Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-04 / 2. szám

1982. január 4. Kelet-Magyarország 3 Falvaink ■ ■ ■ ff ■ jovoje Nyíregyházi szakember Londonban Mezőgazdasági vásár — magyar szemmel — Milyen volt az érdeklő­dés? — Maga a kiállítás minden képzeletet felülmúlóan ha­talmas, és minden pontján hangyabolyként zsongott. Mindenütt rögtönzött, de azért láthatóan kitűnően megszervezett kis bemutatók, csillogó, villogó reklámok várták a vendégeket, és lép- ten-nyomon üzletkötések. Ez tényleg vásár volt. Ott és rögtön, lehetett rendelni, venni, akár kipróbálni is bármit. (ésik) Kilencvennégy fiatalt ör­vendeztetett meg 1981-ben az OTP: sokéves takarékosko­dás után lakást vásárolhat­tak az ifjúsági betét révén. Soha ennyien nem kaptak még lakást az ifjúsági beté­tesek közül, mint a múlt év­ben. A fiatalok lakásvásárlását 3 és fél millió forint kü- lönkölcsönncl segítette az OTP. Az ifjúsági takarékbetétet és kedvezményeit a családiház­építéshez is felhasználták, ősz. szesen 37-en, ketten pedig társasházépítésbe fogtak az ifjúsági betétesek közül. Az OTP 1,4 millió forint külön forgató ekéinek, amelyek ugyanazon a barázdán vissza is fordulnak, nem kell ke­rülniük. Ennek a műszaki megoldása most forrott ki, mert a nagy szerkezeti súly miatt nehéz a tervezésük. Si­kere volt a Heston-cég nagy­bálázó sorának, amely kikü­szöböli a nehéz kézi munkát a takarmánytermesztésben. A kaszálótól a jászolig ügyes, és szokatlanul nagy teljesítmé­nyű gépek adják, veszik, bontják a szénabálákat. — Itthon mostanában a vetőgépek felé fordul a fi­gyelem. — Hihetetlenül pontosak az ott látott újdonságok. Tényleg szemenként vetnek, és munkaszélességűk jóval meghaladja az itthon meg­szokottat. Persze azok sokkal szigorúbban osztályozott ve­tőmagot .isi igényelnek, a ve­tőelemek precizitása miatt. Üzlet azonnal □ falusi élet valódi érté­keit kell kombinálni azokkal a komfortté­nyezőkkel, amelyeket a nem paraszti generáció ma még csak a városi életformában remél vagy vél megtalálni. Ennek a — Magyar Agrártu­dományi Egyesület legutóbb Keszthelyen rendezett falu­fejlesztési konferenciáján megfogalmazott — program­nak első része: az út. Hiányoznak a bekötő utak, a falusi utak zöme kiépítet­len. Sok községben ha esik az eső, nem lehet gyalog köz­lekedni. Ezért inkább nem mennek ki házaikból az em­berek. Nem öltözködnek ren­desen, hiszen egy elegáns kosztümhöz vagy öltönyhöz nem illik a gumicsizma. Még a buszmegállóhoz sem lehet eljutni. Egy-egy esős nap te­hát a teljes bezártság érzetét kelti a falulakókban. Utak kellenek tehát, de ha a falu kizárólag állami beru­házásból épülő utakra vár, az eddigi építési ütem alapján körülbelül 500 év kellene a teljes falusi belső úthálózat kiépítéséhez. Olcsó megoldá­sokra van tehát szükség. An­nál is inkább, mert ezek a belső, úgynevezett lakóutak nincsenek olyan megterhelés­nek kitéve, mint például az autópályák. Erre a célra ki­tűnően megfelel olyan olcsó anyag, mint a bányakavics, a kőbányameddő, sőt az egyébként környezetszennye­ző ipari melléktermék, a per­nye is, amiből mésszel kever­ve, lassan kötő, betonszerű képződmény lesz. Az időjárás viszontagságainak ellenálló úthálózat amellett, hogy meg­könnyíti a falusiak életét, a falut is elérhetővé teszi. Nem­csak a különböző szolgáltatá­sok, nemcsak a kényelme­sebb, nyugodtabb lakhelyet keresők, hanem például az idegenforgalom számára is. Persze a falu korántsem üdülőhely csupán, ahol — legalábbis az idegenforgalmi idényben — gyöngyös pártá­ban és árvalány haj as kalap­ban járnak az emberek. Min­denekelőtt lakóhely, mégpe­dig a fél ország lakhelye. Sokféle igényt és lehetőséget kell tehát az építészetnek, mondhatni a falutervezésnek összehangolnia. A maradandó értékeket olyan, a mai élet igényeit kielégítő környezet­be kellene illeszteni, amely új formájában is megőrzi a falusias hangulatot. A hagyományos falusi há­zak az út két oldalára fűzér- szerűen épültek. Az utcára oromzattal néző házakat az istállók, ólak, színek és konyhakertek követték. Szak­nyelven szólva, a lakó- és üzemi funkció átfedte egy­mást. Már a két háború kö­zött elkezdődött, később pe­dig a falun, de nem. a mező- gazdaságból élő lakosság szá­mának gyarapodásával fel­gyorsult az átépítés. A hosz- szú nyeregtetős házak helyett megjelentek a kocka alakú, sátortetős, villaszerű épüle­tek. Az új tucatházak építé­se azonban nemcsak esztéti­kai gondokat okozott. Erő­teljesen gátolta a ház körüli mezőgazdasági tevékenységet is. És ez a másik fő gond. Az építési előírások szerint ugyanis csak a lakóháztól 16 méternyi távolságra lehetett állattartó épületeket emelni. Ez az 5 méteres kötelező elő- kertet, a 10 méteres lakóház­mélységet és a szomszéd te­lektől való háromméteres tá­volságot figyelembe véve azt jelentette, hogy az istállókat csakis az átlag 35 méteres hosszúságú telek egy méter széles sávján lehetett felépí­teni. Ilyen szűk helyen pedig legfeljebb nyulak férnek el. A 35 méteres telekmélység magyarázatra szorul. Ha az építési előírások ilyen aggá­lyosak, felvetődhet a kérdés, miért nem nagyobb telken építkeznek? A területfejlesz­tési meggondolások azonban a falvak városiasodásának alapjait kívánják lerakni, ezért a laksűrűség növelésé­vel egy későbbi gazdaságos közművesítés és úthálózat lé­tesítésének lehetőségeit kí­vánják megteremteni. Más kérdés, hogy egy jó esetben is csak évtizedek múlva va­lóra váló elképzelés ma funkcionális gondokat okoz. □ z építészek persze meg­próbálták az állatte­nyésztés és a telepítés­fejlesztés igényeit összeegyez­tetni. Olyan gazdasági épüle­teket terveztek, amelyek a nyárikonyha, a szín stb. mel­lett magukban foglaltak egy higiénikus, zárt istállót is. Csakhogy ezek az épületek egyrészt nagyon drágák vol­tak, másrészt az összkomfor­tos istállóhoz napi két-há- rom köbméternyi víz kell, márpedig — mivel sok he­lyen a törpevízművek kapa­citása épphogy az ivóvízellá­táshoz elég — ez a feltétel il­luzórikussá tette a terv szé­les körű megvalósítását. Nem is beszélve arról, hogy ennyi szennyvizet már nem lehet deríteni, elvezetéséhez csa­tornarendszer kellene, amire a településfejlesztés elképze­lései szerint is csak a távoli jövőben lesz lehetőség. (bonyhádi) Hagyomány már, hogy a rákóczifalvi Gabona- és Iparinövény-termesztési Rendszer elküldi szakembe­reit; ismerkedjenek a világ újdonságaival. A nyíregyházi alközpontból az idén Kántor Tibor vett részt a kiállítá­son. Elkerülni , az üresjáratot — A tavalyi bemutatóról hazatért kollégái a mammut traktorok -nagy számáról és sikereiről számoltak be. Így volt ez most is? — A világcégek ezen a be­mutatón is ezekkel rukkoltak ki, de sok újdonságot láthat­tunk. Az itthonról ismert K—700-assal, Rába-Steiger- rel azonos kategóriájú Fiat-, Ford-, Massey Ferguson- traktoroknál tovább növelték a megbízhatóságot, és a ki­vitelt finomították. Szinte túlzás mér, ahogy például a belső tér „luxusát” fokozták. A majorsággal összekötő URH-rádiót itthon is meg­fontolandó lenne bevezetni az üresjáratokat elkerülen­dő, de a beépített sztereó rá­dió, és magnó, az már csak vevőcsalogatás... Tovább szélesedett a ki­sebb erőgépek skálája is.-Kö- zöttük mutatkoztak be a szo­cialista országok. A Szovjet­unió az MTZ-kel jött el, nyu­gaton Belorus a márkanevük. Csehszlovákia a Zetor Kris- táílt állította ki. Mindkét standot nagy érdeklődés kí­sérte. A kaszálótól a jászolig — Volt-e újdonság a mun­kagépek között? — Sikeres jövőt lehet jó­solni a nagy gépek váltva Traktort „gyártott'1 szabadidőben A rekorder Jó öt éve már annak, hogy vérig sértődött. Vett a terme­lőszövetkezete egy új nagy tel­jesítményű kombájnt. Öt küld­ték érte, neki ígérték. Aztán mégsem kapta meg a gépet. Másnak adták. Ekkor felmon­dott, kilépett. Odébb állt eggt házzal. Most azt mondja: — Nerm, kedvelem az igaz­ságtalanságot. Tudják ezt ró­lam, de azt is, hogy a gépeket nagyon szeretem. Tavaly a bá­tyámmal egy kis traktort bar­kácsoltunk össze. Ami alkat­részt meg tudtunk venni, azt megvettük, ami nem volt kap­ható,' azt megcsináltuk. Sok szabad időnk, vasárnapunk KOLESZÁR FERENC ment rá, de kihoztuk 10—12 ezer forintból. A KPM-nél levizsgáztattuk és most dolgo­zunk vele. Faluhelyen az olyan emberre, mint amilyen Koleszár Ferenc is, azt mondják: ezermester. Képesítése gépszerelő. Nem egyszer szerzett már elismerést termelőszövetkezeté­nek, a gávavencsellői Szabadságnak és önmagának. — Most már évek óta nagy géppel, egy Claas Dominá- torral dolgozom. Hogy mi a titka a jó teljesítménynek? Rendben kell tartani a gépet. Ezt még mesteremtől, Smidt Feri bácsitól tanultam. — Volt valami baja a gépének? — Semmi jelentős. Búzában, kukoricábán végig kitar­tottunk egymás mellett. A kitartás eredménye: Koleszár Ferenc 1981-ben 484 hektárról takarított be kukoricát, hektáronkénti átlagban 82 mázsát. Ez többszörösen is rekordnak számít. Rekord a területnagyság, az átlagtermés, az összteljesítmény. Ezért is a gávavencsellői kombájnos, a területi szövetség által kiírt kuköricabetakarítási versenyben a nagy gépek kategóriájá­ban első lett. — A kereset? — Nem rossz. Mindennek megvan a normája. 40—50 fillér mázsánként, mikor miben dolgozunk. Én most vagy harmincötezer mázsa kukoricát csépeltem. 402 hektárról a saját termelőszövetkezetben, 82 hektárról a tímári tsz-ben arattam. Jó munka volt, sikeres munka. Koleszár Ferenc kiérde­melte a jutalmát, a rangot; azt, hogy az év kombájnosa le­gyen. Most 31 éves és mint mondta, sokáig szeretne még a Claas Dominátor nyergében ülni. Nyolcvankettőtől sem vár mást csak azt, hogy sok búza, kukorica teremjen, s hogy ő kedvére arathasson. Ügy legyen. (seres) A nyíregyházi almatárolóban ismét megkezdődött az alma belföldi és export válogatása, csomagolása. Tőkés exportra készítik az ágybetéteket és a camping matracokat a Taurus nyíregyházi gyárának ibrányi üzemében. (G. B.) Kölcsön lakásra, berendezésre hitelt nyújtott nekik. így az elmúlt évben körülbelül 130— 140 fiatal lakásgondját oldot­ták meg az ifjúsági takarék- betéttel rendelkezők közül. Az 1970 szeptemberében létrehozott takarékossági for­ma egyre népszerűbb a me­gyében. Eddig közel 30 ezer fia­tal nyitott betétet ezen a címen. Van, aki ötezer forintot tesz félre ha­vonta. Ezek már rendszerint vissza­igazolt lakáskiutalással ren­delkeznek, így azért rendsze­resen emelik a betétek össze­gét, hogy az OTP nagyobb hitellel segítse majd a vételár befizetését. De olyanok is akadnak, akik a legalacso­nyabb, százforintos címletek­ben gyűjtik a pénzt. A „lakásbeugrók” emelke­dése miatt kedvező, hogy a fiatalok annyi hitelt kapnak kölcsönként, amennyit már összegyűjtöttek a takarék­ban, ez az összeg azonban nem haladhatja meg a 70 ezer forintot, ha új lakást vá­sárol vagy épít az illető. Amennyiben toldaléképítéssel bővíti például a szülők házát, hatvanezer forintos különköl- csönt nyújt az OTP. Az ifjúsági betétet rövid lejáratú hitelre is felhasznál­hatja a tulajdonosa. Tízezertől 40 ezerig ter­jed a különkölcsön össze­ge, ha bútort, háztartási és konyhafelszerelést, lak- berendezési tárgyakat, háztartási gépeket vásá­rol valaki. De a kölcsönt csak a tényle­ges szükségletek kielégítésére adják, így nem vehet belőle valaki színes televíziót vagy Hi-Fi tornyot. Tavaly 157 fia­tal kért rövid lejáratú, maxi­mum öt évre adható kölcsönt. Vásárlásaikat 3,5 millió fo­rinttal támogatta az OTP. Hasonlóan népszerű köl- csönforma a 35 éven aluli fi­atal házasok kölcsöne, amely­ben 10 és 30- ezer forint kö­zötti összeget ad az OTP áru­vásárlásra. Míg 1980-ban 2341 fiatal összesen 64 millió fo­rint összeget kapott, addig ta­valy 4070 házaspárnak 112,3 millió forint hitelt nyújtott Szabolcs-Szatmárban az OTP. Hatalmas összeget gyűjte­nek megyénkben a fiatalok ifjúsági takarékban. A múlt év végéig 300 millió forint jött össze egy év alatt az OTP-fiókokban. Ez 43 millió­val több, mint az előző esz­tendőben. T. K. Minden év decembe­rében, és mindig éppen karácsony előtt London­ba sereglenek a világ valamennyi részéből a mezőgazdasági szakem­berek, a Royal Smithfi- eld Show-ra jönnek. Ezen a mezőgazdasági kiállításon és vásáron a földkerekség minden gépgyára részt vesz, te­hát a pillanatnyi világ- színvonalról ad kereszt­metszetet. Egy év alatt 300 millió

Next

/
Thumbnails
Contents