Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-07 / 262. szám

i ÜNNEPI MELLÉKLET 1981. november 7. O Területünk társadalma a közelmúltban méltatta Boksay József akadémikus, a kárpátontúli festőiskola egyik meg­alapítója születésének 90. évfordulóját. (Fotó Kovács Alfréd) Kolhozunk élenjáróinak egy csoportja ellátogatott Moszkvába, a Népgazdasági Vívmányok Kiállítására. Ott, az állattenyésztés csarnokban egy haladó jószágtartási mód­szerre figyeltünk fel. A tam- bovi terület állattenyésztői is­mertették a jószág szabadon tartásának előnyeit — mon­dotta Ambrus Lajos, a Határ­őr Kolhoz elnökhelyettese, az USZSZK érdemes zootechni- kusa, amikor arra kértem, árulja el, honnan, kitől szár­mazik ennek az eljárásnak az ötlete (a Határőr Kolhozban már szép eredményeket tud­nak felmutatni ezen a téren). — Akkor úgy döntöttünk, hogy meghonosítjuk ezt az újítást. Segítőkészség A Határőr Kolhozból szak­emberek utaztak a tambovi- akhoz, majd pedig a kerüle­tünkkel versenyben álló Bel­gorod területre. Orosz baráta­ink készségesen segítettek a haladó módszerek megisme­résében, elsajátításában. A Határőr Kolhoz lett kerüle­tünkben az első gazdaság, mely áttért a jószág szabad­tartására. Azóta már a Kirov Kolhozban is utat tört ez ez új eljárás. Mindez az internacionalis­ta együttműködésnek köszön­hető, melynek megnyilvánu­lásaival számos más gazda­ságban és vállalatnál is talál­kozhatunk. Kerületünknek a gazdasági életben elért ered­ményei — a termelési kapcso­latok bővülése révén — test­vérnépeink segítőkészségét, összefogását tükrözik. S egy­úttal a szövetségi köztársasá­gok, országrészek^ területek, kerületek kollektíváival fenn­tartott baráti kapcsolatok ápolására sarkallnak bennün­ket. ^ Évről évre szilárdul, szerte­ágazóbbá válik barátságunk a Belgorod területi belgorodi kerület és a Csernovci terüle­ti hlibokei kerület dolgozói­val. E baráti együttműködés szélesítése és ápolása szerves részét képezi a dolgozóink, a kollektívák körében kifejtett nevelő munkának. A kerületi pártbizottság minden téren ösztönzi az alapfokú párt- szervezetek erre irányuló te­vékenységét. Verseny­szerződések A baráti kerületek pártbi­zottságai és az egyes munka­együttesek minden évben szo­cialista versenyszerződéseket kötnek egymással, s ennek alapján munkálkodnak a pártfelvázolások valóra vál­tása érdekében. A szerződé­sek aláírásakor rendszerint küldöttségcserékre kerül sor. Ilyenkor nemcsak az eredmé­nyekről, a tennivalókról esik szó, hanem a problémákról is. A szerződésekben konkrétan rögzítik, mivel tudnak segíte­ni egymásnak. Nemegyszer történt meg, hogy orosz bará­taink az építőanyag beszerzé­sében, a vetőmagalap kiegé­szítésében működtek közre gazdaságainkkal. A belgorodi építészek állattenyésztő­komplexumot terveztek az Ukrajna Kolhoznak. Kerüle­Vannak események, ame­lyek minél mélyebben merül­nek el a múló idő tengeré­ben, annál elevenebben él­nek. Ezek közé tartozik terü­letünk felszabadulása is, ami harminchét év távlatából is fényesen ragyogja be minden­napjainkat. Felemelkedésünk azzal a nappal kezdődött, amikor a szovjet csapatok testvéri kül­detésüknek eleget téve meg­érkeztek Kárpátontúlra. Ha néha visszagondolok a V. Bereznij-i kerületi Tihij- ben eltöltött éveimre, amikor ott voltam néptanító, még ma is kínzó keserűség és fájda­lom feszül bennem. Ez a he­gyek ölében megbújt apró te­lepülés 1944-ig csak a szen­vedést és a nyomorúságot is­merte. Sokan még kenyeret sem láttak azokban az évek­ben. Az emberek is rongyo­tünk dolgozói pedig kocka- és terméskövet, zúzalékot szállítottak belgorodi ver­senytársaiknak, csaknem minden évben segítenek a munkaerőhiány okozta nehéz­ségek leküzdésében a halaszt­hatatlan mezőgazdasági mun­kálatok idején. Rendszeresen találkozunk a testvéri szocialista országok szomszédos kerületeinek kép­viselőivel. Például a magyar- országi Szabolcs-Szatmár me­gye fehérgyarmati járásának küldöttsége több napot töl­tött a Kommunár Szovhoz- ban, ahol a teraszos gyü­mölcstermesztéssel ismerke­dett. Magyarországi