Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-20 / 16. szám

1982. január 20. 3 Kelet-Magyarország Sok a kérdőjel Lakás fiataloknak AKÁRCSAK A MUNKA­HELYI tanácskozásokon, most az ágazati ifjúsági parlamen­teken is a legizgalmasabb kérdés a fiatalok lakásgond­ja. Érthető ez, hiszen csupán Szabolcs-Szatmárban több ezer fiatal házas szorong al­bérletben, vagy a szűkös csa­ládi fészek egy kis zugában. Találóan fogalmazott a KISZ megyei vezető testületé az elmúlt évi utolsó ülésén, amikor leszögezte: a lakás­gondok az egész társadalmon belül fokozottan nehezítik a fiatalok helyzetét, akik sok­szor még a mind kevesebb állami lakáshoz is nehezen tudják előteremteni a „be­ugrót”. Márpedig a jövőben a la­kásépítés és -gazdálkodás új rendszerében még inkább megcsappan a tanácsi bérla­kások száma és eltolódik az arány az úgynevezett ma­gánerős lakásépítés irányá­ba. Köztudott, hogy a „ma-j gánerős” többféle változatot takar, egyben azonban mind­egyik forma hasonlít: tete­mes pénzösszeg kell hozzá már az indulásnál. Ezt ön­erőből nagyon kevés fiatal képes előteremteni három— négy év alatt. Leginkább azoknak van kilátásuk az ilyen lakásszerzésre, akik a szülői háztól, vagy a válla­lattól az úgynevezett mun- káslakás-akció keretében je­lentős támogatást élveznek. Sajnos, az is tény, hogy sok olyan munkahely — főleg intézmény, hivatal — van, ahol nincs lakásépítési alap. Ahol viszont ilyen van, ott tízszeres az igény. Ügy tűnik ezek után, hogy egy megold­hatatlan társadalmi problé­mával állunk szemben, — jóllehet, nem is egy példa akad az állítás cáfolatára, Szabolcsban, Nyíregyházán is. A lényeget kifejezően be­szélt a már említett tanács­kozáson a megyei tanács egyik szakembere, amikor szépítés nélkül elmondta: a fiatalok lakáshoz jutásához két dologra van szükség. Ar­ra, hogy nagyon akarják — és ne csupán szavakban, ha­nem munkában, takarékosko­dásban, tehát tettekben — a lakásszerzést. Másrészt: a jelenlegi árak mellett leg­alább százezer forint szüksé­geltetik egy lakás elérésé­hez. IJESZTŐ ÖSSZEG ez egy fiatal párnak. Ezért keltett nagy figyelmet a felvetés: miként lehet ezt a pénzt csökkenteni az indulásnál? Erre többféle mód kínálko­zik. A legkézenfekvőbb té­nyezők: segít a munkahely; a helyi tanács elérhető pénzért házhelyet, telket biztosít; ha­gyományos építkezésnél nem feltétlenül első osztályú anya­got — téglát, burkolólapokat — használnak fel. Az OTP maximális hitele mellett így a végösszegig nincs csillagá­szati pénzre szükség. És ek­kor jön még a legnagyobb ász: lehetővé kell tenni, hogy a fiatalok maguk is — bará­taik, munkatársaik, család­tagjaik révén — részt vál­laljanak a lakás kivitelezésé­ből, különösen a végösszege­ket nagyon megvastagító sze­relő- és szakipari munka so­rán. Magyarán: váljék álta­lánossá a „félkészház-akció”, amire elvétve szintén van már példa Szabolcsban. Eh­hez viszont lazítani kell a ta­karékpénztár néhány előírá­sát, mert tudvalévő, hogy a „félkész” lakás jelenleg nem „üzlet” a pénzintézetnek. Pe­dig éppen a lakásépítő szö­vetkezetek keretében épülő és az OTP által finanszíro­zott lakások a legjobb pél­dák arra, hogy így eseten­ként százezernél is többel le­het alább srófolni a bekerü­lési összeget. Igaz, több fia­tal nem tudná a beköltözés idejére a lakás valamennyi részét tökéletesen elkészíteni, de már bezárhatná maga mö­gött az ajtót, és a méregdrá­ga albérlet helyett megkezd­hetné a saját hitel törleszté­sét, s egy-két év múlva, anyagilag megerősödvén, to­vább szépíthetné hajlékát. Közbevetőleg: az ilyen ol­csóbb lakásépítést nagyban segítené, ha az építővállala­tokon belül lehetővé tennék — és támogatnák — kisebb közösségek társulását, mert ez a kapacitás növelését ered­ményezné. MEGFONTOLÁS TÁRGYÁT KÉPEZI az emeletráépí­tés elterjesztése vagy a vá­rosok és a falvak elhagyott házainak felújítása is. Sokat lendítene a falusi fiatalok helyzetén, ha a tsz a saját keretében alakítana ki ház­helyet, s adná át azt tartós használatra az ifjú szakem­bereknek. (Erre is csak el­vétve találni példát.) Hason­lóan többet tehetnének a fiatalokért a városban vagy annak közelében lévő gazda­ságok: saját építőbrigáddal, a kedvezményes telken, építe­ni is olcsóbban lennének ké­pesek. Tiszteletre méltó az OTP és a tanácsok törekvése, hogy lépcsőzetesen enyhítenek a fiatalok lakásgondján. Esze­rint: az ifjú házaspár előbb minigarzonba költözik — amihez nem kellenek mind­járt százezrek — és néhány évi takarékoskodás után, a garzon beszámításával az igényüknek megfelelő na­gyobb lakáshoz jutnak. Még­se áltassuk magunkat azzal, hogy így gyorsan sikerül majd megoldani a több ezer problémát! Tömegesen ez­után is a telepszerű, korsze­rű családi házas megoldás hoz érezhető eredményt. Ezért kell tanácsainknak, építő szervezeteinknek és a fiatalokat foglalkoztató válla­latoknak mielőbb lépniük. Nem ok nélkül figyelmezte­tett az egyik résztvevő: a lakbérek várható emelését nagyon sok helyütt az albér­lők nyakába igyekeznek majd varrni a főbérlők. MARÖL HOLNAPRA NEM LEHET látványos sikereket felmutatni. De fel lehet és fel kell karolni minden kezde­ményezést — például a nyír­egyházi fiatal lakásépítő kö­zösség törekvését, akik a Ságvári-telepen példát akar­nak mutatni: semmi szükség arra, hogy koncepcióvitákban őröljék fel az erőt. Lakást csak a tettek eredményezhet­nek! Angyal Sándor Zárszámadás •lőtt Hilotán Az irodában jó meleg­ben dolgoznak a köny­velők, készítik a múlt év mérlegét. Ha minden a számításnak megfelelően történik, február köze­pén az Uj Elet Tsz veze­tősége sikeres évről ad­hat számot a közgyűlés előtt. (Elek Emil felvétele) TISZAFA: Kedvcsináló ládaszegezéshez Készülnek a Szabolcs ládák a Tiszalöki Faipari Vállalat tunyogmatolcsi telepén. Ez év januárjában mintha vidá­mabban kopognának a kala­pácsok, lelkesebben zajlana a munka. Régi gond volt a TISZA- FA-ban, hogy a matolcsi te­lepen jó ideje mit sem válto­zott a teljesítmény. A dol­gozók mindennap ugyanannyi ládát készítettek: egy darab­bal sem többet, vagy keve­sebbet. Elgépiesedett a mun­ka. Ezért az új év első mun­kanapjától újszerű bérezést: úgynevezet rugalmas teljesít­ménybért vezettek be ezen a telepen. Mindeddig a láda darabjá­ért I forint 20 fillért fizettek a dolgozóknak. A múlt év vé­gén írásban megállapodtak a munkásokkal, hogy ha egy műszak alatt 90, vagy ettől több ládát készítenek, akkor darabonként 1 forint 50 fil­lért kapnak kézhez. Ha 90 da­rab alatt marad a teljesítmé­nyük, akkor a régi, 1 forint 20 filléres áron számolják el a munkájukat. Az első napok azt igazol­ják, hogy az új bérezés meg­tetszett a dolgozóknak: szin­te mindenki 90-nél több lá­dát készít egy műszak alatt. Ha továbbra is ilyen lelke­sek maradnak, akkor az idén várhatóan 650 ezer darab: vagyis 120 ezerrel több láda készül a tunyogmatolcsi tele­pen mint tavaly. (házi) Segítenek a BFK-ban Mi szeretnél lenni? — Mi szeretnél lenni? — tesszük fel a kérdést a gyerekeknek. S mi a válasz? Amíg kicsik: hajóska­pitány, balerina, mozdonyvezető, énekesnő, újabban űrhajós... Az általános iskola felső tagozatában már reálisabbak az elképzelések. Sokan készülnek tanárnak, orvosnak, mérnöknek, óvónőnek. A több­ség végül szakmunkás lesz. Eladó helyett ruhakészítő — Eladónak készültem — sóhajt Képes Mária elsős ipari tanuló. — Sajnos mate­matikából sokat rontottam hetedik-nyolcadikban. A ta­náraim lebeszéltek arról, hogy a kereskedelmibe je­lentkezzek. Azt mondták, úgysem vesznek fel. Az ökörítófülpösi kislány­nyal a Budapesti Finomkö- töttáru-gyár mátészalkai gyáregységében találkoztuk. Most ismerkedik a ruhaké­szítő konfekciós szakmával. — Nyolcadikban üzemláto­gatásra vitt bennünket az is­kola. Jártunk a MOM-ban, a Szatmár Bútorgyárban, a szálkái szakmunkásképzőben, a BFK-ban. Kis termetű va­gyok, ezért olyan mesterséget kellett választanom, amit el is bírok végezni. Megtetszett a varrás, a gyár — ide je­lentkeztem. Az utánpótlás létkérdés A BFK szálkái gyárában munkaerőgondokkal küzde­Szolgálatba Fakaruszon M ezei Jánosnak kőmű­ves a tanult szakmája. Csak azért nem gya­korolja mesterségét, mert a közösségi érdek a Tiszalöki Vegyesipari Szövetkezetnél más posztra (illetve posztok­ra) szólította. Szikár ember, dús, gesztenyebarna haja el­lentmond annak, hogy már 53 éves. Hosszú, erős ujjain jól látszanak a fizikai mun­ka jelei. Mert fizikai munkás gyerekkora óta. Közvetlenül a háború után szerezte meg a szakmát. Akkoriban talán ez volt a legfontosabb szak­ma. Többfelé vetette a sors, míg 1955-ben hetedmagával szövetkezett. Hét kőműves alapította a ktsz építőrészle­gét. A Tisza-parti községben kisebb-nagyobb épületek emelkedtek munkájuk nyo­mán. A tiszadobi gyermekvá­ros régi és hatalmas épüle­tén például mindig volt és van javítani-, bővítenivaló. Talán nemcsak akaratának, korának is köszönheti, hogy mindig elsők közt jelentke­zett jó ügyek szolgálatára. A háború után elsők közt vizs­gázott a szakmában. Alig hallgattak el a fegyverek, amikor belépett a pártba. A tsz alapításánál biztatta ap­ját: lépjen be melegében. Az ellenforradalom végnapjai­ban megbízható munkásokat keresett a rend helyreállítá­sához. Amikor hivatalosan is megalakulhatott a munkásőr­ség, elsők közt állt sorba fegyverért, vászon szárú csiz­máért, vöröscsillagos sapká­ért. Az előbbi bekezdés kivona­tairól kicsit részletesebben. 1945-ben alig múlt 17 éves, amikor belépett a pártba. Mi tagadás: alig tudta még ak­kor, mi az a párt. De egy ré­gi szoc.-demes, egy ügyes ke­zű munkásember elment a lakásukra és agitált. Nem is sokáig. Mezei János az apjá­val együtt lépett be a pártba. Aztán apa és fia mindig együtt mentek a taggyűlések­re. A kezdeti időben szinte minden este gyűlést, tartottak. A visszaemlékezésnél apjáról külön is szólt: „Részes arató volt az öreg. Negyvenötben 7 hold földet kapott, ötvenhá­romban beadta a tsz-be. Apám most 81 éves. Most is tagja a tsz pártalapszerveze- tének és még mostanában is dolgozgat a közösben.” Mezei Jánost 1955-ben köz­ségi párt-alapszervezeti tit­kárnak választották. Mint mondja, ez az év nehezebb, áttekinthetetlenebb volt, mint az 50-es évek eleje. Az ő hite azonban nem rendült meg egy évvel később sem. Erre így emlékezik: „A munkás- mozgalomnak több kipróbált embere volt Tiszalökön akkor is. De az ellenpropaganda is hangoskodott. Helyzetemet nehezítette, hogy december­ben feleségem hathónapos terhes volt a Sanyi fiammal. Képzelni lehet, milyen öröm volt, amikor fiam március­ban egy békés világba szüle­tett.” Mi történt december és március között? Karácsony táján "Kapták a hírt, hogy Nyíregyházán kaphatnak né­hány fegyvert. Megvitatták, hogy az a néhány kiknek a kezébe kerüljön. örültek, hogy több volt a jelentkező, mint a fegyver. Nem örültek, hogy a főbb utakon még „nemzetőrök” is fel-feltűn- tek. Volt a községben egy Fakarusz. Annak vezetőjét Mezei János meggyőzte, ki­oktatta: „Bemegyünk Nyír­egyházára, de különleges áruért. Ha odafelé igazoltat­nak, azt mondjuk, élelemért megyünk. Visszafelé már nálunk is fegyver lesz.” Ügy is volt. A tiszalöki pártházban kiosztot­ták a fegyvereket. Kopott esőköpenyeket viselő férfiak vállára kerültek e fegyverek. Februárban a tiszavasváriak- kal és a tiszadobiakkal közö­sen századot alapítottak. Mezei János beosztott mun­kásőr a nyíregyházi járási egységben. A fiatal munkás­őrök tanulhatnak tőle fegyel­met, pontosságot, lelkesedést. Nábrádl Lajos nek. Ezt az üzemet is érintik a textilipar jellemző gondjai. Főleg nőket, fiatalokat fog­lalkoztatnak. A dolgozók kö­zel 40 településről járnak be. Sokuk idegenkedik az ingá­zástól. Ezért ha lakóhelyükön találnak állást, akkor elmen­nek. Rengeteg a gyesen lévő és a kisgyerekes anya, akik­re csak részben lehet számí­tani. — Az idén különösen sú­lyos helyzetben leszünk — panaszolja Opris Andrásné munkaügyis. — Jelenleg 570 darabbéres dolgozónk van, létszámukat ez évben 637-re kell emelni. Szerintem ezt nem tudjuk teljesíteni. Éh­hez éves szinten 400 új dol­gozóra lenne szükség. A 81/ 82-es tanévben 3 évre emel­ték a ruhakészítő konfekci­ós szakmunkások képzési ide­jét. Ebben a gyárban létkérdés az utánpótlás. Hogy miként próbálják megnyerni az ál­talános iskolásokat, arról Za- kor József né személyzeti ve­zetőt kérdeztük meg: — Megszerveztük ebben a tanévben is a pályaválasztási heteket november 30. és de­cember 12. között. Tizennyolc környékbeli iskolábó jöttek el hozzánk a gyerekek, na­ponta átlagosan százan. Az iskolákban már év elején el­kezdődtek az ankétok, me­lyekre alkalmanként tőlünk is hívtak előadókat. Ha a szülő választ — Az üzemlátogatás ren­geteget jelent — veszi át a szót Veres Mária tanműhely­vezető. — Szabolcsban a mi­énk a legszebb tanműhely ebben a szakmában. Sok gye­rek az itt látottak alapján dönti el: ide jeleptkezik. Veres Mária nem túloz: a tanműhely tényleg gyönyörű. Tágas csarnok, korszerű gé­pekkel felszerelve. Ezen a délelőttön elsősök és máso­dikosok dolgoztak benne. Láthatóan jókedvűen, érdek­lődőén. Pedig legtöbbjük kényszermegoldásként vá­lasztotta ezt a szakmát. — Van olyan kislányunk, aki postaforgalmi szakközép- iskolába jelentkezett, de nem vették fel — magyaráz­za Somodóczki Éva oktatási előadó. — Mégis jól járt, hogy idekerült. Láthatóan megszerette a BFK-t. Vajon jól dönt-e 14 évesen az ember jövendő foglalkozá­sáról? Talán. Sokan még 30 évesen sem találják meg a helyüket. Legtöbbször nem a gyerek, hanem a szülő választ csemetéjének foglalkozást. Ezt igazolták Nehéz György- né oktató szavai; Döntés előtt — Ha a gyermek tanulmá­nyi eredménye gyenge, akkor le kell mondania álmairól. Jó példa erre a Képes Mari­ka esete. Döntés előtt reális mérlegelésre van szükség. Vagyis olyan szakmát kell választani ami egyrészt ér­dekli a gyereket, másrészt amellyel megfelelő állást is talál lakóhelye közelében. Ebben a tervidőszakban évente 120 elsőst vesz fel a mátészalkai szakmunkáskép­ző iskola ruhakészítő konfek­ciós szakmára. A gyakorlato­kat a BFK-ban tartják, a gyár elsősorban magának ne­veli a tanulókat. A toborzás az üzem feladata. Bár átirá­nyításokkal, de a tervezett létszámmal indították az idén is az osztályokat. Hogy ki marad meg, s ki nem a válla­latnál és egyáltalán a szak­mában, ez a jövő titka. Sok függ attól, hogy mennyire sikerül megszerettetni a gye­rekekkel ezt a mesterséget. Házi Zsuzsa 4 disznóknak az a bajuk, hogy leszúr­ják őket. Az em­bereknek viszont az a bajuk, hogy halálra eszik, isz- szák magukat. A nagybecsű böllér is ezt teszi. Már hetek óta. Persze tudatosan, mert a böllérnek filozófi­ája van. íme: — Tudod te kis- komám — mondja — hogyan és mint. Az okos ember a disznótorban há­romszor is berúg egy álltában. A kevésbé okos csak kétszer, a hülyéje meg egyszer sem. — Miért? Miféle fineszből kell ré­szegnek lenni? Böllér — Mer’ a torr az nem fenékig tejfel. A disznótor az csak este van ugye. Addig dol­gozni kellene. Na, hát aki okos, az le­issza magát, hogy — Van. — Hál’istennek. Akkor húzzon ki! A böllér már fenn van a parton. Tapogat, matat a biciglin, majd fel­ordít: — Hol a csoma­gom? A kóstoló. A hurka, a kolbász, a tarja?! Az isten verje meg! Biztos megint széthordták a kutyák. — Az lehet. De mondja bátyám, maga hányszor rú­gott be ma? — Négyszer! Mir? — Semmi, sem­mi. De úgy tűnik, néha az okosság­ból is megárt a sok.,. (seres) ne kelljen dolgoz­ni. Aki hülye, az csak szürcsölgeti a piát és hasit, zsírt olvaszt, kolbászt és hurkát tölt... Stim? — Stimt. De mit csinál itt bátyám a kubik gödörben? — Mellé mentem az ösvénynek ... Apropo, van ott fenn egy bicigli?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents