Kelet-Magyarország, 1981. december (41. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-13 / 292. szám

1981. december 13. Kelet-Magyarorezág 3 Hz élet váltásra kényszerít önállóság és gyámkodás a BEAG-nál Mi köze a képkeretnek a hangszóróhoz? Hogyan kapcsolódik egymáshoz a laboratóriumi üveg és az integrált áramkör? Nem érdemes rajta töpren­geni, mert a jelen esetben sehogyan sem. Illetve mégis van egy lényeges közös vonás: egy vállalat neve alatt készül a képkeret, a labortechnikai be­rendezés és az elektroakusztika megannyi alkatrésze, terméke. Ráadásul a vállalati teljes termelés több, mint felét adja két szabolcsi gyáregység. Mind­ez az Elektroakusztikai Gyár jelene a nyíregyházi UNIVERSIL és a kisvár­Az UNIVERSIL nyíregyházi gyárában különböző típusú erő­sítőket is készítenek. Az egyes részegységeket beépítés előtt speciális műszerekkel ellenőrzik. (J. L.) Képviselik B itkán esik szó arról, hogy a képviselőket is segíteni kell felelős tisztségük ellátásában. In­kább az a gyakori, hogy a képviselőktől várjuk a se­gítséget, a közbenjárást, a közérdekű és egyéni pana­szok elintézését. Meg­adunk-e mi, választópolgá­rok, a társadalmi és tömeg­szervezetek tisztségviselői, minden segítséget ahhoz, hogy a képviselő jól végez­hesse közéleti megbízatását, megfeleljen a választók bi­zalmának és elegendő tájé­kozottságot szerezzen sző­kébb környezete fejlesztési és egyéb lehetőségeiről. A kérdés időszerűségét indokolja, hogy másfél év telt el a képviselőválasztá­sok óta, s ha teljes képet még nem is alkothatunk mind a húsz szabolcsi kép­viselő munkájáról, tapasz­talatok már vannak. Ho­gyan állnak helyt a válasz­tók bizalmából a megyét az országházban képviselő „honatyák”, illetve „honle­ányok, asszonyok”? Ennek mérlegét igyeke­zett megvonni legutóbbi megbeszélésén a Hazafias Népfront megyei elnöksé­ge, amikor a megyei képvi­selőcsoport munkáját tűzte napirendre. Számok is el­hangzottak arról, hányán szólaltak fel eddig az or­szággyűlésben, hány beszá­molót tartottak választóke­rületükben, hány fogadó­órán hallgatták meg és je­gyezték fel a sokszor laká­sukon, a legkülönbözőbb időpontokban kopogtató vá­lasztópolgárok köz- és ma­gánérdekű panaszait, beje­lentéseit. Ezek szerint a húsz sza- bolcs-szatmári képviselő kö­zül hatan szólaltak fel az országgyűlés vitájában, egy pedig az interpelláció jogá­val is élt. Érdeklődésük és megbecsülésük jelének is te­kinthetjük, 'hogy tizennégy szabolcsi képviselő tagja az országgyűlés valamelyik bi­zottságának, egy pedig az országgyűlés jegyzői között kapott helyet. Valójában mégis jobban örülhetünk a látványosság nélküli, itthon végzett köz­életi munkálkodásuknak. A képviselői beszámolókon, — eddig száz ilyet tartottak — több mint 10 ezer szabolcsi dolgozó vett részt. Hasonló­an fontosak a fogadóórák, amelyek meghittebb, egyé­ni találkozásokra adnak le­hetőséget. Ezek ugyan nem annyira rendszeresek, és van min javítani, de nem lebecsülendő, hogy a 65 fo­gadóórán 560—600 választó kereste meg képviselőjét a legkülönbözőbb ügyekkel, elhelyezkedés, szociális el­látás, lakás, iskolai felvétel és így tovább. Kik és hogyan segíthetik a képviselőket, hogy még jobb lelkiismerettel, jobb eredményekkel végezhessék fontos megbízatásukat? Sok múlik azon, hogy a képvi­selők pontos tájékoztatást- civilben kapjanak szűkebb körzetük, és a megye fejlesztési lehe­tőségeiről, azok időközbeni