Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-22 / 274. szám
1981. november 22. Kelet-Magyarország 3 Fiatalok A MEGYEI KÓRHÁZ és rendelőintézet szakmai vezetése több mint korrekten készült fel az ifjúsági parlamentre. A beszámoló, a feladatterv egyaránt azt tükrözte: az intézmény létszámának több mint felét kitevő fiatalok élete, jelene és jövője a tennivalók középpontjában áll. Hogy most mégsé ennek a szép koncepciónak szentelődnek a sorok, annak fontos oka van. Az nevezetesen, hogy az ifjúsági részparlamentek és végül az összintézményi parlament jó néhány általános gondra is felhívta a figyelmet. Induljunk ki abból, hogy a különböző osztályokon megtartott rendezvényeken a fiataloknak csupán negyvennégy százaléka jelent meg. Az ifjúsági parlament plénumáról is hiányzott legalább húsz megválasztott küldött. Igaz, mindenütt nagy volt az aktivitás, sokan szólaltak fel, a megjelenés mégsem mellékes. Sokszor, de milyen gyakran hallani a megjegyzést fiatalok részéről is: fórum kell, ahol szólhatunk, alkalom arra, hogy előadjuk a gondot, közöljük terveinket, lehetőségeinket. S ha a fórum szinte a házhoz megy, akkor kiderül: nincs is talán mondanivaló? Nos, nem valószínű, hogy ez lenne az ok. A távol- maradás mögött a felelősség hiányát érzem. A felelősséget a saját és a közösségi sors iránt. Nem fórum kell tehát több és más, hanem a jelenleginek tartalmát kell becsülni, lehetőségét felhasználni. A másik megjegyzésre érdemes dolog: a felszólalások tartalma. Nem kétséges, a legtöbb olyan dologgal foglalkozott, ami lényeg. A munkahelyi közérzet, a lakáskérdés, bérügy, tudományos munka, a szakdolgozó helyzete mindmind égetően fontos ügy. De mellettük helyt kapott több perifériális dolog. Aligha hihető, hogy az ebédjegyek lebélyegzése, a teniszpálya salakjának ügye, a munkaköpeny rozsdás volta, a tömegsport néhány kérdése, az ebéd » gmfrfyf, mérnök úr zsenialitása hangar t,uíaí tört magának; csak úgy ontotta, szórta ki elméjéből a sziporkázóan szellemes műszaki megoldásokat. Öreg, nyugdíjas hacacárésok füstös talponállókban még ma is legendaként mesélik, hogy Hamuka órák, napok alatt rájött műszaki megoldásokra, amelyeket előtte hónapokig mérnökök, technikusok hada kutatott eredménytelenül. Egyszer aztán becsapott a bomba. Fontos szakmai tanácskozásra vitte magával az igazgató a mindentudó Hamukát, és az elnök még javában mondta a megnyitó szöveget, amikor Hamuka hangosan horkolni kezdett. Ugyanis ebben a zseniális férfiúban az évek során sajátos védekezési mechanizrpus alakult ki az idegrendszert károsító külső hatások ellen. Az üres, semmitmondó szöveg például az alvási reflexeit hozta működésbe, s a legképtelenebb testhelyzetben is tudott horkolni. A Hacacáré Műveket ért szégyen ellenére még egy-két alkalommal az értekezleten megpróbálták Hamuka Győzőt ébren tartani, de minden kísérlet kudarcba fulladt. Egy vállalati bulin pedig, ahol kitudódott, hogy Hamuka nem iszik alkoholt, nem tagja a Vak Bottyán Vadásztársaságnak, és ráadásul a félkezes ulti szabályait sem ismeri, a félreismert zseni sorsa megpefórumán minősége, az autóparkolás problémái az ifjúsági parlament elé kívánkozott volna. HOGY MÉGIS ITT HANGZOTT EL? Annak bizonyára oka van. Az feltehetően, hogy más olyan alkalmak, ahol ezek szóba kerülhetnének, nincsenek. Hiányozhat a dialógus a szakszervezeti bizalmi, a kiszes, a főnővér, a főorvos, a szakszervezet s még ki tudja ki között. Mert ha nem hiányzik, akkor ezek a kis, pár perc alatt elintézhető ügyek bízvást nem kerülnek egy ilyen fórum elé. Színes folt a felszólalók között, mely ha csak érintőlegesen is, de megemlítette az etika ügyét. Egy ápolónő pengette meg, hogy helyes lenne az orvosetika helyett egészségügyi etikáról szólni. Ezt követően az ember szinte várta, hogy terítékre kerül ez a kérdés, ennek is elsősorban az a vonatkozása, mely a magas szintű szakmai ellátás, a beteg és orvos kapcsolata, a szakma-politika terén nyilvánul meg. Pedig ha valami, akkor ez igazán parlamenti téma lett volna! Nyilván érdekes lett volna hallani, miként kívánnak a fiatal egészségügyiek jobban bekapcsolódni a város közéletébe; több szót érdemelt volna talán az is, hogy miként alakul idős és fiatal orvos kapcsolata a munkában, nem árnyékolja-e be néha e viszonyt a szakmai féltékenység; biztosan siettette volna a klubéletet, a szabad idő jobb eltöltésének feltételeit, ha kiderül, mit tud tenni a fiatalság ennek érdekében. HA SZÁM SZERINT NÉZZÜK, a huszonhárom felszólalás hasznos volt, még akkor is, ha hiányérzet maradt utána. Az intézmény szakmai vezetése sok jó észrevételt nyugtázhatott. De biztos, hogy a kórház-rendelőintézet más társadalmi és tömegszervezetei is okultak s a fiatalok fórumán saját munkájuk tükrét is látták. (bürget) Hamuka csételödött, pedig főmérnököt akartak belőle csinálni. — Túl kell adni ezen a hatökrön! — mondta az igazgató egy elfogott piros rebet- li után bizalmasainak. A hatökör szó eléggé degradáló hangsúlyt kapott, de az ultizok nem mertek ellenkezni, mert a főnök volt a legkép- zetteb köztük: két éve summa cum laude minősítéssel végezte el levelező tagozaton az általános iskola nyolcadik osztályát. — Van egy zseniális mérnököm, és el akarják csábítani! — panaszolta egy hajtóvadászat után rendezett Halvacsorán a Hacacáré Művek főnöke tagtársainak, akik közt nem kevesebb mint tizenkét vezérigazgató lövöldözte a vadlibákat rangrefive. Égre-földre dicsérte Hamukát, a kitalált mesére felfigyelt az egyik borgőzös lö- társ, és amikor kijózanodott, Hamuka Győzőt valóban átcsábította a vállalatához. Mindössze hat hónapot töltött Hamuka új munkahelyén, az Országos Kötőanyaggyártó Vállalatnál. Mivel kiderült róla, hogy nincs kocsija, szaunába se jár, s nem hajlandó vállalati anyagból többszintes Iskola épül Kisvárdán az ÉPSZER kivitelezésében 16 tantermes általános iskolát építenek. A több mint egyezer négyzet- méter alapterületű torna- csarnok tető- szerkezetét 32 darab T—24-es panelt tartja. Az egyenként 102 mázsás elemeket darukkal emelik a helyükre. (Elek Emil felv.) Tisztességes ajánlat _____ EGY ÉVVEL AZ EGYESÜLÉS UTÁN NYÍRBÁTORBAN Petis .Mihály vasárnapjai most azzal telnek, hogy megbeszéléseket tart, szervez, érvel és bizonyít. Nyírbélteket és Penészleket járja. A vasárnapi kiruccanások lényege: a 6700 hektáron gazdálkodó termelőszövetkezetnek munkaerőre van szüksége. Kell néhány ember az állattenyésztésbe, de még több dolgos kéz szükségeltetik az őszi csúcsok idején, amikor érik az alma, amikor minden növény betakarításra vár. Nyírbéltek és Penészlek annak idején, a nagy átszervezés éveiben megmaradt egyéni községnek. Volt ebből gond, baj elég. Ma is van probléma. Említhetjük az elhagyott, parlagon maradt földeket. Ennek nagy részét korábban az ömbölyi termelőszövetkezet átvette, műveli. Más természetű gond viszont, hogy aki a két nyírségi faluban a mezőgazdaságból kiöregszik, nemcsak föld nélkül marad, de nyugdíj nélkül a megélhetése is bizonytalan. Ezért mondta Petis Mihály: Nyugdíjalapot szerezhetnek — A mi egyezkedésünkben sok a jó dolog. Azoknak a gazdálkodóknak, akik eddig nem vállaltak iparban, vagy másutt munkát, tisztességes ajánlatot teszünk. Sokan vannak olyanok, középkorúak, I akiknek nincs és nem is lesz hét végi házat építeni a Du- an-kanyarban, bizonyos vállalati körök kinézték maguk közül, túladtak rajta egy újabb vadvacsorán. Innét, a Hacacáré Művekből nem lehetett tovább követni Hamuka életútját. Suttogták, hogy a harmadik munkahelyén már csak technikusként alkalmazták. Mondták azt is, hogy elment benzinkutasnak, meg hogy benősült egy belvárosi kötődés családjába, és most vásárokra jár, pulóvereket árul. Őszintén bevallom, én nem hittem ezeknek a rémhíreknek, és lám, nekem lett igazam. Most, hogy itt ülök az irodában, a központi folyosón külföldi delegációt kisérnek a Hacacáré Müvek főkorifeusai. És kit látnak szemeim a kísérők között? Hamuka Győzőt! Hihetetlen, de igaz: visszajött a Hacacáré Művekhez főosztályvezetői beosztásba. 4 vállalat autodidakta zugcsillagászai nagy karriert jósolnak neki. Nem csoda. Ő a jövő embere. Vezetőségi tag lett a Vak Bottyán Vadásztársaságban, vett égy telket a Dunakanyarban, a piros terített durchmars-húszszáz ultit három aduval is meg tudja játszani. Állítólag az új igazgató bukkant rá a szaunában két vadlibavadászat között. Kiss György Mihály nyugdíjuk, ha nem vállalnak munkát. A nyugdíjalapot nálunk megszerezhetik. De adunk mást is. A két községben ma legalább kétezer szarvasmarha van. Segíthetünk abban, hogy az állattartás színvonalasabb, jövedelmezőbb legyen. Takarmánynyal el tudjuk látni a gazdákat, megszervezzük a termékek értékesítését is. — Hogyan fogadták, fogadják az ajánlatot Bélieken, Penészleken ? — Jól. A község vezetői, de a számba jöhető gazdák nagy része is életképes dolognak tartja az ötletet, mert hogy az is. Hiszek abban, hogy kialakul egy mindenki számára hasznos kapcsolat... A nyírbátori Üjbarázda Termelőszövetkezet elnöke — két-háróm találkozásból is kitűnik — a kezdeményező, a nyugtalan típusú emberek közé tartozik. Mindig van valami ötlete, olyan elképzelése, ami a gazdálkodás javítására, a jövedelmező termelésre vonatkozik. Ha kell ésszerűen kockáztat is. Anyagilag is felelnek — Alig egy éve egyesült a bátori és a nyírvasvári termelőszövetkezet. Az egyesülést megelőző öt hónapra még gondolni sem szeretek. Csak annyit erről, hogy nem volt könnyű a meggyőző munka, a különböző érdekek egyeztetése. Igaz, az egyesülést követően is napirenden voltak az olyan beszélgetések, ahol sok dologra feleletet vártak az emberek, magyarázatot kértek. — Például? — Például megtörtént a gazdaságirányítás szervezeti sémájának jóváhagyása. Ebben döntő fontosságú az önállóság, ami nem cSak jog, inkább kötelesség. Az önálló gazdálkodási jogkörrel rendelkező vezetők a rájuk bízott területért anyagilag is felelnek. A bér egy része ugyanis mozgóbér és ez csak akkor kerül kifizetésre, ha teljesítmény is van. Eleinte ezt magyarázni kellett. Ma mindenki meg akarja mutatni, hogy tud, hogy érti a szakmáját, azért nem is marad a kasszában a mozgóbér. Mint mindenütt úgy Nyírbátorban is a követelmény- rendszer alapja a terv. A teljesítményeket valamihez, bázishoz, vagy tervhez szükséges viszonyítani. Erről mondta az elnök: — Mi eltértünk a tervtől, már ami a szokványos tervet illeti. Azt tettük például, hogy a tejtermelésnél új követelményt állít' ltunk fel. Azt mondtuk, ne lu százalékkal, hanem harminc százalékkal növeljük a tejtermelést, mert ez számunkra 4 millió forint állami támogatást jelent. — Sikerült a megnövelt feladatot teljesíteni? — Igen. Mint ahogyan a három másik nagy témát is valóra váltottuk. Ez volt a ládagyártás, a hitelfelvétel csökkentése és nem utolsósorban a háztáji termelés megszervezése. — Talán valamit a hitelről, mert az egyedinek, sajátosan nyírbátori módszernek tűnik. — Mennyire sajátos nem tudom, de tény, ahhoz, hogy termeljünk, jelentős összegű forgóalapra van szükség, más szóval hitelre. A hitelt viszont