Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-19 / 271. szám

1981. november 19. Kelet-Magyarország 3 Fiataloké a szó! Ezekben a napokban zajlanak megyénkben az ifjúsági parlamentek, amelyeken szinte mindenütt alkotó párbeszéd alakul ki a fiatalok és a vállalati, intézményi vezetők kö­zött munkáról, tanulásról, lehetőségekről. Munkatársaink a vasutasfiatalok és az almatároló ifjúsági parlamentjén vet­tek részt. Overallban a mikrofonnál A MÁV nyíregyházi körze­ti üzemfőnökségének hosszú étterme csaknem teljesen megtelt szabadnapos, vagy munkából leváltott fiatalok­kal. A beszámoló kollektív munka. Buczkó Ferenc, a körzeti üzemfőnökség vezető­je az eredményekről, a gon­dokról is beszámolt. Melyek az utóbbi parlament óta ho­zott kedvező intézkedések? Az előző parlamenten töb­ben kifogásolták, hogy a vas­utasok kevesebb lakást kap­nak, mint a megyeszékhely hasonló, vagy kisebb vállala­tai. Talán azért is — hang­zott tovább a vélemény —, mert a lakáselosztó bizottság­ban nincs vasutas dolgozó. Azóta van vasutas tagja is e bizottságnak, s talán ennek is köszönhető, hogy valami­vel több vasutas fiatal jut la­káshoz. Többen kérték, hogy a KISZ-bizottság titkára le­gyen függetlenített. Az lett. A fiatal vonatkísérők o lak­tanya régi vaságyainak ki­cserélését sürgették. Nem hi­ába, mert azóta korszerűbb lett a szálló. Néhányan azért emeltek szót, mert a vonatkí­sérők nehéz, ormótlan csiz­mát kapnak. Azóta a kényel­mesebb „surranó” lett az el­látmány. Harmincnégy mi­nősített sportoló tartozik az üzemfőnökséghez, s a spor­toló fiatalok minden segítsé­get megkapnak a helyi veze­tőktől és a szakmai szakszer­vezettől. Az utóbbi két évben tizenhárom fiatal szerzett ok­levelet a MÁV Tisztképző Intézetben. A műszaki főis­kola vasútüzemi szakán je­lenleg ketten, a tanárképző főiskolán négyen tanulnak, a középiskolák levelező tagoza­tain harminchétén folytatnak tanulmányokat. Az üzemfő­nökségen 717 harminc éven aluli dolgozik, így érthető, hogy a káderutánpótlási terv­ben a fiatalok aránya meg­közelíti a kétharmadot. Az erőfeszítések ellenére nem sikerült javítani az if­júsági klub munkáját. A gyesről visszajött kismamák könnyebb munkába való ál­lítása azért is nehéz, mert többségük kevés szakvizsgá­val rendelkezik, így számos munkakör ellátására nem al­kalmasak. Idén 45 fiatal ellen indítottak fegyelmi eljárást és ez bizony rontja a jól dol­gozó többség tekintélyét is. Acs Sándor KISZ-bizottsági titkár egyebek közt arról szá­molt be, hogy a „Kultúrált utazásért” című országos ver­senyben a körzet fiataljai a közelmúltban második helye­zést értek el. Gál László fi­atal mozdonyvezető kifogá­solta, hogy a tanulókat a mozdonyvezető-vizsga előtt három hónapig kocsirendező­nek osztják be és ez a tanu­lást hátráltatja. Bénáik Jó­zsef felhívta a figyelmet, hogy a sok túlóra balesetveszélye­sebbé teszi a munkát. Takátcs Ilona ösztönzőbb bérezést sürgetett. Sztarna Attila mozdonyszerelő panaszolta, hogy a fiatal szakmunkások mosnak, takarítanak, műsza­konként két órát is, mert nincs segédmunkás. Nem tartja megalázónak a takarí­tást, de mint mondja, ez a szakmunka rovására megy. Javasolja: fizessék meg job­ban a segédmunkásokat, vagy a munkaszervezésnél eleve kalkulálják be a két óra mo­sást, takarítást. Buzsnyirik Judit: „Ismerem korosztályo­mat. Nem minden társam érez felelősséget az egyébként felelősségteljes munkája iránt... Néhány fiatal vas­utas nyelvet is tanulhatna”. Erdei Csaba ipari tanuló overálban* jelenik meg a mik­rofon előtt, de nemcsak ezért kap tapsot, hanem azért, mert bejelenti: vizsgák után kez­dő társaival szocialista brigá­dot