Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-15 / 293. szám
2 Kelet-Magyarország 1981. december 15. O ■■ f ooveny Nyolc esztendeje cikkezik a világ szaksajtója arról, hogy a kis- és nagyvárosok utcáin ültetett sövényrendszer miként szűri, teszi tisztábbá a levegőt és mennyire csökkenti a zajt. Nem túl sokan kapták fel erre a hírre a fejüket, holott mind az új városnegyedekben, mind a régebbi, fákkal szegélyezett utcákon mód nyílna a helyi kísérletre. Fehérgyarmati városatyák azonban észrevették, hogy van fantázia a javaslatban. A város forgalma az utóbbi években tetemesen megnövekedett, a főutcán csakúgy, mint a mellékutcákban autó autót, busz buszt ér. A régebbi jó levegőnek vége. Mit van hát.mit tenni, ki kell próbálni ezt a nem túl drága, de ígéretes módszert. Ügy ítélik meg a szatmári városban, ennek kettős haszna is lesz. A környezetvédelem mellett csökkenti a balesetveszélyt is, hiszen a sövény meggátolja az oktalan fut- kosást az úttest felé. A városban már vannak ilyen sövényszegélyek, ezeket a jövő nyárra teljessé teszik. Dísze is lesz a településnek ez a zöld sáv, s biztosan lelassítja, ha nem is gátolja meg teljesen a légszennyeződést. A döntés tetszik. Bizonysága annak, oda kell figyelni a nagyvilág híreire, melyek sokat mondhatnak az értő fülnek. (bürget) Kraszna és Rebeka A mátészalkai Szatmár Bútorgyárban a Kraszna és a Rebeka típusú bútorok készülnek. Első képünkön: a Rebeka garnitúrából naponta 5—6 garnitúra készül. Második képünkön: a tetszetős Kraszna garnitúrából ebben az évben még 400 készül. Némedi Gyuláné és Kiss Lajosné a foteleket kárpitozza. (J. L.) Szóljon a dal Kollégiumi kulturális seregszemle A megyében az 1981—82-es tanévben hetedik alkalommal rendezik meg a középiskolás kollégiumok kulturális seregszemléjét. A nagyszabású rendezvénysorozatnak Nyíregyházán a Münnich Ferenc Középiskolai Fiúkollégium, a 110-es számú ipari szakmunkásképző intézet, valamint az élelmiszeripari szakmunkásképző intézet kollégiumai adnak otthont. A középiskolai kulturális seregszemle időpontja: 1982. április 18. A szakmunkás, a hangszerszólistát, egy-egy kis énekegyüttest, kis hangszeres együttest, énekkart, zenekart, tánccsoportot. A beküldhető képzőművészeti alkotások számát a kollégium létszáma határozza meg. Nevezési határidő: 1982. március 1. A nevezést a Münnich Ferenc Középiskolai Fiúkollégium Nyíregyháza, Árok u. 48. sz. címre kell beküldeni. A népművészeti tárgyak beküldési ideje: 1982. március 22—27. (sigér) Kemecsei göngyöleg Csomagoljon műanyagba Fa és műanyag csomagolóanyagok gyártásával, valamint forgalmazásával foglalkozik a Göngyölegellátó Vállalat kemecsei gyáregysége. Az idei árbevételük — a kereskedelmi és termelési tevékenység alapján — várhatóan eléri a 120 millió-forintot. Az elmúlt esztendőkhöz viszonyítva ez negyvenszázalékos növekedést jelent, ami a ládagyártás felfutásából ered. Az idei nagy mennyiségű almatermés szükségessé tette a Szabolcs exportláda gyártásinak fokozását. így egymillió 900 ezer Szabolcs ládát készítettek, s ez a faipari termeljük 85 százaléka. Emellett gyártanak még raklapot, s szalagparkettát NSZK exportra. Tartályládát ugyan nem készítenek, viszont más vállalati üzemekből kölcsönzik a mezőgazdasági nagyüzemeknek. A ládagyártás növekedése következtében 30 százalékkal emelték a szegezőüzemben dolgozók létszámát, s itt januártól bevezetik a két műszakot. A műanyag csomagolóanyagokat — tej- és sütőipari, valamint zöldség és gyümölcs szállítására, tárolására alkalmas rekeszeket — a debreceni Hungária Műanyagfeldolgozó Gyártól kapják, s ezt forgalmazzák. A tervek szerint 1982-ben 30—40 százalékkal növelik az ideihez viszonyítva az árbevételüket. Ezt ládagyártásból kívánják elérni. Fejlesztik a fűrészüzemüket is, a szalagszerű munka érdekében technológiai változtatást végeznek. Az ötéves terv végére pedig iparvágányt építenek. gimnáziumi és a szakközépiskolai kollégisták találkozóPénzt nem kapott, ezért ütött ján a múlt évhez hasonlóan népművészeti tárgyak bemu- Börtönben a bökönyi Rózsa Sándnr tatására kerül sor. " A seregszemlére benevezett szólóénekesek egy kötelező és egy szabadon választott számmal indulhatnak. A kötelező számot