Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-03 / 258. szám
2 Kelet-Magyarország 1981. november 3. Nyíregyháza. Szamuely téri lakások. (E. E. telv.) RÉSZJEGY Á FEDEZET Szövetkezeti üdülő Sóstón Százötven lakás készül Az idén az első háromnegyed évben 163 új lakást adott át Nyíregyházán a Lakás-, Garázs-, Üdülőépítő és Fenntartó Szövetkezet. A lakásátadásokra a Ságvá'ri-telepen és a 19-es lakókörzetben került sor. Az építtető családok 2 plusz 2, 2 és fél, valamint 2 szoba összkomfortos otthonokba költözhettek. Az új lakások alapterülete 100 és 53 négyzetméter közöttiek — adja a tájékoztatást Diczkó József, a szövetkezet elnöke. Jelenleg készülőben van a városban további 152 szövet-^ kezeti lakás. Közülük 50—60 még idén elkészülhet, a többi építése jövő évben fejeződik be. A szövetkezet kezelésébe ez időben 4600 lakás tartozik a megyeszékhelyen. Lakásépíttetésre 650 jelentkezést tartanak számon. Idén, ugyancsak szeptember végéig 210 autógarázst épített meg a szövetkezet. Ezek csaknem fele szint alatt készült el. Építési előkészítése van még 200 autógarázsnak a Szamuely téren és a Kodály Zoltán utcában. Ezek építésének befejezése jövő évre húzódik át. Szervezik Nyíregyháza- Sóstón szövetkezeti üdülő építését — közölte az elnök. Az előkészítési költségek fedezetét részjegyekkel biztosítják. Egy részvény névértéke 40 és 60 ezer forint közt változik. Eddig 40 jelentkezés volt. Előreláthatólag, a szövetkezeti üdülő 1983 nyarára készül el. (ab) Hévadó Fehérgyarmaton ötös névadó ünnepséget tartottak október 31-én a Tisza— Szamos-közi Vízgazdálkodási Társulás fehérgyarmati székházában. A kicsinyeket és szüleiket ajándékkal és műsorral köszöntötték a tanács és a vízgazdálkodási társulás vezetői. Az iskolatejiül, , amelyet manapság már csokoládéval, karamellával is ízesítenek, a nagyobb kelendőség kedvéért, sőt kakaót is lehet inni helyette. De még e | bő választék ellenére is igen kevés iskolás issza; egészen pontosan az ország összes általános és középiskolás tanulóinak mindössze az egynegyede. A miértre nem túl meggyőző a válasz: nincsenek meg hozzá sem a tárgyi, sem pedig a személyi feltételek. Ez a szép megfogalmazás azt takarja, hogy a pedagógusok nem (szívesen) csinálják (azt hiszem jogosan), de nincsenek meg iskoláinkban sem az előírt tárolási feltételek. Ez viszont azt jelentette, hogy a tanulók télen többnyire fagyos, nyáron savanyú tejet ittak. Hogy ezek a kifogások valóban (!) csak kifogások, azt az ez év elején elinduló mozgolódás is jelzi; végre hazánk majd minden táján megszervezték a tanulók iskolai tejellátását. A fővárosban nem volt nehéz, gondoskodott róla a Gyermek- élelmezési Vállalat, tej- automaták beállításával. Az eredmény nem is maradt el — ahová felszerelték az automatákat, ott megnőtt a tejfogyasztás. Fura módon azonban most a vidéki iskolákban is meg tudták oldani, mégpedig azokkal a hagyományos módszerekkel, amelyeket idáig nem használtak. Vagyis a helyi Áfész-ek, vendéglátóipari egységek segítségével. Az eddig elért sikerek ellenére fehér foltok még mindig akadnak, Budapesten és vidéken egyaránt. A tejellátást azonban ezeken a helyeken is meg kellene szervezni. A megoldásnak többféle járható útja is lenne. Például az, hogy a jól bevált hagyományokhoz kellene visszatérni; konkrétan; nem a pedagógus egyébként is kevés szabad idejét elrabolni, hanem igénybe venni az úttörőszövetség és a KISZ segítségét. Hiszen végül is; róluk van szó! De talán az sem ártana, ha a tanácsok helyi képviselői is jobban odafigyelnének az iskolatejakcióra, lévén, hogy az ő felügyeletük alá tartozik. O. E. Rántott hús és zsíros kenyér „Sokadikén“ a családban Boltosok, fodrászok és az italt mérő üzletek dolgozói „elrettentő” adatokkal szolgálhatnak arról, mi mindenre kiadja a pénzt az ember a hónap első napjaiban. Csakhogy a 31 nap nem egyformán telik, anyagilag sem. Van olyan család, ahol szemrebbenés nélkül a szülőkhöz fordulnak, ha hónap végén „sokadika” köszönt be. Nem- ritka azonban az a szemlélet sem, hogy ilyenkor „összébb húzzák a nadrágszíjat” és mintha mi sem történne, úgy élnek a következő fizetésig. Arra kerestünk választ a VOR vásárosnaményi gyárában, mit tesznek a családok, hogy „kivédjék” a sokadikét. Elkerülni a pazarlást Elek Mihályné betanított munkás egy-egy részműveletet végez a férfiöltönyök ösz- szeállításán. Harmadik éve keresi a kenyerét ebben az üzemben. A férje a faroslemezgyárban géplakatos. — Általában 3 ezer forintot keresek, ha jobban hajtok, plusz kétszázra lehet számítani. A férjem folyamatos műszakba jár, így nagyon jól jön az ezért kapott pótlék. Amikor hónap elején megkapjuk a fizetést — a családi tanácsülésen még a hatéves Mihály is ott ül — s elosztjuk a pénzt. OTP-s lakásunk van, a részlet, a rezsi, a 400 forintos óvodai térítés után megnézzük, milyen ruhadarabokat kell beszerezni. Ilyenkor félreteszem a konyhapénzt, és ami marad, megy a takarékba. Én úgy vélem, közepes a jövedelmünk, s ha ezt ésszerűen beosztom — mert ez az én feladatom —, nem kell hónap végén spórolni. Egyébként sem szeretném, ha a család a végletek között élne. Értem ezt luxusruhákra, hol „erős”, hol „gyenge” ételekre. Segít a konyhákért Herczegh Lászlóné is három éve VOR-dolgozó. Lényegében most ismerkedik az ipari munkások életformájával, 15 évig a háztartást vezette, de azért ő sem tudott elszakadni Varsánygyürétől. Ott építkeztek, a férje vasutas. Három gyerekük van. Jutka számviteli szakközép- iskolás, Erika ruhaipari szakközépbe jár — őrá már számítanak is a naményi VOR- ban —, László harmadikos. — Igazán nem panaszként mondom, de a kollégista gyerekek térítési díja és a zsebpénz, valamint az általános iskolás napközije több ezer forintba kerül havonta. Ahhoz, hogy mindenre teljen, a férjem maszek munkát vállal hét végén. A ház körüli' zöldségeskertben szinte minden megterem, ami tavasztól őszig a konyhára kell. Még befőzni is tudok belőle télre. Hónap elején nagy tételben — huszonöt kilós zsákokban — megvesszük a rizsét, lisztet, cukrot, mosóport, így naponta csak tejet, kenyeret kell venni. Minden napra friss ebédet, vacsorát főzök, s így — a kert miatt — olcsóbban jövünk ki, mintha idebenn étkeznénk. Ügy érzem,1 nálunk még nem volt „sokadika”. Saját lábon Férfit ritkán látni vasalni, Balogh Tibor mégis ezt teszi. Modern vasalógépen rögzíti a zakó, a nadrág végleges formáját. Betanított munkás, két éve megbecsült dolgozója a VOR-nak. Nem titkolja, cigány, a munkája minőségét mindig az elsők közt emlegetik a gyárban. — Itt Vásárosnaményban építettünk egy házat, OTP-se- gítséggel. A feleségem a négyéves Krisztinával és a kétéves Tiborral otthon van, egyelőre háztartásbeli. Én általában 3800 forintot viszek haza, ehhez jön még a családi pótlék. A lakásra általában ezer forint a kiadás havonta. A feleségem mindennap főz, a kis konyhakertben ez-az megterem. Igaz, a szülők egy saroknyira laknak, s ha nem is mondjuk, észreveszik, ha véletlenül nem jövünk ki a pénzből hónap végén. Nagyon kényelmetlenül érezzük magunkat, mert az idős szülőknek inkább nekünk kellene segíteni, ök ilyenkor vesznek a gyerekeknek valamit — amire szükség van — s így tehermentesítenek bennünket. Volt már úgy, hogy zsíros kenyérre telt, de baráti kölcsönt vagy más hitelt sohase kértünk. Akármennyi a jövedelem, meg kell állnunk a saját lábunkon. T. K. adócsaló kisiparos Nyolc éve beton- és műkőkészítő kisiparos a 39 éves nyíregyházi Torma Emil. Munkájában pénztárköny vezetésére kötelezett, ennek azonban 1978-ban nem tett eleget, azzal a céllal, hogy a bevételeit az odóhatóság ne tudja ellenőrizni. A bevételeit és kiadásait igazoló számlákat ennek megfelelően nem őrizte meg.- Az 1978-as adóbevallást a következő év januárjában benyújtotta az adóhatóság- ~nak. Későbbi adóellenőrzés és hosszadalmas vizsgálat után az adóhatóság erről megállapította, hogy nem a valós tényeket tartalmazza. Torma csökkentette — 236 ezer forintal — a bevételeit, s hogy valósnak hasson, a felére csökkentette a kiadásait is. Adóköteles tiszta jövedelmét 87 ezer forintban jelölte meg, holott az 195 ezer volt. így csökkent az általa adott bevalláson az általános jövedelemadója 81 ezer forinttal. Lényegében ennyivel károsította meg az állami bevételeket. A forgalmi adóbevallást sem készítette el a valóságnak megfelelően. (Ez az előzőkből következik, mert ezt a bevételek után kell fizetni.) Ebben az adónemben 37 ezer forint adót igyekezett elvonni az államtól, összesen tehát a két adónemben J18 618 forint adóhiány keletkezett egyetlen évben. Az ellene indított eljárás során az adóhiány felét már befizette, és elismerte a bűnösségét. Mentségére azt hozta fel, hogy kényszerből folyamodott az adócsaláshoz, mert betörtek hozzá és ebből 50 ezres kára keletkezett, továbbá abban az évben olyan csigolyasérülést szenvedett, hogy munkásokat kellett alkalmaznia, s ez csak magas összegért volt elképzelhető. A Nyíregyházi Megyei Bíróság Torma Emilt a kétrendbeli adócsalás miatt — figyelemmel havi tízezer forintos jövedelmére is — 35 ezer forintos pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet jogerős. A KÉPERNYŐ ELŐTT Szép volt, mértéktartó és mégis nagy erejű az az emlékműsor, amelyet Rekviem —Köztársaság tér 1956. október 30. címmel készítettek a huszonöt évvel ezelőtti tragikus napról. A versek és versrészletek jól szerkesztett láncába alkalmasan illeszkedtek a prózában írott részek, melyek eseményeket idéztek fel. A közbevágott korabeli fotók úgy hatottak, mintha mindig akkor jelentek volna meg a képernyőn, amikor a szó már elégtelennek látszott arra, hogy kifejezze a döbbenetét. Nem puszta illusztrációk itt ezek a képek, hanem önálló funkciójuk, feladatuk volt. Az utána vetített Tegnap című, 1959-ben készített film huszonkét év múltán is friss, érdekfeszítő. Az ellen- forradalom vidéki hatását, jelenségeit hitelesen mutatja be a Dobozy Imre írta és Keleti Márton rendezte film. Nem idealizál. Az eszmék és az érzelmek, a tettek zavarodottságát, összevisszaságát megkapóan íÖt möríti. Nem hallgatva el azt sem, hogy számosán csak akkor kaptak észbe, amikor a hazafias és humanista szólamokat hangoztató ellenforradalmárok a köztulajdonra akarták rátenni a kezüket, amikor az ellen- forradalom ezzel is leleplezte magát. A közelmúltban elhunyt kiváló művész, Makláry Zoltán a téészel- nök alakját, jellemét szikár eszközökkel és máig ható erővel alkotta életre. Az kétségtelen, hogy a Kalendárium más módon folytat ismeretterjesztést, mint a Delta. Nemcsak abban különbözik tőle, hogy nem a tudomány és a technika újdonságairól számol be, hanem abban is, hogy témaköre is tágabb, de főként tárgyalásmódja más. Itt arra gondolok, hogy a szakértőkkel készített interjú vagy a beszélgetés a fő forma, de arra is, hogy visszacsatolás is van. Illetve lenne. Létezik annyiban, amennyiben a nézők valóban tehetnek fel kérdéseket az elhangzottakkal kapcsolatban, sőt ellent is mondhatnak. Azonban erre igen kevés idő szokott maradni, ebből következik, hogy csak néhány kérdező kaphat — nagyon rövid — választ. Vajon nem lehetne egy kicsit alaposabban csinálni ezt? Kevesebb téma egy- egy adásban és több idő a kérdésekre, illetve a válaszokra! A századforduló tájékán sokat írtak és találgattak Ferenc József fiának, Rudolf trónörökösnek és szerelmének kettős öngyilkosságáról. Hollós Korvin Lajos A szürke eminenciás című regényében az esemény (1889) közötti időszak politikai légkörét idézi fel inkább, s ennek érdekében a valóságos mozzanatokhoz a logika láncán hozzátold. A Btró Zsuzsa által írt forgatókönyvből Hajdúfy Miklós rendezett — csak , itt-ott megereszkedő, sablonnal is élő, de nagyobbrészt feszültséget sugárzó tévéjátékot. Ebben nagy érdeme van a címszerepet játszó Szabó Sándornak és a trónörököst megformáló Iglódi Istvánnak. Seregi István A RÁDIÓ Az egyik legtermékenyebb és — bízvást mondhatjuk legnépszerűbb — hangjátékszerzőnk, a kifejezetten mai témák iránti fogékonyságáról ismert író, Vészi Endre rádiókomédiáját hallhattuk szombaton este, Nyárközép csodái címmel, a Rádiószínház bemutatójaként. Az egyetlen ötletre épített komédia egy „kelekótya” vállalati közgazdász tündökléséről és bukásáról szólt. Az ötlet nem valami eredeti: közgazdászunkat azzal a — esetleg az építőipar jóvoltából is — különleges, lehetőséggel áldotta (vagy átkozta!) meg a sors, hogy a vállalati központi szobája vízcsapjának kinyitásakor áthallott a falakon. így olyan fontos, ám takargat- nivaló információkhoz jutott, amik egyszeriben megalapozták vállalati „karrierjét”. Az idézőjel két okból is indokolt Az egyik, hogy a — mondhatni — kizsarolt karrier tulajdonképpen tényleges munka-, illetve hatáskör- nélküliségbe zárta. A másik az, hogy az illegális információk — természetszerűleg — a visszájára fordultak: hősünk nem tudott megbirkózni velük, s kihívta maga ellen a sors haragját, az ugyancsak természetes retorziót. Eddig rendben is volna MELLETT (azzal együtt is, hogy a kiindulási helyzet némileg Marcel Aymé ismert, megfilmesített regényére, a „Faljáró”-ra emlékeztetett), azonban a váratlanul karriercsináló közgazdászunk bukásába túl sok szál volt beleszőve. A megóhajtott nagy orrú lány elutasító magatartásától kezdve a kisszerű vállalati intrikákig. Egyértelműbben fogalmazva: a jó alapötletre épített világos mondanivaló kifejtése nemigen igényelt volna több mint háromnegyed órát. Ezért éreztem a rádiókomédiát túlnyújtottnak. A rendező Varga Géza dicséretesen igyekezett tempóssá tenni a végkifejlet felé kissé lassan tovagördülő cselekményt. A szereplők közül Végvári Tamás Solt Zsolt közgazdász tétova figurájából jó portrét formált, Kovács János (Kuncz) hangalakítása is karakterisztikus volt, hasonlóan Kálmán György (Tuzsér) és Kézdy György (Balázs) teljesítményéhez, s Farkas Zsuzsa villanásaira (Noémi nagyon vázlatosan megírt szerepében) sem lehetett panaszunk. Summázva: Vészi Endre rádiókomédiája sokkal inkább életszerű maiságával kötött le, mint artisztikumával. Merkovszky Pál (k) L
