Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-23 / 300. szám

4 Kelet-Magyarország 1981. december 23. Ülést tartott a megyei tanács (Folytatás az 1. oldalról) A felszólalásokra László András adott választ, majd a testület egyhangúlag elfogad­ta a költségvetési és fejlesz­tési alap tervét. A megyei tanács megtár­gyalta a szocilápolitikai fel­adatok ellátását, aZ idős em­berek szociális helyzetének alakulását a megyében. Az írásos előterjesztéshez Gyúró Imre elnökhelyettes fűzött szóbeli kiegészítést. A megyé­ben 104 ezer a nyugdíjkorha­táron felüli emberek száma. Közülük 14 ezren egyedül él­nek, a róluk való gondosko­dás újszerű formákat köve­tel. A szociális gondoskodás lehetővé teszi a létbiztonság megteremtését. Szabolcs- Szatmárban viszonylag ala­csonyak a nyugdíjak, több a járadékból élők száma, ezért a tanácsok az országosnál többet' fordítanak a szociál­politikai feladatokra. A leg­több gond mégsem az eltar­tással, hanem az emberi tö­rődéssel, gondoskodással van. Kevés a tanácsok tudatos te­vékenysége, a rászorultak felderítése. A szülőtartás fo­galma nem épült be eléggé a közvéleménybe. Gond, hogy nincs elég rangja az öregek napközi otthonának, a nyug­díjasok klubjának nem ala­kult ki az átfogó rendszere. A szociális otthoni elhelyezés mellett nagyobb súlyt kíván a házi szociális gondoskodás, az idős, megrokkant emberek ilyen irányú támogatása. Kö­zel 150 millió forintot rorai- tanak a megyében a szociál­politikai feladatok ellátására, fontos, hogy a pénzt a való­ban rászorultak kapják. A napirend vitájában Sán­dor Erzsébet a fehérgyarmati városi-járási tahácstagi cso­portja nevében sürgette, hogy az üzemek is fordítsanak na­gyobb gondot idős nyugdíja­saik sorsára. Bárány János a tanyás településeken élő öre­gekről szólt, a szociális segé­lyezés átgondolt odaítélését emelte ki. Szóvá, tette, hogy lassú a ' szociális étkeztetés megvalósítása. Zalatnai Károly az egész­ségügyi és szociálpolitikai bi­zottság nevében szenvedé­lyesen beszélt az idősekről Súlyos helyzet Az MTI tudósítója Havan­nába érkezett jelentésekbe hivatkozva arról tájékoztat, hogy ' Nicaraguában a hadi­állapot kihirdetésének lehe­tőségét vették fontolóra. To­mas Borge Martinez belügy­miniszter, a sandinista veze­tés tagja, Managuában kije­lentette: a Hondurasból be­törő ellenforradalmárok is­métlődő: támadásai miatt az való gondoskodás szükségé­ről. Jósavárosban nyugdíjas­klubot szerveznek, sikeres volt az öregek házának fel­építése. Sipos Jánosné a kis­településeken élő öregek helyzetének nagyobb figyelé­sét emelte ki, hogy átgondolt környezettanulmányokkal ítéljék oda a szociális segé­lyeket. Losonczi Béla ismer­tette a szamosszegi példát, ahol társadalmi összefogással új öregek napközi otthonát építenek. A megyei tanács elfogadta 1982. évi munkateryét. Dön­tött 1982. július 1-től a Sza- bolcs-Szatmár megyei Táv- hőszolgáltató Vállalat meg­alapításáról, amely több mint 11 ezer lakás fűtéséről gon­doskodik. Az egyes megüre­sedett városi, nagyközségi és községi tanácstagi válasz­tókerületekben 1982. január 24-re tűzte ki az időközi vá­lasztásokat. ököritófülpös a hozzátartozó Fülpösdaróc, Géberjén, Győrtelek és Ka­póit községekkel együtt ja­nuár 1-től nagyközségi közös tanáccsá szerveződik. A testület személyi kérdé­sekben is döntött. A Hazafi­as Népfront megyei' bizottsá­ga