Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-01 / 257. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Tisztelt művezető elvtárs! Vállalata nyíregyházi központjában panaszkodott, hogy egyre többen sértik meg a munkafegyelmet. Azt is elmondta, hogy művezető kollégája leleplezett egy feketefuvart. Három gépjárművezető munkaidő alatt maszek házépítéshez szállított bányakavicsot. A kollégája közbelépett, megakadályozta a meg nem engedett fuvar folytatását és fegyelmi eljárást kezdeményezett a három elkövető ellen. Megbánta, hogy fegyelmi eljárást indíttatott, mert a tárgyalások alatt több „alulról jövő bírálatot” kapott. Ezért tette fel ön a cseppet sem költői kérdést: a középvezetőknek érdemes-e mindent észrevenni? A felelet egyértelműen az lehet, hogy nemcsak érdemes, de szükséges is. Hiszen kollégája közbelépésének éppen az lehetett az egyik célja, hogy gátat vessen az elszaporodott fegyelemsértéseknek. Érdeklődtem és megtudtam, hogy mi váltotta ki néhány beosztott zsörtö- lődését, Az, hogy a három gépkocsivezető közül egyet elbocsátottak, kettőt alapbércsökkentéssel büntettek. Az elbocsátott gépkocsivezető családos ember, kiskorú gyermekek eltartásáról kell gondoskodnia. Így részben érthető, hogy néhány becsületes munkás helytelennek tartotta a művezető intézkedését. Kollégájának azonban nerrr lehet lelkiisme- ret-furdalása. Már csak azért sem, mert az elbocsátott gépkocsivezető bő fél év alatt négy figyelmeztetést kapott. Egyet önkényes szabadságért, egyet a menetlevél szabálytalan vezetéséért, kettőt késésért. Természetes, hogy ezek után ötödik figyelmeztetés már nem jöhetett. A csoportosan elkövetett feketefuvar önmagában is maga után vonhatja a legszigorúbb fegyelmi büntetést, az elbocsátást. Gondoljunk csak arra: munkaidő alatt három értékes, köztulajdonban lévő gépjármű drága üzemanyaggal magánlakás-építtetőnek dolgozik. Azt is megtudtam, hogy mindez a népgazdaság szempontjából is igen fontos beruházás közelében történt. Gondolom, e fontos beruházáson időközben akadozott az anyagellátás, hiszen három gépjármű kiesése már érezhető. A házépíttető minden fuvar után zsebből fizette a gép- járművezetőket, akik egyébként a vállalatnál jól keresnek. Feltételezem, hogy a könnyen szerzett „plusz” pénzt az elbocsátott gépkocsi- vezető nem csupán a kiskorú gyermekeire költötte volna ... Feltételezésem azon alapszik, hogy az utóbbi hónapokban az italozók száma is nőtt a vállalatnál. A vállalat jogi és ellenőrzési osztálya éppen művezetők közreműködésével többször tartott ellenőrzést munkahelyeken, és az ellenőrök által tartott szonda bizony sok esetben elszíneződött. A vállalat egyik segédmunkását éppen italozás miatt bocsátották el. Feltehető, hogy ennek a segédmunkásnak is vannak gyermekei és néhány kollégája (vagy inkább ivócimbbrájaj súlyosnak tartotta a döntést, mert ezen a munkahelyen is „alulról jövő” bírálatokat kapott a művezető. A vállalat vezetői — éppen a fegyelemsértések elszaporodása miatt — megszigorították a fegyelmi büntetéseket. A vezetők jogos szigora, az ivócimborák zúgolódása nagyobb részt a művezetőkön csapódik le. Gyakran mondogatják, az újságok is megírják, hogy a művezetők két tűz között végzik munkájukat. Igaz a megállapítás, 'de hadd tegyem hozzá: a legtöbb művezető kulcsembernek számít, köztiszteletben áll mind a felsőbb vezetés, mind a beosztottak körében. Az ön vállalatánál az elmúlt években is voltak kisebb fegyelemsértések. Eleket