Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-03 / 258. szám

4 Kelet-Magyarország 1981. november 3. Á népi Jemen államfője Budapesten L. Brezsnyev nyilatkozata a Der Spiegelnek (Folytatás az 1. oldalról) mérlegre téve, tapasztalatain­kat áttekintve szólt mindar­ról, ami politikánkban be­vált, nyiltan beszélt arról, amit javítani kell és megje­lölte további előrehaladá­sunk világos útját. — Jemeni barátaink is ismerik, hogy szocialista társadalmunk építése so­rán pártunknak, népünk­nek nagy feladatokat kellett megoldania és sok nehézséggel kell ma is meg­küzdenie. Szocialista forra­dalmunk során népünk meg­tanulta értékelni az elért eredményeket. Bizakodva te­kintünk a jövőbe, mert bevált utunkon haladunk tovább, a világ haladó és békeszerető erőivel szövetségben. Népünk tudatában van annak, hogy a fejlődés alapvető feltétele a szilárd helytállás, az eddigi­nél is jobban végzett munka, a XII. kongresszus határoza­tainak maradéktalan végre­- hajtása. — A ma megkezdett meg­beszéléseink ismételten meg­erősítették, hogy »az emberi­ség jövőjét, a világ békéjét és biztonságát érintő legfonto­sabb kérdésekben azonos a véleményünk. — Jelenleg komoly aggoda­lomra ad okot a nemzetközi feszültség növekedése, amely­nek elsődleges oka, hogy az imperializmus szélsőséges kö­rei a fegyverkezési verseny fokozásával a katonai fölény megszerzésére törnek, meg­próbálnak beavatkozni a szo­cialista és más haladó rend­szerű országok belügyeibe, konfliktusokat provokálnak a világ különböző térségei­ben. — Közvéleményünk aggo­dalommal figyeli az Egyesült Államok fenyegető magatar­tását, növekvő katonai aktivi­tását az öböl és az Indiai­óceán térségében. Népünk el­ítéli az arab országokkal szemben alkalmazott impe­rialista nyomást és beavat­kozási kísérleteket, amelyek nemcsak a térség, hanem az egész világ békéjét és bizton­ságát is veszélyeztetik. — A nemzetközi imperia­lizmus mesterkedéseinek egyik fő színtere a Közel-Ke­let. Az agresszív politikát folytató Izrael, a helyi reak­ció segítségével, megalkuvás­ra, népeik érdekeinek eláru­lására akarja rákényszeríteni az arab államokat, s tartósí­tani a palesztinai arab nép jogfosztottságát. Meggyőző­désünk, hogy a Camp David-i megállapodások, a különalku- dozások utján a Közel-Kele­ten nem lehet a békét tartó­san megteremteni. Álláspon­tunk változatlanul az, hogy a tartós és igazságos rende­zés elengedhetetlen feltétele az 1967-ben elfoglalt arab területek izraeli megszállásá­országi tartózkodásuk során. — Emelem poharam Ali Nasszer Mohamed elvtárs, valamennyi barátunk és elv­társunk egészségére, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a Jemeni Szocialista Párt, a magyar és a jemeni nép ba­rátságára, együttműködésére. Ezután Ali Nasszer Moha­med mondott pohárköszön­tőt. Kedves Kádár János elv­társ! Kedves elvtársak! Öröm tölt el bennünket, amikor elvtársak között le­hetünk, akikkel közös elveket vallunk. Örömünket erősíti a szívélyes fogadtatás, amely­ben a szép Budapestre tör­tént megérkezésünk első pil­lanatától kezdve részesítettek bennünket, kifejezésre jut­tatva a jemeni és a magyar nép mély barátságát. A JNDK és Magyarország földrajzilag igen távol esik egymástól, de ezt a távolságot legyőzi a proletár internacio­nalizmus eszméje, az impe­rializmus, a reakció, a cioniz­mus elleni közös harc, a küz­delem a szabadságért, a hala­dásért, a békéért, a demokrá­ciáért és a szocializmusért. Ezért kiemelkedő esemény mostani látogatásunk a Ma­gyar Népköztársaságban, amely bizonnyal tovább erő­síti barátságunkat és együtt­működésünket. Együttműkö­désünk nem újkeletű: a kö­zös elveken nyugvó harcunk gyümölcse. Barátságunk ép­pen ezen az alapon erősödött. Nagy figyelemmel kísérjük erőfeszítéseiket, amelyeket az MSZMP vezetésével a fejlett szocialista társadalom épí­téséért tesznek. A szocializmus sikerei so­kat jelentenek a béke és a társadalmi haladás ügyének. Magyarország népét meg­gyötörte a fasizmus pusztítá­sa, azonban 36 esztendő el­teltével a magyar nép nem­csak a szocializmus adta jó­létet élvezheti, hanem kie­melkedően járul hozzá a bé­ke megszilárdításához Euró­pában és támogatja a népek igazságos harcát a nemzetkö­zi színtéren. További sok sikert, jólétet és boldogságot kívánunk né­püknek. Megelégedésünkre szolgál, hogy barátságunk és együttműködésünk népeink javára állandóan fejlődik. Kül­döttségünk nevében őszinte, hálás köszönetét mondok Ká­dár János elvtársnak a ked­ves szavakért, amelyekkel ba­rátságunkat, együttműködé­sünket méltatta. Biztosítha­tom önöket, hogy a Jemeni Népi Demokratikus Köztársa­ságban nagyrabecsüléssel és szeretettel tekintünk az önök baráti népére, a hozzá fűződő barátságra és együttműködés­re. A Jemeni Népi Demokra­tikus Köztársaságban igyek­szünk hasznosítani a szocia­lista közösség, elsősorban a Szovjetunió tapasztalatait, hogy társadalmunkban forra­dalmi változásokat valósít­sunk meg a tudományos szo­cializmus eszméi alapján. Ha szerénységgel szólunk is ma­gunkról, elmondhatjuk, hogy az elmúlt tíz esztendőben számos szocialista vívmányt valósítottunk meg, politikai, gazdasági, társadalmi és kul­turális területen egyaránt. E sikerek egyik kieftielkedő ese­ménye volt a Jemeni Szocia­lista Pártnak, a jemeni mun­kásosztály forradalmi élcsa­patának megalakulása. A je­meni munkásosztálynak tehát van már forradalmi élcsapa­ta. Vezetésével és irányításá­val népünk azért harcol, hogy győzelemre vigye a nem­zeti demokratikus forradal­mat, s azt szocialista irány­ba továbbfejlessze. E nemes célunkat, amelyért küzdünk, győzelemre visszük. A Jeme­ni Népi Demokratikus Köz­társaság és a Magyar Nép- köztársaság közös erőfeszíté­sei nemcsak baráti kapcsola­taink további fejlesztését eredményezik, haném nem­zetközi síkon támogatják a né­pek felszabadulásának ügyét, a békét, erősítik a szocializ­mus pozícióit az imperializ­mussal szemben. E nemes célokból követ­kezik, hogy a demokratikus Jemenben támogatjuk a Szov­jetuniónak és a többi szocia­lista országnak a nemzetkö­zi enyhülésre irányuló politi­káját. A szocialista orszá­goknak, mindenekelőtt a Szovjetuniónak a politikai és a katonai enyhülés . érdeké­ben kifejtett erőfeszítései elő­segítik a pusztító háború el­kerülését Európában. Az amerikai kormány döntése stratégiai rakéták elhelyezé­séről a Szovjetunióval és más szocialista országokkal szom­szédos területeken, nemcsak Európa, hanem az egész világ békéjét fenyegeti. Az ameri­kai imperializmusnak tanul­nia kell a történelmi leckék­ből, tudnia kell, hogy a mai helyzet különbözik a tegnapi­tól. A Szovjetunió és a többi szocialista ország politikája Európa és a világ békéjének garanciája. nak megszüntetése,- a palesz­tinai arab nép törvényes jo­gainak biztosítása, beleért­ve az önrendelkezést, a füg­getlen állam létrehozásának jogát is. — Továbbra is támogatjuk a palesztinai arab nép igaz­ságos harcát, amelyet egyet­len törvényes képviselője, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetésével folytat. — Nagyra értékeljük és támogatjuk a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság erőfeszítéseit, amelyet a Szi­lárdság Frontjába tömörülő haladó erőkkel együtt az arab népek igaz érdekeinek érvé­nyesítéséért folytat. — A Magyar Népköztársa­ság és a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság kö­zött szoros, baráti viszony, kölcsönösen előnyös együtt­működés alakult ki a legkü-. lönbözőbb területeken. Eb­ben kiemelkedő, meghatározó szerepet játszik a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Jemeni Szocialista Párt in­ternacionalista kapcsolata. — Meggyőződésünk, hogy az ön mostani látogatása együttműködésünk újabb ki­emelkedő állomása lesz, s tár­gyalásaink gyümölcsözően já­rulnak hozzá a további lehe­tőségek feltárásához, a ma­gyar-jemeni barátság erősí­téséhez. Kívánom, hogy ked­ves vendégeink érezzék jól magukat körünkben magyar­23. Miklós emlékei voltak — a szereplőket részben ismer­te — de a történetet nem. Meglepődött. — Megyek ki Űj helyre — mondta. — Beszélek a fiúk­kal. — Lehet, hogy csak azért jöttél föl? Lehet, hogy csak érdekből?... Kata rémülten nézett rá, nagyszerűen tudott elrémül­ni, gyönyörű pogácsaalma ar­cából ilyenkor hatalmasra válva emelkedtek ki kerek, fekete szemei. Már ott állt mellette, két tenyerébe fogta Kata fejét: — Ne butáskodj — mondta neki. — Tényleg búcsúzni jöttem, de tudod jól, hogy szükségem van rád. Szüksé­gem lesz egy életen át. Kegyes hazugság volt, tud­ta, annak érezte! Pontosában, ahogy ment ki a vacak, öreg sárga villamos bukdácsolva a sínhullámokon, mint valami sárgára festett hajó a szürke utcakő-tengerben, bizonyosra vette, hogy életének egy kor­szaka lezárult, s most valami új kezdődik, valami ismeret­len fenyegető rémmel kell szembenéznie. Ezt a század­végi regényírók valószínűleg még ÉLET-nek hívták, így — nagy É-vel. Meleg volt, napsütés“ por, mire kiért a töltés mentén a kukoricásig, de cseppet sem volt szokatlan. Meleg, napsü­tés és por jelentette neki szü­lőhelyét, e város peremét, mert ez volt a szülőhelye, mégha a Rókus kórházban is született, rögtön utána itt szedte a levegőt, a meleget a porai kevertet. Július volt akkor is, 19 évvel ezelőtt, s július van most is 25 év múl­tán, mikor itt az esti Duna- parton emlékezik. A kőházba ment, Balogék- hoz kopogott, csak Rózsit ta­lálta otthon, épp aludni ké­szült, már pongyolában volt, mert hogy éjszakás, mondta. — öcsi? — kérdezte. — Te, talán a bizottság­ban. — Najó, csókolom anyádat, s Ancsurt. S elindult a régi városháza felé, hogy megtalálja Balog­B leszerelésnek nincsen olyan területe, amiről ne lehetne megállapodni Moszkvában hétfőn közzétették annak az jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének el- interjúnak a szövegét, amelyet Leonyid nőké adott a Der Spiegel című nyugatnémet Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov- hetilapnak. A Szovjetunió semmilyen körülmények között sem al­kalmaz nukleáris fegyvereket olyán országok ellen, ame­lyek lemondanak annak gyár­tásáról és területükön nem tá­rolnak nukleáris fegyvert. Készek vagyunk arra, hogy szerződéses formában adjunk erről biztosítékot kivétel nél­kül minden országnak — mondotta a többi között. Brezsnyev megállapította, hogy a világhelyzet ma nyug­talanító. Ezzel kapcsolatban aláhúzta, milyen félrevezető egyes nyugati stratégák és politikusok véleménye, amely szerint megengedhető vala­miféle „korlátozott” nukleáris háború, és az ilyen háború­ban győzelmet is lehet aratni. Ha egyszer a nukleáris hábo­rú, akár Európában, akár máshol kirobban, elkerülhe­tetlenül és feltétlenül az egész világra kiterjed — han­goztatta. — Ilyen a háború logikája, ilyen a korszerű fegyverzet és a nemzetközi kapcsolatok jellege. Ezt vilá­gosan kell látni, meg kell ér­teni. — Így hát azok, akik eset­leg arra számítanak, hogy meggyújtják a nukleáris máglyát, és közben maguk félrehuzódnak, ne táplálja­nak illúziókat — jelentette ki Brezsnyev, majd így folytat­ta: — Véleményünk szerint a leszerelésnek nincsen olyan területe, nincs olyan fegyver­fajta, amiről ne lehetne meg­állapodásra jutni. Az európai közepes hatótávolságú nukle­áris eszközök problémáját is meg lehet oldani úgy hogy az valamennyi európai nép érde­két szolgálja — meg lehet és meg is kell oldani. Ez azonban csak akkor sikerül­het, ha valamennyi fél közös feladatának tekinti a tartós béke megteremtését. Brezsnyev elutasította a nyugati propaganda állításait arról, hogy Nyugat-Európát „szovjet veszély” fenyegeti és konkrét adatokat ismertetett az európai nukleáris erővi­szonyokra vonatkozóan. Most megállapodás jött lét­re az Egyesült Államokkal ar­öcsit. Rossz napnak indult ez a mai, mert bent kiderült, hogy Qcsi a városba ment, a Központi Bizottságban van valami elintéznivalója, csak este jön vissza. Kis-Bélát ta­lálta meg^meg Hozleiter Sa­nyit, akivel nem túlságosan szívlelték egymást. Apákról rászakadt ellenérzés volt ez. Hozleiter apja hentes és mé­száros volt, saját vágóhíddal, tagja a nagyközségi elöljáró­ságnak, meg a katolikus egy­házközség vezetőségének, az ő apja meg csavargó, mun­kanélküli kocsmabútor volt, s ez a különbség még élőén ott élt emlékezetében. Talán a másiknak is, akinek becsü­letére legyen mondva, ez nem jelentkezett semmiféle külön magatartás-, modor­reflexben. Tárgyilagos, nyi­tott, de ellenőrzésre kész szemmel nézte, amiben vala­hogy benne volt, — ő leg­alábbis így érezte — „Vajon kiütközik-e belőle a lumpen­proli tempó?” Szabados Béla után érdek­lődött aztán, Hozleiter rög­tön mondta, hogy nagy-Béla itthon van Anyjánál szabad­ságon és mindjárt, ha akarja, fel is hívja. — No fene, hát már tele­fonjuk is van? — Petsze, tudod, amikor a Béla a Hatósághoz került, akkor beszerelték. — No hívd — mondta ő. Hosszan csöngött, majd amikor végre felvették, meg­könnyebbülten sóhajtott: mégsem jött hiába. De nem volt ma jó napja, bár Béla húga, Piri volt a vonalban. ról hogy felújítjuk a közepes hatótávolságú nukleáris esz­közökről folytatott tárgyalá­sokat. Ezek a tárgyalások a napokban kezdődnek meg Genfben. A Szovjetunió üd­vözli ezt a megállapodást, épp úgy, mint ahogy üdvözlik azt más országok kormányai, az emberek milliói, akik azt akarják, hogy . csökkenjen az új háború veszélye, csökken­jen a feszültség, tartós legyen a béke. — Nem lehet azonban el­hallgatni azt sem, hogy ahogy közelednek a tárgyalások, az amerikai fél részéről — még­pedig meglehetősen magas szinten — mind gyakrabban hangzanak el kijelentések ar­ról, hogy az Egyesült Álla­mokat „különleges megköze­lítés” illeti meg. Sajátságos előzetes feltéte­leket szabnak meg: isten mentsen attól, hogy hozzá­nyúljunk az előretolt támasz­ponton lévő amerikai nukleá­ris eszközökhöz, semmiféle mérlegben se vegyük számí­tásba az USA NATO-szövet- ségeseinek nukleáris fegyve­reit, a tárgyalások körét szű­kítsük le csupán a szovjet kö­zepes hatótávolságú rakéták­ra, amelyeket le kellene sze­relni, „cserében” azokért az amerikai rakétákért amelyek­nek európai telepítését ter­vezik. — Nehéz felfogni, miféle logikára épül ez az álláspont. Semmi esetre sincs köze sem az objektivitáshoz, sem pedig a realizmushoz. Azok, akik az Egyesült Államokban ilyesfajta „javaslatokkal” áll­nak elő, nyilván egy pillanat­ra sem hiszik, hogy a Szov­jetunió beleegyezhet ebbe. A mi helyünkben egyetlen olyan állam sem fogadná el mindezt, amely szem előtt tartja népe biztonságát. — Sokkal inkább valószí­nű, hogy az ilyen „javasla­tok” szerzői nem akarnak tárgyalásokat, még kevésbé sikeres tárgyalásokat. Azt akarják, hogy a tárgyalások hiúsuljanak meg, és ezzel va­lamiféle ürügyhöz jussanak a kitervelt fegyverkezési ver­seny folytatásához, ahhoz, Nyugat-Európát az új, a Piri,' aki vele egyidős volt, gyönyörű fejű, gyönyörű fel­sőtestű kislány, akit az an­golkór már ötéves korában megtámadott, egyik lába tel­jesen elsatnyult, s csak já­rógéppel tudott mozogni. Beugrott hirtelen az első, a kezdeti viszolygás, az élmény erejű irtózás az acél-bőr- szerkezetbe zárt betegségtől, és egy pillanat alatt végigél­te az önfegyelmezés szinte első, a gyermeki igazságból fakadó idő sorát, amely alatt letudta-akarta gyűrni ezt a belső rossz érzést, és úgy fogni Piri kezét, úgy vinni az árokszélre, a homokba, s olyat játszani, amibe ő is egyenrangú társ. S amelyek­nek végső pontja aztán az volt, amikor egyszer óriási pofont kevert le Pirinek: „Te taknyos! Csalsz!” hevület felkiáltásában, amire az ahelyett, hogy sírni kezdett volna, boldogan átölelte ma- szatos, izzadt gyerekpuszit nyomott az ő zavart, bosz- szankodó füle tövére, és azt mondta: — Hát persze, hogy csalok, te marha, mert te is ... — Ami igaz is volt. Utána meg odajött hozzá Szabados Béla, Piri bátyja, aki jó néhány évvel volt ná­la idősebb, komoran félre­vonta őt, egész a töltés bok­ráig, ott leültek, Béla kezébe nyomott egy bugylibicskát? köpött egyet, nagy fájdalma­sat sóhajtott, mint, aki most a legdrágább kincséről mond le, és így szólt: — Ezt neked adom! Smos­Szovjetunió ellen irányzott amerikai rakéták kilövőállá­sává változtassák. Ok már eleve előkészítik a tárgyalá­sok zsákutcáját, hogy kije­lenthessék: látjátok — úgy­mond — a Szovjetunió nem veszi számításba a Nyugat véleményét, és így az Egye­sült Államoknak nincs más választása, mint a rakéták te­lepítése ... — Ezt mindazoknak figye­lembe kell venniük, akiket valóban nyugtalanít Európa és a világ jelenlegi veszélyes helyzete, akik őszintén töre­kednek a gyümölcsöző tár­gyalásokra, a nukleáris fegy­verek korlátozására Európá­ban. — Nyugat-Európát úgy te­szik alkalmassá az Egyesült Államok nukleáris doktrínája soron következő veszélyes fordulója számára, hogy ez súlyos veszélyeket rejt ma­gában a földrész népei szá­mára. A mozgó telephelyű rakéták ártalmatlanná téte­léhez nagy erejű válaszcsa­pásokat kellene mérni telepí­tésük feltételezett körzeteire, így „gondoskodnak” az óceá­non túl a nyugat-európaiak biztonságáról. Ez keserves tény, de ez a tény. — A Szovjetunió nem akar magának előnyös megközelí­tést kicsikarni. Csupán egyet­len egy dologhoz ragaszko­dunk. Ahhoz, hogy az Egye­sült Államok és a NATO egé­szében véve éppúgy vegye számításba a mi biztonságun­kat, szövetségeseink bizton­ságát, mint ahogyan a saját­ját méri. — A Szovjetunió tehát ha­tározott igent mond minden olyan becsületes tárgyalásra, amely a fegyverkezési ver­seny megfékezéséhez, az iga­zi leszereléshez vezet. Hi­szünk abban, hogy az ilyen tárgyalások szükségesek, hogy reálisak, és a magunk részéről hozzá fogunk járul­ni ahhoz, hogy sikerrel vég­ződjenek. Brezsnyev az interjúban foglalkozott a SALT—II szerződés kérdésével is, majd nyilatkozatában szólt a lengyelországi helyzetről is. tantól kezdve a barátom vagy. — Hülye vagy Béla, hát eddig nem voltunk az? Béla nem nézett rá, csak guzsgolva átkulcsolta a tér­dét, megint sercintett egyet. — Buta! Ez most más. »Most már mindig barátok le­szünk. Érted, olyat nem tudsz te kérni, amit én nem csinálok meg. írtó rendes vagy, kisöreg! Többre már nem emléke­zett, csak még arra az érzés­re hogy milyen roppant büszke volt, hogy egy nálá­nál idősebb fiúval ilyen barátságba keveredett. Ami aztán persze különösebben nem mutatkozott meg, illet­ve csak akkor, amikor ost­rom után ő először visszajött, és néhány nagyobb új fiú gyanakodva fogadta. A régiek közül Béla volt az, aki aktív-tudatosan eloszla­tott mindenféle ellenérzést, aki az odavalóságát, hozzá­juk tartozóságát,. azonnal magától értetődővé tette. Átvette a telefont. — Szia, Pircsi. — Szia, te vagy az Miki? Megismerem a hangodat. — Még szép. Kinek van ilyen jellegzetes telt tenorja? — Ennek semmi értelme — nevetett Pircsi a telefon­ba, — de úgy látszik, nagy­képűséged a régi. — Mondd csak tündérke, Béla hol van? — A városban, de már ké­ne jönnie. — Mikor telik le neki? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents