Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-24 / 301. szám
1981.December 24. Kelet-Magyarország 3 Karácsonyi meditáció | nnak, hogy az ünnepek a történelem szükségleteinek megfelelően alakulnak, talán éppen a karácsony a leglátványosabb példája. A téli forduló pogány ünnepét csak a negyedik században választották az egyházatyák Jézus Krisztus születésnapjává. A niceai zsinat után alakították át a Sol invictus (legyőzhetetlen Nap) ünnepét Sol Salutis-nak (az üdvösség Napjának) ünnepévé. Az évszázadok a keresztény Európa legnagyobb ünnepévé érlelték, mely még a mai napig is legyőzhetetlen. Éppen mert a téli napfordulóra esik, a mezőgazdaságban szinte egyedül biztos pihenőidőre, a legtermészetesebb módon vált a szent család ünnepéből minden család ünnepévé. A mi hagyományaink szerint is ez az a nap — vagy a szükségletek miatt több napos ünneppé válva —, ezek azok a napok, melyekre a családtagok messze földről is összejönnek, meglátogatják a sokszor egész esztendőben elhagyott és elhagyatott nagyszülőket. A hitet ebben az évszázadban már sokan elhagyták, sokakban csak megingott, elhalványult, de a karácsonyt mégis megünneplik. Megünneplik, mert az embereknek továbbra is szükségük van a szeretet, a család, az emberi kapcsolatok*akol-meleg ünnepére. így akik évtizedek óta nem hisznek a szeplőtelen fogantatásban, nem hisznek Jézus Krisztus isten voltában, de hisznek az ember ember voltában — ma is karácsonyfát állítanak, gyertyát, csillagszórót gyújtanak, megajándékozzák egymást a szeretet jeleként, vagy néha már csak elhagyhatatlan szokásból ünnepük a karácsonyt. A béke, a család, a szeretet ünnepét. Pedig nemcsak a felvilágosodás növekedett, nemcsak a nézetek változtak meg, hanem az élet módja is átalakult. Ügy látszik, az ünnep tovább tart, mint maga a család. Mert hol van már az elmúlt évszázadok népes keresztény családja, melyben a hatodik, vagy a tizedik gyermek is istenáldás volt? Ma már a három gyermek is csak az ország felelős vezetőinek vagy a nemzeti lét felelősségét lelkiismeretük szerint hordozóknak a vágyálmaiban létezik. Hiszen évtizedek óta csökken a munkába lépő fiatalok száma a munkát abbahagyó, nyugdíjbavonuló öregekhez képest. A karácsony hosszú évszázadok alatt kialakult, öröklődött szelleme még ott lebeg az emberek lelke körül. De a közösségben élő, közösséghez tartozó ember mindinkább átadja a helyét á magányos, a mindenünnen kiszakadt embernek. Soha ennyi válás; a holtomiglan-holtodiglan helyett új meg új sikertelen párkereső próbálkozások, alkoholmámorba, öngyilkosságba menekülők, akik kimaradtak a szeretet ünnepéből. Néha már azt gondolnánk, jobb volna nekik a régi naiv nyáj-hit, mint a mai felvilágosult magányosság. Átmeneti korban élünk. A kőtáblákat összetörtük; már nem tudunk és nem akarunk a régi módon élni. De az élet új módját, új rendjét még nem tudtuk kialakítani. Ebben az átmeneti állapotban fokozott erővel kell megkapaszkodnunk mindabba, amit már sejtünk a nekünk való új világból. De abba is, amit még érdemes továbbvinnünk magunkkal a régiből. Amit a karácsony emberiként őriz: a családot, a gyermeket, a közösséget, a szeretetet semmiképpen ne dobjuk el, ápoljuk. A mi jövendő új, emberibb világunknak is szüksége lesz á család melegére, a szeretetre. Az ilyen karácsonyi alkalmaknál jobbat nem is találhatunk egy kis meditálásra, gondolkodásra, töprengésre. Hogyan is alakíthatjuk jobban, okosabban a mi jövendő életünket, életformánkat, életünk módját, mely nemcsak termelés, nemcsak termelési szervezet, hanem az együttélés szokásai, rendje, az élet újratermelésének hogyanja-mi- kéntje is. társadalom sűrűjében magányosan didergőket is új melegbe, közösségbe, családba kell elvezetnünk. Ügy kell elrendeznünk az életünket, hogy mindenki hazataláljon benne. De még aki jobban, elviselhetőbben él, az is élhet még jobban, még hasznosabban, még elégedettebben. Lehet, hogy a jövendő karácsonyainkra még többen elfelejtik a krisztusi üdvösség napját, mint ahogy elfelejtették elődeink a legyőzhetetlen Nap ünnepét is. De az ember legyőzhetetlenségének, egymás által emberré üdvözülésének, a családnak, a szeretetnek az ünnepét nem felejthetjük el, hanem új módon, új formában fel kell támasz- tanunk. Ajándékozzuk meg; egy mást, szaporodó gyermekeinket, Hunokáinkatin-e önmagunkkal, a család és általa a nagyobb közösség erejével,1 szeretetével, mind emberibb életével, különösen ilyenkor, a munka elcsendesedésének idején, a a téli napfordulón. Molnár Zoltán □ Felnőttként megkapta jussát „Szeretem ezt a földet a — Szeretem ezt » földet, » föld szagát, vagy a széna illatát. Szinte le tudnám Írni — mondja az ember és mégsem írja le. Mert ki tudja leírni a víz ízét? A víz íze olyan, mint a víz íze. A föld szaga Is olyan, mint a föld szaga. Idáig jut el az szókincs, a kifejezőkészség és ettől kezdve az ember már csak dadog. éves és hát nagy a felelősség. Kérdőjel volt, elbír-e akkora terhet, amit egy 2700 hektáros gazdaság szervezése, irányítása jelent. — Az árvíz után nehéz volt talpraálliü. Amikor megtudtam, hogy elnöknek akarnak, legszívesebben kiszaladtam godalom a faluért, mindenért. — Idevalósi vagyok. Ha most nagyot akarnék mondani, úgy fogalmaznék: lokál- patrióta vagyok. És ez nem más, mint hogy él bennem a szülőföld, a falu iránti szeretet. Aggasztott, hogy a — Hiszen tudja. Amikor tavasz van, kimegy a paraszt- ember a földre, vagy amikor az első barázdát hasítja az eke... Érződik, hogy a föld pihent, hogy ébred és teremni készül. Akkor olyan nyers, jó szaga van... Nem nyers... Valami más ... Elsírta magát Tudom, hogy miért beszél így ez az ember. Azért, mert földműves. Pedig azt akarták, hogy pedagógus legyen. Mert jeles volt, jó tanuló. De ő az agrárpályát választotta. Becsült és tisztelt tanítója, így feddte érte: -„Fiam, paraszti szakmára csak a hármas tanulók jelentkeznek.” ő mégis... Mert volt az apjának két hold földje és a fiú... az akkori gyermek, ezen a darabka földön élt, nevelkedett. Ekkortól ismeri a széna illatát is ... 1970-ben történt. Akkor már állattenpésztő volt. Vagy agronómus? Mindegy. A Tisza Tímáron is tette a rossz dolgát, áradt és pusztított. Pásztor András, amikor jelentette a főkönyvelőnek: „Az utolsó, a legmagasabb részen levő 30 hektár termését is elvitte a Víz” — elsírta magát. ■— Nagy érték itt a széna. Nagy volt az állatállomány a közösben és a háztájiban is, és a víz nem egyszerűen csak károkozó, de valóságos sorscsapás ... V Kiszaladtam volna a világból“ A földön nőtt gyermek ma ember, felnőtt férfi és nyolc éve elnöke a tímári Béke Termelőszövetkezetnek.' Emlékszem, 1973-ban — amikor elnöknek jelölték, választották — volt, aki azt mondta, nagyon fiatal. Alig huszonhét volna a világból. Aztán arra gondoltam: igaz, rosszul áll a szénánk, de hát valakinek csak rendbe kell rakni. Én voltam az egyedüli felső fokú végzettségű szakember. Itt voltam kéznél. Gondoltam, megpróbálom. Az első elnöki év, ha nem is sikerült jól, valamit azért változott. A kétmilliós veszteség eredménynek számított ahhoz képest, hogy a korábbi évek veszteségmillióit kétjegyű számmal írták. De vajon milyen érzés úgy a tagság elé állni, hogy azt .kell mondám; vesztettünk. A terv nem teljesült... — Nagyon kellemetlen érzés arról beszélni, hogy ezért vagy azért elmarad a nyereség, a bérfejlesztés. Ez még akkor is rossz, ha nem az emberek, az egyes emberek tehetnek róla. Mert milyenek a vezetők, vagy legalábbis én milyen vagyok? Szeretnék többet adni, a fejlesztésben nagyobb tempót diktálni és ehelyett van a 80 százalékra behatárolt bér. No akkor, ha volt is bennem keserűség, nagyobb volt az a szándék, hogy változtatni kell. Ha törik, ha szakad, úgy kell gazdálkodni: több jusson fizetésre, fejlesztésre... Pásztor Andrást Tímáron mindenki ismeri. Ott született, növekedett, ott szerette meg a földet. Volt benne agrossz gazdasági évek után rohamosan fogyott a falu. Gondoltam, olyan légkört kell itt teremteni, hogy legyen kedvük az embereknek maradni, a fiataloknak itt dolgozni. Szinte el sem tudom mondani, mennyire örültem most, az ifjúsági parlamenten annak, hogy 230 fiatal volt jelen. Megfiatalodtunk. Megállt a község apadása. Igaz, most is adnak a fiataloknak lakás- építési kölcsönt — idén tizenegynek — és ők Raka- mazon vagy Nyíregyházán építkeznek. De az a fő, hogy +itt dolgoznak..." "- ■-" - ■-> Szót értettek egymással A föld megtartja és eltartja az embert. Igaz, olykor a termőképesség pótlásához nem árt, ha olyat cselekednek, ami eltér a földműveléstől. Tímáron jelenleg a 140 millió forintos termelés 45 százaléka ipari eredetű. Van műszaki gumiárukat gyártó üzem és van lakatosüzem. Műszaki gumiból novemberben 3 milliót érő mennyiséget készítettek. Ez jó pénz, biztos kereseti lehetőség, de most nem erről, még mindig a földről beszélgetünk. — Ez az év nagyon jó volt. Jó termést takarítottunk be H a karácsony előtt is történt, a karácsony része: várták minket a csengeri öregek napközijében, nemcsak a csengeriek, hanem a vendég szamosbecsi öregek is. Ajándékokat vittünk: virágot és hanglemezt... Karácsonykor történt és nm már a hétköznapjaim része: magam voltam. Csengettek. Mire kiértem, senki sem volt az ajtóm előtt, csak egy fenyőág. Be se gyújtottam volna aznap, így teát főztem és a fenyőillatú csendben elfelejtettem a magányt. Karácsony előtt történt, de a karácsony része: a szociális otthon igazgatója előtt számoltam, hányán lesznek karácsony estén, akik vártak valakit, de akikhez biztosan nem jön el megint senki, ugyanúgy, ahogyan évek óta nem. És beosztottá, hogy a patronáló brigádok közül ki hova vegyen jó szót, jelképes ajándékot. Tízével, százával, ezrével vannak rriegyénkban is szocialista brigádok, úttörőőrsök, akik egy-egy magányra ítélt embert megkeresnek ilyenkor. Karácsony előtt, vagy után, de mindenképpen az ünnephez tartozón. Az IS® mátészalkai gyárának Kállai Éva szocialista brigádja a csengeri öregek napközi otthonát patronálja. (Lám, rossz a szó, hivatalosan komoly, pedig akik a saját gépkocsikon Szálkáról Csengerbe mentek, nem a brigádnaplóban rangos bejegyzésért tették, amit tettek.) A szomorú élmény is lehet szép. Nehéz elmondani, ahogyan Csenger- ben várták a vendégeket, nehéz eldégei voltunk, akik a mi életünkért tettek sokat. És sajnos tudom: sokan voltak közöttük, ahol egy majd félszáz kilométernyire levő gyár brigádjának tagjai rokont, barátot, nem egyszer gyermeket, unokát pótoltak. A várakozás öröme mondani, mekkora ajándék lehet akár egyetlen szál virág és egyetlen hanglemez is azoknak, akiknek, már- már a várás a legfontosabb öröm. Bita Sándorné, az otthon vezetője mondta: „Látnia kellett volna, ahogyan várták magukat... Magukat és mindenkit. A helyi cipőgyár Váci Mihály brigádját, a termelőszövetkezetieket, akik kirándulni visznek el majd minket.... Legutóbb az ISG vitte kirándulni Egerbe az otthon lakóit. Ismerős ment hát ismerőshöz és néhány perc után már forgott a hanglemez, az egyik legidősebb házigazda, Boriska néni táncra perdült, Rápolti Bálint- né a kitüntetését is a mellére tette,- mert nem 4s régen Munka Érdemrend járt neki a termelőszövetkezethez kötő hűségéért, a munkájáért. Vallom: nagyszerű, emberek venPótoltak? Jó szándékkal enyhíteni próbáltak a szeretet sóvár hiányán. Adtak ezzel és kaptak is. Egyetemista barátaim — két év múltán tudtam meg, hogy kik voltak — egy fenyőgallyal tudtak üzenni, merték elperelni tőlem az átmeneti magányt. Abból, hogy az milyen jólesett tudom, hogy milyen lehet a reménytelenségnek kiszolgáltatott magány. A szociális otthon igazgatója a segítőszándék igazságos elosztásával perel az idős emberek magányával. És hiába tudja a rokonok, hozzátartozók címét, tudnia kell, hogy onnan senkise jön, hogy csak a társadalom jóindulatát oszthatja szét emberi melegnek. Nyírbélteken, a helyi szociális otthonban csökkent értelmi képességűek laknak, ott láttam egyszer a karácsonyi készülődést. Nővérek titkos ajándékait, ápoltak titokban készített ajándékait. Láttam az igazgatót munka közben. Köszöntőt készített, gondosan ügyelve rá, hogy akihez senki se jön, az semmiképpen ne maradjon jó szó nélkül. És sokan voltak, akikhez soha senki se jön. Milyenek vagyunk, mi emberek? Mondják, hogy karácsony táján túlárad bennünk a szeretet és mondják azt is, hogy ilyenkor vagyunk azok, akik igazán lehetnénk. Ajtók százait tudom, amelyeken karácsony estéjén senki nem zörget, az sem, aki azokból az ajtókból elindult egyszer. Emberek százait tudom, akiknek nem egy hanglemez és egy szál virág, hanem egyetlen mondat is elég lenne az örömhöz. Anyát sohasem látogató fiút hallottam dicsérni anyai szóval, testvért emlegetni megbocsátón, barátra, munkatársra emlékezni elrévedőn. Minden magányos emberhez bekopogó váratlan vendégnek írom: az a Csengerbe látogató brigád élményekkel gazdagon ért haza. És éppen ezért: minden magányosokhoz látogató várt, vagy váratlan vendégnek békességes karácsonyt kíván: Bartha Gábor • •• burgonyából, kalászosokból. A burgonyával — 5600 tonna termett — sok a gondunk. Viszont a 6,3 tonnás kukorica-átlagtermés nagyon jól jött. Egyszóval nyereséggel zártunk. Nyereség. Vajon milyen, érzés úgy a közgyűlés elé állni, hogy az elnök azt mondhatja: „Sikerült. Megtermett az, amire számítottunk.” — Hogy milyen érzés? Ezen még soha nem gondolkodtam. Mindenesetre, ha meg kellene fogalmazni az érzéseimet, akkor azt mondanám: nem volt hiábavaló a tagság munkája, a kollektíva gyötrődése. Mert köny- nyen semmit sem kaptunk. Volt ügy, hogy vasárnapi munkára kellett győzködni az embereket, ök azt mondták: „Elnök elvtárs, az iparban lassan már minden szombat szabad és nekünk, még vasárnap sem ?’- Szóval volt ilyen hang is, de szót értettünk. Persze könnyebb ma meggyőzni az embereket, mint 10 évvel ezelőtt. Akkor még csak ígérni sem tudtunk. Most viszont, aki dolgozik, pláne még ha valaki pluszmunkát vállal, nem bánja meg. Ez azért van, mert nem állunk rosszul. Vittük valamire. — És az elnök mire vitte? — Van egy lakásunk. Pe- dagóguskölcsönnel épült. A feleségem pedagógus. Van két gyermekünk: egy 12 éves kislány, egy tízéves fiú. Ez a családon}- Aztán van egy Zsigulim. Ami rossz, a családtól sokat kell távol lenni, mert nem 10 vagy 12 óra a munkaidő. Még szerencse, hogy van tél is, mert ilyenkor gyakrabban találkozunk. Aztán ... mellesleg elvégeztem a szakmérnökit, az esti egyélém^-'bZákbsrtóját Wörös ' diplofriäV’äl.’ 'Ez utóbbira büszke vagyok. Hát ez van. Ez vagyok. A tímári termelőszövetkezet elnöke 36 éves. Akkortájt született, amikor a föld tulajdonjogában a nagy változás történt. Már élt a jelszó: „A föld azé legyen, aki megműveli!” Pásztor András nem volt, nem is lehetett föld- igénylő, de felnőttként megkapta jussát.Seres Ernő Lakásmérleg Ötvenhat lakás elosztását tervezték az 1981-es lakáselosztási tervben Mátészalkán. Ez megtörtént; negyven lakást a névjegyzék alapján utaltak ki, nyolcat használtak fel hatósági és bírósági határozatok végrehajtására, a könyvtár bővítése miatt három lakást használtak fel, öttel a tanács gazdálkodott. OTP-beruházású, tanácsi elosztású lakásokból a tervezettnél 14-gyel több, 111 épült. Munkáslakásépítési akcióban 36-ot használtak fel, kisajátítás miatt pedig egyet. A tanács névjegyzék alapján jelölt ki 52 lakásvásárlót, 11 Lakást az OTP szabadon értékesített, s ugyanennyit kaptak az ifjúsági takarékbetéttel rendelkező igénylők. 1982-ben 48 tanácsi bérlakás és 61 OTP beruházású lakás építését tervezik, ez utóbbi 19-cel több, mint amit a középtávú tervben korábban meghatároztak. A munkáslakásépítési akcióban 26 lakást értékesítenek, 15 vállalat dolgozóinak. E oánv
