Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-13 / 292. szám
Hány forint a karácsony, mi lesz a terített asztalon? Ünnepi készülődés Szatmárban Rohamléptekben közeleg a karácsony. Furcsa mód egyszerre kedves és rettegett vendége a háziasszonynak, hiszen ilyenkor igyekszik a legjobb falatokat a család és a vendég elé tenni. Ugyanakkor gondot okoz, hogyan lássa el szeretteit minden földi jóval. Mert a karácsonyi ünnep nemcsak szív dolga, hanem a pénztárcáé is. Mélyen nyúlunk a pénztárcába, latolgatunk, számolgatunk, mi kerüljön a fenyőfa alá és mi a terített asztalra. A mátészalkai Szatmár Bútorgyárban arról kérdeztük a háziasszonyokat, vajon hogyan tudják ügyesen, takarékosan úgy beosztani a pénzüket;, hogy jusson is, maradjon is. Beszélgető partperünk Lévái ■ Andrásné kárpitos szakmunkás, két gyermek, a nyolcadikos Valika és a 10 éves András édesanyja, Kocsis Sándorné asztalos szakmunkás, két gyermeke van, a 14 éves Sándor és a 10 éves Zsuzsi — mindkettőjük férje a bútorgyár szakmunkás dolgozója, — valamint Lő- rincz Istvánná, kereskedelmi ellenőr, aki az ISG-ben dolgozó főművezető férjével három gyermeket nevel, a 8 éves Anikót, a 7 éves Istvánt és a 4 éves Zoltánt. Mennyi pénz kerül havonként a borítékba? Átlagosan 3500 forint körül. Lévainé, aki 12 ember brigádvezetője, általában 4000 forintot visz haza, Kocsisné valamivel kevesebbet, az adminisztrációban a fizetés zömmel megegyezik a fizikai dolgozókéval. Számolunk, összeadunk, kivonunk: ha a férj fizetését és a családi pótlékot is hozzáadjuk, s levonjuk a járulékokat, családonként legjobb esetben nyolcezer forint jön össze. Áz asszonyok a beszélgetés előtt láthatóan még nem vetettek számot a család karácsonyi költségvetésével. Magyaráznak: azért, mert még rágondolni is rossz, mennyi pénzt visz el az ünnep. Lé- vainé azonnal hozzáfogott kiszámítani, mibe is kerül majd a családi karácsony. Abban egyezünk meg, hogy akár róluk, akár az általuk ismert személyekről legyen szó, legalább 3000 forintba kerül a szeretet ünnepe: fenyőfára és alá kerülő tárgyak, ajándékok, meg a háromnapos étkezés. Mi változik vajon a beideg- zett szokások közül a karácsony táji étkezésben a nők munkába állásával, az újfajta elfoglaltsággal, az életmód-, életformaváltozásokkal együtt? Mi változott például Mátészalkán a karácsonyi étkezési modellben? Az asszonyok egybehangzó véleménye szerint semmi. Mindhárman a városban laknak. Lévainé és Lőrincné önálló családi házban, Kocsisné lakótelepen. Az anya rpunkavállalása hét közben, év közben befolyásolja a családban a korábbi életvitelt. De csak a hétköznapokon. Napköziben étkeznek a gyerekek, egész évben szinte alig találkoznak, a családi együttlét meghitt pillanatait az ünnepnapok jelentik, amikor az asszonyok legyenek bár munkahelyükön akármilyen elismert dolgozók, a társadalmi munkában élen járók, szinte félreteszik újfajta szokásaikat, a mirelit készítményekkel, a félkész ételekkel , együtt, ,s végre igazi ünnepi asztalt, készítenek. Él tehát a hagyomány: húsleves, rántott, vagy töltött hús, töltött káposzta,, sok sütemény. Lőrinczék pedig, mint eddig is, mindig disznót vágnak karácsonyra. Tapasztalatuk, hogy a magyar ember nem képes a gyomrán takarékoskodni, legalábbis ünnepeken nem. Hogy mégis összébb kell húznunk a nadrágszíjat, abban egyetértenek. De mikor? Hogyan? Ügy hogy a munkaköpeny alatt nem viselnek ruhakölteményeket, hanem csupán a legcélszerűbb, legegyszerűbb öltözéket. Hogy a gyermekeiket nem luxusbundában járatják iskolába. Lévainé maga köti a családnak a pulóvereket, Kocsisné és LőLÖRINCZ ISTVÁNNB rinczné pedig varrógépet vásárolt, mert a házilag elkészített ruha, főleg, ha egyik gyerekről marad a másikra, kis alakítással igen takarékos megoldás. Meg az is igaz, nem minden napja karácsony az évnek. Ha nem is zsíroskenyér a vacsora a hétköznapokon — a gyerekek meg el se vinnék tízórainak — de Ünnepi asztal a Hotel Szabolcsban. Ezzel az ízléses terítéssel nyert megyei első és országos harmadik helyet Podlovics László. pásztor andras zünk meg a szép terítésről. Az esztétikus asztal tartozzék hozzá az ünnepekhez! 