Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-21 / 17. szám
1982. január 21. Kelet-Magyarország 3 Halálos baleset A baleset mindig megdöbbentő, nem beszélve a halálosról. Tavaly 1400-ról 1700- ra emelkedett a mezőgazdasági üzemi balesetek száma, a halálosaké pedig az 1980-ban bekövetkezetteknek több mint duplájára, 14-re. Elgondolkoztató számok ezek. Hány, de hány balesetet okozott a figyelmetlenség, s menynyit elkerülhettek volna a munkavédelmi előírások betartásával? Nem kis szerepet játszik a balesetek okai között az alkohol is. Az új esztendőből még csak három hét telt el, de már súlyos balesettel „dicsekedhet” 1982. A szako- lyi termelőszövetkezetben műtrágyaszórót javítottak, s az egyik tengelyről halaszthatatlanná vált egy fogaskerék leszerelése. A szerelők feszítővassal próbálkoztak, miközben a fogaskerékről lepattant egy vasszilánk, s az egyik géplakatos szemébe csapódott. Az eredmény: csökkent látóképesség. Ez a baleset jól szemlélteti, mennyire fontos a megfelelő célszerszám és a technológiai előírás. Mert nem törvény- szerű az ilyen, és ehhez hasonló balesetek bekövetkezte. Sokkal inkább törvényszerű a munkavédelmi oktatás, s nem utolsósorban ezek betartása. Munkavédelmi ismereteit időről időre meg kell újítani minden dolgozónak. A magasabb munkakört betöltőknek most tartanak tanfolyamokat a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályával közösen. A termelőszövetkezetek pedig vezető állású dolgozóiknak — akik fizikai munkásokat irányítanak — kötelesek háromnapos munkavédelmi oktatást szervezni, majd vizsgáztatni szakembereiket. Ugyanakkor a saját, vagy mások testi épségét veszélyeztető munkakörben dolgozóknak is munkavédelmi oktatást kell szervezni. E zek az intézkedések mindenképpen helyeselhetek. A legkisebb hanyagságot, figyelmetlenséget sem szabad megengedni e téren, mert beláthatatlan következményekkel járhat. A bevezetőben említett számok figyelmeztetőek, s egyben elkeserítőek is. Nem szabad hogy tovább emelkedjenek, sokkal inkább csökkenniük kell. Szocialista társadalmunkban legfőbb érték az ember. Eszerint kell élni és dolgozni is. S. B. A tarpai Esze Tamás Termelőszövetkezet gépműhelyében Darcsai József és Torzsás Béla a mezőgazdasági munkagépeket javítja. Falugyűlés Kocsordon Kocsord, 1982. január 18., hétfő. A művelődési ház nagytermét reggel nyolctól fűtötték. Valamikor megnézni, irigyelni jártak ide az idegenek, mert akkor ez a művelődési ház volt a példa. Ma ez a művelődési ház lesz az egyik panasz. A tanácselnök mondja ezt, és magyarázza a tetőt, hogy ledeszkázva nincs, a gerendák között csak a nádpalló tartja a vakolatot... Fél hat. Valaki panaszkodik, hogy megint ezen a tájon van a leghidegebb, kevesen jönnek majd. Valaki örül, mert úgy adta a sors, hogy korábban minden falugyűlés ideje egybeesett egy halálesettel és fél falut vitt el a virasztás, Most a baljós sor megszakadt. — Hányán leszünk? — kérdezem. Jósolják rá a százat, no persze a hideg miatt. nak a 3200 lakosú városkörnyéki község gondjai. Belvíz, levezető árok, járda, víz, világítás ... A tanácselnök beszámolóját vagy másfél százan hallgatjuk. Igények Végletek Háromnegyed hatkor még a vendégvárók és a távolabbról jött vendégek vannak többen, de jönnek már a helybeliek is. Ugyanúgy, ahogyan a vendégek, előbb távolabb lakók. Majd húsz kilométernyi Kocsordon a földút. Míg gyülekeznek, kiderül, hogy bizony sok helyütt rossz a közvilágítás. A községet átszelő főút mentén modern lámpák égnek. Másutt már-már történelmi emléknek