Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-18 / 296. szám
2 Kelet-Magyarország 1981. december 18. Messze a város, te... Lónyai képeslap A kisfiú cetliről olvassa a tételeket: — Tejföl, szarvacska, Ideál, kályhafényesítő, kenyér, vagdalt hús. Zán Józsefné a kis lónyai bolt vezetője térül-fordul, számol, a gyerek fizet, megolvassa a viszajárót, és elköszön. özvegy Pető Lajosné, a kályha mellé húzódva mondja: szén Záhony, Komoró, Ti- szaszalka, Vásárosnamény, Borsod megye és Budapest üzemei, intézményei adnak kenyeret a lónyaiaknak, s így azt is mondhatjuk: ott vannak, ahol a legnagyobb rájuk a szükség, és mindnyájan egy országot építünk. Ám ha azt vesszük, hogy nemcsak az elvándorlás, de a gyerekek kevésbedése is nyomós ok a — Az ellátás kifogástalan. Régen nem volt ilyen mint most — a boltvezetőre mutat —, ennek még olaja is van — mondja az utolsó, hallhatóan nyomós érvet. csökkenésben, már bőségesen akad gondolkodnivalónk. Vitán felüli azonban: kevesebben vannak és jobban élnek. Mert a szövetkezetből — Messze a város — szól közbe más —, de Lónyán kapható hús és zöldség is. A ruházati üzletben pedig néha jobban lehet kapni, mintha elmennénk messzire. Ital a polcokon alig, a forgalom 200 ezer forint úgy átlagban, de lévén hogy ünnep közeledik, eléri decemberben majd a háromszázezret is. Ez a legkisebb bolt a faluban. ★ A tanácson azt kérték, menjek vissza egy óra múlva. Egy óra sok idő, a hideg* pedig igencsak harap, nosza nézzük, mi a helyzet a kocsmában? Tíz, tizenkét ember támítja körbe a pultot, vagy hárman, a gyengébb nem képviselői közül. Fizetés másnapja van. A bordstás férfiak közt a jelszó: „Kutyaharapást, szőrivel!” Míg gyó- gyítgatják magukat, beszél- getnek. Ferenc-nap van, aztán még mindig az András-nap tart — szól egy fiatalabb nő. — Iszik még a Laci? — veti fel a kérdést más. r— Eltiltotta az orvos — hangzik a lehangoló válasz. — Csak ha van mit — rikkant egy érces hang. A kocsma meleg. A délelőtt kellemes, van nevetnivaló is. A tegnapra nem mindenki emlékezik. — Nyíregyházán is esett a hó? — támítja a pultot egy bácsi. — Esett bizony! — S elmor- fondirozunk azon, hogy milyen érdekes, itt egyetlen pehely sem hullott. ★ Tizenegy körűire, enged az idő. A kemény rögök sárrá olvadnak. A tanácsháza felé tartván.tűnődök: melyik házba menjek majd be? Szegénybe, vagy gazdagba? Az előbbiből is akad néhány, de az utóbbiból sokai több van. Aztán megoldódik a kérdés: egy kapuban középkorú nő áll. A ház pedig, amolyan tisztes módról tanúskodik. Illő bemutatkozás után kérdem: végezvén tanácsi dolgaimmal, visszamehetnék-e? — Ha lehet, tizenkettőre — mondja Bíró Sándorné, akkorra jön meg az uram ebédelni. — Meghívjuk magát is ... Szíves volt az invitálás, nem elfogadni talán sértés lenne. Nyeste Sándor, a tanács elnöke szíves ember, s igazi lokálpatrióta. Beszélünk arról, hogy a faluban egyre kevesebben vannak. Lónyán, néhány év alatt majdnem háromszázzal lettek kevesebben. Lehetne ebben jó is, hiösszejön havonta és átlagban vagy háromezer forintnyi jövedelem, de felesleges még mondani is: szegény ember az aki csak ebből él. A házaknál hízik 702 szarvasmarha, 654 sertés. A csendet 27 ezer baromfi zaja veri fel. Mindez, 467 portán. Tíz év alatt épült 110';lSkáSj természetesen komforttal, és téglából. — Hogy mi a legnagyobb