változásairól. Ezért is fi­gyelemre méltó, hogy a me­gyei képviselőcsoport szá­mos olyan, megyeileg ki­emelt, társadalmi-gazdasá­gi szempontból időszerű, sa­játos gondot is megvitat, ■ amelynek ismerete a köz­életben munkálkodók szá­mára nélkülözhetetlen. Ter­mészetes, hogy a képviselő „fejből” képtelen minden választó kérdésére azonnal választ adni, sokszor az il­letékes állami, tanácsi, vagy más szervekhez továbbítja a* kérdést, vagy ott tájéko­zódik. Mégis, növelni szük­séges a képviselők napra­kész tájékozottságát, hogy kevesebb legyen a késve, vagy áttételesen megvála­szolandó kérdés. Ebben kezdeményező és folyamatos partneri szere­pet vállalnak — éppen sa­játos feladatukból eredően — a népfrontbizottságok. Tenni akarnak azért, hogy a képviselők jobban átte­kinthessék választókerüle­tük város- és községfejlesz­tési, valamint gazdaságfej­lesztési lehetőségeit. S van még egy elsőrendű kérdés, amire a népfront el­nöksége ráirányította a fi­gyelmet. Ez pedig a képvi­selő szakmai munkája, hi­vatásának ellátása munka­helyén. Erre is vigyázni kell, mert legyen bármilyen fontos a képviselői tevé­kenység, a közéleti munkél- kddás, mint állampolgár­nak, a képviselőnek is leg­fontosabb társadalmi hiva­tása a saját munkájának becsületes, példás elvégzé­se. H a az aránytalanul sok közéleti megbízatás, — a sok értekezlet, protokollesemény, ahová a képviselőt meghívják —, el­vonja az erejét a napi munkájától, időzavarba ke­rül, nem tudja azt nyújta­ni munkahelyén, amit el­várnak tőle, ebből nagyobb erkölcsi, politikai kár szár­mazik, mintha kimarad egy-egy értekezletről, bi­zottságból. Ezért is külön becsülendő a népfrontelnök­ség állásfoglalása, amely szerint a képviselőket „kí­mélni” kell a felesleges, nem érdemi kérdéseket tár­gyaló rendezvényektől, mert itt is a tartalmi mun­ka a fontos, nem pedig a részvétel, a szereplés. A képviselő személyes példája a munkában, a közösség­ben; a családban^ szerény­sége, feddhetetlensége olyan erkölcsi, politikai, emberi tőke, amely gazdagon ka­matozik. A választók ekkor érzik; jól választottak, az ő emberük a képviselő, aki megérdemli a köszönetét, az elismerést, mert a közössé­gért fáradozik... Páll Géza dai faipari üzemekkel. — Nem értem, mit akar­nak a szabolcsiak — kérdez vissza a vállalat igazgatója, Hajduska Kurt. — öt évvél ezelőtt csak 16 százalékot tett ki az akusztika, ma már a termelés felét adja. Mi ezt vállaltuk, amikor átvettük a korábbi tanácsi vállalatokat. BIZONYÍTÁS AZ OLIMPIÁN A telefonérdeklődés után személyes találkozás követ­kezett Kovács Györggyel, a vállalat műszaki igazgatóhe­lyettesével. — Vannak vitáink, a vá­rosi pártbizottságok is jelez­ték, hogy nem egységes a gyáregységek megítélése — ismeri el. — A legjobb meg­oldás, ha a vállalati vezetők mellett egyszer a bennünket irányító XIV. kerületi párt- bizottság, valamint a nyír­egyházi és kisvárdai városi pártbizottságok képviselői is leülnek, hogy megvitassák a helyzetet. Természetesen nem a gaz­dálkodásba akarnak beleszól­ni a pártbizottságok, hanem a gyakran túl soknak tűnő bizonytalansági tényező meg­oldását sürgetik. Szeretnék, ha a vállalati irányítás olyan egységes elveken alapulna, amely megfelel a korszerű, s az élet által kikényszerített vezetési elveknek, megterem­ti a gyárak és a központ har­monikus kapcsolatát. — Az elektrotechnikában már 450 ember dolgozik, az olimpiai szállítások bizonyí­tották, hogy