azonban sikerült „házon belül” elintézni. Idén viszont a vállalat jogi képviselője egyre gyakrabban lépi át a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság küszöbét. Megyénk többi vállalatánál általában nem nő a munkaügyi viták száma. A bíróság az elmúlt év első felében 101 fegyelmi ügyet tárgyalt, idén hat hónap alatt 112-t. Az új munkahelyeket is figyelembe véve ez nem jelent növekedést. Az ön vállalatánál sincs elfogadható magyarázat a fegyelmi ügyek elszaporodására. De levelem végén visz- szakanyarodom az eredeti kérdésre: érdemes-e a művezetőnek minden hibát észrevenni? Érdemes. Vállalnia kell a népszerűtlen feladatokat is. A nagyobb közösség érdekében. dr. Dóka István főigazgatóval a mezőgazdasági képzésről .~s Nyíregyházának két főiskolája van; ha „a főiskoláról” szólunk, mégis inkább a tanárképzőre gondolunk. Mintha jelképesen is kívül esne az önöké a városon, nem csak helye szerint. Mi erről a véleménye? — Valóban így van. Ha Nyíregyházán azt mondják: a főiskola, szinte automatikusan a tanárképzőre gondolnak. Ennék oka egyrészt az lehet, hogy nagyobb a létszámuk, több embert képeznek ki, elsősorban. Szabolcs- Szaitmár számára. De ha a város határain kívül megyünk, a fordított megfelelés is igaz, s ha a főiskolát az ország másik végén emlegetik, akkor csak a mezőgazdasági főiskolára gondolnak. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a tanárképző főiskola képzési rendszere egységesebben alakult és ezek a formák hamarabb állandósultak. — Több van azonban ebben a kérdésben az egyszerű összehasonlító válasz lehetőségénél. Mert nem csak egy város két főiskolájáról van szó, hanem az egyes képzési formák társadalmi presztízséről is. A mezőgazdasági képzés a köztudatban sokkal népszerűtlenebb például a pedagógusképzésnél. Elég szomorú, hogy a műegyetemre nem sokkal tíz pont fölött már kénytelenek felvenni a jelentkezőket. Pedig a jelenlegi gazdasági helyzetben a kiutat a műszakiaknak kell megtalálniuk. A mával szemben a jövő fog majd ezért fizetni. A On szerint hogyan tudhatna meg töb- v bet a nagyközönség megyénk e jelentős intézményéről ? — Egy oktatási intézmény legfőbb képviselői az innen kikerülő hallgatók. Közülük viszonylag kevesen maradnak Szábolcsban, mivel az egész országnak képzünk. Hírnevünket tehát az egész országba szétviszik, így a képzés jellege, a továbbképzéseken részvevő szakemberek, a tárcaszintű kutatások révén jobban emelkedett az országos hírnevünk, mint „hazai” népszerűségünk. Fordítva rosszabb volna! A Igaz-e, hogy ide csak azok a fiatalok ^ jelentkeznek, akiknek hasonló jellegű felsőoktatási intézményben nincs esélyük? — Ebből annyi igaz, hogy a két szakunkra ellentétes a jelentkezési arány. Amíg a repülőgép-vezetőire sokszoros — olykor hatszoros, vagy még több —, addig a. gépész szakra általában kétszeres. De ez az arány segít abban, hogy a gépész szakra is sikerül jó anyagot szerezni. Mert nagyon sok jó képességű jelentkező az egészségügyi vizsgán esik ki, repülős nem lehet, ittmarad hát gépésznek. A belső átirányítás mellett az első év utáni átjelentkezés is jellemző: az utóbbi időben még gondot is okoz, hogy sokan jelentkeznek át hozzánk az első év után a műszaki egyetemről, Miskolcról, külföldi egyetemekről. — Széles körű felvételi előkészítő propagandát és pályaválasztási munkát végzünk. Tapasztalatunk szerint ezek a programok a nyolcadikosok körében a leghatásosabbak. Sokan eldöntik, hogy majd ide jönnek, s a középiskolában már tudatosan készülnek. — Nem hallgatom el a problémáinkat sem. Sajnos előfordul, hogy a hozzám beadott kérvényekben túl sok a helyesírási hiba — ez is jellemzi a felkészültséget. Vagy például itt derül ki, mire volt jó az iskolai testnevelés. Kényelmes, elhízott fiatalokkal találkozunk, állóképességük gyenge. Szeretnénk ezért minden lehetőséget megragadni az egészséges életmódra nevelés területén is. A Van-e megfelelő rangjuk, becsületük az innen kikerülő szakembereknek? — Állandó kapcsolatot tartunk a hallgatóinkat fogadó gazdaságokkal — így mérni tudjuk, hogyan sikerül a fiatal szakemberek pályakezdése, beilleszkedése. Jó alkalom erre az öt-tízéves találkozó is. Megvallom, nagyon jóleső érzés a fiatalok beszámolóit hallgatni. Mert jellemző, hogy általában három-öt év elteltével az itt végzett hallgatók nyolcvan százaléka vezető beosztásba kerül. Ez bennünket arra figyelmeztet, hogy a főiskolán nagyobb gondot kell fordítanunk a jövőben a vezetőképzésre. Szakmai problémái nincsenek, s ahogy mondani szokás, révbe érkeznek. Családot alapítanak, lakás, kocsi van, s ötéves találkozókon rendszerint az derül ki, hogy egy-két kivételtől eltekintve nincsenek anyagi gondjaik. Hallgatóinkat várják a falvakban, jelenlétük meghatározó lesz a községi közművelődésben, sportban, a falusi közösségek szervezésében. Ügy tapasztaljuk, hogy megfelelő a rangjuk és megbecsülésük. A Vajon itt a főiskolán milyen „útravalót” w kapnak ahhoz, hogy a falu, az adott közösség életébe mihamarabb beilleszkedjenek? — Igyekszünk a szakmai képzés mellett arra az életformára is felkészíteni a fiatalokat, amellyel a falvakban találkozni fognak. Ezt szolgálják például a közművelődési gyakorlatok, az ifjúsági klub, a stúdió, a legkülönfélébb művészeti csoportok — például irodalmi, népzenei, néptáncegyüttesek. Sokan működnek a falvakban sportedzőként — ehhez a képesítést már itt a főiskolán megszerezhetik. Hallgatóinkat sokoldalú általános műveltséggel igyekszünk felvértezni, hogy mint agrárértelmiségiek, szerepüknek megfeleljenek. A Vegyük most nagyító alá a szakmai képzést. Vajon helyes döntésnek bizo- nyult-e a kertész kar megszüntetése, s milyen változást hozott a „profiltisztítás”? — Ma a mezőgazdaságban a munkaerő rohamosan csökken, az alma szinte a fáról kerül a hűtőházba, vagy a vagonba, tehát olyan „fehér mezők” vannak előttünk a mezőgazdaság gépesítésében, amiért nagyon is indokolt volt az a döntés, hogy Nyíregyháza szakosod jón a mezőgazdasági gépészek képzésére. Érdemes lett volna viszont párhuzamosan meghagyni a kertész kart is. De biztosan tudományosan is előretekintően választották annak idején ezt a megoldást... — A profiltisztításról annyit, hogy kétszer szervezték át a főiskolát, mindig éppen ák- kor, mire „belejöttünk” volna. A legutóbb kialakított profillal megnőttek a lehetőségek mind a két szak képzésében. Kevesebb hallgatónk maradt, az összlétszámhoz viszonyítva így kedvezőbb a kollégisták aránya, jobb az elhelyezés, megfelelőbb a tantermek, felszerelések, laborok használata. A pontosság kedvéért: a mezőgazdasági gépész képzés 1966-ban kezdődött nálunk, s az első repülős évfolyam 10 éve végzett. Milyen feladatokat ró a főiskolára az, hogy a növényvédő repülőgép-vezetők képzése mellett ma már a polgári légiközlekedés utánpótlásáról is gondoskodnak? Megfelelő gépparkkal, felszereléssel rendelkezik-e ehhez a nyíregyházi központ? — A Minisztertanács 1975-ben hozott határozatot arról, hogy Nyíregyházát kell a polgári repülőgép-vezető alapképzés központjává fejleszteni. Ezen munkálkodunk, s ma már elmondhatom, hogy az elvárásoknak eleget teszünk. Eddig úgynevezett látva repülést folytattunk, ebben az évben azonban a képzés a nappali mellett az éjszakai repülést is magában foglalja, megkezdődött ugyanis a földi rádió-navigációs műszeres repülés. Eleinte úgy tűnt, nem biztos, hogy ez sikerülni fog, hiszen oktatóink szakismerete ehhez nem volt elegendő. Hatósági vizsgát kellett tenniük, munka mellett tanultak, S ma már az oktatók zöme rendelkezik ezzel a képesítéssel. Végzett hallgatóinkat szívesen fogadja a MALÉV, a mentőszolgálat, a vízügy, az MHSZ és a hadsereg. — Központi költségvetésből szereztük be a megfelelő gépeket, berendezéseket, műszereket. A képzéshez jelenleg szükséges felszerelések rendelkezésünkre állnak. Szükségünk volna viszont még olyan műszerekre — ilyen például a szimulátor — amelyek a repülőgépvezetőket a _ vészhelyzetekre is felkészítik. Ezzel még tovább fokozódna a repülés biztonsága, még jobban meg tudnánk előzni a halálos baleseteket. Itt szeretném megjegyezni, — hogy a sok mendemondának elejét vegyük: egyetlen hallgató veszítette életét, aki egyébként minden tekintetben kiváló képességű volt. — Repülőgépes hallgatóinkat sokszoros túljelentkezői táborból választjuk ki, igen komoly orvosi, biológiai, pszichológiai és műszaki vizsgálatokon. Felvételüknél a legkorszerűbb berendezésekkel dolgozunk, példaként ezek közül egyet említenék meg. Van már olyan speciális műszer, amely számító- gépes vizsgálattal, színkódolással infraképet készít az emberről, s a lehető legcsekélyebb elváltozást is jelzi a legkorábbi állapotban. Tavaly és idén már minden hallgatónkat ezzel vizsgáltunk — a gépészeket is. Jellemző a gépre, hogy három nap alatt az összes hallgató adatait feldolgozta. Van egy számítógépes ergonómiai laboratóriumunk, amely a munkavédelemmel kapcsolatos műszaki pszichológiai vizsgálatokkal a balesetek megelőzését szolgálja. Ezzel a laborral a MÉM felkérésére több mezőgazdasági üzemben végzünk munkavédelmi vizsgálatokat. A A korszerű technika nagy szakmai kö- w vetelményeket támaszt. Ugyanakkor nem minden gazdaságnak vannak megfelelő képzettségű szakmunkásai. A gépészek képzésében számolnak-e ezzel az ellentmondással ? — A gazdaságokból a speciális mezőgazdasági szakemberek hiányoznak. Nem ritka, hogy ott áll a drága gép, a kétmillió értékű traktor, amit jól vezetnek a szakemberek, de javítani nem tudják. Akkor jön a mi üzem1981. novsmber 1. ^ mérnökünk és borzasztó nagy feladat előtt áll. Olykor magának kell megterveznie, legyártatnia az alkatrészt. Ez azt jelzi nekünk, hogy az egész gépgyártási folyamatra jobban kell figyelnünk, jogos tehát az igény arra, hogy mezőgazdasági gépgyártó technológusokat is képezzünk. A Hány lépés ma a „távolság” a gazdaságok gyakorlati módszerei és a végzős hallgatók ismeretanyaga között? Másképpen: előtte, mögötte, vagy együtt haladnak? — Mint oktatási intézmény, kötelességünk volna a gyakorlat előtt járni, de gyakorlati szakembereket képzünk, áz elméletnek és a gyakorlatnak tehát együtt kellene haladnia. A gyakorlat mégis háttérbe szorult az elmélettel szemben, az élet és a főiskola között egyre nőtt a távolság. Ezért már a múlt év őszétől átszerveztük a gyakorlati képzést, új bázishelyeket jelöltünk ki. Ez remélhetőleg sikeresen hálózza be, öleli fel az ország területét. A önöknél működik az ország egyik legjelentősebb továbbképzési központja. Mit jelent ez a gyakorlatban? — Továbbképzési osztályunk a MÉM által kijelölt feladatként szervezi három megye — Borsod, Hajdú és Szabolcs-Szatmár — mezőgazdasági üzemeinek vezetőképzését és továbbképzését, amellett országos jellegű rendezvényeknek is otthont adunk. Tanfolyamok egész sorát működtetjük, például számítástechnikai, Diesel-adagoló-beállító, nálunk készült el az ország legkorszerűbb hegesztő-oktatóterme. A másik nagy terület a szaküzemmérnöki továbbképzés. Évente ezerháromszázán végeznek a különféle oktatási formákon, sajnos többet nem tudunk vállalni, pedig az igény ennél jóval nagyobb. A Hogyan vesz részt a főiskola oktatói kara a megye tudományos és közéletében? — Oktatóinknak meghatározó szerepük van a különböző műszaki területeken: vezetőségi tagok az MTES2 szervezeteiben, többen tagjai a DAB-nak, a MÉM úgynevezett „ad hoc” bizottságainak, sőt úgy érzem, erőn felül is vállalnak feladatokat — például a TIT-ben. Emellett a városi tanácstagságtól a Hazafias Népfront bizottságain át a sporttevékenységig igen széles körű közéleti tevékenységet folytatnak. A Ez az oktatási intézmény egyben tudo- ” mányos műhely is. Több oktatójuk ír szakkönyveket, jelentős a kutatómunka. Vajon a tudomány és a gyakorlat hogyan találkozik itt — a megye és az ország előrehaladása érdekében? — Elég hosszú lenne a sor, ha meg kellene nevezni a kutatási területeket, a tudományos munkát. Szakkönyvek, tankönyvek, jegyzetek készülnek főiskolánkon. Intenzív külföldi kapcsolataink alakultak ki a tudományos munkában is például Kisinyov, az NDK-beli Werder, a lengyel Olstyn felsőoktatási intézeteivel, a leningrádi repülési akadémiával, illetve a csehszlovák repülőkkel. — A kutatómunka három fő területre oszlik: az úgynevezett diszciplinális, aztán a tárcaszintű, illetve a bérmunkában végzett területekre. Mondanom sem kell, hogy ez az ■utóbbi a legnépszerűbb. Olyan témákat dolgozhatunk fel, melyek elmélyült kutatómunkát kívánnak, sokirányú felkészültséget igényelnek. Évente 4 milliót tesz ki ez a tevékenységünk, ezt részben „visszaadjuk” az államnak, részben felhasználjuk a további kutatómunka ösztönzésére. Vannak esetek, amikor ezekbe hallgatóinkat is bevonjuk, s nagy büszkeség, ha országos, vagy nemzetközi tudományos diákköri pályázatokon sikeresen szerepelnek. A diszciplinális kutatás tulajdonképp minden oktatónak kötelessége, s természetes feladata is, ha lépést akar tartani szakterületével. A tárcaszintű kutatásoknál egy-egy témában több intézet vesz részt, megfelelő koordinálással. Ilyen például az almabetakarítás gépesítése, vagy a már külföldön is publikált téma a vitorlázó repülőgépről. — Több kutatási téma szükségességét igazolja a gyakorlat. Például a perlit prototípusát itt állítottuk elő, itt készült a hortobágyi halastó szellőztető berendezésének terve, a ma már közismert Gondor-szekér az almabetakarítás egy részfolyamatához, a nádbetakarító gép. Foglalkoztunk a mező- gazdasági repülőgépek és helikopterek szórásképének vizsgálatával, vagy még egy példa: az itt előállított hegesztőautomatákat ma a svédek használják. Oktatóink a tudomány- politikai irányelvek megvalósítása érdekében sokirányú tevékenységet folytatnak, s erre hallgatóinkat is szeretnénk inspirálni az itt eltöltött három esztendő alatt. £ Köszönöm a beszélgetést. Baraksó Erzsébet rVasärnapi^ i INTERJÚ J
