Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-05 / 285. szám

4 Kelet-Magyarország 1981. december 5. Közlemény az MSZMP Központi Bizottságának üléséről (Folytatás az 1. oldalról) Megépül 77 ezer — ezen belül 24 ezer állami — lakás. Az általános iskolai osztálytermek száma 1200 helyett 1900-zal gyarapszik. A tervezettnél több, összesen 17 500 új óvodai, mintegy 4400 bölcsődei hely és 2500 kórházi ágy létesül. 1— Hazánk nemzetközi gazdasági kapcsolatai tovább bő-' vülnek. A rubel elszámolású kereskedelmi forgalom a beho­zatali lehetőségekkel összhangban alakul. A nem rubel el­számolásokban a cserearányok valamelyest javulnak, az áruforgalom kismértékű hiánnyal zárul. — Az állami költségvetés hiánya a tervezettet megha­ladja. ® A Központi Bizottság megerősítette, hogy a VI. ötéves terv gazdaságpolitikai irányvonalával összhangban a gazdasági építőmunka fő célja 1982-ben is a külgazdasági egyensúly javítása, valamint az életszínvonal megőrzése Egyetért azzal, hogy a Minisztertanács az 1982. évi népgaz­dasági tervet az alábbi fő előirányzatok szerint véglegesítse és az állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot az or­szággyűlés elé terjessze. Az 1982. évi terv az 1981. évi várható teljesítés százalékában: Nemzeti jövedelem 101,0 — 101,5 Belföldi felhasználás 98,0 — 99,0 Ipari termelés 102,0 — 102,5 Országos építés-szerelés Mezőgazdasági termékek . 98,0 ““ 99,0 termelése Egy lakosra jutó 104,0 104,5 reáljövedelem 100,0 — 100,5 Lakossági fogyasztás Állami költségvetés 100,5 101,0 bevétele 104,0 — 105,0 kiadása 105,0 — 106,0 A szocialista szektor beruházásaira folyó áron 178—180 milliárd forintot lehet fordítani. © Az 1982. évi népgazdasági terv céljainak elérése meg­követeli, hogy a gazdasági fejlődést a termelés minden ágazatában az eddiginél erőteljesebben a gazdaságos export fokozása, a termelés hatékonyságának és nemzetközi ver­senyképességének növelése, az anyaggal és az energiával való ésszerű takarékosság alapozza meg. A belföldi felhasználást a beruházások szelektív csök­kentésével, a készletfelhalmozás növekedésének visszafogá­sával kell mérsékelni. A társadalmi közkiadásokban Foko­zott takarékosság érvényesüljön. A gazdasági irányításnak, ezen belül a szabályozók következetes érvényesítésének, va­lamint az egész gazdaságszervező tevékenységnek e fő fel­adatok megvalósítását kell szolgálnia. — Az ipar termelésének a jelenleginél nagyobb hánya­da kerüljön exportra. Gyorsítani szükséges a termelés szer­kezetének korszerűsítését, a műszaki fejlesztést. A külső pi­acokon gazdaságosan értékesíthető, a behozatalt ésszerűen helyettesítő, a kisebb anyag- és energiaigényű termékekből növekedjék a termelés. E követelményeknek megfelelő vál­lalatok és szövetkezetek erőteljesen bővítsék termelésüket, dinamikusan fejlődjenek. Folytatódjék az ipar szervezeti korszerűsítése, a vállalatok belső szervezetének, irányításá­nak továbbfejlesztése, a vállalatközi kapcsolatok javítása. — Az építőiparban növekedjék a fenntartás „és a felújí­tás aránya, valamin^ az exporttevékenység. Erősödjön a vál­lalkozási készség és ’a versenyképesség,'javuljon a szerve­zettség, csökkenjen a kivitelezési idő. — A mezőgazdaságban a termelés fokozása a jó belföldi ellátás biztosítását és a kivitel növelését szolgálja. Mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben tovább kell növelni a hozamokat. A gabonatermelés biztonságos meg­alapozása érdekében bővíteni szükséges a vetésterületet is. Tovább kell javítani a nagyüzemek és a háztáji, kisegítő gazdaságok kapcsolatát. Segíteni kell a szarvasmarha-te­nyésztés színvonalának fenntartását, a sertéstenyésztés fej­lesztését a kistermelőknél. — Az áru- és személyszállítási feladatokat a népgazda­sági tervvel összhangban kell megoldani. A vállalatok a szállítási feladatok teljesítését energiamegtakarítást eredmé­nyező szervezési intézkedésekkel is segítsék. — Gyorsítani kell az energiatakarékossági program vég­rehajtását. A tüzelőanyag- és energiafelhasználás az ez évit lehetőleg ne haladja meg. Az összes energiafelhasználásban valamelyest csökkenjen a szénhidrogének aránya. Elsősor­ban a kőolajtermékek helyettesítésére, fajlagos felhasználá­suk csökkentésére kell erőfeszítéseket tenni. — A szocialista szektorban felhasználható 178—180 mil­liárd forintot elsősorban a folyamatban lévő beruházások befejezésére kell összpontosítani. Előnyben kell részesíteni a műszaki fejlődést, az energiahordozók gazdaságos kiterme­lését, ésszerű felhasználását szolgáló beruházásokat. Kez­dődjék meg a mecseki szénkitermelés fejlesztése, a Dunai Vasmű kokszolóművének és a fenyőfői bauxitbányának a nagyberuházása. O A termelés hatékonyságának növelésével kell megte­remteni az életszínvonal megőrzésének^ az életkörül­mények javításának feltételeit. — A lakosság egy főre jutó reáljövedelme és fogyasz­tása kis mértékben, a társadalmi juttatások a korábbi évek­nél mérsékeltebben növekedhetnek. A munkások és alkal­mazottak átlagbére 4—5 százalékkal, a fogyasztói árszínvo­nal mintegy 5 százalékkal emelkedhet. — Fontos követelmény az áruellátás színvonalának és választékának jobb összehangolása a kereslettel, a szolgálta­tások iránti igények jobb kielégítése. Meg kell építeni 76—77 ezer lakást. Létesíteni kell 1200—1300 általános iskolai osz­tálytermet, csaknem 3000 bölcsődei, mintegy 9000 óvodai és 1200 gyógyintézeti helyet. — Folytatódik az Állami Operaház, a Közgazdaságtudo­mányi Egyetem, a filmgyár felújítása és a budavári palota rekonstrukciója. Megkezdődik az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem épületének felújítása, befejeződik á Madách Ka­mara Színház korszerűsítése. Megnyílik a Budapesti Nagy Sportcsarnok. — A népgazdaság minden területén javuljon a foglal­koztatás hatékonysága, a létszámigényeket mindenütt a ter­melés és a feladatok változásához igazítsák. A jövő év kö­zepéig — az oktatás és a mezőgazdaság kivételével — feje­ződjék be az ötnapos munkahétre való áttérés. O A külgazdasági egyensúlyi helyzet javítása megköve­teli, hogy tovább bővüljenek hazánk nemzetközi gaz­dasági kapcsolatai. A kivitel 6—8 százalékkal, a behozatal 2—3 százalékkal növekedjen. ® A gazdaságirányító és szervező munka középpontjába a VI. ötéves tervben foglalt gazdaságpolitikai célok­nak és programoknak lehetőségeinkhez és a változó feltéte­lekhez igazodó megvalósítását kell állítani. Az 1982. évi terv fő céljainak elérését a szükséges döntések idejében és a nép- gazdasági érdekekkel összhangban történő meghozatalával, következetes végrehajtással és folyamatos ellenőrzéssel kell elősegíteni. A gazdasági szabályozók ösztönözzenek és kész­tessenek a hatékonyság jelentős javítására, a gazdaságos ki­vitel növelésére, az import ésszerű helyettesítésére, az ener­gia- és anyagtakarékosságra. O A vállalatok, szövetkezetek és a tanácsok a gazdaság- politikai követelményekkel, a népgazdasági terv cél­jaival összhangban készítsék el terveiket. Igényeljék a dol­gozók véleményét, ösztönözzék, karolják fel jó kezdeménye­zéseiket. A változó feltételekhez jobban igazodva, lehetősé­geiket kihasználva, felelősségteljes munkával biztosítsák a tervek végrehajtását. A személyes felelősséget viselő, igé­nyes, a rendet, a