Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-03 / 258. szám
1981. november 3. Kelet-Magyarország 3 KOMPLEX JAVÍTÁS A VAGÉP-NÉL Garanciajegy a brigádtól Hetvenezer ember gyógyítói Egészségügyiek parlamentje Gyanús, ha olcsó ? „Ilyet én még nem hallottam!” — fogad feltaláló ismerősöm. Csodálkozom, hogy ő csodálkozik, hisz amíg szellemi termékei szabadalommal védettek, majd gyártmányok lettek, volt ideje megedződni, és leszokni a csodálkozásról. A mostani csodálkozást az váltotta ki a feltalálóból, hogy felkereste őt a kutató- intézet tudományos munkatársa, aki két, azonos funkcióra való terméket hasonlít- gatott össze. Az egyiket külföldön, a másikat itthon gyártják. S minthogy utóbbi a feltalálóé, ezért hozzájött felvilágosítást kérni. No, nem a műszaki paraméterek érdeklik, mondotta, azok benne vannak a katalógusban. Egy dolog viszont nem világos előtte. Hogy lehet az, hogy a műszakilag szinte azonos értékű magyar termék csak fele annyiba kerül, mint a kemény valutáért vásárolt import? Mindezt úgy kérdezte a tudományos kutató, hogy érezni lehetett: az ára lealacsonyítja, de legalábbis gyanússá teszi a hazai eszközt. „Már az is baj, ha valami olcsó?” — fakadt ki a feltaláló, majd elmagyarázta, hogy miként lehet ennyiből is kihozni a szóban forgó terméket. Mivel az utolsó csavar is idehaza készül, így semmiféle vám, illeték és kereskedői árrés nem terheli. A vidéki kis szövetkezet — amely vállalkozott a termék gyártására — elegendőnek tartja a 15 százalékos hasznot, pedig ha kétszerannyit kérne, még mindig olcsónak számítana a portéka. A szövetkezetben nincsenek funkcionális osztályok, vezetőkkel, beosztottakkal, titkárnőkkel. Kétszemélyes a gazdasági részleg, egy szakember végzi a gyártáselőkészítést és a technologizálást, a rendészet pedig: egy nyugdíjas portás. Vagyis: alacsony a rezsi. A szövetkezet szakmunkás- gárdája viszont univerzális. Ha kell, esztergapad, máskor présgép mellett állnak, de jól forgatják a hegesztőpisztolyt is; tétlenül soha nem ácsorognak. (Ez azért is elképzelhetetlen, mert brigádteljesítmény alapján csak az elvégzett munkáért kapnak bért!) Ha a megrendelő helyszíni bemutatót vagy betanítást kér, valamelyik gyártó brigád felkerekedik, ők ismerik legjobban az egy műhelyben készülő terméket. Persze valamennyi alkatrészt nem egyedül ez a szövetkezet gyárt: hagyománya van a környékbeli szövetkezetek kooperációjának. Egy- egy speciális gépet, technológiát nem vesznek meg valamennyien. Viszont ha szükség van rá, tudják, hogy kihez forduljanak. Végül a szövetkezet és a felhasználó közé nem ékelődik be — költségeivel és az árréssel — kereskedelmi vállalat. Az azonos profilú szövetkezetek közös műszaki irodája végzi a kereskedelmi munkát — ide értve a marketing tevékenységet és a vevő által kért felhasználási tervezést is. „A sok kicsi megtakarítás pedig sokra megy” — fejezte be az okfejtést a feltaláló. Nem tudni, hogy a tudományos kutató milyen tapasztalattal távozott, de feltehetően legközelebb nem keveri gyanúba azt, aki jó minőségű árut ad — olcsó áron. A költségek szűkítése, a termelékenység növelése alapvető célja minden termelőegységnek. Hogy erre könnyebben mozdulnak a kis vállalatok és szövetkezetek? Igaz, de a nagyobbak se mentséget keressenek, inkább figyeljék, hogy ezt mások hogy csinálják. Németh K. Géza Megyénk egyik legjelentősebb szolgáltató vállalatává fejlődött a Nyíregyházi Vas- szerkezeti és Gépipari Vállalat. Hétfőn sajtótájékoztatót tartottak a vállalat Lujza utcai központjában. Itt egyebek között az is elhangzott, hogy a szolgáltatások további bővítésére lehet számítani, mert a fejlesztés harmadik üteme még csak ezután kezdődik. Csaknem három évtizedes múltra tekinthet vissza a VA- GÉP. 1977-ben alakult ki a mostani, végleges profilja. Alapvetően lakossági szolgáltatást végez, de_két készáru üzemrésze is van. Tanácsi vasas üzemként emlegetik, de egyre nagyobb mennyiségben dolgozik nemesfémekkel is. 1978-tól bevezették az ékszerjavítást, egy évvel később az ékszerkészítést is. Legnagyobb és legismertebb tevékenységük természetesen a gépkocsi javítás. Az autószerviz 1974. november 7-én indult. „Hét bő esztendőt” könyvelhet el a szerviz. A fejlődés két számmal illusztrálható legjobban. Az. első évben 120 ezer normaóra volt a szerviz kapacitása, most évi 440 ezer óra az évi kapacitás. A megyei Megkezdődött a munka az új felvétele.) tanácsnak és a vállalatnak a szervizzel kapcsolatban a kezdettől fogva az volt a törekvése, hogy a szolgáltatást teljes körűvé tegye. Az alakulás után egy évvel bevezették a gépkocsik garanciális javítását. Most két típus kivételével • valamennyi személygépkocsi garanciális javítását vállalják, a tervek közt szerepel, hogy e két típust is felsorakoztatják a garanciások közé. Tavalyelőtt tervezték az új, 3200 négyzetméter alapterületű autójavító csarnokot. Az üzem technológiai tervét a vállalat mérnökei készítették el. Harmincnyolcmillió forintba került a nemrég átadott csarnok. A szerviz kapacitása ezzel a kétszeresére, a karosszéria műhely teljesítménye két és félszeresére, az alvázvédelmet ellátó üzemrész teljesítménye háromszorosára nőtt. Itt említjük, hogy eddig 2—3 hónapig kellett sorba állni alváz- és üregvédelemre, a jövőben várhatóan három hét lesz a várakozási idő. A szervizben a minőségi munkára minden üzemcsarnokban. (Elek Emil eddiginél nagyobb gondot fordítanak. Eddig egy meós ellenőrizte a minőséget, ezentúl három fogja, s valameny- nyi megrendelő garanciajegyet kap a munkát végző brigádtól. A jegyen nemcsak a brigád, de a minőségellenőr neve is szerepel majd. Mindenkinek jó hír lehet, hogy a csarnok üvegfalán keresztül a tulajdonosok akár végignézhetik gépkocsijuk javítását. A korszerű műszerekkel ellátott műhelyben és a segédműhelyekben 240 szakembert foglalkoztatnak. A vállalat bevált szolgáltatása a használt gépkocsik forgalmazása. Az autómentő szolgálat újabban a lakosságnak is vállal szállítást. Az egyik készáru üzemrész hullámrugókat készít bútorgyáraknak. A másik üzemrészben vákuumszivattyúkat gyártanak az Egyesült Izzónak. A továbbfejlődő vállalat az úgynevezett harmadik lépcsőben a tehergépkocsi-javítás korszerű feltételeit teremti meg. Fennállása óta negyedszer ült össze, október 29- én a fehérgyarmati kórház vezetősége, az intézet fiatal dolgozóival parlamenti tanácskozásra. A kórház kétszáz 35 éven aluli fiatalja, s a járási egészségügyi szolgálat 27 fiatalja előtt dr. Kovács László kórház- igazgató főorvos értékelte az elmúlt két év történetét. Több hozzászólás jelezte, a fiatalok számára nem közömbös, hogyan alakul sorsuk. ■ Sajátos az itt dolgozók helyzete. Döntően három műszakban dolgoznak. Az ünnepnapok és hétköznapok egybefolynak; s szinte minden pillanatban életek, sorsok a döntések alanyai. Megbecsülték a fiatalokat. Két éve 121, tavaly 131, idén — már eddig — 144-en kaptak jutalmat. Minden fiatal orvos szolgálati lakást kapott — az intézet közelében. Hasonlóan megoldott a fiatal, egyedülálló nők elhelyezése a nővérszállón. Vonzó az egészségügyi pálya: tavaly 54-en, idén 58-an vállalták az intézetbeli munkát. 1979-ben 23; tavaly 20 fiatal kapott (különböző fokozatú) törzsgárdista jelvényt. Az elmondottakon túl mi az, ami itt tartja a fiatalokat? Lehetőséget kapnak a továbbtanulásra: 1979-ben 22-en végeztek tranzfúziós tanfolyamot; 13 szakdolgozó nyert munkája mellett szakképesítést; tavaly 6. Fiatalok a laboratóriumban Levelező tagozaton 8 kórházi fiatal érettségizett. Általános ápolónői továbbképzésen 14, asszisztensin 15-en vettek részt. A fiatalok kérésére helyben tartották ezeket a foglalkozásokat, így alig volt munkaidő-kiesés. A korábbi parlamentek határozatai tehát érvényesültek. 19-79-ben 13 ezer, tavaly 23 ezer forintot fordítottak a képzések kapcsán jelentkező utazási költségekre. Két éve aktívabb közéleti tevékenységre ösztönöztek az akkori hozzászólók. A következmény: jó kapcsolat a város üzemi KISZ-eseivel, kollektív hangverseny és mozilátogatás. A „Kongresszusról —kongresszusra” városi; járási döntő II. helyezése; részvétel a fiatal városok körmendi találkozóján; a Könyv és ifjúság vetélkedő dobogós helye. Takarítás, lomtalanítás, almaszedés, vasgyűjtés; látszólag messze esnek a beteggondozástól; azonban erre s teniszezésre, pingpongozásra és a bábegyüttes működtetésére is futja a fiatalok idejéből. Hetvenezer állampolgár gyógyításáért, egészségneveléséért és gondozásáért érzett felelősségtől áthatva végezte munkáját a 295 ágyas kórház fiatal kollektívája, (m. k.) K ésőre' jár, kihaltnak tűnik a ra- kamazi. Győzelem Termelőszövetkezet tehenészeti telepe. Az óra kismutatója a nyolcas felé halad, csak a kapusszobában látni mozgolódást. Éppen váltás van, s ott-tartózkodnak még az éjszakai állat- gondozók is. Félúton parkírozó teherautók tűnnek fel. Katonák jönnek, a cukorrépa betakarítását segítik, s itt garazsírozzák a járműveiket. Ahogy elérjük az istállókat, az egyik gondozó villanyt gyújt, s szerte árad a fény a hatalmas épületben. A tehenek is hunyorognak, de egy pillanatra sem hagyják abba a ké- rődzést. Némelyikük eszik is, s hallani az önitató csobogását. — Ez a birodalmam — jegyzi meg tréfásan Jung Béla. — Kétszáznegyven tehén, minden bújával, bajával együtt. Ennyi tehenet gondoz Tóth László is. A szomszédos tejház dolgozója, Szloboda János mondja: — Az este 2780 litert íejtek. Van harminc, meg harmincöt literes tehén is. wmmmm Minden éjszaka... Keresztezett, holstein- fríz fajtákat tartanak a termelőszövetkezetben. Kis testük ellenére bőven termelnek tejet. Beszélgetünk, s közben Jung Béla villát fog, arrébb dob egy-egy trágyacsomót. — Nyugdíjas, de még most se tud megnyugodni — mondja a másik két gondozó, Tóth László és Stefán Béla a beugró váltósról. Az idősebb pedig, mintha nem is hallaná, könnyedén forgatja a villát. — Mi a dolga egy éjjeli gondozónak? — Éjszakánként kétszer kitrágyázunk, behányjuk a takarmányt, meg ha elszabadul egy tehén, visszakötjük — válaszol Tóth László. — Minden éjszaka elszabadulnak, legalábbis egy-kettő — kapcsolódik be Stefán Béla. — Ha lehet, nem zavarjuk a teheneket, pihenniük kell, csak akkor adnak sok tejet. Tovább folyik a szó az esti, éjszakai munkáról, a pihenésről. — Az esti és a hajnali kitrágyázás között jut időnk egy kevés pihenésre is — magyarázza Tóth László. — Viszont én már kilencedik éve állandó éjszakás vagyok. Ez bizony fárasztó. Megsínyli az ember, meg a családja is. — Én csak két éve vagyok éjszakás — folytatja a gondolatot Stefán Béla. — Hát azt nem mondhatom, hogy ez az ideális. A feleségem is a tehenészetben dolgozik. Ö jön hajnal fél négykor, én pedig megyek haza. Napközben találkozunk csak otthon. — Mégis, miért csinálják ezt? — kérdezem. — Beteg voltam — feleli Tóth László —, és más munkát, mondjuk rakodást nemigen bírnék. Az lenne a jó, ha a nappaliőrökkel váltóműszakban dolgoznánk. Meg tudja, sokat gondolkoztam én már ezen, beszélgettünk is együtt erről. ötvenegy éves vagyok, s ameddig bírom, itt dolgozom. Sipos Béla I i. i A Balkányi Állami Gazdaságból a Budapesti Nagyvásárcsarnokba szállítják húsz kilogrammos csomagolásban a burgonyát.
