Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-12 / 265. szám
1981. november 12. Kelet-Magyarország 3 Ezer pártalapszervezetben Beszámoló taggyűlések előtt A MEGYE TÖBB MINT EZER pártalapszervezetében november 15. és december 15. között tartják meg az 1981-es beszámoló taggyűléseket. A több éve minden esztendő végén megismétlődő beszámoló taggyűlések az alapszervezetek életében, az egész pártmunkában rangos politikai eseményt jelentenek: értékelik az év elején elhatáro- zottak teljesítését, számot adnak a hosszabb távú feladatok megvalósításáról. Kritikusan elemzik azt is, hogy működési területükön miben sikerült előbbre lépni, hol van lemaradás, ebben milyen okok játszottak közre, önkritikusan elemzik az egyes párttagok tevékenységét, a vezetőség munkáját és egyben meghatározzák azokat a feladatokat, amelyek az alapszervezet működési területén a munkahely még eredményesebb tevékenységét biztosítják. Az idei beszámoló taggyűléseken a vezetőségek beszámolnak az alapszervezet éves tevékenységéről és meghatározzák a további fő feladatokat, s napirendre tűznek időszerű szervezeti, kérdéseket is. A taggyűléseken több olyan központi -kérdés lesz, amelyekkel a beszámolókban kiemelten foglalkoznak: a XII. pártkongresszus határozatainak végrehajtásával az 1981. évi népgazdasági terv megvalósításának helyi tapasztalataival, az előző beszámoló taggyűlésen határozatként elfogadott feladatok megoldásával. Ezen belül választ kell adni, hogy konkrétan hol tartanak: a párt gazdaságpolitikájának megvalósítását szolgáló helyi tennivalókkal; a termelés gazdaságosságának, minőségének és hatékonyságának javításával, az anyag-, energiatakarékossággal, a gazdaságos export fokozásával. Szólnak arról is, hogy a gazdasági vezetőknek mindezekre irányuló törekvéseit hogyan támogatják, s miként mozgósítják a dolgozókat. Különösen fontos kérdés, hogy mindezek érdekében mit tett az alapszervezet, a vezetőség, az egyes párttagok. A TAGGYŰLÉSEKEN elemzik a párt belső életét, a vezetőség, a reszortosok, a párttagok munkáját, a pártfegyelmet, az ideológiai, az agitációs és propagandamunkát, s az állami, társadalmi és tömegszervezetek pártirányításának helyzetét. Mindenütt szólnak a pártmegbízatások teljesítéséről, az államélet területén, az ifjúsági szövetségben, a szak- szervezetben, a Hazafias Népfrontban és más tömegszervezetekben, mozgalmakban dolgozó komunisták munkájáról. A közösség előtti dicséret, bírálat lehetősége igen fontos tényező a taggyűléseken, amelyre az év végi beszámolók különösen jó alkalmat kínálnak. 1982-ben jubilál a munkásőrség, amely negyedszázados. Sok párttag végez becsületes, példamutató tevékenységet a testület soraiban — munkájukat mindenütt értékelik majd. A taggyűléseken, a helyi sajátosságokat figyelembe véve határozzák meg azokat a személyre, csoportra, szervezetre szóló konkrét feladatokat, tennivalókat, amelyek az újabb célok elérése érdekében szükségesek. Fontos, hogy ezek reálisak legyenek, arányban állóak a párttagok munkabírásával. Á korábbi évek jól bevált gyakorlatának megfelelően a taggyűléseket megelőzően sor kerül a párttagokkal folytatott személyes beszélgetésekre. Az eszmecsere során az alapszervezet, a vezetőség munkájáról, a pártmegbízatások teljesítéséről, a helytállásról lesz szó. A tapasztalatokat előbb pártcsoport-ér- tekezleteken vitatják meg, a felvetett problémák megoldására elsőként ott tesznek javaslatokat. Ezzel jól segíthetik a tartalmas, reális, konkrét és feladatmeghatározó beszámolók elkészítését. A beszámoló taggyűlések előtt az alapszervezeteket irányító pártvezetőségek összevont taggyűlésen, illetve küldöttértekezleteken adnak számot saját tevékenységükről, alapszervezeteket irányító, ellenőrző, segítő munkájukról. az iranyitö párt- szervek — mint korábban — most is kiemelt figyelmet fordítanak a beszámoló taggyűlések szervezeti, politikai előkészítésére és lebonyolítására. A testületek tagjai, az aktívák, az apparátus tagjai a helyszínen nyújtanak konkrét segítséget e munkához. Minden egyes alapszervezeti vezetőséget, pártalapszerveze- tet írásban vagy szóban minősítenek. A felsőbb pártszervek képviselői személyes résztvétellel segítik, hogy a beszámoló taggyűléseken az értékelésekben, a feladatok meghatározásában és a végrehajtásban egységes szemlélet, cselekvés valósuljon meg. Józsa István, a megyei pártbizottság politikai munkatársa Tanszerek TISZAFA-ból A TISZAFA tíszavas- vári gyárában nagy mennyiségben készítenek tanszereket. Lakatos Istvánná a háromszög« vonalzókat készíti. (Elek Emil felvétele) A fejlődő Nyírbogát, Nyírgelse; Boltok, iskola, rendelő Nyírbogát Nagyközségi Közös Tanács Végrehajtó Bizottsága (ide tartozik Nyírgelse) a közelmúltban adott számot tevékenységéről a megyei tanács v. b. előtt. A közel ötezer fős lakosság érdekében végzett igazgatási, gazdaságszervező és egyéb tevékenységét jól látja el a végrehajtó bizottság. Többek között ezt bizonyítja, hogy a kilenc kereskedelmi, öt vendéglátóipari egység megfelelő alapellátást biztosít a lakosságnak. A termelőszövetkezet és egy magánkereskedő kezelésében zöldségboltokat is üzemeltetnek. A két községben hatvannyolc kisiparos szolgálja a lakosságot. A szolgáltatást tovább javította a mindkét községben létesített gázcseretelep, valamint a Patyolat hozom-vi- szem szolgáltatásának rendszeresítése. Mindezek ellenére egyes szakmákban mint például a férfi-, női szabó, tetőfedő és cipész hiány mutatkozik. A lakosság egészségére két orvos és egy fogorvos vigyáz. Az oktatás és közművelődési alapellátottságban jelentősen előreléptek egy új iskola és óvodaépítésével. Elérték, hogy mindkét községben csak a délelőtti órákban tanítanak. Az iskolai előkészítés nyolc óvodai csoportban történik. A község sportegyesülete kiemelt kategóriába tartozik, jelenleg négy szakosztály működik: labdarúgás kézilabda, asztalitenisz . és sakk. Tetszik a posztógyáriaknak Az „ötnapos" sikere Kevesebb idő alatt magasabb teljesítmény — Nincs nekem kifogásom ellene, hogy hétfőn kapjuk ki a szabadnapot. Szombaton, amikor áll az üzem, legalább nyugodtan tudunk dolgozni — mondja Nagy László villanyszerelő. Harmadik hónapja, hogy a Magyar Posztógyár nagykállói üzemében áttértek az ötnapos munkahétre. Sok-sok töprengés, majd egyéves előkészítő munka előzte meg a szeptember 1-i dátumot. — Nem elég a munkarend megváltoztatása — tájékoztat Simon Mihály termelési osztályvezető. — A feladat az volt, hogy az ötnapos munkahéttel se csökkenjen a termelés, de a dolgozók keresete sem. Serkentően hatott Ennek az alapfeltételnek rendelték alá a különböző intézkedéseket. A három műszakban dolgozók jártak a legjobban, hiszen nekik heti negyven órára csökkent a munkaidejük a korábbi 44 óra helyett. A kártoló-, fonó- és szövőgépek száma viszont nem változott, így kevesebb idő alatt kellett produkálni magasabb teljesítményt. — Kevés olyan terület van még, ahol olyan magas lenne 0 zeretem azokat a beszélgetéseket, amiket barátként folytatok ismerőseimmel. Ilyenkor jönnek elő olyan dolgok, melyek minden korábbi hivatalos és félhivatalos eszmecserénél őszintébbek, többet mondók. A minap egy beszélgetés közben sorakoztak egésszé az ily alkalmakkor született gondolatok, mi több, szinte írássá rendeződtek. Jobban, mintha a téma után jártam volna. Egy kisvárdai gyár igazgatója, akinek a fővárosban tisztes hivatalt ígértek, így szólt munkájáról: „Jól döntöttem, hogy ezt a gyárat választottam. Akkor az motiválta elhatározásomat, hogy teremteni akartam valamit, látni a sikert, ha úgy hozza az élet, érzékelni a kudarcot. Az önmagam próbatétele, a. közös siker várt élménye bírt döntésre.” Egy más alkalommal egy vidéki gyár vezetője, akire egyetemi tanszéki státus várt, s Bereget választotta, ezt mondta: „A termelő gyár nehezebb terep, mint az egyetem. Nem sajnálom, hogy ide jöttem. Itt a vason kívül az ember formálása is feladatom. Nem erezném jól magam, ha nem hárulna rám olyan teher, mint amit a gyár jelent.” Hadd folytassam a sort a szatmári orvossal, aki egyetemista korában olyan jó focista volt, hogy akár a klinikára is befocizhatta volna sokkal, amikre felelni kell. Százak sorsa függ attól, hogy mire vagyok képes.” Vidéki értelmiségiektől vett idézetek ezek. Olyan emberek megnyilatkozásai, akik a sokszor meg- és lesajnált peremvidéken élnek. Olyan fiatalok véleményei, akiknek szabad döntésük volt, hogy váMagatartások magát. Kilenc éve él a „végeken”, elégedetten: „Nem cserélném el ezt a falut, ezt a környéket semmiért. Valami csodálatos volt az a küzdelem, amivel sikerült elfogadtatni magam. Két évig küzdöttem azért, hogy szakmailag, emberileg megszerezzem a bizalmat. Nem is adnám fel ezt.” A termelőszövetkezeti elnök a Tisza-parti községben gödöllői diplomájával: „Csak annak van hitele, amit az ember tesz. Sikert és kudarcot mérni tudom, az élet mindennap tele van kihíválasztják-e a könnyebb, városi, fővárosi állásokat, vagy próbára teszik magukat. Nem száműzöttek, nem kétségbeesett menekülők, nem csalódottak, nem a szakma másodosztályú képviselői. Éppen ezért éreztem a más-más helyen hallottakat igen fontosnak. Ezek az emberek megtalálták a helyüket és magukat. Igaz, a feltételek, amikbe kerültek, magukban rejtették o kor forradalmi lehetőségét. Valóban forradalmi lehetőségekről van szó? Nem patetikus ez kissé? Igaz, a szóval már annyit játszottunk, hogy sokszor kopottnak tűnik. Mégis, a munka, a jó teremtése, az anyag és ember formálása, az új alkotása mindig válasz a kihívásra. S mi a forradalom? Szintén válasz a kor provokációjára. Hőseim — hadd nevezzem így őket! —, egymást talán nem is ismerik. Mégis, mintha karmester vezényelné a szólamukat, mintha összebeszéltek volna. Mi ez más, ha nem válasz a kor szavára, mely egyféleképpen ér el egyformán gondolkodó emberekhez? Magatartás, mely nem kesereg, hanem értőn próbái tenni másokért, miközben maga is győzedelmeskedik. Hőseimet nem érte utol még a hírnév, nem pásztázza őket a népszerűség reflektora, nem viszik hozzájuk a protokoll-látogatók csoportjait, nem kapják a kitüntetések sorát Mégis elégedettek. A harc öröme, a reájuk bízottak bizalma, az Erős Jánosok próbatétel utáni fáradtsága a legnagyobb jutalmuk. Bürget Lajos a szervezettség, hogy ne lehetne emelni a teljesítményt. Nálunk 6,5 százalékkal nőttek a követelmények, ehhez viszont sok olyan intézkedés kellett, ami mind a jobb minőségre, mind a nagyobb mennyiségre serkentett — folytatja Simon Mihály. Sokkal jobban koncentráltak azokra a feltételekre, amelyek nem a dolgozókon múlnak, hanem az irányításon, a szervezettségen. Így kiemelt szerepet kapott az anyagellátás, a gépek karbantartása. Meggyőző munka is kellett a karbantartóknál, hogy megértsék, legfontosabb a gyár érdeke, ezért dolgoznak ők szombaton, s kapják meg hétfőn a szabadnapot. A napi munkaidejük is emelkedett húsz perccel, s hetente egy napon délután kettő helyett négy órakor végeznek, hogy a heti munkaidőt ledolgozzák. A gépnél dolgozók teljesítménybért kapnak. Most már a kisegítésükre rendelt emberek sem pusztán órabérért dolgoznak, hanem a prémiumuk attól függ, a teljesítmények hogyan alakulnak. — Korábban úgy tartották, ketyeg az óra akkor is, ha neki nincs munkája, — jegyzi meg Simon Mihály. — Most viszont rájöttek, biztosabb a teljesítmény, ha ilyenkor segítenek a gépnél állóknak, hogy az szusszanjon egyet. Vitás kérdések A bevezetés sikerét a dolgozók már az első hónap után látták. — Szerintem nagyon jó dolog — vélekedik a fonodában Marsi Erzsébet csoport- vezető. — Balkányból járok be, több a szabad időm, s a keresetem most se volt alatta a négyezer forintnak. Persze a bevezetés előtt is voltak vitás kérdések,' s akad ma is olyan, amire nem tudnak pontos megoldást. Így a táppénz, szabadság elszámolása a szabad szombatokon, vagy a fizetett ünnepek elszámolása, hiszen november 7. a karbantartóknál munkanap lett volna, ezért hétfőn dolgoztak helyette. Ugyancsak nem volt egyszerű az alkalmazottaknál az utazás megszervezése, mert az ebédidővel együtt reggelente negyedórával korábban kezdenek és fél órával később végeznek. — Rendes volt a Volán, szállítási vállalathoz méltóan intézkedett a kérésünkre —, jellemzi Simon Mihály. — A nyíregyházi és a kállósemjé- ni járatok menetrendjét úgy igazították, hogy megfeleljen a bejáró dolgozóink érdekének. Pihentebben állnak munkába Az átgondolt intézkedések eredményét legjobban a ter- . mplés számai bizonyítják. A szövődében szeptemberben a? augusztusi programhoz képest 18 órával kevesebb idő alatt 11,8 százalékkal többet teljesítettek, a fonodában ugyanez az érték 13,6 százalék, vagyis az egy hónappal korábbi 44 ezer kilogramm helyett 50 ezret értek el. Hasonló számokat mondhat magáénak a többi üzemrész. A keresetek pedig 50—100 forinttal emelkedtek, az átlag túl van a 3600 forinton. — Taggyűlésen, termelési tanácskozáson, a szocialista brigádvezetők értekezletén ismertettük az ötnapos munkahét bevezetésének feltételeit, ezért Is lehetett sikerünk — vélekedik Simon Mihály, aki a gyári pártszervezet titkára is. Azóta pedig azokat az eredményeket is le tudják mérni, ami a vállalati haszon mellett a dolgozókat tölti el megnyugvással. Ezen a vidéken ugyanis nagyon sok munkást várja még a háztáji, a dohány, az alma, s most jobban tudták’egyeztetni áz otthoni munkát a gyári feladatokkal. A többletidő azt is eredményezte, hogy pihentebben álltak munkába, köny- nyebb volt megoldani a szabadságokat, nem igen akadt igazolatlan hiányzás, mert valaki az almaszüretet fontosabbnak tartotta. L. B.