javaslatára Lengyel Györ­gyöt, a csengeri Lenin Ter­melőszövetkezet elnökét a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának tagjává válasz­totta. Lengyel György a ta­nács előtt letette az esküt. A megyei tanács termelés- és ellátási bizottságának elnöki tisztéből felmentette Tisza Lászlót, s helyébe Lakatos András elnökhelyettest vá­lasztotta meg. A megyei NEB javaslatára Török István, a Nyíregyházi járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság el­nökének lemondását elfogad­ta," mivel más állami megbí­zatást kap. A napirendi pontok meg­tárgyalása után Nagy József tanácstag interpellált a Ti- borszállás és Halmostanya közötti út megjavítása érde­kében. A hatósági bejáráson megállapították, hogy az út elkátyúsodott, javítása szük­séges, amelyet a KPM JNTyír- egyházi Közúti Igazgatósága 1982. március 31-ig végez el. Az interpellációt a tanácsta­gok elfogadták. Nicaraguában országban súlyos helyzet ala­kult ki, s szükségessé válhat a hadiállapot bevezetése. A belügyminiszter közölte, hogy Humberto Ortega nem­zetvédelmi miniszterrel és a sandinista vezetés más tag­jaival együtt megvitatták a nagy horderejű lépés megté­tele esetén foganatosítandó intézkedéseket. Szalontay Mihály: cutoísó map 60. — Maga aztán szemtelen, nem szégyellj magát? Min­denhol, mindent összevissza fogdos? — hallotta a cigány­asszonyt. — Mondtam már magá­nak ... — Maga nekem ne mond­jon semmit. Tudok ám én magáról mindent. Azt hiszi, nem tudok?! Maga nagy okos, csak elképedne, ha hallaná, miket tudok én magáról!... — Nahát akkor hozzon ösz- sze azzal, aki mesélt rólam. — Menjetek ki! — ezt Ju­lika mondta a rmásik kettő­nek, akik egy darabig álUak, majd kiindultak, de az ajtó­ból még Zsuzsika néni vissza­szólt: — Itt leszek ám a körtefá­nál! Csak szóljál, eztet a nagyszájút meg csak bízd rám. Aludjon majd nálunk, el már úgysem tud menni! Sö­tét az erdő az ilyen nyám­nyila pestinek. — Hogy az a ... De már kint voltak, Julika megkerülhette az asztalt, azt a csodaszép fehér márvány­lapot, valamit kattintott, és világítani kezdett a muránoi szecessziós szökőkút kék-fe­hér csavart oszlopa, szivár­ványszínű tálja. Ilyen hangu­latlámpát gyermekkorunk meseálmainak palotájában álmodunk. Egyszerre szép és emlékezetbe tapadó, gyereke- sen-tarkán ízléstelen, és ma­gunkból ki nem irtható. — Pohár bort? ... — Köszönöm. Honnan van itt ennyi üveg? — Már a középkorban is volt üveghuta. Cseh grófoké volt ez a falu, azok hoztak messzi mesterembereket, s Napi külpolitikai kommentár Ki, kit fenyeget ? Bűnösök büntetlenül % S okasodnak az ellenforra­dalmi provokációk Ni­caragua ellen. Hondu- rasban több ezer egykori so- mozista áll fegyverben, s az amerikai „tanácsadók” nap mint nap újabb osztagokat irányítanak a szomszédos or­szágba. Tornas Borge Marti­nez nicaraguai belügyminisz­ter, a sandinista vezetés tag­ja hétfőn Managuában beje­lentette: az ellenforradalmi tá­madások következtében any- nyira súlyosbodott a helyzet Nicaraguában, hogy szüksé- gesssé válhat a hadiállapot bevezetése. A sandinista forradalom győzelme, a Somozák elűzése óta Washington szüntelenül azon mesterkedik, hogy meg- döntse a haladó rendszert. Az USA — jó néhány szándékos kiszivárogtatás tanúskodik róla — Kuba ellen is megtor­ló lépéseket tervez. Washing­ton érvei közismertek: sze­rinte Havannából rendszere­sen támogatják a forradalmi erőket, s Nicaragua állítólag szintén segítséget nyújt a kö­zép-amerikai ellenzéki erők­nek. Valójában másról van szó. Az igazság az, hogy a térségben rendkívül vonzó a kubai és a nicaraguai pél­da: Guatemalában, Hondu- rasban egyre gyakoribbak a gerillaakciók, Salvadorban pedig már jó ideje kiterjedt mert jó üvegcsináló nyers­anyag volt a falu környékén, amikor a grófok kihaltak, az üvegesipar megmaradt. Itt közben minden vásárra a mi falunkból hordták az örök­mécsnek való piros, a gyöngy­virágnak való zöld templomi kelyhet. — Aha értem, és mpst? — Szobrászok, festők, fia* ' talok csinálnak itt iparművé­szeti dolgokat... üvegzomán­cot, miegymást. — És ő? Julika töltött az ötliteres demizsonból az öregnek, be­csülettel magának is, vastag falú, vastag talpú ódon poha­rak voltak,, mintha néhány régi, Krúdy-korabeli magas butellát valaki lefejezett vol­na, s ami maradt, ,gzt hasz­nálnák pohárnak. — Isten, isten ... — Hozta Isten! Julika is körömig itta. — Olaszrizling. — Legkivált, de ez már ke­vert. Van benne más is. — Szóval? — Menjen innen! Men­jen... Hagyjon engem bé­kén ! Meghalt ő ... meg is akart halni ennek a világnak. S ha ő nem is az, akit maga keres, megzavarná, hátha is­merték egymást, kis ország ez! Olyan ő, mint Pista volt... Túl jó volt nekik .. fegyveres harc folyik a polgá­ri-katonai junta ellen. Nicaragua gazdasági gond­jait a belső ellenforradalmi erők is kihasználják. A sandi- niszta vezetés igyekezett be­vonni Somoza egykori polgá­ri ellenzékét az ország irányi-1 tásába, de kevés kivétellel ezek a politikusok méltatlan­nak bizonyultak a bizalomra. Az üzleti körök nagy része ■fokozatosan eltávolodott a sandinista vezetéstől, fiájuk számítanak a Hondurasból meg-megújuló támadások irányadói, abban a remény­ben, hogy a rendszer megbuk­tatásához aktív támogatást nyújtanak. Tornas Borge sze­rint San Carlos övezetében jelenleg is súlyos harcok folynak, s az összecsapások méretei minden korábbit meghaladnak. A hadiállapot bevezetésének mérlegelése nyilvánvalóan azért vált szükségessé, mert a belső és külső ellenséggel szemben a feszült helyzetben keményebb rendszabályokra kényszerül a rendszer. Ideje lenne, ha Washington felülvizsgálná közép-ameri­kai politikáját. Jelenleg ugyanis a „ki kit fenyeget” drámai kérdésre nagyon is egyértelmű a válasz. Gyapay Dénes Hát fölzabálták. Ha maga szerette azt... ha csak ki­csit ... hát elmegy innen ettől. — Nem tehetem. Meghalni az ember meghalhat, de el­bújni?! Senki, senki nem tud­hat. — És miért nem? Ha egy­szer ő akarja ... — Mert nem most született, gyerekem, nem ma, nem a te méhedből. Van neki anyja, és van neki felesége, és vannak gyerekei. És vannak barátai. És van egy élete, és ebben az életben történt vele egy és más... — De — azt mondja a ma­ga embere — meghalt! — ... történt vele egy és más. Nagyon alulról jött. Öt az élet legaljáról küldték, akik küldték. — Küldték? Ne legyen már ilyen teátrális! Kik küldték, akik meg akarták fojtani? Kik küldték, hol vannak azok, akik küldték, amikor kivet­ték a fél veséjét, cukorbeteg­séget kapott, idegbénulá.st, kettős látást, kiktől volt, van, lesz állandó ideggyulladá­sa... — Elsősorban saját magá­tól. Kicsi az állóképessége, de nem vigyáz magára soha, mindig elmegy a nagy bajig. Semmi, semmi elővigyázatos­ság!- Aztán meggyógyítsák A nyomozók látszólag hé- zagtalan bizonyítékokat hoz­tak össze Harper ellen. Bri­gittát 1979 január 25-én ta­lálták meg holtan. Az igaz­ságügyi orvosszakértő január 22-ét jelölte tyieg az elköveté­si időként. A bűncselekményt állítólag este követték el. Ezen az estén Harper bizo-' nyíthatóan ott volt Brigittéék lakásában. Vércseppek a csizmán „Figyelemre méltónak” ta­lálták, hogy január 23-ára virradó éjjel megfürdött és kicserélte a fehérneműjét. Ja­nuár 23-án beadta az egyik egyenruháját tisztításra. Harpernek ezen felül még indítéka is volt; sürgősen pénzre volt szüksége, hogy a felesége után tudjon utazni Amerikába. Pénzre volt szük­sége azért is, hogy heroint tudjon vásárolni. A legsúlyosabb. bizonyíték az volt ellene, hogy vércsep- pet találtak a csizmáján, — egy olyan vércseppet, amely azonos volt a meggyilkolt lány vércsoportjával! Így került Harper a nürn­bergi esküdtszék elé. Az ál­lamügyész biztos volt a győ­zelmében, de meg kellett él­nie egy Waterloot. Steffen Ufer védő a halál időpontjára vonatkozó véle­ményt támadta meg először is. A szakértőnek a makacs kérdésekre be kellett vallani- a, hogy sem a hullamerevség fokát, sem a terem, sem a holttest hőmérsékletét, sem a hullának a fűtőtesttől való távolságát nem mérte meg. Így azután lehetségessé vált az is, hogy a nőt nem január 22- én, hanem 23-án ölték meg.^ „A holttest bomlási állapo­ta és a hullamerevség foka inkább megfelelt a január 23- i elkövetési időnek” — is­merte el később a fair pro­fesszor. Egy tanú került elő, aki január 23-án napközben még látta^Brigittét, egy olyan idő­pontban amikor már legkeve­sebb tizenkét órája halottnak kellett lennie. „Pontosan tu­dom” — mondta a tanú, „hogy rózsaszín pulóver volt rajta”. Az tény volt — és ezt a ta­nú nem tudhatta —, hogy a hullán rózsaszín pulóver volt. Még egyértelműbb volt a lakás bérbeadójának a nyi­meg ... rosszul élt... s dol­gozni se jól dolgozott, min­denbe belekapott, aztán ab­bahagyta, ahelyett, hogy egy dolgot csinált volna, de azt alaposan, azt tisztessége­sen . . . — Ilyen alkatot sokat is­merek. önpusztító fajta. Én meg olyan nő vagyok, aki vonzza az ilyen „lássuk uram­isten, mire megyünk ketten” lelkű embert. — Itt van?! — Nincs, az én emberem, nem a maga embere! — De á kutya úristenit, eb­ben az országban nem lehet, nem szoktak az emberek nyomtalanul eltűnni. — S nem is tűnt el nyomta­lanul, a maga emlékezete őr­zi. — Őrzi a fene! Az élet minden halálon átlép, csak néha egy-egy érzés erejé­ig ... — Most már mindegy, el­pusztították, és ő, úgy látszik, hagyta magát elpusztítani. „Inkább egyenek meg a fér­gek, mint hogy a férget meg­egyem” .'.. — Hagyja az állandó idé­zést! Van magának saját fe­je, miért kell mindig kölcsön­kérni ? — Meghalt! (Folytatjuk) latkozata: „Január 23-án bi­zonyíthatóan egy levelet tet­tem a nők levélszekrényébe, amelyben felszólítottam őket, hogy fizessék ki végre az el­maradt bért”. Ezt a levelet megtalálták a halott táskájában. Nyilván­valóan ő maga vette ki a le­vélszekrényből január 23-án. A tanú vallomása még to­vább fokozta a botrányt: „Éri azonnal jelentkeztem a rend­őrségen. Csak több héttel ké­sőbb hallgattak ki”. A vallomást őrültségnek minősítette a rendőrség. Az igazságügyi orvosszakértőt azonban nem kérdezték meg, hogy neki hogyan csúszha­tott-e be egy őrültség. Pedig ezzel megspórolhattak volna az igazságszolgáltatásnak egy leégést... Á halott táskája A többi gyanúokok vizsgá­lata már gyorsan lezajlott a perben: az a tény, hogy Har­per fürdött, és kitisztította az egyenruháját és a fehérne­műjét, nem volt gyanús: ugyanis január 22-én a tisztí­tó csoportba osztották be. A csizmáján lévő vérfolt- n,ak is éppen „ártalmatlan” oka Is lehetett: ez egy másik kábítószer-élvezőtől is szár­mazhatott, akinek Harper va­lamikor segített beszúrni a fecskendőt. Ezt már kezdettől fogva hangoztatta. Ennek ellenére az államü­gyész nem adta föl, és hara­gosan továbbra is az élet­fogy tiglant követelte: holott az a vércsoport, amelybe a meggyilkolt is tartozott csu­pán az emberek két és fél százaléka tartozik”. A bíró­ság ezzel szemben szintén számítást végzett, mint ez Harper felmentésénél kide­rült: „Két és fél százalék, az annyit jelent, hogy 25.000 ember Nürnbergben”. A védő, Ufer „győzelme” ellenére is kritikusan szem­léli az ügyet: „Az államügyészek a szö­vetségi köztársaságban gyak­ran maguk is hibásak a fel­mentésekben — mivel min­denáron a rács mögé akarják csukni a gyanúsítottjaikat, ahelyett, hogy jobb belátásra térnének, és nem is emelné­nek vádat”. Mégis több felmentő ítélet születik, mint korábban.- Az ügyvédek talán jobbak és „dörzsöltebbek” lettek? — vetődik fel a kérdés. Az ügy­védek ma sokkal agresszí­vebben és éberebben visel­kednek az esküdtszéki terem­ben. Elsősorban is ez lehet az oka a gyilkossági és emberö­lési perekben hozott felmen­tő ítéletek emelkedő’ számá­nak. A jó ügyvédek gondosabb munkára késztetik a rend­őrséget-, az államügyészeket és a szakértőket, ök azt is megakadályozhatják, hogy a drága perek, melyeket gyak­ran fölöslegesen folytatnak le, egyáltalán elkezdődjenek. Ez alapjában véve csak na­gyobb jogbiztonsághoz yezet. Csupán az az elgondolkoz­tató, hogy ezek a keresett ügyvédek, a „nagy”, szenzá­ciós perekben vesznek részt védőként, és csak nagyon rit­kán a szegény, ismeretlen, el­esett kliensek oldalán. A gaz­dag gyanúsítottnak mindig könnyebb kiszabadulnia, mint egy „szürke egérnek”. Ez mindig is így volt, de ez nyilvánvalóan több, mint a törvény előtti egyenlőség el­vének veszélyeztetése. (VÉGE) Szocialista országok közös kísérlete Föld körüli pályán a Vertikál—10 A szocialista országoknak a világűr békés célú kutatá­sára és felhasználására vo­natkozó együttműködési prog­ramjának megfelelően 1981. december 21-én, hétfőn a Szovjetunió európai területé­ről 1510 kilométer magasság­ra felbocsátották a „Verti­kal—10” jelzésű geofizikai rakétát. A „Vertikal—10” geofizikai rakéta feladata a földi at­moszféra és ionoszféra komp­lex kutatásának folytatása. A röppálya felszálló ágá­ban a rakétáról 170 kilomé­ter magasságban levált, sta­bilizált műszertartályban olyan tudományos berende­zést helyeztek el, amelynek egységeit a Bolgár Népköz- társaság, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság, a Len­gyel Népköztársaság, a Ma­gyar Népköztársaság, a Ro­mán Szocialista Köztársaság, és a Szovjetunió szakemberei készítették. A tudományos berendezést bolgár, csehszlovák, lengyel, magyar, román és szovjet szakemberek készítették elő felbocsátásra. A közös kísér­letben részt vevő országok tu­dományos szervezetei meg­kezdték a kapott adatok fel­dolgozását. C 'c I cgy jfSzuFKe /■ II eger

Next

/
Thumbnails
Contents