fegyelmet, a minőségi munkát megköve­telő, kezdeményező vezetők kapjanak nagyobb társadalmi megbecsülést és egyértelmű politikai támogatást. A Központi Bizottság ajánlja, hogy a munkaverseny- mozgalomban a gazdálkodás minőségi követelményeit, az energia- és anyagtakarékosságot, a jövedelmező export fo­kozását, a vállalati kooperációs és szerződéses kapcsolatok javítását állítsák előtérbe. O A Központi Bizottság felhívja a pártszervezeteket, hogy tegyenek meg mindent az 1982. évi terv eredmé­nyes megvalósításáért. A kommunisták példaadással, aktív felvilágosító és meggyőző munkával segítsék a tervben fog­lalt követelmények és feladatok megértetését, vállalását, tel­jesítését. A Központi Bizottság felkéri a társadalmi és tömegszer­vezeteket, hogy az 1982. évi népgazdasági terv céljainak megvalósítására mozgósítsák a dolgozókat. Szocialista fej­lődésünk és előrehaladásunk, hazánk és népünk érdekei min­den magyar állampolgártól személyes helytállást, felelős ma­gatartást követelnek. 49. Béla öngyilkos lett, Béla meghalt, oda lett, s ő nem tu­dott segíteni. Mert Béla úgy érezte, immár hozzá nem for­dulhat.” Még sokáig, nagyon sokáig, tán hajnalig tartott féléber kába-nyitot szemű éjszakája. Valami keveset mégis csak aludt, mert arra ébredt, hogy valaki rázza, Mucóka ‘ volt, aki kedvesen simogatva éb- reszgette: — Ébredjen már szerkesz­tő úr. Zabba mennek a lo­vak! Csikorgatta a fogát, olyan rémes volt. — Persze, persze — mo­tyogta az öreg. Felült. — Magának dolgoznia kell menni. — Hát bizony,... — Jó, jó, köszönöm az éj­jeli szállást. Egész jó kis he­lyem volt itt. — Á, felényinek való „ ez, nem magának! Felhúzta cipőjét, fölvette a zakóját, megitta a forró ká­vét, amit kapott. Azzal szépen együtt elmentek Mucókával. A kocsi mellett elbúcsúztak, Mucóka nagyobb érdeklődés­sel nézte az öreg, patkány­szürke Volkswagenjét, mint amennyit az megérdemelt, s meghívta őt, hogy legyen máskor is vendége. Az öreg felírta neki egy darab papír­ra a telefonszámát és lakás­címét, ha Pestre jön, szívesen látja, mondta. Azzal elváltak jószerivel már örökre. Az öreg ugyanazon az úton hajtőt végig és vissza, amerre jött. De most nem állt meg .. ,y városban, ment tovább egyenesen az úton a vadgesz­tenyefáig, a kék autó roncsá­ig. Ez utóbbit már nem talál­ta, elvitte az autómentő. He­lyette Bibircsók uram döfölte a földet egy csomós kis hor­gasbottal, és amoda vagy tíz méterre kaszálta az árok fü­vét a gyerekember. Hogy megállt, a gyerekember mind­járt szólt is: — Ne itt, hallja-e kicsit odébb van egy kaptató, bejá­ró az útra az árok felett. Traktor, ha jár, erre fordul rá az országúira. Oda tessék -állni, akkor nem tetszik za­varni a forgalmat. Az Öreg a sár-trágya fel- hordásos, csúszós, bejáróra állt, s aztán lement Bibir­csók úrhoz, s köszöntötte. Hamarosan * megjelent a tegnapi triumvirátus harma­dik tagja, a traktoros is, de most masinájával együtt. Földről, földre ment át, ke­resztül a réten, s hogy meg­látta, megállította a pöfögést, és leszállt. Kezeltek ők is. — No sikerrel járt? — kér­dezte. — Hát ahogy vesszük. Min­denütt voltam, de semminek nyomát nem leltem. — Halott? — Halott. — Akkor már nincs is nyo­ma. Akármilyen is volt, gaz­dag, szegény, a halott mán csak halott. — Nem gazdag a magunk- féle — mondta az Öreg —, csak olyan lótó-futó. — Jó az, akinek tetszik az ilyen élet— mondta a trak­toros. — Hiszen azt csinál­nak, amit akarnak. Hun itt van, aztán meg mán ott van. — Jó dolog lehet újságíró­nak lenni — szólt bele a gye­rekember is. — Jó a fenét! — mondta az öreg. — Hát biztos jobb, mint forgatni egész nap, éjszaka a sarat. — De levegőn van — ne­vetett az Öreg. — Levegőn? Az, ott, a fene egye meg! — Biztos nem megy magá­nak olyan rosszul! — Nem a fenét. — Nem hiszem én azt. — Hát idefigyeljen! — for­dult az öreghez, — Hagyjuk a sódert! Most is vannak, akik fenn és most is, akik lenn. Mindig hun talp, hun kerék. — Dehát azért csak más most, mint amikor a grófé volt ez a határ. Bibircsók koma is megszó­lalt. — Hát más ... ami igaz, az igaz. Akkor grófét loptuk a határban, most a magunkét. — De akkor is a szegényen verték el a port. Aki közel volt a tűzhöz, akkor is meg­melegedett. Ki meg nem, az most is csapkodhatja a tér- dit, combját fagyban, hóban is munka a munka neki. — Olyan rossz maguknak? — Rossz egy nyavalyát! — szólalt meg a gyerekember is —, csakhát ezen a vidéken az a szabály, hogy sírni kell. Mert a sírótól, ha még annyi­ja van is, nem vesznek, hanem adnak neki. A dicsekvőtől, meg ha semmije se nincsen, azt is elveszik. — Hát avval csak jól jár. Mert akitől a semmit elveszik, annak lesz valamije. — Há...? • M*r, hogy a semmit csak úgy lehet elvenni vala­kitől, hogyha adnak nekije valamit. (Folytatjuk) Magyar—szovjet kapcsolatok az élet minden területén A magyar—szovjet kapcso­latok napjainkban a marxiz­mus—leninizmus, a szocialis­ta internacionalizmus elvei alapján fejlődnek és gazda­godnak az élet minden terü­letén. A Szovjetunióhoz, a kommunizmust építő szovjet néphez hazánkat, népünket történelmi múltban gyökere­ző testvéri barátság fűzi. Po­litikai, társadalmi, gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolataink folyamatosan gazdagodnak, jól szolgálják országaink fejlődését, né­peink boldogulását. Együttműködésünk fejlesz­tésében nagy jelentősége van az MSZMP és az SZKP test­véri viszonyának, így a rend­szeres legmagasabb szintű ta­lálkozóknak és véleménycse­réknek. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára az idén részt vett az SZKP XXVI. kong­resszusán, s azt követően jú­liusban is járt a Szovjetunió­ban, a Krímben. A Szovjet­unió Kommunista Pártjának legmagasabb fórumán elfoga­dott dokumentumok és a kongresszust követő kétolda­lú megbeszélések jó alapot nyújtanak pártjaink és or­szágaink sokoldalú együttmű­ködésének fejlesztésére. Párt­jaink szoros és érdemi kap­csolatokat ápolnak egymással. Időről időre gyümölcsöző ta­pasztalatcseréket folytatnak az egymás országába látogató különböző szintű pártdelegá­ciók, pártmunkásküldöttsé­gek. Széleskörűek állami kap­csolataink is. Miniszterelnö­künk, Lázár György szovjet partnerével 1979. áprilisában találkozott Moszkvában, s tagja volt az SZKP XXVI. kongresszusán résztvevő kül­döttségnek is. Rendszeresek a miniszterelnök-helyettesi és miniszteri találkozók. A magyar és a szovjet diplomá­cia vezetői gyakran folytat­nak személyes konzultáció­kat a nemzetközi helyzet ala­kulásáról, külpolitikai kérdé­sekről. Legutóbb Púja Fri­gyes külügyminiszter ez év tavaszán hivatalos baráti lá­togatást tett a Szovjetunió­ban. Legfontosabb gazdasági partnerünk Az országaink és népeink közötti megbonthatatlan ba­rátság ápolásában aktív sze­repet vállal a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság és a Szov­jet-Magyar Baráti Társaság. Aktivistái évről évre színes, változatos programjaikkal, rendezvényekkel járulnak hozzá ahhoz, hogy népeink jobban megismerjék orszá­gaink politikai, gazdasági, tu­dományos és kulturális ered­ményeit, egymás életét. A Szovjetunió hazánk leg­nagyobb és legfontosabb gaz­dasági partnere. Külkereske­delmi áruforgalmunk több mint 30 százalékát bonyolít­juk le szovjet partnereinkkel. Ugyanakkor a Szovjetunió külkereskedelmi partnerei­nek sorában Magyarország a hatodik helyen áll. A Magyar Népköztársaság a Szovjetunió külkereskedelmi forgalmá­ban 6—7 százalékkal részese­dik. A magyar—szovjet gazda­sági együttműködés jó példá­ja a szocialista nemzetközi munkamegosztásban rejlő le­hetőségek kölcsönösen elő­nyös kihasználásának. A ma­gyar—szovjet áruforgalom vo­lumene 1971—1975 között 65 százalékkal, az 1976—80-as időszakban pedig további 35 százalékkal növekedett. A je­lenlegi tervidőszakban a két fél az áruforgalom további bővítését irányozta elő. Exportunk többségét a gé­pek és berendezések adták és adják- Összes exportunkban az 1980. évi 57 százalékról 1985-re 60,5 százalékra nö­vekszik a gépek aránya. Gép­ipari exportunknak csaknem a fele a Szovjetunióba kerül. Alumínium- és olefinprogram A Szovjetunióból nagyrészt a számunkra alapvető fontos­ságú energiahordozók, fűtö- és nyersanyagok érkeztek és érkeznek. Alumíniumiparunk fejlődésében döntő a szerepe a Szovjetunióval kialakított együttműködésének. Vegyipa­runk modern termékszerke­zetének kialakításában igen fontos az olefingyártásban létrehozott kooperáció és az elmúlt ötéves terv idején megkezdett agrokémiai együttműködés, amelynek alapján nagy növényvédő- szer-gyártó kapacitást építet­tünk ki; termékei ellenében műtrágyát, növényvédőszer- alapanyagokat és egyéb vegyipari termékeket kapunk a Szovjetunióból. Az eltelt évtizedekben sok magyar üzem épült fel telje­sen vagy részben szovjet gép­szállításokra alapozva és szovjet szakértők közreműkö­désével. A jelenlegi legna­gyobb szabású vállalkozás a paksi Atomerőmű szovjet se­gítséggel való felépítése. A kétoldalú együttműkö­dést szervező Magyar—Szov­jet Gazdasági és Műszaki Tu­dományos Együttműködési Kormányközi Bizottság igen fontos munkát végez, és kö­vetkezetesen arra törekszik, hogy országaink együttműkö­dése mindinkább integrálód­jék, kapcsolódjék, a magyar és a szovjet népgazdaság előtt álló nagy feladatok valóra- váltásához. Ilyenek például a földgázvezetékek építésében való részvétel, a timföld— alumíniumegyezmény, az ole­finegyezmény, az agrokémiai egyezmény, a bábolnai szál­lítások a, szovjet baromfi­program megvalósításához, a közúti jármű-együttműködés, továbbá a mintegy 30 gépipa­ri szakosítási kooperációs egyezmény. Kulturális, tudományos együttműködés Kétoldalú egyezmények alapján gyarapodnak tudo­mányos és kulturális kapcso­lataink is. Az új kulturális­tudományos kormányközi egyezményt 1979 júniusában kötötték meg. Kapcsolataink­ban elismerésre méltó szere­pet játszik a Magyar—Szov­jet Kormányközi Kulturális Együttműködési Bizottság. A tudományos és a művészeti területen is rendszeresek az együttműködést gazdagító kölcsönös találkozók. A Szov­jetunió kulturális kincseinek és hazánk művészeti hagyo­mányainak, új eredményei­nek kölcsönös népszerűsítésé­re sokféle munkamódszer alakult ki. A magyar és a szovjet tu­dományos intézeteket, kuta­tókat ma már ezernyi szál, megannyi-közös munka fűzi össze, az utóbbi években tu­dományos együttműködésünk legintenzívebb formája a szakembercsere mellett. Mindinkább előtérbe kerül­nek a közös kutatások: jelen­leg csaknem 80 témán dol­goznak együtt magyar és szovjet tudósok. A tudomá­nyos együttműködésnek jé- lentős eredménye volt tavaly az első szovjet—magyar kö­zös űrrepülés. Hosszú évek óta nyújt segítő kezet a Szov­jetunió ahhoz is, hogy a ma­gyar ipar, mezőgazdaság, tu­dományos és kulturális élet minél több magasan képzett szakembert foglalkoztathas­son. Napjainkban is 1200 diá­kunk tanul ösztöndíjasként szovjet egyetemeken és főis­kolákon.

Next

/
Thumbnails
Contents