Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-11 / 264. szám
4 Kelet-Magyarország 1981. november 11. Angola nemzeti ünnepén Hat évvel ezelőtt, 1975. november 11-én vált függetlenné Angola, ekkor alakult meg az Angolai Népi Köztársaság. A főváros, Luanda stadionjában ünnepélyesen felvont nemzeti lobogó több száz éves portugál gyarmati uralom végét jelképezte. Űj korszak kezdődött a hazánknál mintegy 13-szor nagyobb, ám gyéren lakott, mintegy 6 és fél milliós nyugat-afrikai állam történetében. Nehéz körülmények között került sor az önállóság kikiáltására. Az ország vezető felszabadító ereje, az MPLA ellen fordultak egyes szakadár szervezetek, s létében fenyegette a luandai rendszert a dél-afrikai fajüldöző rezsim hadseregének támadása is. Az intervenciós kísérleteket a fiatal állam a szocialista országok, elsősorban Kuba és a Szovjetunió segítségével verte vissza. De a fegyveres beavatkozás veszélye Pretoria részéről azóta is fennáll, rendszeresek a támadások Angola déli területei ellen. A kormányzást kézbevevö MPLA-Munkapárt heyzetét a belső gondok is nehezítik. Ilyen a portugálok távozása után fellépő szakemberhiány, az alacsony munkatermelékenység. Fájdalmasan sújtja az országot a gyarmati múlt, az elmaradottság megannyi nehezen leküzdhető öröksége. A következetes, antiimperialista politikát folytató Angolában azonban az önvédelmi harccal párhuzamosan nagy erőfeszítéseket tesznek a népgazdaság talpraállítására, a | kiválasztott szocialista irányzatú fejlődés követésére. Nemzeti ünnepükön köszöntve a baráti angolai népet, j sok sikert kívánunk országépítő munkájukhoz. Napi külpolitikai kommentár Karibi fenyegetés N icaraguában kedden riadókészültségbe helyezték a sandinista forradalmi hadsereg egységeit. Kubában nagyszabású tüntetéseken válaszol a nép Washington meg-megújuló, de mostanában egyre fenyegetőbb kihívásaira. Kétségtelen, hogy az utóbbi időben komoly aggodalomra okot adó nyilatkozatok láttak napvilágot az USA fővárosában. Haig külügyminiszter például kilátásba helyezte, hogy rövidesen „megfelelő büntetésben” részesítik Kubát, amiért támogatja a közép-amerikai hazafias erőket. Az ABC amerikai rádió- és tv-társaság — hivatkozva a Pentagonra — olyan „értesülést” szellőztetett, miszerint öt-hatszáz különlegesen kiképzett kufcai katona indult volna Nicaraguába, hogy onnan Salvadorba behatolva csatlakozzék a juntával szemben álló gerillákhoz. Egy nappal később az ABC már háromezer l*ubaival riogatta hallgatóit. Kiszivárgott annak híre is, hogy a washingtoni had- és külügyminisztérium azt vizsgálja, milyen következményekkel járna egy Kuba vagy Nicaragua elleni katonai lépés. Tulajdonképpen nem újkeletű Washington dühe a latin-amerikai kontinens első szocialista állama, Kuba ellen, s az sem meglepő, hogy Somoza elűzése, a sandinista forradalom győzelme óta Nicaragua is szüntelenül szálka az Egyesült Államok szemében. Méginkább fokozódott a két országgal szembeni fenyegetés, amióta Salvadorban a gerillák megszilárdították helyzetüket, s akcióikkal nyugtalanítják a juntát. Hasonló a helyzet Guatemalában és Hondurasban, az USA két hű szövetségesénél is: a diktatúrák ellen egyre szaporodnak a jól szervezett gerillatámadások. A z Egyesült Államok szeretne Közép-Ameriká- ban, a karibi térségben rendet teremteni, csakhogy a népelnyomó rendszerekkel szemben nőttön nő az elégedetlenség. Washington Kubát vádolja a feszültség szításával, s most — úgy tűnik — ürügyeket keres a szocialista szigetország megleckézteté- séhez. Nyilvánvaló, hogy a hangulatkeltés egyetlen célt szolgál: az amerikai közvélemény meggyőzősét arról, hogy bármely lépés — akár a katonai akció — teljesen indokolt Közép-Amerikában, netán Kuba ellen. Kockázatos manőver körvonalai bontakoznak ki Washingtonban. Kuba ugyanis a szocialista tábor elidegeníthetetlen része. A békeszerető milliók, a népelnyomó diktatúrák ellenfelei szerte- a világon egyértelműen elítélnek mindenfajta provokációt, amely akár Kuba, akár a haladás útjára lépett Nicaragua ellen irányul. Gyapay Dénes (Folytatás az 1. oldalról) fejlődött a mozgalom szerepe a városon is; elsősorban a kereskedelemiben és a lakásépítésiben. A szövetkezeti tevékenység területi kisaéle- sedése nyomán gyakorlatilag az egész társadalom kapcsolatba került a mozgalommal. Az elmúlt időszakban a szövetkezeti keretek között olyan anyagi kapacitás jött létre, ami hosszabb távon is biztos alapot ad a megnövekedett feladatok színvonalas ellátásához. Kialakult a szövetkezetek mezőgazdasági kapcsolatrendszere. Az ÁFÉSZ-ek évente átlagosan 8 milliárd forint értékű áruval, alapanyaggal, termékkel, terménnyel stb. látják el a kistermelőket. A szövetkezetek ipari termelésének növekedési üteme évente meghaladja a 8 százalékot. Különösen figyelemre méltó, hogy . az élelmiszerfeldolgozás aránya megközelítette a 60 százalékot. Ezek az üzemek amellett, hogy hozzájárulnak a helyi ellátás javításához, gyümölcsöző kapcsolatokat építettek ki a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel is. Helmut Schmidt, Brezsnyev bonni látogatásáról A nyugati politika képviselője kívánok lenni, a Leo- nyid Brezsnyevvel folytatandó tárgyalásaimon — jelentette ki- Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja kedden Bonnban a Nyugatnémet Lapkiadók Szövetségének vezetősége előtt. Az NSZK - nem szakítható ki a nyugati szövetségi rendszerből és ezt a Szovjetunió vezetése is tudja — mondta a kancellár. A nyugatnémet vezetés és a lakosság ameri- kabarátságához és szövetségi hűségéhez semmi kétség nem férhet. Az NSZK kormánya Ronald Reagan amerikai elnökkel és a többi nyugati kormánnyal teljes egyetértésben folytatja majd a tárgyalásokat. Helmut Schmidt fontosnak nevezte, hogy a nemzetközi helyzetben tapasztalható feszültségek ellenére „nem szakadt meg a párbeszéd a két nagyhatalom között”. A nyugatnémet kormányfő szerint ebben „jelentős szerepet” játszott az NSZK is, mind az Egyesült Államok, mind a (Folytatás az 1. oldalról) tak kezdeményezések a kismamák általános és szakmai továbbképzésére. A Legnagyobb hiányosság ezen a téren tapasztalható. A szakmai képzésnek, továbbképzésnek egyik fő akadálya a családi szemlélet és magatartás, fgy például a családon belüli munkamegosztás hiánya, a gyermek felügyeletének megoldatlansága. Idetartozik a kisközségekben a szolgáltatás etégtelensége, az egészség- ügyi ellátottság alacsony szintje, valamint a közlekedési problémák. De nem megfelelő a tanulás érdekében kifejtett propaganda sem. ösz- szegezve megállapítható, hogy Szovjetunió felé, s ezért nem véletlen, hogy a Szovjetunió vezetője éppen Bonnt keresi fel. A kancellár a küszöbönálló szovjet—amerikai tárgyalások „eszményi céljának” ismételten 'az úgynevezett nullaváltozatot nevezte. Mint ismeretes, az amerikai és a nyugatnémet kormány értelmezése szerint ez azt jelentené, hogy a Szovjetunió szerelje le összes Európában található SS—20-as rakétáját Ebben az esetben a nyugati fél hajlandó lenne lemondani az 572 amerikai középhatótávolságú rakéta nyugateurópai telepítéséről. Ez a tárgyalási koncepció nem veszi figyelembe az Európában elhelyezett amerikai előretolt nukleáris rendszereket, amelyek pedig szintén a közép- hatótávolságú fegyverek kategóriájába tartoznak. Ezért néhány nyugatnémet lap is sokkal .inkább „taktikainak” és „propagandajellegűnek” nevezte a „nullaváltozatot”, semmint megvalósíthatónak. a gyermekgondozási segélyen lévő nők munkahelyükkel va- ló kapcsolattartása, de különösen a képzésben való részvételük elmarad az üzemi és társadalmi igényektől. A gyermekgondozási segélyen lévő nők életkörülményei, közérzetük, tanulásuk, művelődési feltételeik javításában a szövetkezetek pártós gazdaságvezetői erősítsék együttműködésüket a községi tömeg- és társadalmi szervekkel. A megyei szövetségek is fordítsanak nagyobb gondot az oktatási és továbbképzési tervek elkészítésénél a gyermekgondozási segélyen lévőkre, adjanak segítséget a tag- szövetkezeteknek. Nem tudom, honnan vettem a bátorságot, hogy így beszéljek Selznikkel. csak 23 éves voltam, és eddig mindig a férfiak döntéseire hagyatkoztam. Most először fordult elő, hogy határozott nemet mndtam. Egymással szemben ültünk, és szótlanul meredtünk egymásra. Még az evést is abbahagyta. Egy darabig csendben ültünk egymással szemben. Majd hirtelen azt mondta: „Van egy ötletem, ami olyan egyszerű, hogy még senki nem jött rá Hollywoodban. Semmit nem fogunk változtatni magán. Semmit nem veszünk el, és semmit nem teszünk hozzá. Olyan marad, amilyen. Még a nevét is meg fogjá tartani. Maga lesz Hollywood első természetes színésznője. Reggel korán még beszélünk erről.” Másnap reggel a stúdió sminkszobájában ültem, körülöttem specialisták, akik mind arra vártak, hogy ollóikkal, fésűikkel, üvegcséikkel rám vethessék magukat. David 0. Selznik azt mondta: „Ezen a lányon semmit nem változtatunk! Olyan marad, amilyen. Még a nevét is megtartja, mert eddig senki nem volt Hollywoodban, aki az eredeti nevén dolgozott volna. Aki a legkevesebbet is mer változtatni rajta, azt megölöm." Ezután jött az első jelenetem az „Intermezzó”-ban, és David O. Selznik előszava: ez lesz az első találkozásom az amerikai közönséggel, ennek szenzációsnak kell lennie, szenzációsnak. Még egyszer belenéztem a forgatókönyvbe. Be kellett jönnöm egy ajtón, a kalapomat és a kabátomat felakasztani a hallban, majd végigmenni egy folyosón. Benézek egy szobába, és mit látok? A világhírű hegedűművészt, amint elbűvülő kislányát kíséri. De hogyan kell felakasztani egy kabátot, megállni egy folyosón, és titokban figyelni ezt a kis jelenetet, hogy mindez szenzációs legyen? „Nos" — mondta David a tizedik felvételnél: „Azt szeretném, ha az új arc emóciónak az erőssége, melyet Hollywoodba hoztam, olyan legyen, hogy a nézők levegő után kapkodjanak, és felki- áltsanak.” „De hogyan csináljam meg? Milyen eszközökkel? Csak egy férfit látok meg a lányát, amint zenélnek” — kérdeztem. „Nem tudom. Próbálkozzunk.” Tehát újra és újra megpróbáltuk. Megnézte a felvételeket és azt mondta, tovább kell próbálkoznunk, talán történik valami, ami meggyőz minket, fgy újra és újra leforgattuk a jelenetet. Ha azt mondom, harmincszor, akkor nem túlzók. Az egész filmet leforgattuk, és ismét az első jelenetet játszottuk. Az utolsó munkanapomon volt, az Európába való visszautazásom előtti utolsó órákban. A műterem előtt már várt a kocsi. „Még egyszer, kérem” — mondta David. „De még el kell hoznom a csomagomat” — ellenkeztem. „Elhozatjuk” — nyugtatott meg. „Ne izgasd fel magad, el fogod érni a vonatodat.” Még egyszer el- játszottuk a jelenetet. Következik: 15. Újra Amerikában Együttes ülést tartott a TESZÖV és a KISZQV nőbizottsága ilyet, mindenki tisztelte. Ezért aztán a házát államosították, de a kitelepítést kikerülte, és így nyugdíj mellett besegített utódjának, egy örökké hajszolt harmincon aluli fiatal orvosnőnek, akit tanított is, akiben a lelket is tartotta, s aki hol örült az öreg jelenlétének, hol félt attól, hogy ez a „baráti” kapcsolat társadalmilag még valami bajt hoz rá. 28 Hazament, és estig ült a fenekén nyugodtan. Sötétedéskor bement a kerületbe, elintézte a legsürgősebb intéznivalókat, majd megkérte a kis Jakab Erzsit, hogy írjon le neki néhány sort. Aki beült a gép mellé, s majdnem elsírta magát, amikor elolvasta, amit Miki diktált. Tömören, betegségére, szívizomgyulladásra hivatkozva lemondott tisztségéről, s kérte a központot, hogy engedjék el tanulni, segítsék bejutni valamelyik egyetem bölcsészkarára. Erzsit szinte szertartásosan homlokon csókolta, aki most már kedvesen bőgött, s ügyetlenül, maszatos arccal szájon puszilta. Hazament, anyjától megkérdezte, Kollár doktor úr otthon van-e, azt mondta, hogy biztosan, este sehova nem megy a vénember már. Azzal fölment a szomszéd ház harmadik emeletére, nyugdíjas körzeti orvosukhoz, aki egyszerre volt a környéknek megbecsült nyugdíjasa, és a burzsoázia ittmaradt reprezentánsa. Kollár doktor úr ugyanis miközben az az ötemeletes pesti bérház, amibe lakott, valamilyen módon a tulajdona volt, a környék OTI-orvosa volt, szeretett, kedves doktor bácsija, s mint Mikit gyermekkora óta ismerte az öreg, sokat évődött a selypítő, az s-eket nehezen ejtő kisgyerekkel, szinte előtte nőtt föl, hiszen ha bármi baj volt vele, ő látta először. Az orvos otthon volt, régi, múzeumi méretű és külsejű rádióján valami zenét hallgatott, amiben elmerült. olyannyira, hogy nem is vette észre a belépőt, ült a bő kopott bársonyszürke karosszékben, felegyenesedett derékkal, mintha egy nagy szimfonikus zenekar előtt valóságosan állna, és vezényelt. Vezényelte a rádiózenét. Konokul még akkor is, amikor már észrevette a leülő Mikit, és abba is szinte beleszuggerál- ta az áradó dallamok hallomását, tudomásulvételét. — Smetana — mondta, amikor véget ért a zene. — A Moldva. Hallottad már? — Még nem. Hiányosságaim vannak komoly zene ügyben. — Hogy tetszik ezt érteni? — S magyar nyelv ügyben is... — Tudod ki fejezi így ki magát: „hiányosságaim vannak Egy finánc. Miki a szemhunyor ravaszdi fényén már látta, hogy az öreg elemében van. Vette a kesztyűt. — Tetszik haragudni a fináncokra. Helytelen. — Nem hargszom, csak olyan félemberek. Se katonák, se civilek. És mindig minden szivaromat elkobozták, ha megjöttem szabadságról, akár Bécs felől, akár Abbázia felől. — Igazuk volt, egy orvos ne .szivarozzon. (Folytatjuk) Keresse fel Vas—Műszaki Qz let ház un kát Nyíregyháza, Széchenyi u. 49. szám alatt, ahol a CSAVARSZAKÜZLETBEN a nyers, fényes, horganyzott, kadmiumozott és réz csavaráru teljes méretválasztékban az önök rendelkezésére áll. Új áruként ajánljuk: a belövoszeget és a „POP” szegecset. (1697) 14. „A lányon nem változtatunk...”
