Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-24 / 301. szám
Kill ÜNNEPI MELLÉKLET ...honfoglalásunkat add meg nékfink ma... ÚRI MURI KÉPEKBE® Mind gyakrabban vagyok bajban a 93 ezer 30 négyzet- kilométerrel. Papírforma szerint ez, és ennyi a hazám. Mint más, én is megszoktam formáját, ismerem hegy- és .vízrajzát, mi több, érdekel, izgat sorsa. Mégis, bajban vagyok vele mindenkor, ha kérdik: szereted-e a hazádat? Ilyenkor kiderül, spk nekem, minden kicsinysége ellenére is, a 93 ezer 30 négyzetkilométer. Nem fér bele abba a keretbe, amit ujjammal csinálni tudok akkor, ha valamit kinagyítva szeretnék látni. Előttem mindig csak egy szelete nyílik meg, minden más elhomályosul, ködbe vész, tejszerű képpé olvad, ilyenkor mindig megijedek. Felborul a békém, s magamnak is felteszem a kérdést: vajon szeretem-e a hazámat? Lassan fogalmazgatom meg magamnak is, másnak is a választ: 93 ezer 30 négyzet- kilométert nem lehet szeretni. Szemem a három ujjam- ból készült keret éles képére függesztem, s így kezdem fogalmazni azt, amit látok, amit szeretek. Szeretem a házat, melynek ablakából évekig csak egy hárs két ágát láttam. Szeretem a hárs két ágát, s rajta reggelente a kis madarat. Szeretem a fuvallatot, melyet a Tisza felől'hoz minden hajnalban a szél, olyan illattal, amihez hasonlítható nincsen. És szeretem a kapubeállót, mely védett az esőtől. A padot, ahol az első csókot adtam és kaptam. Az ismeretlen ismerőst, aki minden reggel szembe jött, sárga aktatáskával a kezében. És szereterfi a jeget, melyen a lábam törtem. Margit néni rétesének illatát. A kislányt, akinek már a nevét se tudom, de ma is érzem selymes tapintású haját. Sok mindenkit és mindent szeretek; tehát. Ezt a milliónyi hajszálgyökeret, melyek éltetnek lassan fél évszázada. Ismerősöm mondta: Világijáró vagyok. Egyszer elindultam őseim után. Dédapám sírját Boszniában találtam volna, de benőtte a feledés. Nagyapámé Isonzónál lenne, ott egy rózsabokorban véltem rátalálni. Az apám Kolomea környékén nyugszik, amikor ott jártam, egy búzatáblát láttam, egy kalászt szakítottam. Anyámnak van egy tábori lapja. Gyere el, olvasd. „Kedves Rozikám! Itt vagyunk a fedezékekben, jó a dolgunk, hősiesen védjük az ezeréves magyar határokat. A gyerekekre vigyázz. Tisztelte- tem a szüléimét. András.” Cím, tábori postaszám. A rózsaszín lap kopott. Olvasván ezt megijedek. Kinek hol lesz a sorban a helye? S talán már szeretem oz itteni temetőt is. Ezrek és ezrek voltak, kiknek sírnyi hely, jobban mondva sírnyi helyhez való joguk sem maradt a hazában. Én viszont nem ennyit akartam és akarok. Falut, várost. Benne utcákat, gyárakat, házakat, boltokat. Jánost, a hentest, Gyurit a boltost, a buszsofőrt, a kisasszonyt a tanácstól, az újságost, aki késik, a trafi- kost, a vitapartnert. Embereket és emberi környezetet. És lázadok minden ellen, ami megfoghatatlan,' s szeretek mindent, amitől élet az élet, mindenkit, akivel barátkozni lehet, akivel össze lehet veszni. És sorakoznak előttünk a munkahelyek, a városrészek, az egymásba fűződő falu-füzérek. Minden, ami azt jelenti: itthon. Ez lenne a haza? Nekem mindezek a kapaszkodó gyökerek. Az izmosodott gyökerek, melyek kötnek valakihez, valakikhez. Ahol a biztonságot adja az ismeretség, ahol a harag is kötőanyag, a rossz is saját. Eltép- hetetlen mindez. Benne forradalmam és békém. Ebben van a valahová tartozásom. Nemes Csicseri Kiss Bálint nyugdíjas éjjeliőr Szat- márcsekén verset faragott élete fontos piUanatairól. Szólt légyen a vers bármiről, minden rigmusában előbukkant a Tisza. Mint igazi népmesélő, teret és időt átugorva álmodta magát múltba és jövőbe. Hogy mégse tudott szabadulni a dióligettől? A Tiszától? Nem is akart. A kötődés gyökere, az életet tápláló gyökérzet tesz azzá, amik vagyunk. Pár órával a vele való találkozás után Kovács bácsi, a csekei temető őre Kölcsey sírjánál elimádkozta nekem a Himnuszt. Csak úgy, parasztosan, összetett kézzel. Levett kalappal. így szokta. Amikor azt mondta, hogy „megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt’’ — sírt. Hogy mennyi az ő hazája? Nem a 93 ezer 30 négyzetkilométer. Sokkal kevesebb. És mégis: sokkal több. Békétlenkedek még mindig a válasszal. És közben, hisz’ az ember keresget gyakorta, kezembe akad Ruttkay úr felhívása, amit Svédországban bocsátott ki az ottani magyaroknak. Gyűjtésre szólít fel. A nagyari fa megmentésére buzdít. Mellékel svéd erdőtudós tollából származó szakvéleményt. Érvel, lelkesít, verset idéz. Tudom, valami nagyon fájhat Ruttkay úrnak. Nem a négyzetkilométerek fájnak és hiányoznak. A fa. Az az egyetlen fa. Petőfi fája. A fában élő történelem sose kivonható essenciája. Neki és sokaknak ez a fa, az ilyen fa, a kő, a szikla, a kapubálvány, a sarki óra: a haza. Csak ennyi? Hiszem, eny- nyi is lehet a mindenség. mammmmmm Saját történelmünk történeteinkből állnak össze. A környezetben élők arca, hangja, szava, tréfája, átka adja a kulisszát. Ebben a környezetben játszódnak a mindennapok. Szeretkezések, születések, alkotások, kudarcok, botlások és felállások, egyéni magánháborúk és magánbékék, gazdagságok, szegénységek. Ezektől vagyunk mi önmagunk, így kapcsolódunk a világhoz. És ahogy múlnak az évek, úgy lesz mind több a háttér, a saját élmény, a mind több és mind vastagabb gyökér. Ami egykor egy nemzedéknek szokás volt, örökletes tulajdonsággá nemesül, a gén-kódok meglepve konstatálják, valami olyat kell ezután örökíteni, amiről nem is tudtak. Forradalom a sejtben. Forradalom a születőben. Hallgatom az erdélyit: mintha Méliusz beszélne. Figyelem az elvándorolt fiának szavát: mintha hepehupán botladozna. Fül és szív rezo- nál: Szent-Cyörgyi magyaráz. Nézem a plakátot: Kossuth Ilonából Kosutova lett. Ez is, az is magyar üzenet. Magyar szóval, magyar fülnek. Határon túlról és határon túlra induló szavak, hiedelmek, pillérek. Tán mégse ér véget az, ami haza, ami magyar, egy piros csíksornál? Szellem, nyelv, história, kontinuitás létezik akkor is, ha a korok változnak? Mindez mindmind nagyon messze, s mégis itt, kézzelfoghatóan. Mert a szó, a hang, a kép emberi. Meghallható, megfogható, elérhető. Nem vész el a térben, nem koptatja az idő. Hallgatom Csarodán Nagy Lacit, az iskolást, amint a Szilicskéről, a Soprátáról beszél. Ekkor érzem meg: a szó is a haza. A hang is az enyém. Eltévedtem a győri Káptalan-dombon. Egerben rabul ejtett az orgona muzsikája. Miskolcon újra éltem első szerelmem a Gólya utcában. Balatonfüreden fasort sirattam. Várvédőt játszottam Sárospatakon. A Zsóriban a kéngáztól fulladoztam. Baranyában szabolcsi ismerősökre bukkantam. Nyíregyházán otthonra leltem. Jártam a debreceni Olajütőben. Diósgyőrben a Tátra utcai házakat a magaménak érzem. Lépésről lépésre foglaltam el a hont. Biciklin, gyalog, autón, vonaton. Mert mindannyi- ónknak meg kell hogy legyen a maga honfoglalása. Amikor megismeri az embereket, városokat, tájakat. Amikor másutt is otthon lesz girbe-gur- ba utcákon, sugárutakon. Mert amit megismer az ember, másként nézi. Akivel ismeretséget köt, csak azt szeretheti. Ilyen szövetségben rakódnak egymásra a törzs évgyűrűi. Vihart állóan terebélyesedik a fa. Biztos gyökeG A LAM BŐS LAJOS: BBDÜDiJBDB Azokat az estéket soha nem feledem. Károly bátyám a fiával, aki hasonkorú volt, mint én, karácsony vigíliáján már este nyolckor beállított hozzánk. Odakint, a pitvarajtó előtt eldúdolták a Mennyből az an- gyal-t, aztán betértek. Míg csak az éjféli misére nem kellett indulni, áradó mesékkel telt meg a mákos bobájka illatától terhes kis pitvar. Borocska is akadt még ilyentájt, hiszen a nagymama szől- lejét közösen gondozta felében apám, meg Károly bátyám. Arra az estére tán azért is emlékszem olyan különösen, mivel többé már nem volt olyan vigília. Károly bátyámmal az az utolsó nem szenteste volt, de valódi szent este. — Élnék én még, testvérem — mondotta apámnak —, ha tudnék építeni egy bányát, vagyis szaunát, amely odakint, Oroszországban, a nagy fogság idején, meggyógyított engem. Azt a bányát pedig képzeljétek olyannak, hogy idekint a pitvarban, van egy akkora tüzelőhely, amelyben méterhosszú hasábfákat lehet égetni. Odabent, a másik helyiségben van a hatalmas boglya-kemence, olyanforma, hogy arra már, amikor felforrósodott, állandóan öntözni kellett a vizet, és akkor hatalmas gőz keletkezett ott, olyannyira, hogy az ember alig-alig tudott lélegzetet venni. Hátrébb hidegvizes dézsák állottak. Ezt a forró gőzt, meg azt a hidegvizes dézsát kellett váltogatni ötrekkel kötődve szabolcsi homokba, hajdúi csernozjomba, tokaji lávába, dunántúli röghegységbe. Mert mi nem élhetünk egyszerűen a tájban. Csak a táj részei lehetünk. Erről böl- cselkedett Balázsi Bálint bácsi szálkái házában. Ezt ma- gyarázgatta az öreg Dicső a becsi Tisza-parton. Ezt éreztem én is, repülés közben a földre tekintve. Szervusz! — kiabáltam le magamnak. S voltam egyszerre szántóvető, gyárban kohónál izzadó, irodában görnyedő, alkotásával hírt szerző, egyszer gyermek, aztán tehetetlen vén. Itthon, a Zselicben, a Kunságban, a szegedi tanyáknál, a Bükk fennsíkján, Szatmárban. Hogyan is mondtam? Itthon? Ez lenne a kulcsszó? Nem a tájban, a táj részeként, békétlenséget kihíva, s békét nyerve. Ez lenne a haza? Él és mozog az egész orga- nizmus. Benne ott vannak barátaim, ismerőseim. Harbula, a tanácselnök Köleséről, Tóth Sanyi, a szobrász, Baly, az erdész Naményból, Ködmön János a nyugdíjas, Bokros Ödön, a prédikátorok utóda, Ardai ‘ Pista, a párttitkár, Bíró, az építésvezető, a festéktől maszatos Lengyel, Kristin Péter a tsz-elnök, Szabó Gábor, a falusi orvos . v. Ott vannak, s cselekszenek. Teszi mind a dolgát, hasonlóan oly sok emberhez. Itthon vannak. Nem siránkoznak, ha baj van. Mert aki itthon van, annak nem a részvét a stílusa. Hanem a részvétel. Hazámat meg nem foghatom. Át nem ölelhetem. Szívemre nem szoríthatom. Be nem járhatom. Át nem tekinthetem. Kicsinységében is sok nékem. Másnak is. De szerethetem, ha ismerem. Becsülhetem, ha ismerem embertársamat. Építhetem, ha jobbnak akarom. Földje megadja a kenyeret, a virágot, az olajat, a gyümölcsöt, az ércet. S annak, aki elfáradt, megadja a sírt. Kevés jut a végén. Életünk ívétől függ- békét kínál-e a‘végén. Qwrqtt £afáí ször-hatszor, vagy hát amíg szusszal bírta az ember; de az biztos, hogy minden betegséget kiszívott, még a tetvek is kimenekültek az ember szőrzeteiből. Fejedelmi dolog a szauna, aki nem tapasztalta, fogalma sem lehet róla, micsoda kincs az. Történt pedig, hogy a nagy fogságban már a harmadik hónapot töltöttem, a papírtalpú bakancsomba a sipkámat tettem, kettévágtam, egyik felét az egyikbe, másikat a másikba, hisz az ember fején mégiscsak van haj, a talpán pedig nincsen, hát annak kell melegedni inkább a nagy, orosz télben. Ó, halljátok, olyan voltam már, mint a veres koldus fia, meglett ember létemre harmincöt kiló, ha nem kevesebb. Martak a tetvek is, mit kell azt tagadni. S akkor bejött a táborba egy magas, szőke ember a feleségével. Hozzám képest hatalmas testű, szép szál emberek voltak. Sorba állítottak bennünket, s ez a két jó ember engem választott ki, hogy legyek a cselédjük. Mit láttak rajtam, mit se, abban a hitvány állapotomban, máig se tudom megmagyarázni. Míg elintézték a papírokat, oldalt ültem, egy kövön. Azután a hátsó tengelyre állítottak, s úgy indultunk meg valahová. Rettenetesen hideg volt, még jó, hogy megdermedve, le nem estem onnan. Alig tudtam nehány orosz szót még akkor, mit tudhattam, hová keveredek. Isten már úgy sincs, gondoltam, ha egyszer ilyen mélységbe zuhantunk, emberek tán még vannak. S megérkeztünk egy- szercsak egy igen takaros házhoz Kazány mellett. S megint csak leültettek az udvaron, minden épületen kívül. Vártam, mit tehettem. Egyszercsak jött a férfi. Kezében szappan, borotva, hajnyíró olló. Megberetvált. A hajamat mind lenyírta. A hónom alól és a tököm körül a szőrzetet mind eltávolította. Uramisten, tán egy borjú is bőgött volna a szégyentől. Dehát a mélységek mélységében vajon van-e szégyen? Akkor azon meztelenül be kellett mennem a bányába, vagyis a szaunába. Először az a rettenetesen forró gőz, amíg csak bírtam. Aztán az a rettenetesen hideg, jeges vízi amíg csak bírtam. Csak három váltást tudtam elviselni abban a pokolifejedelmi világban. Aztán adtak rám az állatorvostól lemaradt szép tiszta ruhát, ujjasként gimnasztyorkát, a fejemre kozáksipkát, aztán nevettek rajtam, hogy na, végre, embernek néz ki már ez az ember. Holott hát lógott rajtam minden. De tiszta voltam. És már nagyon éhes. Kaptam egy sajtot, ök is azt ették. Aztán borscsot. Ha tudnátok, micsoda fejedelmi étel az a tele hússal lévő káposztaleves, gondolatban is megnyalhatnátok a szátokat. Nem is vágyódtam én onnan eljönni, de amikor a nagy forradalom kitört, azt mondotta nekem az orvos, menj haza Károly, és csináljátok ti is otthon ugyanezt. Próbáltuk csinálni, tudhatjátok, de egyedül voltunk, s mi lett? Ez. Hogy azóta tizenhat év telt el, s képtelen voltam építeni egy szaunát. Minek jöttem haza? Minek? — Majd építünk, testvér — biztatta édesapám. — Mi már nem érjük meg azt, testvérem. Hacsak majd a gyerekeink. Ha egyáltalán élnek majd bennük ilyen vágyak. Ha élnek bennük majd egyáltalán valamiféle nemes vágyak. — Nemes vágyak? — mondta apám. — Biztosan élnek még majd, testvér. 1981. december 24. Q A felvételeket a Móricz Zsigmond Színház előadásán készítette Elek Emil
