Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-07 / 262. szám
KM ÜNNEPI MELLÉKLET——I 1981. november 7. Testvérlapunk, a Szovjetunió Kárpátontúli területén megjelenő Za- karpatszka Pravda munkatársainak összeállítása a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 64. évfordulóján. Több mint 40 ezer munkás, mérnök, műszaki alkalmazott dolgozik a Kárpátontúli Faipari Termelési Egyesülés vállalatainál. A legnépesebb szakmát korábban a fakitermelők alkották. Számuk egyre csökken, hiszen mind több korszerű gép végzi a nehéz fizikai munkát. Képünkön: útban a fűrészüzem felé az Uszty-Csorna-i Erdőkombinát távoli hegyi részlegén. (Fotó: Tóth László) Imre Sándor: LENIN Hogy én indultam el hozzád, vagy te jöttél egykor felém gyermekkor tarka mezején — nem mondják meg emlékeim, — találkoztam veled. Lenin. Találkoztam, de akkor még — mindössze csak egy névvel, melyet hallottam csengeni lélek-mély dallam szívhez vágyó ösztönével. ...sejtelem-zsengék bölcsője a piciny gyermeki lélek — éreztem, befejezetlen fejezet-képek az évek, s bennük lankadatlan, sok-sok sors-alakban készítik szép munkanapok otthonunkat: a Holnapot. öt évtized-életedet nem mérik fel évezredek... Jöttél tettnek, ígéretnek, kenyér után friss szeletnek; fogalmak között legszebbnek — s maradtál ... nekünk embernek; pontos világ-szívverésnek, hogy ne maradjon létünk létnek. Hozzám is embernek jöttél, Mégis több vagy az embernél,... Neved nekem többet jelent; ki életeddel jövőt s jelent, táviratban fogalmaztál, hogy szellemed — a mindenség gyalogos postása világunk minden pontjára, mint ünnepi üdvözlőlapot, elvigye az élet-programot. Történelmet teremtettél lapjaira kétség nem fér — s e történelem nemcsak volt- és van-dolgok jegyzete, hanem egy egész lesz-világ boldogság-képlete. Az uzshorodi kerületi Derenovka község festői helyén elterülő Kooperátor szanatórium országunk szövetkezeti dolgozóinak egyik közkedvelt üdülője lett. A szanatórium vendégei szakszerű orvosi kezelésben részesülnek. Üszómedence, kiváló pihenési és kirándulási feltételek állanak rendelkezésükre. Közismert az itteni gyógyvíz kedvező hatása. A Kooperátor jelenleg mintegy 200 vendég fogadására alkalmas. Tervbe vették azonban újabb komplexum építését is. Képeink: A szanatórium és az üdülők. Egy ember Kirgíziából Tankcsapdák helyén Békés égbolt alatt Szeretek hajnalban kilépni az erdőrészleg irodájából, hogy teljes tüdőmmel beszívjam a friss hegyi levegőt. A munkanap még meg sem kezdődött, mindenütt csend honol, köd borítja a folyót, mely alig hallhatóan csobog mellettünk, ám a nap első sugarai már lassan bearanyozzák a távoli hegycsúcsokat. Ébredeznek az énekes- madarak ... Ébredeznek az emberek is, s fokozatosan, mind jobban erősödve megszólal a munkanap csodás zenéje. A traktorosok beindítják nagyteljesítményű gépeiket. A motorzúgás arra figyelmeztet, hogy hamarosan betolják a vasúti szerelvényeket. Megkezdődik a fa berakodása. A hegyek lejtőin pedig a benzinhajtású fűrészek ropogása hallatszik, s íme a sudár fák lassan, mint ahogy a filmeken látjuk, hullanak a földre... ♦ A vidék, ahol én és munkatársaim élünk, más időkre is emlékezik, amikor gépfegyverek és géppisztolyok ropogtak, ágyúk dörögtek, halált és pusztítást okozva. Még itt-ott láthatók a vasbeton lőállások és tankcsapdák, melyek az elmúlt háborúra emlékeztetnek. Itt ontották vérüket a hősök — a Vörös Hadsereg katonái, akik azért jöttek, hogy felszabadítsák vidékünket a fasiszta megszállók igája alól. Jól emlékeznek földijeim arra a gyászos napra is, amikor a fasiszták, hogy bosszút álljanak az engedetlen kárpátontúliakon, akik segítették a szovjet felderítőket és partizánokat, a föld színével tették' egyenlővé Lopuhovo községet. Emlékszem arra a napra, amikor a fasiszta fejvadászok gyűrűjéből falubelijeimnek egy csoportjával, anyámmal együtt kénytelenek voltunk elmenekülni. A fasiszták felperzselték falunkat:.. Immár több mint 37 éve dolgozunk és élünk békés égbolt alatt, boldogságban és örömben. Hálásak vagyunk a békéért, gyermekeink boldogságáért, azért a barátságért, mely a szovjetország népeit és a szocialista közösség ösz- szes országait fogja össze. Ám emlékezetünkből nem lehet kitörölni azt, amit átéltünk, elfeledni a szovjet népnek azt a nagy áldozatát, melyet a győzelemért fizetett. Ugyanakkor tudjuk, hogy a világban nyugtalan a helyzet, és hogy ezekben a napokban a Közel-Keleten, Latin-Ame- rikában, Afrikában a hazafiak, a nemzeti függetlenségért, a békéért, és a társadalmi haladásért küzdő harcosok vére folyik. Én és munkatársaim üdvözletünket küldjük ezeknek a lánglelkű harcosoknak, bátorságot és kitartást kívánunk nekik a béke, a demokrácia és a haladás ellenségei ellen folytatott harcban. Az évi tervet 700 köbméter faanyaggal teljesítjük túl, 3,5 százalékkal növeljük a termelékenységet a tervezettel szemben az év folyamán megtakarítunk 1,2 tonna fűtő- és kenőanyagot. Becsülettel állni fogjuk szavunkat. Ezt azok a magas eredmények is bizonyítják, melyeket ezekben a napokban érünk el a munkában. Az ez évi héthavi tervet 2300 köbméterrel előztük meg, sok eszközt és anyagot takarítottunk meg. Ám nem ^szeretnénk pihenni babérjainkon. A kollektíva továbbra is ütemesen dolgozik, igyekszik gyarapítani sikereit, fokozni hozzájárulását a békéért és a népek barátságáért, az Egyesült Államok és szekértolói imperialista kalandorpolitikája ellen folytatott harchoz. Csusza Iván, a Szocialista Munka Hőse, az Uszty Csoma-i Erdőkombinát turbáti erdőrészlegének főnöke Ha erről az érdekes emberről akarok irni, az idő kerekét 58 évre vissza kell forgatnom, s gondolatban legalább 6—7 ezer kilométert kell utaznom Közép-Ázsiába, mert Szulembáj Szurapáj a Kirgiz Köztársaságból került Kárpá- tontúlra. Talaszban született, ahol a sziklák között homokot cipel szárnyán a szél. Nem volt napfénnyel telített az ifjúsága. A szülei korán meghaltak. Testvére sem maradt. Árvaházban nevelkedett. Itt lehetősége nyílt szakmát is tanulni: szerelőlakatos lett... 18 éves, amikor bevonul a Vörös Hadseregbe. A második világháború idején mindvégig határőrként teljesít szolgálatot a szovjet—török határon. Kárpátontúl felszabadulása után kerül területünkre, ahol az új államhatár éber őre lesz. Egészen 1948-ig. Ezekben az években ismerkedett meg a vinohradovói kerületi Klinove (Akiihegy) község magyar ajkú lakosaival. Itt pedig egy szép, kökényszemű, barna magyar lány fogadta szívesen naponta a köszönését. A két fiatal egymás iránti vonzódása a falu lakosainak is feltűnt. Volt is suttogás a hátuk mögött: olyan fiúhoz akar férjhez menni ez a lány, akinek még a nevét is nehéz kiejteni. Máig is Katona Pistának hívja őt a falu. Jäger Mária, a menyasz- szonyjelölt a felszabadulásig tízéves korától cselédként szolgált Glückéknél, a környék egyik leggazdagabb családjánál szüleivel együtt. Rövidesen megtörtént a házasságkötés. Mint minden kezdet, az övék sem volt könnyű. A megértés viszont pótolta a hiányt. Szurapáj leszerelt, s a megalakult kolhozban raktárosként dolgozik. Később próbálja meghonosítani a kolhozban a méhészetet. Sikerül. Nyolc évig gondozza a szorgos méheket. Majd elkerül a Batár-parti erdőbe, ahol hét évig erdészként dolgozik. Neveli a fákat, gondozza az árván maradt őzikéket, s törődik családjával, mely időközben 8 fővel szaporodott. Beszélnek oroszul, magyarul, de a kirgiz nyelvet nem tudják. A személyazonossági igazolvány szerint a lányok magyar, a fiúk pedig kirgiz nemzetiségűek. Idősebbik fia néhány barátjával egy ízben felkereste apja nagybácsiját a távoli Talaszban. Az ottani rokon nagy vendégséget rendezett a kárpátontúli rokonok részére. Pista bácsi 1975-ben hazalátogatott Talaszba. Jó volt otthon lenni, rég nem látott szülőföldjén, de azért szíve visszahúzta népes családjához. Ma a Komszomol Kolhoz építőbrigádjának t^igja. Társai szeretik önzetlenségéért, humoráért, mesélő kedvéért Munka után várja a háztáji. Szorgalmasan gazdálkodik, hisz nagy a kert, sok az apró- jószág. Ha valaki belép az udvarára, rögtön meggyőződhet arról, hogy a gondos gazda keze nyoma mindenütt látható. A kirgiz földön melegebb van, mint a Tiszaháton, de a melegszívű család és a környezet, ahol immár véglegesen gyökeret eresztett, s a falunak ő már Pista bácsi, pótolja a szülőföldjét. Nagy Ida, a József Attila Irodalmi Stúdió tagja Felvételünk területünk népművészeinek seregszemléjén készült a kerületi Néprajzi Múzeumban. (Fotó: Kovács Alfréd) , TtjioÁtmapl tett upaltt, tüuaSmeraf smpn&TCbKL ÜPXBAA
