Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-12 / 291. szám

1981. december 12. Kelet-Magyarország 3 Nehéz év mérlege Beszámoló taggyűlésen Jármiban „A'jégverés ellenére telje­sítjük éves tervünket. Ez részben a mozgósításnak, az emberek megértésének kö­szönhető. A százhúsz szak­munkás nagyban hozzájárult az eredményes gazdálkodás­hoz. Több tsz-tag a saját ko­csiján megy ki a munkahe­lyére. A párttagok jobban is bekapcsolódhatnának a köz­ségpolitika alakításába. Egy dolgozó hiába kérte a pártba való felvételét, visszautasí­tották. Idén a tavalyihoz ké­pest duplájára nőtt a fegyel­mik száma”. Jóleső érzéssel szóltak az eredményekről és kendőzés nélkül a gondokról a jármi Alkotmány Tsz párt­vezetőségének évzáró össze­vont taggyűlésén. Három község: Jármi, Ör és Papos hetvenhat kommunistája ér­tékelte így az évet. Kállai Tibor, a pártvezető­ség titkára a beszámolóban így fogalmazott: „Tevékenyen részt vettünk a tsz minden­napi életében". Állítását té­nyekkel támasztotta alá. Hogy például év közben 12 gazdaságpolitikai témát tár­gyalt a pártvezetőség. De nemcsak úgy általában, ha­nem konkrétan, mozgósító, segítő szándékkal. Évközben a pártvezetőség is a jégverés okozta károk csökkentését tűzte célul. -A párttagok — ki-ki a maga munkahelyén — mindent megtett a több mil­lió kár lefaragására”. A gondokat érintve a beszá­moló felhívta a figyelmet ar- ra, hogy ugyan a gazdálkodás segítése az egyik fő cél, de mind a három településen jobban be kellene kapcsolód- ni a párttagoknak a közéleti munkába. A közéleti szerep­lés, az aktivitás a helyi párt­fórumokon is jobb lehetne. Általában kevesen nyilvání­tanak véleményt és főleg csúcsidényben a megjeleifés- sel is baj van. Célzott rá a beszámoló, hogy a főszezon­ban munka után is lehet sza­kítani időt a fontosabb ren­dezvényekre. Az aktívahálózat adta le­hetőségekkel nem élnek kel­lően, a pártaktívákat a szó szoros értelmében jöfeban kellene aktivizálni. Egy tag­felvételt a városi-járási párt­bizottság végrehajtó bizott­sága nem hagyott jóvá, mert az illető még nem volt kellő­en előkészítve a párttagság­ra. Ritka eset az ilyen, de mindenkinek eszébe juttat­hatja, hogy a pártépítő mun­kában elsősorban nem meny- , nyiségi, hanem minőségi vál­tozásra van szükség. A mar­xista ismeretek bővítése szin­tén a fontos feladatok közé tartozik. Hódi Miklós hozzászólásá­ban elmondta, hogy a három községben egyre-másra emel­kednek az emeletes házak, sok a gépkocsi és ez is a jó helyi politikára enged követ­keztetni. Bartha Ignác arról szólt: helyes, hogy. létrehoz­ták a háztáji és kisegítő fő­ágazatot. Mint mondta, erre a főágazatra is nagyobb fi­gyelmet kell fordítani, ez részben népgazdasági érdek, részben zsebbe vágó ügy. A fiatal Horváth István felszó­lalásában a helyes káderpoli­tikát könyvelte el eredmény­ként. Szólt arról, hogy tizen­egy egyetemet, főiskolát vég­zett szakember dolgozik a szövetkezetben és a százhúsz szakmunkáson kívül a beta­nított munkások is előmozdí­tói a fejlődésnek. A fiatal- ember felhívta a figyelmet arra, hogy a közeljövőben nemcsak a KISZ-esek, a munkásőrök is jubileumra készülnek. Major József tsz-elnök így kezdte hozzászólását: „Idén háromszor számoltam be a pártvezetőségnek, s a párt­tagok személyében eredmé­nyes segítőtársakra találtam.” De azt is elmondta az elnök, hogy a szemlélet formálásá­val a kommunisták még job­ban szilárdíthatnák a fegyel­met. Idén kétszer annyi fe­gyelmi ügy volt, mint tavaly. A fegyelemsértések száma ugyan nem nőtt, arról van szó, hogy a gazdasági vezetők szigorúbb eszközökhöz nyúl­tak, nem hagyják, szó nélkül a kisebb mulasztásokat sem. A tsz-elnök még hozzátette: a megszaporodott fegyelmik miatt nem romlott a vezető­ség és a tagság viszonya, a többség megértette, közös ügy a fegyelmezettebb gaz­dálkodás. Osán Jánosné kér­te, hogy a káderpolitikai terv elkészítésénél gondoljanak a nőkre is. Véleménye szerint a szakmunkásképzésbe is job­ban be kellene vonni a nő- dolgozókat. Kovács Gábor arról szólt, hogy idén a gépjárműveze­tőknél bevezették a „szoros üzemanyag-elszámolást”. Hogy ez eddig sikert hozott, az a párttagok tevékenységé­nek is köszönhető, A felszó­laló a brigádmozgalomban rejlő lehetőségekre hívta fel a figyelmet, majd szó szerint ezt mondta: „Ne mindenki mástól várja a szocialista brigádmozgalom fellendülé­sét”. Borbás Elemér azt kérte, hogy érdekesebb, színesebb legyen a fiatalok politikai ok­tatása, véleménye szerint közvetve a szülők is hozzá­járulhatnak az ifjúsági moz­galom aktivizálásához. A jövő évi még eredmé­nyesebb beszámolóhoz való­ban egymás segítésére, szo­rosabb összefogásra van szükség. Nábrádl Lajos Üvegfúvók A vásárosnaményi üveggyárban szeptem­bertől működik a kilenc­millió forintért épített második kemence, amelynek munkába állí­tásával megkétszerező­dik a termelés. Fűtésü­ket a szovjet távvezeté­ken érkező gázzal oldot­ták meg. Termékeiket az Amfora közvetíté­sével értékesítik. Legke­resettebb árujuk a csi­szolt üvegpohár, ezenkí­vül különböző dísz- és ajándéktárgyakat is ké­szítenek. A képen: üveg­fúvás. (Jávor László felvétele) Déli szél olvasztja, fogyasztja a négy napja esett havat. Ritka cseppekkei eső is permetez. Sár van, víz van min­denütt. A telephely ettől függetlenül mozgalmas. Ott, ahol a nagy, hosszú vakondtúrásonként húzódó burgonya­prizmák dudorodnak, kucsmás férfiak, melegen öltözött asz- szonyok szedik fel a burgonyát. Az épülő hatalmas burgo­nyatároló között is emberek serénykednek. Az iroda előtt betonoznak. Mondom: — Tél van, fagy jön, nem köt meg a cement.' — Dehogynem, fagyálló van abban, meg bennünk is —■ közli a szóvivő legény, és még azt is hozzáteszi, — per­sze jobb lenne most az asz- szony mellett. Kőműves vagyok A csapat nevet. Én viszont azt nézem, hogy milyen ügye­sen, nagy szakértelemmel si­mítja, dolgozza be a keze alá lapátolt betonkeveréket, a sápján, latyakban térdeplő férfi. Azt is nézem, és látom, hogy cigány. Cigányok vala- 'mennyien. Később Horváth Albert — akinek rangjelzése a munkaruha szivarzsebében a colstok, — felvilágosít. / — Van itt cigány, vagy harmincöt. Én is. Kőműves vagyok, szakmunkás. Ezt a burgonyatárolót mi építettük, mi építjük. Nézze csak a fa­lat, milyen egyenes? Ezt bi­zony én raktam. Apró termetű, vékony don- gájú ember Horváth Albert, kéri, szólítson csak Albinak, mert így tiszteli őt mindenki ezen a földön. Bemutatja a körülállókat, a fiát, a zene­karból a nagybőgőst és sor­ba a többieket. A fiú 16 éves, — Ez csak a betont locsol­HORVÄTH ALBERT ja nekünk, vagy most a fagy­állót adagolja. Mert akkor kérdem én, hogyan játszana? Legutóbb a brigádgyűlésen is muzsikált. Jaj, de szépen. Nem jó a vándorélet És Albi? Jó a beszélője. Sorsát, életét, vágyát, elvét és szerelmét könnyen érthető szavakba fekteti. Eljártam én a fiaimmal Pestre, meg mindenüvé az országba. Építeni. Hű, de messzikre mentünk. Ismeri a százhalombattai nagy ké­ményt, hát én azon is dol­goztam. De nem -volt jó az a vándorélet, az a cigányélet. Hiába kerestünk sokat, felit vagy többet elhordtunk visz- sza a kosztra, a kvártélyra. Az sem volt jó, hányódni a világban, a munkásszálláso­kon, és az ember csak vá­gyik, epekedik a családjáért. Hát nem jobb így? A jóra, a jobbra, amire Al­bi céloz, az a tímári Béke Termelőszövetkezet nagy építkezése. Kétszáz hektáron termel burgonyát a tsz, idén több mint 50 ezer tonna ter­mett. Ehhez kellett, kell a korszerű, nagyhalmos burgo- nyatóroló. Májusban kezdték az építést, saját erős beruhá­zással, házi kivitelezésben. — Amikor hallottam róla, — mondja Albi —, megkér­deztem az elnök elvtársat; kellek-e? Kellettünk, jöt­tünk. Én a két fiammal, meg jött a csapat. A nagyobbik fiam most beteg, mert meg­sérült a lába. Négy fiam van. Kettő már nős, a maguk gaz­dájuk, idegenben. Mi hárman dolgozunk együtt, és megke­ressük havonta a 12—14 ezer forintot... — No, nem sok az. De mindenre telik. Most csinál­tattam egy kerítést. Igazit, betonaljból,, vasból. Nem ci- gányosat kóróból, vagy gaz­ból, mert ha már dolgozik az ember, akkor annak legyen látszatja is. — És a ház? Áz én házam lt egyszer Szamoské- ren egy kovács, Soós Gusztávnak hívták. Hí­res mester volt, még Gyar­maton túlról is hordtak hoz­zá szekeret vasalni. Amikor aztán gyengült a kar, a fia vette át a kalapácsot. Öt is Gusztávnak hívják, s nagy­szerű szakembernek tartják: de már nem kovács, hanem csoportvezető a mátészalkai ISG-ben. S amiért a leg­gyakrabban emlegetik, nem­rég a szálkái múzeumnak ajándékozta kovácsműhelye teljes felszerelését. — Csak nehogy maga is azt kérdezze, hány forintot ér? — mondja mérgesen a mester. — Én már nem hasz­náltam, kótyavetyéltem vol­na el? Tudtam, hogy Farkas József, a múzeum igazgatója gyűjti a régi parasztszekere­ket, gondoltam, hasznát ve­szik majd az öreg szerszá­moknak is. Mi ezen a cso­dálkoznivaló? — Nem fájt a szíve meg­válni tőlük? — Fájt, vagy nem fájt, így tartottam jónak. Szegény apám, ha élne, ő is bólintott volna rá. Mátészalkán beszélgetünk az 50 éven túl járó mester lakásán. Kilenc esztendeje költöztek be Kérről, de a há­zigazda már korábban ott­hagyta a kovácsműhelyt, 66 óta dolgozik a gépgyárban. Arca megenyhül, mikor a régi időkre terelődik a szó. — Nem nagyon akartam én kovácsnak állni, de én vol­tam a legidősebb fiú a csa­ládban, a törvényt nem le­hetett megszegni. Apám mes­terségét kellett folytatni. Szi­gorú, kemény ember volt, nem tűrt ellentmondást. De ahogy most visszagondolok, akkor igaza volt. ö már ar­ra gondolt, mi lesz, ha meg­öregszik. Ha mindegyikőnket taníttat, ebek harmincadjára jut a kevéske föld, meg a kovácsműhely. Maga mellé vett hát engem. A két öcsém jussa a tanulás volt. Éltek is vele. Az egyik matematika- professzor Pesten, az Eötvös égyetemen, a másik gyer­mekgyógyász főorvos Debre­cenben. — A kovácsok melyik mun­kát szerették a legjobban? — Mestere válogatta. . Ne­kem a szekérvasálás volt á legkedvesebb. Talán ezért jártak hozzánk még a Tisza- hátról is annyian. Mennyi ideig tartott egy-egy ilyen munka? Sokáig. Két-három hétig. Aztán amikor meg­szűnt az egyéni világ, fo­gyatkoztak a megrendelők is. Megalakult nálunk is a szö­vetkezet, beléptünk. Hát... kezdetben nem volt könnyű. Küszködtünk, izzadtunk, de csak nem akartunk zöldágra vergődni. Néhány év után aztán én gondoltam egy na­gyot, otthagytam a műhelyt, gyári munkásnak álltam. Ó ... gondolhatja. Hetekig nem mertem az apám szemé­be nézni. Bennem volt min­den bizodalma, én voltam a jobb keze, mégis cserben­hagytam. Később aztán csak megbékélt. De hány eszten­dőnek kellett elmúlnia ad­dig?! — A műhelyt nem sajnál­ta otthagyni? — Utólag már okoskodó- nak tűnhet az ember, s ha nem is tudtam, de sejtettem: aYmi mesterségünk .halálra ítéltetett. Jönnek a gépek, a kombájnok, s nem lesz szük­ség ráfra, patkóra. Igazam lett? A mester szabadságát tölti, s otthon az olajkályhát sze­reli. Könyékig kormos, de nem bánja. Néztük volna meg egykor Kéren a ko­vácsműhelyben ! — S itt Szálkán milyen az élet? Szép, kényelmes. A gyári munkáról nem is beszélve. A szerszámműhelyben vagyok csoportvezető, az esztergák­hoz, marókhoz készítünk kü­lönféle szerszámokat. Sze­rettem én a vasat mindig, de az embereket talán még job­ban. Otthon, a műhelyben is a megrendelőkkel mindig én tárgyaltam. Apám nem hagy­ta volna ott az üllőt egy pil­lanatra sem. Nem láttam még embert, aki úgy szeret­te volna a szakmáját. Elmúlt már hetvenöt éves, a kalapá­csot éppencsak hogy fel tud­ta emelni, de a műhelyt nem hagyta. Hát ezért is ajándé­koztam én a felszerelést a múzeumnak. Megőrzi apám emlékét. >' .ii Balogh Géza — A házam? Hát az olyan, amit a CS-akcióból építettem. A tető az rossz, rendbe kell majd hozatni. Amúgy kibírható. Van ben­ne minden. Televízió is. Mert ugye, ha ad magára az em­ber, kell is, hogy adjon, ak­kor törődik ezzel is, azzal is, a családjával is, meg a gyer­mekeivel is. — Na és a csapat? Hogy bír e vélük, hallgatnak-e ma­gára? — Nagyon is hallgatnak. Igaz, nem vagyok egy deltás, erős ember, de ha én egy­szer megeresztem á han­gom ... Meg példát is muta­tok. Mellettem nem lehet megállni.-* A termelőszövetkezet elnö­ke büszke arra, hogy május­tól tél kezdetéig mennyire előrehaladtak a burgonyatá­roló építésével. Fele már megvan. Már benne a burgo­nya. És ebben nem kis része volt Horváth Albertnak és csapatának. Albi bizonyított. — Csipkedi magát a beton­keverő brigád. Lendületes és erős a tempó. Kell is, hiszen tél van, hideg van és a gön­cön kívül mi más melegítse a testet, ha nem a munka? Albi is keményen lapátol. , 3 ( ' . i,« Seres Ernő Cl Ä kovács ajándéka a véleménye ? Balogh Gáspár megyei útfel­ügyelő a hó­eltakarításról — Az elmúlt hét végén le­hullott hó megyeszerte ko­moly gondot okozott a tele­pülések belterületén — külö­nösen a megyeszékhelyen — a gyalogos- és közúti közle­kedésben, s hiába nyilatkoz­tak korábban az utak, közte­rületek tisztításáért felelős vállalatok vezetői, hogy fel­készültek, a gyalogosoknak vagy járművel közlekedőknek úgy tűnt, mégis váratlanul köszöntött be a tél. A legjel­lemzőbb hiányosságok közül csak néhányat említek: — A kijelölt gyalogátkelő­helyeket nem tisztították meg időben a hótól, az autóbusz öblök, fel- és leszállóhelyek síkosak, balesetveszélyesek voltak, ugyanígy veszélyt je­lentettek az egyes állami és magántulajdonú ingatlanok előtti havas és jeges gyalog­járdák. — Évről évre téli felkészü­lési' tervet készítenek az ille­tékes tanácsi szervek és vál­lalatok, amelyben lépésről lépésre meghatározzák a téli rendkívüli időjárás okozta teendőket. E tervek végre­hajtásában azonban az első komolyabb havas, jeges idő­ben — rendre megismétlőd­nek a hibák. — Miniszteri és helyi taná­csi rendeletek szabályozzák, így jbgilag is behatároltak a közületi és állampolgári fel­adatok. Például tanácsrende­let írja elő azt, hogy az in­gatlanok előtt lévő járdasza­kaszt reggel 6 óráig kell a hó­tól, jégtől megtisztítani, s szükségiszerint naponta több­ször is felhinteni. Sajnos sok háztulajdonos, házmester el­mulasztja ezt, de az intézmé­nyek gondnokságai is megfe­ledkeznek, feladatukról. Ta­nulság ez számunkra, és a jövőben szigorúbb ellenőrzés­sel, szükség esetén pénzbír­sággal szerzünk érvényt a közlekedők érdekében a kö­telezettségek teljesítésének. — Talán az ingatlanok tu­lajdonosainak nincs todomá- sa róla, hogy ha portájuk előtt a síkos járdán valaki balesetet szenved, akkor an­nak súlyos következményei vannak. Tartós testi fogyaté­kosságot okozó baleset esetén életjáradékot is megítél a bí­róság. Külön meg kell említeni a Nyíregyházi Közterület-fenn­tartó Vállalatot, azt a szerve­zetet, amelynek egyik fő te­vékenységi köre a városi köz­területek, terek, járdák, par­kok tisztántartása. A vállalat is rendelkezik részletes téli hóeltakarítási tervvel, amely fontossági sorrendben tartal­mazza a tennivalókat. A vál­lalat belső szervezetében azonban az első próbatételkor nem működött minden olajo­zottan, s megfelelő mozgósí­tás hiányában későn indultak a sószóró gépek. — Tanulság az említett példákból az, hogy az útfel­ügyelő hálózatnak és a helyi tanácsok építési és közleke­dési szakigazgatási szervei­nek szervezettebben, na­gyobb felelősséggel és haté­konyabban kell a jövőben in­tézkedniük. ■ HíM |B Rangjelzés a szivarzsébben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents