Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-15 / 293. szám
1981. december 15. Kelet-Magyarország 3 Mil várunk a kisvállalkozásoktól? A szükségletek hívták életre A KISVÁLLALKOZÁSOK fejlesztését a lakosság és a termelés növekvő szükségletei, illetve azok gazdaságos kielégítésére alkalmas kisszervezetek hiánya indokolja. A magyar ipar — mint köztudott — erősen centralizált, a termelés és a munkaerő zöme több ezer fős nagy- vállalatokban összpontosul. Szinte teljesen hiányoznak' a 15—20—50—100 dolgozót foglalkoztató kisvállalatok, nem kevésbé a néhány száz főt foglalkoztató közepes méretű gazdálkodó egységek. A szocialista építőmunka kezdeti szakában a nagyüzemek előnyét minden területen abszolutizálták, s úgy tűnt, hogy a kistermelésnek nincs jövője. A szocialista nagyüzemek rohamos térhódításával egyidejűleg a hagyományos kistermelés valóban visszaszorult. Csakhogy a társadalmi-gazdasági fejlődéssel a szükségletek rendkívül gyorsan nőttek, s a kistermelés új, gyakran rejtett, olykor szabályellenes és tiltott formáit hívták létre. így hazánkban és a többi szocialista országban a jellemző és uralkodó szocialista terrneiési és elosztási viszonyokkal párhuzamosan — részben azoktól elkülönülten — létrejött és fejlődött az úgynevezett kiegészítő, kisegítő gazdaság. Ennek egyik jellegzetessége, hogy jórészt személyes és családi munkán alapul. A kiegészítő gazdaság körébe sorolható jelenleg a mezőgazdasági kistermelés, a magánkisipar, a magánkiskereskedelem, a családi és házilagos építési tevékenység, az engedély nélkül másoknak, vagy önellátásra végzett szolgáltatás. Egyes becslések szerint a családok háromnegyed része végez kiegészítő tevékenységet, részesedik jövedelmeiből, illetve kiadást megtakarító hatásából. A lakosság legszélesebb köre —, mint fogyasztó — határozottan érdekelt a kistermelésben A SZÜKSÉGLETEK NÖVEKEDÉSE és differenciálódása feltartóztathatatlan. A nagyüzemek pedig e szükségletek kielégítésére csak drágán és nehézkesen vállalkozhatnának. Arról nem szólva, hogy nincs is elég szabad munkaerő. Közben a dolgozó lakosság jelentős része szabad idejében szívesen végez többletmunkát, növekszik a lakosság érdekeltsége a kü- lönjövedelem szerzésében. (Esetenként a szabad időben végzett tevékenység lehet hobbi, létszükséglet, az önmegvalósítás eszköze.) Nincs tehát más választás: legalizálni az illegális tevékenységeket, s így hasznosítani az egyéni és a családi munkaerő-tartalékokat. Ezt sürgeti egyébként a termelő nagyüzemek ellátásának javítása, a kisüzemi kooperációs bázis megteremtése, az úgynevezett háttéripar továbbfejlesztése. A kistermelés szorgalmazásakor minden esetben a szükségletek gazdaságos kielégítése a döntő. A kistermelés fejlesztése követelmény. Akkor indokolt, ha bizonyos alkatrészekből, termékekből . vagy szolgáltatásokból a nagyüzemek nem tudják, vagy gazdaságosan nem képesek kielégíteni a termelési szükségleteket. így a gépi,és a kézi .szerszámok, a legkülönbözőbb kötőelemek, alkatrészek, részegységek, kis sorozatú berendezések, műszerek gyártásában kaphat segítséget és tehermentesítést a gépipar. A könnyűipart a különböző kellékek (gombok, csatok, díszítőelemek, bútorvasalások stb.) ellátásával segíthetik. Az általuk készíthető műanyag csomagoló-, védő-, burkolóanyagokra és különböző műanyag alkatrészekre minden iparágnak szüksége van. Ezeket a termékeket jelenleg vagy a nagyipar gyártja kisüzemi módszerekkel, drágán, magas rezsivel, vagy importból kell beszerezni. Szükség van tehát a kisvállalatok, a kisszövetkezetek, gazdasági munkaközösségek és más kisvállalkozások létrehozására. A gazdaságirányítás persze más módon is törekszik az iparvállalatok ésszerű méretösszetételének kialakítására. A KISTERMELÉS, A KIEGÉSZÍTŐ tevékenység továbbfejlesztését célzó jogszabályok 1982 januárjától lépnek életbe, s több év alatt, fokozatosan alakulnak ki az új vállalkozások. Vannak, akik' már most a kiegészítő tevékenység túlburjánzásától féltik a nagyüzemeket, népgazdaságunk szocialista rendjét. Holott nem attól kell tartani, hogy túl sok vállalkozó szellemű ember akad, ellenkezőleg, hogy nem lesz elegendő. Mint ahogyan a belkereskedelmi egységek szerződéses és bérleti üzemeltetésére sem akadt eddig eleg jelentkező, emiatt több kis üzlet. főleg élelmiszerbolt maradt továbbra is zárva. Kovács József NEM CSODAGÉP, DE... Száműzik a rozsdát Egy valamirevaló termelőszövetkezetben ma az erő- és munkagépek, a gépjárművek, gépi berendezések és felszerelések ' értéke 30—40 millió forint. Ezek elhasználódásának három alapvető tényezője van: munkavégzés közbeni kopás, erkölcsi elévülés, valamint a tárolásból adódó veszteség. Gépek a „csillaggarázsban” rozsdátlanítás közben Mindebből csak egyetlen dolog térül meg_ a termelési folyamatban és éz a munkavégzés közbeni elhasználódás. Ez, mint ráfordítási költségenergia az új termékben jelentkezik. Az erkölcsi elévülés a gyakorlatban azt fejezi ki, hogy a régit idő előtt felváltja az új, magyarán a tegnap még korszerű és nagy teljesítményű E—512-es kombájntól korszerűbb és jobb, nagyobb teljesítményű az E—516-os. Hogy ez így van, természetes, sőt hasznos. Állnak az udvaron Anyagi kára, vesztessége igazán csak a harmadik fázisban, a tárolási vesztességből származik az üzemnek. Mert ki nem látott még termelőszövetkezeti gépudvart, olyan tárolótereket, ahol száz számmal ne sorakozná- '■íteRt'ekékfXiitáfesáky vető- és betakar!tógépek. Ezek ’a gépek többnyire szezonális jellegűek, az év legnagyobb részében tétlenségre kárhozta- tottak. Állnak a gépudvarban és munkálkodik rajtuk az idő, az időjárás. Az eső, a hó, a szél, a meleg és a hideg egyaránt okoz valami kárt, de legtöbbet az eső és hó, a pára a köd. A fémes részeket kikezdi a rozsda, valósággal elrohad a burkolólemez, a rugók, csavarok el- gyengülnek, a tengelyek, csapágyak tönkremennek. Türk András, a* gávaven- csellői Szabadság Termelő- szövetkezet sokat tapasztalt és ügyes kezű szerelője meggyőződéssel mondja: — Milliók mentek kárba. Ezt csak akkor vettük észre, amikor tavasszal, vagy télen munkába fogtunk egy gépet. A csavarokat például nem lehetett kicsavarni, le kellett vágni. Egy csavar nem nagy pénz, de sok csavar az már igen. És vannak értékesebb, nagyon drága géprészek is, amiket csak azért kellett újra cserélni, mert elette a rozsda. Ha az a pénz enyém lenne, amit mi így költünk el? Ha ez a pénz megmaradna Vajon mennyi lehet ez a pénz? Vannak szakemberek, akik 5—12 százalékra, mások kevesebbre vagy többre tartják a korróziós ártalmakat. D6 ne legyen SSsak 5 százalék. Negyvenrhíllió forintos gépparkon ez évi 2 millió forint. Ha ez a pénz megmaradna, ezért jó néhány traktort, kombájnt lehetne venni. 4 mezőgazdasági termelőszövetkezetek kétnapos érdemi vitája véget ért. A küldöttek már csak az' országos tanács tisztújító választása eredményeinek bejelentésére várakoztak. Az előcsarnokban, a folyosókon alkalmi csoportokban rögtönzött vélemények, értékelések százai vontak mérleget. Ebből a szabolcsiak sem maradtak ki. Az idősebbek — mint Mester Endre, az encsencsi tsz elnöke és Juhász István a kisvárdai tsz nyugdíjas elnöke — akik mind a négy kongresszuson részt vettek, elsősorban párhuzamot vontak. „Az első kongresszuson még a megszilárdulás, gyökér- eresztés, a jó szándékú dicsekvés volt a jellemző. Elmondták a küldöttek, hány traktort vásároltak, milyen termelési eredményeket, tagi jövedelmet értek el. Most leginkább arról esett szó — jegyezte meg Juhász István —, hogyan tovább, miként tudunk két lábon maradni a gazdálkodási, értékesítési versenyben. A megfiatalodott kongresszus — most a harmincasok, negyvenesek uralták a termet — amit célul ZÁRSZÓ UTÁN tűzött, a fejlettebb, korszerűbb vezetés azt képes lesz végrehajtani.” Hadászi Ferencné, a nyír- lugosi Szabadság Tsz nőbi-. zottságának elnöke a szociálpolitikáról elhangzottakat mérlegelte: „Nagy eredmény, hogy a nyugdíjban és sok más területen is azonos már a tsz-tagok ellátása a munkásokéval, alkalmazottakéval. Jó volt hallani, hogy a kongresszus a még meglévő különbségekkel is foglalkozott, azokat az illetékes szervek elé terjesztik. Remény van rá, hogy a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan ezek a különbségek eltűnnek. Megoldásra vár a gyenge tsz-ek- ben dolgozó szakemberek támogatási rendszerének korszerűsítése is.” Bánfalvi András, az újfehértói Lenin Tsz elnöke így összegezett: „Igen sok megkapó hozzászólás hangzott el. Tetszett többek között a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek segítesenek új gondolata, amelyet a kongresszuson részt vevő országos vezetők is megpártoltak. Ilyen például az erős tsz-ek- ből a szellemi kapacitás átadása, amikor egy elmaradottabb szövetkezetbe háromnégy fős csoportok költöznek át ideiglenesen és ezzel együtt kölcsönös előnyökön alapuló tőkeáthelyezés, közös vállalkozás is megindulhat. Javasolom, hogy a kihelyezett szakemberek javadalmazása jobban függjön az elért eredményektől, de amikor — néhány év után — bizonyítottak, kaphassanak jelentősebb célösszeget is. A felsőoktatásban több legyen a gyakorlat, a vezetésismeret, hogy a fiatal szakemberek gyorsabban gyökeret ereszthessenek.” Zakor József, a varsány- gyürei tsz elnöke: „Az összefoglalóban is helyet kapott, hogy Szabolcsban továbbra is az alma, dohány, a burgonya legyen a legfontosabb, mert itt erre alkalmas a természeti adottság, ezeknek van meg a kiépített gazdasági háttere és a hagyománya. Ahol a búza, a kukorica nyolc-tíz tonnát terem hektáronként, ott az legyen a fő növény. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mi is ne tegyünk meg mindent a gabonatermesztés fejlesztéséért. A gépesítést olyan szintre kell emelni, hogy a munka minden fázisa időben elvégezhető legyen. Ahogy a felszólalásokban is elhangzott, a technológiát részleteiben is teljesíteni kell. Ez nemcsak a gépeken múlik, hanem elsősorban az irányító és végrehajtó szakembereken. A talajműveléstől a termésraktározásig végig fegyelmezett, jó minőségű munkára van szükség.” J ó lett volna száz füllel minden kis csoport beszélgetését kihallgatni. De a néhány „ellopott” vélemény is alátámasztja: a kongresszus a fejekbe jó magot ültetett, a következő öt évben lesz miből új hajtásnak nőnie, lesz miből aratni, ha jól dolgozunk, gazdagabb lesz a közös és a tagság is. Csikós Balázs Gávavencsellőn a rozsdá- sodásnak vége. Áll a szervizüzem előtt egy MOBIKORR névre keresztelt gép, ami sok jót és hasznosat tud. Kezelői Türk András és Mokánszki István, ők mondják el a technológiát: — Ezt a cukorrépakombájnt, vagy ezt a rendsodrót előbb a sártól lemossuk, utána zsírtalanítjuk, akkor jön a forróvizes lemosás, rozsdátlanítás, szárítás végül felszórjuk a fóliaszerű védőréteget. Vannak részek, ahová védőzsírt alkalmazunk, vagy például a láncokat 100 fokos zsírban kifőzzük. — Hosszan tartó munka ez? — Nem nagyon, megy folyamatosan. — És mindent ezzel az egy géppel végeznek? — Igen. Nagyon ügyes, sokoldalú szerkezet. Ügy tudom az árát is megkérték, több mint 600 ezer-forintba került. Nagyon megérte. Türk András bizonyításként —, hogy mennyi gépet ápoltak már le, és hogyan —, elkalauzolt bennünket a távolabb lévő gépudvarba. Ott a már rendbe rakott gépek valóban úgy álltak, mintha vadonatújak lennének, most kerültek volna ki a szerelő- csarnokból. — Nézzék a gumikat is. Lefújtuk. Ezekre most már eshet az eső, hullhat a hó, nem marad nyomuk. Én mielőtt elkezdtem volna a MOBI- KORR-ral dolgozni, odavol- tam egy tanfolyamon. Onnan tudom, hogyha egy kombájnt szakszerűen minden évben leápolunk, annak az élettartama öt évvel megnövekszik. Megfiatalodnak a gépek. Annyira felkapták A MOBIKORR kapacitása nagy, sokkal nagyobb attól, hogy csak egyetlen mezőgazdasági üzem gépeit védje a korróziótól. Szeptembertől van meg. A saját téliesítésen felül dolgoztak már Tiszakó- ródon. Nagyhalászban, Sza- bolcsbákán, Kótajban. — Annvira felkapták, hogy Tiszakóródon előbb úgy volt, hogy csak két gép felületvédelmét végezzük, de ahogy meglátták, hogyan csináljuk, milyen jól csináljuk, el nem engedtek bennünket addig, amíg minden kéznél lévő gépet le nem kezeltünk. Mi a teherautóinkat is leápoljuk. Már a kisvárdai baromfiüzem is jelentkezett a teherautóival, szeretnék igénybevenni a szolgáltatást. A MOBIKORR nem egy csodagép, de csodálatosan hasznos. Igaz a gépek téliesí- tése, megvédése pénzbe kerül, de ezt a kiadást vétek megtakarítani. A rozsda néhány ezer forinttól egy kombájnról is, telente, ötször, tízszer több értéket mar le. Seres Ernő A tél neheze A magosligeti buszsofőrnek (és néhány társának) mostanában rövidebb az éjszaka. A szokásostól is korábban kel, hogy bemelegítse a motort, hogy átláthatóvá tegye a dérlepte szélvédőt. Aki rendszeresen hallgatja az időjárásjelentést, tapasztalhatja, hogy északkeleten, tehát szűkebb hazánkban pár fokkal többnyire hidegebb van, vagy kono- kabbul fúj a szél. A téli időjárás persze nemcsak a közlekedésben dolgozóknak jelent nehézséget. Számos szakma képviselőinek néha a szó szoros értelmében is bírókra kell menni a fagyos téllel. A volánnál ülők azért is érdemelnek elsőként említést, mert munkájuk, fokozott figyelmük ezekben a hónapokban életbevágóan fontos. Amikor szürke köd üli meg az utakat, amikor az olvadozó hó roskadozni kezd, amikor sodorni, billenteni akar a száz kilométeres oldalszél, nekik — köznyelven szólva — nagyon észnél kell lenni. Igaz, újabban számos technikai eszköz könnyíti munkájukat. A vasutasok munkája is százszor nehezebb, mint nyáron. De elsősorban nem a mozdonyvezetőké. Hanem azoké, akik előkészítik az indulást, állítják a váltókat, szabaddá teszik a pályát. Ilyenkor különösen tiszteletet érdemelnek a rakodómunkások, az átrakó munkások. Gondoljunk mindenek előtt a záhonyiakra. A rönkfa, a vasérc összefagyva érkezik. Utóbbit néha robbantani kell. Hiába a roppant erejű daru, a korszerű technika, ilyenkor fokozódik a fizikai megterhelés. A pályamunkások, a váltókezelők munkája sem irigylésre méltó. A váltókat nem lehet lefedni, s egyelőre nincs biztos szer, vagy recept a lefagyás, vagy a hótorlasz ellen. Csak a kitartó munka, a hagyományos módszer segíthet. Ez év őszén is megírtuk, hogy az építők nem mep- nek fagyszabadságra. Lassan már ki is hal szókincsünkből a „fagyszabadság”, Megyénk több ezer építőmunkása dolgozik mostanában is viszonylagosan jó tempóban. A fa- gyásgátló, a hőlégfúvó azonban nem könnyebbé, csak lehetővé teszi a téli munkát. Ezekben a hónapokban nemcsak a szó szoros értelmében, átvitt értelemben is felnézhetünk az építőkre. Most puszta csak igazán a puszta. A tanyán élők ilyenkor még távolibbnak érzik a várost és a faluközpontot. Sokan csűrben, garázsban hagyják motorbiciklijüket, autójukat, és hajnalok hajnalán lomha busz- szal jönnek be munkahelyükre. A porzó dülő- úton ez mennyivel köny- nyebb lenne! Nem jut még el mindenhová az iskolabusz. Sok tanyai gyerek hátgörbítő táskával kita- posatlan ösvényen indul az iskolába. Ugye, gondolatban néha velük lépkedünk? A tanyákra kijutni is nehéz. A felsorolás még nem teljes. Számos foglalkozást küzdelmesebbé tesznek a téli hónapok. Nagy-nagy csizmájában például nehezebben cammog a postás. Tán még a hivatalnok kisasszony is panaszkodhat, főleg, ha nem fűtik kellően az irodáját. A tél kemény és makacs. Védekezzünk ellene hasonlóan. Keményen, makacsul, férfiasán. Nábrádi Lajos
