Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-06 / 286. szám

1981. december 6, Kelet-Magyarorszég 3 Az értelmes életért I ndokolt szerénység vezérel bennünket, ha a magyar sajtó napján nem önmagunkról, betűbillentyűkkel, mikro­fonokkal, monitorokkal dolgozó újságírókról és nyomdászokról, rendezők­ről és szerkesztőkről, hangmérnökökről és vá­gókról beszélünk, hanem az ügyről, amit szolgálunk és amelyre önkéntesen, nem formálisan, hanem szocialista kötelességtudat­tal felesküdtünk. Ez az ügy a szocialista tájékoztatás ügye. Volt, amikor talán okkal nevezték az újságírót ha­zánkban s hivatásos dilet­tánsnak, író-kisiparosnak, ólomlángossütőnek, mert maga a politika volt meg­kérdőjelezhető. Ma már hi­tele van hazánkban és külföldön a magyar szoci­alista tájékoztatásnak, mert hitele van pártunk és kormányunk politikájának. Szakadatlan erőfeszítéssel igyekszünk megszabadulni a szellemi konfekciózás­tól, amely rossz és hasz­nálhatatlan sablonokkal, leegyszerűsítő, valóságide­gen képletekkel próbálja megmutatni az egyáltalán nem egyszerű, formákba, dogmákba nem szorítható életmozgást. Miért beszélünk szaka­datlan küzdelemről, ami­kor tudjuk, hogy a jó poli­tika helyes tájékoztatás­politikái elveket is vall: sehol és senkinél nem szí­vesség, hanem kötelesség a nyílt, az őszinte, a kelle­metlen dolgokat sem meg­kerülő informálás, a be­avatás. Azért, mert furcsa, elfo­gadhatatlan, de magyaráz­ható módon még elég so­kan vannak olyanok, akik szívesebben és könnyebben fogadják el a kényelmesen használható kész formulá­kat, semmint maguk is gondolkodásra kényszerül­jenek. Jócskán akadnak olyanok is, akik kőnél ke­ményebb anyagba, valami különleges acélba vésett tízparancsolatokat követel­nek a szocialista élet, a szocialista munka, maga­tartás fejlesztése érdeké­ben a politikától, az új­ságírástól, a tájékoztatás­tól is. Mintha az élet, a szocialista építés olyan egyszerű volna, hogy idé­zetekkel, örökkévalónak minősített tételekkel min­dent megmagyarázhat­nánk, mindent megolda­nánk. Pedig így semmit. Ha Lenin ma élne, sok mindent tenne, de egy dol­got aligha, önmagát soha­sem idézné. Éppen ő ta­nít bennünket arra és eb­ben mutat leginkább pél­dát a leninizmus, hogy a marxizmus nem más, mint tudományos válasz a kor új kérdéseire. Éppen Le­nin emelte fel intőén az ujját: „A szocializmust nem szabad ünnepi színek­kel festett szentképként kezelni". Népünk, pártunk éppen annak köszönheti az el­múlt huszonöt esztendő si­kereit, hogy folyamatosan visszatért ahhoz, amit lát­szólag már elvégzett, ala­posan megbírálva a kísér­letek gyengeségeit, gyatra- ságait. Alighanem legfőbb vívmányunk, hogy feltár­juk hibáinkat és nyíltan beszélünk róluk, mert tud­juk: így, csak így van esé­lyünk a hibák leküzdésére is. Nincs szégyelni valónk. Nem azért nem dicsek­szünk, hogy ezzel pótoljuk vívmányainkat, ország-vi­lág előtt nyilvánvaló sike­reinket. Megteremtettük a hont, ahol „nem sír a bá­nat”, ahol annyira a népé már az ország, a szocializ­mus, hogy „bárhová indul is, a cél felé halad”. Tisz­teljük ezeket a sikereket, \___________________________ de nem ragad el bennün­ket olyan mámoritó érzés, miszerint már tökéletesek vagyunk. Nem képzeljük, hogy nincsenek új és na­gyon nagy gondjaink, szo- rítóan nehéz feladataink. Nem hisszük, hogy köny- nyedén átszökkenhetünk az új feszültséghalmokon és azt sem gondoljuk, hogy mi vagyunk a köve­tendő csodamodell. Tudjuk — és ennek szel­lemében tájékoztatunk —, hogy az halad előre, aki­nek van képessége, rugal­massága figyelembe venni a szüntelenül és nem min­dig kedvezően változó kö­rülményeket, az eredmé­nyekből származó új igé­nyeket, a ma és a holnap reális lehetőségeit. Az tud érdemlegesen tenni, aki nem fojtja el vágyait, nem felejt el ember módjára álmodni, de aki soha nem téveszti össze a valóságot ábrándjaival. A korrekciós. 1 lépésekre, az önkontrollra a hatalom megragadásakor és a szocialista építés min­den szakaszában ugyan­úgy szüksége van a társa­dalomnak, mint az ember­nek a természetes mozgás­ra. Nem felejtjük el azt a történelmi tapasztalatot, hogy a baj akkor kezdődik, ha megakad a szocialista építés reformok útján való önfejlődése. A tájékoztatás is abból indul ki, hogy a szocializ­mus történelmi vitalitása az emberek tömegeiben, a szocializmusban egyenran­gú szövetségesek gondol­kodó, vitatkozó és alkotó- an cselekvő sokaságában gyökerezik. Hogy a szoci­alizmus igazi megtartója és fejlesztője az emberek jóra fogott ereje. Minél mélyrehatóbb a forradalmi átalakulás, minél nehezebb és szövevényesebb a fel­adat, annál több erőre, an­nál nagyobb demokráciára, tehát annál alaposabb, pontosabb és gyorsabb tá­jékoztatásra van szükség. De a tájékoztatás, a saj­tó nem akar senki helyett gondolkodni. Korunk új kérdéseire együtt kell ke­resnünk a választ, a meg­oldáson együtt kell töpren­genünk, fáradoznunk. A tájékoztatás sürgető és ne­héz feladata segíteni, in­formációkkal megalapozni, véleménycserével világos­sá tenni ezt a közös társa­dalmi gondolkodást, az okos és egységes cselekvés előfeltételeit. Hisszük, hogy a sajtó is sokat se­gíthet abban, hogy az em­berek jól érezzék magukat társadalmunkban, a szo­cializmusban — beleértve a munkahelyeket is — és ennek eredményeként ké­szek legyenek gondolkod­ni, cselekedni. Közös bol­dogulásunkért ne csak azt tegyék meg, amire kötele­zik őket, hanem mindazt, amire lehetőségük van. ól tudja minden új­ságíró, szerkesztő, tévé- és rádióripor­ter, nyomdász és hang- technikus, újságkézbesítő és tájékoztatási szervező, hogy a cikkek, műsorok önmagukban nem váltják meg a világot, de az élteti hivatástudatukat, hogy a hiteles, a jót pártoló szo­cialista sajtó, az emberköz­pontú tájékoztatás ki tud­ja tágítani az emberek életterét. És segítséget nyújthat ahhoz, hogy min­denki felkészültebbnek, egy kicsit erősebbnek is tudja magát napjaink pró­batevő küzdelmeiben. így mindannyiunk élete érde­kesebbé, értelmesebbé vál­hat. Soltész István a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese Szakmunkás­tanulók A vásárosnaményi írógép­gyárban nagy figyelmet fordítanak a szakmunkás- képzésre. A szakmunkás- tanulók az üzemi gyakor­latot a gyárban, a közvet­len termelésben töltik. Képünkön: Tóth Katalin (jobbról) az írógép kocsi­szerkezetének szerelését mutatja be Juhász Éva másodéves ipari tanuló­nak. (JL) GURULNAK A KOCSIK, HOZZÁK A FORINTOT A tavalyitól többet gu­rultak a Volán 5. számú Vállalatának autói az idén. Sár nehezebbek lettek a feltételek, változott a fu- „j V^fpiac, azonban a., na­gyobb gondossággal vég­zett munka eredménye^, is mérhető: a rakott kilomé­terek magasabb bevétel­hez juttatták a vállalatot. Lefutóban van az őszi csúcs, már számba tudják venni az év végéig vár­ható eredményeket. Ez pe­dig azt mutatja, hogy a 746 milliós árbevétel mel­lett a tervezettől valami­vel magasabb, 123 milliós nyereségre számíthatnak. — A szakma sajátossága is, hogy ilyen magas eredmény elérése szükséges a megnyug­tató gazdálkodáshoz — jel­lemzi a helyzetet Erőss Ká­roly igazgató. — Nálunk ugyanis gyorsan elhasználód­nak a buszok, a teherautók, hamarabb kell cserélni őket, mint más vállalatoknál a nyilvántartásban lévő egyéb állóeszközöket. Gondolni kell a jövőre a cserével, a várha­tó fuvarfeladatok számbavé­telével. Hiszen a szépen mu­tató nyereségből a felosztható rész már csak 46 milliót tesz ki, részesedési alapra pedig kétmillió forintnál nem szá­míthatunk többet, hiába há­romezer embert foglalkoztat a vállalat. Kétszer többet fogyaszt „Benzintemetőnek” csúfol­ja a szakmai zsargon a ZIL típusú teherautókat. Nem vé­letlenül, mert majd kétszer annyi benzint fogyasztanak száz kilométer út után, mint a dízelolajjal- futó hasonló te­herbírású, más típusú teher­autók. Az 5-ös Volánnak vi­szont az 520 teherautó közel felét a ZIL-ek adják. Ráadá­sul ha akarnák, se nagyon tudnák gyorsan kicserélni ezeket az autókat, hiszen van köztük néhány különleges rendeltetésű, mint a konténer- szállító, az emelővel ellátott. Egyes fuvarfeladatokra pedig a mozgékonyságukkal kivá­lóan megfelelnek, s a jármű konstrukciója is olyan, hogy bírja a terhelést, a nagy igénybevételt. A feladat így csak egy lehet: a benzinfo­gyasztás, s általában az üzem­anyag-felhasználása nem le­het magasabb, mint korábban volt. Jobb fuvarszervezéssel, a karbantartás alaposságával tudták ezt elérni. A Volán teherautói ebben az évben 3,8 millió tonna árut fuvaroznak. Az átlagos szál­lítási távolság a múlt évihez képest közel 4 százalékkal nőtt, meghaladja a 36 kilomé­tert. Ehhez olyan állandó partnerekre volt szükség, ak- kikkel hosszú távú megálla­podásokat kötöttek. így átvet­ték a Szatmár Bútorgyár gép- kocsiparkját a személyzettel együtt, Nyírbátorban a fúró­gépgyár komplex, szállítását végzik, a Szabolcs megyei Ál­lami Építőipari Vállalattál hasonló megállapodást kö­töttek. A másik nyitás a la­kossági fuvarozás bővítése volt. Bővült a tehertaxik szá­Biztos kézben a Volán A VOLÁN TEHERAUTÓI EBBEN AZ ÉVBEN 3,8 MILLIÓ TONNA ÁRUT FU­VAROZNAK. az Átlagos szállítási távolság a mült Évihez ké­PEST KÖZEL 4 SZÁZALÉKKAL NŐTT, MEGHALADJA A 36 KILOMÉTERT. ma, a TÜZÉP-pel együttmű­ködve fuvarvállalói irodát hoztak létre Nyíregyházán, Mátészalkán és Kisvárdán. Megtalált tartalékok — Rá kellett szokni arra, hogy a kis munka is munka, s egyik napról a másikra kell adott esetben fuvart keres­ni — magyarázza az igazga­tó. — Mindez pedig a koráb­bitól lényegesen nagyobb szer­vezést kívánt. Vállalaton belül keresték és megtalálták a tartalékokat. Ellensúlyozni kellett a költsé­gek növekedését, mert a fu­varköltségek emelése azt nem fedezte. Ezért döntött úgy a vállalat vezetése, hogy házon belül olyan mechaniz­must alakítanak ki, ahol a legkisebb egységek önállóan intézkedhetnek, felelősséggel terveznek, s ehhez megkap­ják az anyagi eszközöket is. Az üzemi demokrácia fóru­mainak bevonásával maga dönt a bérfejlesztésről, a munkák meghatározásáról a nyíregyházi személy- és teher­forgalmi főnökség, valamint a mátészalkai és kisvárdai fő­nökség. A teherfuvarozás, s a hoz­zákapcsolódó szolgáltatások csak a profil egyik felét ad- | jpk a yolánn,áLiA ,megítélés­ben ríéthg^yszer jóval többet j számít a személyszállítás mi-' Helyi sajátosság A vállalathoz megérkez­tek a szervezők. Mit mondjak? Várták őket, mint a Messiást. Hírük már messzire megelőzte őket. A szakmában, ahol csak megfor­dultak, harminc, negyven szá­zalék termelékenységemelést mutattak az adatok. A szer­vezők már a második napon mentek az igazgatóhoz: Meg kell szüntetni a főosztályokat, mert szükségtelenül ékelőd­nek a döntési mechanizmus­ba, késleltetik a döntések meghozatalát. Az igazgató kényszeredet­ten mosolygott, s közölte a szervezőkkel: — Uraim, elvben egyetéri tek Önökkel, de van néhány helyi sajátosságunk. A meg­szűnt főhatóságtól két embert ide helyeztek főosztályveze­tőnek. őket nem tudom sem kidobni, se alacsonyabb be­osztásba helyezni. Ha meg ők maradnak, a többieknek nem tudom megmagyarázni, miért kell megcsinálni ezt az nősége. A nyíregyházi válla­lat a ' országban elsőként érte el, hogy csak modern, az Ika­rus 200-as családhoz tartozó autóbuszokat közlekedtet. Ed­dig a személyközlekedési tel­jesítmények évente 5—7 szá­zalékkal nőttek, a 260 autó­busszal az idén mintegy 64,5 millió utast szállítanak. Jövő­re viszont már csak 3 százalé­kos utasszám-emelkedést ter­veznek, ráadásul az ötnapos munkahétre való átállás fel­tételeit is meg kell valósítani. A csúcs — idei zsúfoltságot leszámítva — ami nem sza­bolcsi, hanem világjelenség — jószerével az igényeknek megfelelően közlekednek az autóbuszok a megyében.. Eh­hez viszont itt is úttörő tevé­kenységre volt szükség. Elsőként az országban Az országban elsőként szá­mítógép segítségével állítot­ták össze a menetrendet, ha­tározták meg az egyes autó­buszok optimális kihasználá­sát. Ezt követi a buszvezetők vezénylésének, munkaidő be­osztásának számítógépes meghatározása. A jövő évtől pedig több, kisebb befogadó képességű autóbuszt szerez­nek be, hogy a kisebb forga­lom esetén kevesebb költség­gel közlekedjenek.-■ T J&phaJf'rnég tartalékok — ,^j|koztat az igazgató —, hiszen Nyíregyházán a napi egész átszervezést. Mindazon­által köszönöm észrevételü­ket, s kérem, folytassák a munkát, hozzanak újabb ja­vaslatokat. Az üzemszervezők tovább dolgoztak. Csakhamar kiderí­tették, miért olyan kevés késztermék hagyja el a gyá­rat egy bizonyos mennyiségű alapanyagból. A dolgozók szinte a gyári rendészet sze­me láttása viszik haza az ap­ró, és igen értékes düzniket, amelyeket a vállalat gyárt. — Uraim, tudunk a problé­mákról, de sajnos, nem szigo-í ríthatjuk meg az ellenőrzést. Önök nem tudják, de mi igen, hogy sajnálatos módon a szakmában a mi vállalatunk­nál a legalacsonyabb a bér- színvonal. Az elvitt düznik, szinte be vannak építve dol­gozóink rendszeres havi jöve­delmébe, igaz, még el is kell őket adni. Dolgozóink azon­ban ezt vállalják, miáltal fon­tos lakossági igényt elégíte­nek ki. A düzniket a környék­ben dolgozó maszekok építik be háztartási gépekbe. Na már most, ha mi megszigorí­tanánk az ellenőrzést, a dol­gozók kilépnének tőlünk az alacsony bérek miatt, leállna a düzniellátás, és a kisiparo­sok nem tudnák javítani a háztartási gépeket. A szervezők ezután észre­utazási ; szám lakosonként csak 0,7, ami jóval alacso­nyabb a hasonló1 nagyságú városok átlagától. Vanhejk Vii szont gondjaink is, amelyek a beszerzési lehetőségeinkből adódnak. Az eddigi 8—9 éves átlagéletkor helyett ezentúl 12 évvel kell számolni egy- egy busznál, vagyis a koráb­bi 5—600 ezer kilométer he­lyett 7—800 ezret fut egy busz Persze a végén már csak a karosszéria az eredeti, mert folyamatosan cseréljük az el­használódott alkatrészeket. Új központi telep A Volán hosszú éyek,,otá, kiegyensúlyozottan gazdálko­dik. A beruházási, fejleszté­si politikáját a lehetőségek figyelembevételével határoz­za meg. Ebben az ötéves terv­ben a legnagyobb feladat az új vállalati központi telep ki­alakításának megkezdése. Ar­ra számítanak, hogy 1985-re a Tünde utcára költöznek ki a teherautók és autóbuszok, a Korányi Frigyes utcára csak a javításra váró kocsik jön­nek. A gépkocsik selejtezése, újak vásárlása pedig azon az alapon történik, hogy az igé­nyek mind szélesebb, körét — valakinek a 15 mázsa ’széné-', tői a vállalati kómplfex fuvar-' feladatok vállalásáig — ki- elégítsék. Lányi Botond vették, hogy az alapanyag­raktárakon egy évre elegendő készlet van, s ez fölöslegesen terheli a céget. Megtudták, ez azért van így, mert mono­polhelyzetben lévő partnerük különben nem szállítana. Ész­revették, hogy a düznik egy része eldugul, mert a készter­mékraktárban csigák mász­kálnak a finom szerkentyű­kön. Megtudták, a csigát a raktáros tenyészti, de nem tudnak semmit csinálni vele, mert védett korban van. Ész­revették, hogy kihasználatlan a vállalati számítóközpont. Megtudták, nem lehet felszá­molni, mert ott számítják ki a vállalati vezetők gyermeke­inek számtanpéldáit. Egy hónap múlva a két szervező megőszült, abba­hagyta a munkát, és nyugdí­jazását kérte saját vállalatá­tól. Bánatosan hagyták ott a gyárat A hol csodák-csodája, a munkaszervezők ott­járta után mégis emel­kedett az egy főre jutó terme­lés. A cég jó néhány dolgozója ugyanis — ahogy ők fogal­mazták: „az utóbbi egy hó­napban átélt piszkálódások miatt” — kilépett a vállalat­tól. Gfi* Jócaef

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents