Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-22 / 274. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET Uram! Ön rámkérdezett: „...Most mondja meg, miért tart engem a környezetem kommunistának?” Visszakérdeztem: „Talán restelli?” „Világért sem — volt a válasz —, dehát én soha sem voltam tagja a pártnak... Viszont nem tudom szó nélkül hagyni ha valaki alaptala­nul beszél összevissza.. .” Ismeretségünk régi. Jól tudom, mit érez, mit gondol. Ügy érzi, és ennek már nem egyszer hangot is adott, hogy soha ilyen jó dolga nem volt még az or­szágban, a községben az embereknek. Hangoztatja: aki dolgozik, megél. Az üzletek és az éléskamrák tele vannak.- Van viszonyítási alapja ahhoz, hogy er­ről véleményt alkosson; hiszen két vi­lágháborút élt át. Ha a társaságban, amikor egy igaz, vagy vélt hibát felnagyítanak és az alaptól a felépítményig mindent ostoroznak, ak­kor ön ellenkezik. Figyelmeztet a jóra, a jókra. Tanúja voltam egy ilyen eset­nek. Kezdődött a beszélgetés a társa­dalmi tulajdonnal, példálózásokkal, ki­ki mi mindent lop, harácsol. Végül a vi­ta, illetve nem is vita, csak vagdalko- zás — odáig fajult, hogy kategorikusan kijelentették: lop mindenki. (Tisztelet a jelenlévőknek.) Akkor ön azt mond­ta: ne általánosítsunk. Legalábbis eny- nyire ne. Mert ha mindenki lopna, ha mindent ellopnának, akkor itt nem len­ne nemzeti vagyon. Nem gyarapodna úgy az ország, ahogyan gyarapszik. Hosszan és szenvedélyesen védte azt, ami igaz, a felépült házakat, gyárakat, közintézményeket. Egyszóval mindent, amiben tégla van, gerenda, ajtó és ab­lak. Azt mondta, van néhány gazember, aki elvitt vagy elvisz valamit. Majd el­kapják. És, hogy ki dolgozik, vagy ki nem? Ebben sem lehet általánosítani. Ha nem dolgoznának, akkor hogyan épült volna fel, ami felépült, honnan van ruha, az élelem és minden? Vannak lusták és hanyag emberek. Lesznek is. De nem ez a többség. Na és a politika? Mindenki elmondhatja a véleményét, senkibe nem fojtják bele a szót. .. így beszélt ön és beszél nem egyszer. Holott mondhatná másként is. Igazol­hatná azokat, akik más véleményen vannak, akik mindent sötéten látnak. Erre képtelen. Pedig hát valamikor nagy­gazda volt és önnek személy szerint ma sincs jobb dolga, mint volt negyven év­vel ezelőtt. Sőt, akkor talán bővebben volt mit a tejbe aprítani, mint most. De nem saját magából, személyes életkö­rülményeiből indul ki. Azt tartja sok­ra és jónak, hogy nem az egyes szemé­lyeknek jó, hanem nagy általánosság­ban mindenkinek. Véleménye szerint a kellemetlen dolgokra is így kell tekinte­ni. Ha a gazdasági helyzet zordabb, ha gondok-bajok vannak a termelésben, az értékesítésben, az nem valakinek az ügye, hanem a mi ügyünk. Hallgatja a rádiót, nézi a televíziót, olvassa az új­ságokat-^ ^gazdasági helyzetünkben jó­zanul ítél. Ezt a józanságét" próbálja be- h szélgető partneréivel is elfogadtatnia Nem is mindig sikertelenül. Ezek után válaszolhatok a kérdésére. Ha önt a környezete kommunistának tartja, ám legyen. De ön nem az. Po­litikai értelemben ön egy jól képzett, a valóságos helyzetet tisztán látó nép­frontpolitikus. Sokan vannak ilyenek az országban, a városokban, a közsé­gekben, a