Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-22 / 299. szám
Kelet-Magyarország 1981. december 22. Karácsonyi koncert A hagyományszerűen évenként megrendezett nyíregyházi karácsonyi koncert első ízben hangzott el az új művelődési központban december 19-én és 20-án este 7 órakor. Újdonság volt az is, hogy a két hangversenynek különböző műsora volt. December 19-én, szombaton este Britten: Karácsonyi énekek c. művét énekelte a tanárképző főiskola női kara Fehér Ottó vezényletével. Britten, a jelenből és múltból egyaránt merítő mai, de nem avantgarde angol zeneszerző. A XX. századi zeneszerző természetesen nem használt múlt századi harmóniákat, sőt. ritmust sem. A ma emberéhez szól mai nyelven. Fehér Ottó, a kórus be^ tanítója és vezetője a színek^ ritmusok, harmóniák dallamos játékát magától értetődő biztonsággal és előkelőséggel idézte. Második számként Vivaldi a Négy évszak c. hegedűverseny-sorozatból a Tavasz és Tél c. műveket hallottuk a Miskolci szimfonikus zenekar kamarazenekarának kíséretében Lenkei Csaba hegedűművésztől, Kováts Zoltán vezényletével. Az első tétel a tavasz örömét, vidámságát, a madarak énekét ábrázolja. A zárótételben a pásztorsíp ünnepi hangjára táncot lejtenek a nimfák. A Tél c. versenymű dramatúrgiailag ellentétpárja a Tavasznak. A Largo tétel szépsége most sem tévesztette el hatását. Az utolsó tételben a télisport vidámságát, a mozgás felszabadult örömét a szabadjára engedett hegedűszóló érzékeltette. Harmadik számként Giovanni Battista Pergolesi Sta- bat Materjét hallottuk. Ezt a leggyakrabban hallható ora- tórikus művet halála évében, 1736-ban írta a fiatalon elhunyt zeneszerző. Pergolesi ezt a művet kizárólag két női szólistára írta, de a kezdő- és zárptételt' kétsZólamú női ■ kar szólaltatta' még. Nem kíasszicizáló oratórium ez a Stabat Mater, hanem a XVIII. század nápolyi- emberének őszinte hangját idézi. Nem ünnepi egyházi muzsika, hanem vallásos szövegű T8bb járatszámítógéppel Már szinte valamennyi nyíregyházi vállalat, üzem tudatta a Volán 5. számú Vállalattal: nála a jövőben naponta mikor kezdődik a munkaidő. Így mind jobban látszik, eléggé „lépcsőzetes” lesz-e a munkakezdés. A Volánnál pedig azon törik a fejüket, hogy olyan menetrendet, járatszerkezetet alakítsanak ki, hogy az autóbuszokat gazdaságosan üzemeltessék, s az utasok minél hamarabb és bosszan- kodás nélkül juthassanak el céljukhoz. Ez nagy és szép feladat, hiszen naponta átlagosan, csupán a megyeszékhely 1100 járatán, mintegy 80 ezren utaznak, körülbelül 8800 kilométert hagyva maguk mögött. Összesen 43 autóbusz, ennyi járatának menetrendjét aligha lehetne jól megtervezni, jól megszerkeszteni számítógép alkalmazása nélkül, melynek effajta „szolgáltatásait” másfél éve élvezik. A Volán e feladatokra nemcsak az ötnapos munkahét jegyében készült, — tájékoztat Danku Andor, a személy- forgalmi és kereskedelmi osztály vezetője. Már jó ideje létrehozták a számítógépes járatszerkesztéshez illő szervezési és műszaki feltételeket: bevezették az urh adóvevővel felszerelt, decentralizált forgalomirányítást. Azontúl Nyíregyházán egy ugyancsak urh adó-vevővel ellátott szervizgépkocsi közlekedik, hogy a meghibásodott járműveket minél hamarabb megjavíthassák. Megszervezték az indító forgalmi szolgálatot is. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek. (cselényi) lírikus ária és duettsorozat. Közreműködött a tanárképző női kara, a Miskolci kamara- zenekar, Ivanits Emília és Balatoni Éva énekművészek, Kováts Zoltán vezényletével. December 20-án, vasárnap este 7 órakor Mozart Requi- emje hangzott el zsúfolt ház előtt. Sok monda fűződik a Requiem keletkezéséhez, egy bizonyos, hogy a súlyosan beteg zeneköltő saját gyászmiséjét írta meg. S bár mindenkor ragaszkodott a liturgikus megkötöttségekhez, sokkal inkább zenedrámát írt, semmint templomi muzsikát. A tételek egymásutánjában váltakozik az izzó dráma az áhítattal. Ezekből az ellentétes részletekből alakult ki a leg- magasab fokú szintézisben a remekmű, amelyben a legnagyobb kérdésre, az élet és h^lál kérdésére ad feleletet Mozart. A mű előadásában közreműködtek a Szabolcsi szimfonikus zenekar, a Nyíregyházi egyesített vegyes kar, Kalmár Magda, Barlay Zsuzsa, Korondy György, Tréfás György énekművészek. Vezényelt Kováts Zoltán, ez a gyakorlott kezű, friss és gyorsan átfogó szellemű, sokoldalúan képzett művész karmester. Szép élményt adó hangverseny volt. Vlkár Sándor A fehérgyarmati SERKÖV takarmánykeverő üzemében idén 20 ezer tonna tápot készítenek. (GB) nem Ízlett a tojáslikőr... „Szarka“ a nondiiak közölt Jól öltözött fiatalasszony viharzik be a nyíregyházi ön- kiszolgáló Csemege ABC-be. Szervusz és puszi az eladóknak, „ezer éve nem láttalak!” hangnemben, majd dolgavé- gezetlenül igyekszik távozni. Bérezi Sándorné eladónak kicsit kellemetlen az „ismerőst” megkérni, fáradjon az irodába. Omnia kávé és hajlakk csúszott óvatosan I. M.-né kézitáskájába. Remeg a fi as ka Bercziné jó szemmel veszi észre, ha vevő tétovázik a gondolák között. Nemrégiben egy idős bácsira lett figyelmes. P. M. nyíregyházi lakos üres üvegekkel telt kosárral állt be a gyümölcsosztályra. Míg pakolta a pultra a visz- szaváltandó üvegeket,- a két- decis szatmári szilva a zsebében kötött ki. Reszketett is az öregember, idegesen tapogatta a flaska nyakát. — Hihetetlen, hogy a legegyszerűbb napi cikkeket akarják a nők kicsempészni — mondja Bercziné. — I. Gy.-né kótaji fiatalasszony kora reggel jött be, nyitás után. A reggeli eligazítást tartottuk, amikor észrevettem, hogy nagyon tekergeti a nyakát. Háttal állt nekem, s nyitott kézitáskáját a kosár mellé a karjára vette, egymás után rakta bele a pari- zert, a mustárt, az autósszeletet és a W. C.-papírt. Az eladók gyakran személyes biztonságukat is kockáztatják egy-egy „szarka” leleplezésénél. A férfiak rendszerint hősködnek, egyszer viszont a megtévedt vőlegény — egy doboz cigarettát emelt el —, harcias menyasszonya ígérte be Berczinének, hogy műszak után még megtépi. Úgy látszik, ő vette zokon, hogy leendő élete párját így „megszégyenítik” az ABC- ben. A Kelet Áruházban sok alkalmi tolvajnak keserítették meg az életét. Már a gondolák elhelyezése is lehetőséget ad a gondos megfigyelésre. Péter István rendésznek gyakran meggyűlik a baja a magáról megfeledkezett „vásárlókkal”. Szinte legtöbbet a kötöttosztályon próbálkoznak meg elemelni. Az egyik eladó szerint a legkelendőbb a női fehérnemű, főként a melltartó. Ugyancsak elcsodálkoztak az ellenőrök, amikor a vidéki óvoda vezetője egy 670 forintos kardigánt nem vitt vissza a próbafülkéből. Személyi igazolványát az áruház előtt parkoló másfél éves Wartburgból adta oda. Hit kínál a tolvaj? — Szinte elképesztő, hogy „vészhelyzetbe#!’ mire képes- ilyenkor az ember — töpreng Péter István. — Az asszony női bájait ajánlotta fel és még pénzt is, hogy nehogy megtudja a munkaadója és a férje az ügyet. Alig tudtam lebeszélni, hogy így hivatalos személy megvesztegetési kísérlete miatt a rendőrségen és a bíróság előtt felelne, viszont ez az ügy „csak” szabálysértés lesz a tanácson. Neki éppen ez volt a kellemetlen, mert az óvodát a tanács üzemelteti... Nemcsak az alkalom szüli a tolvajt. Aki ilyesmire vetemedik, „feltérképezi” előtte a helyet, társakat is visz magával. Egy 4500 forintos bőrkabátot úgy akart valaki a Keletben elemelni, hogy két társa szóval tartotta az eladót, a harmadik komótosan becsomagolta, majd egy reklámtáskába süllyesztette. Még arra is volt ideje, hogy átszaladjon a bizományiba. Ott a becsüs adataiból pillanatok alatt felfedték kilétét. A két diáklányt — akik figyelmeztették az eladókat a lopásra — alig tudták felkutatni, hogy a jutalmat odaadják ... Filléres apróságok Ugyancsak erősnek érezhette magát P. Cs. 14 éves fiatal fiú, aki egy 850 forintos divatos bokacipőt „felejtett” a lábán próba után. Tornacipőjét, amiben érkezett, egy haverja akarta utá- havihni. Nekitámadt az ellenőrző rendésznek, de még a rendőr járőrnek is nekiment. Hamis adatok sorozatával kábította a hatóságokat. A műszaki osztályon filléres apróságok, az élelmiszerek közül 98 százalékban márkás külföldi ital, édesség, dohányáru vándorol illegálisan a zsebbe. Nemrégiben az egyik „szarka” nem volt megelégedve magával, nem ízlett a lopott tojáslikőr. Meg is mondta az eladónak, ha tudja, hogy ez ilyen ízű, eszében sem lett volna elvenni... Tóth Kornélia A ZÖLDÉRT borbányai raktárházából folyamatosan szállítják a burgonyát belföldre és exportra. Ebben az évben 120 vagon jó minőségű zsákolt burgonya kerül a tuzséri átrakóhoz. (JL) A KÉPERNYŐ ELŐTT A hazai közönség, által is jól ismert, sikeres szovjet író, színpadi szerző téyéjá- tékának magyar feldolgozása, A siketfajd fészke volt minden bizonnyal az elmúlt műsorhét legvárakozás telibb tévés produkciója. Meg kell mindjárt mondani, hogy a tévéjáték — a rendező Nemere László, a kitűnő színészek és az egész stáb tiszteletre méltó erőfeszítései ellenére — csalódást keltett. Pedig a téma, a való élettől való elidegenedés, egyfajta újmódi „próccság”, az elvtelenségbe torkolló hivatali törtetés szükségszerű kudarca egy kiélezett helyzetben — nagyon is izgalmasan mai, és sokban rezo- nálhatott bennünk. (Mindjárt az is,, hogy az‘ újságírór> iDfi />r' kent igazságkereső Iszkra egy munkásbaleset kapcsán fényt próbál deríteni a baleset üzemi jellegének elke- nésére.) Szóval a .célba vett jelenség ismerős volt. Ám a darabbéli feldolgozás színvonala már erősen vitatható. Mesterkélt helyzetekben jobbára papirosfigurák hordozták a vérszegény cselekményt és a belőle kifejlő mondanivalót. A fölöttébb egysíkuan jellemzett szereplők reakciói előre kiszámíthatóak voltak. A történet veleje Szudarov (Agárdi Gábor dicséretesen egyénítette figuráját) karrierista vejéből (Jegorov hálátlan szerepében Farkas Arwro mmJSSm ■ ySKJBÉ Nem tudni, mikor mutatták be Ivan Franko (1856— 1916) ukrán költő, író Az elrabolt boldogság című drámájának rádióváltozatát, mert ezt a műsorújság, mint mindig, most is elhallgatta. Mindenesetre elég régi felvétel lehet, mert a jó pár éve elhunyt Görbe János játsz- sza a darabban Mikolát, a favágót. Igaz, nem az a lényeges, hogy mikor adták először, hanem az, hogy a f rádióváltozat, úgy is mint ? „színpadi” mű, s úgy is mint produkció, ma is megállja a helyét. Ivan Franko ebben az 1894-ben megjelent színpadi alkotásában a nő, az asz- szony kiszolgáltatottsága ellen éppúgy szól, mint a szerelem szabadsága mellett Annát kényszerrel adták feleségül Mikola Zadarozsnij- hoz, a favágóhoz. Nem szerette, mégis*.hűséges felesége volt, mindaddig, amíg elő nem került holtnak hitt szerelme, Mihájló, aki csendőr lett. Az igazi kedves felbukkanása, de inkább az, hogy a szerelmesek nem törődnek nemhogy a falu szájával, de még a férjjel sem, tragikussá változtatja sorsukat. Mihájló szinte provokálja a végzetet. Addig ingerli, alázza az eladdig csendes, szorgalmas, józanéletű Mikolát, amíg az egy összetűzés hevében saját fegyverével lövi le a csendőrt. Mindenki bűnhődik, még az ártatlan Anna is, azáltal, hogy teljesen egyedül marad. A múlt század végi ukrán (kelet-európai) falusi erkölccsel nem fért Bálint kellően ellenszenves, de meglehetősen egyarcú alakítása) történt kiábrándulása és hajdani énjére való ráébredése volt. Azonban több mellékszál elvarratlan maradt. Így a konformizmus ellen lázadó Prov (Rad- nai György láthatóan többre lett volna képes, mint amire a jószerivel megírat- lan szerep lehetőséget adott) értelmetlennek és motiválatlannak tűnő tette a szatyorrablással, vagy Iszkra (Halász Judit színészi alkatától merőben idegen szerep, bár korrektül „hozta” a figurát) sorsának további alakulására való határozottabb jelzés, és még mást is említhetnék. A szólamszerűség átütött a magyar fordításon (Benedek Árpád munkája) is. De ne legyek igazságtalan: egykét hitelesnek látszó életkép (Dzirelli látogatása a nemigen tipikus Szudarov családnál), meg az igazi családösszetartó erőt képviselő Natalja asszony — Náray Teri kimagaslóan jó volt a szintén alig megírt szerepben — és a május eleji szovjet ünnepnapok hangulatának érzékeltetése azért a tévéjáték kevés pozitívumához sorolható, csakúgy, mint Bornyi Gyula megszokottan érzékeny, kiváló operatőri munkája. Merkovszky Pál MELLETT össze, hogy az egykori szerelmesek igazán és véglegesen egymásra találhassanak. Említettem az imént, hogy az előadás ma is érvényes erejű, hiteles. Annak ellenére így van ez, hogy ugyanezek a színészek ma bizonyára másként játszanék el, legalábbis más színekkel, más tónusban. Érdekes érzést keltett annak felfedezése, hogy mennyire más volt akkor a játékstílusa és a hangszíne Törőcsik Marinak • (Anna) vagy Szabó Gyulának (Mihájló). Nem azt akarom mondani, hogy színtelenek ebben a felvételben, rádiójátékban, inkább azt, hogy ma mindkettejüknek szélesebb a skálája, gazdagabb, érettebb a hangjuk, a játékuk. A rádió közismert feladata, hogy ne csak tájékoztassa, hanem orientálja is a hallgatót. Ezért van nagy jelentősége minden olyan műsornak, amely a tájékoztatáson kívül véleményt is mond. A Láttuk, hallottuk ezek közé az állandó rovatod közé tartozik. Nagy előnye, hogy szombatot és vasárnapot kivéve mindennap „megjelenik” és így beszámol a művészet és a művelődés említésre méltó friss eseményeiről. Hátránya viszont, hogy csak a nap első felében hallható, mert a Zenedélelőtt című műsorblokkban van az állandó helye. Nem lehetne vajon ezt a negyedórát a délutániesti órákban valahol megismételni? Seregi István
