Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-22 / 299. szám

1981. december 22. Kelet-Magyarország 3 Az Esti Hírlap jubileumára ÜJ NAPILAP került az utcára negyedszázaddal ezelőtt, 1956 karácsonyán; sokat szenvedett főváro­sunk lélekpezsdítő kará­csonyi ajándékot kapott; az Esti Hírlapot. Nehéz el­dönteni, hogy a jubileum melyik napra esik ponto­san, mert a december 24-i dátummal megjelenő újsá­got már a 23-i aranyvasár­nap hajnalán kézhez kap­hatta az olvasó, ennél azonban fontosabb, amit akkor az új lap szolgált és sugallt, amit ma konszoli­dációnak nevezünk, és ami akkor azt jelentette, hogy végre megkezdődött a tár­sadalmi béke helyreállítá­sa, hogy rend lesz, hogy is­mét melegek lesznek a la­kások, hogy helyükre ke­rülnek a feltépett sínek, hogy majd az iskolákban is fűtenek. „Vajon re­ménytelen kívánságok ezek?”, tette fel a kérdést az olvasót köszöntő vezér­cikk, s így válaszolt: „Valljuk és hisszük, hogy nem és nem. Élni akarunk országunkban és élni is fogunk!” Bízott és bízhatott az új lap, szolgálta és jelezte a konszolidációt, amelynek jelentőségét akkor érzékel­hetjük igazán, ha ebbe az első Esti Hírlapba huszon­öt év múltán belelapozunk. „Hamarosan elkészül és a Minisztertanács elé kerül a kormány részletes prog­ramja”, tudhatjuk meg a lapból, mely azt, hogy „ka­rácsonykor nem lesz áramkorlátozás”, hogy „kevés a hómunkás, de biztosítják a bányavidék útjait”, hogy az üzletekben „van hús, hal, zsír, liszt, cukor, konzerváru” bőven, s „az ünnepekre tejkon- zervet adnak az utalvá- nyos fogyasztóknak”, hogy „a Bánk bánnal nyitják a helyreállított Nemzetit”, hogy rövidesen „megnyíl­nak a napközik és a tanu­lószobák”, hogy „Pécsből hazaindult az MTK labda­rúgócsapata”, hogy az induló totó negyedmillió forintos főnyereményt” ígér, hogy „kéthónapos kényszerpihenő után hét­főn megkezdődnek az üge­tőversenyek”, hogy „lövés által okozott sérülés már harmadik napja nem for­dult elő”, és hogy „az ét­termekből a szilveszteri kocsonyát — betét ellené­ben — tállal együtt haza lehet majd vinni”. „ÜJ ÉS SZIVÜNK SZE­RINT friss újsággal sze­retnénk jelentkezni, hogy a súlyos aléltság után éle­dező élet hűséges tükre le­gyünk.” Ezt ígérte az első Esti Hírlap — olvasókat köszöntő, alig egy gépelt oldalnyi szerkesztőségi ve- - zércikke, $ huszonöt -év után is állítható, hogy az Esti Hírlap friss maradt, és hűen tükrözve mind teljesebbé váló életünket. A lap jellege sem válto­zott sokat: cikkei, riport­jai, információi röviden, tömören, az országos la­poknál kissé könnyedeb­ben, olvasmányosabban tájékoztatják az olvasókat. Valamelyest többet foglal­kozik a jogpolitikával, a bűnüldözéssel, mint reg­geli laptársai, s ami a legtöbb újságtól megkü­lönbözteti: elsőként olvas­ható benne az éjféltől dé­lig terjedő időszak teljes híranyaga. Az Esti Hírlap huszonöt év alatt megtíz­szerezte olvasótáborát, s ma naponta 260 ezer pél­dánnyal igazolja, hogy mindvégig érdekes, sajátos arculatú újság maradt. Érdeme ez az alapító szer­kesztőknek, újságíróknak: a főszerkesztő Baló Lász­lónak, az akkori főszer­kesztő-helyettes Polgár Dénesnek, a kiváló olva­sószerkesztő Bodó Bélá­nak, a Kecskemétről Bu­dapestre származott költő­humorista Kisjó Sándor­nak, vagy éppen az ugyan­csak alapító, azóta Rózsa Ferenc-díjas Réti Ervin­nek és a többi mai munka­társnak, akiknek nagy többsége az Esti Hírlapnál kezde az újságírói pályát, s e szárnyra bocsátó szer­kesztőséghez máig hű ma­radt. Ama negyedszázaddal ezelőtti karácsonyi Esti Hírlapot még csak Buda­pesten terjesztették, az idei karácsonyi számot —, amelyben a lap egyebek között a saját múltjáról ad egy érdekesnek ígérkező összeállítást — már negy- venezernél több vidéki ol­vasó is várja, de ez a szám sem fejezi ki igazán, hogy e kedvelt politikai napilap milyen rangos és fontos helyet vívott ki ma­gának a hazai tömegkom­munikáció rendszerében. A JUBILEUM ALKAL­MÁBÓL szeretettel kö­szöntjük kollégáinkat, s mindennapos munkájuk eredményét: a huszonöt éves Esti Hírlapot! A. G. Télen sem szünetel a fa rakodása az ERDCRT mátészalkai gyáregységében. (Gaál Béla ’felvétele) • 'ft. * Városon is lehet ___3»____________■ Ösztönző állattartásra Ahol egyszer már felhagy­tak a háztáji állattartással, Ott nehéz újra kezdeni, de nem lehetetlen. Nyírbátorban a várossá válással az urbani­zációnak nem csak kedvező jelei jelentkeztek, de adódott olyan gond is, hogy egyre ke­vesebben vállalkoztak sertés és szarvasmarha tartására. Volt, aki kijelentette, egy vá­rosi emberhez nem illik az ilyen munka. A termelőszövetkezet veze­tői most azon fáradoznak, hogy ismét rangot adjanak a háztáji termelésnek. Ez — jól tudják — csak elfogadha­tó ösztönzőkkel lehetséges. Szorgalmazzák a tehénkihe­lyezést és annak a gazdának, aki tehenenként 3000 literen felüli tejet értékesít, literen­ként 60 fillér felárat fizetnek. Az a kistermelő, aki három vagy több tehenet tart, ked­vezményes feltételekkel fejő­gépet kap. A sertéstartást anyakoca- és malackihelye­zéssel segítik, továbbá 1700 forintig, úgy adják a tápot, hogy az elszámolás a hízott sertés leadásakor történik. A kedvezmények hatására a háztáji állattartás Nyírbá­torban fokozatosan növek­szik. Az utóbbi időben a ter­melőszövetkezet 17 vemhes­üszőt és közel 70 sertést he­lyezett ki a háztáji ágazatba. Készülünk az s naposra TULAJDONKEPPEN A CÍM MAR NEM IS IGAZ, HISZEN HETEDIK HETE, HOGY SOROZATBAN SZÁMOLUNK BE AR­RÓL: MIKENT KÉSZÜLNÉK a kereskedelemben, A KÖZ­LEKEDÉSBEN, AZ EGÉSZSÉGÜGYI HÁLÓZATBAN, A SZOL- GALTATASBAN, az oktatásban és végül a közmű­velődés INTÉZMÉNYÉIBEN DOLGOZOK AZ ÖTNAPOS MUNKAHÉTRE, S MIUTÁN ITT AZ EV VEGE, A FELKÉSZÜ­LÉS GYAKORLATILAG BEFEJEZŐDÖTT. MILYEN LESZ TE­HAT AZ ÖTNAPOS MUNKA JANUAR 1-TÖL SZABOLCS- SZATMAB MEGYE ÜZEMEIBEN, SZÖVETKEZETEIBEN ÉS INTÉZMÉNYEIBEN? Mindefildt érint A rövidebb munkahét be­vezetésére a Minisztertanács határozata alapján már ez év július 1-től áttérhettek azok­nál a vállalatoknál, ahol a három és több műszakos dol­gozók aránya meghaladta a fi­zikai dolgozók létszámának 50%-át. Szabolcs-Szatmárban tizennégy ilyen munkahely volt, s tulajdonképpen tízezer ember már ekkor áttérhetett volna a rövidebb munkahét­re. A feltételek azonban nem mindenütt voltak kedvezőek, az áttérés feltételeit az Új­pesti Gyapjúfonó és Szövő­gyár, valamint a Tégla- és Cserépipari Vállalat szabolcsi üzemeiben nem tudták meg­teremteni, így a megyében az 1972 óta ötnapos munkahét­ben dolgozó kisvárdai Vul­kánnal együtt csak 8500-an élhettek a kedvező lehetőség­gel. Pótolni a kiesést A rövidebb munkahét be­vezetése gyakorlatilag a me­gye minden lakóját érinti, hiszen nemcsak a 255 ezer aktív keresőnek változnak meg az életkörülményei, ha­A z arborétum a decem­ber eleji havazásban is fenséges. Szinte kö­rülöleli az egykori Kende-kú­riát, amelyet az 1730-as évek­ben építtette báró Kende György, s egy évszázad múl­tán már restaurálták. Ahogy a gazdag família itthagyta birtokát, művelődési ház tele­pedett meg itt. 1958-at írtak, amikor a cégénydányádi kas­télyban rendezkedett be a gyermekotthon. Elkoptatott jelzők jutnak az eszembe, amikor a zegzugos épületen kalauzol az igazgató, Osán Flóra. Az egyik osztály naplóját lapozzuk. Név, az állami gon­dozásba vétel oka. , Az anya elhagyta a családot, az apa ismeretlen helyen tartózko­dik. Az anya a kórházban hagyta a gyerekét. A szülők alkoholisták. Egyik szülő sem gondoskodik a gyerekekről, éheztetik őket. Az apa bör­tönben van, az anya otthagy­ta a házat, benne a gyere­kekkel. Iszonyatos bejegyzé­sek. Mellette szinte mindenütt ez áll: a gyerek látogatható. Nem ritka, ha annak örülnek az intézetben, bárcsak feléje se nézzen a vérszerinti szülő a gyerekének! Van, aki össze­, Angéla és társai Saját családról álmodnak verve tér vissza az otthonba, egy-egy látogatás után. Ezért nem is csodálkoznak a neve­lők, ha a gyerek nem megy el nyárra haza. Bemegyünk az ötödik osz­tályba. A gyerekek éppen megebédeltek iskola után, most melegítőben, papucsban a szabad foglalkozást, a pi­henést várják. Alig kell kér­dezni, szívesen mesélnek. Nem győzik egymást várni, annyi a mondanivaló. A 10—11 éves kislányok jól ápoltak, csinosak. Ébredező nőiességük arra készteti őket, hogy már hosszasabban időz­zenek a tükör előtt, minden este más ruhát készítenek az ágyuk mellé. Csapongó gon­dolataikat alig győzöm je­gyezni. Mostanában sok látogató érkezett a gyermekotthonba. Mikulás-ünnepen felkeresték őket a patronálok. Különösen a Budapesti Közlekedési Vál­lalat Mező Imre Szocialista Brigádja látogatásának . örül­nek. Már a második felújított autóbuszt kapják tőlük, né­hány ezer forintjába került az intézetnek mindössze. El­jöttek a MOM-ból is. A 15 fős osztályban csak az első kérdést kell feltenni: ki mivel foglalkozik szívesen az otthonban. Farkas Elza négy- tusázni szeret és kézimunká­zik, Lakatos Tímea a kony­hán szeret babot válogatni, krumplit hámozni. Nagy él­mény volt, amikor palacsin­tát sütöttek, talán jobban íz­lett, mintha készen kapták volna. Rigacs Angéla minden szabad percében olvasnivaló után néz. Lakatos Angéla a honismereti szakkör néprajz­kutatását említi és azt, hogy már évek óta elhatározta, gyermekorvos lesz. — Egyszer jártunk egy kór­házban és olyan jó volt látni, hogy gondoskodnak az orvo­sok a beteg gyerekekről. El­képzeltem magamban, ahogy fehér köpenyben járkálok én is a kórteremben, s meggyó­gyítom a betegeket. Mondták is otthon, amikor egyszer ha­zamentem, minek törnéd magad, Angi, az orvosnak nagyon sokat kell tanulni. De én szeretek iskolába járni, né­gyes, ötös jegyeket kapok. Akárhány iskolát kell kijár­ni, én mindet elvégzem, csak­hogy orvos legyek. Itt az in­tézetben olvashatok, tanulha­tok kedvemre. Régóta itt vagyok, rájöttem, ha nagyon szeretnék valamit elérni, tá­mogatják és ha én is teszek érte valamit, sikerül. Orvos leszek mindenképpen, gyere­keket akarok gyógyítani. A többieknek az óvónő munkája tetszik. Szövőnő há­rom-négy kislány is szeretné lenni. S lányok lévén, szó esik a családról. Általában egy­két gyereket szeretnének szülni. Saját családról álmod­nak. Egyikük azt mondta, ő majd kivesz egyet az otthon­ból és úgy neveli, mintha a sajátja lenne. Tóth Kornélia nem a bölcsődés, az óvodás, az iskolás korúaké is. Az áttérés megszervezése nem volt egyszerű dolog. Nem volt azért sem, mert a vállalatoknak saját erejük­ből kellett megteremteni a feltételeket, saját maguknak kell gondoskodni arról, hogy a rövidebb idő alatt se csök­kenjen a termelés, s a dolgo­zók se keressenek keveseb­bet. A megye tanácsi válla­latainál, szövetkezeteinél és intézményeinél egy felmérést végeztek: hol, milyen módon pótolják a csökkentett mun­kaidő miatti kiesést. A beér­kezett adatok érdekes képet mutatnak, mert a teljesít­ménykövetelmények szigorí­tásával 31,4 százalékuk, jobb munkaszervezéssel 26 száza­lékuk kíván élni, a munka­helyek 3,9 százalékánál a munkaerő átcsoportosításá­val, 21,2 százalékánál pedig a munkafegyelem javításával kívánják elérni, hogy r.e csökkenjen a termelés. ötezren máskor Kedvezőnek tűnik, hogy az évi 52-re emelkedett szabad­napok több mint 70 százalé­kát a vállálatok szombati na­pokon adják ki dolgozóiknak, de így is nagy létszámot — közel ötezer embert érint — a szabadnapok hétközbeni, főként hétfői napokon törté­nő kiadása, de több. helyen adnak lehetőséget arra Is, hogy a dolgozók összegyűjt- sék szabadnapjaikat és egy­szerre vegyék ki. Az áttérés megszervezésé­ben a legtöbb gondot a köz­lekedési lehetőségek biztosí­tása okozta, hiszen a válla­latok — különösen a több műszakban dolgozó vállala­tokra vonatkozik ez — egy része el akart térni a hagyo­mányos munkakezdési időtől, a nagyobb városokban pedig a lépcsőzetes munkakezdés miatt kellett alapos össze­hangoló munkát végezni, hogy mindenki időben jusson ' el munkahelyére. A kereskedelemnek a bol­tokba árut szállító vállala­tokkal kellett egyezkedniük, hogy a szombaton nyitva tar­tó boltokat megfelelően és ha lehet friss áruval lássák el, de legalább ilyen gondjuk volt a postával közösen meg­oldást találni a szombati be­vételek elszállítására. Az egészségügy terén is gondot okoz ma még, hogy a beteg- ellátási körzetek központjait telefonon elérhetővé kell tenni, mert csak így hívható sürgős esetekben a beteghez az orvos, vagy a mentő. Az iparban 49 ezer, a ke­reskedelemben 26 ezer, a köz­lekedésben 18 ezer, az állami mezőgazdaságban 9 ezer, a vízgazdálkodásban 4 ezer, a személyi és gazdasági szol­gáltatásban 5 ezer, az egész­ségügyi, szociális és kulturá­lis szolgáltatás területén 29 ezer, a közösségi és közigaz­gatási szolgáltatási területen 10 ezer, összesen több mint 150 ezer embert érint az öt­napos munkahétre történő áttérés. Az így megnöveke­dett szabad idő hasznos el­töltésének feltételeit sem könnyű megteremteni, hiszen ha joggal várjuk is el, hogy szombati napokon is nyitva legyen a könyvtár, vetítsenek a mozikban, hétfő kivételé­vel naponta 10 és 18 óra kö­zött nyitva tartson a múze­um, s hogy a levéltár is ren­delkezésre álljon hétfő kivé­telével és 9 és 17 óra között a tudományos kutatást vég­zőknek, akkor válik érthető­vé: miért volt szükség több mint fél esztendőre az ötna­pos munkahét bevezetésének előkészítésére. Lehet, hogy kisebb zökke­nők a komoly előkészítés él­lenére is lesznek, mert van vállalat, amelyik az egyezte­tések ellenére sem akkor kezdi a munkaidőt, amikor a környezetében lévő többi vál­lalat, hiába adott már a le­hetőség arra, hogy egy válla­lat saját munkásszállító au­tóbuszával más vállalat dol­gozóit is szállítsa, ha ezzel szemben még ma fenntartá­sok vannak. De számítani le­het másfajta gondokra is. Ar­ra például, hogy. hiába nyit ki a dolgozó szülők miatt szombat reggel az óvoda, szeptember 1. után pedig hi­ába szerveznek ügyeletet az általános iskolákban. Változnak a igények Bár Szabolcs-Szatmárban 8500-an már július 1 óta öt­napos munkarendben dolgoz­nak, az átfogó és mindenre választ adó tapasztalatok még hiányoznak. Annyi azonban előre látható, hogy a meg­növekedett szabad idő miatt nagyobb lesz az igény a mű­velődési lehetőségek iránt, de gondolni kell a hétvégi tel­kek számának növekedésére, a turizmus, a kempingezés fel­tételeinek bővítésére, sporto­lási lehetőségek és más sza­badidő-programok kidolgozá­sára. Balogh Józset

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents