Kelet-Magyarország, 1982. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-04 / 2. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. január 4. Évkezdet, kérdőjelekkel LASSAN TÚLJUTUNK a számvetésen és az ünnepeken, elénk sorjáznak a hétköznapok. Ezeket világszerte előszeretettel nevezik „szürkéknek” és e minősítésben kétségtelenül benne rejlik némi lekicsinylés. Olyan időkben, amikor világviszonylatban túlságosan is sok a drámai esemény, alaposan megnő a „szürke” hétköznapok ázsiója. 1981 ilyen időszak volt és ma egyetemes óhaj a kontinensen, hogy 1982-ben a világnak minél több nyugalmas-szürke hétköznapja legyen. Ez az óhaj a jólismert okokból az átlagosnál is jobban vonatkozik Lengyelországra, a most zárult esztendő egyik „főszereplőjére”. Az ottani helyzetről sok szó esett a vezető testületek és államférfiak újesztendei üzeneteiben — és ahogyan szó esett arról, az több szempontból is tipikusnak tekinthető. A Reagan-kabinet például, amelynek nem volt kifogása az ellen, hogy az anarchiába zuhanó Törökországban a hadsereg állította helyre a rendet, lengyel- és szovjetéi-' lenes szankciókkal reagált, amikor a lengyel fegyveres erők cselekedtek ugyanígy. Ugyanakkor, mint a rakétatelepítési és az egyéb ügyekben, ebben a vonatkozásban is kiderült, hogy Washington szövetségesei nem mindenben értenek egyet a Fehér Ház politikájával, intézkedéseivel. Az amerikai szankciók bejelentésével egyidőben fo-i gadta például Bonn Ra- kowski lengyel miniszterei-1 nök-helyettest, és Schmidt kancellár újévi köszöntőjének kulcsmondata így hangzik: „Az NSZK legfőbb feladatának az új esztendőben is a béke megőrzését tartja majd.” ALIGHA KÉTSÉGES, 1982 kilátásai egyértelműen attól függnek, hogy amerikai részről is megnyilvánul-e ilyen óhaj. A jelek pillanatnyilag, sajnos, nem erre mutatnak. Reagan hidegháborús lépésekkel fejezte be az óesztendőt, és ugyanilyen lépésekkel kezdte az újévet. Köszöntőjében „súlyos próbatételeket” jósolt 1982-re, és az újév harmadik napján egy tokiói lap azt jelentette, hogy amerikai katonai bázis létesül Kína északnyugati részén a szovjet határ közelében. Olyan év kezdődik, amelyben a legfőbb feladatokkal még a „nem profik”, az úgynevezett egyszerű emberek is tisztában vannak: fegyverkezés helyett leszerelés, hidegháború helyett párbeszéd. Ez a legfontosabb: ha ez sikerül, a többi már szinte magától megy... Harmat Endre Képtávírón érkezett TELEX Kairóban folytatott tárgyalásokat a francia külügyminiszter. Képünkön: Claude Cheysson (balra) Mubarak egyiptomi államfő társaságában. Továbbra sincs határozott hír a megbuktatott ghanai kormányzat vezetőinek sorsáról. Képünkön: Hilla Limann elnök, kormányfő, akit az év fordulóján fosztottak meg hatalmától katonai államcsínnyel. Olaszországban továbbra is teljes erőbevetéssel (igaz, mindeddig eredménytelenül) folyik az elrabolt amerikai dandártábornok után a nyomozás. Képünkön: két személyt motoznak a rendőrök a veronai pályaudvaron. (Kelet-Magyarország telefotó) WASHINGTON Egyre csökken Reagan elnök népszerűsége. Az AP hír- ügynökség és az NBC televíziós társaság által az amerikai lakosság körében végzett közvélemény-kutatás adatai szerint az elmúlt év áprilisához viszonyítva 18 százalékkal csökkent az elnök tevékenységét helyeslők száma. INNSBRUCK öt fiatal osztrák sízőt temetett maga alá a lavina tegnap Innsbruck környékén. A kutatás és a mentés azonnal megkezdődött, de eddig még nem akadtak rájuk. KAMPALA Milton Obote elnök rendeleté alapján harmincöt politikai őrizetest engedtek szabadon, köztük négy ellenzéki parlamenti tagot Ugandában. A képviselőket hónapokkal ezelőtt tartóztatták le azzal a váddal, hogy „erőszakhoz kapcsolódó” cselekményeket követtek el. A későbbiekben a politikai foglyok újabb csoportjait fogják szabadon engedni. PEKING Újévi ajándékok ezrei vannak úton Kínából ballonokhoz és tutajokhoz erősítve Tajvan és a hozzátartozó szigetek, Penghu, Csinmen (Ki- moj) és Macu felé. Mint az Uj Kína hírügynökség jelentette, a Tajvannal szemközti Fucsien tartományban az elmúlt napokban 150 ezer ajándékot indítottak el a bizonytalan légi és tengeri útra. A „küldemények” várhatóan január 25-én, a kínai újévkor érnek célt és pekingi remények szerint erősíteni fogják Kína és Tajvan kötelékeit. NEW YORK A vietnami háborúban részt vett 230 amerikai katona Baltimore város szövetségi bíróságán keresetet nyújtott be az amerikai kormány ellen, amiért szándékosan eltitkolta a katonák elől az „Agent Orange” elnevezésű mérgező anyag veszélyességét az egészségre és az emberi életre. Ezt a szert a Pentagon nagymértékben alkalmazta Vietnamban. ATHÉN Andreasz Papandreu görög kormányfő Szpirosz Kiprianu ciprusi államfőhöz intézett üzenetében a görög kormány és nép teljes támogatásáról biztosította Ciprus ügyét és kifejezésre juttatta kívánságát, hogy Ciprus még 1982- ben nyerje vissza „függetlenségét és területi integritását”. Reagan belügyminisztere, a „természetvédő" Rókára bízott csirkék James Watt amerikai belügyminiszter (Fotó: Stern—KS) Vasárnaponként James Watt a szentekhez fordul. Szülőföldjén, az Egyesült Államok Wyoming államában saját hívőcsoportja van. Egykori tanítója állítja, hogy „különleges kapcsolatban áll az Istennel”. S ebben kell valaminek lennie, hiszen a tanító szerint Watt nemcsak úgy prédikál, mint egy próféta, hanem betegeket is gyógyít. Kétezer kilométerrel arrébb, az amerikai fővárosban viszont egészen másként vélekednek erről az emberről, aki „szent férfiúhoz” méltóan nem iszik, nem dohányzik, nincsenek káros szenvedélyei. Udall képviselő: „Egy katasztrófa”. Peterson egykori delawari kormányzó: „Ördögi...” Turnidge, egy nagy környezetvédő egyesület elnöke: „Vészes...” James Watt ugyanis, amikor éppen nem „Isten szolgája”, belügyminiszterként működik Reagan kormányában. Ö felelős a szövetségi kormány földterületeiért, amelyek az Egyesült Államok összterületének mintegy harmadát teszik ki, az összes indián rezervátumért, s valamennyi természetvédelmi körzetért. így aztán legalábbis meglepőnek tűnhet, hogy a washingtoni kabinetben senki nem gyűjtött össze annyi ellenfelet éppen a környezet- védők népes táborából, mint ő. Persze az Amerikában is aktív környezetvédők amúgy sem vártak sokat egy olyan kormánytól, amely fő feladatául az ipar gyors fellendítését jelölte meg. De amit Watt hivatali idejének első évében tett, azt egyszerűen nem tudják megemészteni. „Félresöpri mindazokat az ideálokat, amelyeket az ország lakosságának túlnyomó többsége'támogat” — foglalta össze a San Francisco-i „zöldek” vezére. Watt 1981. januárban „villámháború” meghirdetésével foglalta el hivatalát. Először is a Carter-kormányzat legtöbb vezető hivatalnokát kihajította a minisztériumból és a hozzá tartozó hivatalokból, aztán megvonta az állat- és növényvédelmi területek bővítésére szolgáló összegeket, ugyanakkor a levegő- szennyezést büntető rendelkezéseken jelentékenyen lazított. Enyhítette az autóipart terhelő előírásokat, amelyek a kipufogógáz szintjét szabályozták, érvényen kívül helyezte azokat a rendszabályokat, amelyek a környezet védelmére kötelezték a szénbányászatot stb. Mindez természetesen nagy örömet szerez az ipari vállalkozóknak: nem kell olyan ősz- szegekét fordítaniuk a környezetvédelemre. A „zöldek” máris ezernyi példát tudnak felsorolni azokra a károkra, amelyeket Watt működése okozott. A szigorú környezetvédelmi szabályok lazítása, vagy egyenesen eltörlése Watt ellenfelei (sőt, elfogultnak éppen nem nevezhető európai sajtóorgánumok, mint például a nyugatnémet Stern magazin) szerint nagyon is céltudatos: elsősorban az olaj- és a nehézipar nagyvállalatainak kedvez. Nem véletlenül. A keménykezű belügyminiszter hosszú ideje kiváló viszonyban van olyan olajóriásokkal, mint az Amoco, a Gulf vagy a Phillips Petroleum. Hogy aztán éppen az effajta nagy cégeknek van a legtöbb hasznuk a környezetvédelmi rendelkezések lazításából? Hogy például Watt legelső intézkedései nyomán lehet ismét olajat vagy földgázt keresni a természetvédelmi körzetekben, vagy a nagy kaliforniai strandok közelében? Mindez akár véletlen is lehet. Bár a meg- átalkodottan gyanakvó, Amerikai környezetvédők nem hisznek ilyen véletlenben. Ahogy mondják: „Ez olyan, mintha a csirkék őrzését a rókára bíznák!” A. K. Ismét bebizonyosodott, hogy a valóság gyakran túlszárnyalja a fantáziát. Jókai Mór regényhősnőjét, a királyi származású Maire-t a „Névtelen vár”-ba rejtette üldözői elől. A származását bizonyító iratokat egy vasládába zárva vele együtt rejtegették. Eddig' a fantázia. És a valóság: Bécsben egy egyetemi hallgatónő feleségül ment dr. Günther Hamann történelem professzorhoz, és ő maga is doktorálással szerette volna befejezni tanulmányait. Választott térülete a XIX. századi história. Elhatározta, hogy Rudolf trónörökösről fog disszertációt írni. Erzsébet császárnő egyetlen fiáról, akinek máig sem tisztázott mayerlingi öngyilkossága sokkal nagyobb teret kapott a pletykasajtóban, mint a történelemkönyvekben. Kutatásai során Brigitte Hamann többször bukkant Erzsébet császárnő hagyatékából származó ládára vonatkozó utalásokra. Brigitte Hamann követte az elveszett ládikó nyomát. Elutazott dohos kastélyarchívumokba, állami gyűjteméA félreismert „marcipán császárnő" Heine rajongója nyékben kutatott, végül olyan helyen lelte meg, ahol aligha gyaníthatták: a Bernben lévő svájci szövetségi archívumban porosán és mindenki által elfeledve, talált rá a ládikóra, mely Erzsébet császárnő verseit és szellemi végrendeletét tartalmazta, amely „1890 nyarán íródott egy gyorsan robogó különvonatban”. Erzsébetet 1854-ben, 16 éves korában adták feleségül a nála 7 évvel idősebb I. Ferenc József császárhoz. Ezzel a házassággal Erzsébet Ausztria császárnője, Magyarország és Csehország királynője lett, akit kortársai „Sissi”- nek becéztek. Történetéről készített sok-sok film és a róla írott könyvek milliókat fakasztottak könnyekre. Erzsébet történelmi alakját rózsaszín tortamáz vonja be: pompás báliruháinak legkedveltebb színe a rózsaszín volt. Atlasz cipőit mindig csak egy napig hordta, mielőtt az elszegényedett udvari dámáknak ajándékozta. Valóban meseszép termete volt, 172 centiméter magassága mellett testsúlya ritkán nyomott többet 50 kilogrammnál. Gesztenyebarna haja a térdhajlatáig ért, ünnepi alkalmakra gyémánt csillagokat tűzetett bele. Sokat adott a dereka karcsúságának megőrzésére, ezért fogyókúrákkal sanyarította magát. Gyötrelmes fűzője ellenére korának legjobb sportlovasa volt. A szépséget és a kellemet teljesítményként szemlélte; nagyon becsülte a szépasszonyokat és megvetette mindazokat, akik nem áldoztak hiúságuknak. Nem vezetett naplót, mint abban az időben a legtöbb rángj ar beli hölgy tette. Sissi verseket írt. Gondolatait és élményeit, álmait és vonzalmait versekbe öntötte. Erzsébet császárnét életében is, de főleg utána sok szerelmi üggyel gyanúsították, őt azonban sem az angol úrlovasok virtusa, sem a magyar hercegek szenvedélyes tekintete, sem a korabeli görög lírikusok lángoló versei nem lágyították meg. A most felfedezett titkos feljegyzések egy teljesen új képet fedtek fel az osztrák császárnőről, Erzsébetről: keserű versekben ítélte el a monarchiát, ostorozta a fejedelmek „züllött fajzatát”. Amint ez a feljegyzésekből kiderült, valaki mégis belopta magát Sissi szívébe. Heinrich Heine rajongója volt. A Habsburg udvarban senkinek nem vált előnyére, ha Heine eszméiért lelkesedett, de még kínosabb lett volna, ha a bécsiek megtudják, hogy szeretett császárnőjük nemcsak lelkesedik Heinéért, hanem ő maga is verseket ír abban a szellemben, teljes megvetéssel a császári ház és az arisztokrácia iránt: „Ti, a tágas birodalom kedves népei, titkon nagyon csodállak benneteket, mert jóindulatúan tápláljátok izzadtságotokkal és véretekkel ezt a züllött fajzatot.” De a mestert és fiatal hívét minden művészeti azonosulása ellenére jelentős különbség választotta el. Bár Erzsébet gyakran naivan rímelt, ő maga egyáltalán nem volt naív. Bár költői tűz lobogott benne, egy pillanatra sem feledte milyen következményekkel járna lázító verseinek publikálása. Tüzes lírát írt a szabadságról titkos versalbumába, de igazi szabadságharcos sosem volt. A tájakat, az állatokat jobban kedvelte, mint az embereket: „Amit a gleccsertől irigyelek, az az, hogy nincsenek rokonai.” Erzsébet érzelmeiben idealista volt, de gyakran embergyűlölőként cselekedett. Lovaival, amelyeket „lelkem földi kincseinek” nevezett, több szeretettel törődött, mint a gyerekeivel. Verseiben keserűen szólt a szegény parasztok és kézművesek nyomoráról, de a szociális gondoskodással valójában so* ha nem törődött, még jótékony adományokat sem osztogatott. Erzsébet valószínűleg sejtette, hogy az utókor apoli- tikus „mese császárnőnek” fogja tartani, mint szeszélyes, ártalmatlan asszonykát. És mivel nem akart marcipánfiguraként bevonulni a történelembe, elhelyezett egy időzített bombát: irodalmi végrendeletét. Ezt az akciót olyan ügyesen hajtotta végre, hogy elrejtett kincse — 600 oldalnyi líra — átvészelt két világháborút, és csak most került napfényre. Következik: Halál a Genfitó partján.
