Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-07 / 262. szám
16 Kelet-Magyarország 1981. november 7 Tíz „kényes'1 kérdés a kulcsemberekhez Kiss, Czeczeli, Szűcs, Szekrényes, Szikszai, Moldván. Kijutni a hullámvölgyből Elveszett pontok — Mi okozhatta az utóbbi három mérkőzés eredménytelenségét, az öt* elvesztett pontot? Szekrényes András: — Aki figyelemmel kíséri csapatunk szereplését, az igazolhatja: 1978-tól minden év őszén, ebben az időszakban van egy kis hullám- völgy a teljesítményünkben. így volt ez tavaly is, amikor négy egymást követő meccsen mindössze egy pontot szereztünk. Csakhát akkor mindenki megfeledkezett erről, hiszen nem volt ilyen tömör a táblázat, a hét vesztett pont ellenére az élcsoportban maradhattunk. Most is ezen a menetrendszerű mélyponton vagyunk, egyelőre taka- rékon ég bennünk a „tűz”. Szikszai Mihály : — Törvényszerű egy hullámvölgy, mint ahogy az is: nekünk van erőnk kilábalni belőle! Moldván Miklós: — így igaz! Hat meccsen nagyon jól merit, persze hogy utána nem jött ösz- sze szerencsésen minden. Kiss Miklós: — Ehhez azt is el kell mondani, hogy a kezdő tizenegyben mindig változtak a személyek, sőt a posztok is. A sok sérülés miatt kétszer ugyanabban az összeállításban nem tudtunk játszani. — Sokan azt mondják: baj van az erőnléttel. . . Megtorpant (?) az NYVSSC NB I-es labdarúgócsapata. A piros-kékek a legutóbbi három fordulóban mindössze egy döntetlent értek el, visszaestek a táblázaton a 11. helyre és már csak két pont választja el őket a kieső helyen állóktól. A találgatások pedig megkezdődtek, sokan és sokféleképpen magyarázzák a gyengébb teljesítményt. A mende-mondák alapján mi tíz kérdést tettünk fel a legilletékesebbeknek, a kulcsjátékosoknak, ök — Czeczeli Károly, Kiss Miklós, Moldván Miklós, Szekrényes András, Szikszai Mihály és Szűcs 1st- ván — ígéretükhöz híven a legőszintébben adtak választ a „kényesnek” vélt témákra is. Szikszai Mihály: — Ez nem igaz, hiszen a Dózsát a II. félidőben vertük meg, a Rába ellen pedig a 90. percben egyenlítettünk. Kiss Miklós: — Többet és intenzívebben edzünk, mint a korábbi években. Czeczeli Károly: — Sokkal több időt töltünk a pályán, a gyakorlatok felépítése pedig olyan, hogy nincs idő a lazsálásra. Az viszont tagadhatatlan: van egy kis fásultság bennünk, ami szerintem érthető. Szekrényes András: — Ilyen jó erőben még sosem éreztem magam. Moldván Miklós: — Ennek a megcáfolására elmondhatom: én tavaly 3500 métert futottam 12 perc alatt. Most pedig 3750-et. A rövid távokon is másodperceket javult a teljesítményem. — Egyesek úgy vélik, hogy éppen a kulcsjátékosok nem küzdenek úgy, mint régen . . . Czeczeli Károly: — A mi csapatunk ereje — ezt mindenkinek tudnia kell — az egységben van. Éppen ezért törvényszerű, hogy ha nem megy a csapatnak, nem megy úgy a kulcsjátékosoknak sam. Szekrényes András: — Kiss Miklós, meg én mentegethetnénk magunkat, hiszen kevésszer és akkor is mindig más-más poszton játszottunk. Magyarázkodásra viszont nincs szükség, igaza van Czeczeli Karcsinak: mi mindig