baráta­ink gazdag tapasztalattal ren­delkeznék e termesztési mód terén. A küldöttség tagjai a Kommunár Szovhozban jár­tukkor hasznos észrevételeket tettek, különösen a fák met­szésével kapcsolatban. A magasabb hagymatermés elérését biztosítja a magról vetett vöröshagyma termesz­tésének az a technológiája, melyet széleskörűen alkal­maznak a rákóczifalvi Rá­kóczi Termelőszövetkezet­ben. Kerületünk Határőr és Októberi Győzelem Kolhozá­ban kilátásba helyezték a rá- kóczifalviak élettapasztalatá­nak messzemenő tanulmányo­zását és gyakorlati alkalma­zását. Fehérgyarmati vendégek A baráti kerületekkel ápolt kapcsolataink nem csupán a gazdasági életre terjednek ki. Igen jelentős a párt-, a ta­nácsi, a szak- és a komszo- molszervezetek munkájában szerzett tapasztalatok kölcsö­nös cseréje. A fehérgyarmati járási pártbizottság munka­társai például nagy érdeklő­déssel ismerkedtek kerületi pártszervezetünknek a belső pártmunka terén szerzett ta­pasztalataival. Egyre bővülnek, terebélye­sednek művelődési kapcsola­taink is. Már hagyomány lett, hogy ünnepélyes keretek kö­zött értékelik ki a kerületek, vállalatok, mezőgazdasági nagyüzemek versenyének eredményeit. Az internacio­nalista szocialista verseny l «... győztesét megillető vörös zászlót az Aranyősz kerületi ünnepén, illetve barátsági es­ten, nagygyűlésen vehették át a Határőr, az Októberi Győ­zelem Kolhoz, illetve a Mező­gép fehérgyarmati gyáregysé­ge, továbbá más gazdaságok, vállalatok képviselői. A kulturális kapcsolatok azonban nem szorítkoznak csupán az ünnepi rendezvé­nyek megtartására. Barátaink az új szovjet szokások és ün­nepek meghonosításában szerzett tapasztalatainkat is tanulmányozzák. A belgorodi kerületben a vinohradovóiak példájára megrendezik az Aranyősz ünnepét, a rendjel­viselők összejövetelét stb. A kulturális kapcsolatok fejlő­dését szolgálják a műkedve­lők kölcsönös vendégszereplé­sei is. Dolgozóink szívből tap­soltak a belgorodi kerületi Munka Vörös Zászló-rendje- les Frunze Kolhoz műkedvelő együttesének, a kassai Zeli- zár ének- és táncegyüttesé­nek, a fehérgyarmati járás túristvándi citerazenekará- nak. A belgorodi kerületben .viszont nagy tetszéssel fogad­ták a Tiszántúli Vegyiüzem énekkarának műsorát. A fentiekben csupán ízelí­tőt adtunk abból a munkából, melyet kerületünkben az in­ternacionalista barátság ápo­lása terén fejtenek ki. Ezek a példák arról tanúskodnak, hogy a testvéri együttműkö­désnek, mely kiállta az idő próbáját, nemcsak múltja és jelene, hanem jövője is van. Új formákkal gazdagodva tartalmasabbá, teljesebbé te­szi életünket, segíti a még szebb eredmények elérését a ragyogó kommunista jövő fe­lé vezető úton. Ljubka Emma, a Kommunizmus Zászlaja c. vinohradovói kerületi lap helyettes szerkesztője nulók szakirányú képzéséről. Szép eredményt ért el a modern oktatási eszközök használatával a Lenin nevét viselő 15-ös középiskola. Itt működik a 120 gyereket befo­gadó Orion tanuló filmszín­ház. Társadalmi vezetősége, amely a felsőbb osztályosok­ból áll, filmbemutatókat, ver­senyeket, látogatási konfe­renciákat szervez. P. lírám Kijev jubileuma Az idén méltatják Kijev fenn­állásának 1500. évfordulóját. A ne­vezetes dátumra a kárpátodtúliak is készülnek. A Kárpátontúli Faipari Terme­lési Egyesülés vállalatai eredeti ajándéktárgyakat készítenek a jubileumra. Az Ukrajnai Bútor- tervező Intézet jóváhagyta a V. Bicskiv-i, a V. Bereznij-i, a dov- hei és rahovói mesterek mintáit, s már folyik is. sorozatgyártásuk. Ecsettel írt krónika sak, elhanyagoltak, magukba zárkózottak voltak. Sok ta­nítványom télen is mezítláb járt az iskolába, a legtöbb családból pedig a tél beálltá­val felváltva jöttek a gyere­kek, mivel mindössze egy pár csizma volt otthon. De ma már mindez csak történelem. A kunyhók helyén új, sok- ablakú házak épültek, s meg­változtak az emberek is. Ami­kor néhány évvel ezelőtt Ti- hijben jártam, nemcsak a fa­lura nem ismertem rá, hanem az emberekre sem. A tihiji emberek zöme ré­gen még azt sem tudta, hogy a környező hegyeken túl olyan emberek élnek, mint ők maguk. Ma hazánk külön­böző egyetemein és főiskolá­in szereznek végzettséget a távoli település fiataljai. Új világ épült itt a felsza­badulás óta, s nagy örömöm­re szolgál, hogy mint képző­művész, kezdettől fogva kró­nikása lehettem minden szü­lető újnak. Láttam, hogyan változtatja meg az ember a tájat, épít mind magasabb házakat, gyárakat, üzemeket, kultúrházakat és iskolákat, s mindezzel együtt miként ala­kul át ő maga is. S úgy hi­szem, számunkra sem lehet fontosabb és megtisztelőbb feladat, mint megörökíteni és felmutatni ezt a lendületes fejlődést, bemutatni azokat, akik odaadó, lelkes munká­jukkal járulnak hozzá nap mint nap szovjet társadal­munk gyarapításához. így je­lentek meg fokozatosan kép­zőművészetünkben is az új té­mák, az ipari tájak, s azok az élenjárók, akik termelési si­kerekkel országos hírnévre tettek szert. Magam is több­ször megfestettem például Ladányi Hanna és Pitra Jurij neves kukoricatermesztők portréit, de rajtuk kívül még megannyi ismerős és ismeret­len került a vásznaimra azok közül is, akik soha nem vit­tek véghez magas kormány­kitüntetéssel méltatott kor­társaikhoz hasonló tettet^ el­lenben kötelességüknek min­denkor teljes felelősséggel, tu­dásuk és tehetségük legjavát adva tettek eleget. Mindig a közösségi embert, a szépség hordozóját, az öröm megte­remtőjét kerestem, azt az em­bert, akinek munkája nyo­mán szárba szökken a kalász, gazdag gyümölcsöt érlelnek a fák — egyszóval megteremti mindazt az értéket, melyekre szükségünk van mindennapi életünkben. S itt szeretném megjegyez­ni, hogy Szovjet-Kárpátontúl művészetének mindenkor jel­lemző vonása volt a társadal­mi érzékenység. Ez pedig abból adódik, hogy az alkotó­kat a dolgozó néppel való mélységes együttérzés hatja át, a legfontosabb feladatuk­nak mindenkor a társadalom céljaival azonosuló, s érte minden nehézséget vállaló dolgozó ember segítségét te­kintik. Ez az érzékenység te­szi aztán lehetővé, hogy mű­vészetünk egyesítse magában mindazokat a törekvéseket, amelyek a fejlődés korlátlan lehetőségeit hordozzák ma­gukban. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 64. évforduló­ját nem sokkal felszabadulá­sunk jubileuma után méltat­juk. Büszkén mondhatjuk ezen a forfadalmi ünnepen, hogy Kárpátontúl az elmúlt közel négy évtized során olyan utat tett meg, amelyhez hasonlót hiába is keresnénk. Ma az itt élő soknemzetiségű dolgozó nép jövőjében töret­len hittel építi és gyarapítja hazáját, váltja valóra azokat a grandiózus feladatokat, amelyeket pártunk XXVI. kongresszusa tűzött ki. És számunkra, képzőművészek számára sem lehet fontosabb feladat, mint megörökíteni ezt a lelkes és lendületes al­kotó munkát. Koczka András, a Szovjetunió Képzőművészeti Szövetségének tagja, az USZSZK érdemes művésze. Az SZKP XXVI. kongresszusa az állattenyésztést kiemelt ágazatnak jelölte meg. To­vábbfejlesztésének, a hatékonyság növelésének legfőbb tartaléka a takarmányozás ja­vítása. Képünkön: az Uzshorodi Kerületi Keveréktakarmány-gyártó és Sertéshúster­melő Gazdaságközi Egyesülés sztrumkivkai takarmányüzeme, mely évről évre több malac- és hízótáppal látja el az állattenyésztő telepeket. Testvérlapunk, a Szov­jetunió Kárpátontúli te­rületén megjelenő Kár­páti Igaz Szó munkatár­sainak összeállítása a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 64. évfor­dulóján. Munkasikerek dicsérete az Aranyösz ünnepen Áz összefogás ereje Filmek az iskolában 830 kópiát tartalmaz azi ungvári városi közoktatási \ filmtár, s ezeket gyakran ü használják a megyei központ iskolái. A tanárok munkáját 5 korszerű oktatófilmek segí-1 tik, amelyek a fizika, kémia, I biológia, történelem, irodalom 1 és más tantárgyak tanításá- nál nélkülözhetetlenek. Szeptemberben új alkotá- | sokkal egészült ki a filmtár: § Lenin életét és forradalmi : munkásságát bemutató film, j érdekes újdonságok a termé­szetvédelem területéről, a • munkára nevelésről és a ta­KÁRPÁTI » IGAZ SZ0 KM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents