Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-23 / 19. szám

1982. január 23. Kelet-Magyarország 3 Követelmény, RÓLA MONDJAK, olyan mint a hajózok között a berepülő pilóta. Ö próbál­ja ki, mire képesek az üzemben felújított masi­nák, mekkora terhelést bírnak. Ha Morauszki Já­nos, az esztergályosok spe­cialistája azt mondja egy gépre: oké, akkor az meg­állja a helyét a külpiacon is. Első helyen említi nevét a művezető, a párttitkár, az üzemmérnök, s nem vé­letlen, hogy éppen az ő keze ügyére és gondjaira bízzák a felújító üzembe kerülő új munkások beta­nítását. Ez a pártmunkája, ez a pártmegbizatása, ezt igénylik a követelmények. Szívesen végzi, mert elvá­laszthatatlan kedvelt szak­májától. Bíró Ferenc hántoló, Ba­kó László orsószerelő vagy Krutilla Pál, s a többi, ki­váló szakmunkások. Olyan a pártmegbizatásuk, amely szorosan összefügg ke­nyérkereső munkájukkal. Ez kissé új dolog. Ugyanis arról van szó, hogy az év végi beszámoló taggyűlé­sen elfogadott határozat értelmében felülvizsgálta a pártmegbizatásokat a Mezőgép nyíregyházi törzs­gyárának III-as alapszer­vezetének vezetősége és úgy döntöttek, hogy eze­ket az idei tervcélokhoz igazítja, a megnövekedett követelmények szerint osztja el. Nem ez az egyetlen olyan üzem, ahol most év elején hasonlóan cselek­szik a pártszervezetek ve­zetősége, a pártcsoportok. Gazdaságpolitikai párt­munkánknak még ma is egyik gyenge pontja, hogy a különböző fórumokon elhangzott és sokszor azonnal, különösebb ki­adást nem igénylő javas­latok, kezdeményezések el­sikkadnak, a feledésbe merülnek. Később viszont éppen az ilyen pártszerve­zetekben meditálnak azon, vajon miért is passzívak a párttagok, miért hallgat­nak, miért nem mondanak véleményt? Nos egyebek között ezért. AZ ÜJ ESZTENDEI EL­SŐ pártvezetőségi ülése­ken most sok pártszerve­zetben ismét napirendre került: mi történjék a ha­tározattá (!) fogadott kez­deményezésekkel? Ezek is csak úgy valósulnak meg, ha pártmegbizatásokká válnak. Erről szükséges gondoskodni a megnöve­kedett termelési és neve­lési, ideológiai igények szerint. így szolgálhatják a pártdemokráciát, a kol­lektív vezetést, a pártszer­, megbízatás vezet tagságának munka­morálját, cselekvési egy­ségét, s nem utolsósorban lehetnek légkört teremtő hatással a környezetre az üzemben. Termékeny al­kalom az üzemekben a tervkészítés, a tsz-ekben a zárszámadás és a tervtár­gyaló közgyűlések előké­szítése, hogy a párttag­gyűlések embert formáló és közösséget szolgáló ha­tározatai értelmes, érté­kelhető és vonzó pártmeg­bizatásokká formálódja­nak; olyanokká, amelyek mérhetők, számonkérhe- tők, mint Morauszki Jáno­sé és társaié. Ezeket lehet és szükséges is teljesítésük után nyílt pártfórumon és másutt is értékelni, elis­merni. S az elismerés szüksé­ges. Ne feledjük: a párt­munka minden párttag kö­telessége, de az elismerés, a bizalom mindenkinek jólesik. Ösztönző hatása van. Manapság sokszor el­hangzik: alkalmazkodjunk rugalmasabban a körül­ményekhez. Hogy mit je­lent ez? Elsősorban azt, hogy az élet diktálta ma­gas követelményeket igénylő munkánkban a di­alektika törvényeiről so­ha ne feledkezzünk meg. Erre kell alkalmassá vál­nia pártszervezeteink ve­zetésének és elsősorban a termelés első vonalában dolgozó pártmunkásoknak, kommunista munkások­nak. Felismerni azokat a jelenségeket, amelyek meg­változásával elősegíthetik a haladást, az üzem, a tsz megélhetését a nehezebb körülmények között is. Ezt tették a nyíregyházi Vörös Csillag Tsz-ben is, ahol a kommunista gazdasági ve­zetők és szakemberek: kez­deményezésére jövedejme- 'ző/'éietlfépeS mdlléküzém- ' ágakat fejlesztettek ki. rugalmasság és ÖNÁLLÓSÁG. Ezeknek a készségeknek, a fejleszté­sére figyelmezteti a párt- szervezeteket a XII. kong­resszus határozata. Felis­merésüktől és alkalmazá­suktól függ, hogyan tu­dunk előre lépni a párt­munkában és a pártirá­nyítás korszerűsítésében. Ezért is fontos: kapjanak a követelményeknek meg­felelő, olyan pártmegbiza­tásokat a munkások, tsz- tagok, értelmiségiek, ame­lyek értelmesek, amelye­ket szívesen végeznek, mert tudják, hogy ezek| a j kollektívának és rrmgurtK- nak is hasznos, de ö'förfSet is szerezhetnek. Farkas Kálmán A FEFAG nyíregyházi műszáki erdészetében folyamatosan végzik a gépek karbantartását. Dömötör Miklós és Hegyes Ferenc T—174-es markoló kettes szemléjét végzi. (Jávor László felvétele) t _ v , , . < r r r f 1 n r i avatás után A fedett átrakó, a nyári avatás idején ... Egy beruházás viszontagságai — Bezárták az v átrakót — folytatja Szilágyi Pál. — Ha ez nem vezet eredmény­re, akkor vagy saválló asz­faltburkolatot kell készíteni, vagy más megoldást találni. Nincs fennakadás, de... A legfrissebb jelentések szerint a targoncák üzemelte­téséhez szükséges gázkatali­zátorokat már útnak indítot­ták az NSZK-ból. Az átrakó­körzetben felkészültek az azonnali szerelésre. Ezek után a helyi üzemegészségügyi szol­gálat és a MÁV közegészség- ügyi intézetének újabb méré­seire van szükség, hogy a fe­dett átrakó végleges üzembe helyezésének elháruljanak az akadályai. Az üzemigazgató­ságon pedig a munkaszerve­zés segített valamit az átra­kási gondokon. — Párhuzamosan használ­juk a régi és az új átrakót — ismerteti a mostani helyzetet Veress Mihály. — Amíg ki­húzzák a vagonokat, s újakat állítanak be helyettük, addig a másik átrakóban dolgoznak az emberek és a gépek. Vala­melyest kisebb a szállítási ütem is, így jelenleg nincs fennakadás az átrakásban. A tanulság viszont hosszú évekre szolgálhat Záhonyban is. Nem elég egy ünnepség kedvéért hajrámunkában, fé­lig készen átadni egy létesít­ményt, ha annak üzemelésé­hez nincs meg minden felté­tel. Az utólagos huzavonák több kárt okoztak anyagilag és a munkások gondolkodásá­ba^ mintha nyugodt tempó­val, de mindenre számítva készül el a fedett átrakó. Lányi Botond A Tiszalöki Faipari Vállalat tiszavasvári telepén idén 60 ezer gyalufát készítenek. Felvételünkön: Csuha Jánosné a gyalufák végbemarásán dolgozik. Bár az ünnepélyes ava­tás augusztus 19-én csak ideiglenes üzembe helye­zést jelentett Záhonyban, a 380 millió forintért épült fedett átrakóban, azt azért senki sem gon­dolta, hogy néhány hét múlva be kell tiltani a munkát a dolgozók egészségének veszélyez­tetése miatt. Pedig a fe­dett átrakónak éppen a téli hónapokban lenne nagy jelentősége, hiszen megfelelő körülmények között, az időjárás vi­szontagságaitól mentesen dolgozhatnának. Az üzembezárás okai: az átrakó kisgépek kipufogó gá­za a megengedettnél jóval több szén-monoxidöt és nit- rózus gázt juttat a levegőbe. A betonfelület olyan egyenet­len, hogy a targoncákon ülők vibrációs ártalomnak vannak kitéve. Elrendelték a mérést — Annyira fulladt az em­ber, csípte a füst, hogy alig bírtuk — mondja az egyik targoncás, Gyurkó Ferenc. — Szóltunk, hogy intézkedjenek! Ugyanezt erősíti meg Sza­bados Sándor, a területi szak- szervezeti bizottság munkavé­delmi felügyelője: — Először a dolgozóktól jött a jelzés, csípi a szemü­ket a füst, köhögnek. Ezután rendeltük el a mérést, majd november 27-én letiltottuk a munkát. A méréseket megis­mételtük, s végül december 19-én csak jelentős technoló­giai változtatások után enge­délyeztük ideiglenesen a mun­kát. — Télre már a fedett átra­kó maximális üzemével szá­moltunk de ez meghiúsult — magyarázza Veress' Mihály, az üzemigazgató műszaki he­lyettese. — Egyelőre csak hat géppel, s nyitott ajtók mel­lett lehet dolgozni a fedett átrakóban. Az ok, hogy a ter­vezés során a targoncák ki­pufogójára katalizátoros el­szívó berendezést írtak elő, ezek azonban nem érkeztek meg. Minden pillanatban vár­juk a beérkezésüket, azonnal szereljük fel őket, így javul­hat a levegő tisztasága. Jelentés a miniszternek A MÁV vezetőinek is tu­domására jutott, hogy milyen bajok vannak a fedett átra­kóval. Az ünnepségen a mi­niszter vett részt, most bi­zony nem volt kellemes je­lentést adni a hiányosságok­ról. Ráadásul elhamarkodott volt az avatás, hiszen egyes épületek még az év végére sem készültek el, sőt a mun­kásokat kiszolgáló szociális épület (öltöző, fürdő), csak január 31-re lesz kész. Az üzemeltető záhonyiak ezért a beruházókat és a kivitelező KEMÉV-et hibáztatják. Per­sze az is meggondolandó, hogy. az újabb szakszervezeti letiltás fenyegetésére csak január 14-én írták alá Buda­pesten az ideiglenes üzembe helyezési engedélyt, amelyben betartják az előírásokat. — A mi szerződéses határ­időnk az év végére szólt — tájékoztat Szilágyi Pál, a KEMÉV műszaki igazgatóhe­lyettese. — Azonban a kazán­ház műszerezésére csak ja­nuárban került volna sor. Itt tehát előnyben voltunk, hi­szen fűtés nélkül egyik léte­sítményt sem lehetett volna átadni. A záhonyi kivitelezési csúcs mellett Debrecenben is nagy vasúti átadások vártak a KEMÉV-re az év végén. A befejező munkák összezsúfo- lódása hozta, hogy minden kívánalomnak nem tudtak eleget tenni. A fedett átrakó betonfelületének egyenetlen­sége viszont olyan hiba, ame­lyet egyszerre kellett volna észlelnie a műszaki ellenőr­nek és a kivitelezést közvet­lenül irányítóknak. — A felületi egyenetlensé­geket igyekszünk lecsiszolni O Rokonok érkeztek Szlovákiából. Ma már igen-igen nehéz meg­állapítani, hanyadfokú rokonság ez, ám az ilyesmit az ember, kü­lönösen fehér asztal­nál, nem is igen firtat­ja. Bejárták már a fél falut, mire hozzánk ér­keztek. Hirtelenjében ilyenkor mivel is kínál­hatná őket az ember? Friss, sült szalonna ol­dalassal, aztán hurka, kolbász, bor. Ez van.. Ilyenkor mifelénk ez járja. Nem nagyon íz­lett nekik az étel. Ki­menőén a kertbe a messzirokon férfivel, s dicsekedvén neki az almafáimmal, megkér­deztem tőle: vajon mért nem esett jól nekik az ebéd? — Jólesett — mond­ta — mért ne esett vol­na jól? i • > i — Láttam, amit lát­tam. ^ Akkor ő, talán egy kicsit az italocskától is már, átölelve a válta­mat, azt mondta: — Ahol még eddig jártunk itt, ebben a nagy rokonságban, min­— S te mit válaszol­tál eme messzibb ro­konnak? — Mit válaszoltam volna? Visszamentünk a házba, és a jó kis ho­moki vinkómból kínál- gattam tovább. tetek Angliába és et­tetek volna hétszám félig sült bifszteket, skót viszkit nyeldekel- ve rá. A bifsztek vén marhából legyen, úgy az igazi. Átrándulhat- tatok volna a Szovjet­unióba boscsot és scsit denütt ez volt. Minde­nütt csak toroskáposz­ta, hurka-kolbász, sült szalonna friss oldalas­sal; hát az ember már kipukkad, nem harag­szol? © Mindezt agronómus barátom panaszolta ne­kem, akitől aztán meg- kérdezterp,: , , . — Nem tetted helye­sen. s — Miért? — Még ott a kertben, a séta közben a követ­kező kiselőadást tar­tottam volna neki: o — Kedves messzibb rokon. Mért nem mén­enni, vodka illik hozzá. Olaszországban spagetti járja paradicsommár­tással, melléje a víz al­koholtartalmánál sze­gényebb vörös bor, mondjuk a legerőseb­bet, a Lacrima Cristit. Vagy mentetek volna Romániába teljesen nyers birkahúst enni és ama ártatlan cujkát in­ni rá. Mondjuk Jugo­szláviát nem kellett volna ajánlanod, mivel onnan hasoncsúszva is nehezen térhettek volna haza a bácskai rizses hústól és a szligovicá- tól. De végeredmény­ben Finnországban nyers rénszarvashúst ettek volna fenyőpálin­kával mellette, Görög­országból a híg vörös borok és a nyers tulok­fejek emlékét hozhat­ták volna magukkal, mit magyarázzam? Jár­tál ezeken a helyeken, nem? — Hogyne. ­— Hát ilyesmit kel­lett volna mondanod, nem? — De. Ám, majd leg­közelebb! Meglásd! o Nem látom meg, mi­vel úgy sem teszi meg. Gyávább ember ennél ez az én messzibb ba­rátom. Galambos Lajos: Nálunk ez járja

Next

/
Thumbnails
Contents