Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

4 Keiet-Magyarország 1981. december 24. ÜJ ELEKTRONIKAI FEJLESZTÉSI PROGRAM — MÓDOSÍTOTTAK AZ ÚJÍTÁSOKÉRT ÉS A TA­LÁLMÁNYOKÉRT jaró díjazást Ülést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács szerdai ülésén az ipari miniszter elő­terjesztése alapján új közpon­ti fejlesztési programot foga­dott el az elektronikai alkat­részek és részegységek — ezen belül a mikroelektronikai al­katrészek — gyártásának fej­lesztésére. Megjelölte a prog­ram megvalósítását megala­pozó kutatás és műszaki fej­lesztés irányát és.egyetértett a végrehajtáshoz szükséges szervezeti változtatásokkal. Tudomásul vette, hogy az ipa­ri miniszter 1982. január 1-től mikroelektronikai vállalatot létesít, amelynek tevékenysé­ge fokozatosan kiterjed a ku­tatás, a fejlesztés, a termelés és az értékesítés egészére. A kormány megtárgyalta és elfogadta az 1982. évi állami költségvetés végrehajtása ér­dekében szükséges intézkedé­seket, Elfogadta a kormány a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság elnökének jelentését a vállalati munkaerő-gazdálko­dás és a termelési szerkezet- váltás kapcsolatának vizsgá­latáról és felhívta a minisz­tériumok és az országos főha­tóságok vezetőinek figyelmét, hogy irányító munkájuk során vegyék figyelembe és haszno­sítsák a jelentésben megfo­galmazott javaslatokat A Minisztertanács módosí­totta az újításokról, valamint a szolgálati találmányért járó díjazásról és a találmányok­kal kapcsolatos egyes intézke­désekről szóló rendeletet. Az új rendelkezések 1982. január 1-től anyagilag közvetlen is érdekeltté teszik az újítások és találmányok hasznosításá­ban kiemelkedő eredményes munkát végző közreműködő­ket. A kormány .ülésén megtár­gyalták és elfogadták a Mi­nisztertanács, a kormánybi­zottság, valamint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 1982. első félévi munkatervét. Módosul a nyitvatartás Ötnapos munkahét a postánál A Magyar Posta 1982. ja­nuár 1-én teljes létszámával áttér az ötnapos munkahétre — jelentette be szerdai saj­tótájékoztatóján Tóth Illés, a posta vezérigazgatója. Mint elmondotta, az átté­rés előkészítése egy eszten­deig tartott, tekintettel arra, hogy összhangot kellett te­remteni a lakosság, illetve a közületek postai igényei és a postás dolgozók érdekei kö­pött,. A? előkészítés során figyelembe vették, hogy az ötnapos munkahét általános­sá válásával várhatóan a hét utolsó munkanapján az eddiginél nagyobb lesz az igény, szombaton viszont to­vább csökken a postai szol­gáltatások iránti érdeklődés. Ugyanakkor fokozódik üdü­lési idényben az üdülőhelyi postahivatalok forgalma a szombati és a munkaszüneti napokon. Az új munkarendben meg­változik a postahivatalok nyitvatartási rendje. Buda­pesten és vidéken is módosul a nyitvatartás, a változások­ról még az év vége előtt táb­61. Oly felcsattanó volt a hang­ja, hogy az öreg agyába most érkezett be a korábbi jelen idő valóságos érvényű jelen­tése. Iák tájékoztatják a lakossá­got. Hétfőtől péntekig a levele­ket és az utalványokat jövő­re is a mostanihoz hasonlóan kézbesítik, szombaton azon­ban, illetve vasárnap és munkaszüneti napokon nem viszik házhoz ezeket a kül­deményeket. A napilapokat, valamint a szombaton meg­jelenő hetilapokat továbbra is kézbesítik az előfizetők­nek szombaton és vasárnap, valamennyi postahivatal te­rületén. A soron kívüli kéz­besítés (expressz, távirat és távbeszélő meghívás) rendje hétfőtől péntekig az eddigi­eknek megfelelő lesz, szom­baton és vasárnap Budapes­ten és a megyeszékhelyeken 7-től 21 óráig, egyes külső területeken 8—16 óra között végzik a sürgős megbízáso­kat. A csomagkézbesítés is változatlan lesz hétfőtől pén­tekig, a hét végén, illetve a munkaszüneti napokon csak gyorsan romló élelmiszer­küldeményeket és néhány egyéb csomagot kézbesít a posta. már csak elmebeteg vállal­kozhat. — Ö nem elmebeteg. Be­teg, de az agyának semmi ba­ja. _ — Tehát él! Julika szinte felsikított Képtávírón érkezett Változatlanul ellentmondásos Je­lentések érkeznek az elrabolt amerikai dandártábornok sorsá­ról. Dozier (képünkön) halálhírét a Pentagon szóvivője cáfolta, egy Ismeretlen telefonáló viszont azt közölte az ANSA olasz hírügy­nökséggel, hogy a tábornokot ki­végezték. Még mindig találtak túlélőre múlt héten felrobbantott Iraki nagykövetség romjai alatt Bej­rutban. Képünkön: Mohamad Ab- bast több mint egy hét után sza­badították ki! A férfi elmondta, hogy a robbanás idején egy konyhában tartózkodott, s hosz- szú napokon át csak csokoládén és üdítőn élt... Nemcsak hazánkban tetőzött az ünnepek előtti vásárlási láz. Ké­pünkön Prága egyik legnagyobb áruháza, a közkedvelt „Kotva” látható, amely zsúfoltságban sem­mivel nem maradt el akár a Corvintól, akár a Skálától... (Keiet-Magyarország telefotó) — Holott egy ökörség! Ne­kem egy első generációs ér­telmiségi, egy kubikosfiú ne vágyakozzék szellemi elegan­ciára, előbb teremtsen vala­mit! Akár szarból szobrot! És hagyja a szellemi eleganciát azokra, akiknek már az ük­apja is akadémikus volt... Julika valami néma tehetet­len mozdulatot tett az öreg dühkitörése közepette, de aztán újra töltött a borból, it­tak —, s az öreg folytatta: — A nők realitásérzéke ... Gondolja meg, ha én el is megyek? A társadalom úgyis utána jön. Itt hagyják magá­nak? Nem engedheti meg ez a mi kis világunk, hogy „egy közéleti jelenség” — ezt a fo­galmat undorral ejtette ki, hogy szinte köpött — itt pusz­tuljon a maga szarában. Meg a nők? Kezébe vette a „Wiener Mode und Theaterzeitung” nyitott kötetét, rámutatott a képre és a cikkre: — Tud németül? ■ Julika nemet intett. — Hát franciául? Julika megint csak rázta a fejét. — Szóval nem. Ahhoz ké­pest elég pontos bibliográfiai ismeretei vannak. Tudja, mit kell megvenni. No nem baj. Idefigyeljen, itt van egy több mint százötven évvel ezelőtti párizsi tudósítás egy bécsi újságban. — Jé...! (Folytatjuk) — Azt mondják a nők re­alitásérzéke sokkal fejlet­tebb, mint a férfiaké. Egy fér­fi lehet ostoba, lehet őrült. El tudom képzelni, hogy megsé­rült, talán nyomorék is, és most te lányom itt magadnak tartod, s az a legalitása, hogy segédmunkás itt az üveghu­tában. Vagy neked segít sző­lőt metszeni, csirkéket kelte­ni, tojást szedni. De hát értsd meg, senki nem futhat el ön­maga elől! ö sem. Nincs la­katlan sziget! — De miért nem teremt­hetnénk magunknak egyet? Ahol boldogságban élhetünk. — Mert ez lopott boldog­ság! Ezt a boldogságot más­tól veszed el! Ennek nagy ára van. Olyan nagy, hogy erre — De nem az akit maga keres! Az meghalt. Vagy el­ment egy olyan távoli sziget­re, ahol soha, soha nem fog ráakadni. Az öreg elmosolyodott. — Lakatlan sziget?... Mindig ez volt a vágya. Biz­tos neked is előadta, hogy la­katlan szigetre kéne menni, ott megírni a világ legjobb regényét, és aztán mert hi­deg van, tüzet rakni abból a regényből, és megmelegedni mellette. Ez volna az elegáns dolog. Az igazi szellemi ele­gancia! Így mondta. Igaz?! Julika hallgatott, lehetett ez a hallgatás annak a jele, hogy ismeri a szöveget, de le­hetett az első hallásnak szóló érdeklődés. Szalontay Mihály: J^£ cutofsó cnav „A férfiaknak hatalmuk van az asszonyok fölött, mert Allah az egyiket a másik fölé emelte” — olvasható az iszlám szent köny­vében, a Koránban. Szaúd-Arábiában például a két nem el­különítése a családi körtől az iskolán át a mecsetig mindenütt érvényes. A szaúdi nő a lakáson kívül.talpig érő fekete ruhát visel, arcát fekete fátyol fedi. Az utcákon az erkölcsrendészet gondoskodik róla, hogy sem csupasz női kar, sem szabadon hagyott boka ne kerülhessen illetéktelen férfiszemek elé. A diáklányokkal incselkedő fiúkat megvesz- szőzik vagy megkorbácsolják. Szaúd-Arábi­ában általános és megengedett a többnejű- ség, egy férfinak egyidejűleg négy felesége lehet. A fogamzásgátlás tilos, még a külföl­di nőket is letartóztatják, kiutasítják, ha antibébi-tablettát kísérelnek meg becsem­pészni az országba. Elenyésző a dolgozó, munkavállaló nők száma. Egyéb tanulási lehetőség híján csu­pán az óvónői, ápolónői, tanári pálya áll nyitva előttük. A szaúdi vezetés újabban nem ellenzi, sőt bátorítja a nők foglalkoz­tatását, hogy ily módon visszaszorítsa a kül­földi vendégmunkások egyre növekvő szá­mát. De minthogy a nők nem vezethetnek autót és tilos olyan hivatalban dolgozniuk, ahol férfi a főnök, a kör jószerivel bezárul. Hol is találhatnának olyan munkahelyet, ahol nem férfi a főnök? A szomszédos Kuvanoan például már a hatvanas években szakítottak az általános fátyolviseléssel. Csupán az idősebb vagy be­duin származású asszonyok takarják el ar­cukat. Az egyetemi hallgatók hatvan száza- zaléka, az orvosok egyharmada nő. A peda­góguspálya meghódítása után a jogtudo­mány, a mérnökképzés területére is betör­tek. Ami a közfunkciókat illeti, iszlám vi­szonylatban is párját ritkító eset, hogy akad egy női bankigazgató, továbbá két minisz­tériumi államtitkár-helyettes, és asszony képviseli az országot az Arab Liga gazdasági tanácsában. Nagy vívmánynak tekintik, hogy a törvény már a férfiakkal egyenlő munkafeltételekre, bérezésre jogosítja a nőket, de elégedetle­nek az egyoldalúan igazságtalan válási tör­vénnyel és a többnejűség olyan korlátozásá­ért hadakoznak, hogy a férfi csak az első fe­leség beleegyezésével köthessen második há­zasságot. Még nagyobb probléma az, hogy bár rég bevezették az országban a parla­mentarizmust, a kuvaiti nőnek máig sincs szavazati joga, s nem jelöltetheti magát kép­viselőnek. A legutóbbi nemzetközi nőnapon sokszorosított röplap hirdette: „A kuvaiti nők nem alamizsnát vagy ajándékot köve­telnek, hanem elidegeníthetetlen jogaikért harcolnak”. A Perzsa-öböl többi országából nézve irigylésre méltó a kuvaiti nők társadalmi helyzete. Üde színfolt még Bahrein, ahol el­sőként vezettték be a lányok alapfokú is­koláztatását, s ahol a harminc rendőrlány küzd a prostitúció és a fiatalkorú bűnözés ellen. Az észak-afrikai Tunéziában már hosszú ideje törvény tiltja a többnejűséget, s a nők számára is lehetővé teszi a válás kezdemé­nyezését. Változatlanul érvényben van azon­ban az iszlám ősi előírása, miszerint a fér­finak a nőt megillető örökség kétszerese jár. De más téren is még mindig a férfiak javá­ra billen a mérleg. A tunéziai nők átlagke­resete harminc százalékkal elmarad a fér­fiakétól. Az öbölmenti országoktól eltérően, a tunéziai választási törvény egyenjogúsítja a nőket, értékét azonban némileg kérdésessé teszi, hogy az őszi választáson a tizenhét képviselőjelölt közül csak három nő jutott be a parlamentbe. Egyiptomban is hosszú időbe tellett, amíg a törvény — két évvel ezelőtt — megaján­dékozta a nőt a válás jogával. A meggyil­kolt Szadat elnök puccsszerűen vitte a par­lament elé a kérdést, mert tudta, hogy az iszlám hagyományaira hivatkozó konzerva­tív erők szembe helyezkedtek volna vele. A mohamedán vallási jogszokás .szerint ugyan­is a házastársi kapcsolat csak úgy és abban az esetben szűnik meg, ha a férfi három­szor kijelenti a nő előtt: „Elválok tőled, te asszony.. Mint Szadat meggyilkolása is jelezte, Egyiptomban is tért hódít az iszlám funda­mentalizmus, a túlhaladott hagyományok mesterséges, erőszakos újjáélesztése. Erre utal, hogy külön női buszjáratokat indítot­tak Kairóba, s újra terjedőben van a fátyol, az egész testet betakaró „erényes” lepel vi­seleté. Vafika Szultán asszony, a katari televízió vezető beosztású munkatársa régóta nem visel fátylat, amelynek szerinte semmi köze az iszlámhoz, vagy az erkölcsökhöz. „Az arab nők az oszmán világbirodalom idején, a törököktől vették át ezt a szokást — mond­ja. — Legfőbb ideje megérteni, hogy nem a fátyol, hanem az iskolázottság, a személyi­ség fejlesztése garantálja az erények vé­delmét”. Iránban az iszlám forradalom győzelme után még a külföldi nők számára is kötele­zővé tették a fekete csador viseletét. Aatham Taleghani, Taleghani ajatollah lánya, az iráni parlament tagja, az iráni nőszövetség Mohamedán fürdőző pár. A feleség számára a strandon is kötelező az egész testet elta­karó lepel. (Fotó: AP — MTI - KS.) alapítója bejrúti nyilatkozatában azt állí­totta, hogy a csador a nemzeti örökség ré­sze, amely segít megőrizni a nő személyisé­gét: a lepel mögé rejtőző nő ugyanis azáltal válik egyenlővé a férfival, hogy a nőisége nem látható. Ez vitatható álláspont, miként az is, hogy a csador az imperializmus elleni harc eszköze volna. Taleghani asszony sze­rint a forradalom minden utat megnyitott a nő előtt, beleértve a politikát, a gazdasági életet, sőt a hadsereget is. „A nő nem áru többé — mondja —, amelynek az árán meg- alkusznak. Szabad, független személyiség, maga'dönti el, ki lesz a férje. A saját lá­nyom is csak az utolsó pillanatban közölte velem, hagy férjhez megy és hogy ki a vá­lasztottja. Nálunk a hozomány is jelké­pessé vált”. , A legtöbb mohamedán országban még mindig az üzletkötéshez hasonló a házassá­gi szerződés. A menyasszony szülei olyan hatalmas összegeket'követelnek a vőlegény­től, tiogy Kuvaitban, Katarban, Bahreinban, az Egjpsült Arab Emirátusokban be kellett vezetni a házasodási kölcsön intézményét. A nem ritkán öt—tízezer dollárig terjedő „ho­zomány” részben a fiatalasszony anyagi függetlenségét garantálja, részben előzetes biztosíték a válás esetére. Ezt a kiadást fő­ként azért hitelezi meg az állam, mert ag­gasztó arányokat kezdett ölteni a lényegesen „olcsóbb” külföldi feleségek importja. A társadalmi haladás útjára lépett moha­medán országok — Szíria, Irak, Dél-üemen, Algéria, Líbia — természetesen előbbre tar­tanak a nők felszabadításában, az élet min­den területére kiterjedő egyenjogúsításuk megvalósításában. Ezekben az államokban az „isteni eredetű”, elavult törvényeket mindinkább kiszorítják az emberi törvények. Böcz Sándor Iráni nők tűntetnek Khomeini ajatollah mellett. (Fotó: MT* külföldi képszolgálat — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents