Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-06 / 286. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1981. december 6. //Ca^A Kedves Igazgató Elvtárs! Megjegyzése egy elmaradt kitüntetésről azóta is foglalkoztat, ön akkor azt mondta, nem tudja, jól tette vagy sem, amiért megvétózta az egyik munkatársa kitüntetését. önt, mint az intézmény vezetőjét, egy társadalmi szerv vezetője kereste meg a kitüntetés ügyében. A javaslattevő elmondta, munkatársa ennél a társadalmi szervnél igen tevékenyen dolgozik. A vendég nem kis meglepetésére ön ellenezte a kitüntetését, mert munkatársa a napi hivatása teljesítésében nagyon is átlagosan, vagy az alatt dolgozik. „Először végezzen elfogadható munkát a munkahelyén, ahol a fizetését kapja, azután jöhet a társadalmi munka” — érvelt ön — szerintem helyesen. Megjegyzése felidézte azoknak a ténykedését, akik az ön munkatársához hasonlóan nem elsősorban „bent”, a saját munkaterületükön akarnak bizonyítani, hanem „kint”, valamely választott, vagy vállalt társadalmi tisztség ürügyén próbálják növelni munkahelyi tekintélyüket. Egy intésre ugranak, sőt — intés nélkül is — sietnek, s valósággal fordított munkarendben élnek. A kinti társadalmi elfoglaltságot tartják fontosabbnak, nem a napi, főhivatásban végzett munkát. Természetesen azok vannak többségben, akik hivatásuk lelkiismeretes ellátása mellett, közéleti érdeklődésük, cselekvő politizálásuk igényéből eredően vállalnak különféle társadalmi tisztségeket, az azokban való tevékenységet. Akadnak azonban az Ön munkatársához hasonló emberek is, akik munkahelyükön épphogy le nem verik a „lécet”, alibiszerűen dolgoznak, s ezt lázas külső nyüzsgéssel igyekeznek ellensúlyozni, ök halmozzák a különféle társadalmi tisztségeket, örökösen panaszkodnak emiatt, de nincs olyan, amit el ne vállalnának. Még ha, tudják is: messze meghaladja erejüket, képességeiket.. Beszélgetésünkön ön azt mondta: nincs két mércéje, az embert egy mércével kell mérni. Ha nem áll hivatása magaslatán, nem lehet jó társadalmi munkás sem. Akkor én vitába szálltam önnel. Nem az álláspontját kérdőjeleztem meg, hanem a mélyebben rejlő okokat igyekeztem „kiásni”. Olyasfélét mondtam: azért, hogy az említett beosztott nem áll hivatása magaslatán és inkább „kint” keres magának tevékenységi köröket, azért ön, vagy a közvetlen vezetői is felelősek lehetnek. Ma is tartom, hogy a munkahelyi sikertelenség, teljesítményhullámzás, a „vonal alatti” munka egyúttal a vezetés selejtjét is jelzi. Vajon minden adva van-e a jó munkához azoknál, akik „kint” keresnek sikerélményt, elismerést, cselekvési lehetőségeket? ön e szavak után bizonytalanná vált. Egy kis lelkiismeret-furdalás is érződött megjegyzésében. S ekkor már nem az aggasztotta, hogy munkatársát megfosztotta egy kitüntetéstől, ami végső soron a munkahelynek sem lett volna rossz pont, hanem azon töprengett: vajon az említett munkatárssal szemben milyen adósságok terhelik a közvetlen munkahelyi vezetőket, személy szerint önt is... Nem is árt ezen néha elmeditálni és változtatni, vagy legalábbis felülvizsgálni a saját álláspontunkat, értékítéletünket. Egy-egy ember gyengébb teljesítménye, viselkedése nem mindig azzal magyarázható, hogy nem szereti eléggé a hivatását, vagy nem eléggé felkészült, fegyelmezetlen, lusta, rapszodikus. . . Olykor az okok a közvetlen munkahelyi környezetben is rejlenek; ilyenkor kiderülhet, miért nem húz ereje, tehetsége szerint valaki. De ehhez meg kell szabadulni az előítéletektől, az anti szimpátia, a beskatulyázás sablonjaitól. Tudni kell változtatni egy emberről kialakított képen, ha a valós tények azt mutatják: nem a lényegi vonásokat ismertük eddig, hanem a felszínieket, amelyek nem meghatározóak... Elégedetten gondolok az Önnel folytatott beszélgetésre, mert ha nem is tudott egyértelmű választ adni önmagának, helyesen tette-e, hogy megvétózta a kitüntetést, de gondolkodásra késztette az ügy. Bizonyos vagyok benne, hogy közelebbről is megismeri munkatársa benti, munkahelyi dolgait, s a teljes kép megrajzolására fog törekedni. Valószínű, ha ténylegesen sikerül elérni, hogy munkahelyén a tőle várhatót nyújtsa, ez felér egy kitüntetéssel. Mert a munkakedv, a közérzet néha felér azzal. dr. Szerafin Dános igazgató főorvossal az állategészségügyről Ma már természetesnek vesszUk, hogy az üzletekben hús és húskészítmények, frissek és tartósítottak, s a tejtermékek egész garmada nap mint nap kapható. Hogy ez így van, így lett, ebben a tenyésztők mellett — velük együtt — az állategészségügynek döntő szerepe van. Hogyan ítéli meg ezt a fejlődést az állategészségügy megyei igazgató főorvosa? — Több mint három évtizede dolgozom megyei szinten. A változást, a küzdelmet végigcsináltam munkatársaimmal. A felszabadulás után szinte mindent a nulláról kellett kezdeni. A háború nemcsak elvitte az állat- állomány nagyobbik hányadát, de kedvező feltételeket teremtett a legkülönbözőbb állati fertőző betegségek elterjedésének. A népgazdaság talpraállásával párhuzamosan javult a helyzet, de sokáig lépéshátrányban voltunk. Az utóbbi évtizedekben a nagyüzemek megszilárdulásával került megfelelő helyre az állategészségügy. Szavaiból azt veszem ki, hogy a termelőszövetkezetekben sem volt egyenes a fejlődés útja. — Az anyagi, szakmai lehetőségek sem egyik napról a másikra teremtődtek meg. Azzal, hogy az elkülönült kisparaszti udvarokról jelentősebb egészségügyi előkészületek nélkül összehordták az állatokat, a járványos betegségek terjedésének nagyobb lett a tere. Átmenetileg nehezebb lett a védekezés, több a gondunk. A szemlélet az anyagiaknál is nehezebben változott. Nem akarom bántani a kertészeket, sőt dicsérem őket, mert világhírnevet szereztek a szabolcsi jonatánnak, de mi állatorvosok irigyeltük őket, amikor a százhektáros gyümölcsösök kerítést kaptak, az egy hektárnyi állattenyésztési telepek egy részén pedig a kóbor kutyák, illetéktelen személyek szabadon járkálhattak. A nagy veszély nem abban volt, hogy egy malacot, egy pár csirkét, vagy fél zsák abrakot ellopnak, hanem a betegségek behurco- lásával veszélyeztették a sok milliós értékeket. Mikor történt a szemléletben is gyöke- ^ rés változás? — Nagy fejlődés indult meg a szakosított, iparszerű állattenyésztési telepek létesítésével. Ez a változás ezúttal a gépesítés, a tartástechnológia és a takarmányozás gyökeres változását jelentette. Mindezekkel együtt lényegesen megváltoztak az állategészségügy, a termelés körülményei, kilátásai és biológiai alapjai. Szükségessé vált, hogy a nagyüzemek vezetői, állattenyésztői, állategészségügyi, valamint a takarmánytermelést irányító szakemberei egy új szemlélet alapján, szoros egyetértésben közösen végezzék tervező, irányító és ellenőrző munkájukat, A Az egészségügyi változást követte-e a w termelés növekedése? — Igen. Ez a végső cél, a népgazdaság érdeke, hogy minél több húst, tejet, tenyész- anyagot állítsunk elő azonos számú egyedek- től. A fejlődés azonban nem általános. Vannak gazdaságok, amelyek igen magas szinten termelnek. A gazdaságok nagy többségében a feltételek megvannak, csak jobb szemlélet, gondosabb munka kellene, hogy elérjék azokat az eredményeket, amelyeket a népgazdaság joggal elvár tőlük. A gazdaságok egy kisebb részénél a termelés igen alacsony szintű, nagy a megbetegedések, kényszervágások, selejtezések és elhullások száma. A Még jól emlékszünk azokra az időkre, w amikor az állatorvost akkor hívták, amikor az állat beteg volt. Néhány évtizede gyakori volt a ragadós száj- és körömfájás, a baromfi- és sertéspestis, hogy csak a legismertebb betegségeket említsem. Hogyan sikerült ezeket a járványokat felszámolni? — A gyógyítás tűzoltás. Nekünk a fő munkánk a megelőzés lett, ezt kell állandóan tökéletesíteni. így sikerült megakadályozni, hogy az utóbbi években járványos betegség nem lépett fel. A gümőkór elleni küzdelem 1962-ben indult megyénkben szervezettebb formában és 1979-ben mentesítettük az utolsó községeket is. A kérdésben említett ragályos betegségek mellett leküzdöttük a lép- fenét, a takonykórt, a tenyészbénaságot. Nagyot léptünk előre a brucellózis elleni küzdelemben, néhány község kivételével ettől is mentes a megye szarvasmarha-állománya. Hosszú ideje nem kellett már korlátozni megyénkből az exportszállítást fertőző állatbetegség miatt. Ez azért is nagy jelentőségű, mert az ország élőállatexportjának jelentős hányada megyénkén keresztül jut külföldre. A Milyen feladata van most az állategész- w ségügynek a járványos betegségek megelőzésében? — Ha nincs is járványos megbetegedés, a megelőzést állandóan napirenden kell tartanunk és egyre magasabb szinten. Ezt indokolja a nagyüzemi állattenyésztés, mert a nagy számban együtt tartott állatokat a káros behatások nagyjából egyszerre, egy időben érik. Az egyre növekvő turizmus, az áruforgalom fejlődése egyik napról a másikra fertőzést hozhat létre. Ajánlom a termelő- szövetkezeteknek, hogy a járványos betegségek elterjedésének megakadályozása érdekében az állatok szállítása, átcsoportosítása előtt minden esetben kérjék ki az állatorvos véleményét. A Gyakran hallunk a tartási betegségekről. w Mit értünk ez alatt? — A klasszikus járványos betegségek csökkentek, ugyanakkor előtérbe kerültek és igen gyakorivá váltak — éppen az állatok tömeges elhelyezése és egyoldalú takarmányozása miatt — az úgynevezett tartási, takarmányozási, felnevelési betegségek. A különböző káros környezeti hatások, a szakszerűtlen takarmányozás, az egészségre káros takarmány gyöngíti a szervezet ellenállóképességét és emiatt olyan mikroorganizmusok képesek súlyosan megbetegíteni az állatokat, melyek jobb körülmények között nem okoznának megbetegedést. — Az állatorvos mellett a tulajdonosnak, az állattenyésztési szakembernek, az állat- gondozóknak is nagy szerepük van. Ma a nagyüzemekben az állati megbetegedéseknek, kényszervágásoknak 80—90 százalékát úgynevezett tartástechnológiai, takarmányozási, felnevelési hiányosságok okozzák. Az utóbbi időben igen sokat beszélnek és írnak a rejtett tartalékok felkutatásáról, hasznosításáról, valamint a takarékosabb gazdálkodásról, a hatékonyabb termelésről. A legnagyobb rejtett tartalék a tartási betegségek megelőzésében található. 0 Miben foglalhatnánk ezt össze? — Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a biológiai tudományok forradalmi korszakát éljük. A genetika gyors fejlődése tette lehetővé, hogy az állatok fejlődése, szaporodása, termelőképessége az eddiginél sokkal nagyobb és gyorsabb lett. A gyorsan fejlődő, szapora és intenzíven termelő állatok igényei lényegesen megnőttek a környezet, de elsősorban a táplálékok mennyisége, minőségi összetétele iránt. Ha ezeket nem elégítjük ki szakszerűen, nemcsak a termelésben lesz lemaradás, hanem tömeges megbetegedésekre, kényszervágásokra és elhullásokra is sor kerülhet. Ön egy tanulmányban behatóan fog- w lalkozik a megelőzés kérdéseivel. Részletesen leírja az eredményes megelőző munka feltételeit: kérem említsen meg néhányat. — Már érintettem a biológia, a genetika eredményeivel összefüggő változásokat. Nagyon fontosnak tartom a tartás- és takarmányozási technológia pontos betartását. Az istállókban nagyobb gondot kell fordítani a légcserére, a megfelelő páratartalomra, a hőmérsékletre. Nem utolsósorban a tisztaságra, a fertőtlenítésre. — A megelőzés terén döntő fontossággal bír a takarmányozás szakszerűsége. Különösen nagy károkat okoznak a fiatal állatok között a takarmányozási hiányosságok, mivel az akkor keletkezett fejlődési lemaradást az állat később sem tudja pótolni. A fiatal állatok felnevelésében az utóbbi években lényeges javulást értünk el. Például 1976-ban még gondozási, tartási hiányosság miatt a megszületett borjak 16 százaléka elhullott. Az elhullást 1981-ben 4,2 százalékra szorítottuk le a termelőszövetkezeti állattenyésztőkkel együtt. Ennek jelentőségét mutatja, hogy 1976-ban az elhullott borjak értéke 15 millió forint volt. — A tartási megelőzésekhez tartozik a jó ivóvíz, a tisztaság, a jó munkaszervezés, a munkafegyelem is. A technológiai fegyelmet csak hozzáértő, képzett emberekkel lehet biztosítani. A lelkiismeretességen túl szükséges ehhez a jó munkaszervezés, a dolgozók képzése, a folyamatos ellenőrzés és a megfelelő anyagi ösztönzés. A Az állategészségügyi állomás irányítása, v felügyelete alá tartoznak az állatorvosok. Röviden vázolja, milyen szerepük van ma a területen dolgozó állatorvosoknak? — Az üzemben az állatorvosi szolgálatot ellátó orvosra igen fontos feladat hárul a megelőzés, de a gyógyítás terén is. ö ismeri legjobban a kórokozók, a kórokok és a betegségek közötti összefüggéseket, az élettani és kórélettani folyamatokat. Tehát már az elgondolás, tervezés, döntés szakaszában számolni kell azzal, hogy milyen tartástechnológiai, takarmányozási, vagy egyéb hibákból, mulasztásokból milyen káros behatások származnak és azok milyen termeléscsökkenéssel, szaporodásbiológiai problémával, megbetegedésekkel járnak. — A termelés folyamatával kapcsolatos munka minden fázisát fokozott figyelemmel kell kísérni a főállattenyésztővel együtt. Fel kell tárni minden káros tényezőt és azokra előre kell felhívni a vezetők, a többi szakemberek, középkáderek és a dolgozók figyelmét. — Ahol megfelelő az együttműködés, ott a telepek tervezésétől egészen a csíramentes, tiszta tej termeléséig az állattenyésztés minden fázisában kikérik az állatorvos véleményét, ő pedig ehhez segítséget nyújt. Például a helyettesem fontos kísérleteket végzett a közelmúltban az almacefre-etetés technológiájának kidolgozásában. A A megelőzésben nagy szerepük van az igazgatási eljárásoknak is. Mit tart ezen a téren legfontosabbnak? — A nagy népgazdasági károkat okozó fertőző betegségek ellen elsősorban igazgatási eljárásokkal kell védekezni. A védekezés már a telepek tervezésekor kezdődik. Gondoskodni kell a telep zártságáról, bekerítéséről, hogy oda kórokozók közvetlenül vagy közvetve be ne juthassanak. Szabályozni kell a személyforgalmat, hogy illetéktelenek be ne mehessenek. Gondoskodni szükséges az ott dolgozók és a bemenők számára fehér-fekete öltözőről, tisztálkodási és fertőtlenítési lehetőségekről. Megbízható módon kell megszervezni az állatforgalmat. Állatokat csak betegségektől mentes helyről szabad vinni és azokat is az előírt időig és módon elkülönítve megfigyelni szükséges. Szervezetté kell tenni a hullák ártalmátlánná'tételét. ■ A Tapasztalható bizonyos túlzott optimizmus, a „beoltották az állatokat, tehát nincs veszély” — elv érvényesülése is. így van ez? — Küzdeni kell az ellen a helytelen szemlélet ellen, hogy az állatokat beoltották, tehát védettek, ezért nem kell súlyt helyezni az állategészségügyi igazgatási védekezésre. Nyomatékoson hangsúlyozom, semmilyen betegség ellen nem érhető el százszázalékos védettség, különösen akkor nem, ha az immunizálás ideje alatt különböző stresszhatások érik az állati szervezetet. Ez nem mond ellent annak, hogy az oltóanyag- és gyógyszer- gyárak ma már igen sok vakcinát, oltóanyagot és egyéb készítményeket állítanak elő, melyek eredményesen szolgálják a fertőző betegségek elleni küzdelmet. A Milyen gyakori károk származnak gon- w datlanságból? — A tartási betegségek ismertetésénél már több mindenről szóltam. Egyet azonban külön hangsúlyozok, ez a mérgezés. A hibás tartástechnológia vagy takarmányozási szabálytalanságok esetén ezzel számolni kell. Előfordult már, hogy tévedésből bekevertek a takarmányba különböző gyomirtószereket, permetezőszereket vagy műtrágyát. Ezek belekerülhetnek az állatok ivóvízébe és így tömeges megbetegedéseket okozhatnak. Igen fontos, hogy az állattartó telepeken mérgező anyagokat ne tároljanak, a mérgező anyagokra vonatkozó előírásokat a gazdaság minden területén pontosan tartsák be. Az állatok méreghez se közvetlenül, se közvetve ne juthassanak. Gyakran előfordul, főleg szarvasmarháknál karbamidmérgezés, ha az etetésnél az előírásokat nem tartják be. A Önök nyilván nem egyedül küzdenek a w betegségek megelőzéséért. Vannak segítőtársaik? — Szorosan együttműködünk elsősorban a helyi tanácsokkal, mint hatósággal, az igazgatási eljárásokat velük együtt hajtjuk végre. Fontos szerepük van az egyéni állattartókkal való kapcsolatunkban. Említhetnénk például a veszettség elleni küzdelmet, az ebek oltási összeírását, a kisvágóhidak ellenőrzését, a dögkertek létesítését és így tovább. A tanácsok, a Hazafias Népfront, a TIT a fel- világosító munkában, az előadások szervezésében nagy segítségünkre vannak. Sorolhatnám az állattenyésztési és forgalmazási szervekkel, a KÖJÁL-lal, a TESZÖV-vel és még egy sor más vállalattal való jó kapcsolatunkat. Ha ezeket a kapcsolatokat tovább szélesítjük, akkor az állategészségügyi dolgozók odaadó munkájával továbbra is jó úton fog haladni, eredményes lesz tevékenységünk. Köszönöm az interjút. Csikós Balázs