gond? — kérdi az elnök. — Hát talán az, hogy az állatok vezetékes vizet isznak a szakosított szarvasmarhate- pen, az emberek viszont nem. Fúrott kútja négy van a falunak, a többség ásott kútból iszik . .. De — fűzi hozzá — mindent összevéve, úgy élünk, mint a magyar átlag. Ez pedig nem is rossz. ★ Bíró Sándorékhoz restell- kedve érkeztem, mert késtem. Fél egy volt, amikor megzörgettem az ajtót. A fazékban tyúk főtt, s Bíró Sándor téeszfogatos, éppen az utolsó csontokat szopogatta. — Egyszer megfőzzük hét közben is — mondja kínálás után —, hidegben dolgozunk, jólesik a meleg étel. — Aki minálunk jön, azt megvendégeljük — veti közbe a fürge elméjű idősebb Bíró Sándorné. Beszélgetünk. Mondják, gyerek nincs. Már nem is lesz, ötven körül, ha lehetne is, minek? — Beleestünk ebbe a kórba — mondja az asszony. . Az öregasszony témát váltván a világ huncutságait emlegeti, beszél a másik fiáról, aki BMW-t vezet, még külföldre is jár, csak az nem rémlik már, hogy kinek is a sofőrje, de egy biztos, nem akárkié. És felemlíti a Pest közelében élő óvónő unokát, aki idestova harmincéves, szép is — ezt fényképpel hitelesíti —, lakása is van, aztán mégis csak válogat. — Nagy igénye van neki — csóválja a fejét, — olyan „ könnyen kihányja a fiúkat. Bízzunk benne — sóhajt —, hogy a jó Isten, neki is rendelt valakit. Bíró Sándor téeszfogatos viszont az élet realitásait említi. Az utakat és a vizet, a gondot a jószággal, s azt, hogy a téesz biztos kenyér.' Nem nagy darab, de biztos, aki dolgozik, annak törnek is belőle. — Én mondom, jól van ez a világ — mondja már a kapuban. — Aki dolgozik, annak jut is, marad is. ★ Mire hazaindultam, a lónyai határban leesett a hó. A fekete foltos fehér paplan alól egy gép mohogása hallatszott. Aztán almával telt teherautót előztem, öt tonna? Tíz? Az árából biztos telik valamire. Ha idén már nem, hát jövőre. Speidl Zoltán Versmondásból felmentve ? versenyeket sem kerülte el. Itt is követték egymást hullámhegyek és hullámvölgyek. Ám szerencsére egyre több kisebb közösségben — iskolákban, munkahelyeken — jó talajra találtak azok a törekvések, amelyek a vers- és pró- zamondást állandóan jelenlevővé tették. Az ilyen rendezvények mára már csoportok kulturális életében mély gyökereket vertek. Mint a megye ifjúságát megmozgató Váci Mihály vers- és prózamondó verseny, amit az idén is megrendeztek, vagy a területi döntőjéhez közeledő negyedik országos szövetkezeti szik- valóverseny. S szerencsére a példákat még sorolhatnánk. Milyen a színvonaluk? Egyenetlen. Gyakran szerény képességűek is a zsűri és a közönség elé lépnek. A botladozó versértelmezés, az ebből adódó hibás internálás mögül is sugárzik azonban a költészet szépségét sokakkal megosztani akaró tiszta szándék. Mit jelent a szavaiénak a vers? Eszközt az önkifejezésre, feleletet kínzó kérdésekre, a költemények olvasgatása, tanulása igazi kikapcsolódást. Sok versmondó irodalmi színpad tagja, netán munkahelyén ilyen csoport vezetője, az amatőr mozgalom lelkes katonája. Nemes hobbijuk gyakorlásához minden támogatást, buzdítást megérdemelnek. Ha érzik, hogy mások is fontosnak tartják, amit ők önzetlenül, szívből csinálnak, akkor környezetükből egyre több fiatalt, idősebbet tudnak magukkal ragadni. Ezáltal szélesedhet a műkedvelő vers- és prózamondók, a magyar és világirodalmat szeretők köre és elérhető, hogy minél kevesebben legyenek versmondásból felmentve. Reszler Gábor Gazdagodó iskola Jól felszerelt tantermek. „BESZÉLNI NEHÉZ” hirdeti a szép magyar kiejtést féltő rádióműsor. Az elhangzó feladatok megfejtőiből, a műsor rendszeres hallgatóiból az önkéntes nyelvőrök széles tábora formálódott ki az elmúlt években. Egyre többen értik meg, hogy a tömegkommunikáció mai fokán még fokozottabban oda kell figyelni a helyes beszédre. Mert a sérült ki- fejeaésmód mögött kiforratlan gondolatok húzódhatnak. A fordulatokban gazdag, árnyalt beszéd elképzelhetetlen a rendszeres olvasás és verstanulás nélkül. A mai huszonévesek nagy része értetlenül ízlelgeti a „memoriter” szót. Az idősebb korosztályokkal szemben ők abban a Szerencsés” helyzetben voltak, hogy tanítóik csak ritkán zárták ezzel a mondattal az órát: „A következő alkalomra ezt a verset kívülről tanuljátok meg.” Ma már tudjuk, hogy a memoriterek, a könyv nélküli szövegek csökkentése a tanulók túlterheltségére hivatkozva több kárt okozott, mint hasznot. A tanügyi elképzelések ellenére azért akadtak olyanok is — igaz elenyésző számban —, akik önszorgalomból fejből fújták Arany János balladáit, szinte az egész Toldi- trilógiát, Az ember tragédiája mély tartalmú sorait és még hosszan lehetne folytatni. Nem veszett ki a versmondás vágya sem. Ennek a szuny- nyadó igényeknek adtak tápot — még időben — nagy költőink születési évfordulói, centenáriumai. Az országos szavalóversenyekre benevezett legtehetségesebbek a televízió nyilvánossága előtt adhattak számot az irodalom, végső fokon a magyar nyelv szeretetéről. Sajnos, a kampányjelleg a vers- és prózamondó Szép, új általános iskolát kapott három éve Kölese. A 18 millió forintért épített iskolára a kisdiákok és nevelőik nagyon vigyáznak. A tantermeket, a folyosókat, a nevelőszobát ízlésesen díszítették, otthonossá tették. Ezt követően az udvarra került a sor. Rendezték, parkosították az épület előtti részt. A megyei tanácstól 30 ezer forintot kaptak a sporttelep korszerűsítésére. Ebből kezdték el a kivitelezési munkákat. Futópályát építettek, ahol az iskola nevelői, tanulói sokat dolgoztak. Ha már megvan a pálya, vörös salakkal kellene borítani — mondták. Felvették a kapcsolatot a fehérgyarmati általános iskolával, akik rendelkeztek ezzel az anyaggal. Ezután a pályaburkolat következett. Szocialista szerződést kötöttek a közúti építő vállalat fehérgyarmati keverőüzemével, akik minimális anyagköltségért bitumennel borították a 64X40 méteres pályát. Ezzel a munkával idén ősszel készültek el. A községben volt egy TITÁSZ-kirendeltség, az itt dolgozók vállalták ennek a villamosítását. Oszlopokat adtak, gépek jöttek, felállí- ták, de lámpatesteket az iskolának kellett adni. Az igazgató megértésre talált feletteseinél. Vásárolhattak hat darab nagy teljesítményű higanygőzlámpát. A felszerelésre hamarosan sor kerül. Szünetben a bitumenes pályán. Készül a pálya világítása. (Elek Emil) Forgalomkorlátozások Forgalomkorlátozások pénteken az ország főútjain: Az 1-es számú főúton Hegyeshalom térségében útcsatlakozás épül, sebességkorlátozás, előzési tilalom. A 3-as számú főúton Miskolc területén a gömöri felüljárón javítás miatt útszűkület, előzési tilalom és sebességkorlátozás. A 4-es számú főúton, Debrecen területén útlezárás, terelés. A 6-os számú főút Tolna megyei szakaszán a 133 és 134 km között Tolna térségében, töltésépítési munkák miatt 40 km/óra sebességkorlátozás. A 104 és 106 km között — Dunakömlőd térségében szalagkorlát elhelyezése miatt 40 km/óra sebességkorlátozás és útszűkület. A 8-as számú főúton Rábahid- végnél hídépítés miatt helyszíni terelés. A 30-as számú főúton, Gödöllő területén terelés. Nem éppen a legegyszerűbb útját választotta az 52 éves napkori segédmunkás, Zelenák József annak, hogy káros szenvedélyétől, az italozástól megszabaduljon. De hát ez rajta múlott. Zelenák felesége még márciusban bejelentést tett a községi tanácson, hogy a férje nagymértékben fogyaszt szeszes italt, s kérte, vigyék munkaterápiás intézetbe. Ezt a bejelentést az asszony még aznap visszavonta, de júniusban az anyósával együtt megismételte. A napkori tanács vb-titká- ra idézést küldött Zelenáknak. Az idézést az asszony kapta meg, és július 16-án, — mielőtt dolgozni ment volna, — mondta a férjének, hogy menjen fel a tanácsházára. Zelenák azonban nem ment fel, hanem odahaza itta saját termésű borát, majd megfejelte két deci pálinkával és a szőlőjében permetezni akart. A gép elromlott, ezért elment a helyi kocsmába, ott is megivott ezúttal egy korsó sört. Hazatért, s lakása közelében találkozott a szőlőjébe kerékpározó tanácstitkárral. Mikor meglátta a titkárt, megkérdezte tőle, hogy mit akar tóle. A titkár mondta, másnap menjen fel a tanácsházára, s majd ott megmondja. Zelenák kijelentette, hogy nem megy A dühöngő Zelenák Késsel a rendőrök ellen föl, mire a titkár közölte vele, hogy akkor rendőrrel fogja elővezettetni. Zelenák ekkor feldühödött, kiabált, hogy meg fog halni mindenki, rúgott a titkár felé, de ő a kerékpárját maga elé tartotta, így a rúgás azt érte. Zelenák dühében lerán- cigálta magáról az inget, a kalapját földhöz vágta, ismét rúgott a titkár felé, (a kerékpár még bírta) kiabált, káromkodott, késsel csapkodott, fenyegette a titkárt, hogy megszúrja, mert ő nem fél senkitől. Végül Zelenák megfogta a kerékpárt, s a másik kezében lévő késsel csapkodott a titkár felé. Ezután a kerékpáron huzakodtak, Zelenák a földre esett, s közben a titkár elhagyta a helyszínt. Zelenák utánament, de nem érte utói, csak szidalmakat kiabált utána. A tanácstitkár ezután találkozott a szolgálatos Lakatos István és Hollai András rendőrökkel, s kérte az intézkedésüket. Együtt mentek Zelenák lakásához, s mikor meglátta őket Zelenák, ismét ordítani kezdett, s a titkárt sértegette. Késsel fenyegetőzött, hogy megöl mindenkit, és evővillákat(!) dobált az érkezők felé. A rendőrök felszólították, hogy dobja el a kését, ő azonban erre nem volt hajlandó, hanem most már két késsel rohant a rendőrök felé, majd behátrált előlük az előszobába. Az ajtó kitört. nyilásálT'üzúrkált kifelé a két rendőr felé, akik ekkor még nem tudták megfékezni a dühöngő Zelenákot. Végül behatoltak az előszobába és ott fegyverezték le. Zelenák az urh-kocsiba se akart beülni, meg kellett bi- . lincselni, úgy sikerült aztán betenni. Zelenákot a kétrendbeli felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak kísérlete miatt a Nyíregyházi Megyei Bíróság tíz hónap börtönre büntette, egy évre eltiltotta a közügyektől, s elrendelte az alkoholizmus miatt a vádlott kényszergyógyítását. Az ítélet jogerős. (k.)