kamatostól kell visszafizetni, hogy a kamat is meglegyen, ahhoz nekünk a hitellel előállított terméknél 10 százalék nyereséget kell elérni. Mi ad ilyen nagy nyereséget? Csak kevés termék. Tehát azt mondtuk; 10 millió forinttal kevesebb hitelt veszünk fel és ennek a kamatja megmarad. Viszont pénz nélkül nem lehet gazdálkodni. Mikor jön a pénz? — Pénzünk van, de nem mindig akkor, amikor szükséges. Az év első felében, amikor vetni kell, alig van árbevétel, a második fél évben már jön a pénz a növény- termesztésből, állattenyésztésből, gyümölcsből. Hogy az első fél évben is legyen pénzünk, egyet tehettünk. Az állattenyésztés árbevételének egy részét előbbre kellett hozni, történetesen a vágóállat-értékesítést. Ezt megtehettük, megtehetjük, mert úgy ütemezzük a hizlalást, hogy az megfelelő legyen. Nyertünk tehát egymillió forintot. * A földnek mindegy, az embernek nem. Petis Mihály elve: „Mindenki jól gondolja át, mit vet, mit akar aratni. Veszteséges tevékenységet senki sem végezhet.” Nem maradt más hátra, mint rákérdezni : „Akkor a nyírbátori Üjbarázda egy évvel az egyesülés után milyen évet zár?” A válasz: „Még nem értünk az év végére, de a felmérések már most azt mutatják, nyereségünk lesz. Amit terveztünk, végrehajtottuk, amit akartunk, azt elértük.” Seres Ernő Kedvcsináló Hír: csatorna épült Nyíregyházán az Esze Tamás utcában. Az építés 227 ezer forintba került, ebből a lakosság 115 ezer forint kifizetését vállalta. A városi tanács 40 ezer forinttal, a lakosság további 72 ezer forint értékű társadalmi munkával segített a szennyvízcsatorna építéséhez. Kedves és hosszú levélben kaptuk a hírt. Bognár Barnabásné, a HNF III. körzeti bizottságának tagja ír arról, hogy 15 évvel ezelőtt az utca lakói saját hozzájárulással, társadalmi munkával építették a vízvezetéket. Az akkori siker adta az ötletet, hogy hozzákezdjenek a nagyon szükséges szennyvízcsatorna építéséhez is. A jóra szervezkedők estéről estére járták a lakásokat, meggyőzni a lakókat, rábírni őket, hogy hathatezer forint kifizetését vállalják'. Aztán engedély, OTP-hi- tel is kellett. A levélből derül ki, hogy azok, akik nem egyszerűen csak kérnek, hanem valamihez kérnek, azoknak sokat és sokan segítenek. Gyorsabb volt az engedély, az OTP az arra igényt tartó családoknak 10—10 ezer forint hitelt adott, úgy, hogy a hitelügyletet is kollektiven intézték. Társadalmi munkában készült el a terv, árokásó gépet kapott kölcsön egy vállalattól az utca. És a csatorna, amelyre másképpen évekig várni kellett volna, megépült. A sors tréfája, hogy az utca lakói így nem fizetnek közműfejlesztési hozzájárulás címén a csatornáért 8000 forintot, olcsóbb lett tehát, amit néhányan drágának véltek. Nem véletlen, hogy az Esze Tamás utcában most az út rendbehozatalára készülnek. Szervezik, gyűjtik, amihez majd kérniök lehet, mert biztosak benne, hogy úgy nem kérnek hiába. A levelet, amiből a hírt írtuk, köszönjük. Kedvet csinálni a jóhoz, pár mondatot ezért is írtunk a hírhez. Bartha Gábor B Magyar Nemzeti Bank közleménye A Magyar Nemzeti Bank 1981. november 21-vel kiegészítette az egyes árucikkek külföldre küldési, illetve kiviteli tilalmáról szóló közleményét. Eszerint a korábban közölt árucikkeken túlmenően nem vihető ki és ajándékként sem küldhető külföldre semmiféle élelmiszer, alkohol tartalmú ital, kávé, tea, cigaretta és egyéb dohányáru, valamint kötött alsóruházati cikk. A külföldre utazók úti élelemként csak fogyasztásra közvetlenül alkalmas élelmiszert vihetnek ki, személyenként 100 forint értékben. Üti poggyászként cigarettából személyenként 200 darabot, szeszes italból 2 liter bort és 1 liter egyéb szeszes italt szabad kivinni.
