Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-22 / 274. szám

4 Kelet-Magyarország 1981. november 22. Események címszavakban HÉTFŐ: Az SZKP Központi Bizottságának ülésén felszólalt Leonyid Brezsnyev — Púja Frigyes tárgyalásai Ecuadorban — Az északír protestánsok ultimátumot intéztek a londoni kor­mányhoz KEDD: Szíriái—szaud-arábiai külügyminiszteri tárgyalások Da- maszkuszban — Husszein jordániai király Londonban That­cher asszonnyal találkozott — Abdusz Szattar került ki győz­tesen a bangladesi elnökválasztási küzdelemből SZERDA: Nyugatnémet—brit csúcstalálkozó Bonnban — Reagan el­nök beszédében megtette a maga javaslatait a fegyverkorlá­tozásra — Gromiko szovjet külügyminiszter fogadta az új amerikai nagykövetet, Arthur Hartmant CSÜTÖRTÖK: Befejezte munkáját a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa — Magyar felszólalás Bécsben a haderőcsökkentési tár­gyalások ülésén — A szilárdság frontjához tartozó országok rendkívüli külügyminiszteri értekezletet tartottak Adenban PÉNTEK: Véget ért Kreisky osztrák kancellár hivatalos látogatása Budapesten — Púja Frigyes tárgyalásai Kolumbiában — Es- senben aláírták a szovjet—nyugatnémet földgázszerződést SZOMBAT: Nagyszabású tüntetés Amszterdamban az amerikai raké­tatervek ellen — Cheysson francia külügyminiszter Belgrád- ban tárgyal — Moszkvai közlés arról, hogy Brezsnyev meg­kapta Reagan üzenetét A hét három kérdése □ Miben összegezhető Reagan elnök javas­latainak visszhangja? Az amerikai propaganda igye­kezett „történelmi jelentősé­gűnek” feltüntetni Ronald Reagan szerdai beszédét, amelyben az elnök fegyver­zetkorlátozási javaslatait ter­jesztette elő — a maga színé­szi képességeinek felhaszná­lásával, a beszédírók hatás­vadász fordulatainak érvé­nyesítésével. (Azzal kezdte például, hogy amikor a me­rénylet után kórházban fe­küdt, volt ideje a világ sor­sán ^elmélkedni...> A nyugati áiiacnók, vezetőinek, hivatalos reagálása a reagani kezde­ményezésre ugyancsak a „kincstári optimizmus” jegyé­ben alakul: különböző hőfo­kon lelkendeznek, abban re­ménykedve, hogy Amerika „átveszi a kezdeményezést”, „kifogja a szelet a Szovjet­unió vitorlájából”. .A szovjet sajtó hírmagyará­zói rámutattak a reagani lé­pés taktikai és propaganda­jellegére. Nem nehéz való­ban felfedezni, hogy néhány nappal Leonyid Brezsnyev bonni látogatása előtt a világ elé áz amerikai elnök a ma­ga elképzeléseivel, valószínű­leg elébe akart vágni a szov­jet javaslatoknak, és kedve­zőbb tárgyalási helyzetbe akarta juttatni Schmidt bon­ni kancellárt is. A nyugati sajtó elemzései­ben felbukkan az a megálla­pítás, hogy a washingtoni feltételekkel aligha kínálko­zik esély a megegyezésre. A szovjet visszhangban kétség­telenül ma az elutasítás a hangosabb. Csak látszat az, hogy Reagan a „fegyverzet- ellenőrzés átfogó tervét” ter­jesztette elő, mondják a moszkvai kommentátorok. Természetesen sem az egyik, sem a másik oldalról nem ez lehet az utolsó szó. November 30-án megkezdőd­nek Genfben a szovjet—ame­rikai tárgyalások az európai rakétafegyverek korlátozásá­ról. Washingtonban azt em­legetik, hogy januárban újabb szovjet—amerikai kül­ügyminiszteri találkozó jöhet létre, ezt követően pedig a SALT-tal kapcsolatos tárgya­lások megindulására számí­tanak. S e sorozat végén egyes hírmagyarázók már egy csúcstalálkozó lehetősé­gét is latolgatják. O Polgárháború fenye­geti-e Észak-írorszá- got? Mint az utolsó tíz évben annyiszor, most is pattaná­sig-robbanásig feszült a hely­zet Észak-írországban. A hét­fői nap elé rendkívüli izga­lommal tekintenek London­ban is, Dublinban is, Bel­fastban is. Akkor lesz lan Paisley, a hírhedt baptista pap-politikus által meghirde­tett „polgári elégedetlenségi akció”. Tulajdonképpen hat órán át tartó általános sztráj­kot szerveznek Észak-lror- szág protestáns angol lakói. Ha a télies időjárás közepet­te nem lesz fűtés, nem lesz villanyáram, akkor — azt re­mélik Paisley és hívei — Ulster lakói ráébrednek a protestáns többség erejére, de Angliában és az ír Köz­társaságban is számot kell vetniök ezzel... Jelenleg 12 000 brit katona próbálja fenntartani a ren­det, de képtelen megakadá­lyozni a két szélsőség egyéni terrorcselekményeit, hol az IRA tesz el láb alól egy pro­testáns angol honatyát, hol az UDA fegyveresei gyilkol­nak meg egy északír katoli­kus személyiséget. A terror és ellenterror áldozatainak száma pontosan 2056 volt már ezen a hét végén. A „protestáns magánhadse­reg” szervezkedése és fellé­pése azt célozza, hogy meg­akadályozzák az olyan eset­leges londoni tervek megva­lósítását, amelyek nyomán függetlenséget kapna az ír sziget északi része. Jameg Prior, a brit kormány észak­ír ügyekkel megbízott mi­nisztere — ugyanaz, akit a hét elején páncélautóban kellett kimenteni a rátámadó protestáns tüntetők gyűrűjé­ből — kijelentette, hogy „London nem fontolgat ilyen terveket”. A válság leküzdé­sét „a terroristák elszigetelé­sével” gondolná a brit mi­niszter, aki Nagy-Britannia és az ír Köztársaság együtt­működését szorgalmazza e té­ren. Sikerül-e valóban ilyen együttműködést megterem­teni, igaz, az ír Köztársaság Nagy-Britanniával " együtt van például a Közös Piac szervezetében, s igaz, hogy az írországi tőkések az angol tőkésekkel közös osztályérde­kek alapján megtalálhatják az együttes fellépés módját. De itt nacionalista érdekek ütközéséről, vallási érdekek szembenállásáról is szó van, sőt magában Észak-lrország- ban jobbára elnyomott ír proletárok küzdenek jobbára kiváltságos helyzetet élvező angolok ellen. S eddig meg­annyi példa bizonyította azt is: a terror ellenterrort szül. © Hogyan készítették elő az arab csúcsta­lálkozót? A jövő hét elején a marokkói Fezben az arab országok külügyminiszterei ülnek össze, majd a hét kö­zepén az államfők foglalnak helyet a tárgyalóasztal mel­lett. Az első kérdés, amely az elmúlt héten, az előkészítő megbeszéléssorozatok után felmerült, éppen az, vajon mind a 21 arab ország veze­tői jelen lesznek? Mert pél­dául az algériai államfő a nyugat-szaharai konfliktus miatt Marokkóval való fe­szült viszonya következtében maradhat távol, Nimeri, a szudáni elnök, a maga rossz egészségi állapotára hivatkoz­hat, már csak azért is, persze, hogy ne tegye ki magát az Egyiptommal és az Egyesült Államokkal való szoros szö­vetsége miatt bírálatoknak . . . És Kadhafi, a líbiai államfő értésre adta, hogy nem ül le egy asztalhoz azokkal, akik „elárulják az arab ügyet, és elismerik az ellenséget”. Egyiptom, akár csak 3 éve, most is csupán a távolból fi­gyeli a fezi csúcstalálkozó