Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-05 / 285. szám
1981. december 5. Kelet-Magyarország 3 Felsőfokon A tanulás, a továbbképzés szinte minden ifjúsági parlament egyik témaköre. A legtöbb helyen szép eredményekről számolhatnak be az előadók, ám mégis úgy tűnik, nem mindig és nem mindenütt mennek zökkenőmentesen a dolgok. Vegyünk egy példát. Az ÉRDÉRT mátészalkai gyáregységében az előző parlament óta eltelt időben, mintegy harmincán szereztek középfokú végzettséget a fiatalabb korosztályok közül, s kilencen fejezték be az általános iskolát. Eddig minden rendben, mondhatnánk, de a beszámolóból két, sarkalatos dolog is kiderült. Kiviláglott, hogy ellentétben az általános érvényű célokkal, a helyi vezetők — értsd művezető, egység- vezető — nem mindegyike támogatja a tanulási szándékot, s fény vetődött arra is, hogy a tanulási elhatározások nem mindig esnek egybe a gyár érdekeivel. Felsőfokú végzettséget ugyanis nem sokan akarnak szerezni, habár hiánycikknek számítanak a diplomások. Ha az indokodat nézzük, arra feltehetően könnyebb magyarázatot találni, hogy miért nem engednek egyeseket tanulni. Lehet arra hivatkozni, hogy az adott munkakörhöz nem szükséges a magasabb iskolai végzettség, s a munkaerőhiány sem a felé hat, hogy „boldog, boldogtalan” tanulhasson. Nem állítom, hogy mindez jogos indok, de magyarázatként megteszi. Ami meggondolásra késztet, inkább az, hogy a felsőfokú tanulmányokra — a vezetői poszt ígéretére — sincs jelentkező. Nyilván belejátszanak ebbe a sokszor nagy távolságok, mert Mátészalkáról Budapestre, netán Sopronba járni konzultációkra, bizony kimerítő. S azt sem kétlem, hogy hiába útiköltség-, szállástérítés, anyagilag sem kifizetődő az időnkénti, több napos távoliét. Végül nyilván szerepet játszik a tanulástól, a vizsgázásoktól való félelem, hiszen egy távoli főiskolán vagy egyetemen nyilván kevésbé elnézők, mint mondjuk a kihelyezett gimnáziumi tagozaton. Mindennél nagyobb szerepet játszik a felsőfokú tanulmányokkal szembeni ellenállásban a kényelem, az igénytelenség, a megelégedettség. Hogy hosszú távon magasabb pozíciót és végül több fizetést is jelenthet a diploma? Ez — úgy látszik — nem befolyásolja a tanulásra egyébként alkalmasakat. De aligha járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy részben még ez is megérthető. Mert először is az érintettek jelentős része ma sem a fizetéséből él csupán, a kisebb felelősséggel járó munka, a kisebb lekötöttség lehetőséget ad az esetleg hiányzó pénz bőséges pótlására. Továbbá: majdnem biztos, hogy nem keres majd többet a kezdő diplomás az új beosztásában, mint amit jelenlegi, jól begyakorolt, bekötött szemmel is menő munkájából. Mindez alig tagadható tény. Túlságosan sok a tanulás ellen sarkalló érv, s ma — a szerteágazó anyagi lehetőségek idején — nem biztos, hogy csakis az öntudatra, a magasabb műveltségre, a majdani jobb pozícióra apellálva, változtatni lehet ezen a téren. Holott nem csak Mátészalkán, és nem csak az ERDÉRT-ben van szükség tanult emberekre. H ogy hol a megoldás? Természetesen szerepe van a tudati nevelésnek, amit azonban egy-egy gyárban elkezdeni már nem lehet: ezt valahol az általános iskolában, de legkésőbb a középiskolában kell elkezdeni. Az igényeket csakis itt lehet élesztgetni. Ami pedig a tanulás anyagi vonzatát illeti, a megoldáshoz a kiindulópont talán az lehet, hogy nemzetközileg elismert tény: a tanulásnál, a taníttatásnál jobb befektetés nem létezik. Speidl Zoltán Vertikal, Baktalórántházán: Lakást épít, ruhát varr A baktalórántházi Vertikal Ipari Szövetkezet ebben az esztendőben—Ifi.millió forint értékű termék előállítását tervezi. A szövetkezet termelési szerkezete vegyes: építőipari, vasipari és textilruházati részlegük van, valamint lakossági szolgáltatást is végeznek. Az építőipari részleg tavaly nagy feladatba kezdett, amelynek megvalósítása áthúzódott 1981-re is. Mivel Baktalórántházán és környékén nincsen megfelelő építő kapacitás, ezért a Vertikál vállalta harminc lakás építését, amelyeket Baktalórántházán és Nyírmadán már átadtak. Ebben az évben fenntartási munkákba is bele- kezdtek, s építenek a kisvár- dai Vulkánban, a magtermeltető vállalatnak pedig raktárt készítenek. Az elmúlt évihez viszonyítva jelentősen javult az anyag- ellátás a vasipari részlegnél, ami meglátszik az ágazat felfutásán is. Egy évvel ezelőtt a háromnegyedév termelési értéke 23 és félmillió forint volt, most pedig 27 millió forint. Legnagyobb megrendelőjük a Borsodi Állami Építőipari Vállalat, amelynek különféle ajtókat, ablakokat, liftaknafalakat gyártanak. A nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetnek transzformátorházakat NBK kapcsoló- szekrényeket készítenek. A kereskedelemnek ruhafogast, mosdóállványt, virágtartót is gyártanak. Először produkálja a tervezett szintet a textilruházati részleg. Az árbevételi terve ennek az ágazatnak 12 millió forint. Belföldre kis szériás, a divatot befolyásoló, választékot bővítő termékeket varrnak. Ezek a női ruhák főként a fővárosba kerülnek. Külföldre bérmunkában készítenek női ruhákat, sportruházati cikkeket: melegítőt, sí- anorákot, teniszöltönyt. A szövetkezet lakossági szolgáltatása évenként kétmillió forint. 'Javítanak gépjárműveket, órát, varrnak női ruhát és ipari szolgáltatást is végeznek. PÁRTMUNKA A VAROSMAJORBAN Nádfedél és körzetpolitika Koltai Gyula a párttitkár. A vasúttól került nyugdíjba. O újságolta: a Városmajorban 13—14 ezer ember él. Legalább fele modern, többszintes, összkomfortos lakásokban. A Hímesben és az Űjszőlő utcában még megtalálhatók a vályogfalú, de gondozott szép, nádfedeles, kontyos házak is. Hét tanácsi választókerülete és legalább 30 utcája van. Közöttük sok még most is a földes. A Himes több utcájában társadalmi munkával betonjárdákat építettek. Erre fordították a társadalmi munkán nyert 120 ezer forintot. Városmajori pártszervezet. Hivatalos nevén ez a 16-os körzet. A közvélemény viszont ma is a szép, ősi nyíregyházi nevén emlegeti. Egymást támogatják A Városmajorban sok a gyerek, a diák. Reggelente özönlenek a Széchenyisek, a Váci kollégisták, a 107-es szakmunkásképző tanulói, az általános iskolásak. Ebben a sokszínű, ellentmondásos közegben dolgozik a városmajori pártszervezet, melynek létszáma 105. A nyugdíjasok száma: 94. Sok az idős kora miatt felmentett, a beteg, a segítséget igénylő párttag. Egymást támogatják, sokan együtt végeznek pártmunkát. Andics Benő, a nyugdíjas tanár és Ács József, a cipész kisiparos, Bánfalvi József munkás, a munkásőr és Berczédi György a magánkertész és a többiek is. Legfontosabb teendőjük a körzetpolitikai munka. Nagy tapasztalattal rendelkező kommunisták a pártszervezet tagjai. Sok mindenről van véleményük. Jó szívvel veszik, ha meghallgatják őket, ha igénylik javaslataikat. Működik itt vitafórum. Az idén több meghívott előadóval folytattak eszmecserét különböző kérdésekről. Dr. Kőrös- sy Kálmánnal, a városi tanács vb-titkárával a körzetfejlesztési tervet vitatták meg, mely szerint a VI. ötéves tervben az Újszőlő utcán új iskola épül. A Kórház utcán is megkezdték a régi házak szanálását, így a lakásépítés folytatódhat. Fellendülőben van a Hímesben a szép kertes házak építése, s üdülőnegyed alakul a Felsőbaduron. is. Ajtót nyitnak rá... Jól működik a pártszervezet szociális bizottsága. Emberiességet, elvtársiasságot igénylő pártmunka ez. Vajon ki ne örülne, ha ajtót nyitnak rá, ha szót váltanak vele? A bizottság lelkes vezetője Csen- geri József. Segítőtársai: felesége és a Kubányi házaspár. Körültekintő gondossággal végzik ezt a szép pártmegbízatást. Moravecz Pali bácsit a kórházban keresték fel. Amikor Lovas János egyedül maradt, meleg ételhez segítették