képesek va­gyunk a magas követelmé­nyek tartására — vélekedik Kői László, az UNIVERSIL igazgatója. — Az idén ötvenezer hang­szórót küldünk a Szovjet­unióba, mind korszerűbb lesz a gyártás — mondja Tóth Sándor, a kisvárdai igazgató. Ezek azok a biztató jelek, amelyek mutatják, hogy tényleg jó döntés volt egy magasabb színvonalú gyártás meghonosítása a megyében. Ráadásul az utóbbi négy-öt évben a BEAG-ban is váltás következett be. A hagyomá­nyos, elektroncsövekkel mű­ködő készülékek után már túlhaladták a következő ge­nerációt jelentő tranzisztoros berendezéseket is, s ma már integrált áramkörökkel dol­goznak, amely a mai sorozat- gyártásban a legmoderneb­bek közé tartozik. Az UNIVERSIL-ben az üvegtechnikai részleg, Kis­várdán a bútor- és képkeret­gyártás egyáltalán nem kap­csolódik az elektroakusztiká­hoz. A BEAG-ban korábban nagy viták voltak, hogy ezek, a gyáregységek életében ugyan régi, s jól bevált ter­mékek megmaradjanak-e, hi­szen idegenek a vállalati pro­filban. Éppen a termelés gaz­daságossága, jó exportja mondta ki a fennmaradást jelentő igent. VÁLLALATI FEJJEL ... — Azt viszont be kell lát­ni — magyarázza Kovács György —, hogy a szűkös fej­lesztési lehetőségek mellett elsősorban a jövőt jelentő elektroakusztikát támogat­juk. Az eredményt ott látom, hogy a szabolcsi gyáregysé­gekben is egyre inkább vál­lalati fejjel gondolkodnak. A néha bizony nem felhőt­len kapcsolatokat sokszor a vállalaton belüli nagyfokú kooperáció okozza. Mindenütt készítenek alkatrészeket, amelyeket a másik gyáregy­ségben használnak fel. Egy- egy késedelem után könnyen megindul a körbemutogatás, hogy ki volt a felelős. Ezen a heti termelésirányítói meg­beszélésekkel kívánnak vál­toztatni, amikor gyors dön­tést lehet hozni. A másik mód, hogy egy-egy helyen minél teljesebb legyen a gyár­tás. Így kerültek Nyíregyhá­zára a mérőműszerek, Kis- várdára a hangostelefonok. A jövőben pédig az oktatás- technikai berendezések Nyír­egyházára történő telepítését tervezik. — Lényeges változás az is — tájékoztat a műszaki igaz­gatóhelyettes —, hogy a sza­bolcsi gyáregységek műszaki, közgazdasági szakembereinek nagyobb önállóságot és fele­lősséget adunk. Egyetértünk azzal a felvetéssel, hogy a gyáregységek önelszámolók legyenek, jobban mérni tud­ják a maguk teljesítményét. Ehhez finomítani kell válla­laton belül az értékelési rendszert, a költségek meg­osztását. MÉLYPONT UTÁN Nyilván vannak dolgok,- amelyeknél megtartják a központi döntés jogát és fe­lelősségét. így a kutatás, fejlesztés, licencek vásárlása a BEAG központjára tarto­zik. Vállalati szemmel kell vizsgálni a munkák egyenle­tes elosztását, a piaci viszo­nyokhoz való alkalmazko­dást. De már a technológiai fejlesztésnél, a normák meg­állapításánál nagyobb teret kapnak a gyáregységek, hogy az ott lévő szellemi kapaci­tást minél jobban hasznosít­sák. A BEAG néhány évvel ez­előtt válságos helyzetbe ke­rült. Azóta megnyílt a kibon­takozás útja, azonban példá­ul a fejlesztési lehetőségek­nél, a bérezésnél még min­dig érzik a mélypont hatását. Mindez még inkább arra ösz­tönöz, hogy gyorsabban al­kalmazkodjanak a gazdasági élet változásaihoz. A vállala­ti törvény is úgy fogalmaz, hogy nagyobb lehetőséget kell adni az egyes gyáregy­ségeknek, azért, mert így több alkotó energiát szabadí­tanak fel, jobb eredményeket érhetnek el. Lányi Botond R H Milliók MAR KÉSZÜLÜNK 1982­re. Ki, hogyan teszi ezt, függ attól, hogy a gazdálkodásban beosztása szerint mi a re­szortja. A pénzügyi szakem­ber például a számokkal va­riál. Oszt és szoroz annak ér­dekében, hogy jól hasznosít­ható információkat adjon a tervkészítéshez, a feladatok meghatározásához. A Balká- nyi Állami Gazdaságban sok egyéb számszaki kimutatás mellett készül egy olyan do­kumentum is, amely az „ár- és pénzügyi szabályzó rend­szer változásának” hatását vizsgálja. Kiszámították, 1982- ben a termelés többletköltsé­gei 7 millió 697 ezer forintot tesznek ki. Miként jött össze ekkora szám? Ügy, hogy sorra vették azokat a költségnövelő té­nyezőket, amelyek a szabá­lyozók szerint hatottak, hat­nak. Vizsgálták az üzem­anyag-felhasználást, a közúti fuvardíjak alakulását, a tár­sadalombiztosítást, a bankka­matot, a tehergépjármű-já­rulékot, de nem hagyták ki a számításból a kedvező prefe­renciákat sem. A költségekben az egyik legnagyobb tétel ma az üzem­anyag- és villamosenergia­felhasználás. 1981-ben (a de­cemberi fogyasztást is figye­lembe véve), energiára több mint 23 millió forintot költ a gazdaság. Jövőre ez a sza­bályzók szerint várhatóan kétmillió- 300 ezer forinttal növekszik. Tehát ilyen nagy, vagy ettől kisebb tételekből jön össze a pluszkiadásként jelentkező közel nyolcmillió. Köztudott — hiszen napon­ta beszélünk róla —, a ter­melési feltételek szigorodnak, egyre nehezebb a gazdasá­gosság megteremtése. Az okok ismertek: olajárrobba­nás, energiaválság, a piaci feltételek nehezebbé válása mind-mind — a szabályzók révén — üzemi szinten is jelentkezik. Mi hát. a tenni­való? És vajon miért készül egy üzemben olyan kimuta­tás, arhelyből az eredmény alakulására vonatkoztatva csupa negatív szám olvasha­tó ki? A válasz egyértelmű: abhoz, hogy a szakvezető a nehéz gazdálkodási körül­ményekre panaszkodjék, nincs szükség bonyolult, de pontos- számításokra. Ahhoz viszont, hogy valaki a nehéz körülmények ellenére is ered­ményesen gazdálkodjék, már kellenek a számok, a kimu­tatások. Hiszen a célszerű, a szükséges intézkedések alap­jául szolgáljanak. Mert mit tesznek a Balká- nyi Állami Gazdaságban a termelési költségek növeke­désére vonatkozó számok is­meretében ? Nyilvánvalóan olyan termelési tervet készí­tenek, amely tartalmazza a költségcsökkentési lehetősé­geket, az eddigiektől is szi­gorúbb feladatokat szab pél­dául az energiafelhasználás­ban. Elmondták a szakembe­rek: ez nem egyszerűen csak felhívás a takarékosságra. Mert mit ér az, ha a folyé­kony üzemanyag-felhaszná­lásnál — ez évi 15 millió fo­rint — megspórolnak egy-két százalékot úgy, hogy csökken a termelés. L akatosként iratkozott be a marxizmus—leniniz- mus esti egyetemre és művezetőként kapta meg a diplomát. Előléptették a gyárban. A Mezőgép Válla­lat nyíregyházi törzsgyárá­nak a nem is olyan könnyű üzemében, a darabolóban irányítja a munkát. Két mű­szakban, feszített tempóban; diktál a piac, az export. S ő áldoz szabad idejéből, ha so­ra hozza, éjszakáiból is. Miskolci Tibor művezető, im­már hetedik esztendeje a 4- es pártalapszervezet titkára is. Lakatosok szavaztak neki bizalmat. Alig múlt 30 éves akkor. A harminchárom em­bert számláló pártszervezet­ben csak nyolc nem lakatos. De ők is vasasok: tmk-sok raktárosok. Egy család tagjai mind. Kezük aranyat ér, szí­vük a helyén, siránkozás nincs, ha áldozni kell a sza­bad időből. Nézem a most alig 38 esztendős lakatos- párttitkárt. Nyugodt, ki­egyensúlyozott. Kérdem: nem izgul-e? Mosolyog rám. Tu­dom, hogy december 14-én oda kell állnia a párttagság, a lakatosok elé és számot adni erről az évről. Arcáról magabiztosság sugárzik. Ezt mondja: „Nézze, ez minden év végi beszámoló taggyűlés előtt így van. Természetes, hogy van bennem izgalom, drukk. De úgy érzem, az idei esztendő a nehézségek elle­nére is jól sikerült. Felnőt­tünk a magasabb követelmé­nyekhez. S ez számunkra a legfontosabb.” Nehéz feladattal birkóznak. Sikerrel. Gondolom, ezután is. A nyíregyházi törzsgyár­ban, a Miskolci Tibor által irányított darabolóüzem kol­lektívája gyártja a nagykál- lói gyáregység vasasaival együttműködve az NDK ré­szére az F—997-es nehéz fel­építmények részegységeit, va­lamint az NSZK megrendelé­sére a FARM-konténereket. Precízen, határidőre. Hogy büszke-e a sikerekre Miskol­ci? Miért ne lenne az? Bár nem árulja el. Rászolgált ez a gárda az elismerésre. Fe­lülmúlta szinte önmagát. So­kaknak kétszer sem kellett mondani; segíteni kell a szer­számgép-felújítóban, amikor S. O. S. jelzést kaptak. Men­tek. S követték őket a pár- tonkívüliek is. így kerülhet­tek idejében helyükre az odatelepített gépek, berende­zések, s kezdődhetett koráb­ban a termelés. Derék munka volt. Számít­hatna-e sikerre Miskolci, ha nem élne emberközelben? Aligha. Ez a stílusa. Együtt­lélegezni a lakatosokkal mű­vezetőként, párttitkárként. De főleg megértő emberként! ö nem tudja és nem is akar­ja elválasztani egymástól a termelő és a politikai mun­kát. Vallja, hogy egyik a má­siknak a vetülete, s azt újsá­golja, hogy a 4-eseknél, ahol mindenki fizikai, mindenki­nek van kézzel fogható, ér­tékelhető pártmegbízatása. Számon is kérik tőlük. Tag­gyűlésen majd valamennyi­ük munkáját értékeli külön is, szól a tmk-sokról, a rak­tárosok helytállásáról is. Mu­tatja is, már készen van a precíz értékelés. Nagy Istvánt és Maróti Mi­hályt, a két lakatost azért mégis megemlíti. Perceket faragtak le, így javították a tekercsegyengető gép teljesít­ményét. ök javították az ex­porthoz szükséges alkatrészek minőségét is. Kucsera And­rásról meg azért szól szíve­sen, mert a környezetében a kísérleti üzemben érezhetően intenzívebb lett a munkaidő kihasználása. Hatott szemé­lyes példája. Feszesebbé vált a munka. Benkő Sándort, a lakatos KISZ-titkárt dicsé­ri. Példamutatóan segítette a felújítóban a gépek, beren­dezések határidő előtti terme­lését. Ezek a nagy siker ap­ró mozaikjai. Felemelt fejjel állhat a párttagság elé Miskolci Ti­bor. Együtt kovácsolták vele a sikert lakatosok, tmk-sok, mind a harminchárom kom­munista, s valamennyi pár- tonkívüli a darabolóüzemben. Farkas Kálmán CÉLRAVEZETŐBB, ha azo­nos mennyiségű energiával többet és jobban termelnek. Ez a nehezebb, de nem lehe­tetlen. A közel nyolcmillió költségtöbbletet csak úgy le­het kigazdálkodni, ha példá­ul a szárítóban az elmúlt évi energiamennyiséggel több lu­cernalisztet készítenek, avagy a földeken azonos költséggel több búzát, kukoricát ter­mesztenek. Rossz hasonlattal élve — de nincs jobb — sikeresen gyó­gyítani csak azt a betegséget lehet, amelynek kórokozóit ismerjük. Ha egy üzem is­meri a szabályzókat, számol azoknak a hatásával, nem érik meglepetések. És mert minden üzem eredményes (nyereséges) termelésre tö­rekszik, nem árt, ha már most kalkulálnak, intézked­nek. S. E. Vasasok számadása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents