Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-11 / 264. szám

1981. november 11. Kelet-Magyarország 3 és emberek SOK SZÓ ESIK AZ UTÓBBI IDŐBEN az ál­lamigazgatási ügyintézés-• ről, amely nem kis mérték­ben befolyásolja mindenna­pi közérzetünket. Egyes fel­mérések szerint — persze ezt aligha lehet pontos szá­mokba foglalni — a taná­csok országszerte évente mintegy 20 millió ügyet in­téznek. Vagyis gyakorlati­lag minden magyar állam­polgár megfordul náluk és sokan többször is. Rendkívül fontos politi­kai kérdés tehát, hogy az államigazgatási hatósá­gok hogyan intézik ügye­inket, milyen kapcsolatokat alakítanak ki eközben az állampolgárokkal. Az ügyintézés gyorsasá­ga és szakszerűsége — te­hát a két legfontosabb mi­nőségi követelmény — te­rületén az elmúlt években jól érzékelhető volt az elő­relépés. Országszerte sorra alakultak az ügyfélszolgá­lati irodák, amelyek meg­könnyítik a panasz- és más ügyek intézését. Egyre több tanácsnál válik mindenna­pos gyakorlattá a rövidített ügyintézési határidők be­vezetése, ami egyszerűen le­hetetlenné teszi, hogy a kü­lönféle akták hetekig, hó­napokig a hivatal polcain porosodjanak. Igen sok tekintetben egyszerűsödtek az államigazgatási eljárás­ra vonatkozó szabályok, s ennek következtében egy­értelműen kevesebb lett a hivatalok munkájában a bürokratikus elem. Több új, az ügyfelek alapvető joga­it, érdekeit védő paragrafus is bekerült a törvénytárba. Csak egyetlen példa: az új államigazgatási eljárási törvény szerint a jövőben senkitől nem lehet olyan adat igazolását kérni, ame­lyet a jogszabályok szerint ,a különféle hivatalos nyil­vántartásoknak tartalmaz­niuk kell. Ez a nagyjelen­tőségű rendelkezés egyrészt mentesíti az állampogáro- kat attól, hogy mindenféle igazolásokért, bizonylato­kért egyik hivataltól a má­sikhoz szaladgáljanak. Más­részt pedig — s ez is rend­kívül fontos — rákénysze­ríti a hatóságokat, hogy a nyilvántartásaikat ponto­san, napra készen vezessék. Hiszen ezentúl már nem hagyatkozhatnak arra a kényelmes álláspontra, hogy „majd az ügyfél iga­zolja, ahogy tudja, amit kell”. A TANÁCSI ÜGYINTÉ­ZÉS HÉTKÖZNAPJAIBAN kedvező változásoknak le­hetünk tehát tanúi. A ható­ságok sok tekintetben egy­re inkább egy hivatali szol­gáltató szervezetre hasonlí­tanak. Nemrégiben az or­szággyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága a Törökszentmiklósi Városi Tanácsnál tanulmányozta: milyen is ma egy minden tekintetben korszerű ta­nácsháza. Nos, itt minden lakossági ügyet egy helyen, a földszinti nagyteremben intéznek, ami leginkább egy OTP-fiókra hasonlít. Az újszerű szervezeti fel­építés, a gondosan megter­vezett feladatmegosztás, a szemre is tetszetős külsősé­gek eredményeként az ügy­felek itt nem félve, ta­nácstalanul, hanem ellen­kezőleg: szívesen, jó érzés­sel lépnek be a tanácsháza kapuján. Tudják, érzik, hogy ez a hivatal értük van, nekik dolgozik. Mindezzel persze nem azt akarom mondani, hogy az emberek számára kifeje­zetten öröm a tanácsházára járni. Hiszen nyilvánvaló, hogy sokan különféle hiva­talos ügyeik intézését leg­szívesebben másra hagy­nák, legyen szó egy építési engedélyről, vagy akár csak egy hatósági bizonyít­ványról. Néha meg kimon­dottan kínos a hatósággal való találkozás. Gondol­junk csak a szabálysértési ügyekre, amelyekben bi­zony büntetni is kell. S a szigorra éppen a szabályo­kat tiszteletben tartó több­ség védelmében van szük­ség. Mégis másként lép be az állampolgár a tanácshá­zára, ha érzi, hogy az elő­adó célja is ugyanaz, mint' az övé: minél előbb igaz­ságosan rendezni az ügyet, nem hizlalni, hanem lezár­ni az aktát. És itt már nem paragra­fusokról, előírásokról, ha­nem egy fontos szemléleti kérdésről van szó. Neveze­tesen arról, hogy az ügyin­téző van az ügyfélért és nem fordítva. Ez a felisme­rés persze már régen nem idegen államigazgatásunk­tól, de a gyakorlatban még nem mindig érezteti eléggé a hatását. Bizony e tekintetben a törökszent­miklósi példa inkább te­kinthető kivételesnek, mint jellemzőnek. MÉG TÚLSÁGOSÁN SOK HELYEN TAPASZ­TALNI, hogy az ügyintéző megfeledkezik arról: az ál­lamigazgatás — szolgálat. Bizonyos esetekben a szi­gorra, a határozott fellé­pésre szükség lehet, de a tanácsi alkalmazott nem játszhat hatóságosdit, nem küldözgetheti, ugráltathat­ja ügyfelét, nem bánhat vele — vélt hatalmával visszaélve — lekezelően. Ezzel ugyanis több kárt okoz a tanácsnak, mint amennyi hasznot a munká­ja jelent. Mert a tanácsi ügyintézés egyik legfőbb sajátossága, s egyben alapvető követel­ménye, hogy az akták mö­gött mindig látni kell az embereket. D. A. A Nyíregyházi Konzervgyárban a közkedvelt paradicsomitalt dobozolja Makhándi György- né. (E. E. felv.) Banki felmérés után Újfehértón Oz a drága, ami rossz...” 99 Augusztus végén volt a banki felmérés. Ez nem igazol­ta vissza a tervet. A tavaszi fagyok miatt kevesebb lett a meggy, a ribizke, a szilva. Meggyből például 250 tonna ter­mésre számítottak és lett 210 tonna. Számoljuk csak ki; ha egy kilogramm meggy értékesítési átlagára 20 forint, akkor a negyven tonna elmaradt termés értéke 800 ezer forint. Nagy pénz ez egy olyan gazdaságban, ahol az éves nyeresé­get hatmillió forintra tervezték. Gyetvai József, az újfehér­tói Lenin Termelőszövetke­zet főkönyvelője a már idé­zett számokkal, és egyéb veszteségekkel kapcsolatban így fogalmazott. Cselekedni kellett — Ez a mezőgazdasági ter­melés kockázata. A 200 hek­tár gyümölcsösünktől sokat vártunk. Ha a 93 hektár meggy, a 20 hektár ribizke, a 12 hektár cseresznye és a 12 hektár szilva megtenni azt, amire képes és amit tervez­tünk, nem lenne gondunk. De hát a szilvának is csak egy- harmada termett. — Belenyugodtak? — A tényeken nem lehet változtatni. A gazdálkodás végső eredménye azonban még alakítható. Erre augusz­tusban a banki felmérés után gondoltunk. Pontosabban fo­galmazva, akkor papíron fe- héren-feketén bizonyosodott, az első félévi értékesítés nem hozta meg a kívánt eredmé­nyeket. Cselekedni kellett. A vezetőség tárgyalta a témát és határozott a takarékos gaz­dálkodásról. A takarékosságról gyakorta csak nagy általánosságban beszélnek. Vezérszólam lett — nem ok nélkül —, hogy ta­karékoskodjunk erővel, ener­giával, anyaggal, pénzzel, de még az idővel is. Ha azonban nincs konkrét kézzelfogható alapja az elvi megfogalma­zásnak, csak semmit érő szó marad. Indokolt volt hát rá­kérdezni a főkönyvelőre; mit tettek? Hire megépülnek a hodályok — Egy sor intézkedés szü­letett. Elsősorban a mellék- termékek hasznosítására. Ilyen volt a szalma teljes be­takarítása. Ezt úgy szervez­tük, hogy a háztáji teljes szükségletét kielégítettük és ami még maradt más üze­meknek értékesítettük, érté­kesítjük. A kukoricaszár hasznosításának a juhászai­ban van jelentősége. Van a termelőszövetkezetünknek 1500 anyajuha. . A juhokkal, amit lehet, feletetünk. Ez a takarmányozási mód egy hosszú távú program része. Három év alatt exportnövelő hitellel egy 3000 férőhelyes juhászatot létesítünk. A nyolcmillió forintos be­ruházás végére jövőre tesz- szük a pontot, akkorra meg­épülnek a juhhodályok, fel­fejlesztjük az állományt. A H svájci szakemberek közreműködésével át­szervezett nyíregyházi ruhagyárban vilgászerte ke­resett öltönyök, zakók, mellé­nyek készülnek. Jóllehet, sejkek, gyártulajdonosok is vá sárolnak ezekből az öltönyök­ből. De nem „úriszabók”, ha­nem betanított munkások ke­ze munkája nyomán készül­nek itt a férfiruhák. A VOR nyíregyházi üzemé­ben Tóth Júlia zakószalagon pörgeti a gépet. Vékony ujjai­val könnyedén fogja az illesz­tésre váró anyagokat, gyakor­lott mozdulatokkal teszi a dolgát. Látszik rajta, nem csupán rutinból dolgozik, tud­ja, hogy a művezető és a me- ós árgus szemekkel figyel. Idén kapott kiváló dolgozó kitüntetést, ez is hajtóerőt je­lent neki. Mit jelent számára ez a szó: betanított munkás? Ran­got nem jelent, de fokozatot igen — mondja. Szerinte a betanított munkás egy fokkal többet tud mint a segédmun­kás és egy-két fokkal keve­sebbet mint a szakmunkás. A zakókészítésnek felét elmélet­ben is, gyakorlatban is isme­ri. önkéntelenül is megkér­dezzük tőle: önállóan el tud­na-e készíteni egy férfizakót? Azt mondja, ha ki lenn^szab- va, elkészítené. Nincs szé­gyenkeznivalója, a gyárban hetőségekkel. Hat évig ebben az üzemben betanított mun­kásként dolgozott. Dicsekvés nélkül mondja, hogy a nadrág­szalagon már univerzális munkásként dolgozott, ami­kor önszántából és „felsőbb” javaslatra beiratkozott a „fel­nőtt szakmunkásképző tanfo­Nem „úríszab és nemcsak itt, tekintélye van a betanított munkásnak. Egy kicsit büszke is arra, hogy a személyi igazolványa foglal­kozása rovatában ez olvasha­tó : „szabómunkás”. Amikor hat évvel ezelőtt kikerült az Újfehértói Általános Iskolá­ból, ezt a munkahelyet vá­lasztotta. Ez az első munka­helye, s azt vallja, még soká­ig ez is lesz. A közeli gépsorok közt kék köpenyben jár Szilágyi Jó- zsefné művezető. Ö élt a le­lyamra”. 1976-tól művezető. Véleménye szerint betanított munkásnak lenni biztos meg­élhetést jelent. Jeney Sándor igazgatóhe­lyettes szerint a stabilitásnak is köszönhető, hogy a termé­kek 98,2 százaléka első osztá­lyú. Magyarázza, a szalagsze­rű termelés már eleve fegyel­met és önfegyelmet kíván és persze erősíti a kollektív szel­lemet is. A dolgozók darab­bérre termelnek, de a minő­ségi munkában is érdekeltek. A ki nem fizetett minőségi prémiumból fedezik az elsza­bott, vagy rosszul varrt dara­bok kijavításának költségét. Itt az újfelvételis az első két napon „üres” gépen gya­korol. Aztán egy hónapig a művezető és a munkamód­szer-átadó segítségével elsa­játítja a már említett 4—5 műveletet. Bő három hónap kell, míg „kiügyesedik” az újonc keze. Egy negyedév után tehát a teljesítményétől függően akár annyit kereshet, mint egy szakmunkás. De legalább négy év gyakorlatot kell szereznie, hogy az egy­éves szakmunkásképző tanfo­lyamon részt vehessen. Ter­mészetesen ehhez nyolc álta­lános is szükséges. A vizsgát a 107. sz. szakmunkásképző intézettel közösen szervezik és a sikeres vizsgázók férfi­szabó szakmát kapnak. Aki nem akar vizsgát tenni, nyug­díjig megbecsült betanított munkás lehet. Nábrádi Lajos kukoricacsutka és minden más melléktermék etetése, le­geltetése az energiaigényes abraktakarmány egy részé­nek a kiváltását jelenti. Más szóval húst és gyapjút ter­melünk olcsón. A takarékos­ságnak konkrét — és igen­csak zsebbe vágó — része még az üzemanyag-fogyasz­tás. Ma már minden terüle­ten állandó a mérés, a szigo­rú ellenőrzés és elszámolta­tás. Most például száraz, ku­koricát érlelő volt az ősz, ezt kihasználtuk. Legalább fél­millió forint értékű fűtőola­jat megtakarítottunk... Mélyre ástunk, s kitűnt az eredményes gazdálkodásnak ezeregy az öszetevője. Szin­tén a banki felmérést követő­en fogalmazták meg a vesz­teségmentes betakarítás kö­vetelményét, az exportarány növelését, a minőségi mun­kát Vajon mit takarnak ezek a fogalmak? Az utolsó szemig — Csak a takarékosság nem hozhat olyan eredmény- javulást, hogy egy-egy műve­lési ág vagy ágazat, időjárás okozta veszteségét ellensú­lyozza. Ahol lehet, menet­közben szükséges fokozni az eredményeket. Például a veszteségmentes betakarítás­sal. Tavaly napraforgóból 11 mázsás átlagot értünk el. Most jobb termés mutatko­zott. A gazdaság minden dol­gozója azon volt, hogy ezt a jó termést minden szemig betakarítsuk. Az eredmény hektáronként 15,2 mázsa lett. Jó pénzt jelentett. Így va­gyunk a kukoricával is. Ezer hektár a terület és 42 mázsás termésre számítunk. De csak úgy lesz 42 mázsa, vagy több, ha a kombájnok egyetlen csövet sem hagynak el. Meg lehet nézni a területen, hogy ez így is van. — Igaz, az őszi vetések termései már a jövő évet gaz­dagítják, de hadd mondjam ezt is példának. Megkövetel­jük a szakszerű, minőségi munkát. A vetés nem filléres feladat, hiszen öszesen 1700 hektár lesz a bevetett terület. Mi azt tartjuk, a jó minőségi munka nem feltétlenül drá­ga. Az a drága, ami rossz, mert ott a költségek nagy ré­sze elvész, soha nem térül meg. Odébb van még az év vé­ge, az az időszak, amikor a számvetés lesz a gazdasági vezetők legfőbb dolga. Nem árt azonban tisztán látni a pénzügyi helyzetet év köz­ben, menet közben sem. Eh­hez jó alkalom egy banki fel­mérés, egy revízió, avagy az üzemi belső ellenőrzés min­dent átfogó vizsgálata. Ezek­nek alapján cselekedni soha sem késő. Seres Ernő Vezet a háztáji A Behomech rekordja Nem volt még soha ilyen jő paradicsomtermés, mint idén. Simon Ferenc a baktalóránt- házi termelőszövetkezet ker­tészeti főágazat-vezetője sze­rint 35 hektár területről át­lag 326 mázsa paradicsomot szedtek. A háztájiban is kul­tusza van a paradicsomter­mesztésnek, ott 13 ezer hek­tár a terület, a termésátlag 420 mázsa volt. A háztáji 100 mázsás többletnek ma­gyarázata — alaposabban, gondosabban megszedték a paradicsombokrokat. Baktalórántházán hat éve foglalkoznak paradicsomter­mesztéssel. Idén az értékesí­tésnek három módját alkal­mazták. A korai paradicso­mot exportra szedték, a döm­pingáru egy részét a Zöldért­nek konzerválásra szállítot­ták, a nagyobb tétel viszont a léparadicsom volt. A termesztett három para­dicsomfajtából a Behomech stender fajta bizonyult a leg­jobbnak, képes volt a hektá­ronként 500 mázsán felüli termésre. A baktaiak most azt tervezik, jövőre növelik a termőterületet, főként az ex- portarány fokozásáért. A te­rületnövelést a jövedelmező­ség is indokolja, hiszen a pa­radicsomért a nagy termés ellenére is jó árat kaptak. Nyírgelsei tárolóban Év végéig 500 vagon alma feldolgozását és értékesítését tervezik a nyírgelsei hűtő­tárolóból. Felvételünkön: olasz gépsor segít az ama válogatásában. (Gaál Béla felvétele) Jogsegély­szolgálat Az építők szakszervezetének megyei bizottsága november 5-én Nyíregyházán ülést tartott. Na­pirendre került a SZAÉV szak- szervezeti bizottsága mellett mű­ködő jogsegélyszolgálat tevékeny­sége, a Fémmunkás Vállalat nyír­egyházi gyárának bizalmi cso­portjairól tanácskoztak, majd a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat bizalmi testületének munkáját ér­tékelték. Végül ünnepi megemlé­kezést tartottak november 7-e al­kalmából és megjutalmazták a szakmai szakszervezet legjobb aktivistáit. A SZAÉV héttagú jogsegély- szolgálatának kedvező a személyi összetétele. Munkaügyi, bérügyi és társadalombiztosítási szakem­ber is dolgozik a jogsegélyszol­gálatnál. Számos munkaügyi vi­tát az említett szakemberek köz­reműködésével, illetve közbenjá­rására sikerült megnyugtatóan el­intézni. Néhány családjogi ügy­ben is eredményesen járt el a jogsegélybizottság. A dolgozók személyi és anyagi viszonyait is figyelembe vették, amikor az szb megbízásából a jogsegélyvezető jogképviseletet látott el. A bri­gádvezetők és a művezetők az üzemi akadémia keretében jog­szabályokkal kapcsolatos előadá­sokon vehettek részt. Az építő­vállalatnál öt eve működő jog­segélyszolgálat a dolgozók vala­mennyi ügyét határidőn belül in­tézte el.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents