fejének irányított revolvert látott meg. Az ismeretlen férfi lőtt. M. Imre ijedtében elkapta és megrántotta a revolvert, így a golyó a jobb combjába fúródott. Dulakodtak, és M. Imre a szekér elé esett. Az ismeretlen férfi újból rálőtt. Mivel ez sem volt halálos, a fegyveres támadó leugrott, a pisztollyal néhányszor fejbeverte M. Imrét és az árokba dobta. A szekérrel, lovakkal ezután a fuvarba fogadók elvágtattak. M. Imre — óriási szerencséjére — életben maradt. A nyomozás kiderítette, hogy a hatalmas férfi valószínűleg Joka. (Minden neve áínév. Legalább ötöt használt Magyarországon: Balogh Jenő, Varga Jenő, Balogh József, Lakatos Jenő, Varga József, csak az igazit — L. József — sohasem.) Joka azonban nem volt sehol. — Egy év múlva tűnt fel, mikor Hodászon leszállították a vonatról. Gyalogosan folytatta útját valameddig, míg meg nem ismerkedett a földet szántó G. Miklóssal. A bokrok alatt pihent, így lát4. HISS DIETRICH SIR S em Marlene, sem a többi szereplő nem bízott a „Kék angyal” sikerében. . Amikor a felvételek végéhez közeledtek, már szinte minden mindegy volt számukra. Akkor még nem tudhatták, hogy olyan filmben működnek közre, amely beírja magát a filmtörténetbe. A berlini filmtársaság, az UFA mérvadó urai, akik házi vetítésen látták a filmet, szintén nem bíztak annak sikerében, és nem kötöttek szerződést Marlenével, aki végül ezért fogadta el a hollywoodi ajánlatot. A „Kék angyal” ősbemutatója 1930. április elsején volt Berlinben, a Glória palotában. Marlene Dietrich számára ez a rendezvény a Németországtól való búcsúzást jelentette. Nyolc órakor egy csapásra megteltek a páholyok. Egy szeparált páholyban Jannings hűséges barátai ültek. Ott volt az UFA vezető gárdája, és a színpadhoz közeleső páholyokban Marlene és Emil Jannings, aki az előadás alatt mogorván a büfében kávézott, és csak a végső tapsnál száguldott be a színpadra. A „Kék angyal” ősbemutatója után Marlene Dietrich felült a bremenhaveni éjszakai vonatra, táskájában az amerikai útlevéllel. Hollywoodban von Sternberg várta, és további kétnapos vonatozás után együtt érkeztek Pasedonába, egy Los Angeles melletti kisvárosba. Marlene tele volt bizakodással, miután gondjait már von Sternbergre hárította. Jól érezte magát, óriási étvágya volt, de tekintettel a Hollywoodban látott gyönyörű, karcsú nőkre, nagyon kövérnek érezte magát. Von Sternberg fogyókúrát rendelt ták többen is, például az, aki ebédet vitt e napon — 1946. július 23-át írtak, — G. Miklósnak. G. Miklóst este kereste a család. Éjjel találtak rá holtan. Tarkónlőtték. A lovakat és a szekeret a tettes elvitte. Jokát ezután körözték. N. Mihály, a nyírvasvári rendőrőrs parancsnoka egyszer megállított másodmagával a határban négy gyanús külsejű férfit. A segédrendőr motozni kezdte a feltartott kezű férfiakat, N. Mihály pedig kibiztosított pisztollyal a kezében állt velük szemben. Tudta, hogy melyik Joka. Nem lehetett eltéveszteni. Ami ezután következett, az szinte westernfilmbe kívánkozik: Joka — mielőtt a motozás hozzáért volna, — zsebéhez kapott és villámgyorsan lőtt a fegyveres rendőrre. Tűzharc alakult ki, a rendőr a földre vetette magát, Joka pedig — visszafelé lövöldözve — az erdő felé menekült. A rendőr megpróbált utánamenni, de az erdőszéli bokrok közül hallotta Joka fenyegető morgását, és túlságosan veszélyesnek ítélte meg a további követést. Joka ekkor valószínűleg megsebesült. A közeli legelő- kútnál véres ingdarabot találtak, s a vályú vízén látszott, hogy valaki sebet mosott benne. K. I. (Folytatjuk) el Marlene számára. Mintegy tíz kilót kellett leadnia ahhoz, hogy 164 cm magassága és 60 cm derékbősége arányban álljon testsúlyával. Első filmje Amerikában a „Morocco” volt. Marlene csak fekete ruhát volt hajlandó viselni, mert vékonyabbnak akart látszani. Fogalma sem volt azokról a nehézségekről, amelyeket ehhez a film készítőinek le kellett győzniük. De rendezője, von Sternberg türelme kimeríthetetlen volt, ezt a kívánságát is teljesítette. A színészeknek szóló utasítások Amerikában igen szigorúak voltak. Reggel ötkor keltek, mert hatkor már a sminkesnél kellett lenniük hajmosásra és szárításra, hogy kilencre készen álljanak a forgatáshoz. A szigorú filmgyári előírások miatt külön ember volt az arcsmin- keléshez, a testápoláshoz, hajápoláshoz és az öltözködéshez. Senkinek nem volt szabad a másik munkaterületébe beavatkoznia. Marleneről sok történet kapott szárnyra, mint például az is, hogy kihúzatta a hátsó fogait, hogy arca be- esettebb legyen. Színésznők és rajongók izomerővel húzták be arcukat, hogy utánozzák azt a rejtélyes arcot, amit a filmvásznon láttak. Természetesen ezek a történetek nem fedik a valóságot. Von Sternberg csupán a fényszórókat használta megfelelő beállításban. A munka során von Sternberg nem volt kíméletlen, de a haragja sebző volt. Marle- net többször is visszaküldték naponta az öltözőjébe, mert sírt. Rendezője könnyen sírásra fakasztotta. Vele németül beszélt, a többiekkel angolul: „Cigarettaszünet! Miss Dietrich sír”. De Marlene nem vett tőle semmit rossznéven, és szemrehányást sem tett neki soha. A barátja volt és a védelmezője, számított, amit mondott. Amerikában Marlenének hozzá kellett szoknia az úgynevezett próbaelőadásokhoz, melyek legtöbbje egy kis helységben, Pomonában folyt. A közönséget nem informálták előre arról, hogy melyik filmet látja. A vetítés előtt kis közvélemény-kutató kártyákat osztottak ki a nézők között, akik ezekre írták fel véleményüket, azután így továbbították a stúdióba. A filmtársaságok komolyan tanulmányozták ezeket a kártyákat, és ezeknek megfelelő módosításokat javasoltak a rendezőnek. A „Morocco”-t is bemutatták Ponomában, próbavetítésen. Gary Cooper volt a férfi sztár. Mire a film fele lefutott, kiürült a ház. Marlene meg volt róla győződve, hogy hollywoodi karrierje végére ért. A vetítés végét sem várta meg, hazament és hozzálátott a csomagoláshoz. „Fájt, hogy csalódást okoztam von Sternbergnek, — írja önéletrajzában, — ennek ellenére felszabadultan és megköny- nyebbülten éreztem magam; nem kell filmsztárnak lennem, hazatérhetek a családomhoz Németországba”. Másnap reggel von Sternberg az irodájába rendelte Marlenet, és egy újságcikket mutatott, melyben egy bizonyos „Jimmy Starr” azt jósolta: „...ha ez a nő nem állítja feje tetejére a filmipart — akkor nem tudom, mit beszélek.” Marlene határtalanul meg volt lepve, és elmondta, hogy ő már becsomagolt és készülődik a hazautazásra, mert azt gondolta, csődöt mondott. Később világossá vált, hogy miért hagyta el azon az emlékezetes éjszakán a színházat a próbaelőadás közönsége. Egyik ok az volt, hogy Gary Coopertől westernfil- met vártak, ebben a filmben pedig kedvencük nem ült lovon, mint máskor. A másik nagyon is prózai ok abból adódott, hogy akkor ezen tájon szokatlan hideg éjszaka volt, és a farmereknek be kellett fűteniük a füstölő kályhákat, nehogy a narancsültetvények megfagyjanak. Következik: A szex tabu!