le­folyását . . . A második, de tulajdon­képp még fontosabb kérdés: merik-e, tudják-e és akar­ják-e a csúcstalálkozó elé terjeszteni a sokat emlege­tett szaúd-arábiai béketervet, amely a Camp David-i alku helyébe lépne? A Szilárdság Frontjához tartozó Szíria, Lí­bia, Algéria, Dél-Jemen, és a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Adenban rendkívü­li külügyminiszteri értekezle­ten vitatta meg a csúcstalál­kozó előkészítésének a napi­rendre tűzhető témákat. Meg­lepetésre az adeni közlemény­ben nem tettek említést az úgynevezett Fahd-tervről. Eb­ből megfigyelők azt a követ­keztetést vonták le, hogy a Szi­lárdság Frontja nem fogadja el, de határozottan elutasíta­ni sem akarja a szaúd-ará­biai tervet. Így aztán az Fez­ben a csúcstalálkozó elé ke- rülhet-e? Egyszerű többségi határozattal elfogadtatni alig­ha érdemes, hiszen csak ak­kor van igazán súlya, tekin­télye a javaslatnak, ha vala­mennyi arab állam kiállna mellette. Pálfy József 38. Már mellettünk állt Robi, és bólogatott, amikor ő nem megértve Béla csendes befelé kitörését, csak ráérezve annak elkeseredettségére, azt mondta: — Fáradt vagy. Pihenned kéne. — Pihenni? Béla gúnyosan nevetett: — Most jöttem szabadságról, öregem, mintha tele lennék kérdésekkel, és választ sze­retnék kapni a kérdéseimre, de közben ezeket a kérdése­ket még magamnak sem tu­dom megfogalmazni. Így hát neked se kell félni attól, hogy holnap délelőtt kínos kérdé­seket kapsz. Nagyon udvari­as jónevelt társaság leszünk együtt. — Holnap? Béla megint mélyen a sze­mébe nézett: — Holnap, ha megleszel. — S ha nem? — Akkor, öregem, estére én már a hadbíróság előtt állok. — Hülyék! — mondta Gé­za mély átéléssel és belső meggyőződéssel. — Hülyék! Idefigyelj Robi — fordult a fiúhoz, — neked kell prakti­kusan mindenre, minden részletre odafigyelni, mert ezek a nagy lelkizésben még mindent eltolnak. Ha megin­dul önmaguk sajnálata, an­nak se vége, se hossza. Na igyatok! Töltött, ittak. Visszajött Sárika, elvitte Mikit a folyo­só egy másik szobájába, ahol Juszti kombinéban fe­küdt az ágyon, megmosa- kodva-törülközve-fésülködve, csak a szeme nyúzottsága je­lezte az átmenetiséget, a bel­ső feszültséget. Miki megcsó­kolta, aztán levette ingjét, megmosakodott derékig, ke­ményen lucskolta magára a vizet, hogy lejöjjön mindaz a korom, por, szenny, ami a vo- natúton rátapadt. Sárika néz­te — a vékony, nyúlánk, inas fiútestet, valamit mondani is akart, de aztán az benne ma­radt. Ráborított egy nagy tiszta lenvászon-lepedőt, s Miki keményen dörzsölte bőr­felületét. — Mindenki ilyen tágasan lakik itt? — kérdezte az asszonytól. — Itt, igen. Mert hogy itt nincs ipar. Aztán a fiatalok mind elköltöztek ki Pestre, ki Szombathelyre, ki Óvárra, ki Sopronba. Öreg város ez, öreg lakókkal. Túl közel a ha­tár. — Értem — mondta Miki, és Juszti nézte, követte annak szembogarát, a plafon beá­zás ábráit, — maga volt a reménytelenség — majd föl­vette ingjét és visszament a fiúkhoz. Vidámabbak voltak. — Mennyi időnk van? — kérdezte. — Az előadásig még húsz perc. — De mit kell előadnom? Azok nevettek. — Elhatároztuk, hogy borí­tékoljuk az előadás címét, s a borítékot csak akkor nyitha­tod ki, ha felálltál az elnök­ségi asztalnál. Mikinek felvillant a szeme. — S miért? — Mert ahogy ismerünk, nincs olyan, amiről ne tudnál kapásból két órát szövegelni, gondosan megszerkesztve, fel­építve, bevezetéssel, tárgya­lással, befejezéssel. — És az ellenkezőjéről is — mondta Robi. — Hülyék vagytok. Persze, hogy az ember slágfertig ezek­ben a politikai kérdésekben, dehát mégis miről? Géza előhalászott a táská­jából egy sokszorosított prog­ramot, kinyitotta, megnézte a dátumot, s olvasta: — „A vallások eredete, tör­ténete, keletkezése, a vallások osztálytartalma, stb.. — Ez a téma a központi előadóé. — Értem — mondta Miki — meglesz. Még szerencse, hogy nemrég dolgoztam föl Hahn István vallástörténeti jegyzetét. Majd a mítoszoknál kezdem, hogy lesz a mitológi­ából vallás, és az egyháznál végzem, avval, hogy az egy­ház a feudális uralkodóosz­tály ideológiai támasza. — Már meg is van neki — mondta Robi. — Téged az a jó marxista úristen is nép­szónoknak teremtett. — Csak vigyázzon is rá az a jó marxista úristen ma éj­szaka! — Jégbe van hűtve ez a bor? — Á, dehogy. Csak itt olyan pincék vannak tudod, hogy a jég is megfagy benne. — Pesten most csak Csö- vidirkát lehet kapni, kukori­cabort, itókát meg rumot. (Folytatjuk) Brezsnyev bonni látogatása Mit hoz magával ésrmit vár a Német Szövetségi Köztársa­ságtól? — teszi fel a kissé le­egyszerűsített, de indokolt kérdést a Die Zeit Leonyid Brezsnyev bonni látogatása előtt. Valóban: mi várható e találkozótól Helmut Schmidt- tel? A szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozó egyik sajátos­sága, hogy az első, a fő he­lyen olyan téma áll, amellyel kapcsolatban nem a vendég­látó a vendég fő partnere. (Az igazi partner nem lesz jelen Bonnban.) A figyelem közép­pontjában a sokat emlegetett közép-hatótávolságú rakéták kérdése áll majd. Márpedig erről Bonnban nem dönthet­nek, ez a november végén kezdődő genfi, szovjet—ame­rikai eszmecsere tárgya lesz. A két világhatalomnak kell e tekintetben egyezkednie. Mi­ért tulajdonítanak a megfi­gyelők mégis oly nagy jelen­tőséget ennek a bonni talál­kozónak? Elsősorban azért tanácsko­zik majd Brezsnyev és Schmidt a rakétaügyről, mert Európa sorsáról van szó. Itt szándékoznak felállítani a Pershing—2-ket és a robotre­pülőgép kilövőállomásokat. Bevetésük esetén mi pusztu­lunk el és nem az amerikaiak. Két esztendeje hozta meg a NATO rakétatelepítési hatá­rozatát és mind ebben a dön­tésben, mind azóta az esetle­ges korlátozással való próbál­kozásokban nagy szerepe volt az NSZK-nak. Két okból is: egyrészt Európa közepén egy esetleges hadszíntéren terül el, ily módon közvetlenül érintett — másrészt Nyugat- Európa legbefolyásosabb ha­talma, tehát hatást gyakorol­hat az eseményekre. Schmidt kancellárnak az a véleménye, hogy az SS—20.-as rakéták felállításával a. .Szov­jetunió katona? fölénybe ke­rült. Leonyid Brezsnyev leg­utóbb a Spiegelnek adott nyilatkozatában kimutatta, hogy valójában egyensúly áll fenn a két fél, tehát egyrészt az Egyesült Államok és a NATO, másrészt a Szovjetu­nió között. A Bonnban no­vember 23. és 25. között ta­lálkozó két politikusnak el­lentétes tehát a kiinduló ál­láspontja. De amíg az ame­rikai kormány a „szovjet ve­szély” jelszavát arra használ­ja fel, hogy erőltetett ütem­ben fegyverkezzék és ezzel fölényt alakítson ki —, a nyugatnémet kormány olyan Brezsnyev .Schmidt kancellár­ral legutóbbi bonni látogatása alkalmával. (Fotó: AP —MTI) megoldást keres, amely elke­rülhetővé teheti a fegyverke­zési verseny új szakaszát. Nem először fordul elő, hogy Bonn közvetít — Wa­shington címére szóló üzene­tet, javaslatot kap Moszkvá­tól. Tavaly, a szovjet—ameri­kai viszony egyik mélypont­ján Schmidt kancellár a szov­jet-fővárosban járt, és magá­val hozta a hírt, hogy a Szov­jetunió a NATO-döntés visz- szavonása nélkül is kész tár­gyalni; idén nyáron Willy Brandt járt ugyanott, s ha­zajövet elmondta: a Szovjetu­nió kész felfüggeszteni a ra­kétatelepítéseket, ha a nyu­gati fél ugyanezt teszi. Ügy tűnik, hogy most Brezsnyev nem hoz magával újabb szovjet javaslatot a középha­tótávolságú rakéták ügyében. Több nyilatkozatban is kör­vonalazta már a szovjet ál­láspontot, november 30-án megindulnak Genfben az amerikaiakkal a tárgyalások. Természetesen a kétoldalú — a szovjet—nyugatnémet — kapcsolatról is szó esik Bonn­ban. Lehetséges, hogy aláír­ják az új nagy gáz-cső ügy­let okiratát. Ennek értelmé­ben a nyugatnémetek (más nyugati vállalatokkal, köztük még amerikai is akad), részt vesznek egy Nyugat-Szibéri- át Nyugat-Európával össze­kötő ötezer kilométeres cső­vezeték és a szükséges állo­mások építésében. Fizetségül 1985-től évi 40 milliárd köb­méter földgázt kap az NSZK, Franciaország, Ausztria és Olaszország. Az amerikaiak szeretnék visszatartani ettől a lépéstől az NSZK-t. A Szovjetunió célja a Brezsnyev-látogatással ,pain- dei®Bfeúj»onyal hármas. Egy­részt élénkíteni a kereskedel­mi-pénzügyi kapcsolatokat, másrészt ösztönözni a nyu­gatnémet kormányt, hogy gyakoroljon további erőteljes hatást az amerikaiakra, kész­tesse rugalmasabb magatar­tásra, igyekezzen eltéríteni őket az utóbbi hetekben kü­lönösen feltűnő, zavaros-ve­szélyes elgondolásaiktól. S végül a szovjet kormány bíz­tatást akar adni egész- Euró­pának, benne a békemozgal­maknak : folytassák küzdel­müket a kölcsönös és általá­nos fegyverzetkorlátozásért. Tatár Imre (Folytatás az 1. oldalról) információs szolgálata. Késő délutánig párhuzamosan fel­nőtt- és gyermekműsorok te­kinthetők meg. A megye legjobb amatőr együttesei — így többek kö­zött a városmajori citeraze- nekar, a Kállai kettős nép­táncegyüttes, a milotai ci­gány tánccsoport, a hodászi pedagóguszínpad, a kisvárdai Hunnia Színpad, a pusztado­bosi népdalkor, a Szabolcs- Volán táncegyüttes — lépnek fel. A gyerekeket a Mesekert Bábszínház szórakoztatja. Az MVMK negyedik szintjén dí­szítőművészeti bemutató is lesz. A fazekasok, szövők, hímzők, gyöngyfűzők, csipke­verők, fafaragók adnak ízelí­tőt munkájukból és akiknek kedve van, maga is megpró­bálhat szőni, korongozni. A gyermekklubteremben és a szabad idős térben a leg­fiatalabbak papírfigurákat, maszkos bábokat, gyermek­játékokat, meseillusztráció­ikat készíthetnek. Az oktató­teremben ismeretterjesztő filmeket vetítenek. A termé­szettudományi szakelőadóban csillagászati kiállítás várja az érdeklődőket. Este a pódium­teremben pedig 22 óráig tar­tó diszkóparádén szórakoz­hatnak az MVMK nyílt nap­jának vendégei. (A házat be­mutató képes összeállítás la­punk 9. oldalán található.) rw^ir^i i iy .fi |fi] p a i » i V i ■ i i > t a i ___▲___4 Szalontay Mihály:

Next

/
Thumbnails
Contents