Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-23 / 19. szám
2 Kelet-Magyarország „PADLÓRA KERÜLT" A VENDÉGLÁTÓ... | A prolongált ebédjegy históriája Nézhetjük akár jóindulattal, akár rosszal is: Sza- bolcs-Szatmár megyében — sportkifejezéssel élve — padlóra került a vendéglátás. Az egykor nagy hírű Korona rég bezárt, a valamikor gazdájáról híres Vesszős kaphatott bármilyen nevet, s csereberélhették benne a berendezést, kocsmává züllött, a meghitt és szolid borozásra, sörözésre felfedezett Tölgyest két éve a vezető erőszakos nyugdíjazása után egy héten belül otthagyták a pincérek, aztán a vendégek is, az első osztályú Szabolcs étterem ajtajára pedig — az országban egyedülálló módon — délután 3 óra körül rendszeresen kiakasztják a táblát, hogy takarítás miatt zárva. Lehetne sorolni egyenként a többi éttermet és presszót, nagyjából mindenütt változott és — romlott a helyzet. Hozzájárult ehhez, hogy a város fejlődésével együtt a peremrészeken nemcsak bezárták, hanem lebontották á kiskocsmákat, s azok egykori vendégeit bekényszerítet- ték az éttermekbe. Emlegetik a visszafejlődés okául azt is, hogy nincs megfelelő munkaerő: az egykori jó nevű és ismert pincérekből vezetők lettek, a fiatalok egy része pedig még borravalóért is utálattal néz a vendégre. Hírnévrontó okok? Hogy mi okozta egészen pontosan a vállalat mélypontra kerülését, annak kiderítése nem a mi feladatunk. Tény azonban, hogy az utóbbi években egyre többen tették szóvá: ha jön egy vendégük, nem tudják hová vinni, s ha netán valakinek egy no ezres nagyvárosban éjszaka támadna kedve szórakozni, egyedül és kizárólag a Hotel Szabolcs „kidobólegényének” hangulatára van bízva a sorsa. Nagy valószínűséggel szégyenkezve kell vendégével együtt hazavonulni, mert bejutni csak az éjszaka „császárai” (s azok is csak borravalóért) tudnak. A vállalat igazgatóhelyettese nemrég egészen mással indokolta a vállalat hírnevének megromlását, pontosabban azt, miért is mennek be kevesebben Nyíregyházán a szórakozóhelyekre. Említette az 1978-as szeszkorlátozást, az 1979-es áremelést, amelyek kétségtelenül nem tettek jót a forgalomnak, de nem szólt arról, hogy mindenütt egyformák az étlapok, de az italokban is tapasztalható a választékhiány, a felszolgálók egy részének lezsersége és figyelmetlensége is alaposan közrejátszott abban, hogy még szilveszterkor sem volt telt ház a vendéglátó éttermeinek többségében. A vállalat volt igazgatója — akit december 31.-ével mentettek fel, a gazdálkodás nehézségeit a kockázatos vállalkozásokra: a sóstói Krúdy- szálló és étterem felújítására, az Imbisz grill megnyitására, a cukrásztermelő-üzem átalakítására, a gépesítésre, az új típusú ételbár kialakítására fogta. Hozzátette: beszállt a vállalat az előfizetéses étkeztetésbe, s bizony 13,70-ért nem könnyű egy ebédet adni. Áz ellopott ebédjegyek Senki nem vitatja, hogy ezek a vállalkozások anyagilag megterhelőek voltak, nem beszélve a Korona rekonstrukciójáról, amelyre néhány éve még csak 40 miL liót kellett volna költeni, néhány napja pedig kiderült, hogy 123 millióba kerül. De vajon ezek, pontosabban csupán ezek a beruházások tették tönkre a vállalatot? Vajon hány esetben fordult elő az utóbbi években kisebb- nagyobb leltárhiány az éttermekben és presszókban, amiért senkit nem vontak felelősségre? Ki ad választ arra, miért nem számított a vállalatnál komoly összegnek öt éve az a 30 ezer forint, amelyet a bűnüldöző szervek a mátészalkai Szatmár Hotelben Nagy Endre vezető számlájára akartak írni? Mert nyilván nem számított, ha a vállalat még csak nem is reagált a jelzésre, s az eredmény már mindenki előtt ismert: tavaly ugyanezt a Nagy Endrét kénytelenek voltak leváltani, de ekkor már nem 30, hanem 360 ezer forintos visszaélés miatt. Vajon nem volt-e elég figyelmeztetés 1978-ban a vállalat vezetőinek az, hogy több száz ezer forint értékű ebédjegyet el tudtak lopni a szekrényből, s azt újra felhasználva pénzzé tették, s ehhez elég volt összejátszani egy-két étterem vezetőjével. Vajon hogyan fordulhatott elő, hogy egyszerre bukjon le 18—20 ember a szálloda dolgozói közül, mert szoros elszámolású nyomtatványokat saját meggazdagodásukra felhasználva adtak számlákat féláron kamionsofőröknek, akik természetesen nem a szállodában töltötték az éjszakát, de a számlára munkahelyükön megkapták a pénzt. Sikkasztás összejátszással És tulajdonképpen mindez semmi ahhoz képest, amit a vállalat most már letartóztatott főkönyvelőjének és a Nyíri Fészek vezetőjének ösz- szejátszása okozott a vállalatnak. Az összeg — még nem pontos a szám — egy és másfél millió között van, amiért több mint két évig manipuláltak. Hogy egyik évben félmillió forint értékkel több ebédjegy érkezett be a vállalathoz, mint amennyit kiadtak, afölött könnyen napirendre tértek. Az újabb év újabb félmilliós sikkasztást hozott, de míg a mátészalkai szálloda ügyébe belekeveredett főkönyvelő körül gyanús nem lett a légkör, addig újabb tíz- és százezrekre rúghatott a kár. A vállalat illetékesei nemrég a rádióban nyilatkozták, hogy 1981-ben ötvennégy esetben indult eljárás valamilyen mulasztás miatt, de ha ebbe beleszámítjuk a vállalat gépkocsijaiban okozott károk, vagy a munkaidő alatti italozás miatti fegyelmiket, jóformán semmi nem marad az igazán súlyos cselekményekért. Rendeletben szabályozták már 1975-től, hogy leltárhiány miatt le kell váltani az üzletvezetőt, de ennek csak 1981-től próbáltak érvényt szerezni. De a jószívűségük ekkor is határtalan volt. Mert mivel magyarázták a leltárhiányt? Azzal, hogy a szállítás közben a kartonban összetört egykét üveg sör, hogy a szállítókat meg kellett vendégelni, de hogy miként jött össze ilyen kis tételekből például az Anna-Tiszában 100 ezer forint értékű hiány, arra majd csak a rendőrségi nyomozás ad választ. Pedig a belső ellenőrök is észrevették már korábban, hogy volt olyan üzlet, ahol kevesebb étel fogyott el, mint amennyi jeggyel az üzletvezető elszámolt. De a főkönyvelő miatt nem sokat ért a jelzésük, meg különben is, elfogadott volt, hogy a vállalatnál a tíz forintért árusított jegy pénzként funkcionált, így aztán sokan a vállalat, az állam által adott támogatással vásárolt jegyre itták meg naponta a féldecit, vagy az üveg söröket. Változik a helyzet Reméljük, januártól változik a helyzet. Akik csaltak és sikkasztottak, előzetes letartóztatásban vannak. Az igazgatói székbe a követelményeknek megfelelő képzettségű, közgazdasági egyetemet végzett ember került. Megszűntek a visszaélésre lehetőséget adó tízforintos jegyek, s olyan megoldást sikerült találni, ami az üzemi étkezést igénylők számára is megfelelő, s ami megkönnyíti az ellenőrzést. — A vállalat jó hírének visszaszerzése azonban nem lesz könnyű. A vendégeket a szó igazi értelmében vett vendéglátással lehet csak visszacsábítani. Balogh József A tárgyalóteremből A notórius autótolvaj Vass István vásárosnaményl lakos alig 22 éves, de sokféle járművet kipróbált már edd;g. Elvitt lovas fogatot, motorkerékpárt és tftbb s*;7nélygépk.ocslt is. EIeV. útiJ, teherautót, majd ca- T-iónt lopott és most autóbusszal tűrázott. Tapasztalat tehát van, de tanult mestersége az nincs. Nem tűd, vagy nem is akar megjavulni. Ugyanis utoljára három év hathónapi börtön kiállása után IMI. év december 31-én szabadult a börtönből. Ami azóta történt, az is izgalmas. Vass nem mondható italozó természetűnek, de ez év január 13- án a vásárosnaményi Bereg Hotelban szórakozott. Mindössze két fél deci pálinkát ivott és az esti órákban elment a vásárosnamé- nyi állomásra, ám a vonatát már lekéste. így várakozni kellett. Közben a Volán GF 05-55 rendszámú autóbusza leparkolt a megállóhelyen. Csüllög Ferenc, a busz valódi vezetője látta, hogy Vass ott sétál egy matrózsapkában, de arra gondolt, hogy utas lehet. Csüllög az autóbuszt bezárta és bement a buszváró pihenőjébe. Amikor Vass István ezt meglátta, nem várt tovább, odament az elhagyott buszhoz, benyomta a levegővel bezárt busz ajtaját, egy magánál tartott Indítókulccsal a buszt elindította és elhajtott. Természetesen jogosítvány nélkül. Mert Ilyesmi Vassnak nincs és nem is volt. Rágondolnl Is rossz, mennyi minden történhetett volna útközben, amit soha nem lehet jóvátenni. A végzet Aranyosapáti község belterületén következett be, mert az alkalmi sofőr menet közben rá akart gyújtani, s közben az út menti árokba hajtott. A kéhyszermegálló után Vass kiszállt és otthagyta a járművet. A buszban kb. 15 000 forint, az út menti kerítésben, amit összetört kb. 28 000 forint kár keletkezett. A rendőrség rövid Idő után elfogta és őrizetbe vette Vass Istvánt. Az ügyben gyorsított eljárást folytatott a Vásárosnaményl Járásbíróság. A vádlottat jármű önkényes elvételének vétsége miatt mint többszörös visszaesőt 2 évi börtönbüntetésre, mellékbüntetésként 2 évi közügyektől való eltiltásra ítélte. Az ítélet jogerős. Dr. Koplányi Mihály városi-járási vezető ügyész 1982. január 23. Munkakönyvforgalom Vándormadarak „húzása“ Borostás férfi támasztja a pultot a Nyíregyházi Városi Tanács ügyfélszolgálati irodáján. „Fájdalmasan” panaszolja nagy bánatát: véletlenül elveszett a munkakönyvé. Az ügyintéző személyi igazolványt kér tőle, s rákérdez: hol dolgozik. A válasz más, mint ami az igazolványban szerepel. Kiderül, a férfi bejegyzett munkahelyén évek óta nem is járt. Ha innen nem jelentkezett ki, hogy vehették fel máshová? Ha jól utána számolunk, az ügyfél bizony évek óta nem dolgozik sehol... Mint valami búcsújáróhelyre, úgy zarándokolnak az emberek nap mint nap az ügyfélszolgálati irodába. Ki lakása ügyében érdeklődik, mások talált tárgyakat hoznak, vagy keresnek. Szép számmal vannak, akik munkakönyvét szeretnének váltani. Az iroda múlt évi munka- könyvforgalma alapján úgy tűnhet, hogy a megyeszékhelyen igen szeretnek dolgozni. Tavaly 2549 munkakönyvét adtak ki. Ebből több, mint másfél ezret a nyíregyházi középfokú iskolák vittek el a végzős diákok számára. A többit egyénenként kérték: ki-ki más okból. Üj munkakönyvét egyénileg viszont kevesen kérnek. Elsősorban a 8 általánost végzett, s legalább 14. évüket betöltött fiatalok. Van köztük, aki a középiskolát hagyja ott. Az 1981/82-es tanévben csak novemberben és decemberben mintegy 20 diák döntött úgy: félbehagyja tanulmányait és dolgozni megy. Évente 30—35-en vannak, akik középkorú létükre életük első munkakönyvét kérik. Főleg családos, szakképzettVendégeinlc: a Szenthelyi testvérek Kamaralíwi '-'PTGY^fírn koncertek megyénkben Szonátaestekre várják a komoly zene kedvelőit az Országos Filharmónia bérleti előadássorozatának keretében a következő napokban Fehérgyarmaton és Vásárosnaményban. Megyénk vendége lesz a népszerű testvérpár, Szenthelyi Miklós hegedű- és Szenthelyi Judit zongora- művész. Mindketten a legfiatalabb zeneművész-nemzedékhez tartoznak. Rendszeresen koncerteznek hazánkban, illetve külföldön, például Kubában, Franciaországban. Szenthelyi Miklós 1974 óta, húga 1966-tól működik a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Fehérgyarmaton január 26-án este, Vásárosnaményban 27-én lépnek közönség elé. Műsorukon Beethoven-, Mendelssohn- és Sarazate-művek szerepelnek. séggel nem rendelkező asszonyok. A gyerekek szárnyra bocsátása után rendszerint a nyugdíj reményében szeretnének állást találni. Helyzetük szinte reménytelen: nem válogathatnak a jobbnál jobb lehetőségek között. Vagy takarítani mennek, vagy segéd-, esetleg betanított munkát vállalnak, több műszakosat. A múlt évben 40 folytatólagos munkakönyvét adtak ki az irodában azok részére, akiknek betelt a munkakönyvük. Jó tudni, hogy ilyen esetben két évig csak együtt érvényes a két okmány. Ha elveszett, vagy például megrongálódott a munkakönyv, másodlatot ugyancsak az ügyfélszolgálati irodában állítanak ki. Tavaly 245-öt kértek. Ezt a lehetőséget igyekeznek kihasználni a szemfüles vándormadarak is. Ha nagyon betelik a kis könyv, vagy becsúszik egy „kilépett” bejegyzés, egyszerűen elhagyják munkakönyvüket. Egy másodlatot 200 forintért ad ki a tanács — a notórius vándormadaraknak ez ennyit megér. Ügyeskedésük azonban nem marad titok sokáig... Olcsébb „gyomor“ Házon — vagyis telephelyen — belül nem képzelhető el a szállítás, anyagmozgatás az üzemekben ügyes targoncák segítsége nélkül. A Ti- szalöki Faipari Vállalat tiszalöki telepén két szovjet GAZ típusú targoncával dolgoznak. A gépek sokat tudnak, de sokba is kerülnek. Naponta — a két műszak alatt — 2500 forint értékű benzint „esznek meg”. Kólik József és Boros János szakmunkások kezdeményezésére öten a telep tmk-sai közül hozzáláttak, hogy mérsékeljék a két targonca falánkságát. Az egyikbe már beszereltek egy szovjet gyártmányú MTZ 50-es Diesel-motort, s a másikba is megkezdték az olcsóbb „gyomor” beépítését. A két gép fogyasztása az átalakítás után egy- harmadára csökken. Táplálásuk ezentúl naponta 700 forintba kerül. (h. zs.) (házi) Vágják, főzik, aztán fűzik Kosarak Nyugatra Nem túlzás, hogy nemzetközi sikert aratott a Mátészalkai Háziipari Szövetkezet egyik terméke: a fonott kosár. Hiszen Olaszországtól Angliáig Európa számos országában keresik, s ha van, elkapkodják. Nem tudnak annyit szállítani a szalkaiak, amennyi el ne fogyna. Gond van a termeléssel, ugyanis kevés az alapanyag. Ez pedig jócskán hátráltatja a munkát. Hiába keresett kapcsolatokat a szövetkezet több tszszel, jelentősebb mennyiségben csak a köleseitől kapnak fűzfavesszőt. Tavaly a barabási termelőszövetkezettel sikerült szerződést kötni fűzek telepítésére. Mintegy 30—35 hektáron tavasszal kezdik meg a nemesített fűzfavesz- szők dugványozását. Feldolgozható alapanyag innen sajnos csak három év múlva várható. A háziipari szövetkezet saját fehérgyarmati fűztelepén évente 1200 mázsa feldolgozható vessző terem. A tavalyi termést ezekben a napokban takarítják be. Utána osztályozzák, főzik és hántolják a vesszőt. Ezt követően kezdődik a fonás. Többek közt kandallót, többféle bevásárló- és gazdasági kosarat készítenek a szalkaiak. A múlt évben 2 millió 200 ezer forint értékben adták el keresett terméküket — elsősorban nyugati piacon. Nemcsak Mátészalkán, hanem 1981 szeptembere óta a háziipari új, szat- márcsekei részlegében is fonják a kosarat, ahol hamarosan egy újabb brigád áll munkába.