hat a póznán didergő villanykörte, és szót hoz a szó: — Legalább a kutakhoz tennének valamennyi féfíyt... — Meg ha jó lenne minden kutunk... — Nekünk lett volna járdánk, de nem állt össze a nép, hogy alapot csináljon neki. A tanácsnak volt igaza, ha nem adott miatta járdalapot. Érkeznek a falugyűlés vendégei, és amíg kérdezgetem, hogy ki mit vár ettől az estétől, szépen kirajzolódÉvente 16 ezer létra készül a Szövetkezetben. (GB) Gávavencsellői Vegyesipari — Mondták itt, hogy Mátészalka közelsége, gyors fejlődése Kocsord halála lesz. Nos, naponta 900-an utaznak el innen Mátészalkára. Dolgozók és diákok. Életformát diktálnak a községnek. Nemcsak az itt elköltött fizetésüket hozzák haza, hanem a városban élő ember igényeit is. Nem véletlen, hogy a felszólalásokban nemcsak az utakról szóltak az emberek, hanem a kereskedelmi ellátásról is, és nem véletlen, hogy az óvodában vagy az iskolában ugyanolyan ellátást követelnek a gyermekeiknek, mintha Budapest belvárosában élnének. „Tény, hogy mi jól állunk. Minden óvodást fel tudunk venni, az iskolában egyműszakos az oktatás, kihasználatlan helyek vannak a bölcsődében. Szeptemberre majd ötmillió forint értékű tornatermünk épül fel. 1983-ban az ÁFÉSZ elkezdi egy melegkonyhás vendéglátóegység építését...” Aligha véletlen, hogy a beszámoló egyetlen olyan gondról se feledkezett meg, amiről a gyűlés előtt a résztvevők beszéltek. Nyilván ebből is való, hogy a ritkábban felszólaló tizenhat ember közül egy sem akadt, aki személyes panasszal hozakodott volna elő. Nem véletlen az sem, hogy elhangzott több olyan kérdés és javaslat, amit a tanács a következő időkben hasznosíthat. Kértek járdát, ígértek a válaszban járdalapot, ha vállalja az X utca a társadalmi munkát. Kértek útjavítást, visszakérdezett a tanács, hogy vajon a lakók segítenek-e majd a törmelék elterítésében, hiszen eddig annyit sem tettek meg, hogy néhány kapavágással elvezessék a tócsává gyűlő vizet. Vitatkoznak Vita közben felírtam a jegyzetfüzetembe, hogy a falugyűlésen kialakult beszélgetés adok-kapok egyfajta rendszerezéséhez való alkalom. Egyfelől sürgeti a lakosság egy Kraszna-holtág tisztítását. Másfelől, az orvos panaszolta a lakosság által odadobált dögöket és szemetet és egyszeriben kiderült, hogy a panaszok jó részéért a lakosság felel, ö a hibás. A kutakról is kiderült, hogy két egyforma kút két utcában másféle is lehet. Az egyiken a rossz használat, a vandalizmus, a figyelmetlenség okoz kárt. Nem véletlen, hogy ahol a legrosszabb a kút, ott a járdáknak sem raktak alapokat. Kimondták a gyűlésen: az egymásnak kárttevők ellen ritkán akad tanú, hogy sokan nem érzik a közösért való felelősséget. Ä vita része volt az életforma. A több műszakba járók gondja, a kereskedelemmel szemben támasztott igény. Szerencsés volt, hogy a közvilágítással kapcsolatos kérdésekre a TITÁSZ, a kereskedelemmel kapcsolatosokra az ÁFÉSZ megbízottja; válaszolt. Kár, hogy több olyan vállalat, ahol sok kocsordi dolgozik, nem küldött megbízottat a találkozóra. Az ő érdekük lett volna, hogy eljöjjenek, hiszen ennek a szorgalmasként elismert községnek a lakói közül sokan a távol maradt vállalatok megbecsült dolgozói. Volt kérdés amire a megyei tanács vb-titkára, volt, amire Mátészalka tanácselnöke válaszolt. Mindezt tették egy pergő ritmusú beszélgetésben. Gyorsan és közvetlenül. így adódott, hogy megválaszolatlan kérdés három órán át tartó gyűlés után alig egy-kettő maradt. Elvégzendő feladat viszont összegyűlt jó néhány. Utravalónak a következő falugyűlésig. A távozók mondták, hogy jobb volt az este, mintha valamilyen színház jött volna el, és a kis csoportokban hazaindulók beszélték meg a jó hangulat általuk tudott hátországát. Azt, hogy most más a tsz, hogy nyereségre váltott, hogy az életformát kiszolgáló vendéglő majd csak megépül, azt, hogy egy faluban, ahol 1981-ben egy- egy lakosra 526 forint társadalmi munka jutott, a holnap semmiképp sem lehet szegényebb a mánál. Megfontoltabbnak, jobban gazdálkodónak lehet lenni. Kell is lenni. Bartha Gábor JEGYZETEK Együttműködés EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁST kötött a sóstóhegyi községi pártbizottság és a nyíregyházi Vörös Csillag Tsz pártvezetősége. Jelentős erőt képviselnek a sóstóhegyi pártbizottság és a pártszervezetei, s külön a termelőszövetkezet 72 párttagot tömörítő 3 pártszervezete is. Sokszor mégis elforgácso- lódtak az erőik, ha egy-egy településfejlesztési gondot kellett megoldani. Sajnos most is jellemző, hogy egy- egy város, község párttagsága, lakossága többet tud arról, mi történik a nagyvilágban, mint a saját környezetükben működő tsz-ről, üzemről. Ezernyi szál fűzi össze a falut, a várost, annak lakóit és az ott működő üzemeket, vállalatokat, intézményeket, tsz-eket, s a bennük dolgozó embereket, társadalmi és tömegszervezeteket. Azért is üdvözölendő hát a sóstóhegyiek és a vörös csillagbeliek kezdeményezése, mert jó szándék vezérli őket közös akciók, programok megvalósítására. Örömmel újságolta Lőkös Imréné, a Vörös Csillag Tsz pártvezetőségének szervező titkára, hogy az együttműködési megállapodás következtében most mód nyílik arra, hogy bizonyos, a községet és a tsz-t is érintő de az egész lakosság javát szolgáló társadalmi munkákat közösen szervezzék, együtt végezzék. Külön-külön is történt már valami az üdülőövezetet képező Sóstó és környéke természeti szépségének védelméért. Most a közös program kidolgozásával erre hatékonyabb lehetőség nyílik. Gond az ifjúság nevelése. Közös program készül a pedagógusok, a tsz- ben és a községben dolgozó más értelmiségiek bevonásával hasznos, s egyben szórakoztató programok kidolgozására, megvalósítására. Remélik: ez a megállapodás termékenyítő hatással lesz a népfronbizottság, az iskola, s az értelmiség jobb együttműködésére is, és sikerül az itt élő agrár szakembereket is bevonni olyan munkákba, amelyeknek hasznát látja Sóstó, Sóstóhegy, a fürdőhely minden lakója, s az itt üdülők is. ÉLET DIKTÁLTA szükség- szerűség a pártszervezetek közötti okos, ésszerű, a munkát koordináló együttműködés. Lehet ennek előnye az is, hogy a majdan nyugdíjba kerülő párttagok nem érzik majd idegennek magukat a város, község körzeti, lakóhelyi pártszervezetében, hiszen korábban már együtt dolgoztak. Ezekért is érdemes e kezdeményezésre figyelni. F. K. Gabona és hús A NÉPGAZDASÁGNAK most több búzára és húsra van szüksége. Ezzel mindenekelőtt az exportárualap növelése a cél. És mivel a tervutasításos rendszernek ma már az emléke is alig- alig él; á gazdálkodásra ható legfőbb eszköz a szabályozó. Az új szabályozók szerint 1982-ben — de hosszabb távon is — kifizetődő lesz gabonát termelni, szarvasmarhát hizlalni. Tudják ezt a szakemberek és már eszerint cselekedtek, terveztek. Kérdés viszont: milyen gyorsan lehet n ágálni a központi intézkedésekre. Van-e lehetőség a gyors átállásra? Az idéi búzatermés — ha a vetésterület nagyságát tekintjük — már befejezett tény. Szabolcs-Szatmárban ősszel, a szokásostól legalább tízezer hektárral nagyobb területen került földbe a mag. Az első gyors lépés tehát megtörtént, ezek után már csak azon kell munkálkodni, hogy ebből valóban többlettermés is legyen. Ehhez szükségeltetik most a gondos fej trágyázás, később a gondos vegyszerezés, lombtrágyázás. A hústermelés fokozása már nehezebb, bonyolultabb dolog. Ez elsősorban alapanyag kérdése, az viszont tudott, a szaporulatnak korlátái vannak. Csak a meglévő hízóalapanyaggal lehet jobban, célszerűbben gazdálkodni. Sok helyütt ezt teszik. Tarpán például a háztájiban fellelhető húshasznú borjakra figyelnek nagy gonddal. Eddig több mint kétszáz növendékállatot vásároltak fel és év végéig ez a száfn eléri az ötszázat. Hogy hely is legyen a hizlaláshoz, felújítottak két régi istállót. De ugyanezt teszik másutt is, Tiszavasváriban és még sok helyütt. A háztáji tehát jó tartalék, de nem az egyedüli lehetséges mód a hízóalapanyag növeléséhez. Célravezetőbb, ha a nagyüzemek először saját portájukon néznek körül. A szarvasmarha-állományhoz viszonyítva ugyanis, nem megfelelő az ellési arány, ettől is gyengébb a felnevelt utódok mértéke. Helyenként nagy a borjúhullás. Ezen nem csak lehet, de kell is változtatni. A szigorúbb állategészségügy, a jobb gondozói, takarmányozási munka száz és száz felnevelt utóddal növelheti a hízóalapanyag-bázist. Ebben anyagilag is célszerű érdekeltté tenni a gondozókat, tehenészeket. TÖBB GABONA ÉS HÜS; ez a törekvés. Mint a példák is bizonyítják, nem lehetetlen dolog. Igaz, ma még csak a gyors reagálás dicsérhető, de ez sem kevés. S. E. 4 11 a kisfiú az óvoda előtt. Szállingóznak az apróságok, i ő viszont kihúzza magát, lévén tavalytól iskolás. Áll a gyerek, fázik.1 Időnként ránt egyet az üres szánkó kötelén. Topog, mint türelmetlen jószág a szekér előtt. Jönnek a gyerekek. A legtöbb szülővel, de olykor magukban is. Egyegy magányos óvodás láttán a fiú megélénkül. Ügy BÁNAT mozdít az üres szánkón, hogy lássák: kínálja az ingyen fuvart. De aki magában jön, az elé kint a kapunál perdül a szülő, és már viszi is csemetéjét a járatott motorral várakozó gépkocsiba. Fogynak a gyerekek, fogy a szánkás türelme is. Amikor egy újabb autós érkezik, hallom a dünnyögé- sét: „Hát én meg kit vigyek haza?" Lehajtott fejjel elindul. Mögötte az ürfs szánkón hordja1 a magányt. Nézek utána, amint eltűnik a késő délutáni forgalomban. (tha) Hires „mutáció” Egy klón karrierje A természet és az ember is szelektál. Nem ritka dolog, hogy a faj szerinti egy színű virág csíkos lesz, avagy a pirosból bordóra vált. Ezt nevezik mutációnak, népiesen el- fajzásnak. A közismert és közkedvelt gyümölcsnek, a jonatánnak a megyében ma már több mint 40 mutációja, kiónja van. Ma már a köztermesztésben is nagy területen található egy; vásárosnaményi jonatánnak nevezett téli alma. Ami miatt kiválasztották, szaporították az a körkörös, — bíborpiros szín, a korai érés, a tömörség és tárolhatóság. A vásárosnaményi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben több éves szaporítás után a naményi jonatánt, ma már 75 hektáron termesztik. De egyre több található belőle más gyümölcsöskertekben is. Erről a rákóczifalvi Rákóczi Tsz és a Nyíregyházi Mező- gazdasági Főiskola gyulatanyai tangazdaságának kertész szakemberei gondoskodnak. A két üzem faiskoláiban az elmúlt években 600 ezer vadalanyba oltották be a naményi jonatán szemeket. Szemzéshez a rügyeket a felhasználók gyűjtik Naményban, és minden egyes szemért 40 fillért fizetnek. így tesz híressé egy gyümölcsmutáció egy termelőszövetkezetet és ebből még anyagi haszon is származik. „ Itt akarunk élni