1981. december 13. olcsóbb áru. Sokszor egy-egy ötlet elég, • hogy a boltokban kapható félkész, mireld termékekből egyéni ízű Vacsora szülessék. Nagy takarékossági forrás a nyári befőzés. Kocsisné például az ötliteres savanyúságon kívül csak befőttből vagy 130 üveggel tett el, amikor az áru a legolcsóbb volt. így jobban jár. És a gyermekek szoktatása a takarékosságra? Lévainé például 40, illetve 60 forintot ad havonta zsebpénznek. Bár tudja, hogy sok gyermek százasokkal kérkedik az iskolában, az ő gyermekei megtanulták, hogy minden fillért be kell osztani. Ugyanígy vélekedik a másik két asszony is. S mi a vélemény a karáKOCSIS SÁNDORNÉ csonyi ajándékról? Elmondták, hogy nem az értéket, hanem a szándékot, a kedves meglepetést méltányolja a család. Olyasmit vesznek, amire egyébként is szükség volna, például ruhaneműt, s mellé valami apróságot, a LÉVAI ANDftASNÉ gyerekeknek könyvet. Takarékoskodni lehet azzal is, mondják az asszonyok, hogy nem kerül majd negyed nap a szemétbe a sok fölöslegesen megfőzött étel. Inkább mindenből kevesebbet, s többfélét. És az ital. Idén az áremelés miatt jóval kevesebb kerül majd az asztalra. Megjegyzik az asszonyok, hogy bizony szeretnének jobban takarékoskodni, de sokszor ez nem rajtuk múlik. Itt van például a csirkeaprólék. Igen ritkán kapnak. Mégis megnyugtatónak találják, hogy telve vannak a pultok, kirakatok, van miből vásárolni. Hogy mi kerül a Lévai, Kocsis, Lőrincz család karácsonyfája alá és ünnepi asztalára,—éppen a család miatt — azt nincs szívünk elárulni. Maradjunk annyiban: napjaink megdrágult életviszonyai közepette nem szegényebb lesz az ünnep, hanem szerényebb. Toronyórát lánccal.,. A z úgy kezdődött, hogy egy ismerősömnek eszébe jutottam és küldött egy képeslapot a névnapomra. Megörültem a kedves figyelmességnek, s viszonoztam is az ő névnapján. Legközelebb dísztáviratot küldött, harmadik évben pedig már értékes ajándékkal jelentkezett. Most már kifejezetten kellemetlen, mert az ajándék összegét évről évre magasabbra emeljük, s szinte rákény- szerít, hogy költekezzem. Megsérteni nem akarom, tehát nem szállhatok ki. A dologban az a különös, hogy évente csak kétszer találkozunk, a névnapokon, s tulajdonképp nincs semmi közös témánk. Ezért nyomasztó ez a már kötelességgé vált szokásunk, amit nem tudunk abbahagyni... Ismerősöm kissé zavartan mesélte, hogyan került kellemetlen helyzetbe egy olyan ügyben, aminek a célja az örömszerzés volna. Ki-ki saját példájából tudna eseteket, hogyan vált teherré az eredetileg jószándékú ajándékozás. Mit kaptok karácsonyra? — kérdezi a tanárnő a gyerekeket. Magnót, kismotort, kvarcórát. Majdnem mind előre tudja, mi lesz a meglepetés. Nekünk nem volt kvarcóránk, semmilyen óránk nem volt, nem is ismertünk olyan gyereket az iskolában, akinek órája lett volna. Ne értsék félre, amit gondolok. Mert jóleső érzés látni az ápolt, gondozott, egészséges, szépen öltözött gyermekeket. De vajon kell-e hét-nyolcéves gyereknek diplomatatáska, kvarcóra? Nem rontunk-e el ezzel valamit, nagy jóakaratunkban? ' Ha nagyító alá vesszük ajándékozási szokásainkat, be kell ismernünk, hogy gyakran fölöslegesen pazarlunk. Farmer varázsszóra, aranyékszer jó bizonyítványért, kocsi érettségire, toronyóra lánccal... Mert X-nek is van. Egy fiatalasszony meséli: automata mosógépet vesznek az anyósának. Szép, nemes gesztus, könnyíteni az idős asszonyon, sőt, a fiataloknak van is törlesztenivalójuk a támogatásért, melyet a családalapításhoz a szülőktől kaptak. És mégis elszomorít a hír, mert az asszony azt is hozzáteszi: muszáj valami értékest venni, a másik gyermek ugyanis porszívót vásárolt a mamának. Az egyik iskolában 130 forintot akartak összeszedni a szülők a „gyerekektől” a tanár néni névnapjára. Az több, mint négyezer forint. A többség szívesen fizetett. Minek? Attól tartok, nem az önzetlen örömszerzés vezette a két gyűjtögető anyát, hanem az, hogy előnyt, kivételezést vásároljanak vele saját gyermekeik számára. Ismerünk pedagógusokat, akik tanévnyitón bejelentik; szívesen fogadnak egy szál virágot, de egyebet nem. Jó lenne ezt is általánossá tenni... Mert úgy tűnik, ma már nem elég az apró figyelmesség, a titkos kívánság kitalálása, mintha Csák az volna ajándék, aminek forintban kifejezhető nagy értéke'ván. Lehetőleg minél magasabb. K inek ártunk ezzel? A megajándékozottnak biztosan, mert könnyen hozhatjuk kellemetlen helyzetbe. Magunknak, s főképp gyermekeinknek, akik figyelnek bennünket és megtanulják tőlünk, hogyan lehet pénzre váltani az érzelmeket, túllicitálni egymást, könnyen kidobni százasokat, ezreseket. Mit mond a pszichológus az ajándékról? Érték az ajándék, legyen bár filléres dolog, ha tiszta szívvel adjuk. Az oldalt írta: BARAKSÓ ERZSÉBET Fotók: JÁVOR LÁSZLÓ 1 ' ‘ - * Táplálkozás és egészség Karácsonyi recept a főszakácstól A Bereg kapujában a vásáros- naményi Tisza-parti szálloda az első és utolsó olyan hely, hol az utast jövet-menet meleg étellel és vetett ággyal fogadják. Valaha a konyhája tette híressé a hasonló fogadókat. Mi azt kérdeztük a szálloda és étterem főszakácsától, mi jellemzi most a vendégek étkezési szokásait, hogyan sikerül mindenki szája ízét eltalálni. Pásztor András éppen húsz éve lépett a vendéglátóipar szolgálatába. Bevallotta, hogy eredetileg cukrász szeretett volna lenni, végül itt kötött ki. Megszerette, s reméli, hogy legalább a következő húsz esztendőben, meg a továbbiakban is elégedettek lesznek a kedves vendégek a főztjével. Vajon mennyire van foganatja a sok reklámnak az egészséges életmódhoz illő táplálkozási szokásokról? Mit tapasztal erről a főszakács? — Azt, hogy a vendégek, kevés kivételtől eltekintve nem fogyasztják az ételiapunkon szereplő, de általuk ismert ételeket. Idegenkednek az új ízektől, nem nagyon fogadják el .az igen egészséges főzelékféléket, a zsírban, szénhidrátban szegényebb, de azonos értékű ételeket, sőt, a most újra divatos fűszereket sem. önöknek alkalmazkodniuk kell az előfizetők ízléséhez is. Hány embernek főznek jelenleg a hotelben? — Most 1100-nál tartunk. Sok munkahelyre, üzembe, intézménybe szállítanak tőlünk előfizetéses ételeket, hozzánk is sokan járnak be előfizetéssel. Megkérjük, ajánljon egy komplett, nem drága, de az ünnepi hangulathoz illő ebédet a karácsonyi asztalra. — A karácsonyi asztalon, azt hiszem, nem szoktunk takarékoskodni. De ne is pazaroljunk. Arra gondolva, hogy a városi háztartásokban bizonyos alapanyagok beszerzése esetleg nehezebb, a legcélszerűbbnek a következő menüt tartom. Legyen Ujházi-tyúkleves, vagy helyette valamilyen szárnyas húsleves. A szárnyas nem hiányozhat az ün1- nepi asztalról! A kialakult szokástól eltérően a hiteles Ujházityúklevesben a tyúk egybe fő. Helyettesíthetjük mélyhűtött csirkével, kellő arányban zöldségéivé. Másodiknak ajánlanék —, hogy éttermünk specialitásait se hagyjam ki — beregi töltött szeletet. Személyenként 10—15 deka sertéscombot jól kiklopfolunk, gyengén besózzuk és félretesz- szük, míg a hozzávaló gombapép elkészül. A gombapépet úgy kezdjük készíteni, mint a pörköltet, de beleteszünk még borsot, petrezselyemzöldet, egy kockára vágott főtt és egy nyers to^ jást. Kenhető sűrűségűre főzzük, s azzal megkenjük a félretett hússzeleteket. A szeleteket feltekercseljük és cérnával átkötjük. így, a maradék lében főzzük puhára, majd a tekercseket haránt szeleteljük, a léhez pedig tejfölt adunk. Galuskával és rizzsel köritjük. Tésztának a boltban kapható mirelit levelestésztából készített almás rétest képzelek el. Ne felejtsék el a háziasszonyok, hogy nedves kendőre borítsák és hagyják állni. Bár az italokban nem vagyok eléggé járatos, de azt hiszem, a legjobb hozzá a fehér bor — kis mennyiségben. S ne feledkez/ KM VASÁRNAPI MELLÉKLET
