Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-22 / 299. szám
4 Kelet-Magyarország 1981. december 22. Kommentár Az annexió ára arátok közötti nézeteltérés, — így jellemezte Alexander Haig tábornok, amerikai külügyminiszter a Golan-fennsík izraeli annektálása nyomán a két ország kapcsolatában bekövetkezett helyzetet. A washingtoni „haragszom rád” típusú nyilatkozatok kulisz- szái mögött, mint várható volt, tehát meglehetősen hamar kibukkanj az igazság. Miközben a Fehér Házban — tekintettel Washington arab szövetségeseire és az egész nemzetközi közvéleményre — igyekeztek úgy tenni, mintha egyértelműen elítélnék az izraeli lépést, két alapvető dolgot mindenki tud: Izrael ezt az akciót sem merte volna megtenni, ha valóban komoly amerikai ellenakciókra számít és Tel Avivban nagyon is jól tudják, hogy a stratégiai együt- működési egyezmény amerikai felmondása enyhén szólva távolról sem jelenti a stratégiai 'együttműködés felmondását. A lényeg tehát az,t hogy az amerikai lépés nem tartalmi, hanem taktikai jellegű; azaz kimeríti a manőverezés fogalmát. Pontosan ez a megállapítás jellemző a másik amerikai lépésre is: arra, hogy Washington ezúttal — a megszokottól eltérően — nem vétózta meg a Biztonsági Tanácsnak az annexiót egyértelműen elítélő döntését. Lehet, hogy az amerikai vezetésben valóban okozhatott némi ingerültséget az izraeli döntés időzítése, valamint az — ha egyáltalán igaz persze —, hogy Tel Aviv „előzetes konzultáció nélkül” cselekedett. Ennél azonban sokkal fontosabb,, hogy újra bebizonyosodott: 1981 végén egy ilyen akció esetében már diplomáciai-politikai lehetetlenségnek bizonyult a vétó. Pgj rdekes paradoxonnak tűnik, hogy bár a Golan annexiója a Camp Dáviddal fémjelzett politika következménye, az egyetemes felháborodást kiváltott izraeli lépés megnehezíti e politika folytatását. Elég arra gondolnunk, hogy Egyiptomban (amelyre Szadat halála óta távolról sem a teljes politikai mozdulatlanság a jellemző), mennyire megnehezíti a Golan annexiója az Izraellel való együttműködés belső elfogadtatását. Begin ugyan ismét kijelentette, hogy a döntést „soha nem vonják vissza”, ám az izrae'i kormányfőnek alighanem tudomásul kell vennie, hogy ezé^t több szempontból is nagy árat kell fizetnie. A Biztonsági Tanács még januárban visszatér a témára és az első Izraelbe készülő nyugat-európai államfő, Mitterrand francia köztársasági elnök, máris érzékeltette: meglehet, hogy Párizs az úi fejlemények fényében felülvizs- gája a látogatás tervét. Harmat Endre I |"4 Olaszországban változatlanul teljes erővel folyik a nyomozás az elrabolt amerikai dandártábornok után. Közben a Vörös Brigádok nevű terrorszervezet a hét végén közleményt juttatott el egy napilap szerkesztőségébe (képünkön), amelyben további akciókat is kilátásba helyeztek. (Kelet-Magyarország telefotó) érkezett TELEX Bűnösök A Golan-fennsík izraeli bekebelezése továbbra is a nemzetközi megfigyelők érdeklődésének középpontjában áll. A döntéssel egyébként a jelek szerint még az izraeli közvélemény egy része sem ért egyet. Képünkön: az annexió ellen tüntető izraeliek nagygyűlése Tel Avivban. (Kelet- Magyarország telefoto) Kiegyensúlyozott a lakosság ellátása (Folytatás az 1. oldalról) magasabbak az év elejinél, s összetételük is megfelelő. A miniszter hangsúlyozta, hogy a hazai termelés 1982- ben is biztosítani tudja a forgalom tervezett 0,9 százalékos növekedését. Egyes termékek, például bizonyos alkatrészek hiányának pótlására a kereskedelem igyekszik szerződéseket kötni, s fokozottan ösztönözni a gyártókat a minőség javítására, pontos szállítására. Különösen az olcsóbb áruk mennyiségének, választékának bővítésére akarja megnyerni a szállítókat. Nagyon lényeges az is, hogy a kereskedelemben megfelelő versenyszellem alakuljon ki. Ennek azonban csak akkor van reális lehetősége, ha az ipar is versenyben áll, s nem monopolhelyzetben lévő termelőktől vásárolja 30—40 kereskedelmi vállalat ugyanazt a — minőségileg sokszor közel sem kifogástalan — terméket. Jelenleg a belkereskedelmi forgalom mintegy 55 százalékát teszi ki a közvetlen, illetve a kereskedelmi vállalatok termeltetéséből származó értékesítés. A jövőben feltétlenül növelni kell ezt az arányt, fel kell oldani a szigorú szakosítást, hogy a piac változásaira érzékenyebben reagáló termelő és termeltető kereskedelmi vállalatok alakulhassanak ki — mutatott rá a miniszter. Végezetül arról szólt, hogy jó ütemben halad az ötnapos munkahét bevezetésének előkészítése, a módosuló nyitvatartási rend várhatóan a kereskedelmi dolgozók és a vásárlóközönség számára egyaránt kedvező lesz. 2500 EMBER ŐRIZETBEN EGYIPTOMBAN Az egyiptomi kormány vasárnap közölte, hogy a Szadat elleni merénylettel kapcsolatban 2500 embert vettek őrizetbe. A legutóbbi hivatalos adat november elejéről származik; akkor 700 személy letartóztatásáról beszéltek Kairóban. Az újabb adatot Nabavi Iszmail belügyminiszter jelentette be a parlamentben. DISSZIDÁLT A LENGYEL NAGYKÖVET A PAP lengyel hírügynökség jelentése szerint Romuald Spasowski, aki a legutóbbi időkig a Lengyel Népköz- társaság washingtoni nagykövete volt, politikai menedékjogot kért az amerikai hatóságoktól. Spasowski disz- szidálásának eddig ismeretlen körülményeit vizsgálják. Mint a PAP közölte, Spa- sowskit, aki időszakos depresszióban szenvedett, emiatt már korábban hazahívták. LEZUHANT LÉGHAJÓ Sikertelenül fejeződött be hétfőn két amerikai léghajós kísérlete: Max Anderson és Don Ida „Jules Verne” nevű léggömbje a felszállás után alig másfél órával lezuhant az indiai Jajpurtól mintegy 40 -kilométerre. A zuhanás szerencsés kimenetelű volt, a két vállalkozó szellemű férfi sértetlenül ért földet. NEVE NAPJÁN ELŐKERÜLT SZENT LUCA Negyvenkét nappal elrablása után szombaton visszakerült a velencei Szent Jere- miás-templomba Szent Luca ereklyéje. Az ereklyét november 7-én rabolta el a templomból két fegyveres fiatalember. A rablás során az ereklye több darabja is megrongálódott. Arra számítottak, hogy a rablók nagy váltságdíjat követelnek az ereklyéért, erre azonban nem került sor. A IV. századi szent maradványait december 13-án a velencei lagúna szélén, egy vadászkunyhóban találták meg. SAi cutűlsó map 59. Pedig küldtek ám azok papírost mindenfélét, fegyelmit, meg könyörgő prosekciót. Jöttek már mindenfélével, de tudja, nem megy vissza, mi- nekj csak tojásból megvan ám az a napi négyszáz. — A mezőgazdasági vásárban láttam, teljesen modern tyúkfarm, nem is volt drága, 34 ezer forint. Megvettem. Már többszörösen visszahozta az árát. A nagynénikém lánya a BARNEVÁL megyei vezetője, neki adom le az árut. Nagyon jól megélünk. — Kivel? — kérdezte az öreg szelíden. Nagy csönd lett, nagyon nagy. Csak a cigányasszony az nézett vissza éppoly szelíd ártatlanul, mint az öreg. Hát mink itt... — Ki az a mink? — Maga most a Julika dolgába jött, arra a levélre, amit ez a lány írt a megyei újságnak, a Jóskával, vagy ugyan miért? Tán csak nem a Ka- lángyi küldte? Az öreg nagy levegőt vett. — Hát először is. Elmegy maga Zsuzsika... Tudja-e hova...? — Szégyöntelen! — Másodszor is. Ha még egyszer szóbahozza nekem ezt a Kalángyit, esküszöm az ő embere leszek. Az almaképű kislány majdnem sírva fakadt. — Hát pedig én -úgy bíztam már, mert Jóskával mi mindenhová írtunk, nemcsak az újságnak, a minisztériumnak, a pártközpontnak ... Az öreg nézésére lemondóan legyintett. — Á, a Jóska, az a mélák, a vőlegényem. Jaj, nagyon rendes fiú, bár ne lenne olyan rendes! De hát akkor meg mit akar Julikétól? — Keresek valakit — mondta az öreg. — Osztán kit? — kérdezte a cigányasszony. Az öreg dühbe gurult. — Maga ne , népieskedjen nekem itt hallja, mert nincs rá semmi szükség! És ne kérdezzen olyat, amit már egy órája tud. ,, Azzal megfogta a Wiener Mode ung Theaterzeitung 1822-es kötetét, kiemelte belőle a Picasso-galambos könyvjelzőt, megfogta Julika jobb kezét, beletette a kék bőrdarabkát a tenyerébe, és azt mondta neki: — Azt keresem, akié ez •volt. Hol van? > ( Csönd lett és sötét. Besötetedett, s a présház kicsiny ablaka, a színes üvegfal derengő sokszínűségében tartotta a szobabelsőt, és ezt a derengést szinte a benne lévő emberek hangulata, fénye erősítette és tompította, mikor hogy. Ezért aztán az öreg nem látta pontosan, de esküdni mert volna rá, hogy Julika szeme párás lett most valamitől, mert nagyon elfúló hangon kérdezte az öreget: — Minek jött? — Mondtam. Beszélni azzal az emberrel, akié itt ez a könyvjelző. — Az az ember meghalt. Nagyot fújt az öreg, és sokáig volt csend megint. Az örökkévalóságig. — Ügy is jó, akkor szeretném látni, hol van eltemetve, a halotti levelét, "az orvosi bizonyítványt, és a többi... satöbbi... — Minek tőlem kérdezi!? Nem vagyok én rokona. — Hát kije? — Csak ... csak ... Az öreg már korábban felfigyelt a jelen időre, de nem így pontosan, a másik téves fogalmazásának jelzésfigyelmeztető fordulatára, csak arra, hogy a válasz valahogy nem úgy pontosan jött, ahogy kellett volna, tehát logikája továbbmozoghatott a lehetséges értesülés síkján. Miután azonban időre volt szüksége, a most már büntetlenül Egy igazságügyi szakértő két évvel ezelőtt a müncheni esküdtszék legnagyobb meglepetésére megállapította, hogy mi minden történt a Klaus G. koncertmenedzser elleni nyomozás során. ©. állítólag megfojtotta a feleségét, Fatimát, egy ing segítségével. Mégis sok mentő tanúja volt, akik alibit igazolhattak neki csak őket soha senki nem hallgatta ki. Aztán, amikor az egyik rendőrségi alkalmazott felcserélte a Fatima-gyilkosság tanúit egy másik gyilkosság tanúival, világossá vált: G.-t fel kellett menteni a gyilkosság vádja alól. II» - I ^ I .n. f A bizottság elnöke nem tudta a halk, de dühösen gúnyos kérdést magába fojtani. Nem látja be, — mondta —, miért hisz jobban az állam- ügyészség és a rendőrség kitartottak és szajhák ki jelen- téseinek, csupán azért, mert ez jobban megfelel nekik, mint az „illedelmes” tanuknak, akiknek nyilvánvalóan nem hittek, mert ez nem felelt meg nekik. G. egyik mentő tanúja éppen a bíróság egyik bírónője volt... „Csúnya pofon!” — mondta a védő a felmentő ítélet meghozatala után. Ufer védőtárs az egyik legnagyobb müncheni ügyvédi irodában. Az ő nevéhez fűződnek az utóbbi évek legnagyobb feltűnést keltő felmentő ítéletei, ő a „rekordtartó” a Német Szövetségi Köztársaságban a büntetőügyekkel foglalkozó ügyvédek között. Azt a végzetes mechanizmust, amely olyan gyakran így működik, a következőkben foglalja össze: „Először: a rendőrség egy gyilkossági ügyben túlságosan hamar csak egy gyanúsítottra koncentrál. Másodszor: egy kevésbé képzett szakértő megerősíti alig-alig derengő üvegfal Botticelli-utánzata felé fordult, hogy megkérdezze, ki követte el. A mozaiküvegkép most teljesen sötét volt, egyneműen sötét, a színeknek nem volt fénye, de középen a meztelen női test a kagyló fölött áttetszőén és erősen ragyogott. Valami hátulról megvilágíthatta, de olyan nagyon ügyesen, hogy csak a női test kontúrjáig ért a fény, semmivel sem tovább, s ezért így az alkonyi sötétségű szobában most a három nőn kívül még egy negyedik, teljes embernagyságú, meztelen üvegnő is állt. Combjai kicsit vaskosabbak voltak és két melle kockára szabottabb, mint ahogy ama nagy olasz mester olajba leképezte gyönyörű szeretőjét, de azért így is meghökkentő látvány volt. „Meredek”, ahogyan Miklós mondaná. Ekkor valami megvillant az agyában. Odament az üvegfal Vénuszához, s ott ahol a fekete háromszög sötét üvegből volt képezve, odatette a kezét: a meglepetéstől felkiáltott. Az üvegnő két combja között ama háromszögletű szürke üveg úgy volt megmunkálva, hogy egy tenyér, egy kéz öt ujjával teljesen oda illett. Tenyerének negatív lenyomata volt ki vés ve, öntve, vájva az ős-Vénuszba. Megfordult. — Ezt ő csinálta?! Egyszerre pajzán és trágár. Szellemes és felháborító! Hol van? Lehet, hogy ezért tűnt el néha hetekre, mindenki szeme elől. Hol van? (Folytatjuk) őket abban a meggyőződésükben, hogy csakis ez az ember ‘lehet a tettes. Harmadszor: a rendőrség, amely a bizonyításban egyre inkább tudományos eszközöket alkalmaz, elhanyagolja az egyéb nyomokat és bizonyítékokat, — és minél jobban múlik az idő, annál kevésbé tudják elfogulatlanul megítélni az ügyet. Negyedszer: a gyanúsított azután kerül a bíróság elé, miután az államügyészség elfogadta a rendőrség véleményét, és a vád tárgyává tette. Ötödször: a dolog csak akkor borul föl, amikor a bíróság objektívebben vizsgálja meg az ügyet, mint az összes nyomozó, és más eredményre jut, — ebben az esetben éppen felmentésre.” E mechanizmus helyességére volt iskolapélda éppen az a nemrégiben befejeződött per, amelyet Sam Harper amerikai altiszt ellen folytattak. Ez az ügy volt a legrosz- szabb mind között. Ugyanis az államügyész még akkor is életfogytiglani büntetést követeit, amikor a vád már úgy esett össze, mint egy kártyavár . .. jZ6 szol Tilsam Harper tizennyolc éves korában önkéntesként jelentkezett az amerikai hadseregbe. A „kedves középnyugati” fiút kitüntették vitézsége miatt Vietnamban, — ő pedig közben félelmében kábítószerélvező lett. Önként jelentkezett elvonókúrába és „tiszta” lett, amikor 1977 nyarán áthelyezték Nürnbergbe. Még Amerikában megházasodott, és Nürnbergben gyorsan gondoskodott lakásról, hogy a felesége, Susan utána tudjon jönni. A költözködésnél a kedves szomszédnője, (egy prostituált, mint később megtudta), segített neki. Mindenesetre teljesen1 gyanútlan volt, amikor egy nappal később jelentkezett a szomszédnőjénél, hogy whiskyvel és cigarettával megköszönje a segítségét. Egy másik fiatal nő nyitott ajtót, Brigitte, a prostituált, akit később meggyilkoltak. Együtt használta a lakást a másik lánnyal, aki Harper- nek segített. És azt hitte, hogy az amerikai a whiskyvel és a cigarettával a „szerelmi szolgálatokért” akar fizetni. A nő nem tudott angolul, a férfi nem tudott németül. A nő a maga módján értette meg magát. A fehérnemű lehullott, és Harper megragadta az alkalmat, a lánnyal aludt és otthagyta az ajándékait ... Eddig csak nevetni lehet a történeten. Tragikussá csak akkor vált, amikor Harper a lányok útján megismert egy heroinkereskedőt. Amikor a felesége megérkezett, ismét kábítószer-élvező volt.- Az asszony megpróbálta elvonni férjét a „szúrásoktól”, miután azonban az nem sikerült, 1978 elején elhagyta. Sam Harper pánikba esett: az állandó heroinvásárlások miatt teljesen csődbe jutott, mindenkitől koldult, akinek telefonja volt, hogy telefonálhasson a feleségének 'Amerikába. Végül elment az amerikai kórházba, és kérte, hogy vegyék fel. Bevallotta, hogy ismét kábítószerélvező lett. Az orvos ennek ellenére csak egy könnyű altatót rendelt neki. Következik: Az államügyész nem enged.