csapatmunkával értük el a sikereket. Ha jobb formába lendül a csapat, megy majd a kulcsembereknek is. — Maradjunk még az egyéni teljesítményeknél. A válogatottaktól várnak többet a szurkolók . .. Czeczeli Károly: — Erre mi jobban tudunk válaszolni, mint a válogatottak. Szűcs életében sem rúgott még meg senkit, miért várják azt tőle, hogy ezután ilyet tegyen? Szikszai viszont soha és most sem fogja magát vissza az ütközésektől. Fecsku rúgott két gólt az utánpótlásválogatottban, aztán a Videoton eLlen kihagyta helyzeteit. A focihoz szerencse is kell. Moldván Miklós: — Én nem változtam, ugyanolyan vagyok, mint régen. A válogatottság nem hogy visszafogna, hanem ellenkezőleg, doppingol. Hiszen ott akarok lenni a legjobbak között és ehhez az NYVSSC-ben kell jól játszanom! Szekrényes András: — Válogatottjaink számára terhet jelent a címeres mez. Túl azon, hogy sokat utaznak, azzal is meg kell küzdeniük, hogy egy-egy rossz pillanat után jön a szöveg a lelátóról. Ez pedig senkinek sem használ, csak idegesebbek lesznek tőle. Nagyobb türelmet kérünk a szurkolóktól! Legyenek büszkék arra, hogy válogatottjaink vannak. Szűcs István: — Arról senki sem tud, hogy nekem családi problémáim is adódtak. Feleségemet most műtötték, a gyere- kém pedig beteg volt. Éjszaka s'okszor fenn kellett lennem, persze hogy másnap nem ment úgy a játék. Szikszai Mihály: — Mi válogatottak lettünk, de ugyanazok maradtunk, mint akik egy éve voltunk. A címeres mezzel nem jár több tudás. A közösségi szellem — belülről — Elterjedt: megbomlott a közösségi szellem. Van-e ebben igazság? Szűcs István: — A csapatszel- lem nálunk jelenleg is példás és az is marad! Szekrényes András: — Nem bomlott meg a közösségi szellem. Szerintem aránytalanul többet várnak tőlünk annál, amire képesek vagyunk. Az átigazolások sem úgy sikerültek, ahogy kellett volna. Elment a kapusunk, s bizony vele együtt több fontos pont is. Czeczeli Károly: — Én is hallottam a városban, hogy a Volán SC elleni- találkozó után többen összevesztek a csapaton belül. Jót nevettem rajta, mert semmi sem igaz belőle. Szikszai Mihály: — Jő néhány csapatban megfordultam már, így nyugodtan állíthatom: sehol máshol nincs ilyen kollektív szellem és egyetértés. — Hogyan tovább? Hiszen csak két pont az előny a kiesőjelöl- tekkel szemben ... Szűcs István: — Meggyőződésem: lesznek még szép napok Nyíregyházán! Szekrényes András: — Valamennyien bízunk benne, hogy a munkánknak meglesz a gyümölcse. Tisztességesen, becsületesen dolgozunk, így joggal várjuk az eredményesebb szereplést. Czeczeli Károly: — Minden csapat életében vannak kritikus pillanatok. Bennünk van erő ahhoz, hogy ezen rövid idő alatt túlte- gyük magunkat. Szikszai Mihály: — Tavaly, tavalyelőtt és azelőtt is kilábaltunk a hullámvölgyből. Most is igy lesz! — Szombaton újabb nehéz 90 perc következik a DVTK ellen. Mi várható? Czeczeli Károly: — A ÖVTK- nak létfontosságú a pont, nyilván foggal-körömmel küzd majd. De nekünk is kellenek a pontok! Szép játék nem lesz, de pont nélkül nem jövünk haza. Szűcs István: — Bennem bizonyítási vágy is van, hiszen egykori klubom ellen játszom. Most mi jobbak vagyunk a DVTK-nál. Kiss Miklós: — Egy pont legalább meglesz. Szikszai Mihály: — Megkezdjük a pontok gyűjtését. Szekrényes András: — Ugrásszerű javulást várok a csapatunktól. Hogy ez mire lesz elég a nyilván nagyon küzdő DVTK ellen? Majd meglátjuk. Moldván Miklós: — Nem szabad kikapnunk! Ki mit remél ? — Az őszi szezon hátralévő hat fordulójában hány pontot szerez az NYVSSC? Czeczeli Károly: — A szezon- kezdet előtt én 18 pontot tippeltem. Ehhez még hét kell. Optimista vagyok. Kiss Miklós: — ötvenszázalékos teljesítményre legalább képesek vagyunk. Szűcs István: — Az őszi idényt 18 ponttal zárjuk. • Szekrényes András: — Én a DVTK, a Csepel, a Békéscsaba, a Debrecen, az FTC és a PMSC ellen 6—7 pontot várok. Szikszai Mihály: — öt-hat pontot remélek. Moldván Miklós: — Én is bízom az 50 százalékos szereplésben. — Elég lesz-e ennyi arra, hogy tavasszal ne kelljen idegeskedni a bennmaradást illetően? Moldván Miklós: — Nem lehet probléma a középmezőny valamelyik helyének a megszerzése. Czeczeli Károly: — Biztosan bennmaradunk. Szűcs István: — Sűrű a mezőny, de nem mi esünk ki. Kiss Miklós: — ötvenszázalékos teljesítménnyel jövőre is ott leszünk az NB I-ben. Szekrényes András: — Gondtalan bennmaradásra akár fogadni is mernék. Szikszai Mihály: — Én is biztos vagyok az élvonalban maradásban. — Hányadik helyen végezhet az NYVSSC? Czeczeli Károly: — Az első tíz között. Moldván Miklós: — A 7—12. hely valamelyikén. Kiss Miklós: — Tíz-tizenkettedikek leszünk. Szűcs István: — Az első tízben ott a helyünk. Szekrényes András: — Az őszt a 10. helyen zárjuk, a bajnokság végén pedig 8—9.-ek leszünk. Szikszai Mihály: — A 10—11. hely a miénk lesz. így látják ők, a kulcsjátékosok a csapat jelenét és jövőjét. Kétségtelen: egy gárda életében vannak gyengébb szakaszok is. Ilyen periódus következett be most az NYVSSC-nél. Hogy tar- tósabb lesz-e a hullámvölgy, az csak az együttes tagjain múlik. Tény: nem lesz könnyű a mostani bajnoki sorozat, hiszen a hat őszi meccs mellett még négyet — előrehozva — a tavaszi szezonból is le kell játszani — a jövő évi világbajnokságra való készülődés miatt. A program erőltetett: november 11-én, szerdán jön a Csepel, 22-én menni kell Békéscsabára, 25-én itthon kerül sor a Debrecen elleni szomszédrangadóra. Aztán 28-án az Üllői úton az FTC, december 2-án pedig Nyíregyházán a PMSC következik. A négy tavaszi találkozó, december 5: NYVSSC—Bp. Honvéd. December 12: Özd—NYVSSC. December 16: NYVSSC— Tatabánya. December 19: SZEOL AK—NYVSSC. A nyíregyházi csapatban van annyi erő, hogy — szurkolóinak támogatásával — sikerrel vegye az akadályokat. Bagoly Dániel Hét végi műsor SZOMBAT Asztalitenisz: November 7. emlékverseny Nyíregyházán, az ÉVISZ Vasvári utcai tornatermében, 8,30 órától. Atlétika: nyíregyházi járási középiskolai bajnokság a nyíregyházi stadionban, 10,00 órától. Röplabda, NB II: NYBSC—Kőbányai Lombik, férfimérkőzés a nyírbátori gimnázium tornatermében, 13,00 órától. Úszás: November 7. Kupa-verseny a sóstógyógyfürdői uszodában, 9,00 órától. Labdarúgás, NB I. DVTK— NYVSSC, diósgyőri stadion, 13,00 óra, V.: Tompa (Nagy B., Eőry). Előtte 11,00 órától: DVTK— NYVSSC, NB I-es ifjúsági mérkőzés, v.: Benkő. VASÁRNAP Asztalitenisz: II. és ÍII. osztályú bajnokság az EVISZ Vasvári utcai tornatermében, 8,30 oratOl. Röplabda, NB II, férfimérkőzés: NYVSSC—Debreceni Universitas, a két veretlenül álló csapat rangadója a nyíregyházi stadion játékcsarnokában, 11,00 órától. Női mérkőzés : T. Lombik—Ganz-Vil- lány, a tiszavasvári gimnázium tornatermében, 10,00 órától. Teke, NB II: Nyh. Taurus SC— Békéscsabai MÁV, női mérkőzés a nyíregyházi stadion tekecsarnokában, 9,00 órától. Üszás: Olimpiai Reménységek Versenyének szabolcs-szatmári döntője a sóstógyógyfürdői uszodában, 9,00 órától. Labdarúgás, NB II: Asztalos János SE—Kazincbarcika. Nyírtelek, ASE-pálya, 13,00 óra, v.: Mester (Fodor F., Hunyadi). Területi bajnokság (kezdési időpont 13,00 óra) : Csenger—Kisvár- da, v.: Kozsla (Hekman, Alföldi). Nagyhalász—Debreceni Volán, v.: Balázs (Bartha, Adorján). Raka- maz—Törökszentmiklós, v.: Szilágyi S. (Fodor S„ Sipos). Kenyér és sport Megyei banjokság (kezdési idő 13,00 óra) : Nyh. Volán-Dózsa— Nagykálló, Zalka Máté utcai stadion, v.: Gáli Z. (Szakács, Lo- sonczi). NB-s' serdülő- és ifjúsági mérkőzés: NYVSSC—Debreceni Kinizsi, Tiszavasvári úti vasutas sporttelep, 10,00 és 11,30 óra, v.: Várady és Bárdi. Kispályás labdarúgás: Szuper Kupa-döntő a nyíregyházi városi bajnoks4g győzteseinek a stadionban, 9,00 órától. Sporthír Rendkívül elhúzódott a Honvéd nemzetközi ökölvívótornáján a csütörtöki versenynap. A csütörtök késő esti mérkőzéseken könnyűsúlyban nem mindennapi eset- történt. Bujdosót azért léptették le a jugoszláv Hmjak ellen, mert megharapta ellenfelét. Ebben a súlycsoport- ban Horváth tartja jó formáját. Váltósúlyban Danyi Jenőnek na- gyón meg kellett küzdeni a győzelemért a kitűnően harcoló Bogyó (Kaposvár) ellen. Eredmények, könnyűsúly (60 kg) : Hrnjak (jugoszláv) ellen Bujdosót (SZIM Vasas) a 3. menetben szabálytalanság miatt leléptették. Cucu (román) ellen Zsíros (Zalka SE) a 3. menetbeh feladta. Váltósúly (67 kg): Abboud Kamel (algériai) ellen őri (SZIM Vasas) a 2. menetben feladta. Vasziljev (szovjet) p. gy. Csató (Kun B. SE) ellen. Danyi (Bp. Honvéd) a harmadik menetben d. f. gy. Bogyó (Kaposvár) ellen. Szuper nehézsúly (91 kg felett): Zo Bon Gir (Koreai NDK) p. gy. Bódis (Építők) ellen. Papn (Kun B. SE) p. gy. Montana Miranda (kubai) ellen. Labdarúgó NB II: Jön a KVSE A labdarúgó NB II- ben november 8-án, vasárnap kerül sor a 13. forduló mérkőzéseire. Az Asztalos János SE nyírteleki otthonában a harmadik helyen álló Kazincbarcikai Vegyész 9E- t fogadja. Buús György vezető edző nehéz kérdés előtt áll: változtasson-e az elmúlt heti sikercsapaton — Ambrusz — Kalapos, Neumann, Ben- csik, Berecz, Bezzegh, Vágó, Orlóczki, Orosz, Hirka, Tarosa —, amely Egerben ért el bravúros döntetlent. Fister, a legjobb csatár ugyanis letöltötte két sárga lapos eltiltását és akár játszhat is. A KVSE legerősebb csapatával jön Nyírtelekre, azzal a nem titkolt céllal, hogy pontot, vagy pontokat szerez az ASE- től. Frenkó László vezető edző az alábbi csapatot küldi pályára a 13,00 órakor kezdődő találkozón : Kasza — Szobonya, Tóth, Hergelt, Fodor, Petrovics, Kálmán, Majoros, Szép, Gere, Kole- szárik. EMLÉKEK AZ ELETÖ-DÜLÖTÓL AZ ELNÖKI SZÉKIG A barátságos szobában régi fényképeket, úsjágkivágásokat nézegetünk. Az emlékek még frissek, elevenek. Szinte el sem akarja hinni az ember, hogy már több mint fél évszázada annak, amikor Racs- kó János péktanonc, a megye egyik legnevesebb birkózója volt. Nehézsúlyban Budapesten az országos ifjúsági bajnoki címe mellett, azzal is büszkélkedhet, hogy éveken át senki nem győzte le. Sokszor elgondolkodik azon, milyen teljesítményre lett volna képes a mai lehetőségek mellett. Mi másról, mint a birkózásról indult beszélgetésünk Racskó Jánossal, a Szabolcs- Szatmár megyei Birkózó Szövetség elnökévelTítákóczi utcai lakásában TTEllyel kínált. Sürgött-forgott, képeket hozott. Régi elsárgult iratokat, emlékeket őriz. —Hol is kezdjem — morfondírozott. 1924-ben ismerkedett meg a „fajsúlyos” sportággal, ötvenhét éve . . . Ina^. korában a helyi NYKISE volt az első egyesülete, ahol nevét bejegyezték. Edzésre, gyakorlásra csak a napi nehéz munka után jutott ideje, feltéve ha a mester elengedte. Ö azonban hűen kitartott sportága mellett, a napi 12—14 órás munkaidő után — bár fáradt volt — az edzésekben, versenyzésben örömét lelte. Amikor országos aranyéremmel tért haza a nyíregyházi sütödébe, mestere is megdicsérte, egy moziravalót nyomott a kezébe. — Micsoda mérkőzéseket vívtunk — emlékezik ma is, s elárulja, hogy Budai-Piku volt a legnagyobb ellenfele. — János bácsi! Meséljen valami érdekes dolgot. — Akad néhány ilyen is — kezdte mosolygósán. — Még csak tizenegy éves gyerek voltam, amikor híre terjedt, hogy valahol az Eletó-dülő környékén lakik egy nagyszá- jú, de nagyon erős tirpák legény, akitől nagyon féltek a környékbeliek, s ha tehették elkerülték. Nos egy alkalom- mai aztán az ottani legelőn megmérkőztünk. ö idősebb volt, én egy fejjel alacsonyabb nála. Nekifeszültünk. Az arra járók is felfigyeltek a küzdelemre, közelebb merészkedtek. Engem biztattak valamennyien. Szó, ami szó néhány perc után odavágtam a nagy „dromedár” legényt, aki aztán hamar elsomfordált a környékről . . . — Mennyit edzettek? — Munkaidő után, hetenkint két alkalommal. — Ügy tudom János bácsi, nemcsak a birkózással foglalkozott. — Mások mondták, hogy ügyes atléta voltam, gyors és mozgékony gyerek. — János bácsi. Hallhatnánk az elmúlt hatvan évről? — Mit is mondhatnék, így kapásból. Nagyon kedves hat évtized volt ez. Hatvan esztendő a sport, a birkózószőnyeg bűvöletében. Annyi emlék, történet raktározódott fel bennem, hogyha mesélni kezdenék, talán egy hét múlva is itt ülnénk egymással szemben. — Nem unta meg egy icipicit a sportot? Ahogy kimondtam a kérdést, meg is bántam. Arcán ugyanis felháborodás tükröződött. — Méghogy megunni? Bár járhatnék még többet mérkőzésekre a fiatalok közé. Érmeket, könyveket helyezett elém. Valamennyi sportdicsőségeinek emlékezetes állomásai. '2 — Mint szeme fényét, úgy őrzi — szól közbe a kedves feleség, Ilonka néni, aki végig jelen volt a beszélgetésen. — Sport nélkül talán nem is volna teljes az élete — mondotta. Később ^munkájáról, a kenyérről is beszélgettünk. Nyilt titok: az idős pékmester évtizedeken keresztül a kedvelt „Racskórkenyérrel” is belopta magát az emberek szívébe. — Mi a jó kenyér titka? — A lelkiismeretesség, a hozzáértés, a jó tésztavezetés. Az is kell, hogy szívét-lelkét beleadja az ember. — Nehéz szakma? — Az bizony. — Mikor kelt? — Éjjel egy órakor. — Mikor feküdt le? — Reggel nyolckor, majd ismét estefelé. 1969 óta nyugdíjban van az. idős pékmester. Nem tagadja, keserűséggel távozott a kemence, a dagasztóíeknő mellől. — Egyáltalán kérték, a továbbiakban szaktudását, segítségét? — Nem, nem tartanak igényt rám. Lassan talán azt is zaklatásnak veszik, ha odaállok a kemence mellé. — A jó kenyér szíve-lelke? — Elárulom, fiam! A kovászt megfelelő ideig kell érlelni. Elérzékenyült, majd néhány pillanat múlva hozzátette. — A kenyér engem a sportra és az életre nevelt! Témát változtattunk. — Milyen a magyar biikó- zás? — Nagyszerű eredmények, olimpiai és világbajnokaink vannak. Látszik, hozzáértő jó kezekben van a sportág. — És Szabolcsban hogy működik? — Akárcsak a gomba, úgy kerül felszínre sok-sok tehetséges fiatal. Most is vannak ügyes gyerekek, szép jövő, nagy lehetőség áll előttük. — Egészségileg, hogy van János bácsi? — Köszönöm, nem panaszkodom. Nem érzem magam öregnek. Úgy érzem csak az éveim száma gyarapodott. — Mivei tölti napajit? — Korán kelek, naponta belátogatok a megyei birkózószövetségbe, amelynek öt esztendeje az elnöke vagyok. Hat évtized. — Az ’fjú Racskó Jancsi valamikor alaposan „he’yben- hagyta” Jaczkói, az erősnek hitt tirpák fiút. Ma nem saját eredményeinek, hanem mások, az újak, fiatalok fejlődésének, sikereinek kovácsa. ★ A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 64. évfordulója tiszteletére, a Szabolcs-Szat- már megyei Tanács, Racskó Jánosnak, a megyei birkózószövetség elnökének, több évtizedes eredményes sportmunkássága elismeréséül a „Kiváló Társadalmi Munkáért” kitüntetést adományozta. Kovács György y Kaiét' Woosmím MM Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401 Telefon: 11-277, 11-425, 11-525, 11-846 Telexszám: megyében 344, megyén kívül 73 344. Postacím: Nyíregyháza, Pí.: 47, 4401 Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401 Telefon hirdetésügyben: 10-150. Igazgató, főkönyveid: 10-003, Pf.: 25 Felelős kiadó: Mádl Lajos Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hlrlapkézbesltő postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési dij egy hóra 34,— forint, negyedévre 102,— forint, félévre 204,— forint, egy évre 400,— forint Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza NYÍRSÉGI NYOMDA Felelős vezető: Jáger Zoltán ______________________________INDEXSZÁM: 25 05» HU ISSN 0133—2058