a kollégiumban. Bár sok az idős ember, de akinek az egészsége engedi, még tevékeny. özv. Ferenczi Mihály 82 éves múlt. Nem múlik el nélküle rendezvény. Szebeni András bácsi a legidősebb, 86 éves. Elmaradhatatlan a politikai eseményekről. A Hímesben lakók javasolták: javítani szükséges, a kereskedelmi ellátást. Rendezetlen a közterület az Északi körút és a Vasvári Pál utca kereszteződésében. Nincs járda, esőzéskor tócsákban áll a víz, és nagy a balesetveszély is. Évek óta kérik, rendezzék. Talán végre meghallgatják. Városmajor. Nyíregyháza egyik legtisztább, szép, értékes díszfákkal gondosan beültetett városnegyede. Fontos teendője az itt élő nemzedékeknek a környezetvédelem. Ez a körzetpolitika szerves részévé vált — mert van mit óvni, gondozni. Az Északi körút vonalában, a modern épületek között nyolc-tíz játszótér és díszku- takkal ellátott füves, virágos parkok pompáznak. Olyan, mint egy üdülőövezet. A Városmajort kellemessé varáD árda Jankó nem volt már mai gyerek, rég nyugdíjba mehetett volna, ha egyáltalán az életét el tudta volna képzelni a birkák, bárányok, jerkék, kosok nélkül. így hát mindjárt ebéd után két munkatársára bízta az állatokat, hogy bent, a szövetkezet központjában részt vehessen a vezetőségi ülésen. Nem igen szerette az öreg az értekezleteket, de ha már ágazati brigádvezető is volt, meg kellett ennek lennie. Még csak pipázni sem igen lehetett ott, a finomabb or- rúak elhúzódoztak a büdös pipájának a közeléből, ha az a drága pipa lehet egyáltalán büdös! Nem büdősebb-e a hitvány cigerettáikból felhalmozódott csikkhalom a hamutálcáikban?! Na, de csak magában düny- nyögte el az ilyesmiket, aztán hosszú juhászbotját markolva, megadta magát a sorsának. Már a nap pihenni dűlt, a csillagok ragyogni kezdtek, mire vége szakadt az értekezletnek. Útba esett, hát benézett a családjához is, s minthogy a fia fejtette a bort, ivott egy csuporral, a kis demizsont megtöltötte, hogy vigyen keveset a munkatársainak is, nem evett idehaza semmit, GALAMBOS LAJOS: Káposzta nem is volt ínyére való étel, majd odakint eszek jó kis gömölyét, mondta, aztán indult. Nem az úton ment már, amikor kiért a határba, át a földeken egyenest, hogy hamarabb érjen. Nem volt sár a földeken rég esett már eső, pedig a földeknek, a drága búzavetéseknek elkelne egy jó kis eső, nehogy szárazon kapják majd a fagyot, s csak aztán a havat. Ilyenforma gondolatokkal ért a káposztaföldek közepére, ahol is meg kellett állnia. Egy magas, fehérbe öltözött lény állott előtte, két nagy szeme vibrálva hunyorgott feléje. Kenyerem javát megettem, gondolta az öreg, vagy tán annál többet is, de én ■ még meg nem ijedtem soha, semmitől, se embertől, se lélektől. Pusztai ember vagyok én. És szólott. — Menj előlem, akárzsolják az örökzöldek, fenyők, juniperuszok, tuják, a sokszínben viruló díszcserjék és a lakosság által gondozott pázsit. Tavasszal is 250 csemetét ültettek: hársat, juhart, fenyőket, szivarfákat. Együtt szorgoskodtak diákok, háziasszonyok, nyugdíjasok, munkások. Környezetére jó hatása van a pártszervezetnek. Csoportos megbízatás Fontos politikai munka a modern városnegyedben oldani az emberek közötti el- zárkózottságon, közelebb hozni egymáshoz a lakókat. Ezért igyekeznek a párttagok minél több embernél kopogtatni, segítségül hívni közös munkára. Hétfőn este a beszámolótaggyűlésen úgy határoztak, kibővítik ezt a bizottságot. Így még többen kapnak majd ilyen jellegű megbízatást. Új módszerrel, a csoportos pártmegbízatásokkal kísérleteznek. Jelentős például a nyugdíjas pedagógusok száma. Együtt talán jobban segíthetik a jövőben a közművelődést. Szép számmal vannak mezőgazdászok is. Ők együtt viszont a parkok, fák védelmében, gondozásában tevékenykedhetnek hatékonyabban. Érdeklődés szerint, csoportok kapnak megbízatást. Az a cél, hogy aki teheti, minden párttagnak legyen elfoglaltsága. Ne érezze senki a magányt. Néhány szép nádfedeles ház idézi csak a múltat. Ez adta az ötletet a városmajori taggyűlésen: érdemes lenne egyet közülük megmenteni, s táj háznak berendezni. Lássa a felnövekvő nemzedék, milyen is volt a régi Városmajor. Talán még nem késő, s meg is menthető. Szép sikere lenne a körzet- politikának. Farkas Kálmán böki vagy, különben a, tómmal széthasítom a fejedet. Választ nem kapott, ígyhát az öreg megfordította a botját és csapott akkorát, hogy a tök — mert az volt, benne két égő: gyertyával —„darabokra reccsent szét. De már akkor jött a hang is: — Jaj, Jankó bácsi, éngem ne bántson, hát én csak, a Kis Rozi, a Havas Dani felesége vagyok. Lopják ezt a drága káposztát, valahogy csak meg kell védelmezni, míg már leszedjük. — Entölern félted? Hát a gyomrom is felfordul ha csak rágondolok a ká- ] posztára, mint ételre. Otthon nem azért nem vacsoráztam, mert káposztás galuska volt, mi. Na, hogy megtanuld, megsimogatlak még vagy kétszer a botommal. S úgy tett. Kint a hodályban, miközben jó ízűn falta a j gömölyét, azt kérdezte a ] társaitól: — A káposzta meg én, | hogyan, jön ez össze, emberek? — Sehogy! — mondták j azonnal s egyetemlegesen a társak. — Tűz és víz. Az öreg bólintott. Meghúzta a demizsont j s úgy adta tovább két jó j emberének. Hí a véleménye ? Vári László buszvezető. a közutakról — Harminc éve járom az utakat, hivatásos gépkocsivezető, buszsofőr vagyok, s rövidesen — bízom benne — a másfél milliomodik baleset- mentes kilométert hagyom magam mögött. Nyíribrony- ban lakom, s a nyíribronyi járaton szállítom nap mint nap az embereket. — Tapasztalataim tehát szépen akadnak. Egy biztos, az utóbbi egy—két évben javult az utak állapota, ám a közlekedés ezzel együtt sem lett könnyebb. Sőt. Először is: egyre több a lassú jármű, a munkagép, a lovaskocsi és a kerékpáros az utakon, s ezek megannyi veszélyforrást jelentenek. Számomra például teljesen érthetetlen, hogy a 47-es útról kitiltott erőgépek, lovaskoesik miért járhatnak a sokkalta forgalmasabb 4-es úton? — Különösen ősszel érezzük az utak zsúfoltságát, ilyenkor még nehezebb a közlekedés. Az erőgépek még azzal is bonyolítják 'a helyzetet, hogy egymás mögött, *egy kupacban haladnak, néha féltucat ilyen jármű is összetorlódik, s nehézzé teszik az előzést, vagyis lassítják a forgalmat, növelik a zsúfoltságot. — Ha már a torlódásnál tartunk: úgy látom, hogy az országutakon jelenleg érvényes sebességkorlátozás nem jó irányban befolyásolja a közlekedést. Egyre több a gépkocsi és a viszonylag lassú haladás miatt néha . hosszú kocsioszlopok lassítják a forgalmat. Szerintem a 100 kilométeres maximális sebességet vissza lehetne állítani, ez persze nem azt jelenti, hogy eny- nyível kötelező haladni, ha esik, ha fúj. A részeg kerékpárosokról, fogathajtókról most beszélni sem akarok ... — Ami a várost, elsősorban Nyíregyházát illeti: legalább húsz percbe telik, míg sikerül kikecmeregni a városból. A lámpáknál nagy a fennakadás, megesik, hogy hosszú perceket kell ácsorogní, mert egy- egy zöld fénynél, két, három kocsi fér csak át. Bajok forrása lehet a világítás. Egyrészt úgy, hogy az egyébként is sok munkaterületet nem világítanak meg kellően, másrészt pedig, nem égnek a* közvilágítási lámpák akkor sem, ha már sötét van. Jó lenne nem az órához, hanem a világossághoz igazítani a lámpagyújtást. Soknak tartom az egyiráriyusítást is. Például a Dózsa György útra van irányítva az egész forgalom, holott a mellékutakon is lehetne közlekedni. — Ami a gyalogosokat illeti: nemrég hosszabb időt töltöttem az NSZK-ban. De jártam a Szovjetunióban, Csehszlovákiában is. Sokkalta nagyobb a fegyelem, a közlekedési kultúra. Senki sem hiszi, hogy a zebra az andalgá- §ok és beszélgetések helye kell, hogy legyen. — A vezetésről csak any- nyit: számomra a legjobb fék a figyelem. S. Z.