akar alakítani. Nábrádi Lajos Azonos hullámhosszon Lehettek vagy kétszázan. Jobbára munkáslányok és asszonyok. Almaválogatók és asomagolók, ládaszegezök, tar­goncavezetők, rakodók, vasa­sok. Három órára ifjúsági parlamentté'váltó zott át a ZÖLDÉRT nyíregyházi alma- tárolójának ebédlője novem­ber 13-án délután. Csak egy tmk-s brigád hiányzott. Iga­zolták távollétét. Éppen akkor „robbant” le a léüzem­ben egy gép. Ezt javították meg a tanácskozás ideje alatt. Az almatárolóban sok te­kintetben meghatározó szere­pe van a fiatalságnak. A fi­ataloktól függ jórészt a nagy gonddal megtermelt és az ide beszállított guruló arany­ból valóban valuta lesz-e, s főleg mennyi! Ebben az idényben 26 ezer tonna téli alma sorsa-gondja van rájuk bízva. Felét ipari célokra dol­gozzák fel; sűrítménynek, aszalványnak, szesznek. Kö­zel 10 ezer tonna az a kincs, amely csomagolásra, ládákba, exportra kerül. Szállítanak a Szovjetunióba, a szocialista ■országokba, de a távoli Brazí­liába, az arab országokba, az NSZK-ba északi rokonaink­nak, Finnországba is. Csak­hogy amíg hűtőkocsikba, va­gonokba kerül az alma, sok gond van vele. Ezekről folyt az eszmecse­re. Felelősséggel, kritikusan szólt róla és a fiatalok mun­kában való helytállásáról Peimli László az almatároló vezetője. Ez hatotta át a vi­tát is. Öröm volt hallgatni Pampuchné Farkas Anna-, a targoncavezető fiatal asszony felelősségteljes fejtegetéseit. Mi tagadás, szavaiból aggoda­lom is kicsendült. Elavult a targoncagéppark, sok a meg­hibásodás. Egy-egy gép ki­esése 40—50 ember munkáját is hátráltathatja. Késhet a csomagolás, a rakodás. Ez okozza hosszabb ideje a leg­több feszültséget. Bizakodott, hogy hamarosan megoldják e gondot, s már a jövőre való gondosabb felkészülésre fi­gyelmeztetett. Hatházi Tiborné a feldolgo­zó üzemi fiatalok sérelmét tolmácsolta. Kérte a normák felülvizsgálását, mert sok az aránytalanság. Csak példa­ként említem — mondta —, hogy a nyáron az exportubor­ka válogatásáért mázsánként 5 forintot kaptunk. Még a pót­lékokkal együtt sem keres­tünk 50—60 forintnál többet egy műszakban. Karakó Jó- zsefné a gyesről visszatérő kismamák gondjairól beszélt. Javasolta nyári óvodai meg­őrző megszervezését az üzem­ben. Szabó József rakodómunkás egyes normák elavultságáról szólt, sürgette mások meg­változtatását. Figyelmeztetett olyan baleseti veszélyforrásra, amelyet már meg lehetett volna szüntetni. Elhangzott itt többször: a parlament a munkahelyi de­mokrácia érvényesülésének ifjúsági fóruma. Ez érvénye­sült szónoklatok, kölcsönös dicsérgetések nélkül. Vezetők és fiatalok azonos hullámhosszon gondolkoztak, s ítélték meg a sürgős teendő­ket, amelyek megoldásától függ a minőség javulása, az exporttervek teljesítése, a jó munkamorál és nem utolsó­sorban a fiatalok keresete is... <• Farkas Kálmán Szabják a zsák­anyagot A nagyhalász! zsák­gyárban a körszövött anyagot automata gé­pen darabolják és varrják zsákká. (JL.) RAGASZTÓPISZTOLY ÉS BEVÁSÁRLÓNAP Könnyíteni a munkán Egyszerű, de ötletes árube­mutató gondolát „álmodott” üzletébe Kigyósi Mihály, a Nagykállói ÁFÉSZ boltveze­tője. Egy kerékabroncs és egy tengely felhasználásával fillérekbe került az állvány. Apróság, mégis hasznos szín­folt az üzletben. Nem nyertek Évekig mit sem törődtek az újításokkal az ÁFÉSZ-ek- ben. 1978, a hároméves újító­mozgalom meghirdetése óta foglalkoznak alaposabban a témával. A siker változó. A nagykállói, a nyíregyházi és fehérgyarmati fogyasztási szö­vetkezet eredményeiért elis­merést is kapott. Ezzel szem­ben a Baktalórántházi és a Vásárosnaményi ÁFÉSZ ta­valy egyetlen ötlettel sem je­lentkezett. — Korábban nem fordítot­tunk gondot az ésszerűsítések­re — kínál hellyel Kincs Gé­za, a Baktai ÁFÉSZ elnöke. — Az utóbbi két évben ezért is nem nyertük el a Kiváló Szövetkezet címet. Kincs Géza rövid ideje áll a szövetkezet élén. Az új el­nök szeretne minden téren előbbre lépni: — Vállaltuk, hogy az idén lesz legalább egy komolyabb újításunk. Ennek érdekében októberben TIT-előadást szer­veztünk. Először egy tévhitet kellett eloszlatnunk. Sokan úgy vélték, hogy újitás csak valami milliós megtakarítást hozó briliáns ötlet lehet. Az apróbb kezdeményezések éve­ken át elsikkadtak. Novem­berben ötletnapot szervezünk, ahol minél több jó javaslat­ra számítunk. Pásztói, az elégedetlen Kerékgyártó Antal, a Nagy­kállói ÁFÉSZ személyzeti vezetője 1976-tól naplót vezet az újításokról: — Eddig 30 bejegyzésem van. A siker egyik titka: esz­tendők óta jól működik ná­lunk az egy brigád — egy újí­tás mozgalom. A másik ok: hogy ipari üzemeink is van­nak. A legtöbb javaslat ezek­ből érkezik — míg a legke­vesebb a vendéglátás és a ke­reskedelem területéről. Ha csak a két utóbbi munkáját értékelnénk, aligha dicseked­-hetnénk ilyen jó eredmények­kel. A naplóban Pásztói János neve szerepel legtöbbet. A bő­röndüzem művezetője, mióta itt dolgozik, 26 újítást adott be. November 7 tiszteletére megkapta a Kiváló Ojító ki­tüntetés arany fokozatát, melyet a hónap végén vesz át Budapesten. Mi inspirálja? — kérdeztük a fiatalembert: — Elégedetlen vagyok. Nem tudom megállni, hogy ne ja­vítsak, könnyítsék a munkán. Többek közt egyszerűsítette az üzemben a drótvégtelenítés műveletét, festékszóró pisz­tolyból ragasztópisztolyt szer­kesztett, készített egy drót­vágó masinát. Kár, hogy ke­vés a hozzá hasonló, lelkes ember. — Ennek szerintem részben anyagi oka van — folytatja a művezető. — A jutalomból sokszor még az anyagköltség sem térül meg. Változó a fo­gadtatás is. Sokan idegen­kednek minden újdonságtól. A díjazással a Nyírbátori ÁFÉSZ-nél sem elégedettek: — Évente 40 ezer forintot, tartunk fenn erre a célra — tudtuk meg Körmendi László osztályvezetőtől. — Ez ke­vés. Általában ötszáztól — négyezer forintig jutalma­zunk. Az idei ötletnapokon Nyír­bátorban 103 javaslat hang­zott el, melyek többsége hasz­nosítható. Hetey Gáborné egyszerre három ésszerűsítés­sel jelentkezett. Tervezett egy árubemutató állványt, java­solta a raktározás és üveg­visszaváltás korszerűsítését. A pénteki bevásárlónap meg­szervezésével foglalkozó öt­letét újításra is felterjesztet­ték. Jutalma mindezért: 800 forint volt. ötéves verseny kezdődött Áfészeink évről évre újí­tási feladattervet készítenek. Ezekben azt foglalják össze, hogy milyen jellegű ötletekre számítanak. Kezdve a háló­zatfejlesztéstől a vásárlási kö­rülmények javításán át az energia- az anyag- és élő­munka-takarékosságig. A ke­reskedelemben is születhet­nek jelentős ötletek. Igazol­ja ezt egy nyírbátori példa: Baráth István belső ellenőr a jutalékfelosztás korszerűsí­tésével a bérezés igazságos alapjait teremtette meg. — Folyamatosan buzdítjuk a tagságot az újításokra — tájékoztat Harsányt Béla, a MÉSZÖV főelőadóig. — (Ma már ez is feltétele a Kiváló Szövetkezet címért zajló ver­senynek.) Ezt szolgálta az ok­tóberi újítási ankét, amely az 1981—85-ös újítási verseny­mozgalom nyitánya is volt. Hét éve jelent meg a Mi­nisztertanács rendelete az újí­tásokról. A mozgalom egyelő­re még gyerekcipőben jár, bár az 1978—80-as eredmények biztatók. Ez idő alatt az ÁFÉSZ-ekben 156 újítást ad­tak be. Ezek közül 63-at hasz­nosítottak, melyek 818 ezer forint megtakarítást eredmé­nyeztek. A továbblépés mindannyi­unk érdeke. Házi Zsuzsa T aláltam egy kis­lányt az erdő szé­lén, ahogy men­tem le ebédelni az Erdei Csárdába. Három napja nem ettem főtt ételt, gon­doltam, hogy megeszem egy Üjházyt. Már mint tyúklevest. Ahogy bandukolok, lá­tom a kislányt. Olyan szőke volt, mint az érett búzakalász. — Te, mért ülsz ott a földön ? — Azt mondták, üljek itt. — Mikor mondták? — Tegnap. — Anyád mondta? — Igencsak. — Éhes vagy? — Igencsak, már két napja. — Na, gyere, eszünk valamit. Mit szeretsz? — Levest. Amiben van egy kis tészta. Rendeltem néki horto­bágyi csigás tésztalevest, Galambos Lajos: ÚTSZÉLEN és almás lepényt. — Te jó ember vagy — mondta. — Odamehe­tek hozzád? — Nem. — Miért nem? — Mert nekem van két gyermekem. Egy nagy fiam és egy nagy leá­nyom. — Veled laknak? — Nem. — Miért? — Nem szeretnek. — Miért? — Azt mondják, rossz ember vagyok. — Te? — Azt mondják. — Én ezt nem hiszem. — Hidd el. Elhagytam mindkettejüket. — Engem is elhagysz? — El. De előbb átad­lak a rendőrségnek. Rendben ? — Rendben. De neked nagyon fáj valami, ugye? — Nekem már semmi. Semmi az ég alatt. Gyere hadd adjalak át a rend­őrségnek. Hát itt van a szomszé­domban a rendőrség. S amikor átadtam őt, és eljöttem onnét, már kint az utcán valami kiáltást hallottam: — Apa, gyere vissza. — Ne hagyj el, kérlek. Elhagytam. Nem tudhatom, mi van most vele? Emberi köte­lességemet teljesítettem. De nem tudok aludni azóta. Csak visszatér a kiáltása: — Ne hagyj el, kér­lek. Vetélkedő T izenkét csapat har­minchat verseny­zője — plusz a szurkolók, mert ilyenek is voltak —, vettek részt a minap a MEDOSZ megyei vetélkedősorozat döntőjé­ben. A tét komoly volt, nemcsak az első helyezett­nek járó több ezer forint miatt, azért is, mert a nyertes szocialista brigád a megyét képviselheti az országos finálén. Nem babra ment tehát a játék, s mégis jó volt látni, hogy játék volt az a javából, annak minden fe­szültségével egyetemben. S ami talán még ennél Is fontosabbnak tűnt: a dí­jak komolysága ellenére is a fair play szelleme ér­vényesült. Bizonyíték erre, hogy azok a csapatok, melyek úgy a versengés félideje táján már tudva tudták, hogy nem díj, és nem a továbbjutás vár rá­juk, elkezdték segíteni a többieket, azokat, akik még esélyesek maradtak. Tették ezt akkor, amikor saját érdekükben, eszük ágában sem volt puskázni. Mit tagadjam, sokszor fenntartásaim vannak az ilyen vetélkedősorozatok­kal szemben. Ám látva azt, hogy a segédmunkástól a mérnökig mindenki fellel­hető volt a csapatok tag­jainak sorában, felül kel­lett vizsgálnom álláspon­tomat. Annál inkább is, mert kortól, nemtől, isko­lázottságtól függetlenül mindenki készült, tanult, s biztos, hogy tudott is. Volt, aki könnyen, választéko­sán adta elő ismereteit, s akadt, aki a kifejezés ne­hézségeivel birkózva, szin­te dadogva, az izgalomtól kissé bénultan mondta el azt, amit megtanult. S le­het — sőt biztos is —, hogy ismeretei mélyebbek vol­tak a mutatottnál; de nincs mit tenni: tudásunkat „elő­vezetni” is meg kell tanul­ni. Ez a tudásanyag nem volt kevés, s különféle könyvekből, lexikonokból összeszedni az ilyesmiben járatlanok számára bizony nem könnyű. A verseny­zők érdeme így tehát még nagyobb. S ha dicsérjük a vetél­kedőket, mert a verseny­zők — és a hallgatók — épülését szolgálják, hadd idézzük a MEDOSZ. egyik tisztségviselőjét, úgy is mint a versengés zsűrijé­nek elnökét, aki azt mond­ta: „örülnénk, ha a hiva­tásos tisztségviselők is annyira mélyen ismernék a földmunkásmozgalma­kat, vagyis elődeink har­cait, mint amennyire jár­tasak ebben azok, akik szabad időt áldozva ké­szültek erre a versenyre.” S. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents