Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-20 / 298. szám

1981. december 20. Kelet-Magyarorsiág 3 Áz ifjúság egységéért AZ IFJÚSÁG MINDIG jelen volt a magyar történe­lemben. 1956-ban előbb elő­retolt hadállásként, utóbb védőpajzsként használta fel többségében jó szándékú tö­megeit az eltakarodó ellen- forradalom. Nagyrészt meg­tévesztett ifjúság, becsapott nemzedék kereste az elté­velyedések okait és jövője lehetőségeit november 4-e, a fegyveres ellenforradalmi csoportok felszámolása után, a népi hatalomhoz hű erők újjászerveződésével, a tra­gikus események okozta társadalmi és emberi zűr­zavar legyűrésével együtt. A mai, nagyobb társadal­mi terheket cipelő generáció ifjúkorát és a tényleges va­lóságot hazudtolnánk meg, ha elhinnénk azt, amivel az ellenforradalmár „politi­kusok” és „ideológusok” ámították magukat, hogy az ifjúság mellettük állt és többségük a szocializmus el­len volt. Az is tény ugyan­akkor, hogy az ellenforra­dalom fegyveres leverését követő hónapokban a fiata­lok körében nehezen ment a politikai felvilágosítás. Erőteljesen hatott még kö­zöttük a külső imperialista és a belső ellenforradalmi — elsősorban nacionaliz­mussal és revizionizmussal fűszerezett — propaganda hatása. Sokan nem értették az események igazi lénye­gét, visszahúzódtak, és olya­nok is akadtak néhányan, akik a népi demokráciaelle­nes tevékenységüket folytat­ták az ifjúsági rétegszerve­zetekbe beférkőzve. Éles politikai harc folyt, akárcsak más társadalmi területen, az ifjúság front­ján is. Az ellenforradalom fegyveres leverése után megalakult ifjúsági ré­tegszervezetek a problémák ellenére is alkalmas esz­köznek bizonyultak ahhoz, hogy az ifjúság nagyobb ré­sze ne kerüljön az utóvéd­harcot folytató ellenforra­dalom befolyása alá. Kez­detben ugyan erőteljesen hangsúlyozták „függetlensé­güket”, idővel azonban — megtisztulva az ellenforra­dalmi elemektől — alapve­tően elfogadták a párt po­litikai útmutatásait. A párt ugyanis — újjá­alakulásának első pillanatá­tól kezdve — nagy figyel­met fordított az ifjúságra. Az MSZMP Ideiglenes Inté­ző Bizottsága 1956 novem­berének első felében létre­hozta a párt ifjúsági titkár-yj^ü! ságát, majd decemberben az ifjúsági bizottságot. Vi­déken és a fővárosban dol­gozni kezdtek az ifjúsági titkárok és az akkori erő­viszonyoknak megfelelően a pártszervezetek mellett ifjúkommunista aktívacso­portok jöttek létre. Ezeknek a csoportoknak jelentős sze­repe volt a politikai felvi­lágosításban és annak meg­értetésében, hogy a réteg­szervezeti forma visszalépés az ifjúsági politikai, moz­galmi szervezésben, mivel nem tudja kiküszöbölni az ifjúság megosztottságát, nem képes maradéktalanul meg­valósítani az ifjúság egysé­gét. A nagyobb politikai ta­pasztalattal rendelkező, fő­leg ifjúkommunista fiatalok körében is egyre jobban fel­erősödött az egységes ifjú­sági szervezet létrehozásá­nak igénye, de a politikai, gazdasági fejlődés, a társa­dalmi viszonyok normalizá­lódása is a párt vezetésével dolgozó egységes ifjúsági szervezet megalakítása felé mutattak. Mind többek meg­győződésévé vált, hogy a korábbi ifjúsági szervezet, a' DISZ gyengesége nem az egységességében, hanem — az ellenforradalom akna­munkáját is megkönnyítő — politikai hibákban és tor­zulásokban gyökerezett. Az MSZMP Ideiglenes In­téző Bizottságának irány- mutatásai alapján 1956 de­cemberében a párt ifjúsági bizottsága problémákat és teendőket felmérő munkát végzett, amelynek tapaszta­latait az ifjúság helyzetéről szóló jelentésben összegez­te. A fiatalok csoportjaival, aktivistákkal, a rétegszer­vezetek vezetőivel és má­sokkal folytatott megbeszé­lések azt mutatták, hogy a túlnyomó többség szándéká­val megegyezik egy olyan, a párt politikáját elfogadó, ma­gát a párt ifjúsági szerve­zetének tekintő egységes if­júsági szervezet létrehozása, amely a fiatalok tömegeit nyíltan és következetesen kommunista szellemben ne­veli. AKADTAK PERSZE OLYAN VÉLEMÉNYEK IS, amelyek a rétegszervezetek fenntartását tartották volna jobbnak, sőt bizonyos állás­pontok a KISZ és a réteg- szervezetek egyidejű létezé­sét képviselték. A párt Ideiglenes Intéző Bizottsága, majd 1957. feb­ruár 26-i határozatában Ideiglenes Központi Bizott­sága már kimondta: létre kell hozni a párt ifjúsági szervezetét. Az ifjúság hely­zetéről szóló jelentést, amely részletesen kitért az októ­beri eseményekre és abban az ifjúság egyes csoportjai­nak szerepére, foglalkozott a fiatalok helyzetével és az jóság szocialista szellemű nevelésével, az MSZMP Ideiglenes Központi Bizott­sága 1957. márciusában vi­tatta meg és Kádár János kezdeményezésére az egysé­ges kommunista ifjúsági szövetség megalakítása mel­lett foglalt állást. Ez a politikai dokumen­tum, az ifjúság nevelésének néhány kérdéséről és a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakításáról szóló határozat fontos hoz­zájárulás volt a társadalmi konszolidáció folyamatához. Pontos megfogalmazása, nyíltsága és realitása kétsé­get nem hagyó módon tette helyére az ellenforradalom és az ifjúság kapcsolatát. A JELENTÉS az ifjúság helyzetéről szólva őszintén kitért az 1956-ig követett ifjúságpolitika eredményei­re és az ifjúság jogos sé­relmeire is: „A lakáshiány miatt a családalapítás Bu­dapesten és az ipari váro­sokban súlyos nehézségek­kel jár. Az utóbbi években több ezer általános iskolát végzett ifjú számára nem tudtunk megfelelő tovább­képzést és foglalkozási le­hetőséget biztosítani. Nehéz­ségeink vannak a gimnáziu­mot és egyetemet végzett egyes fiatalok megfelelő el­helyezésével is. A párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány arra törekszik, hogy a hibákat és a gazda­sági helyzetből fakadó ne­hézségeket orvosolja. Ehhez azonban szükség van az if­júság munkájára is.” A párt határozata nyomán felgyorsultak a kibontako­zást mutató események. Megalakult á KISZ Orszá­gos Szervező Bizottsága, majd 1957. március 21-én a budapesti Városi Színház­ban, a mai Erkel Színház­ban a párt és a kormány vezetőinek jelenlétében Ko­mócsin Zoltán, az OSZB ve­zetője hivatalosan is beje­lentette a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség megalakulását. A KISZ megalakulásának időpont­ja, a Magyar Tanácsköztár­saság létrejöttének 38. év­fordulója egyúttal kifeje­zésre juttatta az új ifjúsági szövetség törekvéseit: a for­radalmi hagyományok örö­köseként, folytatójaként, nagyívű programmal a szo­cialista Magyarországért. A KISZ I. ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETÉN 1957. ok­tóberében az ifjúsági szö­vetség létrehozását, szerve­zeti-tartalmi megerősödé­sét a párt, az egész magyar kommunista mozgalom je­lentős győzelmeként érté­kelte. A párt első titkára így jellemezte ezt: „íme, hét hónap alatt megszületett a KISZ — egy új, nagy erő, amely új ereje a pártnak, új ereje a Magyar Népköz- társaságnak és új ereje a magyar ifjúságnak is. Mind­nyájunknak egyetértésben azon kell dolgoznunk, hogy ez az új, nagy és komoly erő még nagyobb legyen és a napirenden lévő feladato­kat mindig helyesen oldja meg.” Dr. Csikós József mm a valamelyik növé- ff nyűnk, hát ez szere- m ti a házunkat, pon­tosabban szólva azt a mik­roklímát, amelyik minden családi otthonban kiala­kul. Kora tavasztól késő őszig virágzik, de egy-egy különösen jókedvű évében még télen is nekidurálja magát, és kidob vagy két tucat bíborpiros füzért. Amikor pedig — a meleg hónapok alatt — kinn van a szabadban, talán több rajta a virág, mint ameny- nyi a tő zöld része. Aki csak belép a portánkra, mindenki megcsodálja; mint valami lángoló mág­lya, olyan az egész kak­tuszbokor. Szereti a környezetét, hát nemcsak virágzik, ha­nem nő is. őszre már ki­csi neki a cserép, csaknem kifordul belőle: a túlfej­lődött gyökérzet nyomja Filokaktusz ki a növényt. Akkor lá­dába kell ültetni, de két év múlva ez is szűk; ekkor a kisebb ládát felváltja a nagyobb, hanem tovább menni már nem lehet, mert ki bírná megemelni, amikor tavasszal ki kell vinni a szabadba, ősszel pedig visszahozni? Ekkor nem marad más hátra: vágni, ritkítani kell. De mi történjék a kimetszett szárakkal? Kinek van szi­ve ilyen csodálatos virágot kidobni a szemétbe? Per­sze, a szárak kettesével- hármasával újfent cserép­be kerülnek, azután az új növényeknek is kicsi már a cserép, jön a láda, elő­ször a kisebb, azután a na­gyobb ... — és már ezeket is ritkítani kell, és a kivá­gott szárak megint csak nem kerülnek a szemét­be... Még jó, amíg van a nö­vényeket kinek ajándékba adni. De azután már a ku­tyának sem kell. Rokona­ink, barátaink háza már szintén tele van filokak- tusszal. Akárcsak a miénk. Nincs más hátra: új ládá­kat kell összeütni, új pol­cokat csinálni. Tavasszal, mikor a sok mennykő nagy ládát ki kell cipelni az udvarra, er­kélyre (másképp a filo­kaktusz abban az évben NYÍRPILIS 1981. DECEMBER A megtartó erő Pilisen még gyakori látvány ez. Az 5reg házak sora. Amit alig hittünk január­ban, íme itt van: elmúlt az év, s eljött a Nyírpilist bemu­tató sorozatunk utolsó riport­ja is. Könnyű dolga lenne a krónikásnak — talán hatásos is — ha most visszalapozná az eddigi írásokat, s ossze- gyűjtené, hány emberrel be­szélt, hány témát próbált fel­dolgozni, számba venné az esztendő eseményeit. Tekint­sünk most el ettől, hiszen egy sokkal izgalmasabb téma kívánkozik a befejező rész­hez : a falu jövője. Néhány tényt azonban em­lékeztetőül fel kell idéznünk: a falu 1970 óta közigazgatási­lag Piricséhez tartozik, 1978- ban egyesült a két szövetkezet is, piricsei székhellyel. Nyír­pilis tipikus példája lett az úgynevezett szerepkör nél­küli községeknek, minden in­tézmény a szomszédos na­gyobb Piricsén székel. Hogy ez helyes-e így? Nem hiszem, hogy egyértelmű nemmel, vagy igennel lehetne rá vála­szolni. Ezen a véleményen van Kanda János, a nyírbátori já­rási hivatal vezetője is. És ő nemcsak Nyírpilis, hanem Nyírderzs, Omboly, Terem meg a többi kis nyírségi fa­lucska jövőjéért is aggódik. — Fáj az ember szíve, mi­kor hallja a riasztó híreket, hogy apad a parányi települé­sek léiekszáma — mondja gondterhelten. — Ilyenkor mindig elgondolkodik az em­ber, vajon jól hajtottuk-e végre azt a tíz évvel ezelőtti koncepciót, miszerint kon­centrálni kell az anyagi és szellemi erőket. Ha csak a számokat és a rendelkezésre álló anyagiakat figyeljük, azt kell mondanom, nem volt más választás. De ha az emberi tényezőket nézzük...! Nincs irigylésre méltó helyzetben Szabolcs-Szatmár egyetlen járási hivatalának vezetője sem. Különösen nem a nyírbátori, hiszen ez a vi­dék talán még a megyében is a leghátrányosabb helyzetű területek közé tartozik. Itt a legszegényebb a föld, itt ment legnehezebben a tsz-szerve- zés, itt a legkevesebb az ipar, nem virágzik), hol a fele­ségem zsörtölődik, hol én: „Micsoda butaság! Enged­jük, hogy elárasszon ben­nünket a sok szobanövény! Most még maradjanak — ha már egész télen kerül­gettük, öntöztük őket, leg­alább gyönyörködjünk a virágaikban —, de ősszel majd...” gís ősszel egyikünk is­W* mét pártját fogja a filokaktuszok regi­mentjének és rendre beci­peljük mindet. A másik duzzog egy ideig, de aztán szépen megbocsát annak, aki az idén a növények ügyvédje volt. Hiszen ki­állása mellettük azonos az ember egy ősi törekvésé­vel. Szeretnénk virágos­kertté változtatni az egész földet. H. L. < ' * '-».w;* «.*.-» Í;Í s talán éppen ezek miatt itt találjuk a legtöbb ingázót. — Én azt hiszem, el kell gondolkoznunk a fejlesztésre szánt összeg elosztásán is — folytatja Kanda János. — Mert eddig ennek túlnyomó többségét a városokra fordí­tottuk. Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy a rossz Ok talán maradnak. (Gaíl Béla felv.) közérzetet, a kis falvak lélek­számúnak csökkenését csak az anyagiak okozzák. Sajnos, azt kell mondanom, hogy a körzetesítések sok helyen nem hozták meg azokat az ered­ményeket, amiket vártunk. A helyi döntések meghozatalá­nál még ma is sok a formá­lis elem, a csatolt községeket például csak kevés helyen képviseli igazán talpraesett, s kellő jogkörrel felruházott személy. Érzékenyen reagál a prob­lémára Kovács László, a járá­si pártbizottság titkára is. Igen sokat töprengett munka­társaival azon, hogyan lehet­ne javítani a kis községekben élők közérzetét, politikai han­gulatát. Meg kell erősíteni a lélek- számban erősen fogyó tele­püléseken a párt-, a KISZ- és a különféle társadalmi szer­vezeteket — mondja. — Nem hiszem azt, hogy az értelmi­ség távozásával ezek a szer­vezetek halálra ítéltettek. Sőt, éppen ezek után kell fo­kozottabb tevékenységet ki­fejteniük. Javítani kell a dön­tések demokratizmusát, el kell érni, hogy nagyobb bele­szólást kapjanak a csatolt községek képviselői a tervek készítésében, végrehajtásában. Sajnos még ma is előfordul, hogy minden intézményt a székhely községekbe telepíte­nek, minden indok nélkül. Mi az arányos fejlesztés hívei vagyunk, s pillanatra sem szabad elfeledkezni az adott lehetőségekről. Pontosan a pilisi iskola erre az egyik jó példa: ott szépen rendben tar­tott, jól felszerelt tantermek vannak, az illetékesek termé­szetesen el is vetették a megszüntetésére tett javasla­tot. Én hiszem, hogy az éssze­rűség, az igazságos döntés jellemzi majd ezután az ille­tékesek munkáját. — Szerencsére kihalóban az a tendencia, ami a csatolt kisközségeket „szerep nélkü­lire” kárhoztatott — fejtege­ti Hornyok Tiborné, a kerü­let országgyűlési képviselője. — A döntést hozó szervek most már látják, amennyi előnye van az erők koncent­rálásának, legalább annyi po­litikai hátránya. Mert az ige­nis súlyos hiba, ha nem vesz- szűk figyelembe az apró fal­vak lakóinak politikai hangu­latát. A képviselő csoporti üléseken is gyakori téma ezeknek a településeknek a helyzete, s a feladat egyértel­mű : az alapellátáshoz szüksé­ges feltételeket minden kis­községben biztosítani kell. Ebből jottányit sem engedhe­tünk! Az igazsághoz tartozik azonban, hogy ennek meg­valósításához pénz kell. Adó­dik tehát a kérdés, hogy van-e reális esély a csatolt te­lepülések gondjainak enyhí­tésére. A VI. ötéves terv egy­értelmű igennel felel, amikor azt mondja: „A településhá­lózat hosszútávú fejlesztési céljainak megfelelően folyta­tódik a különböző település- csoportok közötti ellátási kü­lönbségek csökkentése...” részben központi, s részben a helyi erőforrások felhasználá­sával. A központi kezdeményezé­sek, elképzelések a járás ve­zetői szerint biztosítottak. De mire képesek a helyiek? Ba- tay József, a piricsei—pilisi termelőszövetkezet elnöke is bíztató terveket vázol. Súlyos gondot okozott eddig az, hogy nem tudott a közös gaz­daság megfelelő munkalehe­tőséget biztosítani a két falu lakóinak. De a következő év­ben nagyot változik itt a hely­zet! — Jelentősen fejlesztjük melléküzemágunkat, csök­kenthetjük majd ezzel az in­gázók számát, s talán mara­dásra bírjuk a távozni szán­dékozókat is — mondja az el­nök. — Az idén hoztunk létre Pilisen egy fűrész- és láda­üzemet, de tovább akarunk lépni. Varrodát indítunk áp­rilisban negyven asszonnyal, s már tárgyalunk egy buda­pesti gyárral, ők is hajlandók segíteni. Fonott korsókat ké­szítünk majd a tervek szerint, újabb húsz asszonynak mun­kát biztosítva. Ezt a két üze­met is Pilisre telepítjük, ter­mészetesen a megfelelő szoci­ális létesítménnyel együtt. Biztos vagyok benne, Nyírpi­lisre szebb napok várnak! Hogyan is búcsúzhatna másképp a krónikás, ha nem a közös gazdaság vezetőjének szavait idézi: Nyírpilisre szebb napok várnak, őszintén kívánja ő is. Hogyan is kezdtük e soro­zatot egy évvel ezelőtt? „Biz­tosan írunk majd jót és rosz- szat is a faluról, de amit írunk, jó szándékkal írjuk.” Reméljük nem okoztunk csa­lódást. S reméljük azt is, hogy barátságunk ezután is megmarad. Balogh Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents