Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-07 / 262. szám
ÜNNEPI MELLÉKLET 1981. november 7. Á Hl OKTÓBERÜNK Azt a hitet... „Világos számomra, hogy ... tévedünk, ha azt hisszük, hogy a forradalomnak vége. Az ár egyre emelkedik. A tenger az utolsó gátakat fenyegeti ... Most már nem valamilyen változásról, hanem a társadalmi viszonyok teljes felforgatásáról van szó” — vallotta egy ötnegyedszázadot megért írás tanúsága szerint a nagy francia forradalom mérlegét oly bámulatra méltó tisztánlátással megvonó Alexis Tocqueville. Az emberiség szebb jövője mellett hitet tevő eleink nyilatkozatai között figyelemre méltó a vallás lényegéről tartott feuerbachi előadás azon gondolata is, amely szerint ahhoz, hogy megteremtsük az emberibb létfeltételeket, „Az isten iránti szeretet helyébe az ember iránti szeretetet kell állítanunk, mint az egyetlen igazi vallást, az istenhit helyébe az embernek önmagába, önnön erejébe vetett hitét. Azt a hitet, hogy az emberiség sorsa nem egy rajta kívül vagy felette álló lénytől függ, hanem tőle magától”. Lenin és követői ezt az embert tették meg ideáljuknak. S nemcsak hogy megérték a régi világ végét, amit Tocqueville két-három emberöltővel korábban még csak sejtett, hanem 1917. október 25-éről 26-ára (a Gergely-naptár szerint: november 7-éről 8-ára) virradó éjszaka egyenesen ők maguk mérték rá a halálos csapást. Az alispán jelentése Az oroszországi események híre a magyar közvéleményt is foglalkoztatta, és a magyar kedélyeket is felkorbácsolta. Természetes azonban, hogy a különböző társadalmi rétegek eltérő hőfokkal és előjellel reagáltak rá. A politikai napilappá épp akkortájt vált „Nyírvidék” a példa a hivatalos értelmezések változásaira. Az első hírmagyarázatokat ugyan még a tárgyszerűség, a későbbieket azonban már — a történések előrehaladásával párhuzamosan növekvő páni félelem nyomasztó hatása alatt — egyre inkább a néptömegek félrevezetésének szándéka és az a hiú remény jellemezte, hogy a revolúció egyetlen valamire való következménye Oroszország teljes katonai megsemmisülése lesz. Nem vették, vagy egyszerűen nem akarták észrevenni a proletárforradalom nemzetközi imperializmusra mért hatalmas csapását. Azt, hogy Szovjet-Oroszországból nemcsak a háborút maga alá temető forradalom eszméje jött, hanem egyszersmind a szocializmus ideológiája is. Jellemző volt ennek a szemléletnek a megnyilvánulására Szabolcs vármegye egykori alispánjának jelentése. Mint az az alábbiakból is kiderül, az alispán annak a naiv, önáltató politikai szűklátókörűségnek adott hangot, hogy az oroszországi proletáriátus 1917. évi győzelme a központi hatalmak uralkodó osztályai háborús politikájának malmára hajtotta a vizet. Eszmefuttatásában azt fejtegette, hogy „ ... keleten ... nagyot, lényegeset változott a hadi helyzet. Az orosz birodalom, melynek óriási tömegeibe vetették ellenségeink fő reményeiket, azt vélvén, hogy ez a kolosszus képes lesz Németországot és Ausztria— Magyarországot letiporni, megcáfolta a beléje vetett reményeket ... és hasztalan kidobottnak mutatta a reá, harcképességének fejlesztésére fordított francia milliár- dokat. Ez óriási birodalom a benne dúló ellentétes erők harcai által teljesen meggyöngülve, a belforradalom tüze által emésztve, mint egy agyaglábú bálvány, széthullott és békét kényszerült kötni a központi hatalmakkal, melyeknek megsemmisítésére volt kiszemelve”. De mindemellett is — mint azt a helyi újság kendőzetlenül megírta — „Erélyes védelmi intézkedések történtek, hogy a forradalom szemtanúi, akik orosz fogságban voltak a forradalom alatt, és akik telítve vannak forradalmi eszmékkel..., hazatérve meg ne bonthassák emez eszmék terjesztésével itthon a rendet”. így látta Krúdy A viszonyokkal ismerősre, általában a társadalom öntudatos elemeire a hivatalos elvárásokkal ellentétes előjelű hatást tett a Nagy Október. Akkori eleink legjobbjai: Ady Endre, Móricz Zsigmond, Móra Ferenc, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes és mások is felismerték az oroszországi események mögött a változás mélységét. Nyíregyháza hajdani írófia, Krúdy Gyula szintén nem egy írásában tett hitet a forradalom eszméje mellett. A bekövetkezett változást szíve egész melegével köszöntötte. A sors ujját vélte felismerni az események mozgatórugói mögött. Az emberiséget a helyes útra terelő csodának tartotta az orosz tizenhetet. Olyannak, mint ami „Magától és olyan természetesen jött, mint keddre a szerda”. Egyebek mellett a „Tíz napig vakáció”, valamint a magyar nemzeti historikum erjedésére is vonatkoztatott „Űj történelmet kell írni!” és „Forradalom” című írásainak rendkívüli agitatív erejével igyekezett meggyőzni minden magyar munkást és parasztot a nagy változás pozitív voltáról. „Nem kell félni az új történelemtől ..., a forradalmi szilajságú emberi akarások és ideálok robbantásától. Csak pusztuljon, vesszen el a régi világ! ... Valami olyan történt velünk, boldog élőkkel, ami nagyon sokáig nem fog ismétlődni a világon. Az emberiség kiválasztottja vagyunk, mert megadatott oly események tanúinak lennünk, amelyek évszázadokig foglalkoztatják majd az utánunk jövő elméket. Bizonyos, hogy egyhamar nem fog hasonló szenzáció előfordulni az emberiség történetében. ... És talán sohasem jő kor, amelyben közvetlenebbül láthatja, megfigyelheti az ember a felette lévő végzetet, a világszellem ujjmutatását, az emberi boldogulás útját” — lelkendezett Krúdy. A szintén nyíregyházi születésű Szamuely Tibor — akinek találó megfogalmazása szerint „Forradalmat vívni mindig szebb feladat ugyan, mint akár magáról a forradalomról, akár annak okairól elmélkedni” — szovjet-oroszországi magyar hadifogolytársainak az általa szerkesztett és Moszkvában kiadott központi lapban, a „Szociális Forradalom”-ban cáfolt rá a magyar hivatalos körök oda is kiszivárgó népámító meséire. Kezdte azzal, hogy ráébresztette olvasóit a fundamentális igazságra: „Oroszország munkásainak és parasztjainak nem ellensége immár Ausztria és Magyarország koldus proletárja”. Folytatta azzal, hogy köntörfalazás nélkül üzente meg és vágta szemükbe a „nyugtalan álmú” jogbitorlóknak: reszkessenek. „Reszkessenek, mert — mint írta — forradalmi gondolat uralja most a lelkeket, akik a fölszabadulás fönséges pillanatát lesik, várják, akiket a nagy-nagy nyomorúságok ábrándítanak ki a hazafias frázisok butító mámorából, akiket a magyar lapok dajkameséi, orosz rablóhistóriái, a forradalom borzalmainak és pusztításainak millió és millió színes variációi sem rettentenek már vissza az egyetlen reménytől: a forradalom eljövetelétől.” S valóban: a közvélemény előtt is egyre kevésbé lehetett az oroszországi szocialista forradalmat sajátosan orosz találmányként feltüntetni, orosz nemzeti mederbe szorítani. A haladó erők ez idő tájt lendületet vevő mozgalmából, a magyar 1918/19-ből visszakövetkeztetve, hazánkban is társadalmat erjesztő hatású volt az oroszországi szocialista forradalom, s a belőle sarjadt szovjet-orosz rendszer. Az 1917-es németországi sztrájkhullám jelszavaival, a francia frontkatonák illegálisan terjesztett tízparancsolatával és a keleti hadszíntér békét áhító szembenálló harcosainak barátkozásá- val, az orosz munkáshatalom megteremtéséért és megvédéséért fegyverrel harcoló szabolcsi vöröskatonák: a Báthory Andrások, az Asztalos Ká- rolyok, a Szilágyi Lajosok, a Grajcár Andrások, az M. Varga Ferencek, a Preher Zsig- mondok, a Kardos Sándorok, a Borbás Antalok, a Fábián Istvánok, a Gaál Istvánok, a Deák Lászlók és a Marcsek Jánosok példájával egybehangzóan: a honi közhangulat újtípusú forradalmi erjedése is a Nagy Október pozitív ideológiai hatását tükrözte, és elhozta a mi Októberünket is. Tidrenczel Sándor HUSZONÖT ÉVE, VASÁRNAP... AZ ELVETETT HÁG jOCZ , „A TÜZÉP-telep I / vö . után szemet, szívet gyönyörködtető zöld vetés egybefüggő táblái övezik a Debreceni utat. A Dózsa Termelőszövetkezet iparkodó, a jövőre gondoló szorgalmas tagjait dicséri az üde. zöld vetés. A jövő évi kenyerük magját utolsó szemig a földbe tették.” 19R1 * A vasúti felüljá- róról messze látni a városba befutó széles úton. Balra üzemek: a TÜ- ZÉP-pel szemben a papírgyár, távolabb az út két oldalát kertes házak övezik, egészen a volt Dózsa Tsz egykori központjáig. A hajdani zöld vetésekre kinyújtózott a város. 4QCZ . „A tsz portáján a 1700 - szokott rend, sürgés-forgás uralkodik. Az akolban 78 darab sonkasüldő átadásra készen vár. Az őszön épített tengerigórékban több mint ezer mázsa csöves tengeri sárgállik a lécek közül.” ÍQSI1 - A v°it Dózsa Tsz I ■ 25 év előtti központjában néhány öreg épület áll, kertészeti raktárként hasznosítják. Egy csűrféle épületben ötezer mázsa burgonyára vigyáz a nappaliőr. Arra ügyel, hogy be ne melegedjen a krumpli, időnként bekapcsolja a ventillátort. A központ kint van Császárszálláson. Az új központban kukori- cagórénak nyoma sincs. A kombájntól morzsoltan hozzák a pótkocsis vontatók a kukoricát. A kalászosok után a kukorica teljes gépesítése is évekkel ezelőtt megtörtént. Ezekben a napokban a leglátványosabb munka a burgonyaválogatás. Huszonöt év után is az asszonyok a főszereplők, de a derékszaggató, a kart, a vállat zsibbasztó munka nagyobbik terhét a gépek, eszközök vették át. Mintha egy teherhajó-kiköEnergia. (Gaál Béla felv.) Pontosan huszonöt éve, 1956. november 7-én „Meg- védték a szövetkezetét — gazdagon osztanak” címmel jelent meg megyei lapunkban tudósításom a nyíregyházi Dózsa Tsz-böl. November 4-e, a történelmi fordulat vasárnapra eseti. Hétfőn reggel nagy izgalommal a szokottnál is korábban gyülekeztünk a szerkesztőségben. Én arra vállalkoztam, a város valamelyik termelőszövetkezetéből tudósítást hozok: mi történt velük az elmúlt két hét zavaros napjain. Abban az időben természetesnek tartottuk, hogy a város szélére, a közeli tanyabokrokba gyalog mentünk, buszjárat még a város központjában sem volt. A gyaloglásban volt jó is. Mire a tetthelyre értünk, sok mindent megtudtunk, megláttunk. Most szintén természetes, hogy gépkocsival indultam, de most már a Dózsa Tsz-szel Béke néven egyesült császárszállási központba. tőben járna az ember, a burgonyával rakott billenős kocsik menetrend szerint érkeznek, s a válogatószerkezet garatjába ömlesztik a termést. Három irányban méret szerint viszik a burgonyát a surranó transzportőrök. Az asszonyok a szalagok mellett arra vigyáznak, vágott, romlott gumó ne kerüljön tárolásra. Ennyi a kézi munka. Szalagok viszik újra billenős kocsikba a már hasznosítás szerint elkülönített burgonyát. |OCZ. „Ma reggel négy 1 ■ munkacsapat látott a dohánycsomózáshoz. Annyian jöttek össze, nem is fértek a csomózóhelyiségbe. Hogy szaporább legyen a munka, kint az udvaron állítottak fel asztalokat.” 19R1 ■ Tói a császár- szállási üdülőtavon a tsz dohányos tanyájába fut a műút. Egykori kukás szemmel vizsgálódva itt már semmi nem hasonlít dohányos telepre. A palántanevelő ágyások helyén félikör- íves alumínium csövek jelzik, itt a tavaszon fóliasátor állt. A pajták is lemezből vannak. A legújabbakon az amerikai Powel cég feliratai. Ezekben már konténerekben szárad az a géppel ültetett dohány, amit kombájn takarít be. Nem látni csomózóasszonyokat sem, mint 25 évvel ezelőtt. Pedig volt dohány bőven, Virginiából 18 mázsás átlagtermést értek el és szeptember 20-án már elszállították az utolsó termést. A telep szélén három férfi komposztált földet forgat. „Ebből magházföld lesz jövőre — magyarázzák. — Gázzal fogjuk belőle a gyommagvakat kiölni, ezzel a palánta- nevelést is megkönnyítjük.” 40CZ. „Suszta Sándor, * ■ a termelőszövetkezet elnöke mindenütt ott van, mindenről tud, sőt maga is segédkezik, ahol szükség van rá. Reggel a sertésól körül segített a takarításban.” 19R1 . Dorka József tsz- elnök már nem kényszerül, de nincs is ideje sertésól-takarításra. Ágazatvezetőket irányít, neki -üzem- gazdasági csoport, a számvitel vezetői adják folyamatosan a gazdálkodás legfrissebb . mutatóit. Termékszerkezet- módosítás, konvertálható hitel, háztáji integráció, kooperáció a felvásárló vállalatokkal, és még egy sor olyan fogalomról beszélt, amit az utóbbi évek szültek. Mas körülmények között, de a tsz-elnöknek ma sem könnyű a dolga. A közgazda- sági környezetet napra készen ismerni, kockázatot vállalni, a holnap piacára termelni nagy hozzáértést, sok fáradságot követel. Értékesíteni legalább úgy kell tudni, mint termelni. Dorka József hosszan sorolja, hogyan változtattak a Béke Tsz korábbi szegénységén. A kialakult hagyományos termelési szokásokra alapozva korszerű beruházásokra társultak a dohányiparral, a konzervgyárral és a ZÖLDÉRT tel. E kapcsolat révén kerültek a legújabb gépek, termelési technológiák a szövetkezetbe. Nem kis gond a technikához a hozzáértő, műveltebb embereket képezni, a tagsággal a dolgok miértjét időben• élfogádtátfíl.’ m;rn-BSf! -••->< Ism fö ttote 4QC/ . „Ebben az esz- tendőben 70 forint körül lesz egy munkaegység értéke. Tengeriből 7 kilót, burgonyából pedig ötöt osztottak. Az olyan idősebbek is, mint Drenyánszki János hatvan éven felüli, gyümölcsösben dolgozó tsz-tag több ezer forintot visz haza szorgalmas munkája jutalmául.” 4001 . A Béke Tsz-ben mint az ipari munkások, a tsz-tagok és -alkalmazottak, havonként kapnak fizetést. A hatvan éven felüliek (nők 55) nyugdíjat kapnak. •fQCZ . „Suszta elvtárs ■' * örömmel számolt be arról, hogy az elmúlt nehéz napokban a termelőszövetkezeti tagok többsége állandóan részt vett a munkában. A munkában, a közös vagyon megvédésében a termelőszövetkezetben a már hét éve dolgozó agrárproletárok álltak ki legjobban. Sok fáradságos munkájuk és nem egyszer nélkülözés, maguktól való megvonás árán jutottak ide, hogy ilyen gazdag szövetkezetük legyen.” 19R1 • Minden elisme- ■ rés az alapot lerakóknak, akik ezt a nehéz napokban meg is védték. Azóta a politikai, gazdasági, műveltségi fejlődés nyomán megértük, hogy ma már nincs szükség számon tartani, ki volt agrárproletár, ki nem. A munka számít, a tagfelvételnél is ez lett a mérce. Az új tagokért nem kell már agitálni, ők nyújtanak be kérvényt a felvételhez és megfelelő mérlegelés után lehetnek tsz-tagok. Az ellenforradalom óta eltelt negyedszázad két pólusáról — egy-egy napjáról — adtam valamicske ízelítőt és csupán egy tsz-ről. Ami a két dátum között történt — az MSZMP jó agrárpolitikája, szorgalmas szövetkezeti parasztságunk esze, keze nyomán — annak vázolásához kötetek kellenének. Egy mondatban: parasztságunk megvédte, megerősítette és világhírnévre vitte a magyar szövetkezeti mozgalmat. Csikós Balázs KM o
