Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-23 / 19. szám
1982. január 23. Kelet-Magyarország 3 Követelmény, RÓLA MONDJAK, olyan mint a hajózok között a berepülő pilóta. Ö próbálja ki, mire képesek az üzemben felújított masinák, mekkora terhelést bírnak. Ha Morauszki János, az esztergályosok specialistája azt mondja egy gépre: oké, akkor az megállja a helyét a külpiacon is. Első helyen említi nevét a művezető, a párttitkár, az üzemmérnök, s nem véletlen, hogy éppen az ő keze ügyére és gondjaira bízzák a felújító üzembe kerülő új munkások betanítását. Ez a pártmunkája, ez a pártmegbizatása, ezt igénylik a követelmények. Szívesen végzi, mert elválaszthatatlan kedvelt szakmájától. Bíró Ferenc hántoló, Bakó László orsószerelő vagy Krutilla Pál, s a többi, kiváló szakmunkások. Olyan a pártmegbizatásuk, amely szorosan összefügg kenyérkereső munkájukkal. Ez kissé új dolog. Ugyanis arról van szó, hogy az év végi beszámoló taggyűlésen elfogadott határozat értelmében felülvizsgálta a pártmegbizatásokat a Mezőgép nyíregyházi törzsgyárának III-as alapszervezetének vezetősége és úgy döntöttek, hogy ezeket az idei tervcélokhoz igazítja, a megnövekedett követelmények szerint osztja el. Nem ez az egyetlen olyan üzem, ahol most év elején hasonlóan cselekszik a pártszervezetek vezetősége, a pártcsoportok. Gazdaságpolitikai pártmunkánknak még ma is egyik gyenge pontja, hogy a különböző fórumokon elhangzott és sokszor azonnal, különösebb kiadást nem igénylő javaslatok, kezdeményezések elsikkadnak, a feledésbe merülnek. Később viszont éppen az ilyen pártszervezetekben meditálnak azon, vajon miért is passzívak a párttagok, miért hallgatnak, miért nem mondanak véleményt? Nos egyebek között ezért. AZ ÜJ ESZTENDEI ELSŐ pártvezetőségi üléseken most sok pártszervezetben ismét napirendre került: mi történjék a határozattá (!) fogadott kezdeményezésekkel? Ezek is csak úgy valósulnak meg, ha pártmegbizatásokká válnak. Erről szükséges gondoskodni a megnövekedett termelési és nevelési, ideológiai igények szerint. így szolgálhatják a pártdemokráciát, a kollektív vezetést, a pártszer, megbízatás vezet tagságának munkamorálját, cselekvési egységét, s nem utolsósorban lehetnek légkört teremtő hatással a környezetre az üzemben. Termékeny alkalom az üzemekben a tervkészítés, a tsz-ekben a zárszámadás és a tervtárgyaló közgyűlések előkészítése, hogy a párttaggyűlések embert formáló és közösséget szolgáló határozatai értelmes, értékelhető és vonzó pártmegbizatásokká formálódjanak; olyanokká, amelyek mérhetők, számonkérhe- tők, mint Morauszki Jánosé és társaié. Ezeket lehet és szükséges is teljesítésük után nyílt pártfórumon és másutt is értékelni, elismerni. S az elismerés szükséges. Ne feledjük: a pártmunka minden párttag kötelessége, de az elismerés, a bizalom mindenkinek jólesik. Ösztönző hatása van. Manapság sokszor elhangzik: alkalmazkodjunk rugalmasabban a körülményekhez. Hogy mit jelent ez? Elsősorban azt, hogy az élet diktálta magas követelményeket igénylő munkánkban a dialektika törvényeiről soha ne feledkezzünk meg. Erre kell alkalmassá válnia pártszervezeteink vezetésének és elsősorban a termelés első vonalában dolgozó pártmunkásoknak, kommunista munkásoknak. Felismerni azokat a jelenségeket, amelyek megváltozásával elősegíthetik a haladást, az üzem, a tsz megélhetését a nehezebb körülmények között is. Ezt tették a nyíregyházi Vörös Csillag Tsz-ben is, ahol a kommunista gazdasági vezetők és szakemberek: kezdeményezésére jövedejme- 'ző/'éietlfépeS mdlléküzém- ' ágakat fejlesztettek ki. rugalmasság és ÖNÁLLÓSÁG. Ezeknek a készségeknek, a fejlesztésére figyelmezteti a párt- szervezeteket a XII. kongresszus határozata. Felismerésüktől és alkalmazásuktól függ, hogyan tudunk előre lépni a pártmunkában és a pártirányítás korszerűsítésében. Ezért is fontos: kapjanak a követelményeknek megfelelő, olyan pártmegbizatásokat a munkások, tsz- tagok, értelmiségiek, amelyek értelmesek, amelyeket szívesen végeznek, mert tudják, hogy ezek| a j kollektívának és rrmgurtK- nak is hasznos, de ö'förfSet is szerezhetnek. Farkas Kálmán A FEFAG nyíregyházi műszáki erdészetében folyamatosan végzik a gépek karbantartását. Dömötör Miklós és Hegyes Ferenc T—174-es markoló kettes szemléjét végzi. (Jávor László felvétele) t _ v , , . < r r r f 1 n r i avatás után A fedett átrakó, a nyári avatás idején ... Egy beruházás viszontagságai — Bezárták az v átrakót — folytatja Szilágyi Pál. — Ha ez nem vezet eredményre, akkor vagy saválló aszfaltburkolatot kell készíteni, vagy más megoldást találni. Nincs fennakadás, de... A legfrissebb jelentések szerint a targoncák üzemeltetéséhez szükséges gázkatalizátorokat már útnak indították az NSZK-ból. Az átrakókörzetben felkészültek az azonnali szerelésre. Ezek után a helyi üzemegészségügyi szolgálat és a MÁV közegészség- ügyi intézetének újabb méréseire van szükség, hogy a fedett átrakó végleges üzembe helyezésének elháruljanak az akadályai. Az üzemigazgatóságon pedig a munkaszervezés segített valamit az átrakási gondokon. — Párhuzamosan használjuk a régi és az új átrakót — ismerteti a mostani helyzetet Veress Mihály. — Amíg kihúzzák a vagonokat, s újakat állítanak be helyettük, addig a másik átrakóban dolgoznak az emberek és a gépek. Valamelyest kisebb a szállítási ütem is, így jelenleg nincs fennakadás az átrakásban. A tanulság viszont hosszú évekre szolgálhat Záhonyban is. Nem elég egy ünnepség kedvéért hajrámunkában, félig készen átadni egy létesítményt, ha annak üzemeléséhez nincs meg minden feltétel. Az utólagos huzavonák több kárt okoztak anyagilag és a munkások gondolkodásába^ mintha nyugodt tempóval, de mindenre számítva készül el a fedett átrakó. Lányi Botond A Tiszalöki Faipari Vállalat tiszavasvári telepén idén 60 ezer gyalufát készítenek. Felvételünkön: Csuha Jánosné a gyalufák végbemarásán dolgozik. Bár az ünnepélyes avatás augusztus 19-én csak ideiglenes üzembe helyezést jelentett Záhonyban, a 380 millió forintért épült fedett átrakóban, azt azért senki sem gondolta, hogy néhány hét múlva be kell tiltani a munkát a dolgozók egészségének veszélyeztetése miatt. Pedig a fedett átrakónak éppen a téli hónapokban lenne nagy jelentősége, hiszen megfelelő körülmények között, az időjárás viszontagságaitól mentesen dolgozhatnának. Az üzembezárás okai: az átrakó kisgépek kipufogó gáza a megengedettnél jóval több szén-monoxidöt és nit- rózus gázt juttat a levegőbe. A betonfelület olyan egyenetlen, hogy a targoncákon ülők vibrációs ártalomnak vannak kitéve. Elrendelték a mérést — Annyira fulladt az ember, csípte a füst, hogy alig bírtuk — mondja az egyik targoncás, Gyurkó Ferenc. — Szóltunk, hogy intézkedjenek! Ugyanezt erősíti meg Szabados Sándor, a területi szak- szervezeti bizottság munkavédelmi felügyelője: — Először a dolgozóktól jött a jelzés, csípi a szemüket a füst, köhögnek. Ezután rendeltük el a mérést, majd november 27-én letiltottuk a munkát. A méréseket megismételtük, s végül december 19-én csak jelentős technológiai változtatások után engedélyeztük ideiglenesen a munkát. — Télre már a fedett átrakó maximális üzemével számoltunk de ez meghiúsult — magyarázza Veress' Mihály, az üzemigazgató műszaki helyettese. — Egyelőre csak hat géppel, s nyitott ajtók mellett lehet dolgozni a fedett átrakóban. Az ok, hogy a tervezés során a targoncák kipufogójára katalizátoros elszívó berendezést írtak elő, ezek azonban nem érkeztek meg. Minden pillanatban várjuk a beérkezésüket, azonnal szereljük fel őket, így javulhat a levegő tisztasága. Jelentés a miniszternek A MÁV vezetőinek is tudomására jutott, hogy milyen bajok vannak a fedett átrakóval. Az ünnepségen a miniszter vett részt, most bizony nem volt kellemes jelentést adni a hiányosságokról. Ráadásul elhamarkodott volt az avatás, hiszen egyes épületek még az év végére sem készültek el, sőt a munkásokat kiszolgáló szociális épület (öltöző, fürdő), csak január 31-re lesz kész. Az üzemeltető záhonyiak ezért a beruházókat és a kivitelező KEMÉV-et hibáztatják. Persze az is meggondolandó, hogy. az újabb szakszervezeti letiltás fenyegetésére csak január 14-én írták alá Budapesten az ideiglenes üzembe helyezési engedélyt, amelyben betartják az előírásokat. — A mi szerződéses határidőnk az év végére szólt — tájékoztat Szilágyi Pál, a KEMÉV műszaki igazgatóhelyettese. — Azonban a kazánház műszerezésére csak januárban került volna sor. Itt tehát előnyben voltunk, hiszen fűtés nélkül egyik létesítményt sem lehetett volna átadni. A záhonyi kivitelezési csúcs mellett Debrecenben is nagy vasúti átadások vártak a KEMÉV-re az év végén. A befejező munkák összezsúfo- lódása hozta, hogy minden kívánalomnak nem tudtak eleget tenni. A fedett átrakó betonfelületének egyenetlensége viszont olyan hiba, amelyet egyszerre kellett volna észlelnie a műszaki ellenőrnek és a kivitelezést közvetlenül irányítóknak. — A felületi egyenetlenségeket igyekszünk lecsiszolni O Rokonok érkeztek Szlovákiából. Ma már igen-igen nehéz megállapítani, hanyadfokú rokonság ez, ám az ilyesmit az ember, különösen fehér asztalnál, nem is igen firtatja. Bejárták már a fél falut, mire hozzánk érkeztek. Hirtelenjében ilyenkor mivel is kínálhatná őket az ember? Friss, sült szalonna oldalassal, aztán hurka, kolbász, bor. Ez van.. Ilyenkor mifelénk ez járja. Nem nagyon ízlett nekik az étel. Kimenőén a kertbe a messzirokon férfivel, s dicsekedvén neki az almafáimmal, megkérdeztem tőle: vajon mért nem esett jól nekik az ebéd? — Jólesett — mondta — mért ne esett volna jól? i • > i — Láttam, amit láttam. ^ Akkor ő, talán egy kicsit az italocskától is már, átölelve a váltamat, azt mondta: — Ahol még eddig jártunk itt, ebben a nagy rokonságban, min— S te mit válaszoltál eme messzibb rokonnak? — Mit válaszoltam volna? Visszamentünk a házba, és a jó kis homoki vinkómból kínál- gattam tovább. tetek Angliába és ettetek volna hétszám félig sült bifszteket, skót viszkit nyeldekel- ve rá. A bifsztek vén marhából legyen, úgy az igazi. Átrándulhat- tatok volna a Szovjetunióba boscsot és scsit denütt ez volt. Mindenütt csak toroskáposzta, hurka-kolbász, sült szalonna friss oldalassal; hát az ember már kipukkad, nem haragszol? © Mindezt agronómus barátom panaszolta nekem, akitől aztán meg- kérdezterp,: , , . — Nem tetted helyesen. s — Miért? — Még ott a kertben, a séta közben a következő kiselőadást tartottam volna neki: o — Kedves messzibb rokon. Mért nem ménenni, vodka illik hozzá. Olaszországban spagetti járja paradicsommártással, melléje a víz alkoholtartalmánál szegényebb vörös bor, mondjuk a legerősebbet, a Lacrima Cristit. Vagy mentetek volna Romániába teljesen nyers birkahúst enni és ama ártatlan cujkát inni rá. Mondjuk Jugoszláviát nem kellett volna ajánlanod, mivel onnan hasoncsúszva is nehezen térhettek volna haza a bácskai rizses hústól és a szligovicá- tól. De végeredményben Finnországban nyers rénszarvashúst ettek volna fenyőpálinkával mellette, Görögországból a híg vörös borok és a nyers tulokfejek emlékét hozhatták volna magukkal, mit magyarázzam? Jártál ezeken a helyeken, nem? — Hogyne. — Hát ilyesmit kellett volna mondanod, nem? — De. Ám, majd legközelebb! Meglásd! o Nem látom meg, mivel úgy sem teszi meg. Gyávább ember ennél ez az én messzibb barátom. Galambos Lajos: Nálunk ez járja
