Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-06 / 286. szám
4 Kelet-Magyarország 1981. december 6 Á hét három kérdése O Év végi hajrá az európai diplomáciában? Tárgyalóasztalnál ül a két nagyhatalom képviselője. A Szovjetunió; az európai közép-ha- , tósugarú nukleáris . fegyverekről tárgyalva hajlandó a valóban zérómegoldásra, ha ehhez a nyugat is hozzájárul. Első lépésként lehetségesnek véli a közbeeső megoldásokat is. Leonyid Brezsnyevnek bonni látogatása során éppen erre irányultak kezdeményezései. A véleményeltéréseket és a hozzáállás különbözőségét tükröző névvita természetesen nem kelt meglepetést. Senki sem számít könnyű és gyors tárgyalásokra, ezzel együtt bíztató a párbeszéd újrakezdése-.'Különben is, mintha év végi, hajrá” lenne a nemzetközi diplomáciában. A szovjet—nyugatnémet csúcs- találkozót követően újabb jelentős kelet—nyugati eszmecsere várható a legmagasabb szinten: az NDK egyik festői táján, a Werbellin-tó melletti vadászkastélyban a hét végén Honecker—Schmidt összejövetel várható. A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei a román fővárosban tartottak a héten értekezletet és gyakorlati lépéseket sürgettek az európai béke kibontakoztatá- ' sa, a* világhelyzet javítása érdekében. (A honvédelmi miSzovjet—amerikai megbeszélések kezdődtek Genfben az euró-stra- tégiai fegyverrendszerek korlátozásáról. Képünkön: a két tárgyalóküldöttség vezetője, (jobbra) Julij Kvicinszkij és Paul Nitze. niszterek Moszkvában tekintették át az időszerű teendőket.) Tanácskozásaikat a szokásos atlanti hét követi, amelyet decemberben mindig Brüsszelben rendeznek meg. A labda most — képletesen szólva a NATO térfelén van — a világ figyelemmel várja, hogy a bonni javaslatok, a genii nyitány, a bukaresti közvéleményre mit tudnak és mit akarnak válaszolni az atlanti tanácsülés résztvevői. 'Következetes, elvi békepolitikánk nyilvánult meg abban a tömör értékelésben, amelyet az MSZMP Központi Bizottságának a héten megtartott ülése adott a nemzetközi helyzetről. Ez a dokumentum támogatja a szocialista országoknak a legutóbbi időkben tett új békekezdeményezéseit, s kifejezi pártunk és kormányunk szilárd * elhatározását, hogy a Magyar Népköztársaság szövetségeseivel együtt, a maga eszközeivel és lehetőségeivel is mindent meg kíván tenni a feszültség enyhítésének, a békés egymás mellett élés ki- terjesztésének érdekében. O Mi történt a Közel-Keleten? Fesztelenség heBukarestben ülésezett a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsága. Képünkön: a magyar küldöttség — balról a második Púja Frigyes külügyminiszter — a tanácskozáson. (Fotó — AGERPRESS— lyett fes-telenség: a héten nem kevés nyilatkozat hangzott el a marokkói városban felfüggesztett arab csúcsértekezlettel kapcsolatban. A szilárdság frontja általában he- lyeslőleg nyilatkozik arról, hogy a szaúdi tervet nem lehetett elfogadtatni. Az ellentábor viszont azt hangoztatja, hogy elégedett, mert a terv nem került le végképp a napirendről. Ügy tűnik, hogy a következő időszakban beható, arabközi tanácskozásokat kell folytatni egy akárcsak, valamennyire is egységes álláspont kialakítására. Az izraeli vezetés természetesen a saját javára értékelte a Fezben lezajlott nézeteltéréseket, s alighanem ez a tényező is közrejátszott, hogy lényegében hozzájárult négy nyugat-európai ország katonáinak részvételéhez a Sínai- félszigeti nemzetközi haderőkben. Ezek az alakulatok majd Egyiptom és Izrael határán állomásoznak, s afféle szétválasztó „élősövényt” alkotnak. A korábbi berzenkedés abból adódott, hogy Izrael a Camp David-i alkut támogató állásfoglalást kért a nyugat-európaiaktól, azok viszont elégtelennek tartják ezeket a kereteket. Végül is úgy tűnik, hogy az ellentéteket áthidalják (a végső formába öntés még folyik): Izrael elsősorban az Egyesült Államoktól új biztosítékokat kapott. Ennek során Washingtonban a két hadügymi niszter, Weinberger és Sáron, megállapodást fogadott el a stratégiai együttműködésről. Ennek máris rendkívül kedvezőtlen visszhangja támadt. Tiltakozott az arab világ; az izraeli ellenzék azért kért bizalmi szavazást, mert túlságosan veszélyes kötődést lát Washingtonhoz, s különösen kedvezőtlennek mondhatók a hadügyminiszterek feszültségszító nyilatkozatai, amelyekben a térségen kívüli fenyegetést, a „szovjet veszélyt” próbálták előtérbe tolni. Néhány nap igazán nem hosszú világpolitikai mértékkel tekintve, de az a néhány nap tovább bonyolította a közel- keleti válságot... O Hogyan alakul a finn politika? Finn rokonaink és barátaink ünnepelnek: a mai vasárnapra esik nemzeti ünnepük. De Suomi hétköznapjai is mozgalmasak: egyre inkább kibontkakozik a jövő esztendő elején esedékes elnökválasztási kampány. Egyelőre a jelölési időszakban vagyunk, tanácskozások folynak a különböző pártokon belül és politikai irányzatok között. Eddig legalább tucatnyi név került forgalomba, de minden bizonnyal a szociáldemokrata Koivistvo (aki Kekkonen betegsége ^miatt ideiglenesen betölti az államfői tisztet) és a centrumpárti Virolainen ígérkezik legesélyesebbnek — a papírforma szerint. Az elnökválasztás azért olyan lényeges, mert Finnországban a külpolitika alakítása az elnök illetékességébe tartozik. Márpedig a finn külpolitika és személy szerint Urho Kekkonen igen sokat tett a szovjet—finn jó viszony alakításáért, általában a békés egymás mellett élésért, a kölcsönösen előnyös együttműködésért, a nemzetközi klíma javításáért, az európai biztonságért. Mindazok, akik Helsinkit nemcsak városnévnek, hanem politikai jelképnek is tekintik, az eddigi pozitív folyamatok továbbfejlődését várják Finnország leendő elnökétől. Réti Ervin 50. Ezen nevettek, a koma meg látva, hogy értő ember ez az autós idegen, mondta: — Csak az igazsággal van baj. Csak az igazságot ne kelljen az embernek keresni, mert akkor aztán a fene megette. Én már egyszer lemondtam az iharosi örökségemről. Az ide a harmadik falu. A dé- dikém volt odavaló. De már kétszer megbüntettek, hogy nem fizettem adót. Ugyanazok küldtek már kétszer papírt is, hogy rendben van, elfogadták a lemondást. Mert, hógy á szőlő hegyen volt, nem kebelezte be a tsz, megtet-‘szett a főkönyvelőnek, Volt benne egy takaros présház is, ' olyan félpince, félház, berendezte magának és ő használja. Azt mondja, tanácson keresztül megvette a tsz-től. Aztán nekem küldik az adót, meg a büntetést. Őneki meg nem. — Hát ez úgy van — köpött egyet az öreg Bibircsók —, ahogy a nagyapám mesélte, még az ő nagyapja korában, de lehet, hogy annak is a nagyapja idején esett, amikor még a török volt az úr ezen a vidéken. Sok török lakott itt, már én is szántottam ám ki korsóból ezüstpénzt, a megyei múzeumban van, meg is - nézheti. Csupa törökezüst volt, az. Amikor már égett a talpuk alatt a föld, aztán menni kellett, akkor dughatták el a basák meg a bégek. Szóval akkor történt ezen a vidéken, itt a mi falunkban, biztos igaz, mert nagyapám mesélte, hogy annak nagyapja tán, vagy még az előtte valók, hógy az ű török szomszédja — szegény volt, mert mi már akkor is a szegénysoron laktunk —, valami török ünnepre készült, mert ezeknek a törököknek is biztos volt ám ünnepjük, de osztón olyan szegény volt, nem volt neki kemencéje, osztán isaorn ß árxojlli;! elment a törbk<kbmájához, aki‘pék volt, és úgy hívták, hogy simindzsiás, mer hogy ezeket az ünnep előtt fűtött kemencéket simindzsiának hítták, és azt mondta neki, hogy: idefigyelj, Ali koma! Ihol ez a bárány. (De lehet, hogy malac volt — mert azt már mégsem hiszem ám, hogy a szegény török is olyan buta legyen, mint a gazdag, és ne egye meg a disznóhúst.) Szóval azt mondja: idefigyelj, keresztkoma! Neked van egy szép nagy kemencéd, ihol ez a szép állat, szépen megspékelve, süssed ki nekem ünnepi ételnek! — Szívesen koma, mondta a török pék, simindzsiás, és avval sütni kezdte a bárányt, a török meg békességgel elment haza. Hanem akkor, hogy hogy nem, éppen arra járt a falu fő-fő török basája, a kádi. Mert hogy akkor úgy hívták a bírót, mint ahogy a templomunk is, vagy ami előtte volt, török templom volt az, s a jámbor keresztény magyar titokban imádhatta az ő Istenét. — Csak úgy, mint az 50-es években — szólt közbe a sza- lonnázó nagybajuszos. — Csiba te! Egy frászt úgy! Nem úgy. Titokban, de másképpen úgy. — Szóval arra járt a kádi, szagulja, szagulja a sült hús illatát, azt mondja a simin- dzsiásnak.: de fáinul sül itten ■efz. az, ép \husom! Már hpgy volna a tied, te kádi — mondja a szegény pék. Már pedig ez az enyém, mondja a kádi. Nem a tied ez, hanem azé a szegény komáé, hizlalja már egy éve is. Hallottad, amit mondtam? Amint kisült, küldöd izibe. Küldöm ... dehát mit mondjak én a komának? Semmi mást, hé, csak azt, hogy elszökött. Ha nem hiszi, jöjjön hozzám, és vádaskodjon nálam, ha mer! — No úgyis lett. Ment a sült a kádinak, jött a koma, karján a kisfiával a húsért, de már az illata se volt ott. Kérdi ijedten : Keresztkoma, hát hova lett az én szép hizlalt bárányom? Bíz az elszökött. Elszökött az én levágott, megnyúzott, megspékelt ünnepi étkem? El bíz az. Hazudsz te, hallod-e, csaló vagy te, meg tolvaj! Csaló volt már az apód is, meg a nagyapád is, már meglopta az én nagyapámat még Anatoliában. Már azt hittem, hogy itt a tisztes magyarok között te is tisztességet tanultál, de úgy látom, hogy tévedtem. Szó szót ért, még úgy megdühödött a szegény hús nélkül maradt károsult, hogy felkapott egy hasáb fát, és hozzávágta a si- mindzsiáshoz. Az is felkapott egyet, az meg vissza. De az ám a gyereket érte. Erősíteni kell a gyermekek nevelésében a közösségi felelősséget Barabás János nyilatkozata Megkezdődött a hosszú távú népesedéspolitikai koncepció és ennek szerves részeként azoknak az intézkedéseknek a kidolgozása, amelyekre még most, a VI. ötéves terv időszakában sor kerülhet. Erről nyilatkozott Barabás János, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára az MTI munkatársának. — A népesedés nagy fontosságú nemzeti és társadalmi kérdésével az utóbbi hónapokban társadalmi fórumok és politikai kormányzati szervek sora foglalkozott. Hadd utaljak itt az MTA tudományos tanácskozására, a Hazafias Népfront országos elnöksége, a nötanács és az Állami Ifjúsági Bizottság legutóbbi ülésére, ahol egyaránt elemző módon foglalkoztak az eredményekkel és a gondokkal, illetve a további tennivalókkal. — A tapasztalatok egyértelműen megerősítették, hogy a hetvenes évek első felének népesedéspolitikai céljai, törekvései helytállóak voltak: az intézkedések számottevően javították a gyermekvállalás és -nevelés anyagi, szociális és egészségügyi feltételeit. Emelkedett a családi pótlék, a gyermekgondozási és anyasági segély összege, szélesebb körre terjedt ki a gyermek- ápolási táppénz. Amíg 1973- ban 7 milliárd forint, tavaly már mintegy 20 milliárd forint jutott a gyermekes családok pénzbeni támogatására. A családi pótlék jelenleg két gyermek nevelése esetén a gyermekek ellátását szolgáló átlagos kiadásoknak körülbelül negyedét, három- és több- gyermekeseknél 30 százalékát fedezi. — Az elemzések számot vetettek a népesedési folyamatban és ennek feltételeiben lezajlott kedvezőtlen változásokkal, így például a népesség növekedésének megtorpanásával, a szülőképes korú nők számának csökkenésével, a házasodási kedv mérséklődésével és a válások számának növekedésével, a halálozások arányának emelkedésével is. A demográfusok jelzései szerint a következő évtizedekben — ha a tendencia nem változik meg — a népesedési helyzet rosszabbodásával kell számolnunk. A születések száma és aránya hazánkban ma az európai országok többségéhez hasonlóan alakul. Eléggé általános az a nemzetközi tapasztalat, hogy a műveltségi szint és az életszínvonal emelkedése sok más tényező mellett önmagában a termékenység csökkenése irányába hat. — Mindezek alapján valamennyi illetékes fórum egybehangzóan vonta le azt a következtetést, hogy a népesedéspolitikának a jövőben szervesebben kell a társadalompolitika egészéhez kapcsolódnia. — Igen fontos, hogy erősödjék a gyermekek nevelésével kapcsolatos egyéni, családi és közösségi felelősség. Emellett mindent megteszünk azért, hogy növekedjék a társadalmi részvállalás a gyermeknevelés költségeiből. — A különböző fórumokon körvonalazódtak és kialakultak azok a javaslatok is, amelyek a legközelebbi évek intézkedéseinek alapjául szolgálhatnak. Egyértelműen megfogalmazódott például, hogy korszerűsíteni kell a gyermekgondozási segély rendszerét. Felül kell vizsgálni egy sor korábbi megkötöttséget. így például ma már indokolatlan a bedolgozás és részfoglalkozás teljes korlátozása, sőt meggondolandó a segélyt igénybe vevők bizonyos munkavállalási lehetőségeinek megteremtése, képzettségük jobb kihasználása. Ugyanakkor szükség lenne — egyebek között — a gyest feltétlenül szolgáló egyéves munkaviszony mérséklésére is. Nagy hangsúlyt kapott az is, hogy a súlyosan fogyatékos, tartósan beteg gyermekek szülei hosszabb ideig vehessék igénybe a gyermek- gondozási segélyt. Ezúttal is sokan szorgalmazták, hogy a házastársak maguk dönthessék el, melyikük él a gyes lehetőségével. Ezenkívül a családi pótlék és a gyermekgondozási segély összegének emelése is helyet kapott az illetékesek elé terjesztett ajánlások, kezdeményezések sorában. — Az egészségügyi ellátás színvonala a népesedési folyamatok mindkét meghatározó tényezőjére, a termékenységre és a halálozásra egyaránt lényeges befolyást gyakorol. Az egészségügy különböző szakmai programjainak megvalósításakor arra kell törekedni, hogy már a közeli jövőben javuljon a helyzet. A nővédelmi gondozás, a szülészeti ellátás javítása segítheti a koraszülések csökkentését és ezáltal a csecsemőhalálozás további visszaszorítását is. — Nem az anyagi feltételek szűkössége szülte kényszer, ha, a közmorál, a közfelfogás alakításának fontossága legalább olyan hangsúlyt kap, mint a többi most vázolt elképzelés. A gyermeknevelés legkedvezőbb közege a család. Ezért az oktatásban, a tömegtájékoztatásban, a művészetek területén, valamint a munkahelyi kollektívák és nem utolsósorban a vezetők körében is olyan közszellem kialakítására kell törekedni, amely a gyermeknevelés, az anyai hivatás, a gyermekes családok jóval kedvezőbb társadalmi megítélését biztosítja, amely megalapozott párválasztásra, felelősségteljes és tartós családi kapcsolatokra késztet. (Folytatás az 1. oldalról) minden lényeges területen összhangban legyen társadalmunk igényeivel. A sajtó, a rádió munkatársainak növekvő szerepe van gazdasági helyzetünk és gazdaságpolitikánk egységes megítélésében, az újnak — a felelősségvállalás, a kezdeményezés és a jó kezdeményezések támogatásának erősítésében. A megyében olvasott újságokról többek között elmondta: naponta 78 ezer példányban jelenik meg a Kelet-Magyarország, amelynek 90 százaléka közvetlenül az előfizetőkhöz jut, a párt központi lapjából 36 ezer érkezik a megyébe. Az összesen 46 ezer példányban megjelenő 13 üzemi lap jól egészíti ki a lakosság, a dolgozók tájékoztatását. Szabolcs-Szatmárban mintegy 135 ezer családnál, ennél több készüléken hallgathatják a nyíregyházi stúdió műsorát is. Mindezek jó lehetőségeket teremtenek arra, hogy eljuttassák az állampolgároknak a napi munkájukhoz szükséges széles körű, valósághű tájékoztatást. Adjanak eligazítást az ország, a világ eseményeiről, építőmunkánk eredményeiről, gondjairól. A megyei tanács elnöke beszéde végén sikereket kívánt a sajtó, rádió, lapterjesztés megyénkben dolgozó munkatársainak. Az eseményen Tar Imre kilenc újságírónak adta át a megyei pártbizottság jutalmát, majd Tisza László a Minisztertanács által alapított „Kiváló—-Társadalmi Munkáéról kitüntetést nyújtotta át 'Csikós Balázsnak, a Kelet- Magyarország főszerkesztőhelyettesének és Elek Emil vezető fotóriporternek. íri rPjfj 11 í ...J A k I i I I k T A i ....J Szalontay Mihály: Sfe cutolsó cnaj)
