Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-12 / 291. szám

4 Kelet-Magyarország 1981. december 12. (Folytatás az 1. oldalról) vannak a termékpályák meg­szervezésénél, emiatt különö­sen sok a veszteség. Szabó István utalt arra, hogy az élelmiszeriparban be­következett szervezeti válto­zások, több tröszt vál-illatai­nak önállósodása kedvező a termelőszövetkezetek számá­ra. Egyebek között azért, mert a decentralizáció erő­sítheti a termelők és a fel­dolgozó ipar kapcsolatának kooperációs vonásait és emel­heti a kétoldalú szerződések rangját. Foglalkozott a termelőszö­vetkezeti beruházások helyze­tével, a gazdaságok közötti együttműködés fokozásának jelentőségével, majd szólt a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek túlzottnak fíinő differenciálódásáról. Hangot adott annak: a jó termőhelyi adottságú, eredményesen gazdálkodó termelőszövetke­zetnek sem ígéretesebb ele­ve minden vállalkozása, mint esetleg egy-egy kedvezőtle­nebb adottságú és eszközök­ben szegény gazdaságé. A tá­mogatások, a hitelek odaíté­lésénél hiba lenne kizárólag a vállalkozó gazdaság tőkeere­jét és fizetőképességét vizs­gálni, alapul venni. Szabó István a továbbiak­ban elmondotta: — A mezőgazdasági szövet­kezeti tagok közérzete jó. Er­ről tanúskodnak az eredmé­nyek, a munkakedv, az egész­séges munkaerőmozgás, a tartalmas önkormányzati élet, fiatalok érdeklődésének élénkülése, és még számos más jelenség* A munkainten­zitásról, a munkafegyelemről, a gondosságról és a szerve­zettségről viszont mindez nem állítható ilyen egyértel­műen. Bizony, eléggé változó a kép. Egyaránt akadnak ra­gyogó teljesítmények és el­szomorító tapasztalatok is. Mindez mindenekelőtt a ve­zetést minősíti. A gondok orvoslásánál is sokat segített, hogy megszi­lárdult a szövetkezeti de­mokrácia intézményrendsze­re. A formális elemek hát­térbe szorultak és kidombo­rodott a lényeg: a tagok ér­demi részvétele a döntések­ben, az ellenőrzésben, a ve­zetés testületi jellege és a tu­lajdonosi szemlélet. A tulaj­donosi jogok gyakorlását jól segítette a szövetkezeti belső ellenőrzés fejlődése, átfogó és megelőző jellegének erősödé­se. Fejlődött az önkormány­zat, és a tsz-gazdálkodás bel­ső szabályozása. Befejezésül • méltatta a kongresszus jelentőségét, majd a leköszönő Országos Tanács nevében megköszönte a mezőgazdasági szövetkeze­tek tagjainak bizalmát. Ezután megkezdődött a vita. LOSONCZI PÁL: fiz eredmények forrása a párt következetes agrár- és szövetkezetpolitikája Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke felszólalt a mezőgaz­dasági szövetkezetek IV. kongresszusán. (Kelet-Magyar­ország telefotó) Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke bevezetőben át­adta az MSZMP Központi Bi­zottságának üdvözletét és jó­kívánságait a küldötteknek, s személyükben a téeszmozga- lom milliós táborának. Mél­tatta a termelőszövetkezetek sikereit, amelyekkel hozzájá­rultak a mezőgazdasági ter­melés fejlesztéséhez és a jó élelmiszerellátás biztosításá­hoz, .majd így folytatta: — népgazdaságunkban a koráb­ban feltételezettnél kedvezőt­lenebb körülmények között dolgozunk. Közös erőfeszíté­seink nyomán a külgazdasá­gi egyensúly romlását sike­rült megállítani, nőtt a mun­ka termelékenysége, gyara­podott a nemzeti vagyon és tovább szilárdultak szocialis­ta termelési viszonyaink. A mezőgazdaságban a kedvezőt­len külső- feltételek ellensú- ly ozásár a jól érvényesülnek a kedvező belső folyamatok. Ki­alakult mezőgazdaságunk sa­játos arculata és határozot­tabb lett a jó elvek alkalma­zása. A társadalom értékeié- se is egyértelműen pozitív. Ezután arról szólt, hogy a mezőgazdaság jól vizsgázott az elmúlt két évtizedben, az állami gazdaságok és a me­zőgazdasági termelés gerincét adó termelőszövetkezetek be­bizonyították életképességü­ket és méltóak arra a biza­lomra, amely velük szemben megnyilvánul. Napjainkban egy hektár te­rületen kétszer annyit ter­melnek, mint húsz évvel ez­előtt, és egy-egy mezőgazda- sági oolgozö rmfrtkája ma négyszerié termelékenyebb, mint amilyen volt egy gene­rációval korábban. A megter­melt gabona 6,9 millió tonná­ról 13,8 millióra, a vágóállat- súly 1 millióról több mint 2 millió tonnára nőtt. Az egy főre jutó gabonk- és húster­melésben a világ élvonalába küzdöttük fel magunkat. Kifejtette: az eredmények kedvező hatással voltak pa­rasztságunk életére. A mind ésszerűbb, szervezettebb és szorgalmasabb munka nyo­mán fokozatosan kiegyenlítő­dött az iparban és a mező- gazdaságban* dolgozók jöve­delme. A termelőszövetkezeti tag mind a munkában, mind a társadalmi megbecsülésben az üzemi munkás egyenran­gú, azonos megítélés alá eső társává vált. A téesztagok társadalombiztosításból ere­dő ellátása megközelítette a más dolgozó rétegekét. Fal- vaink jellege, külső képe gyö­keresen megváltozott. A köz­művesítés lehetővé tette az új vagy átépített otthonok, kertes családi házak korsze­rűsítését. A jó utak, a gép­kocsik, a javuló közellátás folytán a falusi ember élet­módja közel áll a városi élet­módhoz, egyes helyeken pe­dig talán még jobb is annál. Ez igaz még akkor is, ha a sajátos helyzetből eredően fa­lun mostanában nem lesz le­hetséges nyáridőben a nyolc­órás munkaidő. Az Elnöki Tanács elnöke ezután megemlékezett a ter­melőszövetkezeti mozgalom úttörőiről, majd a mozgalom előtt álló feladatok kapcsán kifejtette, hogy a mezőgazda­ságnak meg kell küzdenie sa­ját gyengeségeivel is; a mun­kafegyelem és a szervezés egyenetlenségeivel és azzal is, hogy a felhasznált anya­gok és eszközök ára emelke­dik, néhol még a maradi né­zetekkel is; a szóciálista el­vek féltésével és a yállalko- zási . kedv elgáncsolásával. Hangsúlyozta: tudomásul kell venni, hogy versenyben ál­lunk, éspedig nemcsak ön­magunk múltjával és lehető­ségeivel, hanem a világpiac szigorú értékítéletével is. Mindent meg kell mozgatni ahhoz, hogy a világpiac jel­zéseire gondosan odafigyel­ve valódi és tartós piaci és üzleti kapcsolatokat létesít­hessünk, és ezeket meg is őrizzük. Igen fontos számunk­ra a felelősséggel kezdemé­nyező, az értelmes, a kocká­zatot is bátran vállaló, alko­tói szellem kibontakoztatása. A jó példát a kiváló eredmé­nyeket elérő üzemek egész sora szolgáltatja. Losonczi Pál a következők­ben arról szólt, hogy az ered­mények forrása a további fej­lődés alap ja, a pártnak elvei­ben következetes és folyama­tosan megújuló agrár- és szö- vetkezetpolitikája. Ez á poli­tika mindig számolt a reális lehetőségekkel és ezt az utat követi a jövőben is. Agrárpo­litikánk megvalósulásának pillérei az intenzív fejlődés hordozói, a szocialista nagy­üzemek, az állami gazdaságok és téeszek, a mezőgazdasági termelés fejlesztését a jövő­ben is ezekre építjük, ám még több gondot kell fordí­tani a termelés, a feldolgozás, a kistermeié^ és a mellékte­vékenységek integrációjára. A nagyüzemek vezetőinek még többet kell tenniük azért, hogy a háztáji és a ki­segítő gazdaságok termelési lehetőségeiket mind teljeseb­ben kihasználhassák. Erre egyébként a beruházási lehe­tőségek szűkössége is ösztö­nöz, a háztájiban meglévő termelő berendezések pedig kínálják az alkalmat. A nagy­üzemekre alapozott kisterme­lés és értékesítés lehet a to­vábbiakban is járható útja e fontos tevékenységnek. Szólt arról, hogy a jogos társadalmi igényeknek enged­ve, ha kanyargósán is, de utat tört magáhak a mellék­üzemági tevékenység. Ennek is tulajdonítható, hogy az idén mintegy 25 ezerrel nőtt a téeszben dolgozók száma. Munkájukkal valós társadal­mi szükségletet elégítenek ki, s nem kell ettől félteni sem a szocializmust, sem a nagy­üzemet. Foglalkozott a téesz- társulások . jelentőségével, a belső érdekeltségi rendszer korszerűsítésének igényével, majd arról szólt, hogy a szö­vetkezet nem csupán kollek­tív gazdasági vállalkozás, ha­nem egyben társadalmi kö­zösség is. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a szö­vetkezeti tag nemcsak dolgo­zó, hanem tulajdonos is, aki a közös ügyekben a döntés jogát gyakorolja. Nem vélet­len, hogy a szövetkezeti de­mokrácia a gyakorlatban szinte kézzelfogható terme­lési tényezővé vált. És az sem véletlen, hogy a szövetkezeti élet a maga irányítási, terme­lési formáival demokráciánk egyik hathatós fóruma. Az Elnöki Tanács elnöke méltatta a téeszek érdekkép­viseleti szerveinek korszerű munkastílusukból adódó ered­ményeit, egyebek között azt, hogy az utóbbi években a gondot okozó ellentmondások egész sorát vetették fel, és ér­iélték a megoldást, valamint a döntések meghozatalát. Ajánlásaikkal és állásfoglalá­saikkal. a jó tapasztalatok köz­readásával hathatósan segí­tették a szövetkezeteket a szi­gorúbbá váló gazdasági felté­telekhez való alkalmazkodás­ban. Befejezésül kifejezte meg­győződését, hogy a mezőgaz­daság, így a téeszek dolgozói továbbra is jeleskednek majd az elkövetkező és az eddigi­eknél semmivel sem kisebb feladatok megoldásánál. A TOT kongresszusa ma folytatja munkáját. Nyikolaj Tyihonov nyilatkozata a televízióban (Folytatás az 1. oldalról) A megbeszélések és a tárgyalások során ter­mészetesen nagy figyelmet fordítottunk az országaink közötti gazdasági és műszaki-tu­dományos együttműködésre, amelynek fejlő­dése mind magasabb szintet ér el. A Szovjetunió Magyarország legfontosabb gazdasági partnere. A magyar külkereskede­lem forgalmának 30 százalékát a Szovjet­unióval bonyolítja. A Szovjetunió szállításai biztosítják Magyarország importszükségletei­nek nagy részét, elsősorban hengerelt árura: vasércre, kőolajra, olajszármazékokra, vala­mint gyapotra, faárura és egyéb termékekre gondolok. Szeretném hangsúlyozni, hogy hazánk, va­lamint a testvéri szocialista országok nép- gazdasági szükségleteinek kielégítése érdeké­ben a Szovjetuniónak mind nagyobb mérték­ben kell az energetikai és nyersanyagterme­lő ágazatokba beruháznia. Elegendő meg­említeni, hogy a termelés azonos szinten tar­tása és fejlesztése érdekében az új ötéves tervben ezekre az ágazatokra összpontosítjuk az iparfejlesztésre szánt összes beruházások 65 százalékát; Ez érthető is. A kőolajat, a földgázt, a szenet és az érceket most már az ország távoli, nehezen megközelíthető és gyéren lakott, északi és keleti vidékein ter­meljük ki. Mindez hatalmas ráfordításokat igényel. Országunk számára igen fontosak a ma­gyar áruszállítások. Ezért is nagyra értékel­jük gazdasági és kereskedelmi együttműkö­désünket a testvéri Magyarországgal. Ugyanakkor Magyarország számára is nagy jelentőségű az a tény, hogy a Szovjet­unió vásárolja meg a magyar gépipar ex­portjának a felét. Országunkban számos ma­gyar vállalat termékei igen népszerűek. A Szovjetunió útjain csaknem 70 ezer Ikarus autóbusz közlekedik és hírük kiváló. Nagy keresletnek örvendenek nálunk a különböző magyar vegyipari, élelmiszeripari, anyag- mozgatási és szállítási, valamint elektrotech­nikai gépek és berendezések. Örömmel említem meg, hogy a Szovjet­unióba exportált magyar televízió és rádió- technikai felszerelések magas színvonala is hozzájárult a moszkvai olimpia sikeres köz­vetítéséhez. Így ez az esemény Európában és az egész világon a nézők millióinak közkin­csévé vált. A Szovjetunió és Magyarország között az ipar területén számos szilárd kooperációs kapcsolat jött létre. Ilyen együttműködést alakítottunk ki például az autóiparban, a vegyiparban, a szerszámgépgyártásban, va­lamint a közlekedési gépgyártás és az elekt­ronika területén. Jól példázza az integráció hatékonyságá­nak magas fokát a magyar—szovjet timföld- alumínium egyezmény, valamint az olefin­program keretein belül kialakult együttmű­ködés. Ezeknek a kapcsolatoknak a tovább­fejlesztése lehetőséget nyújt arra, hogy még jobban kielégítsük országaink növekvő igé­nyét számos ipari és mezőgazdasági termék­re, nyersanyagra és különböző közszükségleti cikkekre. A szovjet—magyar együttműködésben fon­tos új szakasz nyílik a termelés szakosítá­sára és a kooperáció fejlesztésére irányuló, 1990-ig szóló hosszú távú programmal; az 1981—1985 évi tervegyeztetés eredményeivel, valamint az új hosszú távú kereskedelmi egyezménnyel. Célunk, hogy a szovjet és a magyar vállalatok termelési kapcsolatai ha­tékonyak legyenek, és megfeleljenek azok­nak a feladatoknak, amelyek meghatározzák a Szovjetunió és Magyarország gazdasági fejlődését. Ez teljes mértékben megfelel azoknak a megállapodásoknak, amelyek Leonyid Brezs- nyev és Kádár János között jöttek létre ez év nyarán, a Krímben. Leonyid Brezsnyev és Kádár János találkozói és megbeszélései mindig új lendületet adnak a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Szovjetunió és a Magyar Nép- köztársaság barátsága és együttműködése to­vábbi fejlődésének. Mintegy kilenc évvel ezelőtt volt alkalmam első ízben Magyarországra látogatni, és ha a mostani látogatásunk nem is volt hosszú, még ilyen rövid idő alatt is tapasztalhattuk, milyen kedvező változások mentek végbe a magyar dolgozók életében az elmúlt évek so­rán. Megszilárdult a szocialista Magyarország gazdasági ereje. Üj, hatalmas létesítmények születtek az országban, fejlődnek az ipar korszerű ágazatai és a mezőgazdaság. És nőtt a dolgozók életszínvonala. A szocializmus építésében elért sikerek magyar nép fá­radhatatlan munkájának eredményei, ame­lyeket a magyar dolgozók a Magyar Szocia- lita Munkáspárt irányításával, a párt élén Kádár Jánossal, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő egyéniségé­vel, a következetes internacionalistával értek el. Tiszta szívből kívánjuk a magyar dolgo­zóknak, hogy sikeresen teljesítsék az MSZMP XII. kdngresszusa által kitűzött új feladato­kat. A Szovjetunió Kommunista Pártja te­vékenységében, az egész szovjet nép életé­ben a legfontosabb feladat a párt XXVI. kongresszusán elfogadott történelmi határo­zatok végrehajtása. A kongresszus új távla­tokat jelölt meg a kommunizmus építésében, a béke megőrzéséért . és megszilárdításáért vívott küzdelemben. A közelmúltban tartot­ta ülését pártunk Központi Bizottsága. A plé- numon felszólalt Leonyid Brezsnyev. Beszé­dében mélyrehatóan elemezte a helyzetet és kitűzte az elsőrendű fontosságú feladatokat, megjelölve azok megoldásának1 útjait. A XXVI. kongresszuson elfogadott, orszá­gunk gazdasági-társadalmi fejlesztésére irá­nyuló határozatok megvalósítása tervszerű­en, jó ütemben folyik. A XI. ötéves terv sikeres teljesítéséért és túlteljesítéséért ki­bontakozott széles körű össznépi szocialista versenymozgalom jó eredményeket hoz. A kongresszus határozatainak megfelelően nagyszabású szociális programok megvalósí­tásához láttunk hozzá. E programok teljesíté­se lehetővé teszi a szovjet emberek életszín­vonalának emelését. Gyors ütemben halad a lakásépítés, továbblépünk az egészségügy, az oktatás és a kultúra terén. Népünk optimiz­mussal, a saját erejébe vetett hittel kezdte az új ötéves tervet. Természetes, hogy a szovjet emberek al­kotó munkájának legfontosabb területe a gazdaság, a gazdasági építőmunka. Kulcs- fontosságúnak tartjuk- az olyan feladatok megoldását, mint a lakosság szükségleteinek még teljesebb kielégítése; a fűtőanyag-ener­getikai komplexum sikeres fejlesztése; a tu­dományos-technikai haladás meggyorsítása; a gazdaságirányítás tökéletesítése, az egész népgazdaság hatékonyságának növelése. Legfontosabb feladatunk, hogy gazdasá­gunk valóban gazdaságossá váljon. Pontosan ezt a célt tűzte ki pártunk XXVI. kongresz- szusán Leonyid Brezsnyev, és ennek végre­hajtásán fáradozik pártunk, minden szovjet ember. Meg kell mondanom, hogy ezeket az óriá­si feladatokat gyakran bonyolult feltételek között kell megoldanunk; erről pártunk Köz­ponti Bizottságának novemberi plénumán is szó volt. A kedvezőtlen hatások egyike, mint önök is tudják, a nemzetközi helyzet kiéleződése. Mindez bizonyos nehézségeket jelent a XI. ötéves terv teljesítéséért folyó munkánkban. Üj ötéves tervünk feszített terv, amely kitűzi a kommunizmus építésének távlatait. De ez reális terv, és minden lehetőségünk adott ah­hoz, hogy sikeresen teljesítsük. A Szovjetunió népeinek alkotó energiája, tervei és szándékai arra irányulnak, hogy az emberek a béke és a haladás körülményei között élvezhessék munkájuk gyümölcsét. Ez a magasztos, nemes cél határozza meg kül­politikánkat is. A két ellentétes társadalmi rendszer békés egymás mellett élése, a vitás kérdések tárgyalások útján való megoldása, a kölcsönösen elfogadható megoldások kere­sése — ez az az út, amely reményteljes táv­latokat nyit az egész emberiség számára. A Szovjetunió, a szocialista közösség kö­vetkezetesen kinyilvánítja ezt a szándékát. Fontos lépéseket tesz az enyhülés, az igazsá­gos és kölcsönösen elfogadható megegyezés elérése érdekében, amely a béke és az álta­lános biztonság ügyét szolgálja. Meggyőző erővel.bizonyítja ezt Leonyid Brezsnyev legutóbbi látogatása a Német Szö­vetségi Köztársaságban. E látogatás során, amely az év legfontosabb külpolitikai ese­ménye volt, Leonyid Brezsnyev rendkívül fontos javaslatokat tett a közép-hatótávolsá­gú nukleáris fegyverzetekről. Ezeknek a javaslatoknak U megvalósítása lehetővé tenné Európa számára, hogy elin­duljon a nukleáris fegyverzetek csökkentésé­nek, mégpedig radikális csökkentésének út- ján. Mi több, a Szovjetunió síkraszáll azért, hogy Európa a nukleáris fegyverek vala­mennyi fajtájától megszabaduljon, mind a közép-hatótávolságú, mind pedig a taktikai nukleáris fegyverektől. Ez lenne a valódi, mindkét fél számára igazságos „nulla” meg­oldás. t Az új háborús tervek, amelyeket a nyugati reakciós, militarista körök dédelgetnek, mindez őrültség és az emberiség elleni bűn­tett. Ezért határt kell szabni az Egyesült Ál­lamok és a NATO agresszív körei által szí­tott fegyverkezési hajszának, és arra irányu­ló kísérleteiknek, hogy egy nukleáris konf­liktus esetén Európa a „túsz” szerepét játssza. És azt is látjuk: Európa népei nem akar­ják tétlenül szemlélni, hogy a kontinensün­kön kialakult helyzet még veszélyesebbé vál­jék. Leonyid Brezsnyev NSZK-beli látogatá­sának széles körű visszhangja, a nyugat­európai országokban az új nukleáris rakéták telepítése ellen tiltakozó tömegmozgalmak erőteljes kiszélesedése arról tanúskodik, hogy a népek békét akarnak, nyűgödtan_akarnak dolgozni, és biztosak akarnak lenni a hol­napban. Egyetlen kormány, egyetlen felelős politikai személyiség sem hagyhatja figyel­men kívül a Szovjetunió békejavaslatait, a népek szenvedélyes békevágyát. Itt a szép szavak mitsem érnek. Gyakorlati tettekre van szükség. Kontinensünk államai két különböző — szocialista és kapitalista — társadalmi rend­szerhez tartoznak. Az ebből fakadó nézetel­térések ellenére Európa — Leonyid Brezs­nyev szavait idézve —, közös otthonunk. Mindent meg kell tennünk, meg kéll talál­nunk a politikai akaratot és bátorságot ma­gunkban ahhoz, hogy megvédjük a békét, az emberiség legnagyobb kincsét. A Szovjetunió, Magyarország, a szocialista közösség országai elkötelezték magukat a béke eszméi mellett. Terveink békés körül­ményeket feltételeznek. Semmi sem idege­nebb tőlünk, mint az, hogy jólétünket más népek rovására hozzuk létre. Legmagaszto- sabb célunk a társadalmi haladás és a népek közötti béke. Biztosan tudjuk, hogy a Szov­jetunió és Magyarország, testvéri pártjaink és népeink együtt fognak haladni e nemes cél felé. Nyikolaj Tyihonov végül kifejezte azt O. meggyőződését, hogy a szovjet és a magyar nép a jövőben is közös erővel, sikeresen ha­lad a szocializmus és a kommunizmus építé­sének útján, a béke útján, s a Magyar Né~ köztársaság minden dolgozójának boldogsá­got, jólétet és sok sikert kívánt.

Next

/
Thumbnails
Contents