a Mi dalaink című kötetből kell kiválasztani. A szabadon választott számot a versenyző saját községe, környéke népdalanyagából választhatja ki. A szólóhangszeresek, a kis énekegyüttesek (legfeljebb 15 fő), a kis hangszeregyüttesek (legfeljebb 6 fő), az énekkarok és a zenekarok két-két szabadon választott számmal nevezhetnek. A népművészeti tárgyak bemutatására — kézimunkával, fafaragással, domborítással, rajzzal, festménnyel, plasztikával, fotóval — lehet jelentkezni. A tánccsoportok két- két szabadon választott számot mutathatnak be. Minden kollégium indíthat három szólóénekest, három Igazi fenegyereket ítéltek el a napokban a Nyíregyházi Járásbíróságon magánlaksértés és garázdaság miatt. Az eddig háromszor, s mindig garázdaságért büntetett Szabó Pál 23 éves bökönyi lakos fiatal kora ellenére idült alkoholista már, s az orvosok olyan agresszív vonásokat tapasztaltak nála, amelyek miatt, ha véletlenül józan, akkor is beleköt még az élő fába is. Április 12-én Szabó apósa ittas állapotban ment el kilencven éves édesanyjához, hogy megadja 1000 forintos tartozását. Idős édesanyja nem akarta elfogadni a pénzt, ezen összevesztek, s Szabó meg is verte édesanyját. Néhány óra múlva Szabó Pál megtudta, hogy apósa ezer forintot vitt nagymamájának, feleségével együtt odament és visszakérte az idős asszonytól a pénzt. Próbálkozása kudarccal járt, ám ő ebbe nem törődött bele, s még aznap éjszaka meg is bosz- szulta ezt. Éjfél tájban másfél méteres vastag karóval indult el az Akácos utcába. Először a nagymama szomszédságában lakó családot riasztotta fel: a nála lévő doronggal addig verte az utcai kiskaput, míg a rigli ki nem szakadt, aztán a bejárati ajtót zörgette meg. Á megrémült család csendben maradt, így Szabó rövid idő múlva távozott. De csak a nagymama házáig. Hiába kérte felesége, hogy ne cirkuszodon, Szabó a karóval itt is addig verte a bejárati ajtót, míg ki nem esett sarkából, aztán bement a verandára, innen már könnyen bejutott nagymamája szobájába. Először csak szóban követelte tőle az ezer forintot, aztán ütni kezdte a kilencven éves idős asszonyt, majd mikor így sem kapott pénzt, ki- ráncigálta az ágyból és kidobta az udvarra. Amikor visszaindult a lakásba, Oláh Istvánná és annak élettársa próbálták Szabót kívül tartani, de ő beverte a konyhaajtó üvegeit, beszakította a konyha ajtaját, s mikor Oláh- nétól és élettársától sem kapta meg az ezer forintot, őket is megverte. Szabó útja az Akácos út 9. szám alá vezetett, itt is karóval verte a kiskaput, de bejutni nem sikerült. Amikor Szabó távozott, a felvert család elindult a tsz központjába, hogy rendőri segítséget kérjen. A főtéren összetalálkoztak Szabóval, aki megfenyegette őket: úgy merjék feljelenteni, hogy még nagyobb baj lesz, mert úgy fog utánuk menni, mint Rózsa Sándor, s a lovakkal fogja szétvágatni őket. A bíróság részben mint visszaesőt, részben mint különös visszaesőt egy év két hónapra ítélte Szabó Pált, két évre eltiltotta a közügyektől és kötelezte, hogy a szabadságvesztés ideje alatt az alkoholisták kényszergyógyításának vesse alá magát. Az ítélet nem jogerős. KÉPERNYŐ Számos közéleti emberről, politikusról készült már portréfilm a televízióban. Lassan olyan méretű arc- képcsarnok jön létre ezekből is, mint a tudósok port- •, réfilmjeiből. A fiatalabb nemzedékek számára nagy érték az idősebbek élettapasztalata. A haladó szellemű politikusoké, a forradalmároké különösképp az, mondhatni felbecsülhetetlen, de legalábbis rendkívüli érték. Igaz, ez csak akkor ér valóban sokat, ha igyekszünk okulni az ő életükből, ha nemcsak meghallgatjuk, hanem meg is fogadjuk azokat a legtöbbször ki sem mondott tanácsokat, tanulságokat, amelyek ezekből az életutakból adódnak. A múlt héten Kolostor és barikád címmel az Üjhelyi Szilárdról készült kétrészes filmet helyezte el a televízió ebben az arcképcsarnokában. Ahogyan a műsBrelő- zetesben áll róla: élete ösz- szefonódott a magyar történelemmel. Ez így leírva, kimondva közhelynek tűnik. Azonban abból, amit megtudtunk róla, gondolatairól és cselekedeteiről, ez a megállapítás teljes mértékben igazolódott. Életútja nemcsak szinte tükre azoknak az éveknek, évtizedeknek, amelyekben illegálisan, majd legálisan dolgozott, sok keserűséget is elszenvedve, a szocializmus megvalósításáért, hanem példamutató igazolása is annak az olykor politikai kételyekkel is viaskodó állhatatosságnak, amelyel az igazi forradalmárok a szocializmus eszméjéhez hűségesek maradtak. Nem utolsósorban pedig megragadó az az őszintesége, igazságszerete- te, amellyel minden kritikus momentumnál tisztázza most, hogy akkor mit nem látott jól, világosan, s keményen kerüli az önigazolást. Nem mulaszthatom el, hogy még egy portréfilmről írjak. Ennek a címe is — mint az előbbié — megkapó: „Engem, mindenki Jocó- nak hív”. Olyan emberről szól, akit megyeszerte ismernek, de az ország pedagógus köreiben, szellemi életében is jól hangzik a neve. Dr. Margócsy József, a nyíregyházi tanárképző főiskola nyugalmazott főigazgatója népszerű ember volt „köztanár” vagy szakfelügyelő korában is, főigazgatóként is, és most, nyughatatlan nyugdíjasként is az. Aki még nem ismeri személyesen, az most láthatta, megérezhette, hogy ennek a színes egyéniségnek a póz- talanság, a közvetlenség, a természetesség a hírverője, a széles látókör, a nagy tu- •dás mellett. Munkájával, eredményeivel bizonyította, igazolta azt az álláspontját, hogy vidéken, távol a fővárostól is lehet értelmiségi módon élni. Hogy miként, annak „fortélyait” még külön is elmondta. Az őt körülvevő tisztelet ennek is szól meg annak is, hogy a jeles előd, Kovács József kezdeményét folytatva, az ő irányítása alatt vált igazán nyitottá, szellemi erőt sugárzóvá a főiskola, hazai és nemzetközi tudományos konferenciák színterévé, s szokta meg, fogadta el maga a város is a főiskolát és polgárait. Ezt a máig tartó nyughatatlanságot honorálta a kulturális kormányzat Margócsy Józsefnek az Apáczai Csere János-díjjal, a város pedig azzal, hogy 1979-ben díszpolgárává választotta fiát, aki oly sokat tett érte. , Seregi István Jrádió MELLETT Mindig érdekes szembekerülni azzal a kérdéssel, hogy vajon mennyire szól hozzánk egy klasszikus mű, mennyire érezzük ma is „modernnek”. Nos, a Világszínház szombat esti rep- riz'é, Lev Tolsztoj színművének rádióváltozata, Az élő holttest kiváló alkalmat adott erre a szembesülésre. A maga idejében — századunk második évtizedének elején — világsikert aratott színdarab egy megtörtént jogeset (bigámia) kapcsán elsősorban pszichológiai tényezőkben keresi az emberi cselekedeteknek és kapcsolatrendszerek alakulásának indítékait. Ugyanakkor szembeállítja azokat a cselekedeteket a jogi megítélés problémáival. Sugallja, hogy némely esetben „... a büntetésnek sincs nagyobb erkölcsi alapja, mint a megbüntetett cselekménynek.” — mind a darab egyik méltatója írta. Tegyem hozzá: ha az elkövetők voltaképpen ártatlanok, mint esetünkben. A valóságban persze, lehet, hogy nem így volt, de éppen az egyik többlet — az általános emberi-erkölcsi problémák vizsgálata —, amit a nagy író a nem mindennapi tényleges jogesethez hozzáadott. A másik, hogy felesége újra férjhezmeneteléért és boldogságáért álöngyilkosságot elkövető főhős, az élő holttesté vált Fegya Protaszov látszólag magas er- kölcsiségében is egy letűnö- ben lévő, pusztulásra érett társadalmi osztályt, a félig- meddig polgárosult feuda- listákat képviseli a darabban. Folyamatos lecsúszása, el-elbukásai, öngyilkosságba torkolló életkudarca osztálya feltartóztathatatlan pusztulásának, sőt önpusztításának előrevetített képe. Talán ez a néhány vázlatos mondat némileg_ érzékeltette, hogy a jegyzetem elején feltett kérdés egyértelműen megválaszolható. Tolsztoj színműve napjaink számára is komoly mondanivalókkal szolgál, az alig avult pszichologizálásával és a társadalomtörténeti ismeretek élettelivé tételével. Ha hozzáveszem, hogy a jól felépített, jelenetezett, váratlan fordulatokban bővelkedő darab izgalmas is, — azt hiszem, nem bánta meg egyetlen rádióhallgató sem a másfél órát, amit rászánt a — célszerűen — kissé tömörített változatra a készüléke mellett. (A rádióra alkalmazás és rendezés Ecr- lay Gusztáv invenciózus munkája volt.) Németh László fordításának veretes szövegét olyan színészek tolmácsolták élvezetesen, mint Bessenyei Ferenc, Kohut Magda, Sulyok Mária, Bitskey Tibor és sokan mások. Merkovszky Pál