munkahelyeken és a nyugdíja­sok között. Tevékenységük, véleményük értékes, ök azok, akik cselekedetekkel, szavakkal úgy formálják környezetüket, hogy a jónak az elkötelezettjei, ön is ilyen. Különben is ez a társadalom, ez a rend, nem a kommunisták által, hanem a kommunisták irányításával és rész­vételével építtetett. Itt állampolgári kö­telességek és jogok érvényesülnek a munkában, a munka gyümölcsének az élvezetében. Nem a pártállás határozza meg, ki dolgozzon, tanuljon, üdüljön, gyógy ittassá magát. Aki ezt tudja és érzi, az az eredményeket elismeri, a hi­bákat nem felhánytorgatja, hanem job­bító szándékkal ostorozza. A gondok nem azért oldódnak meg, mert néhá- nyan túl hangosan kiabálnak, kifogá­solnak vagy ócsárolnak. A hibák és gondok megszüntetésének módja az in­tézkedés, a cselekvés, a kemény és kö­vetkezetes munka. így, ilyen alapon be­szélgessünk, nyilvánítsunk véleményt. Ezt ön példásan teszi. NEMES CSABA TANÁCSELNÖKKEL, a társközségek együttélésén! A Tuzsér és Komoró 1973-ban „frigyre” lé­pett”. A hasonlatnál maradva: a család­fő Tuzsér lett. Ha nem tanácselnök, ha­nem „egyszerű” komorói állampolgár lenne, miként érezné magát? — Lényegében ugyanúgy, mint Tuzséron. Mert, ami hátrány van — számos területen egyébként előnyök is vannak —, az nem a társközségi viszonyból eredeztethető. A las­san már tízesztendős együttélés alapjában a társközségi létet igazolja. A Ha érteni akarjuk a mát, nézzük kicsit a múltat. Milyen volt a két falu akkori­ban? — Földrajzi fekvésük azonos, karakterük egyezik. Záhony közelsége, az, hogy a négyes út itt fut keresztül, lényegében egyformán hatott mindkét községre. Habár Komoró csak a vasútfejlesztésből profitált, míg Tu- zsérnak itt van az ÉRDÉRT gyáregység, a HUNGAROFRUCT, a VAGÉP egy részlege, a közeljövőben pedig — a tranzit forgalom mi­att — a Taurus is létesít egy telepet, sőt, az Ikarus buszok átrakására is telep épül. A Ezek szerint Komoró mégis csak „hátrá- w nyos” helyzetű? — Hátrányosabb, de valóban csak egyes dolgokban. Ezekről majd szót ejtünk. Ami talán még különbség volt a két község kö­zött, az az, hogy Tuzsér, egyebek mellett, az alma miatt, jobb módú volt, mint Komoró. A Térjünk vissza 1973-ba. Volt-e ellenállás az egyesüléssel szemben? — Nem ment nehezen a társulás, noha kez­deti ellenállás azért volt. Hiányzott a közös múlt, ami pedig nagyon fontos ilyen esetek­ben. Hiányoztak a múltbeli azonosságok, pe­dig a fizikai távolság igencsak kicsi, talán három kilométer. £ A tartózkodás miben mutatkozott? — Az alakuló tanácsülésen elhangzó kér­désben: nem lesz-e hátrányban Komoró? A Pozícióféltés? Hiszen amiből addig ket­tő volt, ezek után csak egy lehetett. Ta­nácselnök, párttitkár, téeszelnök... — Nem volt jellemző. Nyilván annak nem esett jól a változás, akinek búcsúzni kellett a pozíciótól, a megbízatástól. A volt komo­rói tanácselnök például egy ideig pénzügyi előadó volt az új közös tanácson. Igazán jó volt az együttműködés. Ma másutt tanácsel­nök. S hogy megelőzzem a kérdést, nemcsak tuzsériak lettek a vezetők. Az egyesült ter­melőszövetkezet élére a volt komorói főag- ronómus került. A Es a gazdagabb tuzsériak nem berzen- ^ kedtek a szegényebb komoróiak miatt? — Nem. Sőt, ők fogadták könnyebben, hi­szen rögtön eldőlt: Tuzsér lesz a székhely­község, és úgy érezték, ezzel még nőtt is a falu tekintélye. De azért ők is feltették a kérdést: kell ez nekünk? % Es kellett? — Az elaprózott közigazgatást szükséges volt felszámolni... Arra pedig, hogy miért Tuzsér lett a székhelyközség, a válasz a már ismertetett adatokban rejlik, s abban, hogy itt szinte pontosan kétszer annyian élnek, mint Komorón. Komorónak a legfrissebb adatok szerint 1656 lakosa van, Tuzsér pe­dig 3111 lelket számlál. A Nézzük részleteiben. Mi található az ^ egyik, és mi a másik községben? — Amink van, közösen van, amink nincs, közösen nincs. Közös igazgatású két iskolánk van. A különbség csak annyi, hogy Tuzsé­ron párhuzamos osztályok futnak, Komorón pedig csak egy van minden évfolyamon. Nem is tartanám célszerűnek a gyerekek átszállí­tását. Mindkét községnek van művelődési háza, a különbség annyi, hogy a tuzsérinak függetlenített vezetője van, a komoróinak tiszteletdíjas. De ha már a különbségekről van szó: Komorón van nagyterem, ifjúsági pinceklub és mozi. Tuzséron se nagyterem, se mozi, csak filmvetítés, de azt hiszem, tán az országban sincs még egy olyan filmvetí­tés, mint Tuzséron. Folytatom a sort. A te­rületen két jókora orvosi körzet van, de or­vos, sajnos, csak egy. Tuzséron lakik, azon­ban Komorón is van rendelő, pont olyan, mint itt. Gyógyszertár se itt, se ott. A kony­ha Komorón pontosan olyan rossz, mint Tu­zséron, s visszatérve egy pillanatra az isko­lákhoz: kevés a tanterem mindkét helyen. Mivel a tuzséri iskola állapota rosszabb, hát itt épül egy nyolc tantermes új iskola, de Komorónak is jut majd egy. Ami az ellátást illeti: szűk egy év óta jobb a komorói hely­zet, mert nemrég kaptak önkiszolgáló boltot, ám az is igaz, hogy húst ott nem mérnek. Ebben, sajnos, változás nem is várható. Ez Komorón jogos bánat. Tény az is, hogy Ko­moróról érdemesebb Kisvárdára, vagy Zá­honyba járni vásárolni, mint Tuzsérra. Per­sze Tuzsér is erre a két helyre jár, hiszen a közlekedés több, mint jó. A A hosszú — és feltehetőleg nem is tel­jes — felsorolásból kitűnik, a tanács az igazságos szülő módjára igyekszik eljár­ni: amelyik gyerek jobban rászorul, az kap a kevésből, ami van. Nem okoz-e ellentéteket az, hogy a közös tanácsban, minden bizonnyal többen képviselik Tuzsért, mint Komorót? — Ez a nagyságbeli különbségekből szár­mazóan természetes: a 48 tanácstagból 31 a tuzséri, és 17 a komorói. Eddig azonban még egyszer sem volt arra példa, hogy a többségi elv alapján dőlt volna el valami. Ezt nem is engednénk, ráadásul igencsak harcias embe­rek ülnek a tanácskozásokon a komorói „szí­nekben”. Merem mondani: a szűkebb érde­keken mindenki felül tud emelkedni. Ha ilyen gondok lennének, akkor ugyancsak rossz volna a tanácsi vezetés. A Gyakori és jogos panasz, különösen, ha több kisebb község kerül együvé, hogy eltűnik az értelmiség. Márpedig — mondják sokan és megfontolandóan —, az a falu, amelyiknek nincs saját értel­misége, az egy kicsit meg is hal. — Ez egyértelműen igaz. ^ Vannak-e erre mutató jelek itt is? — Ez a kérdés fejtörést okoz. Mert az igaz, hogy Tuzséron sincs semmi olyan, ami miatt az értelmiség mondjuk Komorót ott akarná hagyni, de az is biztos, hogy bizonyos anyagi okok miatt Komorón például peda­gógushiány lesz. 0 Es az agrárértelmiség? — Velük kapcsolatosan hibát követtünk el. Tuzséron építettünk számukra szolgálati lakásokat. S ez talán kétszeresen is hiba volt. Először azért, mert hiányukkal szegé­nyedett Komoró, másodszor pedig azért, mert az egyesült termelőszövetkezet földjei­nek nagyobbik része a komorói területeken fekszik. 0 A hiány hatása mérhető? Igen. Például abban, hogy Komorón kevés­bé élénk a közélet, nem olyan jó a közmű­velődés. És ez már ma is hiba, hát még ak­kor, ha majd bekövetkezik az az idő, ami­kor a komorói pedagógusok is bejárók lesz­nek. Ide tartozik egyébként az is, hogy tény: aki Tuzsérra jön, könnyebben marad, mint aki Komoróra megy. Azonban az is igaz, hogy aki elmegy, az Záhony, még inkább Kis­várba felé veszi útját. S ha állást nem is vál­toztat, szívesebben lakik városban. A Közbevetőleg: nem volna elképzelhető, hogy társközségek esetében ne minden szerv a székhelyközségbe összpontosul­jon? — A szétaprózás nem vezetne célra, de esetenként ez is meggondolandó lehetne. Ál­talában, csínján kellene bánni a központosí­tással. Nem tudom, hogy jó-e, amikor 3, 4, néha talán öt, egymástól erősen különböző községet vesznek együvé. Természetesen sok­szor az élet diáktálja ezeket a lépéseket, mert nincs más lehetőség... De folytatva még a közéletről, közművelődésről megkez­dett gondolatsort: hiányzik ma már a nép­tanítók lendülete, s az ifjúság sem tesz meg annyit, mint amennyit tehetne. A szellemi erőt pedig, legalább az isko­láknál, meg kellene tartani. — Ehhez külső segítség is kell, mert mond­tam, hogy pedagógus szolgálati lakást saját erőből építeni nem tudunk. Ezeknek a kér­déseknek a megoldásában elkelne a nálunk települt üzemek segítsége is. Itt van például az ÉRDÉRT... Persze, a megyei tanács tá­mogatására is szükségünk lenne. Rendelkezik-e valamiben olyan előnnyel Tuzsér, amit Komorónak behozni ne­héz lesz? — Van, kettő is. Az egyik az, hogy Komo­ron sok a belvíz, főleg azért, mert a négyes út, és a vasút építkezéseinél ezekre a szem­pontokra senki sem figyelt. A tanács akkori apparátusa erre nem volt felkészülve, hi­ányzott a szakember. A másik is a vízzel függ össze. Az, hogy Tuzsérnak szerencséje volt, bekapcsolódhatott a záhonyi regionális vízmű építésébe. £ Megoldás? — A belvíz elvezetésére ebben az ötéves tervben 2 millió forint jut, s a helyzet egyéb­ként is jobb, mint volt. 0 Es a másik víz? — Komorón is lehetne vízműtársulás, nyil­1981. november 22. ván jó néhány millió forintba kerülne. Tu­zsér is annak köszönheti még a szerencséjét, hogy az ÉRDÉRT is érdekelt volt a vízben, így a költségek mintegy felét állta. De Ko­morót nézve: érdemes, kell foglalkozni a kérdéssel, annál is inkább, mert kisebb köz­ségeknek is volt erejük segíteni a bajon. Ko­moron is kutatni kell a lehetőségeket. A Volt-e valami, amit a közös tanács ki­alakulásakor elképzeltek, de nem vált be? — A lakosság növekedésével számoltunk mind a két községben. Ezzel szemben hozzá­vetőleg annyian vagyunk, mint voltunk. Azonban — és ez nagyon is lényeges dolog —, a lakosok számának stagnálása mellett, nőtt a lakások száma. ^ Miért nem nőtt a lakosság? — Talán azért, mert a környékről hozzánk dolgozni járók — csak az ÉRDÉRT foglal­koztat kétezer embert —, nem akartak kö­zelebb kerülni a munkahelyükhöz. Szó esett már a kitűnő közlekedésről, ami miatt a be­járók, továbbra is bejárók maradtak. A Milyen a társult községek kapcsolata az w üzemekkel? — Alapvetően nagyon jó, természetesen további segítséget is várunk tőlük. Aminek voltaképpen nem egyértelműen örültünk, az egy korábbi témakörhöz, a komorói értel­miségi helyzethez kapcsolódik. Az ERDÉRT- dolgozók lakótelepét nem Komorón építet­ték fel, habár oda pontosan annyi okkal kerülhetett volna, mint Tuzsérra. így, nyil­ván, az ottani értelmiség száma csökkent. A Ha egyszer Tuzsér és Komoró összeépül — lehet, erre sosem kerül sor —, meg­marad-e a két község neve? — Amennyiben rajtam múlik, megmarad. Nagyon rossz gyakorlat az, amikor összevo­násokkor községek vesztik el régi nevüket, s ezzel talán, egy kicsit az arcukat is. Mi még az utcaneveket is a helyi hagyomá­nyokhoz igazítjuk. Komorón előállt az a szerencsés helyzet, hogy hosszú idő után ház­helyeket tudtunk kijelölni. (Csak zárójel­ben: ez Komorón a helyi adottságok miatt nem volt kis feladat.) Felépültek a házak, s nevet kellett adni az utcának. A területet valamikor Tölgyesnek nevezték, így az utca Tölgyes utca lett. Lehet, hogy ez nem látszik fontos dolognak, pedig szerintem az. Ebben az esetben sem történt más, mint az, hogy figyelembe vettük a hagyományokat, s ter­mészetesen a területen élők óhaját. A Valamikor — nem régen — léteztek szerepkör nélküli települések. Ilyennek számított Komoró is, hiszen Tuzsér az alsófokú központ. Jelent-e valamit az, hogy a fogalom: „szerepkör nélküli”, a közelmúltban megszűnt? — Szerepköre minden községnek volt ed­dig is. ^ De nem volt deklarálva ... — Másutt hogy volt, nem tudom, de az biztos, Komorón sosem terjedt el az, hogy nekik nincs szerepkörük. így semmi sem változott azáltal, hogy most hivatalosan meg­változott a státusuk. A Van-e valamilyen ellentét Komoró és w Tuzsér között? — Ellentét nincs. Csak rivalizálás, jó ér­telemben vett versengés. A Mi a véleménye arról, hogy sokszor w kissé erőltetve történnek az egyesíté­sek? — Minket ez nem érintett, de tudok erről. Ha nagyon erőltetni kell, az nem vezet jóra. Azonban, szerintem, nagyon sok múlik azon, hogy milyen csapat vett részt korábban a község szellemi életében, irányításában. Egy tanácsi változás, így gondolom, a jót nem te­heti tönkre. A A beszélgetés előtt azt mondta, csodál- w kozik, hogy Tuzsérra esett a választás. Miért? — Ügy vélem, nálunk kevesebb a gond, és így nem jó modell Komoró és Tuzsér a két­ségtelen nehézségek ábrázolására, hiszen nyugodtan merem állítani: a komorói prob­lémák nem abból erednek, hogy közös a ta­nácsuk, az irányításuk Tuzsérral. De így, koncentráltabban foglalkozva a kérdésekkel, arra is rá kell jönni: ami másutt ma nehéz­séget okoz, az holnap nálunk is jelentkezhet. 0 Köszönöm a beszélgetést. Speidl Zoltán KM FvasämapM L INTERJÚI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents