Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-13 / 292. szám
4 Kelet-Magyarország 1981. december 13. A HÉT - CÍMSZAVAKBAN: HÉTFŐ: Tyihonov szovjet miniszterelnök Budapestre érkezik — Helsinkiben ülésezik az Északi Tanács — Nicosiában ismét tárgyalnak a görög és török közösség képviselői — A francia külügyminiszter Izraelben KEDD: Brüsszelben megkezdődik a NATO szokásos, év végi tanácskozása: jóváhagyják Spanyolország csatlakozási kérelmét, viták robbannak ki Görögországgal — Heng Samrint választják meg a kambodzsai párt főtitkárává — OPEC-értekezlet az olajárakról — Általános választás Dániában: a szociáldemokraták szavazatvesztesége SZERDA: a közel-keleti körúton lévő Kreisky kancellár találkozik Arafattal — Az Amerikai Államok Szervezetének közgyűlése megoszlik a salvadori junta támogatásának kérdésében CSÜTÖRTÖK: a nicaraguai külügyminiszter moszkvai útja — In-- diai—kínai határtárgyalások — Mitterrand Lisszabonban PÉNTEK: Líbia-ellenes intézkedések az Egyesült Államokban — Puccs a puccsban: egy másik katonai vezetővel váltják fel az argentin elnököt — Megoldódott az ENSZ „főtitkárválsága”: perui diplomatát jelöl a Biztonsági Tanács Waldheim utódául — Belpolitikai feszültség Lengyelországban SZOMBAT: Berlin szomszédságában hivatalosan is kezdetét veszi az NDK és az NSZK csúcstalálkozója — Választások Málta szigetén. A hét három kérdése A nemzetközi diplomácia „év végi hajrája” ezen a héten is folytatódott. Miután december elején a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei Bukarestben, honvédelmi miniszterei pedig Moszkvában tanácskoztak, néhány nappal később a szokásos brüsszeli színhelyen lezajlott a téli NATO-ülés- szak. Genfben kevés hír lát napvilágot a zárt ajtók mögött folyó szovjet—amerikai párbeszédről, Bécsben viszont újra kézzelfogható eredmény nélkül zárult a haderő-csökkentési értekezlet fordulója. A kelet—nyugati kapcsolatok legjelentősebb heti fejleményé a két német állam közti többször elhalasztott csúcs, Honecker és Schmidt találkozójának létrejötte volt. A magas szintű utakról szólva ide kívánkozik fővárosunk említése is: Tyihonov szovjet miniszterelnök négynapos látogatást tett Magyar- országon. A széles körű, gyümölcsöző eszmecsere, a személyes találkozások egy szilárd alapokon nyugvó barátság, sokrétű kapcsolatrendszer továbbfejlesztését szolgálták. Hazánk és a Szovjetunió változatlanul mindent meg kíván tenni a meglévő tartalékok kihasználására a kétoldalú kapcsolatokban, s teljes egységben szállnak síkra az enyhülés vívmányainak megoltalmazásáért, a béke, az európai biztonság, a fegy- • verkezési hajsza megállítása érdekében. • O Milyen eredményekkel zárult a NATO brüsszeli tanácskozássorozata? Ha a diplomataképzőkön külön tantárgyként szerepelne az önuralom megőrzése (vagy ez esetben nevezzük inkább képmutatásnak), a szemléltető anyagban alighanem egy Brüsszelben készült filmet is vetítenének. Haig amerikai külügyminiszter ugyanis olyan széles mosoly- lyal búcsúzott Papandreutól, az új görög miniszterelnöktől, mintha kizárólag kellemes témákról csevegtek volna. (Az athéni kormányfő egyébként a hadügyminiszte- ri tisztet is betölti, s ebben a minőségben képviselte országát a NATO eurocsoport- jának ülésén.) Emlékezetes, hogy Athén több, mint hat esztendei távoliét után csak nemrég tért vissza a NATO katonai szervezetébe az úgynevezett Ro- gers-féle kompromisszum alapján. Azóta azonban választásokra került sor Hellaszban és abszolút többséget kapott Papandreu szocialista pártja, amelynek programjában a katonai szervezetből történő ismételt visszavonulás is szerepelt. Ez ugyan nem vetődött fel most Brüsszelben, de görög részről több új követelményt támasztottak az atlanti katonai együttműködéssel kapcsolatosan, például a görög NATO-kontingenseknek kizárólagos nemzeti irányítását békeidőben, s a nukleáris eszközökkel felszerelt amerikai flottaegységek távoltartását a görög területeken levő támaszpontoktól. A viták miatt az Atlanti Szövetség történetében először fordult elő, hogy a hadügyminiszteri eurocsoport ülése közös közlemény kiadása nélkül ért véget. A helyzetet bonyolítja, hogy a NATO-tagok egy része hajlamos lenne bizonyos taktikai engedményeket biztosítani Athénnak, bízva benne, hogy az idő múlásával elhalványodnak a választási program ígéretei. Török részről viszont tartanak minden részrehajlástól, s s hangsúlyozzák, hogy Ankara a fontosabb szövetséges. Haig mosolya ilyen körülmények között nem a problémák megoldódását, legfeljebb azt jelzik, hogy az Egyesült Államok szeretné elkerülni az ellentétek további, látványos fokozódását. Brüsszelben jóváhagyták Madrid csatlakozási kérelmét is. A spanyol területen elhelyezkedő amerikai támaszpontok eddig is a nyugati katonai gépezethez kapcsolták az ibériai országot, politikailag mégis komoly bonyodalmakat jelenthet a belépés, hiszen 1955 tavasza óta először bővül földrészünk valamelyik katonai-politikai szövetsége. Nem teszi egyszerűvé a helyzetet az sem, hogy a spanyol repülőterek éppen félúton fekszenek az Egyesült Államok, illetve a Közelés a Közép-Kelet között, jelentős állomást biztosítva így az amerikai gyorshadtestnek. (1979-ben a spanyol kormány, arab kapcsolatait szem előtt tartva, elutasította az „átmenő forgalomra” vonatkozó amerikai kérdéseket, de vajon miként fog cselekedni a NATO esetleges tagjaként?) Madridban hivatalosan azzal érvelnek, hogy a csatlakozás korszerű fegyverzethez és új katonai információkhoz juttathatja Spanyolországot. Nem hivatalosan érzékeltetni kívánják, hogy a csatlakozás fékezheti a hadsereg puccs- veszélyes elemeit is, akik az év elején történt parlamenti behatolás után az elmúlt napokban egy államellenes memorandum aláírásával adtak hírt magukról. De vajon a NATO valóban gyógyírt jelentene ilyen esetekben? Erről leginkább a görög kormányfő tudna beszélni: apját,-aki ugyancsak miniszter- elnök volt, csaknem tizenöt esztendeje a „fekete ezrede-i sek”, a görög hadsereg pucs- csista összeesküvői buktatták meg a NATO által küldött korszerűbb fegyverekkel, a NATO által kidolgozott, Prométheusz fedőnevű terv alapján ... O Mi áll a Líbia-ellenes amerikai lépések hátterében? Valóságos hisztériahullám öntötte el az Egyesült Államokat Líbiával kapcsolatosan. Bejelentések hangzottak el arról, hogy az észak-afrikai ország két „halálkommandót” küldött Amerikába az elnök és más magás rangú vezetők meggyilkolása céljából. Csupán a meggyőző bizonyítékok hiányoznak, márpedig a mostani amerikai kormányzatot aligha tarthatjuk annyira szemérmesnek, hogy ilyen dokumentumokat — ha azok valóban léteznének — eltitkolna. Tripoliban nemcsak cáfolták, de felajánlották, hogy hajlandóak akár a Biztonsági Tanács, akár az amerikai kongresszus vizsgáló bizottságát fogadni. Washington részéről már jó ideje folyik az ellenségeskedés Líbiával szemben, s több veszélyes lépésre került sor az antiimperialista elveket valló tripoli rendszer ellen. Utalhatunk a szidrai incidensre, a líbiai repülőgépek lelövésére; a líbiai határ körzetében folytatott hadgyakorlatokra; a csádi krízis élezésére. Most a „halálkommandók” körüli lélektani hadviselést ürügyként használva utazási tilalmat rendeltek el amerikai állampolgárok számára Líbiába, hazahívták az ott tevékenykedő olajszakértőket, meg akarják szakítani a gazdasági kapcsolatokat. (Ebben nemcsak a nyugateurópai szövetségesek nem követik az amerikaiakat, de számos hazai olajmonopólium is félti pozícióit, s nyilván a Líbiában dolgozó amerikai, szakemberek is megtalálták mindeddig számításaikat.) Washington el akarja szigetelni Líbiát, de néhányszor már sor került az elszigetelők elszigetelődésére... O Hogyan alakultak a közel-keleti események? A héten Izraelbe látogatott a francia külügyminiszter. Cheysson nyilatkozatai némi visszalépést jelentettek a korábbi párizsi állásfoglalásoktól: a francia diplomácia vezetője például lehetségesnek tartotta a fegyverszállítások felújítását is Tel Avivnak. Ugyanakkor néhány mondat erejéig változatlanul síkra-' szállt egy palesztin állam kialakítása mellett, s megfigyelők ezzel magyarázzák, hogy Begin végül is nem fogadta a fontos vendéget. Igaz, az izraeli kormányfő lábtörése miatt kórházban fekszik, de a kormányüléseket betegágya mellett azért megtartják. Felvetődhetett tehát a kérdés: rosszul éreze magát, vagy inkább diplomáciai betegségről volt szó? Közel-keleti körúton járt az osztrák kancellár is. Kreisky útja során Arafattal is találkozott. Megbeszélésük jelentősége abban állt, hogy elsimították a kapcsolatokban jelentkezett nehézségeket: a palesztin mozgalom nevében elkövetett több ausztriai terrorcselekmény nyomán ugyanis törés következett a korábbi jó viszonyban. A PFSZ diplomáciájának újabb aktivizálódásáról nemcsak az osztrák kancellárral való találkozás, de Arafat holnap kezdődő athéni látogatása is tanúskodik. Közben szakértői szinten újra tanácskoznak a palesztin autonómiáról, de az egyiptomi-izraeli—amerikai eszmecserét háttérbe szorítják a megszállt Gázai övezetből érkező jelentések, ahol majd két hete ' folyik a palesztin lakosság kiterjedt sztrájkja. Összeütközésekre került sor Ciszjordániában is. Sok minden történik a Közel-Keleten, de az események egy vonatkozásban közös nevezőre hozhatók: a palesztin probléma kikerülése nélkül változatlanul elképzelhetetlen egy rendezés. Réti Ervin Barátságunk alapjai □ magas szintű látogatások, államférfiak eszmecseréi mindig fontos tényezők a kétoldalú kapcsolatokban. Hazánk és a Szovjetunió együttműködésében, sokoldalú testvéri kapcsolataiban időről időre ismétlődnek a találkozók a két párt és a kormányok vezetői között Mégis úgy véljük: Nyikolaj Tyihonov csütörtökön véget ‘ért magyarországi látogatása sok tekintetben kiemelkedik a két ország bensőséges viszonyát híven tükröző tárgyalások sorából. Olyan időpontban köszönthettük hazánkban a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét, amikor mind a nemzetközi helyzet, mind a világgazdaság körülményei szükségképpen megkövetelik az együvé tartozó, azonos célokért és eszmékért küzdők kapcsolatainak még szorosabbra fűzését. A szocializmust építő Magyarország és a kommunista gazdasági és társadalmi renden munkálkodó Szovjetunió barátsága és testvérisége hagyományos. Mégis, a gazdasági együttműködés fejlesztésének és távlatainak kijelöléséhez nélkülözhetetlen az alapos elemzés. Nyikolaj Tyihonov budapesti tárgyalásain — mint a látogatásról kiadott közös közlemény is tanúsítja — megkülönböztetett figyelmet szenteltek ennek a témának és sok új elemet tártak fel az eszmecseréken. A hosszú távú, 1990-ig szóló gyártmányszakosítás és kooperációs program „rejtett tartalékai” mindkét fél számára előnyös lehetőségeket kínálnak az "energia- és fűtőanyaga, a nyersanyag-gazdálkodás javításában, a műszaki-tudományos kutatásban, a gépgyártás műszaki színvonalának növelésében, az elektronika és a számítástechnika eredményeinek alkalmazásában. A Szovjetunió hazánk legfontosabb gazdasági partnere. A jelenlegi ötéves tervidőszakban a kölcsönös áruszállítások értéke eléri a 34 milliárd rubelt, s több iparágban — például a közúti járművek gyártásában, a híradástechnikában és a műszeriparban, a könnyű- és élelmiszeriparban folytatódik, a timföld- és alumíniumtermelésben pedig bővül az együttműködés. Mint Lázár György parlamenti pohárköszöntőjében hangsúlyozta: a magyar gazdaság átvezetése az intenzív fejlődési pályára rendkívül nehéz és bonyolult teendőkkel jár. Elképzeléseink megvalósításában döntő tényező a sokoldalú magyar— szovjet együttműködés. 3 ó alkalmat kínált a szovjet kormányfő látogatása a világhelyzet áttekintésére is. A közös közlemény híven tükrözi népeink aggodalmát a nemzetközi helyzet romlása, az enyhülés megtorpanása és a háborús veszély növekedése miatt. „A Magyar Népköztársaság nagyra értékeli és támogatja a Szovjetunió lenini békepolitikáját, az SZKP XXVI. kongresszusán elfogadott békeprogramot” — olvashatjuk a közleményben. Hazánk és a Szovjetunió —a szocialista országokkal egyetemben — a stratégiai fegyverek korlátozásáért, az utóbbi időben befagyasztott fegyverzetkorlátozási és leszerelési tárgyalások felújításáért, általában a Kelet és Nyugat közti párbeszéd fenntartásáért, a kölcsönös bizalom és megértés légkörének megteremtéséért száll síkra. Meggyőződésünk, hogy Nyikolaj Tyihonov szovjet kormányfő hazánkban tett látogatása az élet minden területén tovább bővíti és erősíti kétoldalú kapcsolatainkat. A teljes nézetazonosság jegyében folytatott magas szintű tárgyalások nemcsak a magyar—szovjet együttműködés fejlesztéséhez járulnak hozzá, hanem a közös célok: a béke és a biztonság alapvető érdekeit is szolgálták. II Magyar Katolikus Püspöki Kar felhívása A Magyar Püspöki Kar, a genfi leszerelési tárgyalások alkalmával felhívással fordult a katolikus hívőkhöz. Más püspöki karokkal együtt — Isten segítségét kérve — mi is csatlakozni kívánunk azok törekvéseihez, /akik történelmünk e szorongó órájában mélységes felelősségtől áthatva számítanak mindazok erőfeszítésére, akik nem a fegyverektől, újabb és még pusztítóbb fegyverzetektől, hanem az emberek józan belátásától és az emberi szív kiolt- hatatlan boldogságvágyától várják a megoldást. Az igazi humánum és az emelkedett erkölcsi világ mindig képes teremtő erőket mozgósítani a béke, az emberi fejlődés, a kulturális előrehaladás, az otthont, a hazát és az emberiséget alakító lelkűiét érdekében. Ezek a békeerők szembe szállhatnak a rossz akarat és erőszak minden hatalmával. A jóakarata emberek bátor szava és cselekedete, az igazságosságért való kiállása hatékony segítségét jelent a béke megteremtésében és a megőrzésében — hangoztatja egyebek között a felhívás. Szalontay Mihály: SÄi cutofsó cnay 55. — Nem teszek én semmit, már hogy mernék én egy ilyen úr-elvtárssal, mint maga? — Hát akkor miért nem mondja meg, hogy hol lakik a tanítónő? ' — Hát mert nem kérdezte! Zsuzsika néni pedig csak arra felel, amit kérdeznek tőle. Az öreg mögül jött ez a hang, és ahogy guggoltában hátranézett, azon mód bele is ült a fűbe, mert igen csak szép lány állt fölötte. Ugyanolyan szénfekete haja volt, mint a piros szoknyás öregasszonynak, hanem világoskék szemmel, mongol pofacsonttal, édes-szép kerek nevető almaarccal. Farmer- nadrág, farmering, a nadrág csatakos rojtos szélű, hanem az ing úgy feszült melle két kis halmán, átütött rajta a bimbó, hogy mindenki, világ lássa, nem melletartó, maga a meleg, gömbölyű élet-alma van ott. . • — t't Letépett az öreg .egy nagy búzaszálat, szájába vette a végit, rágcsálni kezdte, és úgy alulról nézte a tornyosuló kislányt, akit bizony nagyon szépnek talált. Villanhatott is tán a szeme, avagy úgy nézhette meg a lányt, amitől nővé válik az, mert a cigányasszony megérintette a térdit. S most már aztán nemcsak mintha, hanem tényleg nevettek a ráncok: — Á, nem a maga falatja ez! Inkább való maga én- hozzám! Az öreg elnevette magát, megcsóválta a fejét, de azért belenézett abba a két világoskék égboltba, másfél méterre maga előtt a nap árnyékában. — Aztán mit akar maga Fazekas Juliannától? — — hangzott a magasból. — Beszédem van vele. — Maga a tanácstól van? Vagy a minisztériumból? — Miért lennék én onnan? — Akkor? ... — Hát — mondta az öreg —■ kérdezni akarok, csak szabad, nem? »V« — Miért nem beszélget ott, ahonnan jött? — mondja a katonás hang felül, felsőbb- sége biztos tudatában. Fel is állt az Öreg, mert úgy érezte, nem lesz ez így jó, sehogy. Jobb ha ő néz le a farmerruhás óriásleányra, aki most, hogy fölállt, a hónaljáig, ha ért. — Azért szép szál ember... lehetett. — Így az öregasz- szony. — Nem rosszban járok én. — Megvan. Tudom már, maga az újságtól jött ugye? Az öreg bólintott, nem is volt ideje kimondani az igent, úgy megörült a lány a felfedezésnek. — Tudtam én, mondtam is én, nem maradhat ez annyiban ! Nem olyan világot élünk. Látod Zsuzsika, te meg csak-mindig mondtad, hogy szamár vagyok. Látod, hogy nekem lett igazam! — Várd ki a végét! — Minek? Most már mindegy, hogy mi történik. Valami megmozdult. Ugye az elvtárs ... — s mondta a megyei lap címét, — onnan jött? Az öreg megrázta a fejét, mondta a munkahelyét. A lánynak kerekre tágult a szeme, s csak úgy ragyogott a boldogságtól —. — Hűha! Nahát, ezt már én se gondoltam volna! Már oda is eljutott. No akkor a Kalángyi most biztosan ösz- szecsinálja magát! — Ki az a Kalángyi? — Hát az igazgató, aki mi- ■ att'. gyütt. — Jött a rpsseb! Nem jöttem ép ;sepamiféle igazgató miatt. Magam jöttem. A magam dolgában. Most már az öregasszony is fölállt a földről, és egészen váltott hangon szinte sziszegve kérdezte; — Hát nem a Fazekas Julihoz jött?! Hát nem annak a dolgában? Az öreg elvesztette a türelmét: — Idefigyeljen néném, maga nem ismer semmiféle Fazekas Julit. Itt kérdeztem épp az elébb magától. — No legyen már békességgel. Nem a Juli dolgáhan jött? — Nem tudom, hogy a maguk Julijának milyen dolga van. Ezért lehet, hogy abban jöttem, lehet, hogy nem! Előbb beszélnem kell vele, aztán majd meglátjuk. — Ez már beszéd! Na gyüj jön! Avval nekiindultak fölfelé a dombnak, el a falutól, a kertek aljától. Rátértek egy szőlőkarós homokútra, s tán száz-százhúsz métert se mehettek, amikor egy vakítóan fehérre meszelt, zsindelytetős, zöld mohafedte kis présházhoz értek. Olyan vályog-kőrakás építmény volt, de magasan emelkedett, az ilyenfajta építményeknél szokatlan magásan a nyerskőké- mény. Szinte magasabb volt a növése a háztetőtől, mint a háznak a talajától. (Folytatjuk) kTJ I íiT*! ■ fi "Jil »I»] m mW h M % í iJJ.ajlá1 JLJ
